Mely kiadóktól olvasok a legtöbbet?

A kiadói kommunikációról

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Volt valami ijesztő Owen Armstrongban: őszinte volt, és ugyanezt várta el mindenki mástól is. És ez halálra rémisztett.

7. fejezet

Nem csupán a kezét nyújtotta felém akkor, de a barátságát is, ami aztán megmentett. Annyira magányos, ijedt és igen, dühös voltam, és Owen valahogy látta ezt, még akkor is, amikor mindenki más inkább félrenézett, és úgy tett, mintha semmi se történt volna.

14. fejezet

Nem ez volt az első alkalom, hogy azt kívántam, bárcsak mindketten kimondhatnánk, amit gondolunk. De ez, mint oly sok minden más, lehetetlen volt.

5. fejezet

Hiába teszek úgy, mintha magam mögött hagynám a múltat, ha az nem hagy engem.

287. oldal

Kezdtem belátni, hogy nem mindig az ismeretlentől kell a legjobban tartani. Azok, akik a legalaposabban ismerik az embert, veszélyesebbek tudnak lenni, mert a szavak, amiket hozzánk vágnak, vagy a dolgok, amiket gondolnak, potenciálisan nemcsak hogy megsebezhetnek, de igazak is lehetnek.

61. oldal

– Ha jobban belegondolsz – folytatta –, a zene a nagy egyesítő. Elképesztő erő. Olyasmi, ami még az olyanokban is közös lehet, akik mindenben, de mindenben különböznek.

87. oldal

Ha nem követed nyomon a múltat, soha nem fogod megérteni a jövőt. Minden kapcsolódik egymáshoz.

287. oldal

A a két bejegyzés együtt meggyőzött arról, hogy érdemes elolvasni a könyvet, itt megrendelheted.

Sarah Dessen kultikus regénye, a Figyelj rám! új borítóval jelent meg ismét, hogy egy új generáció is megismerhesse Annabel Greene időtlenül tökéletes történetét.

Az extra állomásokkal tarkított blogturnén ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a regény egy példányát a kiadó felajánlásából.

Nyereményjáték

Sarah Dessen rajongó vagy? Akkor ez a játék könnyű lesz számodra! Minden állomáson találsz egy idézetet az írónő valamely regényéből. A feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott könyv címét, amiből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Talán az lehetett a titok nyitja, hogy a könnyű dolgok nem lehetnek ilyen csodálatosak. Mert akkor minden az lenne. Csak azoknak a dolgoknak van igazi értékük, amikért megküzdesz, mielőtt megszereznéd őket. Ha valami ilyen nehezen elérhető, akkor meg kell tenned azért, hogy még annál is nehezebb – vagy inkább lehetetlen – legyen elveszítened."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10.15. Sorok között

10.16. Readinspo

10.18. Kelly & Lupi olvas

10.20. Readinspo extra állomás

10.22. Veronika’s Reader Feeder

10.24. Sorok Között extra állomás

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

2014-ben, a 40 éves jubileum évében kaptam meg az első Rubik-kockámat. Nem tartozott azok közé a dolgok közé, amelyekre éppen akkor vágytam, de mivel tele voltak vele az üzletek annak idején, mind a marketing, mind pedig a játék klasszikussága szempontjából egyszerűen kikerülhetetlen volt. Ha pedig már így alakult, semmiképpen sem szerettem volna abba a táborba tartozni, aki nem is próbálkozik igazán, és anélkül tolja félre a Kockát, hogy sikerült volna legalább egyszer visszaforgatnia az összes színt a helyére. Utánaolvastam, mégis hogyan és milyen algoritmusok alapján működik ez, a sikerélménynek köszönhetően pedig azóta hihetetlenül megszerettem ezt a kis tárgyat. Ez a rajongás később a barátommal is közös pont lett - nem egy randinkon szórakoztunk azzal, hogyan és milyen gyorsan tudjuk kirakni. Csupa pozitív élményem kötődik Rubik Ernő kockájához, így nem is volt kérdés, hogy kíváncsi leszek-e a könyvére.

Rubik Ernő annak ellenére, hogy - saját elmondása szerint - nem szeret írni, most mégis összeszedte a nevéhez fűződő világhírű találmányával kapcsolatos gondolatait. A mi kockánk című (egyébként eredetileg angol nyelvű) könyvében a feltaláló nem csupán a saját és a játéka történetét osztja meg velünk, de - ahogyan a fülszöveg fogalmaz - azt is elmeséli, milyen érzés volt számára látni a Kocka felemelkedését.

A könyv már rögtön a legelején teljesen magával ragadott a könnyed, gördülékeny írásstílusa miatt. Rubik (és a fordító) lenyűgözően bánik a szavakkal, rendkívül kifejezően és tűpontosan fogalmazva meg mindazt, ami a találmánya szabadalma óta eltelt 46 évben összegyűlt benne. Különösen jó érzés volt a lazítós, kuckózós esték hangulatára ezzel az olvasmánnyal erősíteni. Nem csupán a tartalom, de az esztétika is rendkívül erős ebben a könyvben.

A mi kockánk egyaránt szól a feltalálóról és a találmányáról. Bár Rubik többször is hangsúlyozza, hogy nem szeretné, ha ő állna a könyv középpontjában, a tartalom csupán úgy lesz teljes és ütős, hogy legalább nagyvonalakban az élettörténetéről is beszámol. Szó esik például a családi hátteréről (kifejezetten imádtam, ahogyan a szüleiről és a közös tulajdonságaikról beszélt), a fiatalkoráról és az egyetemi éveiről, természetesen a Kocka feltalálásának körülményei mellett.

Rendkívül szimpatikus volt az a szerénység, amellyel minderről mesél. Végig igyekszik a háttérben maradni a Kockáról szóló részek javára, de épp ezért vált számomra még érdekesebbé mindaz, amit magáról megosztott. Feltűnt, hogy többször is úgy fogalmaz: ő rátalált a kockára, nem pedig feltalálta azt. Ezzel olyan, mintha a saját szerepét próbálná kisebbíteni, jelentéktelennek feltüntetni.

A könyvben mégis talán azt szerettem a legjobban, hogy elképesztő bölcsességeket tartalmaz. Rubik Ernő az a fajta idős ember, akinek az élettapasztalatára különösen kíváncsiak lehetünk, hiszen valóban hasznos és intelligens gondolatokkal láthat el bennünket a nyitott, modern hozzáállásának köszönhetően. És teszi mindezt úgy, hogy nem tűnnek kéretlen tanácsoknak. Az elveit, az értékrendjét és a véleményét csak mellékesen fogalmazza meg, hangsúlyozva, hogy nem ez az egyetlen helyes út, csupán ő látja így a helyzetet.

Sokszor egyébként úgy tűnt, mintha nem könyvet olvasnék, hanem személyesen beszélgetnék a szerzővel, vagy éppen előadást hallgatnék tőle. A szövegben ugyanis, egy-egy téma kifejtése közben néhol véletlenszerűen beszúrt néhány személyes megjegyzést a pillanatnyi érzéseiről (többnyire azzal kapcsolatban, mennyire utál írni), ami nagyon közvetlen és szimpatikus hatást keltett. Ez azért is vicces, mert van egy szakasz, ahol megemlíti, úgy szeretne könyvet írni, hogy valójában nem is könyvet ír. Ezt a mondatot teljesen értetlenül olvastam akkor, és csak néhány fejezettel később körvonalazódott bennem, hogy mire gondolhatott igazából.

Aki attól tart, hogy túl tudományos lesz a szöveg, ne tegye. Bár szerepelnek benne - az én bölcsész agyamnak mindenképpen bonyolult - matematikai magyarázatok is, nem ez uralja a könyvet, és egyébként is úgy gondolom, kikerülhetetlenek ebben a témában. Ráadásul a kötet többi része kárpótol is értük...

Összességében Rubik Ernő könyvét legalább olyan nagyszerű élmény volt forgatni, mint a kockáját. Szeretek arról olvasni, hogy az általam kedvelt dolgok mégis milyen folyamat eredményeként, illetve milyen élethelyzet, háttér, probléma megoldásaként keletkeztek. Szeretem azt is, ha egy ismertebb személyiség őszintén beszél az őt ismertté tévő jelenségről - és pontosan ez történik A mi kockánkban. Bárkinek bátran ajánlom, aki szeretne olyan dolog miatt büszke lenni a hazájára, aminek valóban van értelme.

Értékelés

Kinek ajánlom? - Mindenkinek, aki az életében legalább egyszer játszott már Rubik-kockával, és ahhoz az élményhez nek kötődik negatív érzelem.

"Felnőttként sokszor úgy tekintünk a játékra, mint egy furcsa hóbortra, vagy a versengésnek a munkahelyen kívüli változatára. Pedig a játék a legkomolyabb dolog a világon. Bármivel is foglalkozunk, akkor megy igazán jól, ha játékosan állunk hozzá."

Kiadás: Libri (2020)
Oldalszám: 204
Eredeti cím: Cubed - The Puzzle of Us All (2020)
Fordította: Bujdosó István
Műfaj: életrajz, memoár

A ​Rubik-kocka sokkal több, mint pusztán egy lebilincselő rejtvény: igazi világjelenséggé vált. Könyvek, színdarabok és hollywoodi szuperprodukciók állandó szereplője, egyetemi kurzusok tárgya, világversenyek sporteszköze. Közel fél évszázados története során így lett csaknem egymilliárd ember játéka.

A Kocka mára a gondolkodás örömének és a látszólag lehetetlen problémák megoldásának közismert jelképévé vált. Erről a csodálatos tárgyról és alkotójáról több ezer cikk és számtalan könyv jelent már meg világszerte, de Rubik Ernő – aki világéletében kerülte a nyilvánosságot – még sohasem mesélte el, milyen volt számára végigkövetni e kis tárgy minden várakozást felülmúló sikerét és különös kalandjait a nagyvilágban.

A mi kockánk – mely a világ számos pontján a magyar kiadással egy időben jelenik meg – tanulságos utazásra invitálja az olvasót a matematika, a pszichológia, az oktatás, a képzőművészet, a design, az építészet és a popkultúra területén. Elgondolkodtató, magával ragadó, álomszerű kirándulás ez modern korunk egyik legkülönlegesebb kreatív elméjével.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Patrick Süskind Parfümje egy volt azok közül a regények közül, amelyek hosszú idő óta (szinte egy évtizede) a várólistámon porosodnak. A könyvfaló nagynéném polcán láttam meg először, ahol kitüntetett helyet kapott, és bár mindig is tudtam, hogy durva történet, nagyon kíváncsi voltam, mit látott ő benne, amiért ennyire nagyszerűnek tartja. Sokáig kerülgettem, halogattam, félve attól a bizonyos “horror” címkétől, majd váratlanul, az újranyomásának köszönhetően lehetőséget kaptunk turnézni vele, és ezt már egyszerűen nem hagyhattam ki. A továbbiakban pedig csak bátorítani tudok mindenkit, hogy kövesse a példámat, ugyanis a legkevésbé sem bántam meg, hogy a műfaja ellenére adtam neki egy esélyt.

A parfümben a 18. század Párizsában járunk, ahol a főszereplőnk, Jean-Baptiste Grenouille éppen egy halpiac kellős közepén születik meg. Az édesanyja már az első percben magára hagyja, és innentől kezdve a sorsa meg van pecsételve. Az életkörülményein kívül azonban más is különleges benne: mivel neki magának nincsen illata, mások és az őt körülvevő dolgok szagának a rabjává válik. Olyannyira, hogy később elhatározza, kifejleszti a tökéletes parfümöt – amihez viszont szokatlan eszközökre van szüksége.

Bármit el tudtam volna képzelni erről a regényről, de azt nem, hogy már az első oldalon ennyire megfog majd Patrick Süskind stílusa. Rendkívül gördülékenyen és olvasmányosan fogalmaz, mesterien szőve a szavakat, és ez lebilincselő esztétikai élményt nyújtott. Ez és a tartalom együtt olyannyira különleges hangulatot teremt a szövegnek, hogy nehéz hosszabb időre félrerakni a történetet.

Ha Süskind ennél akár csak egy kicsivel kevésbé tudna írni, valószínűleg ez a regény egyáltalán nem teljesedhetett volna ki. Illatokról ugyanis rettentő nehéz lehet írni. Rendkívül érzékletesen és pontosan kell fogalmazni ahhoz, hogy az olvasó el tudja képzelni őket, hisz míg például a mozdulatokat könnyen vizualizáljuk, és a hanghatásokat is egyszerűbben azonosítunk, addig az illatokat nagyon kell ismernünk ahhoz, hogy felidézhessük. Ráadásul, mint ahogyan arra a szöveg is rávilágít, nem elég gazdag a szókincsünk az illatok leírásához. Süskindnek viszont lenyűgöző módon sikerült túllépnie ezen a nehézségen, és valószínűleg ezért is annyira egyedülálló ez a regény.

Csak a történet miatt egészen biztosan nem olvastam volna végig. Már az elején vannak benne bizarr elemek, de ahogy haladunk előre a cselekményben, az egyre elrugaszkodottabbá válik. A könyv második fele már kifejezetten groteszk, és egyre kevésbé hiteles – de talán épp az segített túljutni rajta, hogy már kezdtünk eltávolodni a valóságtól. Lényeg a lényeg, ha Süskind nem ragadott volna meg az írásstílusával az elején, nemigen lett volna nyomós indokom végig kitartani a könyv mellett.

Az is hátráltató tényező, hogy a szöveg nem kelt pozitív érzéseket. Végig elég nyomasztó, sötét hangulatú; a történések elborzasztanak, a főszereplőtől pedig undorodik az ember. Maga a szerző is igyekszik hangsúlyozni, mennyire taszító karakter is Grenouille: végig olyan szavakkal jellemzi, mint a kullancs, pók és szörnyeteg, már gyerekkorától kezdve, pedig akkor még semmi olyat nem követett el, amiért okunk lehetne őt utálni.

Ezzel Süskind azt is hangsúlyozza, hogy a főszereplőnk reménytelen jellem, akit a kezdetektől fogva mindenki magára hagyott: a szerző, az olvasó, a saját anyja, a gyámjai, a főnöke. Grenouille épp ezért a regény során végig azért küzd, hogy szeressék – ezért is dönt úgy, hogy megalkotja a tökéletes parfümöt, amitől a közvetlen közelében mindenki őrülten belészeret. A történet végére viszont rájön, hogy ez sem megoldás, és sosem fogja senki önmagáért kedvelni. Még akár sajnálatra méltó karakter is lehetne, ha nem választaná azokat a bizonyos eszközöket a célja eléréséhez – ám a múltját ismerve cseppet sem meglepő, hogy pszichopata lett belőle.

Összességében A parfüm az a könyv, amitől jogosan tart az ember (már ha nem most találkozik vele először, hanem hallott már róla valamit), de maximálisan megéri átlépni a komfortzónánknak azt a bizonyos határát, és adni neki egy esélyt. Ha ezt nem teszitek meg, a világirodalom egyik méltán híres és elismert klasszikusáról maradtok le, ami ha könnyed perceket nem is, de esztétikai értéket biztosan ígér.

Értékelés

Kiadás: Partvonal (2020/újranyomás)
Oldalszám: 264
Eredeti cím: Das Parfum (1985)
Fordította: Farkas Tünde
Műfaj: krimi, thriller, horror

Jean-Baptiste ​Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg.

A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni. A mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror. Egy biztos, hogy különös hangulatú regény, ellenállhatatlan olvasmány, amelyet lefordítottak több mint 40 nyelvre, és amely csaknem 20 millió példányban kelt el.

Hosszú ideig váratott magára, de végre elkészült a nagy sikerű regény filmváltozata is, amely máris meghódította a nemzetközi közönséget.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Hiszel a véletlenekben? A sorsban? Akármi is a válasz, biztos vagyok benne, hogy a te életedben is előfordult már olyasmi, hogy egy számodra nagy jelentőségű esemény csupán egy hajszál híján, mondhatni a kedvező csillagállásnak köszönhetően történt meg. Nekem többek között a barátommal való kapcsolatom ilyen (mind a ketten sokat vaciláltunk azon, igent mondjunk-e a másiknak, és ha nem éppen abban az időszakban utazom fel Budapestre egy másik program miatt, valószínűleg sosem találkoztunk volna személyesen). Lényeg a lényeg, ha könyvekről van szó, a Csillagtalan tengerrel is éppen ilyen a közös történetem. Ha nem lenne a Blogturné Klub, és nem figyelem fokozottabban a népszerűnek ígérkező könyveket, valószínűleg lemaradtam volna az elmúlt időszak számomra legmeghatározóbb olvasmányélményéről.

A Csillagtalan tenger partján, mélyen a föld alatt fekszik egy hatalmas, mágikus könyvtár, ahol a világirodalom minden egyes valaha írt műve megtalálható - még az igazi ritkaságok is. Csak az arra érdemesek léphetnek be ide, ha megtalálják a megfelelő ajtót, de azok hetekre, hónapokra, évekre el is tűnnek, annyira magába szippantja őket a történetek világa. Zachary Ezra Rawlins úgy szerez tudomást erről a helyről, hogy talál egy rejtélyes mesekönyvet az egyetemi könyvtárban - de nem venné komolyan a tartalmát, ha az egyik novella nem épp az ő gyerekkoráról szólna, elképesztő pontossággal. A megmagyarázhatatlan jelenség arra készteti, hogy megpróbálja kideríteni, valóban létezik-e a Csillagtalan tenger.

Már az első oldal vége után világossá vált számomra, hogy egy rendkívül különleges könyvet tartok a kezemben. Ekkor még messze nem értettem, miről olvasok, és egyáltalán, hogy milyen koncepció mentén épül fel ez a könyv, de Erin Morgenstern egyedi írásstílusa teljesen magával ragadott. Gyönyörűen, érzékletesen és épp a kellő mértékben elvontan fogalmazza meg a gondolatait, amivel lenyűgöző hangulatot teremt a szövegnek. Kell pár fejezet, mire igazán belerázódunk a történetbe, de a kezdeti érthetetlenség miatti kényelmetlenségeket hamar kompenzálják a továbbiak.

A koncepció nagyon különleges. A könyv a könyvben technikát alkalmazza három különböző irománnyal (két novelláskötettel és egy naplóval), amelyek tartalma nagy jelentőséggel bír a fő történet szempontjából. A novellákat a fejezetek között ismerjük meg, és mivel a későbbiekben a szereplők reflektálnak is rájuk – sőt, a karaktereik tulajdonképpen megelevenednek a végén –, érdemes minden egyes szavukra fokozottan figyelni. Nagy kedvenceim voltak egyébként ezek a történetek, rendkívül színessé és változatossá tették a regényt.

Maga a cselekmény a fülszöveg/leírás alapján túl egyszerűnek tűnhet ahhoz képest, hogy mennyire nagyszerű a regény – számomra mindenesetre meglepő volt, hogy egy ennyire letisztult történet képes volt az első szótól az utolsóig maximálisan lekötni. Ezt még az sem tudta negatívan befolyásolni, hogy egy darabig egyszerűen nem állt össze a kép, annyira elvont dolgot talált ki Morgenstern. Egy idő után viszont már világossá vált, hogy itt nem az eseményeken van a hangsúly, sokkal inkább a karakterek, a novellák, a helyszín, a hangulat és az írásstílus együttvéve az, ami ezt a regényt olyan különlegessé teszi.

A Csillagtalan tenger szereplői nagyon emlékezetesek számomra. A főhős, Zachary abszolút szerethető személyiség, akinek a könyvszeretetével minden olvasó tud majd azonosulni. Egy kedves, meleg geek srác, akinek helyén van az értékrendje, és nagyszerűen helytáll a küldetésében. Dorian az a fajta karakter, aki épp a kellő mértékben titokzatos ahhoz, hogy az őrjítő legyen, de még bőven pozitív értelemben. Sajnáltam, hogy viszonylag kevés jelenete van, amelyben komolyabb tetteket visz véghez, hiszen úgy érzem, nem tudtam meg róla eleget. Mirabel pedig egy speciális jelenség, akinek a történetben betöltött szerepe rendkívül érdekes, de az csupán a legvégén válik egyértelművé, miért.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a regényt elképesztő mértékű könyvszeretet itatja át. Az egész cselekmény a könyvek köré szerveződik, ráadásul a könyvet nem egyszerűen mint tárgyat tiszteli – sokkal inkább a bennük lévő történetet. Mindemellett egy hatalmas, álomszerű, mágikus föld alatti könyvtárban játszódik, ahova bármelyik könyvmoly szívesen beragadna a jelenlegi és az elkövetkezendő összes életére. Rengeteget ad ez hozzá az élményhez, hiszen melyik olvasó ember ne szeretne hasonszőrűekről olvasni?

A Csillagtalan tengernek egyedül az utolsó szakasza nem tetszett. Ez már olyannyira elvont és nem e világi volt, hogy szerintem még maga a szerző sem tudott lépést tartani a saját gondolataival, mikor ezt papírra vetette, nemhogy én, mint olvasó az övével. Nem segített a dolgon az sem, hogy a fent említett napló részletei éppen ezeken az oldalakon jelennek meg a fejezetek közé ékelve, így oda-vissza ugrálunk a való világ (ami a napló) és a képzelet (vagyis a regény történései) között. Ez hihetetlenül zavaró volt, hiszen egyikbe sem tudtam beleélni magamat. Ám még ez sem volt elegendő ahhoz, hogy akár csak egy fél csillagot is levonjak a könyv értékeléséből (normál esetben minimum ennyire számíthatna, de túl különleges ahhoz), viszont biztos vagyok benne, hogy csupán ez akadályozott meg abban, hogy azonnal a kedvenceim közé kerüljön.

Összességében a Csillagtalan tenger a történetmesélés egy egészen új dimenzióját tárja fel – olyan, mintha belépnél egy álomvilágba, ahonnan nagyon nehezedre esik kiszakadni. Nehéz írni róla, hiszen közel sem bánok olyan jól a szavakkal, hogy megfelelően kifejezhessem velük a könyv nagyszerűségét, ezért mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy fedezze fel magának ezt a föld alatti könyvtárat, és Erin Morgenstern zseniális írásstílusát. Alig várom, hogy megjelenjen a kiadónál az Éjszakai Cirkusz című regénye is, semmi esetre sem szeretném elszalasztani!

Értékelés

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki rajong a fantasy könyvekért, és szeretne valami igazán különleges, kiemelkedő történetet olvasni.

Kiadás: Agave (2020)
Oldalszám: 544
Eredeti cím: The Starless Sea (2019)
Fordította: Bosnyák Edit
Műfaj: (urban) fantasy, mágikus realizmus, romantikus

A ​rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.

Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.

Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.

Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Statisztika

• 8 könyvet olvastam el a hónapban
• ez összesen 2130 oldalt jelent
• ebből 8 volt új, és 4 könyvet nem sikerült befejeznem
• a Blogturné Klub keretében 7 könyvet olvastam el
• a blogra 10 db könyvértékelés született, de összesen 12 bejegyzést írtam
• 1 kép került fel Instagramra
• 18 db könyvet szereztem be

Olvasmánylista

1. Neil Gaiman: Északi mitológia
2. Erin Watt: Bukott örökös
3. Frank Schwieger: Odin és bandája
4. Tittel Kinga: A Duna kincsei
5. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
6. Omid Scobie – Carolyn Durand: A szabadság nyomában
7. Hilde Østby – Ylva Østby: Titokzatos memória
8. Rosella Postorino: A Farkas asztalánál

Szeptemberi szerzemények (HAUL)

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara

Rubik Ernő: A mi kockánk

Stella Caldwell: Fiatalok, merészek, lenyűgözőek

Kiss Nikoletta: Régmúlt napok fénye

Héctor García – Francesc Miralles: Icsigo-icsie

Summer Rayne Oakes: Barátom, a filodendron

Októberi várólista

1. Louisa May Alcott: Kisasszonyok
2. Louisa May Alcott: Jó feleségek
3. Thomas Wheeler: Cursed
4. Rubik Ernő: A mi kockánk
5. Stella Caldwell: Fiatalok, merészek, lenyűgözőek
6. Héctor García – Francesc Miralles: Icsigo-icsie
7. Kiss Nikoletta: Régmúlt napok fénye
8. Summer Rayne Oakes: Barátom, a filodendron
9. Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
10. Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció
11. Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
12. Patrick Süskind: A parfüm
13. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
14. Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
15. Erin Watt: Cracked Kingdom

Neked mi volt a szeptember legmeghatározóbb olvasmánya? :)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥