Fülszöveg

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál.

Eredeti cím: Chernobyl
Évadok száma: 1

Epizódok száma: 5

Epizódhossz: 60 perc

Műfaj: dráma, minisorozat

Korhatár: 18
Gyártó: HBO

Alkotó: Craig Mazin

Rendező: Johan Renck

Témák: #igaztörténet #történelem #huszadikszázad #katasztrófa #nyomozás #Szovjetunió #titok

Linkek: Snitt | Port | IMDB |

Szereposztás:

• Jared Harris (Valerij Legaszov)
• Stellan Skarsgård (Borisz Scserbina)
• Emily Watson (Ulana Komjuk)
• Paul Ritter (Anatolij Gyatlov)
• Jessie Buckley (Ljudmila Ignatyenko)
• Adam Nagaitis (Vaszilij Ignatyenko)

Szerintem

Értékelés

Ezennel elindítom a blog első rovatát, a Friday Favorites-t! Mindenképpen szerettem volna rendszeresen megjelenő posztsorozatot indítani mind itt, mind a közösségi média felületeimen. A koncepciója ugyan nem szokványos a könyves blogokban, de remélem, ennek ellenére tetszeni fog nektek! :)

Mi az a Friday Favorites? Egy kéthetente megjelenő bejegyzéssorozat, melynek során összegyűjtöm azokat a cikkeket vagy videókat, amelyek ebben az időszakban különösen tetszettek vagy hatottak rám valamilyen formában. Témájukat tekintve természetesen nem térek el a Readinspo alapvető tematikájától (vagyis a könyves, filmes, sorozatos posztoktól). A célom ezzel az, hogy ezek a tartalmak titeket is ugyanúgy inspiráljanak, mint engem, hiszen én is előszeretettel kattintok hasonló cikkekre és fedezek fel új blogokat. Cserébe pedig értelemszerűen nem várok el semmit senkitől.

A megjelenés persze függ attól, hogy mennyi tartalmat tudok összegyűjteni ezalatt a 2 hét alatt. A cikkek száma sem fix, alapvetően 5-öt szeretnék megmutatni, de 4-nél kevesebb vagy 7-8-nál több egészen biztosan nem lesz.

1. Az íróknak, akiket valaha szerettem

írta: Könyvkuczkó

Az eddigi legkülönlegesebb Trónok harca értékelés, amit olvastam! Az író levélszerűen fogalmazta meg gondolatait Dan Weiss-nek és David Benioffnak (a sorozat alkotóinak) címezve, mindezt pedig úgy, mintha párkapcsolatban éltek volna. Zseniálisan kreatív megoldás, fantasztikusan kidolgozva.

2. Kínos vallomások és azok a bizonyos kimaradt #alapművek és #divatkönyvek

írta: Zakkant olvas

Anett abszolút a számból vette ki a szót a témával kapcsolatban, de egyúttal meg is nyugtatott, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így viszonyul az alapművekhez és a divatkönyvekhez. Imádom, amikor valaki ennyire őszintén tud írni vitakeltő kérdésekben is - nekem ehhez még nincs meg a kellő bátorságom, sajnos.

3. 4 májusi olvasmány a nagybetűs ÉLETről

írta: Tíz kicsi könyv

4 rövid könyvajánló olyan olvasmányokról, amelyek valószínűleg megváltoztatják a gondolkodásodat valamilyen téren. Ez viszont nem a szövegből derül ki, hanem a bejegyzés sorait erőteljesen átitató energiából, ami egyértelműen ezeknek a köteteknek köszönhető.

4. Olvasós bakancslista az idei nyárra | 2019

írta: Varázstinta

Szeretem a több könyvet röviden bemutató posztokat, Csenge pedig még úgy is meg tudta hozni a kedvemet némelyik kötethez, hogy nem is olvasta őket. A blogját egyébként is ajánlom, remekül ír!

5. Blogging tips for book bloggers

írta: Thrifty Bibliophile

A blog indulása kapcsán folyamatosan olvasgatok könyves blogról/Instagramról szóló tippeket és tanácsokat, de ez a bejegyzés az, ami ténylegesen hasznos tartalommal is szolgált számomra. Bár angolul, de átfogó, a műfaj minden oldalát részletesen és több szemszögből bemutató tanácsokat ad.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Történet

Főszereplőnk, Liv Silber a szülei munkája miatt a világ minden táján élt már, de most Londonon a sor. Édesanyja új párjának révén elit magániskolában kezdi a tanévet, mostohatestvérei lesznek, és végre úgy tűnik, letelepedett a család. Egészen addig minden átlagosnak tűnik, amíg álmában meg nem lát egy zöld ajtót, és meg nem ismeri az álomfolyosók labirintusát, amelyen keresztül mások álmaiba léphet be.

Ezzel a különleges képességgel azonban többen is rendelkeznek, ráadásul ébredés után ők úgy emlékeznek az álmukban zajlott eseményekre, mintha azok a valóságban történtek volna meg. Idővel pedig már nem csak a folyosók jelentenek rájuk veszélyt, hanem egymással is meg kell küzdeniük.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Kötetek: 3
- lezárt -

Eredeti megjelenés: 2013, 2014, 2015
Oldalszám: 326, 340, 368
Fordította: Szakál Gertrúd
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus
Témák: #Anglia #álom #különlegesképesség #rejtély #középiskola #humor

Szerintem

Kerstin Giertől az Időtlen szerelem-trilógia tipikusan az a könyvsorozat, amiből egyszerűen nem lehet kinőni, és amit bármikor, bármennyiszer újra tudnék olvasni. Mondanom sem kell, a léc ezzel magasra került az írónő többi könyvét illetően, és valószínűleg ez az oka annak is, ennyi ideig halogattam a Silber-trilógia elolvasását. Nos, kár volt.

A kötetek már az első benyomás alkalmával is hibátlanul teljesítik azt a bizonyos színvonalat, ugyanis mind a külsejük (hát hogy lehet ilyen csodálatosan szép borítókat alkotni??), mind a belsejük tekintetében. Amint elkezdtem olvasni Az álmok első könyvét, már tudtam, hogy a főszereplőt imádni fogom (a karakterek kidolgozottsága számomra kulcskérdés egy történetben), a cselekmény ráadásul már a legelején beindult, nem kellett rá hosszú fejezeteket várni.

Hogy csalódtam-e később? Egyáltalán nem. A történet az első szótól az utolsóig izgalmas, és pofátlanul olvastatja magát. Az egyetlen ok, amiért nem egy ültő helyemben olvastam el az egészet az, hogy éppen az írásbeli érettségik előtt kezdtem el. Egyébként minden szabad percemben elővettem (az utolsó órákon, amikor már nem volt értelme jegyzetelni, a buszon úton hazafele...), még akkor is, ha csak pár mondatot tudtam haladni.

Az erőssége abban rejlik, hogy egy rendkívül egyedi világot tár elénk olyan témában, amellyel nem találkozunk minden második könyvben. Az alapötlet azt a kérdést veti fel, mi történik, ha az ember élénkebben álmodik, mint mások. Az írónő erre építette fel az álomfolyosókat, ahol egyrészt irányítani tudjuk azt, mivé váljunk (lehetünk mondjuk jaguárok, de akár fuvallatok is), másrészt a hasonlóan élénken álmodó társainkkal úgy beszélhetünk, mintha az a valóságban, és nem a fejünkben játszódna. Ja, és minderre ébredés után is emlékezünk.

a kötetek

A fantasy akkor igazán jó, ha a mágikus elemek úgy vannak ábrázolva, hogy azt az olvasó/néző valóságosnak és egyúttal hihetőnek érezze. Ebben a sorozatban éppen ez történik: a misztikus oldal nincs túltolva, mégis ütős, és a végéhez közeledve sem válik elcsépeltté.

A szereplőket egytől egyig imádom, már ami a kidolgozást illeti. A főszereplő, Liv Silber már fiatalon is átfogó világnézettel rendelkezik, intelligens és talpraesett (ami az Időtlen szerelmes Gwendolyn után felüdülés volt, megnyugodtam, hogy Kerstin Gier nem csak ügyetlen és butus főhősöket képes alkotni), ráadásul végtelenül jó humorral rendelkezik. Az kissé zavaró, hogy a testvére, Mia fiatal (ha jól rémlik, 13 éves), mégis sokszor érettebbnek és tapasztaltabbnak tűnik, mint maga Liv, de az ő karakterét is nagyon megkedveltem. Egyedül Henry személyiségét érzem kissé elcsépelnek, a titokzatos, kívül szuperhős, de belül összetört álompasi-típussal ugyanis minden harmadik YA könyvben találkozunk (de ez még a megbocsátható kategória).

Mivel több cselekményszál is fut egyszerre, a történet rendkívül fordulatos. Egyszerre szól az álomfolyosók rejtélyéről, szerelemről, barátságról, a tinédzserkor problémáiról (pl. első szerelem, első szex), iskoláról és egy névtelen, lenyomozhatatlan bloggerről, aki a diákok viselt dolgait teszi közé. A sorozat egy-egy kötetének középpontjában más-más probléma áll: az elsőben az álomfolyosó démonával kell megküzdeni, a másodikban az alvajárással, a harmadikban pedig valakivel, aki visszaél az élénk álmok biztosította hatalommal.

Értékelés

Egyértelmű. És óriási pluszt pont jár azért, hogy nem csak elmond egy történetet, de gondolkodásra is késztet (Secrecy kilétét, valamint az álomfolyosók miértjét illetően). Spoiler: na meg azért, hogy Liv végül nem Graysonnal jött össze, az számomra túl sok lett volna.

Kedvenc szereplő: Liv Silber - imádom az igazán talpraesett, bátor, intelligens és humoros női karaktereket

kedvenc idézet

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki humoros, szórakoztató, de könnyű olvasmányt keres, és aki szereti a misztikumot. De készülj, hogy egész napra odaszegez a kanapéra!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Ismét óriási fába vágom a fejszémet, ugyanis úgy döntöttem, én is megpróbálkozom az idei The Reading Rush kihívással. Aki esetleg még nem hallott volna róla: a lényege, hogy egy héten keresztül (idén: július 22-28) annyit olvassunk, amennyit csak tudunk. Régen Booktubeathon néven futott, és két Booktuber lány, Ariel és Raeleen szervezi.

Számomra ez óriási feladat lesz, ugyanis általában lassan olvasok, vagyis nem tudok egy ültő helyemben elfogyasztani egy egész könyvet. Ennek ellenére azért szeretnék megpróbálkozni vele, mert a nyár eddig olvasmányok terén nem úgy alakult, ahogyan terveztem, ráadásul a mostani To Be Read listámra olyan kötetek is felkerültek, amelyek iszonyat régóta csücsülnek már érintetlenül a polcomon.

Magát a The Reading Rush kihívást még azzal is nehezítik, hogy kikötéseket állítanak, amelyek alapján a résztvevőknek olvasniuk kell. Ez 7 különböző pontot, vagyis 7 különböző könyvet jelent (igazából lehetne kombinálni, de én nem szeretném), a teljesítésükért pedig a honlapon kis plecsniket lehet szerezni.

Az idei lista:

1. Read a book with purple on the cover
2. Read a book in the same spot the entire time
3. Read a book you meant to read last year
4. Read an author’s first book
5. Read a book with a non-human main character
6. Pick a book that has five or more words in the title
7. Read and watch a book to movie adaptation

Az én To Be Read listám:

1. Purple Cover - Sarra Manning: Londonban bármi megtörténhet
2. Same Spot - Oravecz Nóra: Találd meg magad
3. Last Year Book - Sir Arthur Conan Doyle: Tanulmány vérvörösben
4. Author's Debut - Marie Lu: Legenda
5. Non Human Character - George Orwell: Állatfarm
6. Five Word Title - Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
7. Book to Movie Adaptation - Kass Morgan: Kiválasztottak

Tudom, egy kissé el vagyok csúszva ezzel a júliusi értékeléssel, hiszen a sorozat legeslegutolsó része nagyjából napra pontosan 2 hónappal ezelőtt jött ki... Mentségemre szóljon azonban, hogy májusban, az érettségi időszak kellős közepén nem éppen a Trónok harca másfél órás részeivel foglalkoztam, viszont mindenképpen meg szerettem volna osztani én is a véleményemet az évaddal kapcsolatban.

Ha esetleg még mindig van olyan, aki egyáltalán nem látta az utolsó részeket, vagy még a sorozatba sem kezdett bele, nem javaslom a bejegyzés elolvasását, ugyanis tele lesz spoilerrel.

Összességében az évad

Mivel ez rögtön egyértelmű lesz, már most elárulom: én is azoknak a táborát erősítem, akik nem igazán elégedettek a Trónok harca befejező évadával. Ugyan próbálok a pozitív oldalaira fókuszálni, de sajnos minél többet gondolkozom rajta, annál több negatívumot ismerek fel.

Az első csalódások már az évad legelső részeiben megfogalmazódtak bennem, és ezek a végére sem változtak meg: a csatákon kívül minden jelenet lapos volt - mintha az a több száz fős stáb egyszerre sem lett volna képes annyi fantáziát beleadni a dologba, amennyivel George R. R. Martin mester rendelkezik. A párbeszédek unalmasak, semmitmondóak voltak. Keveselltem értékelhető cselekményt is; nem egy olyan eset volt, amikor a szereplők csak ültek vagy álltak, és nézték egymást. A korábbi évadokat jelentősen meghatározó hatalmi játszma, vagyis a politizálások, szócsaták ráadásul teljes egészében kimaradtak ebből az évadból.

Maga az Éjkirály legyőzésének a módja nekem tetszett, különösen az, hogy Arya tette. Egyrészt túlságosan klisés lett volna, ha valamelyik hős karakternek (például Jonnak) sikerül ez a szinte lehetetlen küldetés, másrészt pedig így a feminista énem is ujjonghat egy kicsit. A siker szerintem abban rejlett (sokan ugyanis kifogásolják a jelenet "egyszerűségét" és gyorsaságát), hogy az Éjkirályt a legsebezhetőbb pillanatában sikerült elkapni: akkor, amikor már elhitte, hogy végleg legyőzte az élőket.
A körítés, avagy a holtakkal vívott harc viszont borzalmas volt. A csatajeleneteket kivehetetlenre és irreálisra sikerült megalkotniuk (úgy tűnik például, hogy az a kb. 7-8 ember tartja Derest, akiket ismerünk, és ők is megússzák karcolásokkal), ráadásul óriási harcászati baklövéseket követtek el, amelyek nem csak a témában jártasaknak, de még az átlag embereknek is feltűnnek (valaki magyarázza már meg, minek küldték a dothraki lovasokat előre, a biztos halálba!?).


A királyvári csata - lehet egyáltalán annak nevezni? - pedig már csak hab volt az amúgy is romlott tortán. Az egész mérhetetlen és értelmetlen pusztításból állt, ráadásul mindez azután, hogy a város már megadta magát. Értem én, hogy ezzel Daenerys őrületét akarták hangsúlyozni (ami egyébként teljesen hiteltelen a korábbi évadokban felépített személyiségéhez képest), de a lényeget szerintem akkor is megértettük volna, ha a lakosokat esetleg valamiféle indokkal égeti szénné, nem pedig "csak úgy".

Érdekes, hogy eleinte amiatt aggódtunk, melyik kedvenc karakterünket küldik ebben az évadban a másvilágra, utólag viszont én személy szerint ezen a téren is többet vártam. A Trónok harca a megdöbbentő, katarktikus halálesetekről híres, most viszont csak olyan szereplőket nyírtak ki, akik már teljesítették a feladatukat, ezért a cselekmény szempontjából feleslegessé váltak. Mindezek miatt bennem még a korábban imádott karakterek halála (pl. Jorah, Missandei, Daenerys) sem keltett különösebb veszteségérzetet.

Hiányoltam továbbá a drámát, amit Jon származásának a kiderülése kelthetett volna. Meglátásom szerint semmilyen jelentős port nem kavart az, hogy emberünk valójában Targaryen, mintha ez a név nem jelentene semmit. (És bár igaz, hogy egy ember meghalt miatta, ennél azért többet vártam.) Az izgalmat Arya arcváltós képességével is lehetett volna még fokozni, ám úgy tűnt, mintha ezt a készítők az utolsó évadra teljesen elfelejtették volna.

Az utolsó rész

Az utolsó résszel mindenképpen külön szerettem volna foglalkozni, hiszen tulajdonképpen ez tartalmazza azt a megoldást, amire 8 évig vártunk: hogy ki foglalja el végre véglegesen a Vastrónt. Az egyetlen pozitívum pedig, amit ennek az epizódnak a kapcsán meg tudok említeni, az ennek az uralkodónak a személye.

Összességében a rész szerintem túl lassú és egyszerű volt ahhoz képest, amilyen dinamikusságot megszoktunk már a korábbi évadokban. Valaki szerint jó döntés volt ez a lightos befejezés, de én úgy érzem, ez is hozzátett annak a tipikus trónok harcás hangulatnak az elvesztéséhez, ami talán az évad sikertelenségének legfőbb okozója.

Daenerys halálát nem bántam a 7. részben történtek miatt, az viszont bosszant, mennyire kifordították a karaktert önmagából a készítők. Már a kezdetekkor abszolút pozitív szereplőnek ismertük meg, aki ugyan szigorú és tekintélyt parancsoló, de mindig színtiszta jóakaratból cselekszik. Ezt a képet egyetlen évad alatt rombolták porig csak azért, hogy legyen okuk elintézni őt.

A királyválasztás folyamatához is lenne egy-két hozzáfűzni valóm. Az zseniális volt, amikor Sam felvetette a demokrácia lehetőségét, a többiek pedig egészen egyszerűen kiröhögték. Bran megválasztásának a megindoklása is teljesen logikus - éppen ezért fogadom el és támogatom őt, mint uralkodó.
Ellenben Sansa kihátrálása és Észak különválása nem volt helyénvaló, hiszen az indoklás alaptalan, tekintve, hogy Bran egy északi származású, ráadásul Stark király, így az "északiak nem fogadnának el déli uralkodót" tulajdonképpen nem érv.

Végezetül: Jon sorsa egyenesen felháborító. Értem én, hogy az élet igazságtalan, és a Makulátlanok fellázadtak volna (egyáltalán mi jogon parancsolnak ők bárkinek is Westeroson?), de ez nem a való élet, hanem egy mese, amit nem szabadott volna úgy lezárni, hogy a nézőkben ilyen óriási tüskét hagynak.

Értékelés

Összességében az utolsó évad sajnos szerintem sem méltó a korábbiakhoz - főleg az első 5-6-hoz -, hiszen teljesen elvesztette a jól megszokott trónok harcás jellegét. Ugyan csalódott vagyok, de a dolog nem ért teljesen váratlanul, hiszen kicsivel később néztem meg.

Te mennyiben értesz egyet velem, és miben tér el a véleményünk? Írd meg kommentben! :)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Fülszöveg

Ritkaság, ​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye.

2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. 
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!


Kiadó: XXI. század
Év: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 320 oldal
Eredeti cím: The Girl on the Train
Fordította: Tomori Gábor
Műfaj: krimi, lélektani, thriller

Témák: #alkoholizmus #gyilkosság #kortárs #nyomozás #váltottszemszög #erőszak #lélektan

Linkek: moly |

Szerintem

Egy újabb könyv, amelynek az elolvasását iszonyat sokáig halogattam. A létezéséről az adaptáció traileréből szereztem tudomást, és elhatároztam, addig nem nézem meg ezt az amúgy rendkívül izgalmasnak ígérkező filmet, amíg az írott változaton túl nem vagyok. Nos, ez 2016-ban történt. 3 éve.

Nagy reményeket fűztem ehhez a történethez, hiszen egyrészt csupa jókat hallottam róla, másrészt miért készítenének filmet egy lapos sztoriból? A krimit egyébként is nagyon-nagyon szeretem (évekig CSI: Miamin és Dr. Csonton éltem, ma pedig Agatha Christie-t fogyasztok), ezért A lány a vonaton állandóan a várólistám élén szerepelt. Azonban sajnos a fülszöveg téved: ez a regény messze nem hasonlítható össze Christie írásaival.

A legfőbb ok, amiért egyébként leszavaztam ezt a történetet az, hogy iszonyatosan lassan indul be. Körülbelül a 100-150. oldalig semmi izgalmas nem történik (tulajdonképpen a feléig, döbbenet), és ugyan addig épülnek és bonyolódnak a cselekményszálak, a bennünk keletkező feszültség inkább a könyv ellen irányul (legszívesebben jól félbehagytam volna az egészet), nem pedig a rejtély megoldása felé. A lényeg az utolsó 70 oldalban történik, de az viszont bepótol minden izgalmat, ami a regény többi részéből hiányzik.

A történet krimis része nem különleges (vagyis nem egy bonyolult bűncselekményről van szó), illetve a tettes kilétét sem nehéz kitalálni (én már az elején gondoltam erre az eshetőségre), mindez azonban szerintem nem von le a színvonalából, hiszen nem kizárólag ez az egy elem határozza meg a műfajt. Nagyobb hangsúly helyeződik viszont a karakterábrázolásra, illetve a férfi-női viszony is kulcskérdés a könyvben.

A szereplők egytől egyig visszataszítóak, hiszen mindegyiküknek rengeteg negatív tulajdonsága van. Bár ez némileg valóságossá teszi a karaktereket, hiszen az írók általában hajlamosak beleesni az idealizálás csapdájába, de én ezt néha túlzásnak éreztem. Vegyük példának a főszereplőt, Rachelt: a férje 2 éve elhagyta egy másik nőért, de ő azóta is megszállottan epekedik utána, ráadásul annyira cselekvésképtelen bizonyos esetekben (főleg emberi kapcsolatokban), hogy az már fájdalmas.

A történetet 3 különböző szemszögből követhetjük végig. Ezek közül a leghangsúlyosabb Rachelé, aki párhuzamosan nyomoz és küzd az alkoholizmusával, az emiatt romokban álló életével, illetve az exférje iránt táplált érzéseivel. A következő Megan, akinek a szemszöge a múltban játszódik - ez a történet előrehaladtával egyre inkább közelít a jelenhez (fantasztikus megoldás). A harmadik pedig Anna, Tom szeretője. Az eset így 3 különböző aspektusból van megvilágítva, ami egyaránt okoz plusz feszültséget, illetve segít megérteni a cselekedeteiket.

Összességében A lány a vonaton minden negatívumával együtt is egy rendkívül összetett, aprólékosan felépített történet. A megoldás morzsái már az elején el lettek hintve, a végén pedig minden tökéletesen összeillik, nincs benne logikai baki. Végezetül pedig óriási plusz pont jár azért, hogy ez a regény nem csak szórakoztat, de tanít is: a karaktereken keresztül ugyanis bepillantást nyerhetünk bizonyos embertípusok (pl. alkoholisták, bántalmazók) életébe, ezáltal jobban megértve a viselkedésüket.

Értékelés

Az elsődleges okát már fent említettem, annak a 100-150 oldalnak a vontatottsága borzasztóan idegesített, ezt a végén lévő izgalmas szakasz sem tudta elfeledtetni. Egyébként ennek ellenére az utolsó bekezdésben leírtak miatt szerintem érdemes elolvasni ezt a könyvet.

Kedvenc szereplő: nincs

kedvenc idézet

Kinek ajánlom?

Elsősorban azoknak, akik szeretik a lélektani témákat, és elég nyitottak ahhoz, hogy deviáns viselkedésű karakterekről olvassanak, illetve megpróbálják megérteni őket.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Eredeti megjelenés: 2009, 2011
Oldalszám: 274, 284

Linkek: moly - 1. kötet, 2. kötet |

Szerintem

Te mit gondolsz, mi emel ki egy YA regényt a többi közül? A szereplők kidolgozottsága? A történet bonyolultsága? Én azt mondom, a mondanivaló.

Ha más különlegessége nem lenne a Ha maradnéknak (egyébként van), a mondanivalója akkor is egyedivé tenné, hiszen olyan témákat, kérdéseket feszeget, amelyeket nemhogy egy tizenéves, de egy felnőtt sem tudna könnyen megválaszolni. A fő problémát az élet és halál közötti választás okozza ("Lenni vagy nem lenni...", ugyebár), amelyet kissé megbonyolít, hogy Mia már a kómában tisztában van vele, melyik családtagját veszítette el a balesetben. Te mit tennél: vállalnád, hogy a gyász az egész hátralévő életedet meghatározza, vagy elutasítanád ezt a fájdalmat?

A Ha maradnék viszont a szokatlan, retrospektív (azaz visszatekintő) szerkezetével üt igazán. Azzal ugyanis, hogy Mia a történet során felidézi életének legszebb, legmeghatározóbb pillanatait (pl. az öccse születését, csellós sikereit), éles kontraszt teremtődik a nyomasztó kórházi jelennel. Tömény érzelmi hullámvasút: a boldog emlékek egyszerre melengetik meg a szívünket és szomorítanak el minket, tudván, hogy a szereplőik meghaltak abban a balesetben.

A sorozat második része, a Hová tűntél? egy éles váltás az elsőhöz képest: először is ugrunk 3 évet előre az időben, másodszor szemszöget is váltunk. Stílusát tekintve a sztori teljesen megváltozik (Adam egy csapásra Amerika leghíresebb rocksztárja lett, de az élete nem boldog - ismerős ez valahonnan?), a retrospektív szerkezet azonban, bár nem olyan erőteljesen, de megmarad.

Bár az alaphelyzet és a cselekmény iszonyatosan klisés, lehet élvezni ezt a kötetet - ehhez viszont muszáj elvonatkoztatni az első résztől, hiszen teljesen más jellegű, és más a célja is. Szerintem egy teljesen korrekt lezárása ez a történetnek: megválaszolja az olvasók nagy kérdését (mi lett végül Miával utána?), részletesebben bemutatja a főbb szereplőket (Mia és Adam karaktere az első részben kissé el volt hanyagolva), ráadásul egy újabb tanulságot is tartogat (milyen következménnyel van egy-egy önző döntés mások életére).

a kötetek

Értékelés

Rezgett a léc, de a klisék és a kiszámítható végkifejletek miatt 4.5-öt adnék. Igazándiból ahhoz képest, hogy előbb a filmváltozatot láttam (ráadásul vagy százszor), meg tudott lepni a mély mondanivalójával, a Hová tűntél?-t pedig nagyon élveztem olvasni.

Kedvenc szereplő: Adam - totál bele tudok bolondulni azokba a pasikba, akik őszintén szerelmesek :)

Kedvenc idézet

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki minőségibb Young Adult olvasmányra vágyik, nem riad vissza a picit sírósabb könyvektől, és szeret gondolkozni az élet nagy dolgain.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

És végre.

Furcsán kettős érzésekkel írom ezeket a sorokat. Egyszerre van bennem az újdonságba való belekezdés miatti lelkes izgalom, valamint a szorongás, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Már nagyon régóta vacilláltam ennek a blognak az elindításán, az egyetlen pedig, ami eddig visszatartott, az a racionális gondolkodás: a barátaim mind azt tanácsolták, ne vágjak bele, mert tudták, hogy túlvállalom magam. Most mégis megtettem.

A miértet nem magyarázkodás céljából írom le, csupán szeretném, ha minden olvasóm tisztában lenne ennek a blognak a jellegével. Mivel korántsem tervezem bezárni a Metaforaszennyezést, és továbbra is az marad a fő felületem, a Readinspot nem fogom tudni teljes erőbedobással vezetni...

Azért indítom ezt a blogot, mert észrevettem, hogy szinte már csak azért olvasok könyveket és nézek filmeket, sorozatokat, hogy kipipálhassam őket a végeláthatatlan várólistámról, és rögtön ugorhassak is a következőre. Ez ennek a felgyorsult világnak a következménye: túl gyorsan növekszik azoknak a száma, amelyeket mindenképpelkellolvasnod vagy megkellnézned, te pedig állandóan lemaradva érzed magad. Ki kellett hát találnom egy megoldást, amivel lelassulhatok, hogy legyen időm gondolkodni is a könyveken és filmeken, ezt a célt pedig az értékelések, vélemények írása szolgálja.

És hogy ezért miért kellett külön blogot létrehozni? Egyszerűen azért, mert a Metaforaszennyezés fő témája az életmód és az önfejlesztés, és nem szerettem volna elárasztani ("szennyezni", haha) teljesen más jellegű tartalommal.

Köszönöm, hogy itt vagy, és további jó böngészést az oldalon! :)

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥