Janice Hallettől már volt szerencsém olvasni, nem is akármit – két évvel ezelőtt, megjelenésekor a Karácsonyi színjátékot. Határozottan emlékszem, mennyire nehezen csúszott, és mennyire nem leltem örömömet benne. Ugyannakkor azt is biztosan tudom, hogy ez sokkal inkább volt köszönhető a karácsony környéki stressznek, időhiánynak és általánosan rossz lelkiállapotomnak, mint a szöveg minőségének. Azóta megfordult már a fejemben nem is egyszer, hogy adhatnék újabb esélyt a szerzőnek, ám a gondolat mindezidáig nem ért meg.

Az angliai Royal Hastings University kis létszámú Multimédia Mesterképzésén idén mindössze hat tanuló kapott lehetőséget. Jem Badhuri mindössze a huszas évei elején jár, de az alapszakot kitüntetéssel végezte el, mely egyaránt köszönhető a 3D-s műalkotásokban, hangkompozíciókban való kivételes jártasságának és a törtetésének. Patrick Bright ezzel szemben középkorú, aki a szülővárosába való visszavonulását szeretné megalapozni a kurzussal, egyébként művészkellékeket árusító boltot vezet Londonban. Jonathan Danners családjának galériája van, de ő maga még nem teljesedett ki művészként. Alyson Lang a képzés sztárja, hiszen már eleve elismert képzőművésznek számít. Ludya Parak szabadúszó grafikus, aki saját vállalkozását szeretné fellendíteni a képzésen tanultakkal. Cameron Wesley pedig sikeres marketingszakember, aki a nagyvállalati szférából való kiégését tervezi ellensúlyozni a művészettel. A kötetben a szeptembertől júniusig tartó képzés közben történt üzenetváltásokat és anyagokat olvashatjuk a külsős vizsgabiztos gyűjtésében, aki a szövegek alapján arra gyanakszik: valamelyik résztvevő eltűnt (vagy meghalt) a kurzus folyamán.

A könyv már önmagában amiatt is izgalmas, hogy levélregény – abszolút semmilyen elbeszélő részt nem tartalmaz, csak és kizárólag a szereplők levelezéséből (üzenetváltásából) és egyéb típusú dokumentumokból van lehetőségünk összerakni a cselekményt. Az egyetemnek van egy saját rendszere, melyen belül az adott kurzusra járó hallgatók chatelhetnek egymással (ez a FIRKA), de naplóírásra vagy a beadandók dokumentálására is használható. Ezeken kívül a kapcsolódó e-mail levelezéseket és WhatsApp beszélgetéseket is "összegyűjtötte" a szerző, így mi a könyvet úgy olvashatjuk, mintha egy vastag aktát tartanánk a kezünkben minden, az ügyhöz kapcsolódó írásbeli bizonyítékkal.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik egyre feszültebbé a helyzet. A hallgatók közül többen úgy viselkednek, mintha nem vennék komolyan a részvételt, és valójában más előnyök miatt jelentkeztek a képzésre, ám ezt az elkényeztetett, ambíciózus Jem nem viseli jól. Minden gyanús mozzanatnak utánajár, csakhogy a nála sokkal idősebb és egészen más élethelyzetben lévő szaktársai ezt nem veszik jó néven. Végeredményben viszont ez a minden lében kanál viselkedés hozza elő a háttérben álló, különös érdek-összefonódásokat, amelyek valami tragikushoz vezetnek.

Eleinte kissé aggódtam, vajon hogyan lehet a történetet pusztán chatbeszélgetéseken keresztül elmesélni, de alapvetően kedvelem ezeket az újszerű formátumokat, így izgatottan vetettem bele az olvasásba. Ám az az igazság, hogy hiába ragadott magával a történet – merthogy élveztem olvasni, ezt nem áll szándlkomban letagadni –, az információáramlás erőltetett volt. A könyv csaknem fele olyan beszélgetésekből áll, amelyek a valóságban egészen biztosan nem írásban zajlottak volna, hiszen akinek van egy csepp esze, az tudja, hogy ezeket terhelő bizonyítékként felhasználhatják ellene. Ha nagyobb lett volna a távolság a szereplők között, akkor teljesen másról beszélgetnénk, de jelenléti oktatásról van szó, a hallgatók hetente többször találkoztak egymással, így ezeket lett volna lehetőségük szóban megbeszélni. De persze ha így zajlott volna, nem lett volna mit olvasnunk.

A formátum azért is érdekes volt, mert nem egy adott narrátoron keresztül ismertük meg az eseményeket, hanem sok-sok kis rövid, egymáshoz nem szorosan kapcsolódó szövegekből. Emiatt nem kaptunk konzisztens narratívát, és többször is előfordult, hogy egymásnak ellentmondó információk jelentek meg a lapokon. Ez utóbbi egyébként szórakoztató volt, mert általában azt hangsúlyozták, hogyan kozmetikázták a hivatalos dokumentumokat/jegyzőkönyveket. Ha eltekintünk attól, hogy mennyire nem realisztikus az összegyűjtött szöveges bizonyítékok jelentős része, ez a formátum rendkívül izgalmas, már csak azért is, mert így mi magunk is nyomozónak élvezhetjük magunkat.

Összességében A vizsgáztató nem volt egy rossz élmény. Magát az olvasást rendkívül élveztem – a rövid szakaszoknak köszönhetően villámgyorsan olvasható a könyv, és a várakozásommal ellentétben nem is volt szükséges fokozott figyelem ahhoz, hogy követni tudjam az egyes nyomokat, hiszen szerintem nagyon egyértelműek voltak. Bizonyos fordulatok ugyan okoztak meglepetést, de mások nem. Egy katarktikus élményem is volt, amely egyébként még csak nem is a végső megoldáshoz kapcsolódik, de ennél többet sajnos nem tudok elárulni róla spoilermentesen. Ám hiába feledkeztem bele teljesen a sztoriba, nem tudok szó nélkül elmenni amellett, mennyire nem realisztikus az összegyűjtött anyagok egy része. Őszintén úgy gondolom, kicsit több odafigyeléssel meg lehetett volna úgy írni a szövegeket, hogy ez a probléma ne merüljön fel.

Kiadás: Next21 (2026)
Oldalszám: 512
Eredeti cím: The Examiner (2024)
Fordította: Endreffy Kata
Műfaj: cozy mystery, krimi, thriller

Hat diák. Egy gyilkosság.

Lássatok hozzá.

A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.

Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben, úgyszólván, nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?

Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett legújabb regényében egy művészeti kurzus kulisszatitkai mögé kukkanthatunk be. Az izgalmas nyomozás során mindenkit fog meglepetés érni, ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A vizsgáztató című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Nyereményjáték

Játékunkban a Next21 kiadó krimijeivel ismerkedhetünk meg. Az állomásokon található fülszöveg részlet alapján kell felismerni a regényeket, és a könyv címét beírni a Tally megfelelő sorába. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"Senki nem látta, mi történt.

Állsz a zsúfolt peronon a londoni metróban. A két kislányod előtted felugrik a szerelvényre. Te is utánuk lépnél, de záródnak az ajtók, a metró elhúz. A peronon maradtál.

Mindenki hazudik."

Állomáslista

05.18. Olvasónapló

05.20. Kelly és Lupi olvas

05.22. Readinspo

05.24. Ambivalentina

05.26. Csak olvass!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Sajnos, mint a legtöbb nő, én sem vagyok elégedett az alakommal. Már korai tinédzser éveimben sem éreztem magam jól a bőrömben, de a helyzet igazán két tényezőtől vált súlyossá: amikor elkezdtem cukros üdítőket fogyasztani, majd később, amikor az első felnőtt pénzemen minden munkanapon péksüteményt reggeliztem. Az elmúlt 2-3 évben sok szabályt bevezettem, amivel kordában tudom tartani a súlyomat, és sok trükköt bevetettem a fogyás érdekében, azonban nagyon nehezen csökkennek ezek a számok. A 2026-os évemnek kiváltképp az a fókusza, hogy tegyek valamit az ügy érdekében, ezért szeretek új perspektívákkal szembesülni. Ezért is voltam kíváncsi Sara Gottfried könyvére, amely egy hormonális szempontokat tiszteletben tartó diétát ír le.

Sara Gottfried eredetileg szülész-nőgyógyász orvos, aki diplomáit nem kisebb egyetemeken, mint a Harvard Orvostudományi Karán és az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) szerezte. Dr. Gottfried orvosi konzultációi során észrevette, hogy a manapság népszerű ketogén diéta a női pácienseire egészen másként hat, mint az ugyanolyan korú férfiakra. Vizsgálatai és kísérletezései során arra a megállapításra jutott, hogy a keto hagyományos módja a női hormonrendszer sajátosságait egyáltalán nem veszi figyelembe, ezért sok esetben inkább ellentétes hatással van a diétázókra, mint amilyen szándékkal nekikezdtek. Gottfried ezért kidolgozta keto nőkre szabott változatát, amelynek részleteit megosztja velünk ebben a könyvben.

A hagyományos ketogén diéta egy alacsony szénhidrát-, alacsony fehérje- és magas zsírbevitelre építő étrend, amelyben a makrók arányát 10:20:70 arányban osztják el a fogyás érdekében. Hatékonysága abban mérhető, hogy rákényszeríti a szervezetet, a szénhidrát (glükóz) helyett a zsírt kezdje el energiaforrásként használni. A hagyományos keto azonban a nők esetében a férfiakéhoz képest sokkal károsabban hat az olyan hormonokra, mint a kortizol (stresszhormon), növekedési hormon vagy a tesztoszteron, melyek kulcsszerepet játszanak a testsúly csökkenésében és a csökkentésében való képességben. A Gottfried-protokoll figyelembe veszi a női hormonrendszer sajátosságait, és beépített olyan elemeket a hagyományos keto diétába, amelyek csökkentik a károkat. Ilyen elem például az időszakos böjt, amely 14/10 vagy 16/8 időablakokat javasol az étkezésre, vagy éppen a méregtelenítési fázis, amelyet a diéta kezdetén kell elvégezni.

A kötet három szakaszban vezet be minket a diétába. Az első szakasz (kb. 150 oldal) egy hosszúra nyúlt bevezetőként is felfogható, amelyben Dr. Gottfried levezeti, mi vezette arra a következtetésre, hogyan borítja fel a keto a hormonrendszert, valamint megosztja velünk a tapasztalatait és mindennek a tudományos hátterét. Ezzel megismerjük a hormonrendszerünk diétában is releváns részeit, megértünk egyes folyamatokat. Ezután jön a lényeg, a kb. 100 oldalnyi részletes leírása a Gottfried-protokollnak, vagyis a szerző által átdolgozott keto-diétának. Mindezeket a fejezeteket esettanulmányok, vagyis a szerző pácienseinek történetei tarkítják, ami fontos kiegészítése a leírtaknak. A könyv zárásaként kapunk egy receptgyűjteményt és néhány mintaétrendet is, amelyek alapján az étkezésünket könnyedén összeállíthatjuk. A fülszöveg 50, a könyv szövege 60 receptet ígér, de valójában (megszámoltam!) 71 recept közül válogathatunk, melyeket a szerző maga írt és kísérletezett ki.

Sajnos nem voltam lenyűgözve a könyvtől, amelyről leginkább az első fele tehet. A bevezető számomra túl terjengős, kicsit önfényező volt és inkább arra fókuszált, hogy bizalmat teremtsen a diéta iránt ahelyett, hogy hagyta volna, a tudományos magyarázatok tegyék meg a dolgukat. Utóbbiból egyébként meglepően keveset kaptunk szerintem ahhoz képest, hogy Gottfried a Harvardon és az MIT-n szerezte a papírjait. Egy ilyen hátterű embertől sokkal mélyrehatóbb magyarázatot vártam volna, ám amit kaptunk, én magam orvosi diploma nélkül is meg tudtam volna írni, ha szentelek néhány napot a kutatómunkára. A bevezető egyértelműen inkább arra fókuszált, hogy széles körben befogadható legyen a tartalma az olvasók számára. Olykor nagyon repetitív, bizonyos információmorzsákat legalább háromszor elismételt a 250 oldalnyi szöveg során, mintha csak így volnánk képesek felfogni az értelmét. Talán épp emiatt éreztem azt is, mintha ez a bevezető szakasz kevésbé jól strukturált volna. Maga a diéta leírása (a következő 100 oldal) már tisztázottabb, rendezettebb volt, az egyesz szakaszok, információblokkok átláthatóan követték egymást. Nem érzem úgy, hogy maradt volna bennem kérdés a protokollal kapcsolatban, vagyis szerintem épp elég részletesen fejtette ki a módszerét. A végén található receptgyűjtemény azonban sok mindenért kárpótol, elképesztően sokat emel a kötet értékén.

Összességében a Nők, hormonok, táplálkozás vegyes érzéseket hagyott bennem. Korábban csak hallottam a keto diétáról, de nem ismertem, ezért számomra rendkívül furcsa a gondolat, hogy ennyire kevés fehérjét és szénhidrátot fogyasszunk, zsírból viszont rengeteget. Ez gyakorlatilag szembemegy mindennel, amit az elmúlt 2-3 évben az egészséges táplálkozásról megtanultam. Nem olyan ember vagyok viszont, aki élből elvet olyan gondolatokat, amely tömegeknek működik. Kifejezetten hálás vagyok, amiért a ketoval egy olyan megközelítésből találkoztam először, amely ennyire tiszteletben tartja a női test sajátosságait, ezért ha egyszer valaha ki is próbálom, egészen biztos, hogy előbb ehhez a könyvhöz nyúlok, mint a hagyományos verzióhoz.

Kiadás: Lumen (2026)
Oldalszám: 368
Eredeti cím: Women, Food, and Hormones (2021)
Fordította: Farkas Veronika
Műfaj: ismeretterjesztő

Dr. Sara Gottfried ebben a könyvben egy forradalmi, nők számára kifejlesztett diétás programot mutat be, amely figyelembe veszi a női szervezet egyedi hormonális igényeit. Az olvasók így nemcsak könnyebben szabadulhatnak meg a felesleges kilóktól, de az elért súlyt is könnyebben megtarthatják, miközben hangulatuk kiegyensúlyozottá válik, erőnlétük, állóképességük növekszik, fizikai és szellemi frissességük fokozódik.

A legtöbb diétás program férfiak által, férfiak számára készült, miközben a női test másképp működik. A népszerű étrendek kifejezetten megnehezíthetik a nők fogyását, mivel felboríthatják hormonrendszerük összetett és érzékeny egyensúlyát. Dr. Sara Gottfried egész karrierjét annak szentelte, hogy közérthetően magyarázza el a hormonok működését, és személyre szabott orvoslással segítse pácienseit az egészségük helyreállításában.

A Nők, hormonok, táplálkozás egy úttörő módszert mutat be, amely hormonális egyensúlyteremtéssel támogatja a zsírégetést és a közérzet javítását. A program egy női szervezetre szabott ketogén étrendből, hormonméregtelenítésből, mediterrán étrendből és időszakos böjt protokollból áll, kiegészítve több mint 50 finom és laktató recepttel. Egy hatékony, tudományos alapú megoldás, amely valóban működik.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Valóban a megfelelő diétát követjük, ha a női test teljesen másképp működik, mint a férfiaké? Sara Gottfried könyve, a Nők, hormonok, táplálkozás a hormonális egyensúly felől közelíti meg a fogyást és az egészséges életmódot, hogy a változás ne csak látványos, hanem hosszú távon is fenntartható legyen. A tudományos alapú program a női szervezet igényeire szabott étrendi megoldásokat és több mint 50 tápláló receptet kínál az energikusabb, kiegyensúlyozottabb mindennapokért. A könyvet idén tavasszal a Lumen Kiadó gondozásában olvashatjuk.

Nyereményjáték

Mivel a könyvünk elsősorban a hagyományos és népszerű ketogén diétához ad egy újfajta megvilágítást, játékunk is ehhez kapcsolódik. A feladatotok mindössze annyi, hogy helyesen válaszoljatok az állomásokon feltett kérdésekre.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen betegség kezelésére fejlesztették ki eredetileg a ketogén diétát?

Állomáslista

05.16. Readinspo

05.18. Kitablar 

05.20. Könyv és más 

05.22. Szembetűnő 

05.24. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Volt egy olyan időszak az életemben, amikor azt hittem, hogy ha sokat kutatok a boldogságról, előbb-utóbb rájövök arra, mit kell tennem ahhoz, hogy végre jól érezzem magam. Ám minél többet olvastam erről, annál inkább egyértelművé vált számomra, hogy ez nem így működik. A boldogság továbbra is egy nehezen megfogható, nehezen leírható koncepció maradt, ám az elérésének lehetősége sokkal inkább függ a hozzáállásunktól, mint a tetteinktől vagy a körülményeinktől. Már nem kutatom aktívan a receptet, ám a különböző önfejlesztő könyvekre sokkal könnyebben rárepülök jelenleg, mint egy ismeretlen szerzőtől származó bármilyen regényre, így lehet az, hogy A boldogság-akták átcsúszott a szűrőmön.

Arthur C. Brooks viselkedéskutatóként a Harvard üzleti képzésén „Vezetés és boldogság” címmel tart órákat leendő vezetőknek vagy vállakozóknak. Célja, hogy a boldogság koncepcióját tudományos alapokból, és különböző tudományterületek szemszögéből dolgozza fel, annak érdekében, hogy a diákjai hatékonyan használhassák az itt megszerzett tudást életük könnyebbé tételére. Megállapításairól heti rendszerességgel ír cikkeket a The Atlantic magazin számára, A boldogság-akták című könyvében pedig a 33 legnépszerűbb, itt megjelent esszét gyűjtötte össze.

A kötet öt különböző, tematikus szekcióba tömöríti az esszéket – melyek nem összefüggőek, akár egymástól függetlenül, kevert sorrendben is lehet olvasni. Az első az "Önmagad menedzseléséről" szóló szakasz, amely elsősorban életvezetési, és attitűdbéli tanácsokat ad. A második "A munkáról, a pénzről és a karrierépítésről", majd következik "A másokkal való kommunikációról és kapcsolatteremtésről". A negyedik "A munka, az élet és a kapcsolatuk egyensúlyáról", végül "A siker meghatározásáról". Ám annak ellenére, hogy Brooks az üzleti képzésen tanít, írásai bárkinek szolgálhatnak elgondolkodtató meglátásokkal, aki munka mellett szeretné kiegyensúlyozni az életét.

Mint említettem néhány bekezdéssel feljebb, már nincsenek naiv reményeim azokkal a könyvekkel kapcsolatban, amelyeknek a címében szerepl a boldogság szó, és esetleg nem valamilyen prózai műfajba tartozó kiadványról van szó, így határozottan elutasítom a feltételezést, hogy emiatt vettem a kezembe Brooks könyvét. Sőt, épp ellenkezőleg, a témája inkább szkeptikusságra adott okot. Ám végül már a második esszénél elő kellett vennem a színes cetliket, amelyekkel az érdekes, későbbi visszakeresésre érdemes gondolatokat szoktam megjelölgetni.

A kötetben a leginkább talán azt szerettem, hogy mivel összterjedelmileg rövid, és az esszék egyenkénti hossza sem igazán haladja meg a 10 oldalt, rendkívül gyorsan olvasható és feldolgozható. Könnyedén cipeltem magammal, és amikor volt 10-20 szabad percem, akár tömegközlekedésen, akár munkanapokon ebéd után, biztonsággal elővehettem egy-egy szösszenet elolvasásának erejéig. Az ilyen jellegű könyvek remekül alkalmasak például a közösségi média céltalan görgetésének helyettesítésére.

Összességében A boldogság-akták egy hangzatos című, de rendkívül átlagos önfejlesztő kötet. Az erőssége egyben a gyengesége is: mivel nem egy központi gondolatmenetre, egy központi üzenetre épül, nem hat úgy az olvasóra, mintha valamilyen új perspektívát kapott volna. Ugyanakkor a rövid esszék önmagukban is képesek motiválóan hatni, új megvilágításba helyezni az életünk bizonyos elemeit. Ha valaki azt várja tőle, megváltoztatja az életét, vagy akár bármilyen válasszal szolgál a boldogságot hajszolók kérdéseire, az egészen biztosan csalódni fog. Sokkal inkább szól az elégedettebb, egyszerűbb, stressz- és szorongásmentes élet megteremtéséről, a harmónia és egyensúly megtalálásáról, a megfelelő értékrend kialakításáról. Szerettem azt, ahogyan ez a kötet belesimult a mindennapjaimba, és a TikTok görgetésénél egészen biztosan hasznosabb volt, azonban nem ezzel kezdeném a felsorolást, ha a kedvenc önfejlesztő könyveimre lennétek kíváncsiak.

Kiadás: XXI. Század (2026)
Oldalszám: 270
Eredeti cím: The Happiness Files: Insights on Work and Life (2025)
Fordította: Novák Gábor
Műfaj: önsegítő

Képzeld el, hogy az életed egy startup. Hogyan irányítanád, hogyan tennéd a lehető legsikeresebbé?

Brooks a Harvard üzleti képzésén „Vezetés és boldogság” címmel tart órát. Ezek az „akták” a boldogság egy-egy megközelítését ragadják meg: hogyan fogadjuk el a kudarcot és hogyan a sikert? Mi a különbség a jó- és a rossz fajta időpazarlás között? Miért fontos, hogy a munkánkat elkülönítsük életünk többi területétől? Hogyan függ össze a halogatás az érzelmi állapotunkkal? Hogyan mondjunk nemet, és mit tegyünk a kiégés ellen?

E könyv nagy utat jár be az ókori filozófiától az irodalomig, a popkultúrától a mai cégek belső folyamataiig. A viselkedéstudomány köréből leszűrt megfigyelésekre alapozva mondja el, hogyan működik a boldogság. Konkrét tapasztalatokra épít, praktikus tanácsokat ad.

Ha csakis arra koncentrálsz, mondja Brooks, ami valóban számít, máris jobb esélyed van rá, hogy eléred.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

A Harvard üzleti képzésének oktatója, Arthur C. Brooks esszégyűjteménye nem ígér kevesebbet, mint hogy segít rátalálni a boldogságra. Hogyan fogadjuk el a kudarcot és hogyan a sikert? Mi a különbség a jó- és a rossz fajta időpazarlás között? Miért fontos, hogy a munkánkat elkülönítsük életünk többi területétől? Hogyan függ össze a halogatás az érzelmi állapotunkkal? Hogyan mondjunk nemet, és mit tegyünk a kiégés ellen? Ha gondolkodtál már ezeken a kérdéseken, egyértelműen itt a helyed a turnénkon, hogy szert tegyél egy példányra a kötetből.

Nyereményjáték

Játékunk főszereplői ezúttal a XXI. Század Kiadó önsegítőkönyv-szerzői lesznek. Minden állomáson találtok egy idézetet, amely egy, a kiadónál gyakran megjelenő szerző tollából származik. A feladatotok, hogy az adott szerző nevét hibátlanul beírjátok a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Nincs értelme másvalakire irigykedni, aki a szerencse áldásában részesült. Az sem tesz semmi jót, ha azon lamentálsz, hogy neked nincsenek lehetőségeid. Egyszerűen dolgozz keményen, végezd el ma, amit tenned kell. És a szerencse egész biztosan nem fog elkerülni."

Állomáslista

05.13. Readinspo

05.15. Hagyjatok! Olvasok! 

05.17. Könyv és más 

05.19. Szembetűnő

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Heather Fawcett igencsak magasra tette a lécet az Emily Wilde tündérenciklopédiájával, saját magával szemben. Az olvasóközönség imádta a trilógiát, és én sem álltam messze tőle, hogy magával ragadjon. Hiányoltam ugyan belőle valamit, amit nem tudok egyértelműen azonosítani, ám a koncepció, az alaptörténet és Emily karaktere a furcsa, visszahúzódó jellemével engem is elvarázsolt. Épp az előbb említett hiány miatt vonakodtam kissé, hogy folytassam az új, furcsa címet viselő stand alone-jával, de az az igazság, hogy a macskáknak nem tudtam ellenállni – és milyen jól tettem!

Agnes Aubert-nek egyetlen küldetése van az életben: otthont találni Montreal összes kóbor macskájának. Irigylésre méltó elhivatottsággal gyűjti be az utcáról az elhagyatott, túl gyorsan szaporodó állatokat, hogy aztán kicsinosítva, ivartalanítva adja át az új tulajdonosuknak. A menhely eleve szűkös erőforrásokból működik, ám a helyzet kétségbeejtővé válik, amikor egy máguspárbaj következtében felrobban az utca, és óriási lyuk keletkezik a menhely falán. Agneséknak költözniük kell, csakhogy a furcsa tevékenységet nem sok üzlethelyiség-tulajdonos fogadja nagy lelkesedéssel. A fiatal nő végül kompromisszumot köt: olyan helyre költözteti a menhelyet, ahol valamilyen rejtélyes okból nem sok vállalkozás marad fenn hosszútávon, cserébe viszont meglepően alacsony bérleti díjat fizet. Hamar kiderül azonban, mi késztette távozásra az előző bérlőket: a helyiség pincéjében különös, tiltott mágiára vonatkozó tevékenység zajlik, és kétes alakok ki-be mászkálnak az odavezető csapóajtón. Mindemellett az illegális varázsbolt üzemeltetője az a Havelock Renard, aki néhány éve egy meggondolatlan varázslattal majdnem darabokra szaggatta a világot.

A fülszöveg sokat elárul nekünk arról, miről is szól a regény, ám számomra ez inkább aggodalomra adott okot, mintsem, hogy jobban megmagyarázta volna a címet. Kételkedtem ugyanis benne, hogy a szerző fenn tudja tartani a megfelelő egyensúlyt a menhely tevékenysége, a mágiahasználat okozta bonyodalom és a szerelmi szál között, amelynek jelenléte már abban a pillanatban megjósolható, hogy a regény kiemeli: Agnes özvegy. Márpedig nem viseltem volna el azt, ha egy macskamenhelyen játszódó, ráadásul ezzel megegyező címet viselő történetben nem kapnak egészséges szerepet az állatok – ám a félelmem alaptalannak bizonyult.

Az első, amely kifejezett örömmel töltött el a regény kapcsán az, ahogyan Fawcett megjelenítette az állatokat. Nem lehet egyszerű macskák viselkedését érzékletesen leírni, ráadásul úgy, hogy az olvasó még olvadozni is képes legyen rajta, ám jelentem, a szerző megugrotta ezt a mércét. Rettenetesen élveztem ezeket a jeleneteket, amelyekből nem is volt kevés. Igen értékeltem, hogy több állandó szereplője is van a történetnek (Őfelsége, Sikoly, Thoreau, Sziréna, Maman), akik kifejezetten felismerhető és markáns személyiségjegyeket kaptak, ezek megnyilvánulásain pedig minden alkalommal jót derültem. A szemfüles olvasók kiszúrhatják, hogy a borítón jól azonosíthatóan szerepel is az első három macska.

Cozy és egykötetes fantasy lévén nem vártam sokat a regény mágikus elemeitől, így ezen a téren nem is csalódtam. Némileg zavaros volt számomra a varázslat működése, de inkább hagytam magam sodródni az árral. Ebben a világban csak a kiváltságos, kifejezett érzékkel születő emberekből lehet mágus, igaz, a legegyszerűbb varázslatokat a halandók is el tudják sajátítani, tudják használni. Utóbbit az teszi lehetővé, hogy a mágusok képesek létező tárgyakat mágiával felruházni, beleszőve egy – vagy egymást kiegészítő – célra felhasználható varázslatokat. A mágusoktól azonban félnek, ezért sem a halandók, sem maguk a mágiahasználók nem próbálták meg szabályozni a tevékenységüket, emiatt a világuk káoszos és következmények nélküli – és tulajdonképpen ez alapozza meg a regény központi konfliktusát.

A szerelmi szálra kevés szót vesztegetnék, mert többet nem is igen lehet. Az Emily Wilde-ban már megtapasztaltuk, hogy Fawcett nem a nagyívű, szenvedélyes románcok híve, és ez jól is van így – én ennél többre nem is vágyom, aki pedig nem így gondolja, jelenleg hatalmas merítésből válogathat a könyvpiacon ennek kompenzálására. Havelock karakteréről azonban annál inkább szeretnék beszélni. Rég botlottam ennyire érdekes és szimpatikus könyves férfi főhősbe, és élvezettel követtem minden jelenetet, amelyben ő állt a középpontban (sajnos túl kevés volt belőle). A titokzatossága mellett a humora volt az, ami a legjobban megfogott, igazán jókat mosolyogtam rajta.

Összességében az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye engem igazán lenyűgözött. Imádtam olvasni, és gyorsan – talán túl gyorsan – is haladtam vele. Közben remekül szórakoztam az ízléses megfogalmazásokon, a csípős párbeszédeken, és persze főleg Havelock humorán. A legerősebb elemének egyértelműen a macskákat tartom, és nem azért, mert macskák, hanem, mert fantasztikusan, érzékletesen és aranyosan jelenítette meg őket a szerző. Egyáltalán nem vesztek el a regény egyéb mondanivalói között, és a sorokon erősen érződött, hogy Fawcett maga is mennyire tiszteli és szereti ezeket az állatokat. A könyvet magát összességében talán még egy kicsit érettebbnek is éreztem, mint amilyen az Emily Wilde volt, bár azzal nem vitatkozom, hogy van még hova fejlődnie az írónőnek. Mindenesetre arról biztosan meggyőzött, hogy több cozy fantasy-t olvassak, és arról is, hogy legközelebb ne habozzak ennyit, amikor új könyve jelenik meg Fawcett-nek. Szeretem a stand alone-okat, de ebben az esetben őszintén sajnálom, hogy Havelockról (és a macskákról) többet már nem olvashatok.

Kiadás: Agave Könyvek (2026)
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Agnes Aubert's Mystical Cat Shelter (2026)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: (cozy) fantasy, romantikus

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.  

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják a fekete kandúrt?

Állomáslista

05.02. Csak olvass!

05.05. Milyen könyvet olvassak?

05.07. Olvasónapló

05.09. Ambivalentina

05.11. Readinspo

05.13. Hagyjatok! Olvasok!

05.15. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Szerencsésnek tartom a mostani tinédzsereket, amiért van egy Alice Oseman-jük. Ha tinédzserként a Tökéletes kémia vagy A fiúknak, akiket valaha szerettem helyett az ő könyveit olvashattam volna, valószínűleg nem éreztem volna magam annyira egyedül a problémáimmal. Két éve mi mással, mint a Heartstopper sorozat által ismerkedtem meg az írónővel, és már ott észrevettem, mennyire széles skáláját jeleníti meg a 15-18 éves korosztály dilemmáinak. Kifejezetten nagy hangsúlyt fektet az LMBTQ+ közösség és a különböző szexuális orientációk reprezentálására, de emellett olyan, sajnos mindennapos témák is helyet kapnak, mint a depresszió vagy családon belüli erőszak. Becsülöm továbbá, hogy a könyveiben ugyanúgy szerepet kapnak az emberi kapcsolatok különböző minőségei is (bizonyos családmodellek és a barátságok), mint a szerelem és a párkapcsolat. Egyre ritkábban olvasok ifjúsági irodalmat, de Alice Oseman hangjára továbbra is rendkívül kíváncsi vagyok.

Radio Silence egy magányos, csillagközi hős, aki rádióadásokon keresztül próbálja felvenni a kapcsolatot az élőkkel, és közben mindenféle kalandbe keveredik. Frances Janvier pedig egy középiskolás lány, aki minden héten ámulattal hallgatja a YouTube-on futó, furcsa podcastműsort. Frances valódi megszállottja a Universe City című adásnak, melynek alkotója a Radio Silence nevű alteregó mögé rejtőzve fedi el valódi kilétét – fanartokat készít, és bárkinek szívesen lelkendezik a sztori alapú podcastról, aki csak hajlandó meghallgatni. Az élete gyökeresen megváltozik, amikor egy nap az Alkotó felfigyel a rajzaira, és felkéri, hogy legyen a műsor állandó illusztrátora. Frances habozik, hiszen minden szabadidejét a tanulásnak szenteli – Cambridge-be ugyanis csak kőkemény munkával lehet bekerülni. Ám még a legkomolyabb tanulógépnek is szüksége van valamire, ami feltölti.

A tanulógép kifejezést kizárólag azért használtam először és utoljára, mert a fülszöveg is így írja le Frances-t – és mert alkalmasabbat a magyar nyelvben még nem találtak ki. A stréber túl pejoratív, inkább sértően és némi irigységgel vegyítve használjuk, amiért az illető olyan fegyelmezett, hogy képes jó tanulmányi eredményeket elérni. A szorgalmas pedig túl pozitív jelző, olyasvalakit ír le, aki megállás nélkül teper a jó eredmény eléréséért, és akiről a többieknek példát kellene vennie. Egyik végletet sem tartom jónak. Míg az előbbi szégyent kelthet az alanyában, addig az utóbbi azt az illúziót, hogy csak akkor vagy értékes, ha folyamatosan tökéletesen teljesítesz. Igen, belementünk a regény egyik fő témájába.

A Rádiócsend erősen tanulásfókuszú regény, olyan szereplőkkel (fő- és mellék egyaránt), akik vagy kifejezetten jól, vagy kifejezetten rosszul teljesítenek az iskolában. Előbbiek tudatosan készülnek arra, hogy a gimit követően valamelyik egyetemen folytassák a tanulmányaikat, a főszereplőnk ráadásul nem kevésbé elitebb helyen, mint a Cambridge University. A siker érdekében azonban sokszor olyan dolgokat is meg kell tenniük, amelyek nem önazonosak, vagy éppen lemondani a tinédzserkor élvezetéről. A regény bemutat olyan szereplőt is, aki számára a rangos egyetem az egyetlen esélyt jelenti a jelenlegi életszínvonalából való kitörésre; aki csak a szüleinek való megfelelési kényszerből követi ezt az utat, vagy éppen olyat, aki más továbbtanulási lehetőséget meg sem fontol, hiába illene jobban a személyiségéhez. Oseman azonban megjeleníti a másik végletet is – azokat, akik sok befektetett energiával sem tudnak jó eredményeket elérni, vagy éppen azokat, akik feladták a harcot, és mégis boldogulnak a valódi, felnőtt életben.

Főszereplőnk, Frances kezdetben magányos farkas, aki a valódi egyéniségét még az iskolai barátai előtt sem vállalja fel, és sosem beszélget velük igazán fontos dolgokról. A szomszéd sráccal való megismerkedése viszont arra ösztökéli, hogy nyisson az emberek felé. Ahogy megszokhattuk, Oseman a mellékszereplőkön keresztül is rettenetesen fontos kérdéseket, dilemmákat jelenít meg. Kifejezetten szerettem például, hogy Raine-n keresztül (egyebek között) az igaz barátság, az összetartás kerül elő, ő ugyanis egy valódi, ideális barát Frances számára, akire bármilyen helyzetben lehet számítani – és szerintem gyönyörű, hogy erre tanítjuk a középiskolás olvasókat. Aled, a korábban említett szomszéd srác pedig egy másik, igen központi karakter, akinek a problémája olyan hatalmassá válik a regény végére, hogy nekem is külön bekezdést kell szentelnem neki.

Aled eleinte furcsa, kívülálló karakternek tűnik, de hamar kiderül számunkra, ezt valószínűleg az okozza, hogy otthon nincs minden rendben. A Last házban ugyanis olyan komoly lelki terror uralkodik, hogy Aled ikertestvére, Carys inkább elszökött otthonról néhány évvel ezelőtt. Aled édesanyja igencsak megkérdőjelezhető módon bánik a gyerekeivel, amely a könyv szerint még épp nem minősíthető bántalmazásnak, ám én ezzel a legkevésbé sem értek egyet. Felháborító történésekről számol be a regény, amelyek az egyik testvér részéről a szülőről túl korán történő leválást és teljes eltávolodást idézték elő, a másiknál pedig súlyos depressziót és a megküzdési mechanizmusok teljes hiányát. Az ezzel kapcsolatos feszültség a regény végére bontakozik ki, ám én úgy gondolom, nem kaptuk meg azt a minőségű lezárást és feldolgozást, amit ez a téma nagyon is megérdemelt volna.

Egy pillanatra még térjünk vissza a podcastműsorra, hiszen nem véletlenül emeltem ki ennyire a bevezetőmben. Rendkívül fontos vezérfonalát képezi a regénynek, ám sajnos spoileres lenne kifejtenem azt, hogy egészen pontosan milyen szerepe és jelentősége van a történetben. A lényeg, hogy nagyon kreatív és ötletes megoldásnak tartottam ezzel színesíteni a regényt, mivel szerintem egy meglepően izgalmas műfaj ahhoz képest, hogy kizárólag egy érzékszervre hat. Ám leginkább amiatt szerettem, mert hozzájárult ahhoz, hogy rejtetten, de megismerjük az egyik szereplőnk lelkivilágát és problémáit.

Összességében a Rádiócsend egy csodálatos ifjúsági regény, amely igen nehéz, de a 15-18 (különösen a 17-18) éves korosztály számára rendkívül aktuális és fontos témákkal foglalkozik. Nagyszerűnek tartom, hogy a továbbtanulás témáját ennyire különböző aspektusból világítja meg, és reprezentálja az egyes attitűdöket – ezáltal validálva őket –, valamint a lehetséges következményeiket (vagyis például, ha mindent beleadsz és őszinte hittel, lelkesedéssel dolgozol a kiváló teljesítményért, kitörhetsz akár a munkásosztályból is). 5 csillagosra értékelném, ha a végén kicsúcsosodott, depresszióról és a családon belüli bántalmazásról szóló szakaszt a kellő odafigyeléssel kezelte volna a szerző, így ezzel a két, számomra rettenetesen fontos témával kapcsolatban hatalmas hiányérzetem volt. Ennek ellenére úgy gondolom, a 2020-as években Alice Oseman könyveivel nem járnak rosszul a fiatalok, és még én is biztosan fogom folytatni az életművének az olvasását.

Kiadás: Könyvmolyképző (2026)
Oldalszám: 448
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: Radio Silence (2016)
Fordította: Hudácskó Brigitta Ilona
Műfaj: young adult, lélektani fikció

Mi van, ha minden, amit eddig hittünk magunkról, tévedés?

Frances mindig is tanulógép volt, egyetlen céllal maga előtt: bejutni egy elit egyetemre. Semmi sem állhatott az útjába. Sem a barátok, sem egy nyomasztó titok – még az sem, hogy ki ő valójában, a szíve mélyén.

Amikor Frances találkozik Aleddel, a kedvenc podcastjának zseniálisan tehetséges, de visszahúzódó alkotójával, egy teljesen új világot fedez fel. Aled megnyitja előtte az ajtót a valódi Frances felé, és a lány először tapasztalja meg, milyen az igazi barátság – amelyben félelem nélkül önmaga lehet.

Aztán a podcast hirtelen nagyon népszerűvé válik, és a barátok között kialakult törékeny bizalom darabokra hullik.

Frances a régi és az új énje közt reked. Az álmai összeomlanak. A bűntudat szorításában ráébred, hogy nincs más választása, szembe kell néznie a múltjával…

Be kell vallania, miért tűnt el régi barátja, Carys.

Közben az egyetemen Aled is magára marad, és sötét titkokkal küzd.

Csak a félelmeinkkel való szembenézés vezethet győzelemhez. És csak önmagunk felvállalásával találhatjuk meg a boldogságot.

Francesnek ehhez minden bátorságára szüksége lesz.

Lebilincselő ifjúsági regény, amely az önmagunk keresésének, az elvárásoknak és a választás szabadságának kérdéseit boncolgatja – a korosztály egyik legizgalmasabb írójának tollából.

Fedezd fel, ki vagy valójában!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Alice Oseman rajongói ismét örülhetnek, ugyanis a Könyvmolyképző Kiadó újabb regényét hozta el nekünk magyarul Radio Silence – Rádiócsend címen. Ahogy a szerzőtől megszokhattuk, ebben a történetben is több nagyon fontos, sok fiatalt érintő kérdés és probléma kerül középpontba, miközben ismerős szereplőkkel is találkozhatunk – sőt, néhány jól ismert karaktert egészen új oldalról ismerhetünk meg. Tartsatok velünk a blogturné során, játsszatok, és ha szerencsések vagytok, akár a könyv egy példányát is megnyerhetitek!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban korábban megjelent, nagysikerű Alice Oseman-regényekből idézünk, a ti feladatotok pedig csupán annyi, hogy megírjátok nekünk a könyv címét a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„Egy jelentéktelen, régi együttes férfi rajongójának lenni valamilyen oknál fogva jobban elfogadott, mint egy huszonegyedik századi fiúbanda női rajongójának.”

Állomáslista

05.03. Utószó

05.05. Hagyjatok! Olvasok!

05.07. Readinspo

05.09. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Van bennem némi egészségtelen tartózkodás az ázsiai könyvek iránt. Az egyik első élményem Genki Kawamura A virágokat ne felejtsd című regénye volt, amelyet a legkevésbé sem neveznék átütő élménynek. A témája, a mondanivalója ugyan szép volt, ám az ázsiaiak, de különösen a japánok ridegnek ható, távolságtartó kommunikációja és érzelemmentessége nem éppen az, amit szívesen fogadok az olvasmányaimban. Hiába volt azóta néhány pozitív élményem (igaz, inkább fantasy-k által), valamiért ez a regény olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy nehezen veszem rá magam a további kísérletezésre. Szerencsére a Holdtükör Samantha Sotto Yambao tollából átcsúszott a szitán, bár nehezen. Az okát, hogy végül miért döntöttem így, nem tudnám egyértelműen megmondani, de annyi bizonyos, hogy végül rengeteget segített az ellenérzéseim feloldásában.

Tokió egy eldugott utcájában áll egy híres rámenétterem, amely annyira népszerű, hogy csak hosszas sorbanállás után kaphat asztalt a látogató. Időnként előfordul azonban, hogy az ajtón belépve az ember nem vendéglátóegységben, hanem egy zálogházban találja magát. Tosio és Hana zálogháza csak azok számára jelenik meg, akik küzdenek valamivel, és epp eljött az ideje, hogy terhüket lerakják végre. Ehhez csak annyit kell tenniük, hogy otthagyják azt a döntésüket a zálogházban, amit megbántak – a bűntudat pedig elillan, hiszen az ajtón kilépve már nem emlékeznek arra, ami addig nyomta a szívüket. A napon viszont, amikor Tosió nyugdíjba vonul, különös dolog történik: reggelre feldúlják a zálogházat, az idős férfinek és az előző napon a széfbe helyezett döntésnek pedig nyoma veszik. Hana úgy dönt, az apja nyomába ered, még annak ellenére is, hogy a zálogházban végzett munkája rettentően fontos a közössége számára, kötelezettségének elhanyagolása pedig súlyos vétség. A kutatásban vele tart egy különös idegen is, aki éppen akkor téved a feldúlt zálogházba, amikor Hana szemrevételezi a kárt.

Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a Kiadó már az olvasás előtt is különlegessé tette a kötetet azáltal, hogy legális könyvvandálkodásra invitálta az olvasót. A Holdtükör védőborítója ugyanis hajtogatható: egy papírhajót kapunk belőle, amiben a két főhősünk ül egymás mellett. Őszintén szólva tetszik ez az ötlet, de különösen a körülötte kialakult párbeszéd, hiszen sokan még így is tartózkodnak a borító tönkretételétől, ám egyre inkább érzem a nyitottságot is arra, hogy ne szentekként kezeljük a könyveket. Valójában én is szívesen elkészítettem volna a papírhajót, egyetlen okból nem tettem: nekem a védőborító grafikája ezerszer jobban tetszik, mint ami mögötte, a keményborítós változaton található.

A fülszöveget nem olvastam el tüzetesen, ezért nem igazán tudtam, mire számítsak ettől a könyvtől. Könnyen belelendültem, már az elején is érdekes mozanatok történtek, ám igazán csak akkor indult be a cselekmény, amikor Keisin is megjelent a színen. Ő a titokzatos fiú, aki Tokió utcájáról, a zálogház következő ügyfeleként toppan bele Hana életébe, csakhogy éppen akkor, amikor a zálogházat már felforgatták. Hana annak ellenére, hogy minden észérv ellene szól, hagyja, hogy a fiatal fizikus-professzor vele tartson a keresésben.

Az első jelenetekben a természetfeletti elemek nem voltak hangsúlyosak, ezért úgy sejtettem, később is inkább a realitás talaján maradunk, és a regénynek legfeljebb egy-egy pontján jelenik meg valamiféle mágia. Ám ahogy haladtunk előre a történetben, úgy egyre vadabb helyekre kerülünk egyre különösebb módokon – a felhőkön lebegő Éjféli Piacra, a mások hibáiból álló Okulás Múzeumába, a csillagokat festők falujába. Mindezt pedig úgy, hogy víztócsákon keresztül, vagy éppen pletyka hátán utazunk a főhőseinkkel. Követhetetlennek és túlságosan elrugaszkodottnak hangzik, ám a szerzőnek sikerült úgy felépítenie és olyan módon adagolnia az újdonságokat, hogy egyáltalán nem váltam túlterheltté, és az agyam könnyedén feldolgozta azokat. Egy ponton már inkább csak elküldtem a racionális elmémet szabadságra, és élveztem a izgalmasabbnál izgalmasabb megoldásokat.

Mindebben sokat segített Keisin, aki a cselekményben gyakorlatilag az olvasót képviseli. Mivel a földi, mágia nélküli világból csöppent bele ebbe a fantáziába, velünk együtt fedezi és dolgozza fel azt, ami éppen történik vele. Mindennek tetejében, mint említettem, Keisin tudós, így gyakran próbálja racionalizálni ennek a másik világnak a működését, amit külön élvezet követni. Szerencsére azonban a szerző nem olyanfajta fizikust kreált a férfiból, aki mindent megkérdőjelez, mindent elutasít, mindent elemez – ő is inkább csak velünk együtt élvezi ezt a fantasztikus utazást.

A Tosio utáni kutatás és a világ felfedezése során egyre inkább kitűnik, miféle kérdést is boncolgat a regény a háttérben. Ez leginkább Hana világa és az általunk ismertnek a párhuzama kapcsán nyer értelmet. Számukra a döntések tiltottak: minden embernek már a születésekor a bőrére tetoválják a teljes életútját a férje/felesége nevével, gyerekei számával, foglalkozásával együtt, így nincs más feladatuk, mint engedelmesen követni a nekik kijelölt utat. Ez a döntések nélküli világ rendezett és kiszámítható, szemben a földivel, amelyben káosz uralkodik. Csakhogy, ha az életutad kőbe (vagyis a bőrödbe) van vésve, nem vagy szabad, és az utazásunk során egyre világosabbá válik, hogy ezt sokan nehezményezik Hana világában.

A kissé távolságtartó írásstílus, ami az ázsia művekre általában jellemző, itt is megjelent, de inkább a könyv előnyére vált, mint hátrányára. Élveztem, hogy a szerző sokszor nem ír le, nem mond ki egyértelmű dolgokat, inkább hagyja, hogy a szövegkörnyezetből magunk következtessük ki, hogy mi történik. A szexjelenetnél csodáltam ezt különösen – semmilyen módon sem passzolt volna a regénybe a szókimondó helyzetrajz, helyette rendkívül finom, elegáns és szemérmes utalásokat kaptunk csak arra, mi történik a falak között. De ez az egyenletes, visszafogott stílus csodásan működött egy-egy jelenet átvezetésénél is, illetve annak a hiányánál – megtörte a monoton olvasást, emlékeztetett, hogy nem árt odafigyelni.

Összességében a Holdtükör teljesen levett a lábamról. Lenyűgözött, elvarázsolt és elrepített a gondjaimtól, hiszen rendkívül könnyű volt belefeledkezni. Egészen különleges lehet Samantha Sotto Yambao elméje, ha képes volt ilyen világot kreálni. Hihetetlen fantázia és kreativitás kellett ehhez a regényhez, én pedig faltam minden egyes sorát, és már most alig várom, hogy újraolvassam. Ha voltak is gyengeségei, egyet sem tudok kiemelni közülük. Teljes szívemből csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretnek elveszni titokzatos, gyönyörű világokban, és általában törekednek arra, hogy a leírtakat megjelenítsék a lelki szemeik előtt – szerintem ezt a könyvet olvasni csak így érdemes.

Kiadás: Agave Könyvek (2026)
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Water Moon (2025)
Fordította: Ódor Anna
Műfaj: fantasy, romantikus, mágikus realizmus, ifjúsági

Újraírnád a sorsodat, ha cserébe elveszítenél valamit a múltadból?

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámenéttermet látnak a helyén. Csak a valóban elveszettek pillanthatják meg az igazi boltot, ahol életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni.

Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt.

Ekkor lép be az ajtón egy különös idegen: egy férfi, aki nem segítséget kér, hanem felajánlja azt.

Hana és titokzatos útitársa együtt vágnak neki egy varázslattal szőtt utazásnak, hogy megtalálják az apját és a tolvaj által elvitt döntést. Esőtócsákon keresztül, papírdarvak hátán, az éjfél és a hajnal közé feszülő hídon át, egészen a felhők közé rejtett éjszakai piacig vezet az útjuk.

De minél közelebb kerülnek az igazsághoz, annál nyilvánvalóbbá válik: Hanának is van egy titka. Egy döntés, amit ha meghoz, soha többé nem fordulhat vissza.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámen éttermet látnak a helyén, titka csak annak tárul fel, akinek szüksége van rá. Ez nem egy klasszikus zálogház, itt az életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni. Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt. Vajon mi történhetett? Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik kerület sikátorában helyezkedett el a bolt?

Állomáslista

04.26. Milyen könyvet olvassak?

04.27. Csak olvass!

04.28. Ambivalentina

04.30. Könyv és más

05.02. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥