Sokáig tartózkodtam attól, hogy Sarah J. Maastól olvassak, mivel féltem, hogy én leszek az egyetlen ezen a bolygón, akinek nem tetszenek majd a történetei. Nagyjából így is lett. Egyáltalán nem kapott el az a láz, ami az írónőt övezi, és ez valószínűleg akkor sem fog megváltozni, amikor próbál teszek a népszerűbb regényeivel. Nem voltam biztos benne a Föld és vér háza elolvasása után, hogy folytatni fogom a sorozatot, de az a baj, hogy ha elkezdek egy fantasy történetet, muszáj megtudnom, hogyan végződik majd.
Rigelus fenyegetése után Bryce és Hunt meghúzzák magukat, és próbálnak Crescent City mintapolgáraiként viselkedni. Természetesen nem bírják sokáig. Tharion, a sellő egy olyan rejtélyt tár fel előttük, amelynek nem bírnak ellenállni. Csakhogy az ügy a pangerai lázadókkal kapcsolatos, és tudják, hogy ha bármilyen módon összekapcsolják a nevüket a felkelőkkel, tárgyalás nélküli halálbüntetésben részesülnek. Ellenállhatatlan mulatság… Az elsődleges feladatuk, hogy előkerítsék az eltűnt lázadót, Sofie Renastet és az öccsét, Emilet, ugyanis ők ketten olyan információval rendelkeznek, amelyek teljesen átírhatnak mindent, amit a saját múltjukról tudnak. És persze az információnak valamilyen módon köze van a már két éve meggyilkolt Danika Fendyrhez is.
Azt el kell ismernem, hogy a regény rettentő erősen indul. A bevezetésében megismerünk egy új karaktert Sofie Renast személyében, aki az öccse megmentésére siet egy lázadóknak fenntartott koncentrációs táborba. Sofie és Emile emberek, nem vanírok, de Sofie mégis rendelkezik egy ritka vanír képességgel. Mentőakció persze nem éppen úgy alakul, ahogyan azt a lány eltervezte. A bevezető végén leesett az állam; percekig csak pislogtam, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg az történt, amit olvastam. Sofiet egyébként csak ez alatt a pár oldal alatt tízszer annyira megkedveltem, mint Brycet, és jobban örültem volna, ha inkább valami hozzá hasonló karakter a főszereplő.
Az első résszel összehasonlítva az Ég és lélegzet háza bizonyos szempontból még érdekesebb volt. Míg eddig az eseményeket csak Bryce és Hunt szemszögéből követhettük, addig ebben a kötetben több, már jól ismert karakter is saját történetszálat kap. Az egyikük Ruhn, Bryce tündérherceg bátyja. A másik Ithan, Bryce volt udvarlójának, a meggyilkolt Connor Holstromnak az öccse, aki egyébként szintén odavan a főszereplőnkért. A harmadik pedig (szerintem meglepő választás) Tharion, egy magas rangú sellő, aki többször is segítette Bryceék nyomozását az első rész során. Kifejezetten tetszett, hogy az új nyomozásukban ők mindannyian egy nagy csapatot alkotnak (kiegészülve még időnként a boszorkánykirálynővel, Hypaxiával és a másik tündérherceggel, Cormackel), és több veszélyes küldetésbe is együtt indulnak meg. A közös jeleneteken kívül pedig szabálytalanul váltakoznak a csak egyikükről vagy másikukról szóló részek.
Meglepő volt számomra, hogy ebben a részben mennyire háttérbe szorul Hunt Bryce-hoz képest. Amint végre hivatalosan is összejönnek, a karizmatikus Umbra Mortisunk pincsikutyává válik, aki (többnyire) saját döntések és gondolatok nélkül lohol Bryce árnyékában. Sok esetben Bryce nélküle dönt, cselekszik és jön rá dolgokra, amely számomra egyáltalán nem illett a Föld és vér házában megszokott párosukhoz.
De nem ez az egyetlen eleme az Ég és lélegzet házának, amely hiteltelennek tűnt. Már említettem, hogy az első részben nem tudtam megkedvelni Bryce Quinlan karakterét, és ezen egyáltalán nem segített ez a kötet sem. Itt ugyanis már nyomokban sem fellelhető az a drogos partihercegnő, amiként megismertük a Föld és vér háza elején. Sokkal inkább egy szuperhőst látunk, aki jellemében, értékrendjében tökélyre érett, és kétszer olyan ravasz, mint eddig. Minden rejtély megoldására ő jön rá először, és úgy harcol az összecsapásokban, mintha egész életében erre képezték volna. Számomra nem fér össze ez a kétféle Bryce egymással. Mindemellett a karaktere egyszerűen túlságosan tökéletes: nem emberi, nem élethű.
Túlzásnak találtam azt is, hogy a regény központi rejtélyének kulcsa ismét a két éve halott Danika Fendyr volt. Az előző rész úgy zárul le, hogy Bryce szertartásosan búcsút int legjobb barátnőjének és az Ördögfalkának, ezzel mintegy feldolgozva, elfogadva a halálukat. A gyászidőszak véget ért számára, és készen áll arra, hogy új életet kezdjen, melyben már az élők a főszereplők. Ezzel szemben az Ég és lélegzet háza ismét egy az egyben Danika és az Ördögfalka köré épül. Bryce ugyanis amiatt kezd el fogalkozni ezzel a veszélyes rejtéllyel, mert tudomására jut, hogy Danika valami mást is rejtegetett előtte, nem csak azokat, amiket az előző kötetben derített fel. Számomra mindez már túl sok. Egyrészt nem tudom elhinni, hogy egy olyan mély kapcsolatba, amilyen Bryceé és Danikáé volt, beleférjen ennyi titok és hazugság. Másrészt Danikának már olyan sok titkos projektet, küldetést és érdeklődést adott az írónő, hogy az egyszerűen nem férhetett bele egy ilyen rövid és elfoglalt életbe.
Érdekes, hogy ez a regény – az első résszel ellentétben – függővéggel zárul. A Föld és vér háza utolsó jelenete olyan, mintha maga a szerző sem bízott volna abban, hogy lehet folytatása a történetnek, és ezért rendesen, teljes értékűen lezárta a könyvet. Az Ég és lélegzet háza azonban a csúcsponton ér véget, rengeteg kérdést és izgalmat nyitottan hagyva. Olyannyira, hogy ha igazán magával ragadott volna, valószínűleg az arcomat kaparom a végszónál.
Összességében viszont egyáltalán nem tudom eldönteni, A sorozat első vagy második része tetszett jobban. Mint ahogyan a fentiek is mutatják, az Ég és lélegzet házában volt olyan elem, amit lényegesen jobban szerettem, de akadt olyan is, ami teljesen tönkretette számomra az eddig megtudottak hitelességét. A függővég után nem kérdés, hogy folytatni fogom majd a sorozatot a harmadik résszel, de – összesen három darab Sarah J. Maas-regény elolvasása után – immár biztos vagyok benne, hogy az írónő sajnos negyedannyira sem vett meg, mint a YA fantasy-olvasók többségét.
Értékelés
Oldalszám: 872
Sorozat: Crescent City 2. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: House of Sky and Breath (2022)
Fordította: Szabó Krisztina
Műfaj: (urban, low) fantasy, romantikus, erotikus, new adult
.jpg)
