facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

A 2025-ös évem egyik legnagyobb felfedezése volt A hurrikánháború. Jól emlékszem, mennyire odavoltam érte, holott akkoriban nagyon megválogattam, mit olvasok, és csoda, hogy ez átfért a szűrőmön. Azóta egy párszor eszembe jutott, nem lehet-e, hogy csak épp a legjobbkor találkoztunk össze Thea Guanzonnal, de most, az újraolvasás alkalmával is pont annyira magával ragadott a történet, mint először. Nem csoda, hogy ilyen izgatottan vártam a második részt.


Az ébredő monszun abban a pillanatban folytatódik, ahol A hurrikánháború abbamarad. Alaric apja, az előző Éjcsászár parancsából elloptak egy példányt abból a nenavari madárból, amely hétméteres körzetben képes semlegesíteni az éterhajlítókat. Alaric kétségbeesik, hiszen az apja azt tervezi, ezzel semlegesíti Talasyn fényfonó képességét. A fiúnak, ha Talasynnal közösen sikerül megmenteniük az emberiséget a Világfaló közelgő éjszakáján, foglyul kell ejtenie a feleségét és elvinni az udvarba, hogy ott végleg megszabaduljanak tőle. Alaric ugyanakkor kezd menthetetlenül beleszeretni a tűzrőlpattant, makacs trónörökösnőbe. Szerencsére van valamennyi ideje kivárni a fejleményeket, hiszen a hatalmas pusztulással fenyegető Világfaló éjszakájára meg kell edzeniük éterhajlító mágiájukat annyira, hogy pajzsot tudjanak formálni a kitörés forrása körül, megakadályozva, hogy az továbbterjedjen a világra.

Mikor belekezdtem, jól emlékeztem arra, mik voltak azok az okok, amiért A hurrikánháború annyira magával ragadott annak idején. Akkoriban különösen sok olyan történetet olvastam, amelyben a szerző nem törődött sokat azzal, hogy megalapozza a két főszereplője egetrengető szerelmét, ezzel szemben Guanzon itt egy lassan építkező, ám annál stabilabb kapcsolat kialakítására törekszik. Emellett kifejezetten tetszett az is, hogy nem végtelen mennyiségű szexjelenettel igyekszik eladni a regényét, hanem van benne értékelhető cselekmény és konfliktus, ami elviszi valahonnan valahová a történetet addig, amíg mi a háttérben szurkolunk Alaric és Talasyn kapcsolatáért. Sajnos azonban azt vettem észre, hogy ami A hurrikánháborút annyira szerethetővé tette számomra, azt Az ébredő monszun átfordítja épp az ellenkezőjébe.

"– Szép, nem?
Gesztenyebarna tincsei kiszabadultak a fonatából, ezerfelé szálltak a szélben. A napfény előcsalta az arany foltokat a szemében, a kerek arcát borító szeplőkön táncolt. Alaric őt nézte, amikor válaszolt.
– Igen."

Természetesen számítottam rá – és reméltem –, hogy Talasyn és Alaric kapcsolata fejlődni fog a regény során, különösen, hogy most már hivatalosan is köti őket a házassági kötelesség, azonban egészen mást vártam volna el. Az első könyvben imádtam, hogy micsoda szakadékot kell áthidalni kettejük között: Alaric annak az Éjcsászárnak a fia, aki kiirtotta a fényfonók, vagyis Talasyn nemzetségét, aki elkezdte azt a háborút, amely Talasynt érzéketlen katonává keményítette, és amely akkora fájdalmat okozott neki az elmúlt években. A kapcsolatukat, ha fejlődött, az egyértelmű vonzalom gördítette csak előre, de a közöttük feszülő természetes bizalmatlanság és mélységes ellentétek minden alkalommal csak visszább vetették a fejlődést. Ehhez képest Az ébredő monszunban azt látjuk, hogy bár továbbra is képtelenek feloldani ezeket az ellentéteket, folyamatosan keresik egymás társaságát, és képtelenek visszafogni magukat az ágyban.

Ez utóbbit más esetben teljes mértékben megérteném – hiszen friss házasokról van szó, akik között egyértelmű és mély vonzalom áll fent. Ám egyrészről Talasynt olyan karakternek ismertem meg, aki képes visszafogni az ösztöneit, ha a nagyobb jóról és az értékrendjéről van szó. Másrészről pedig Alaric mindenféle bűntudat nélkül hajszolja a lányt, miközben pontosan tudja, mik a tervei az apjának Talasynnal, és egy szalmaszálat sem tesz keresztbe azért, hogy azt megakadályozza. A tiltott szerelem izgalmát pedig ebben az esetben nem fogadom el érvként – amelyre egyébként Elagbi, Talasyn apja is rásegít, hiszen kategorikusan elutasítja a fiatalok... khm... tevékenységét, holott mindannyiuk számára nyilvánvaló volt az eljegyzéskor, hogy mind Nenavarnak, mind Kesathnak kell egy örökösnő és egy örökös előbb vagy utóbb. Egy szó mint száz, úgy érzem, ezek a bizonyos típusú jelenetek mindössze azt kívánták ellensúlyozni, hogy a cselekmény érdeklődés (vagy kreativitás?) hiányában elmaradt ebben a regényben.

Összességében Az ébredő monszun csalódást okozott, hiszen épp abban volt más, amely számomra az első könyvet annyira szerethetővé tette. A fókusz a politikáról és az uradalmakat egyéb módon fenyegető veszélyről egyértelműen a két főhős kapcsolatára terelődött, csakhogy ez a szál pont nem abban az aspektusban fejlődött, amelyben kellett volna. Ennek ellenére akkor is a kezemben akarnám tudni a harmadik részt, hogyha nem körömrágós, falat kaparós függővéggel hagyott volna faképnél bennünket a szerző a regény végén. Ám a This ​Shattered Tempest sajnos csak októberben jelenik meg eredeti nyelven, így csak halványan él bennem a remény, hogy a fordítást jövő ilyenkor már olvashatjuk.


5 / 3.5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2026)
Oldalszám: 424
Sorozat: A hurrikánháború 2. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: A Monsoon Rising (2024)
Fordította: Szabó Tünde
Műfaj: (high) fantasy

Két szív táncol egymás körül a vihar szemében…

Miután egész életüket háborúzással töltötték, Alaric és Talasyn olyan egyezségre kényszerül, aminek a harc végét kellene jelentenie; ám az esküdt ellenségükkel házasságra lépni a legkevésbé sem tűnik békésnek. Talasynnak el kell játszania Alaric készséges császárnéjának szerepét, miközben szövetségesei titokban a férje uralmának megdöntését tervezik. De minél több időt töltenek együtt, annál nehezebbé válik tagadni a kettejük között villámlásként szikrázó érzéseket. Amikor elérkezik az idő a cselekvésre, vajon Talasyn megbízhat a férfiban, vagy mások érdekeit kell a szíve fölé helyeznie?

Az Árnyfaragó Légió hadvezéreként Alaric egész élete a harcról szólt, de egy fényfonót feleségül venni az eddigi legveszélyesebb kihívás számára. A nemzetek között egyre fokozódik a feszültség, ám neki egy még nagyobb fenyegetésre kell koncentrálnia – a Holdtalan Éjre, arra a mágikus katasztrófára, ami mindent romba dönthet. Csak ő és Talasyn képesek megállítani a fény és árnyék erőteljes ötvözetével, amit csak együtt tudnak létrehozni. De a világ megmentése a pusztulástól csak bevezetés, és fényesen lángoló felesége megingatja a családja iránti hűségét, vágyait pedig az uralma alá vonja.

A hurrikánháború nem ért véget. Ideje eldönteni, miért – és kiért – harcolnak. A világ visszatartott lélegzettel figyeli az új mágia és ősi titkok kavalkádját, amik a változás viharát hozzák magukkal.

Készülj fel az ellenségek közti románcra, mágikus kalandokra és politikai ármánykodásra ebben a Délkelet-Ázsia által inspirált világban!

Engedd, hogy elragadjon a sors vihara!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Mi történik, ha két halálos ellenség kénytelen egymás oldalán harcolni – és közben egymásba szeretni? Az ébredő monszun sodró lendületű fantasy, ahol politikai intrikák, pusztító mágia és tiltott érzelmek csapnak össze egy vihartól tépett birodalom felett. Talasyn és Alaric története egyszerre romantikus és lélegzetelállítóan feszült, miközben a világ sorsa is az ő döntéseiken múlik. Ha szereted az ellenségekből szerelmesek történeteket és az epikus fantasyket, ezt a könyvet nem akarod kihagyni. Tarts velünk, ha érdekel, mit gondolunk a sorozatról!

Nyereményjáték

Játékunkban nem más a feladatotok, mint kitalálni, melyik könyvszereplőt rejti az anagramma. A megfejtést (kereszt- és vezetéknevet) a Tally megfelelő sorába írjátok be! Egy kis segítség: az anagrammákban elrejtett nevek mindegyike megtalálható a kiadó által közzétett beleolvasóban.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ASAVR HINALNI


Állomáslista

06.15. Readinspo
06.17. Kitablar 
06.19. Insane Life

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Emlékszem, hogy az elmúlt években időről időre szembejött velem ez a kötet, de sosem jutottam arra az elhatározásra, hogy érdemes felkerülnie a végtelen várólistámra. Miért emlékszem ilyen jól erre? Nos, ha egy regényről kiderül, hogy egy polip a narrátora, azt azért megjegyzi az ember. Imádom azokat a történeteket, amelyek egy különleges szemszöget jelenítenek meg, és egy akváriumban élő fejlábú nézőpontja vitathatatlanul beleillik ebbe a kategóriába. Utólag teljesen hihetetlennek tűnik számomra, miért nem keltette fel jobban az érdeklődésemet annak idején. Idén viszont, a Netflixes adaptáció hatására a General Press úgy döntött, újranyomja a filmes borítóval ezt az egyébként magyarul már egyáltalán nem kapható regényt, így ennek hatására végül mégiscsak átcsusszant a szűrőmön.


Tova Sullivan a hetvenes éveiben jár, napjainak pedig már csak az ad értelmet, hogy a Sowell Bay-i Akváriumban takarít. Férjét néhány évvel ezelőtt legyőzte a rák, egyetlen fia pedig egy szörnyű balesetben, 18 éves korában az óceánba veszett. Tova a benne lévő szeretetet ezért az Akvárium lakói felé irányítja, de különösen a legnépszerűbb lakójáért, a Marcellus nevű óriáspolipért rajong. A meglepően intelligens állattal ráadásul egy közös titkon is osztoznak: Marcellus éjszakánként kiszökdös, hogy megdézsmálja a tengeri uborkákat, Tova pedig ezt nagylelkűen elnézi neki, hiszen ha jelezné bárkinek is, végleg lezárnák a tartálya tetejét. Eközben Kaliforniában egy fiatal srác nem találja a helyét a világban. Cameron képtelen megmaradni egy munkahelyen, a párkapcsolatai pedig hamar zátonyra futnak. Különösen nagy mélypontján úgy dönt, elindul megkeresni az édesapját, akinek még a nevét sem tudja, ám egy nemrég talált fénykép jó nyomot szolgáltat a keresésben. A nyom pedig éppen Sowell Bay-be viszi.

A történet tehát két szálon fut, a fejezetek során felváltva követjük Tova és Cameron szemszögét, amelyek térben eleinte túlságosan is távol állnak egymástól, de hamar világossá válik, hogy a kettő idővel össze fog érni – csak az nem egyértelmű, hogy hogyan. A problémáik is egészen különbözőek, ám érdekes módon mindkettejükben ugyanazt eredményezik: a magára maradottság érzését. Tova minden kapcsolatát elveszítette, a férje és a fia is meghalt, bátyja halálhíre pedig már fel sem kavarja, olyannyira eltávolodtak egymástól az évek során. Cameronnak pedig sosem volt senkije Jeanne nénin kívül, aki anyja helyett anyjaként nevelte őt kilencéves korától, csakhogy a szülők általi elhagyatottság túl súlyos sebet ejtett a fiatalemberen.

"Nekem úgy tűnik, hogy az emberi faj legalapvetőbb jellemzője az, hogy csapnivaló a kommunikációs képességük. Nem mintha bármilyen másik faj jobb lenne ebben, de még egy hering is képes megmondani, hogy a következő pillanatban merre fog fordulni a halraj, amelybe tartozik, és annak megfelelően cselekedni. Az emberek miért nem képesek felhasználni a több millió szavukat arra, hogy egyszerűen elmondják egymásnak, mire vágynak?"

Ám a történet nem lenne igazán különleges, ha nem kapnánk néhány részletet Marcellus szemszögéből is. Az általa narrált fejezetek rövidek, a kötetben egy gyönyörű, polipos grafika is felhívja a figyelmet arra, amikor az ő (lábas) fejébe kapunk egy kicsi betekintést. Ám a megszólalásai annál szórakoztatóbbak. Gyakran beszél arról, mennyire érthetetlen számára az emberi természet, hogy mennyire túlbonyolútjuk a világot, a nyilvánvaló dolgokat pedig észre sem vesszük. Úgy nyilatkozik rólunk, mint egy külső szemlélő, és olyan természetességgel fogalmazza meg a kritikát az emberi fajról, ahogyan mi nem lennénk képesek.

Hiába szerepelt a polip viszonylag keveset a lapokon, nekem egyértelműen ő a kedvenc karakterem, és minden jelenetet faltam, amelyben csak szerepelt. Túlságosan emberi személyiségjegyekkel ruházta fel a szerző, de ez nem zavart, különösen, hogy az egyik kedvenc témámat jelenítették meg általa: ember és állat különleges, kölcsönös szeretettel teli kapcsolatát. 

Összességében A boldogságnak nyolc karja van remek élmény volt, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Shelby Van Pelt írásstílusa könnyed és olvasmányos, így nem esett nehezemre haladni vele, mindössze egy nap alatt befejeztem. Olykor ugyan túlságosan felidegesített Cameron passzivitása, de ilyenkor csak emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy mindenki máshogyan dolgozza fel a traumáit. Ezzel szemben különösen nagy kontrasztot keltett Tova karaktere, aki elképesztő méltósággal és nyugalommal viselte a mély gyászt, amelyet két szerette tragikus elvesztése jelentett számára. A végkifejlet ezt figyelembevéve a lehető legnagyobb megelégedettséggel töltött el, és már csak emiatt is úgy érzem, hogy megérte elolvasni ezt a könyvet. A filmet is biztosan megnézem a napokban, de azt is könnyen el tudom képzelni, hogy időről időre újraolvasom a regényt – az embernek szüksége van néha ilyen szívmelengető végkifejletekre.


5 / 4.5 csillag

Kiadás: General Press (2022)
Oldalszám: 384
Eredeti cím: Remarkably Bright Creatures (2022)
Fordította: Gieler Gyöngyi
Műfaj: mágikus realizmus

Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.

A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


Mi történik, ha egy magányos özvegy és egy rendkívül intelligens óriáspolip sorsa váratlanul összefonódik? Shelby Van Pelt szívmelengető regénye humorral, érzelemmel és egy csipetnyi rejtéllyel mesél a veszteségről, a barátságról és a második esélyekről. Vajon egy akvárium különös lakója képes lehet megfejteni egy évtizedek óta őrzött családi titkot? Tarts velünk, és ismerd meg ezt a különleges történetet, amely világszerte meghódította az olvasók szívét!

Nyereményjáték

A regény egyik narrátora egy óriáspolip, ezért játékunk is rájuk fog fókuszálni. A feladatotok mindössze annyi, hogy találjátok meg a helyes választ az állomásokon feltett kérdésekre.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Általában hány évig él egy óriáspolip?


Állomáslista

06.10. Readinspo
06.12. Zakkant olvas 
06.14. Ambivalentina 
06.16. Olvasónapló 
06.18. Pandalány olvas


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Idén kifejezetten szerencsések vagyunk, hogy a Könyvmolyképző nem egy, hanem két TJR-kötetet is megjelentetett magyar nyelven! Az Örökké, megszakítva tavasz közepén érkezett hozzánk, ami bár a szerző debütáló regénye volt, magyarul csak most először jelent meg. Az Atmoszféra azonban vadiúj, 2025-ös műve az írónőnek. A tendencia szerint tehát a teljes életműre számíthatunk előbb vagy utóbb, amit nem bánok, hiszen Taylor Jenkins Reid munkásságára igazán érdemes odafigyelni.


Joan Goodwin egész életében a csillagokat kémlelte, de az 1970-es évek Amerikájában meredek álomnak tűnik az, hogy valaha is űrhajós lehessen belőle. A világ viszont változik, így amikor felfedezi a női jelentkezőket is bátorító hirdetést a NASA űrsiklóprogramjához, nem habozik. Miután 1980 nyarán, több ezer jelentkező közül kiválasztják, meg is kezdi a testi-lelki felkészülést az előtte álló feladatra. A kérdés azonban nem szimplán az, ki jut fel az űrbe, hanem, hogy ki lesz az első női űrhajós, aki a NASA jóvoltából ezt megteheti.

Taylor Jenkins Reidtől már megszokhattuk, hogy egészen eltérő szférákba helyezi a karaktereit. Főszereplői vagy teljesen átlagos, hétköznapi emberek (pl. Elsie, aki könyvtáros az Örökké, megszakítvában), vagy pedig hírességek (mint Carrie Soto). Ám az Atmoszféra egészen különleges és izgalmas világot tár elénk, így akkor sem kellett volna sokat gondolkodnom rajta, hogy érdekel-e, ha nem döntöttem volna el már réges rég, hogy követni fogom TJR életművét. Nem emlékszem, hogy Andy Weir könyvein kívül valaha olvastam-e volna már regényt az űrkutatással a középpontban, olyanra pedig végképp nem volt példa, hogy ez ne kifejezetten a sci-fi műfaján belül történjen, ezért rendkívül kíváncsi voltam, mit tartogat nekünk a szerző ezen a téren.

TJR már azzal magasra helyezte a lécet, hogy két idősíkre helyezte a történetet, a jelen pedig nem máshol zajlik, mint az űrsikló belsejében, amely éppen Föld körüli pályán kering. Az itt zajló jelenet azonban viszonylag rövid, ezért nagyon kicsi darabokban tudjuk meg, mi történik itt és miért olyan jelentős ez az esemény, hogy ide kell felzárkódtatnunk a múltban játszódó idősíkot.

"Az, hogy az ember nem fél attól, amitől mások igen, még nem bátorság. A bátorság az, amikor félsz, de elég erős vagy ahhoz, hogy legyőzd a félelmedet."

Nem vártam, és nem vártam el, hogy a tudomány nagy szerepet kapjon ebben a regényben, így nem is kellett csalódnom. Ennek a történetnek nem az volt a célja, hogy a kutatómunkával kápráztasson el bennünket, ezt egészen mással próbálta elérni – és ezen a téren nem is vallott kudarcot. Nehéz úgy beszélni a kötetnek ezen aspektusáról, hogy ne áruljak el túl sokat. A fülszöveg sem teszi meg, és csupán a könyv címkéiből lehet némileg következtetni arra, mi áll majd a középpontjában, így én sem lövöm le a poént. Számomra is sokkal jobb élmény volt a főszereplővel együtt rádöbbenni arra, milyen irányba halad az élete, így nektek is azt tanácsolom, ne kíváncsiskodjatok előre. Annyi megjegyzést viszont engedjetek meg, hogy imádtam a regénynek azon részeit, amely erre fókuszált. Igazán lélekemelő és üdítő volt követni ezt a cselekményszálat, és nekem már önmagában ezért megérte elolvasni a könyvet.

Az Atmoszféra másik központi elemét azonban szeretném kifejteni, már csak azért is, mert egy számomra igen fontos üzenetet is közvetít. A főszereplőnknek, Joannak van egy önző testvére, aki néhány évvel ezelőtt úgy döntött, egyéjszakás kalandja nem várt következményét felvállalja. Csakhogy Barbara sokkal nehezebbnek találta az anyaságot, mint amilyenre számított, ezért Joan már a kezdetektől komoly szerepet vállalt Frances nevelésében. Barbara azt sem tartja tiszteletben, hogy Joan élete a kiképzés miatt teljesen felfordul, és már nem tud olyan sok időt tölteni a lánnyal – továbbra is rendületlenül ráerőlteti a gyerekfelügyeletet. Joan pedig, mivel nem csak technikailag, de érzelmi szinten is pótanyja a kis Francesnek, továbbra is minden alkalommal beadja a derekát. Ám a végére Barbara szülői magatartása egészen extrém végletek fele siklik, amit egészen szívszorító volt követni. Ennek ellenére kedvelem, amikor egy könyv úgy dönt, bemutatja, hogy bizonyos esetekben a szülő tudja a legnagyobb fájdalmat okozni a saját gyerekének, és, hogy az ilyen kapcsolatokban mindenki sérül.

Összességében nem az Atmoszféra volt a kedvencem Taylor Jenkins Reid regényei közül, de azt nem tagadhatom, hogy megérintett. Bizonyos szinten többet vártam volna, hiszen ha a tenisz világában ennyire profin és hihetően kalauzolt bennünket (Carrie Soto visszatér), akkor biztos vagyok benne, hogy az űrkutatás világába is mélyebben bele tudott volna meríteni bennünket. Még az sem teljesen egyértelmű számomra, hogy mi Joan pontos kutatási területe. A lezárással szemben is voltak ellenérzéseim: túl hirtelen történt, bizonyos kérdések megválaszolása nélkül. Ez a megjegyzés kivételesen nem a nem szájbarágós befejezések ellen szól, hanem valóban úgy érzem, hogy nem kaptunk kellően kielégítő megoldást néhány, korábban felvetett problémára. Kicsit úgy érzem, ennek a regénynek a legfőbb mondanivalója az anyai szeretet kifejezése, hiszen egyedül Frances szála volt számomra kerek, egész. Ennek ellenére nem kevésbé érdemes a szeretetemre, mert egyéb aspektusaiban is szívmelengető volt.


5 / 4.5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2026)
Oldalszám: 416
Kiadói sorozat: Arany pöttyös könyvek
Eredeti cím: Atmosphere (2025)
Fordította: Margittay
Műfaj: romantikus, történelmi fikció

Joan Goodwin gyerekkora óta a csillagok bűvöletében él.

A csendes, elmélyült nő a Rice Egyetem fizika- és csillagászattan-oktatójaként és a koraérett Frances nagynénjeként elégedett az életével. Egészen addig, amíg rá nem bukkan egy hirdetésre, amiben először keresnek női tudósokat a NASA űrsiklóprogramjához. Joannak ettől fogva minden vágya bekerülni azon kevesek közé, akik feljuthatnak az űrbe. Miután 1980 nyarán több ezer jelentkező közül őt is beválasztják az űrhajósjelöltek kivételes csapatába, megkezdi a kiképzést a houstoni Johnson Űrközpontban.

Míg az újonnan verbuválódott csapat tagjai az első repülésükre készülnek, Joan olyan érzéseket tapasztal meg, amikről korábban nem is tudta, hogy léteznek. Egy elsöprő szerelem alapjaiban kérdőjelez meg mindent, amit addig tudni vélt a világegyetemben betöltött helyéről.

Ám 1984 decemberében, az STS-LR9 küldetésen egy pillanat alatt megváltozik minden…

Egy lebilincselő, felemelő és megrendítő regény bátorságról, önazonosságról és a szeretet mindent átalakító erejéről… ezúttal a csillagok között.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



Taylor Jenkins Reid legújabb regénye, az Atmoszféra az 1980-as évek űrkutatásának világába repíti az olvasót, ahol Joan Goodwin asztrofizikus a NASA egyik kiválasztottjaként készül történelmi küldetésére. A regény nemcsak az űrutazás izgalmait és veszélyeit mutatja be, hanem a szerelemről, önazonosságról és az emberi kapcsolatokról is érzékenyen mesél. Tarts velünk a blogturnén, és ne feledd: a játék során akár egy példányt is nyerhetsz a kötetből!

Nyereményjáték

A nyereményjátékunk középpontjában az űrkutatás áll. Nektek nincs más dolgotok, mint a kvízkérdés helyes válaszának betűjelét beírni a Tallyba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ki volt az első ember a világűrben?
a) Neil Armstrong
b) Jurij Gagarin
c) Buzz Aldrin 


Állomáslista

06.04. Kitablar
06.06. Readinspo
06.08. Pandalány olvas
06.10. Veronika’s Reader Feeder
06.12. Spirit Bliss - Sárga könyves út
06.14. Zakkant olvas
06.16. Utószó
06.18. Ambivalentina

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Újabb posztok
Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Alice Oseman: Fülig beléd zúgtam 6.
  • Alix E. Harrow: Az ​örökkévaló
  • Könyves posztok vs. egyéb posztok – mit szeretünk írni, mit szerettek olvasni || #TÉMÁZÁS

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (19)
    • ►  július (2)
    • ▼  június (3)
      • Thea Guanzon: Az ébredő monszun
      • Shelby Van Pelt: A ​boldogságnak nyolc karja van
      • Taylor Jenkins Reid: Atmoszféra
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (42)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (2)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (62)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (110)
    • ►  december (6)
    • ►  november (13)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (18)
  • 3.5 csillag (40)
  • 4 csillag (65)
  • 4.5 csillag (59)
  • 5 csillag (140)

Műfajok

antológia (2) chick lit (4) cozy fantasy (2) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (9) epikus fantasy (5) erotikus (5) esszé (1) fantasy (112) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (20) horror (8) ifjúsági (18) interaktív (3) ismeretterjesztő (28) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (29) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (5) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (11) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (221) romantikus (130) sci-fi (10) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (29) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (25) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (15) vers (7) young adult (82) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (332) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (32) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (340) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (3) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (95) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (4) Maxim (25) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (12) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (36) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates