Az elmúlt időszak egyik legjobban várt könyves megjelenése volt számomra a Vörös, fehér és királykék. Először külföldi bookstagram oldalakon futottam bele, és valami annyira megfogott benne, hogy még Goodreadsen is utánanéztem. Annyit elég is volt tudnom róla, hogy a brit királyi család egyik (férfi) trónörököse, és az amerikai elnök fia szeret egymásba benne. Ez így nem csupán egy szenvedélyes, minden akadályt legyőző szerelmi történetet ígért, hanem egyben izgalmas politikai és morális dilemmákat is. Rögtön a várólistámra került, és csak reméltem, hogy valamelyik magyar kiadó hamar meglátja benne a lehetőséget. És erre pár napon belül érkezett is a hír, hogy a Könyvmolyképző megvette a jogait…
Az alaptörténet már önmagában nagyon érdekes, de olvasás közben hamar kiderült, hogy a szerző (akinek egyébként ez a debütáló regénye – és rögtön két Goodreads-díjat nyert meg vele) jelentősen tovább bonyolította a szálakat. Kezdetnek: az aktuális amerikai elnök, Ellen Claremont az első nő, aki betölti ezt a pozíciót, emiatt fokozottan figyelnie kell arra, hogy semmiféle botrány ne rengesse meg az újraválasztási esélyeit, pláne ilyen közel az első elnöki ciklusa végéhez. És az, hogy az egyébként félig mexikói származású fia (Alex) biszexuális, ráadásul a még mindig erősen konzervatív beállítottságú Anglia egyik koronahercegével (Henry) kavar… nos, az éppen egy ilyen botrány lenne.
De bőven akad egyéb izgalom is a történetben – annyi, hogy még felsorolni is nehéz lenne mindet. A két fiú szerelmének lassú, fokozatos kiteljesedése, a jellemük csiszolódása, a két, egymástól teljesen különböző család, illetve a világ reakciója a kapcsolatukra… És mindeközben a mellékszereplők problémái sincsenek elhanyagolva. Rengeteg szálon fut tehát ez a regény, és mégsem érződik túl soknak, túl sűrűnek.
Talán a legjobban a karakterek felépítése nyűgözött le benne. Mind a főszereplők, mind a mellékszereplők alaposan átgondolt, jól kidolgozott figurák saját célokkal, motivációkkal, vágyakkal és dilemmákkal, és ez abszolút élővé teszi őket. Mindez pedig különösen dicséretes úgy, hogy önálló regényhez képest viszonylag sok karakter bukkan fel benne. A mellékszereplők közül leginkább a June-t, Alex nővérét és Norát, a testvérpár legjobb barátját (egyben az alelnök unokáját) kedveltem – bár utóbbi szerintem túl kevés szerepet kapott ahhoz képest, mennyire érdekes jellem (biszex, fotografikus memóriája van stb.).
Alex Claremont-Diaz, akinek a szemszögéből (bár végig E/3.-ben) játszódik a regény, is egy izgalmas karakter – egészen más, mint amihez eddig ebben a műfajban hozzászoktam. Intelligens és céltudatos, már egészen korán elhatározta magát a politikai pálya mellett. Az események mozgatórugója, imád bulizni és a középpontban lenni. Mellette nem lehet unatkozni, de nem is tűri meg maga mellett az unalmas embereket. És egyébként kezdetben mély ellenszenvet táplál Henry herceg iránt egy évekkel ezelőtti sérelem miatt.
Maga Henry herceg a kedvenc karakterem volt, leginkább talán azért, mert sok tekintetben tudtam vele azonosulni. Eleinte sekélyes embernek tűnt, de már ekkor sejteni lehetett, hogy jóval több van benne, csak a társadalmi helyzete nem engedi, hogy ezt a külvilágnak is megmutassa. Alex viszont szép lassan lebontja a falait, amelyek mögött egy hihetetlenül kedves, jószívű, szeretetreméltó és intellektuális jellem rejtőzik, akinek a kedvenc szerzője Jane Austen. A családja viszont erősen elnyomja, így az ő feladata a regényben, hogy végre merjen megszólalni és kiállni önmagáért.
Ennyi karakter és dilemma mellett nem meglepő, hogy a történet nagyon fordulatos, gyorsan pörögnek az események. Az első fele Alex és Henry kibontakozó kapcsolatáról, elmélyülő érzéseiről szól, míg a másik fele inkább ennek a társadalmi helyzetükből adódó következményeiről. Kifejezetten tetszett az, ahogyan a képzelet keveredik a valósággal: az egész brit királyi család, illetve az aktuális amerikai elnök is kitalált személyek, de utóbbi 2016-ban Obama után került hatalomra. Mintha egy alternatív valóságot írt volna meg a szerző a Trump-ciklus helyett. Azt viszont egy picit rizikósnak éreztem, hogy ez a fiktív brit királyi família kísértetiesen hasonlít a valódira – például Henrynek hívják a legfiatalabb trónörököst, az édesapja fiatalon meghalt, és az idős nagymamája uralkodik.
A regényben különösen szerettem Alex és Henry emailezését olvasni. Miután jobban elmélyült a kapcsolatuk, az üzeneteik végére idézeteket másoltak be homoszexuális írók vagy történelmi személyiségek levelezéseiből, és ezek gyönyörű szövegek voltak. Emellett Henry erősen humán beállítottságú (írással foglalkozna, ha ezt a palota engedné neki), ezért ő maga is szabadjára engedte a benne lakozó költőt az emailekben. Ezek a néhány bekezdéses monológok elképesztően sikerültek.
Azonban, ha csak apróbb hibák formájában is, de látszik, hogy Casey McQuiston kezdő író még. Engem leginkább az zavart, hogy nehezen tudtam őt követni, és a kicsit nagyobb időbeli ugrásoknál elvesztem egy pillanatra. Talán könnyebb lett volna olvasni, ha jobban, rövidebb fejezetekre tagolja szét a könyvet. Emellett a káromkodások is zavartak, főleg a nők szájából: Ellen Claremont például nem tudott úgy végigmondani egy mondatot, hogy ne lett volna benne valami csúnya, ez pedig, tekintve, hogy elnök, számomra elég kiábrándító volt.
Az elején kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz LMBTQ+ könyvet olvasni úgy, hogy a főszereplők, és nem valamelyik mellékszereplő homoszexuális. A legkevésbé sem vagyok zárkózott ilyen téren, egyszerűen csak nem találtam eddig olyat, amelynek a története is érdekelt volna. De olvasás közben egy pillanatig sem volt furcsa számomra ez a felállás. Sőt, olyannyira természetesnek tűnt, hogy ezt a bekezdést meg sem írtam volna, ha nem tartanék tőle, hogy esetleg valaki emiatt nem meri elkezdeni a könyvet.
Összességében a Vörös, fehér és királykék abszolút beváltotta minden hozzá fűzött reményemet, még a hibái ellenére is. Gazdag volt mind témában, mind pedig eseményben, és a hangúlyok épp a megfelelő helyekre kerültek. Egy élmény volt olvasni, hiszen Alex és Henry hihetetlenül jól összepasszolnak, az egymás iránti érzéseik pedig számomra tökéletesen átjöttek. Ezek alapján Casey McQuiston ígéretes szerzőnek tűnik, akitől bármit szívesen elolvasnék a jövőben.
Értékelés
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az eseménydús, sok témát érintő, de pikáns és szenvedélyes szerelmes történeteket.
"Ahogy te szeretsz, az nagyobb nálad, nagyobb mindennél. El sem hiszem, hogy ekkora szerencsém van, hogy tanúja lehetek, de az, hogy én lehetek, aki mindezt kapja, ilyen sokat, az már nem szerencse, az már a sors."
Oldalszám: 440
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös könyvek
Eredeti cím: Red, White & Royal Blue (2019)
Fordította: Moldova Júlia
Műfaj: new adult, romantikus
Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?
Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális ―a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.
A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?
Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.
Te milyen LMBTQ+ könyvet ajánlanál másoknak?
A Könyvmolyképző Kiadónak hála, nálunk is megjelent Casey McQuiston LMBT romantikus regénye, a Vörös, fehér és királykék, ami megnyerte a 2019-es Goodreads Choice Awards-ot romantikus kategóriában! A regény az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alexnek és a brit királyi herceg, Henrynek az ellenségeskedéséről, majd egymásra találásáról szól. Kövessétek blogturnénkat, és ismerd meg a történetüket!
Nyereményjáték
Alex az Amerikai Egyesült Államok elnökének a fia, Henry pedig egy brit király herceg, így mostani játékunk is királyi vérekről és elnökgyerekekről fog szólni! A feladatotok egyszerű: ki kell találnotok, hogy ki szerepel az adott állomás képén!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista
03.12. Veronika's Reader Feeder
03.14. Fanni's Library
03.16. Sorok között
03.18. Csak olvass!
03.20. Könyvvilág
03.26. Angelika blogja
03.28. Hagyjatok! Olvasok!
03.30. Readinspo
