Folyamatosan igyekszem fogyasztani Guillaume Musso életművét – egyszerre a régieket és az új megjelenéseket. Legutóbb a Mi lesz velem nélküled? került sorra, amelyet egyébként sajnos a legkevésbé kedveltem az eddig elolvasott regényei közül. Nagyon bíztam az Angélique-ben, hogy helyrehozza ezt az élményt, na meg persze önmagában a történetre is kíváncsi voltam, hiszen ennél újabb könyve nincs jelenleg a Mesternek. Azonban sajnos ezt sem élveztem annyira, mint szerettem volna.
Mathias Taillefer nyugdíjazott nyomozó a kórházban ébred, miután szívproblémái miatt összeesett. Arra eszmél, hogy Louise, egy fiatal lány csellózik a szobájában, mint önkéntes, aki a betegek zeneterápiás kezelésében segédkezik. Hamarosan azonban kiderül, hogy a lány hátsó szándékkal érkezett: arra próbálja rávenni Mathias-t, hogy derítse fel anyja halálának körülményeit. A hivatalos álláspont szerint a volt balettáncos, Stella Petrenko öngyilkos lett, vagy legalábbis baleset történt, amikor túlságosan kihajolt az erkényen a virágait öntözni. Louise viszont hallgat a megérzésére, mely azt üvölti számára legbelül, hogy az anyja halálának körülményeiben több is van a látszatnál. Természetesen kiderül, hogy igaza van. A nő viszont, aki válaszokkal tudna szolgálni a nyomozás bizonyos pontján, szőrén-szálán eltűnt – ő lenne Angélique Charvet.
A regény lényegében két szálon fut, melyek aztán a végén érnek össze. Az egyik Mathias és Louise szakasza, melynek középpontjában a nyomozás áll a fiatal lány anyja halálának körülményeit illetően. Közben természetesen Mathias és Louise háttere is terítékre kerül, és egyre több érdekes részlet derül ki velük kapcsolatban. A történetüket nagyjából a közepén szakítja félbe egy rövid kitekintés, melyben megismerjük Angélique Charvet szerepét az ő szemszögéből. Ez még épp azelőtt történik, hogy a nyomozás eredményre jutna, tehát még a főszereplőink előtt megismerjük a teljes képet. Ám nem kell aggódni, egy-két meglepetést azért tartogat még nekünk Musso a végére.
Angélique szakasza lett egyébként a kedvenc részem a regényben. Igazándiból nem volt nehéz azzá válnia, hiszen sem Louise-t, sem Mathiast nem tudtam megkedvelni, emiatt pedig a róluk szóló fejezeteket kevésbé élveztem. Kifejezetten tetszett viszont, milyen kettős érzéseket váltott ki belőlem Angélique karaktere. A tettei határozottan visszataszítóak, mégis, képtelen voltam utálni. Valahol megértem a motivációját is, hiszen ez egy kegyetlen világ, ő pedig – rendkívül okos és leleményes módon – meglátta a lehetőséget arra, hogy kitörjön a szürke, hétköznapi életéből valami jobb felé. A legkevésbé sem azt akarom ezzel sugallni, hogy támogatom Angélique mind törvényileg, mind morálisan elítélendő döntéseit. Mindössze arról van szó, hogy tökéletesen átérzem a helyzetét.
Lehet, ez furcsán hangzik, de élveztem azt a módot, ahogyan a COVID-19 járvány megjelenik a történetben. Valójában akkor döbbenünk rá, mikor is játszódik a regény, amikor Mathias és Louise a nyomozás érdekében beszélnek érintettekkel. Az egyik szereplő, akivel találkoznak, COVID-tagadó és összeesküvéselmélet-hívő, aki döbbenetes monológot ad elő arról, hogyan alakult ki “valójában” ez a járvány, és mi az oltások “igazi” célja. Igencsak jót derültem rajta, bár rettenetesen szomorú belegondolni abba, hogy ez a rengeteg ostobaság nem szimplán a szerző fantáziájának szüleménye volt.
Összességében az Angélique esetében úgy éreztem, mintha Musso kezdene kifogyni a jó ötletekből, és ahelyett, hogy valami kreatívat eszelt volna ki, ezúttal beérte a kevésbé ütős megoldással is. Egyedül Angélique történetét értékeltem benne, a Mathias-Louise szálát illető meglepetések számomra messze nem ütötték meg azt a mércét, amelyet a Musso-regényekkel szemben támasztok. Sajnos ez a történet egyáltalán nem érintett meg és hatott rám, de ez nem jelenti azt, hogy nem várom izgatottan a következőt. Bár lehetséges, hogy ezután egy régebbihez nyúlok majd.
Oldalszám: 272
Eredeti cím: Angélique (2022)
Fordította: Molnár Zsófia
Műfaj: krimi
Mathias Taillefer egy kórházi szobában tér magához. Ágya mellett ismeretlen fiatal csellista. Louise Collange önkéntesként zenél a gyógyulóknak. Amikor megtudja, hogy Mathias rendőr, különös megbízással áll elő. A férfi először húzódozik, de lassanként felkelti érdeklődését az ügy, és egymást követik a bonyodalmak.
Így kezdődik a nyomozás, amelynek szálai leginkább befelé vezetnek, tétje pedig a megálmodott élet, a másik szívében és a világban betöltött biztos hely megtalálása.
Guillaume Musso regényről regényre különleges kapcsolatot alakít ki olvasóival. Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután… megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizenkét éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsége a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.
.png)
.png)
