Két évvel ezelőtt, még nagyon kezdő könyves bloggerként olvastam el és értékeltem a Nagy levegőt, Jakupcsek Gabi akkori legfrissebb irományát. Imádtam forgatni azt a könyvet, és a mai napig előkelő helyen szerepel a polcomon, hogy ha kedvem támadna újraolvasni (amire biztos, hogy időnként sor fog kerülni), bármikor kéznél legyen. Rengeteg gondolat volt benne, ami szíven ütött, és formálta a gondolkodásomat – ez pedig az egyik, ha nem a legfontosabb dolog, amit egy könyv adhat. Ha viszont nincs ez a pozitív tapasztalat, nem valószínű, hogy megakad a szemem az Alul semmi?-n, ami idén novemberben jelent meg, ugyancsak a Jaffa kiadónál. Igazán kár lett volna érte, ha így történik, ugyanis végül sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mint az előző kötet.

Az Alul semmi? egy műfajilag nehezen bekategorizálható olvasmány. Jakupcsek könyvei olyanok, mintha egy gondolatmenetet, egy monológot vinne végig bennük, és ugyan több témát is érint, de ezek nincsenek élesen elválasztva egymástól. Egyik gondolat következik a másikból, a tagolás pedig szinte csak annyi, hogy néhol fejezetekre bomlik a szöveg. Ám ez egyáltalán nem zavaró, sőt. Végig összeszedett, teljesen követhető, és sehol sem válik csapongóvá. Kicsit olyan, mintha egy hosszabb, egyszereplős podcast szövegkönyvét követnéd végig, hiszen a tartalma pontosan ugyanolyan személyes, és mindig arról beszél, ami épp eszébe jut (mármint nyilván az előre összeírt vázlat alapján). Lényegében a saját világnézetét, véleményét közvetíti számunkra.

A szokatlan címválasztás és a borító egyből értelmet nyer, amint belelapozunk a könyvbe. Az Alul semmi? ugyanis arra a vicces jelenségre utal, amikor a járvány alatt, az online meetingek során csupán azt a részünket cicomáztuk ki, ami látszott a kamerában, alul pedig mamuszt és pizsamanadrágot viseltünk – legalábbis jobbik esetben. Ez a két elem tehát ebből a szempontból frappánsra sikerül. Viszont nem véletlenül említettem a bevezetőben, hogy valószínűleg könnyen átsiklottam volna a könyv felett egy boltban vagy a Molyon. Olvasóként ugyanis legtöbben szerintem a letisztult külsőt és az egyértelműbb címeket preferáljuk, ez a rózsaszín (még akkor is, ha szép árnyalata van, és minden harmonizál rajta) azonban túlságosan figyelemfelhívó, ami könnyen visszás lehet. Mindezzel csak azt szeretném kifejezni, hogy ebben az esetben tényleg ne ítélj elsőre, és ne tántorítson el a szokatlan külső attól, hogy belelapozz.

Ennek a könyvnek tehát sokkal egyértelműbb tematikája van, mint az előző három írásának. Az Alul semmi?-ben ugyanis a koronavírusra reflektál, összegyűjtve a személyes tapasztalatait és a levont tanulságokat a járvánnyal kapcsolatban. Különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogyan viselkedtek az emberek, illetve mi változott a társadalomban ebben az időszakban, hiszen újságíróként, évtizedek óta rendszeresen interjúztató műsorvezetőként érzékeny az ilyesmire. De arról is beszámol, ő maga hogyan élte meg a járvány első másfél évét, és az ő életében mi változott.

Két szempontból is nagy hatással volt rám a könyv tartalma. Először is, az első szótól az utolsóig tudok azonosulni azzal, ahogyan ő a járványt látja. Érdekes volt nosztalgiázni egy kicsit azokról az időkről, amikor még “alig” voltak fertőzöttek, mégis lényegesen többen tartották be a szabályokat. Amikor igazán be voltunk zárva, minden nap élőben követtük az Operatív Törzs sajtótájékoztatóját, és az egyetlen kapcsolatot a külvilággal az internet jelentette. Izgalmas volt végigkövetni, milyen tanulságokat vont le Jakupcsek mindebből. Egy gondolat különösen megragadt: sokan azt az elvet alkalmazták, hogy a családtagok és a barátok nem fertőznek, az idegenek és az ellenszenves ismerősök igen. Ugyanezt tapasztaltam egy közeli ismerős családjánál, és már akkor is megőrített ez a következetlenség.

Nagyon fontosak azok a szakaszok, amelyekben az egész további életünkre vonatkozó tanulságokról beszél. Ebből is egy gondolatot emelnék ki: hogy kezdjük el megélni a saját életünket. Én is észrevettem már magamon, hogy bizonyos dolgokkal azt várom, hogy az aktuális időszak véget érjen. Hogy majd az érettségi, majd a szakdolgozat, majd az államvizsga, majd a ki tudja, még mi után kezdem el azt az életet élni, amilyet elképzeltem magamnak. Ez egyúttal azt is eredményezi, hogy ezek a bizonyos időszakok anélkül úsznak el, hogy egyáltalán jelen lennénk bennük, és ezért nem is emlékszünk rájuk utólag.

A könyvet emellett az is feldobta, hogy rövid történelmi kitekintések szakítják meg a fejezeteket. Ezekben történeteket, érdekességeket olvashatunk az elmúlt évezred járványairól, főleg a pestisről.

Összességében az elejétől a végéig imádtam az Alul semmi?-t. Tipikusan az a könyv, amit egy kupac színes cetlivel és egy ceruzával érdemes olvasni, hogy jelöljük és kiemeljük belőle azokat a gondolatokat, amelyek hatással vannak ránk. Egészen biztos, hogy százszor újra fogom még olvasni, és hogy minden alkalommal mást és mást fog mondani számomra.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés