2014-ben, a 40 éves jubileum évében kaptam meg az első Rubik-kockámat. Nem tartozott azok közé a dolgok közé, amelyekre éppen akkor vágytam, de mivel tele voltak vele az üzletek annak idején, mind a marketing, mind pedig a játék klasszikussága szempontjából egyszerűen kikerülhetetlen volt. Ha pedig már így alakult, semmiképpen sem szerettem volna abba a táborba tartozni, aki nem is próbálkozik igazán, és anélkül tolja félre a Kockát, hogy sikerült volna legalább egyszer visszaforgatnia az összes színt a helyére. Utánaolvastam, mégis hogyan és milyen algoritmusok alapján működik ez, a sikerélménynek köszönhetően pedig azóta hihetetlenül megszerettem ezt a kis tárgyat. Ez a rajongás később a barátommal is közös pont lett - nem egy randinkon szórakoztunk azzal, hogyan és milyen gyorsan tudjuk kirakni. Csupa pozitív élményem kötődik Rubik Ernő kockájához, így nem is volt kérdés, hogy kíváncsi leszek-e a könyvére.

Rubik Ernő annak ellenére, hogy - saját elmondása szerint - nem szeret írni, most mégis összeszedte a nevéhez fűződő világhírű találmányával kapcsolatos gondolatait. A mi kockánk című (egyébként eredetileg angol nyelvű) könyvében a feltaláló nem csupán a saját és a játéka történetét osztja meg velünk, de - ahogyan a fülszöveg fogalmaz - azt is elmeséli, milyen érzés volt számára látni a Kocka felemelkedését.

A könyv már rögtön a legelején teljesen magával ragadott a könnyed, gördülékeny írásstílusa miatt. Rubik (és a fordító) lenyűgözően bánik a szavakkal, rendkívül kifejezően és tűpontosan fogalmazva meg mindazt, ami a találmánya szabadalma óta eltelt 46 évben összegyűlt benne. Különösen jó érzés volt a lazítós, kuckózós esték hangulatára ezzel az olvasmánnyal erősíteni. Nem csupán a tartalom, de az esztétika is rendkívül erős ebben a könyvben.

A mi kockánk egyaránt szól a feltalálóról és a találmányáról. Bár Rubik többször is hangsúlyozza, hogy nem szeretné, ha ő állna a könyv középpontjában, a tartalom csupán úgy lesz teljes és ütős, hogy legalább nagyvonalakban az élettörténetéről is beszámol. Szó esik például a családi hátteréről (kifejezetten imádtam, ahogyan a szüleiről és a közös tulajdonságaikról beszélt), a fiatalkoráról és az egyetemi éveiről, természetesen a Kocka feltalálásának körülményei mellett.

Rendkívül szimpatikus volt az a szerénység, amellyel minderről mesél. Végig igyekszik a háttérben maradni a Kockáról szóló részek javára, de épp ezért vált számomra még érdekesebbé mindaz, amit magáról megosztott. Feltűnt, hogy többször is úgy fogalmaz: ő rátalált a kockára, nem pedig feltalálta azt. Ezzel olyan, mintha a saját szerepét próbálná kisebbíteni, jelentéktelennek feltüntetni.

Összességében Rubik Ernő könyvét legalább olyan nagyszerű élmény volt forgatni, mint a kockáját. Szeretek arról olvasni, hogy az általam kedvelt dolgok mégis milyen folyamat eredményeként, illetve milyen élethelyzet, háttér, probléma megoldásaként keletkeztek. Szeretem azt is, ha egy ismertebb személyiség őszintén beszél az őt ismertté tévő jelenségről - és pontosan ez történik A mi kockánkban. Bárkinek bátran ajánlom, aki szeretne olyan dolog miatt büszke lenni a hazájára, aminek valóban van értelme.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés