facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo


Nagyon sokat agyaltam rajta, hozzá tudok-e szólni érdemben az októberi Témázáshoz*, amely a guilty pleasure olvasmányokról szól, de minden alkalommal annyira hálás vagyok a lányoknak a meghívásért, hogy semmiképp sem szeretnék nekik nemet mondani. Na meg ezek remek alkalmak arra, hogy beszélgessünk olyan kérdésekről is, amelyeket magamtól nem feltétlenül jutna eszembe felvetni.

Na de le is spoilerezem rögtön, miért hezitáltam azon, hogy írjak-e erről a témáról: nincsenek guilty pleasure olvasmányaim. Sőt, kifejezetten ellenszenves nekem ez az jelző, különösen, ha könyvekre vonatkozik. Ebből pedig adódik, hogy most inkább csak a véleményemet fejtem ki a jelenségről, nem pedig konkrét címeket emelek ki, mint ahogy azt szerte a neten, hasonló posztokban látni lehet.

(*Aki nem tudná: a Témázást egy csapat könyves blogger szervezi, akik minden hónapban más kérdést járnak körül, és ehhez általában hívnak vendégposztolókat is. Nekem ez az ötödik alkalmam, a többi cikkemet itt találod meg.)


Mik azok a guilty pleasure olvasmányok, és miért ítélem el a kifejezést?

A guilty pleasure jelző, akármire vonatkozik is, egyre elterjedtebb a mi nyelvhasználatunkban is, így biztos vagyok benne, hogy a többségnek nem kell magyarázni a jelentését. Viszont mindenkinek van egy első alkalom, amikor ilyesmivel találkozik, így ha neked ez az, röviden: olyan dolgok, amelyeket te élvezel csinálni, de nem vállalnád fel mások előtt, mert furcsának, esetleg cikinek tartod.

Hogy mi a problémám ezzel a kifejezéssel? Azon az elven működöm, hogy ha valamit te tényleg, igazán élvezel, akkor egyszerűen nem szabad szégyent érezned miatta. Mindannyian mások vagyunk, ez tesz minket izgalmassá, és ha mindenkit kizárólag a populáris, mainstream dolgok érdekelnének, nagyon szürke hely lenne ez a világ.

Az olvasás terén különösen visszás dolognak tartom, ha ebbe a skatulyába zárunk bizonyos könyveket, műfajokat, szerzőket. Olvasni fantasztikus dolog, és mindegyik könyvtől, amit a kezünkbe veszünk, többek leszünk. Nyilván nem ugyanolyan módon és mértékben gazdagodunk egy szórakoztató irodalomtól, mint egy mély, gondolatébresztő regénytől, de vitathatatlan, hogy kivétel nélkül mindegyik tesz hozzánk valamit. És nem támogatom, hogy ebbe a szellemi növekedésbe bármiféle bűntudat vegyüljön.



Na de milyen könyvekkel "kapcsolódom ki"?

Ám erről a témáról lehet úgy is beszélni, hogy nem vesszük véresen komolyan ezt a kifejezést, vagyis nem a szó szerinti értelmében nyilvánulunk meg róla. Nekem, ha már mindenképpen rá kéne húznom a guilty pleasure kategóriát (ilyen laza felfogásban) az olvasási szokásaimra, akkor azokat a könyveket választanám, amelyeket csak azért veszek kézbe, hogy szórakoztassanak.

Ilyenek a mesekönyvek, illetve bizonyos YA regények (nem, ennél szaftosabbat nem tudok mondani, pornót tényleg nem olvasok). Már előfordult, hogy emlegettem könyvértékelésben, mennyire ki tudnak kapcsolni a kicsiknek, fiatalabbaknak készült irományok – leginkább azért, mert ezeken egyáltalán nem kell gondolkozni. Egyszerű nyelvezettel íródtak, kedves és naiv sztorijuk van, a világ pedig csak boldogabb helynek tűnik tőlük. És úgy érzem, egyre gyakrabban van szükségem erre az illúzióra.



Összességében tudom, hogy nem lett egy igazán velős bejegyzés, de ebből a szempontból tényleg elég unalmas vagyok, hiszen semelyik olvasmányom miatt nem érzek bűntudatot – még visszamenőlegesen sem. Viszont őszintén szólva jól esett kifejteni a véleményemet ebben a kérdésben, és kifejezetten kíváncsi vagyok, te mit gondolsz erről a jelenségről, illetve arról, amit fent leírtam.


Lesd meg a többiek gondolatait is a témában:
Dóri Online olvasónaplója || Je suis Eszti || Külön(c)vélemény || Papírkaktusz
Héloise

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Jövőre végzek az egyetemen, és egyelőre nem tervezek továbbtanulni, ezért valószínűleg ez lesz az utolsó rendes nyári szünetem. Nem gondoltam extrás programokkal tölteni – főleg, hogy szeretném most letudni a szakmai gyakorlatomat, és még mellette az új munkámba is be kell tanulnom. Viszont elhatároztam, hogy minden lehetőségre (házibuli, strand ésatöbbi), amire tudok, igent mondok, és jó lenne a barátaimmal is minél többször találkozni még egy esetleges negyedik hullám előtt.

Nem tudom, ennyi minden mellett mennyi időm lesz olvasni, de legalább ilyen ambíciózus terveim vannak ezen a téren is. Örültem, hogy a Témázós csapat épp egy ilyen nyári tematikájú bejegyzéssorozatba hívott meg, hiszen ez remek alkalom arra, hogy megosszam veletek a szünidei To Be Read listámat, és összefoglaljam, diákként milyen olvasási szokásaim vannak/voltak ebben az időszakban. A bejegyzés végén megtaláljátok a linkeket a többiek posztjához. 😉


Mit és mennyit olvasok nyáron – általában?

A blog indulása óta vezetek statisztikát a havi olvasásaimról, és bár a mennyiség sokat változott azóta, de minden évben ugyanazt a tendenciát vettem észre. Ez alapján, bár valóban mindig több szabadidőm volt nyáron, de nem olvastam sokkal többet az év többi szakaszához képest. A karácsony előtti megjelenési dömping miatt ez nálam inkább az őszre jellemző.

Ennek lehet az oka a meleg is. Nehezen viselem ezt a hőséget (30 fok fölött mindig rossz a közérzetem, fáj a fejem, fáradékony és nyűgös vagyok, alig van étvágyam), és ilyenkor már ahhoz is túl nagy erőfeszítés kell, hogy könyvet vegyek a kezembe.

Ezért is jellemző, hogy nyáron inkább olyan olvasmányokhoz nyúlok, amelyeket a saját szórakozásomra fogyasztok. Ekkor kerülnek le a polcról az olvasatlanok, vagy éppen a régi kedvencek, hogy egy kicsit újra elmerüljek bennük. A Párválasztót például csak ebben az időszakban veszem elő 2-3 évente, de A Fennmaradottak krónikáit vagy A kék kastélyt is jó ilyenkor olvasni.

Azért általában, éppen a sok szabadidő miatt, néha becsúszik egy-két komolyabb klasszikus is. Régen a kötelezőket olvastam, azóta pedig Ibsen Nórájával, Orwell Állatfarmjával, Machiavelli A fejedelmével és néhány Agatha Christie-vel ismerkedtem így meg. De ez még édeskevés, idén mindenképpen szeretném tovább bővíteni a sort.

Arra nem szoktam figyelni, hogy kifejezetten nyári hangulatú, nyáron játszódó történeteket olvassak. Talán egészen eddig egy ilyen akadt a kezembe, és az is anno októberben, de azt tudom ajánlani (Jenna Evans Welch: Firenzei nyár).



Idei nyári olvasási tervek

Idén mindenképpen szeretném azt szem előtt tartani, hogy a turnékon kívül saját szórakozásra is olvassak. Már előre tudom, hogy nem fog minden összejönni, de azért hasznos, ha van egy ilyen lista a szemem előtt.

Elmaradt recenziós könyvek

  • Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak
  • Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
  • Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara; Köd és harag udvara
  • Danyiil Turovszkij: Orosz hekkerek

Sorozatok

  • Julia Quinn: Bridgerton család
  • Andrzej Sapkowski: Vaják
  • Anna Banks: Szirénia öröksége

Könnyed

  • Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek
  • Naomi Novik: Ezüstfonás
  • Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya

Klasszikusok, ha már unom a limonádét

  • Gabriel García Márquez: Száz év magány
  • George Orwell: 1984
  • Sigmund Freud: Pszichoanalízis
  • Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne


Neked milyen terveid vannak a nyáron?

Lesd meg a többiek bejegyzését is:
Babó Buca | Larawyn | Sister | Dóri
PuPilla


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Nem meglepő módon talán az egyik legalapvetőbb kérdés könyvmoly-körben az, ki hogyan rendezi a könyvespolcát. Instagramon rengeteg csodás fotót és ötletet láttam már a témában, de bármeddig tudnám nézegetni őket. Egyszerűen csak jó érzés felfedezni másokén azokat a könyveket, amelyekért magad is rajongasz, amelyeket te is olvastál már vagy birtokolsz.

Vártam már, hogy én is megoszthassam veletek a sajátomat – csakhogy először szert kellett tennem egyre. A régi szobámba nem fért be polc, ezért a könyveim szekrényekben és fiókokban rejtőztek szerte a lakásban, de a költözéssel szerencsére ez a probléma is megoldódott. Az itt lévő beépített polcot ráadásul mintha kifejezetten az én könyvtáramra méretezték volna.

A Moly alapján egyébként jelen pillanatban 243 könyvem van, de ezek közül nem került fel ide mindegyik. Van körülbelül 20 eladásra szánt példányom, illetve néhány olyan is, aminek ingatag a helyzete, ezek továbbra is dobozban vannak. 5 könyv viszont azért hiányzik, mert kölcsönadtam őket.

Sajnos nem ez a világ legcsinosabb könyvespolca, de jelenleg örülök, hogy egyáltalán van mire felraknom a gyűjteményemet, és viszonylag egyben tarthatom őket. Nem is szeretnék belőle instagyanús rendszert faragni, a következő (nem olyan távoli) költözésemig ez így tökéletesen megfelel nekem.

Na de hogyan rendeztem?

Most a könyveim többnyire műfajok szerint vannak csoportosítva – kivéve a Könyvmolyképző kiadós példányaimat, mert azok olyan jól néznek ki egymás mellett, hogy mindenképpen egyben szerettem volna tartani őket. Sorozatokat nem szedtem szét, illetve törekedtem arra is, hogy egy szerző könyvei egymás mellé kerüljenek, de ez utóbbi nem minden esetben sikerült.


A műfajos csoportosítás fentről lefelé, balról jobbra haladva: gyerek- és mesekönyvek; ismeretterjesztő könyvek; életrajzok és önéletrajzok; pszichológiai; néhány kategória nélküli példány.

Második polc: felnőtt fantasy; sci-fi; életmód.


Harmadik polc: fikció (többnyire történelmi, vagy csak szimplán régi korban játszódó); történelemről szóló könyvek; még néhány felnőtt fantasy; karácsonyi könyvek.

Negyedik polc: ifjúsági és YA fantasy vegyesen; Könyvmolyképzős könyvek.


Ötödik polc: csak puhaborítós Könyvmolyképző.

Hatodik polc: maradék Könyvmolyképző; ifjúsági könyvek más kiadóktól; Shakespeare drámák; Helikon Zsebkönyvek; francia szótár; egyetemi tankönyv.


A bejegyzés kezdőképén pedig a komódom tetejét látjátok, ahova az aktuális olvasmányaimat szoktam pakolni. Ez viszont nem a jelenlegi állapot, mivel most e-könyvet olvasok – a kompozíció csak a fotó miatt született meg.

Te hogyan rendezed a könyvespolcodat? :)

Lesd meg a többiek könyvespolcát is:
Anett | Dóri | Heloise | Sister | Zenka | Mandi | Larawyn | Cloudbookatlas | PuPilla

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Nektek fontos az, melyik kiadótól olvassátok a könyveiteket? Nekem kifejezetten. Ez lehet, sokak számára furcsán hangzik, de egészen ésszerű magyarázat van arra, miért alakult így nálam. A Blogturné Klubnál nem olvashatunk bármit: azokból a könyvekből választhatunk, amelyek kiadójával kapcsolatban állunk, így lényegében a címek csak "másodlagosak" ebben a folyamatban.

Mindemiatt az utóbbi időben már elkezdett körvonalazódni bennem, milyen preferenciáim vannak a könyvkiadók terén, így nem volt nehéz hozzászólni a Témázós csapat ehavi kérdéséhez, amikor ismét meghívtak a közös posztolásra. Októberben a könyves közélet témakörét járjuk körül, én azon belül is elsősorban a kedvenc kiadóimról, az olvasókkal való kommunikációról és némileg a vírushelyzetről fogok beszélni.


Mely kiadóktól olvasok a legtöbbet?

➝ Libri-csoport (Libri, Kolibri, Helikon, Park, Jelenkor)
Ha kedvencet kellene választanom a magyar könyvkiadók közül, egyértelműen a Libri-csoport a befutó – nem csupán tőlük olvasom a legtöbb könyvet (és ahogy idősödöm, egyre többet), de arányaiban az ő kiadványaik is tetszenek a legjobban a piacon.

Magától a Libritől leginkább a komolyabb témákat körüljáró, tartalmas, igényes, felnőttes könyvekhez nyúlok. Az utóbbi időszakban több kiemelkedő olvasmányélményem is volt innen, mint például az Unortodox, a Kim Dzsongun portrékötet, az adleriánus pszichológiát feldolgozó Vállald fel bátran önmagad, Rubik Ernő A mi kockánkja, vagy éppen a Hitler előkóstolóiról szóló A Farkas asztalánál.

A Parktól eddig inkább tudományos jellegű könyveket olvastam, ilyen a Titokzatos memória, A farkasok bölcsessége vagy David Attenborough-féle Utazások a világ túlsó felére.

Hiába vagyok már huszonéves, a gyerek- és ifjúsági vonalon – amit itt a Kolibri képvisel – is szoktam találni izgalmas példányokat. A Levél a királynak például óriási kedvencem lett, de kedveltem a skandináv mitológiáról szóló Odin és bandáját, valamint a Caraval-sorozatot is.

A Bookline-tól igazán a színes, képekkel, infografikákkal teletűzdelt köteteket kedvelem – ilyen az Ezerarcú Japán, a Kahlo vagy az Einstein.

➝ Könyvmolyképző
A Libri-csoport után magasan a KMK-tól olvasom a legtöbb könyvet. Ez még számomra is meglepő, hiszen a fő profiljukat alkotó műfajok többsége meglehetősen távol áll tőlem (gondolok itt elsősorban az erotikus és erősen romantikus regényekre), ráadásul egyre inkább kezdek kinőni a young adult kategóriából is. Mégis, egyszerűen jól esik néha kikapcsolódás gyanánt kézbe venni egyet-egyet a könyveik közül.

Leginkább a kiemelkedően népszerű regényeikkel szoktam próbát tenni (pl. Macskanő: Lélektolvaj), illetve bizonyos YA fantasy sorozataikért vagyok teljesen oda (pl. A levegő népe Holly Blacktől, Grisaverzum). Az sem mellékes, hogy van néhány állandó szerzőjük, akiktől mindent is elolvasnék (pl. Sarah Dessen, Kerstin Gier, Erin Watt, Colleen Hoover).


➝ Maxim
A Maximmal ugyanaz a helyzet, mint a KMK-val: kezdek kinőni a fő profiljukat alkotó műfajokból. Bár a címeik közül jóval kevesebbért tudok lelkesedni, de volt azért néhány kiemelkedően jó olvasmányélményem, amelyek miatt a szívemhez nőtt a kiadó. Ilyen például Anna Banks sellős sorozata (Szirénia öröksége), a Veled minden hely ragyogó, vagy éppen a Riverdale.

➝ Agave
Ezt a kiadót csupán mostanában kezdtem el felfedezni magamnak, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben nagyon jóban leszünk. Akármit olvastam eddig tőlük, azok nem pusztán jó könyvek voltak, hanem egyenesen páratlan, összehasonlíthatatlan élmények (pl. Mákháború, Csillagtalan tenger).

➝ Menő/Manó könyvek
Velük is épp csak ismerkedem, de egyre több érdekes címük van, amikért megéri figyelni a könyveiket. Ilyen például a Sorsfordító történetek sorozat (ismert Disney-mesék átiratai), amiből egyelőre a Jégvarázsos Ne érezz, ne kérdezz!-t olvastam. Emellett elkezdték a klasszikusokat gyönyörű, új köntösbe öltöztetni (pl. Kisasszonyok, Büszkeség és balítélet), amit remélem, még egy darabig nem terveznek abbahagyni, mert imádom ezeket a csoda borítókat.

➝ 21. század kiadó
Nem sok kiadványt olvastam még a 21. századtól, de amit igen, annak a többségét imádtam. Gyönyörű, igényes és érdekes könyveik vannak, mint amilyen a Jóbarátok-generáció, az Akarsz beszélni róla? vagy A szabadság nyomában. A Familiárisokat külön kiemelném, a különleges nyomdatechnológia, amit ennél a kötetnél alkalmaztak már önmagában élménnyé teszi az olvasást, és ha ezt később is bevetik... nos, a pénztárcám nem lesz túl boldog.


A kiadói kommunikációról

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem, ahogy egyre többet és többet olvasok, úgy válik egyre inkább fontossá az, hogyan reagálnak a kiadók a különböző olvasói megkeresésekre, illetve mennyire engedik be a szélesebb közönséget a háttérfolyamatokba. Részben nevezhetjük ezt szakmai ártalomnak is, hiszen az egyetemen kommunikáció- és médiatudományt tanulok (azon belül is PR-t, ami épp a vállalati kommunikációról, vevőkkel való kapcsolatépítésről szól).

Bár én személyesen még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy bármilyen problémával, észrevétellel, kérdéssel kényszerültem volna megkeresni egy kiadót, a különböző olvasói csoportokban viszont látom, hogy ez senkinek sem okoz gondot – és ez nagyszerű! Ha tagjai vagytok ilyennek, biztosan belefutottatok már legalább egy arról szóló posztba, hogy a hibás könyveket szó nélkül kicserélik, vagy éppen, hogy a sokadik "mikor jelenik meg a sorozatom következő része" jellegű kérdésre is készségesen válaszolnak.

Persze nincsenek illúzióim – az üzleti érdekeik ezt a segítőkész hangnemet követelik meg. Ha kevésbé lennének nyitottak az olvasói kérdésekre, valószínűleg annyival kevesebben is vennének szívesen könyvet a kezükbe. Szeretném hinni, hogy annak a cégnek, amelyik könyvekkel foglalkozik, van egy erős missziója – már csak abból adódóan is, hogy nem ez a legjövedelmezőbb piac a világon –, de tény, hogy profitorientált vállalatokról van szó, akik a minél nagyobb és minél hűségesebb vásárlókör kiépítésére törekednek.


Mindez lehet, hogy túl ridegnek hangzik, és akár egy fogyasztói társadalom pocskondiázásáról szóló bejegyzés bevezetője is lehetne (aminek amúgy messze nem vagyok híve), de valójában vevőként csak jól járunk vele. Azon kívül, hogy gördülékeny a panaszkezelés, a kiadók mindent megtesznek azért, hogy a kedvünkben járjanak.

A Könyvmolyképző például rendszeresen beenged bennünket a kulisszák mögé. Egyre gyakrabban futok bele a borítótervezői pályázatokról vagy borítószavazásról szóló Facebook-posztjaikba, de rendkívül szimpatikus volt az is, mikor a könyveiket szállító kamionjuk balesetéről számoltak be nyíltan, őszintén. Ám engem leginkább a nyomdai folyamatról szóló fotósorozatukkal vettek meg még az év első felében.

Remek módja az olvasókkal való kapcsolattartásnak a zárt Facebook csoport működtetése. A KMK (Vörös pöttyös könyvek), a Maxim (Dream Klub) és az Agave (Agave rajongói központ) különösen sok energiát fektet ebbe, és ahogy látom, nagyszerűen működnek is. Szerintem lenne igény akár a többi kiadó felé ugyanerre, akár még a meglévők mellett is (én különösen hiánypótlónak tartanék egy Libris közösséget).

És végezetül, ha már szóba került az Agave, muszáj megjegyeznem, mennyire szimpatikus volt a tavaszi karantén alatti kommunikációjuk. Ők voltak az elsők, akik őszintén nyilatkoztak arról, mennyire nehéz anyagi helyzetbe kerültek a vírus miatt, és az olvasóik segítségét kérték ahhoz, hogy tovább működhessenek. A visszajelzések alapján az volt a benyomásom, sokakat megérintett és tettre sarkallt ez a nyíltság (köztük engem is, így tettem szert például a fent emlegetett Mákháború példányomra).



Összességében egyelőre ennyi lettem volna a könyves közélet témájában. Ha olvasnál még, nézz rá a többiek bejegyzésére, vagy az eggyel korábbi témázós posztomra, amit a könyves posztok vs. egyéb posztok kérdéséről írtam.

Lesd meg a többiek gondolatait is a témában:
A Szofisztikált Macska || Dóri Online olvasónaplója || Je suis Eszti || PuPilla Olvas
Zakkant olvas

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


El tudtok képzelni egy könyves blogot könyvértékelések nélkül? Alapvetőnek vesszük, hogy ezeknek az oldalaknak ontaniuk kell magukból a legkülönfélébb ajánlókat, ám az az igazság, hogy ez a bejegyzéstípus kapja a legkevesebb reakciót - mind a kattintást, mind pedig a megjegyzéseket tekintve, nem is beszélve arról, egyáltalán hányan olvassák ténylegesen végig ezeket az írásokat. Hogyan lehet akkor az olvasók kedvére tenni, hogy ne csak a szűk családi-baráti kör látogasson el rendszeresen a blogunkra?

Egy angol nyelvű cikk döbbentett rá, mennyire sok lehetőségünk van úgy foglalkozni a könyvekkel, hogy akár nagyobb közönséget is képesek legyünk megszólítani vele. Én magam is egyre többször kezdek különböző listák, összefoglalók gyártásába, érdekességek gyűjtésébe és hosszabb, elmélkedős cikkek megírásába (sőt, az új designban és címkerendszeremben ezek az eddiginél nagyobb hangsúlyt is kaptak). Ám néha van különbség aközött, mit szeretünk mi, bloggerek megírni, és milyen típusú bejegyzésekre kattintanak rá a legtöbben.

Természetesen alapjaiban rossz az az oldal, amelyik elsősorban haszonlesésből gyárt ilyen tartalmat. Blogolni egyszerűen nem lehet, és nem is érdemes élvezet nélkül - de nagy valószínűséggel mindenki, aki azt mondja, hogy hangyányit sem érdekli a látogatottság, az hazudik. Ebben a bejegyzésben a témázós csapat meghívására (innen is köszönöm nekik a lehetőséget!) a könyves és nem könyves, népszerű és kevésbé népszerű bejegyzések kérdéskörét fogom feszegetni.

Könyves posztok vs. egyéb posztok

A témának különösen örültem, hiszen én nem könyves bloggerkedéssel kezdtem ezt a tevékenységet. A közel 10 év alatt, amióta írok, csak az utóbbi egy évben véleményezem rendszeresen az olvasmányaimat, előtte a Metaforaszennyezésen inkább életmóddal, önfejlesztéssel kapcsolatos kérdések foglalkoztattak.

Elég sok mérlegelés vezetett odáig, hogy nyissak egy második blogot is. A könyvek világa valójában csak a Readinspo megnyitása után szippantott be úgy igazán, de abban már korábban is biztos voltam, hogy a Metaforát nem szeretném havi egynél több olvasmányos kontenttel elárasztani. Ennek sok oka van, de az egyik legfőbb, hogy a közösség nem fogadott volna be igazán, ha nem ez a téma dominálna az oldalon. Nem egy példát hallottam már arra, hogy valakit kinéztek már csak amiatt is, mert írt egy-egy személyesebb hangvételű bejegyzést a könyves blogjára.

A legkevésbé sem érdekelne, ha én is kapnék ilyesfajta megjegyzést - hadd döntsem el én, mit szeretnék látni a saját platformomon -, mégis örülök neki, hogy nem keveredik össze ez a kétféle témakör. Így jóval nagyobb szabadságot adhatok magamnak itt, a Readinspo-n, ugyanakkor ha kedvem támad életmóddal foglalkozni, azt hezitálás nélkül megtehetem a Metaforaszennyezésen.


Mit szerettek ti olvasni?

Az eddigi tapasztalataim alapján egyértelműen a cikkek a legnépszerűbb, legtöbb kattintást és hozzászólást hozó bejegyzések a blogon. Közülük is kiemelkednek a kicsit "beszélgetősebb" típusúak - vagyis azok, amelyekben elmondom a véleményemet egy adott témában, és abban ti is könnyen meg tudjátok fogalmazni a saját verziótokat. Mint például a Hogyan választom ki a következő olvasmányomat? című bejegyzés.

Meglepően népszerűek voltak még az újév környékén született posztok is. Ezek főleg listás és összefoglaló típusúak, közülük a legtöbb látogatottságot és kommentet az 50 könyv, amit elolvasnék 2020-ban című kapott.

A legkevésbé a könyves TAG-es bejegyzések olvasottak - a 2020-as Mid-Year Book Freak Out TAG az egyetlen nem vadiúj poszt a blogon, ami még nem érte el a 100 megtekintést. Úgy tűnik, ennek a bejegyzéstípusnak az ideje leáldozóban van.

Miről szeretek én írni?

Szerencsém van, hiszen az elmúlt évben épp az egyik legnépszerűbb poszttípusnak a megírását élveztem a legjobban: az újévi összefoglalókét. Sokan meg is jegyezték, hogy megmosolyogták a buzgómócsingságomat, de képtelen voltam leállni a különböző listák alkotásával - és vigyázat, idén is ez várható!

De nem csak szezonális listákat szeretek írni, hanem tulajdonképpen bármilyet. Különösen nagy élvezetet lelek évszakos összefoglalókban (ami mostantól rendszeresebb lesz, havonta érkezik majd). Ezek ugyan kevésbé népszerűek, és hónapokkal később már nem hoznak újabb kattintásokat, mint más bejegyzések, de nem számít, mert szeretem áttekinteni a magam mögött hagyott időszakokat.

Újabban azokat a cikkeket is megszerettem, amelyekhez kutatni kell valamennyit. Kevés hasonlót írtam eddig, de a Mi inspirálta R. F. Kuangot a Mákháború megírására? című bejegyzésemre különösen büszke vagyok. Elég sok munkát tettem abba, hogy a csaknem 20 különböző helyről összeszedegetett információkat egy szövegbe sűrítsem, és közben rengeteg érdekes dolgot megtudtam, ami miatt maximálisan megérte vele foglalkozni. A későbbiekben igyekszem majd gyakrabban utánajárni egy-egy könyv hátterének.


Szükség van még a könyvajánlókra?

A bevezetőben taglaltak után, és látva azt, hogy sem a népszerű, sem az általam megírni szeretett bejegyzéstípusok közé nem kerültek be a könyvértékelések, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis miért ragaszkodunk annyira hozzájuk? Miért van szükség arra, hogy ilyeneket is írjunk?

Az esetemben némileg problémás erről a kategóriáról nyilatkozni, hiszen az ajánlók többsége a Blogturné Klub keretein belül kerül ki. Mivel minden bejegyzésbe rakunk nyereményjátékot, nem tudhatom, a kattintások közül mekkora arányban vannak azok, akik ténylegesen végigolvassák a véleményemet az adott könyvről, és mekkorában azok, akiket kizárólag a megnyerhető kiadvány érdekel. Ám még ennek ellenére sem temetném el a könyvértékeléseket - sőt, sokkal több szempontból hasznosak ezek, mint azt elsőre gondolnánk.

Nekünk, bloggereknek...
  • ...ez egy módszer a gondolataink összegzésére, önkifejezésre - és ehhez nem szükséges közönség, hiszen már maga az írás része terápiás, éppúgy, mint például a naplózás esetében.
  • ...segít, hogy később is emlékezzünk az olvasmányainkra.
  • ...fejlesztő hatása is van, hiszen azzal, hogy újra és újra elgondolkozunk az elolvasott könyveken, egyre árnyaltabban látjuk majd a későbbieket.

Nektek, olvasóknak...
  • ...segít bővíteni a várólistátokat, vagy éppen megakadályoz abban, hogy kevésbé jó minőségű olvasmányt vegyetek a kezetekbe.
  • ...ha már olvastátok az adott könyvet, kíváncsiak lehettek, más mit gondol róla.
  • ...még ha nem is olvassátok el az ajánló bejegyzést, megragadhat a fejetekben az adott kötet akár csak a fotó, borító alapján, és később az ismerősség okán szívesebben gondolkoztok el az olvasásán.
  • ...segíthet eldönteni, érdemesnek tartjátok-e az adott blogot az olvasásra, avagy sem. Ha ugyanis nem egyezik a könyvekkel kapcsolatos ízlésetek, nem érdemes követni az illető írásait. (A poszt elején említett angol cikkben ír erről a szerző.)

Az, hogy fent nem említettem a könyvajánlókat kedvenc bejegyzésként, némileg szándékos volt, hiszen hullámzó a kapcsolatom velük. Van, amikor könnyen, csuklóból, egy-két óra alatt összehozok még egy jobb posztot is (mint pl. a Globális öngyilkosság vagy a Verity esetében), és ilyenkor jóban vagyok velük. Ám az is előfordul, hogy több nap alatt, mondatról mondatra vagyok csak képes megszülni a véleményemet (Mákháború, Ink), és az bizony nem esik jól az egómnak. Összességében viszont el sem tudnám képzelni, hogy teljesen elhagyjam ezt a kategóriát, hiszen eredetileg éppen miattuk kezdtem el a Readinspo-t írni, és ez is marad a blog veleje, amíg el nem kap engem is az olvasási válság.


Én erről szeretek olvasni más (könyves) blogokon

Érdekes módon én legtöbbször éppen az értékeléseket szoktam elejétől a végéig elolvasni, és közülük is inkább olyan könyvekről szólókat, amelyek már jártak a kezemben. Ennek oka, hogy nekem sosem probléma kiválasztani a következő olvasmányomat, vagy éppen bővíteni a várólistámat, ellenben minden általam már ismert kötet esetében kíváncsi vagyok, mit gondolnak róla mások.

Kifejezetten kedvelem a hosszabb, könyves témákat boncolgató cikkeket, amelyekben a szerző a saját álláspontját árulja el olyan kérdésekben, amelyekben a legtöbbünk határozott véleménnyel rendelkezik. Szólhat ez bármiről - papíralapú vagy e-book közötti választásról, kedvelt vagy gyűlölt műfajokról, kötelező olvasmányokról, kedvenc gyerekkori olvasmányokról -, egyik témát sem lehet megunni vagy elégszer körbejárni, főleg, hogy minden bloggernek egyéni nézőpontja van.

Ugyanakkor szívesen ránézek a rövidebb bejegyzésekre is, mint amilyenek a hírek, borítómustrák vagy időszakos összefoglalók - viszont ezeket nem feltétlenül szoktam végigolvasni, inkább csak átfutom őket.


Összességében ennyi lettem volna én a könyves blogbejegyzések témájában - legalábbis egyelőre biztosan. Kommentben írjátok meg, nektek melyek a kedvenc poszttípusaitok, miket kerültök, és mi az, amelyből véleményetek szerint túl kevés van! :)

Lesd meg a többiek gondolatait is a témában:
Zakkant olvas || Dóri Online Olvasónaplója || Je suis Eszti || Zenka olvas || Cloud Book Atlas || PuPilla olvas

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Samantha Shannon: A ​maszk lehull
  • Hogyan választom ki a következő olvasmányomat?
  • 50 könyv, amit elolvasnék 2020-ban

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (20)
    • ▼  július (3)
      • Rebecca Ross: Vad áhitat
      • Alice Oseman: Fülig beléd zúgtam 6.
      • Alix E. Harrow: Az ​örökkévaló
    • ►  június (3)
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (42)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (2)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (62)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (110)
    • ►  december (6)
    • ►  november (13)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (18)
  • 3.5 csillag (40)
  • 4 csillag (65)
  • 4.5 csillag (59)
  • 5 csillag (140)

Műfajok

antológia (2) chick lit (4) cozy fantasy (2) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (9) epikus fantasy (5) erotikus (5) esszé (1) fantasy (113) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (21) horror (8) ifjúsági (18) interaktív (3) ismeretterjesztő (28) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (29) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (5) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (11) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (222) romantikus (131) sci-fi (10) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (29) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (25) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (15) vers (7) young adult (82) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (333) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (32) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (341) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (3) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (95) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (4) Maxim (26) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (12) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (36) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates