Mindig is szerettem az olyan posztokat (írni és másoknál olvasni egyaránt), amelyekben egy bizonyos évszak történéseit foglalják össze. Ez nem csak egy jó módszer az adott időszak lezárására, vagy éppen emlékek felidézésére, de a céljainkban való előremenetelt is tökéletesen át lehet vele tekinteni.

Ebben a bejegyzésben a tavaszi olvasmányélményeimet osztom meg veletek, összefoglalva. :)

Az évszakban az alábbi könyveket olvastam el. Ahol van link, arról bejegyzéses értékelés is született, ám ha a többire is kíváncsiak lennétek, kommentben szívesen megosztom a véleményemet róluk.

A tavaszi hónapokban valamiért évek óta kevesebb könyvet olvasok, mint az év többi évszakában. Ez eddig érthető is volt, hiszen a gimiben ez volt a legkeményebb időszak, de a későbbiekben az egyetem sem fog ezen segíteni. Amiért viszont nagyon meglepő számomra, hogy ez a tendencia idén is folytatódott, azt természetesen a koronavírussal kapcsolatos: én tényleg abba a kategóriába tartozom, akinek tengernyi ideje szabadult fel az intézkedések hatására, így egyáltalán nem értem, miért nem sikerült ennél több könyvet elolvasnom. Nem vagyok csalódott a szám miatt, mert ez nem verseny, csupán visszagondolva fogalmam sincs, mivel töltöttem az elmúlt két és fél hónapot könyvmolykodás helyett.

Rengeteg fantasztikus kötet van ebben a listában, de közülük is kiemelkedik a Csillagtalan tenger Erin Morgensterntől, ami páratlan és katarktikus élményt nyújtott, az egekig fogom magasztalni később. Ezen kívül a Frannie Langton vallomásai, az Unortodox, a Verity és a Bátor volt még kifejezetten emlékezetes. Az Inket és A boldogság francia titkát viszont sajnos nem ajánlom olvasásra.

A blog szempontjából is különleges volt ez az évszak. Az Instagram oldalamon történt egy látványosabb változás: átalakítottam a feedem stílusát, és ezentúl fehér hátteres, kicsit minimalistább, letisztultabb módon fotózom a képeimet. Az átalakítás viszont a blogomat is érinteni fogja, de ennek csak kevés bizonyítékát látjátok még: egyrészt feliratos posztképeket használok a nem könyvértékelős bejegyzéseknél (mint ez), másrészt nagyot változtattam az ajánlók struktúráján, amelyet először az Inknél alkalmaztam. És nem mellesleg összevontam a két blogom Facebook oldalát a könnyebb kezelhetőség érdekében.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Readinspo (@readinspo.blog) által megosztott bejegyzés, Máj 15., 2020, időpont: 10:20 (PDT időzóna szerint)

Follow my blog with Bloglovin

Még annak idején, amikor a Metaforaszennyezésen foglalkoztam filmes és sorozatos témákkal, akkor vált szokásommá, hogy az évszakok végén összeszedem azt az 5 alkotást, ami a legnagyobb hatással volt rám. Ezek nem feltétlenül olyan filmek, amelyeket abban az időszakban mutattak be (hiszen az ilyenekről általában mindig lemaradok), és tematikailag sincs összefüggés közöttük, csupán a megnézés dátuma számít.

Az utóbbi időben azonban olyan kevés filmet nézek, hogy egyszerűen nincs elegendő tételem az 5-ös toplista felállításához. Így jártam például az ősszel (azt meg sem írtam), a télibe is került olyan, ami csak nagy jóindulattal tartozik oda, és így történt volna a tavaszival is, ha nem változtatok a struktúrán. Ezért az üres helyeket a későbbiekben sorozatokkal fogom helyettesíteni.

kép forrása: IMDB

Még annak idején természetesen az Oscar-díjra való jelölése miatt lett várólistás, de a nem túl vidám hangulata okán hónapokig halogattam. Végül nemrég, egy beadandó miatt kerítettem sort rá (a családon belüli konfliktusokat kellett elemeznem egy konkrét család példáján keresztül), és bárcsak hamarabb tettem volna meg.
Valószínűleg ezrek ecsetelték már nálam mérföldekkel jobb szavakat találva, mennyire csodálatos ez a film mind a képi világot, mind a színészi játékot, mind a cselekményt, mind minden mást tekintve, így ezt most nem ismétlem. Lényeg a lényeg, aki még nem látta, annak hajrá.

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

Egészen eddig teljesen elkerült Wonder Woman karaktere, ám tavasszal egyből dupla dózist kaptam belőle: a filmet a könyves (Leigh Bardugo-féle) átirata miatt néztem meg, hogy még olvasás előtt legyen fogalmam a szuperhősvilág ezen szereplőjéről.
A legkevésé sem volt váratlan a rengeteg logikai bukfenc és túlzó jelenet, de az igen, hogy még ennek ellenére is tetszett a történet. Talán a görög mitológiás vonal, talán a themyscira-i jelenetek, vagy talán sokkal inkább az erős női főszereplő miatt, de örülök, hogy bepótoltam az elmaradásomat ezen a téren. Bár annyit előzetesben elárulok, hogy a könyvverzió egy icipicit jobban tetszett.

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

Még márciusban, a film Netflixes megjelenésének környékén írtam róla egy ajánlót, így nem ismételném saját magamat. Bár Finch karakterének ki nem bontottsága máig negatívan érint, és emiatt sajnos nem jön át megfelelően a film mondanivalója a könyvet el nem olvasók számára, összességében azért ez nem egy rossz adaptáció.

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

Valamilyen formában mindenképpen szerettem volna írni erről a sorozatról (bár a december végi, Top 5 kedvenc sorozat 2020-ban című bejegyzésben fix helye van), de végül inkább csak megosztottam az Index és a WMN ajánlóját, hiszen nálam sokkal jobban összefoglalták, miért kellene mindenkinek látnia ezt pár órányi történetet.
Dióhéjban annyi, hogy elképesztően izgalmas, világnézet-rengető, szemet nyitogató és érzelmes sztori, ami ráadásul megtörtént eseményeken alapul. És mihelyt ezt a bejegyzést befejeztem, el is kezdem olvasni a könyvverziót.

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

Mindent elmond, hogy valójában még végig sem néztem ezt a 10 rövid epizódot, de máris írok róla. A lényege annyi, hogy minden részben egy-egy konkrét témát körüljárva, történelmi összefüggéseket levezetve igyekszik rávilágítani a nézőt a jelenben zajló legfontosabb eseményekre. Kötelező, Netflixen elérhető.

Linkek: Snitt | IMDB

Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor először megláttam ezt a könyvet a boltban. Élénken kitűnt a többi kötet közül az ifjúsági polcon a csodaszép borítójával, nem lehetett csak úgy elmenni mellette. Percekig forgattam a kezemben, hüledezve a tökéletességén, a színvilágon, a motívumokon és az egésznek a harmóniáján, majd mikor megláttam a fülszövegben a „tetoválás” szót, rögtön eldöntöttem, hogy ezt nekem olvasnom kell. Végül nem a boltból jött haza velem, hanem később a könyvtárból, ami utólag kiderült, hogy kiváló döntés volt.

De előbb a sztori. Egy olyan világban járunk, ahol az emberek a bőrükön hordoznak minden információt magukról: a nevüket, korukat, foglalkozásukat, bűneiket, örömüket, bánatukat. Nincsenek titkaik egymás előtt, hiszen a tetoválásaik az egész élettörténetüket megörökítik, így az bárki számára nyilvánvaló. Ennek azonban nem csupán az életükben van jelentősége: haláluk után a bőrüket könyvbe kötik, amely aztán generációkon keresztül tovább öröklődik a családban. A rokonok ez alapján emlékezhetnek rájuk, biztosítva számukra egy amolyan "második életet".

Az alapötlet briliáns, ez tagadhatatlan. Az elképzelés, hogy az emberek egész lénye és múltja a bőrükre legyen tetoválva, visszavonhatatlanul, mindenki számára láthatóan, rengeteg potenciált rejt magában, amely nem csupán a konfliktusokra, hanem a közösségre is vonatkozik. Az Ink ugyanis egy rendkívül egyedi társadalom képét festi le, ahol nincsenek titkok, sem hazugságok, de még bűnözés is alig, az emberek pedig kénytelenek nyíltan, kedvesen viselkedni egymással. Mondhatni ez egy újfajta verziója az ideális társadalomnak. Csakhogy, amint azt már megtanultuk a korábban olvasott disztópiákból, egy ennyire tökéletes rendszer biztosan rohad valahol.

Erre jön rá a főszereplőnk, Leora is. A kezdetben mintapolgárnak számító, nagyratörő álmokat dédelgető lány világa egy csapásra felborul, amikor az apja meghal. Az egyetlen megnyugvást ekkor az a gondolat jelenti számára, hogy a bőrét hamarosan, könyvbe kötve viszontláthatja a polcon az ősei mellett - amennyiben a lélekbíráló eljárás során arra érdemesnek, tehát súlyos bűnöktől mentesnek ítélik őt. Leora eleinte biztos benne, hogy az apja makulátlan életet élt, ám hamar kiderülnek olyan titkok, amelyek után a lány megkérdőjelezi a rendszer ideológiáit és mindazt, amiben valaha hitt.

És ez az a pont, ahonnan több pozitívumot már nem tudok kiemelni erről a regényről.


Ezer bizonyítékot tudnék még felsorolni arra, miért gondolom azt, hogy ez a regény teljesen félrement, de egyrészt az spoileres lenne, másrészt pedig ez a bejegyzés már így is hosszúra nyúlt. Fent csak a legfontosabb elemeket hangsúlyoztam ki, nem tértem ki például a dialógusok abszurdságára (kommédiásként újabban a könyvbéli kommunikációs helyzetekre is érzékeny vagyok), a logikai bukfencekre, vagy éppen arra, miért is probléma egy disztópiában, ha a fő karakter a legnyámnyilább teremtés a világon (mármint abban a műfajban, ahol a főszereplő hatalmakat dönt meg és világokat változtat meg). Olyan apróságokra pedig végképp nem, mennyire bizarr a gondolat, hogy az emberek bőrét a haláluk után lenyúzzák és könyvet készítsenek belőle (erről Ilse Koch jutott eszembe, aki a buchenwaldi zsidók bőrével tette ugyanezt).

Remélem, ezzel a bejegyzéssel nem bántottam meg senkit, akinek esetleg tetszett a könyv, vagy akinek bármilyen formában köze van hozzá. Hangsúlyozom, hogy ez az én egyéni véleményem, és attól függetlenül, hogy számomra óriási csalódást okozott, mások találhatnak benne örömet.

Értékelés

Az Ink számomra egyértelműen az 1 csillagos kategória. Csodálatos a borítója és zseniális az alapötlete, de mindez ilyen igénytelen kivitelezés mellett édeskevés. Egyedül annyi pozitívumot tartogatott számomra az elolvasása, hogy rávilágított, mennyire komplex a disztópia műfaja, és ezáltal mennyi buktatója is van a dolognak, így csak még jobban tudom értékelni az olyan sorozatoknak a világát, mint a Párválasztó, Az éhezők viadala, A beavatott vagy az Útvesztő.

Kinek ajánlom?

Nyugodt szívvel senkinek. Nem gondolom, hogy ez a regény bárkinek is értéket tudna közvetíteni, hiszen elképesztően igénytelen mind megfogalmazás, mind karakterépítés, mind világépítés, mind történetvezetés szempontjából. Ennek ellenére vannak, akiket megfogott a történet a hibái ellenére is, így nem mondom azt, hogy ne tegyetek vele egy próbát. Csupán, hogy szemléljétek kritikusan.

Kiadás: Maxim (2018)
Oldalszám: 336
Sorozat: Ink-trilógia 1. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: Ink (2017)
Fordította: Beck Anita
Műfaj: fantasy, disztópia, ifjúsági

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Papp Dóra nevével először 2017-ben találkoztam, amikor (már nem emlékszem, milyen elhatározásból) kivettem a Tükörlelkek című duológiáját a könyvtárból. Már első alkalommal is lenyűgözött a történet, az újraolvasás pedig csak megerősített benne, hogy nem csupán az újdonság varázsa hatott rám, hanem valóban minőségi, alaposan átgondolt, remekül felépített regényekről van szó. Bár egy másik könyve, a Bolyongó kevésbé fogott meg (itt írtam róla), azt imádtam benne, hogy egy szokatlan érdeklődési körrel rendelkező, rendkívül egyedi főszereplőt alkotott meg benne, akin keresztül egészen új megvilágításba helyez bizonyos dolgokat.

Papp Dórát azonban nem csupán ezért tartom remek írónak. Sokat kommunikál az olvasóival a közösségi média platformjain és az olvasói Facebook csoportjában is, illetve sokszor beszél olyan fontos kérdésekről, mint a környezetvédelem, oktatási rendszer, szavazás fontossága. Számomra rendkívül szimpatikus, ha egy író egyrészt ennyire közvetlen, másrészt felelősséget érez az olvasói iránt.

A fentiek fényében nem meglepő, milyen nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy készíthettem vele egy interjút - ráadásul a blogon az elsőt! -, amit remélem, ti is nagy élvezettel fogtok olvasni. 💕

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen eleve otthonról dolgozok, szóval introvertáltként nem nehéz megszokni ezt a helyzetet, de az tényleg kiborító tud lenni, hogy csak videóhívásban tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel.

- Hogyan éled meg lelkileg?

Egy kézirat utolsó két fejezeténél voltam éppen, a legodafigyelősebb és érzelmileg is legmegterhelőbb résznél, erre jött a lesújtó hír, hogy fel kell készülnünk egy világjárványra. Bevallom, az első hét nagyon kemény volt. Vitatkozások barátokkal, rokonokkal, mennyire súlyos a helyzet, mit lehet és mit nem, mik a prioritások... Magam alatt voltam, mert fájdalmas látni, hogy sokan fittyet hánynak az intézkedésekre, amikor mások önkéntesen vállalják a karantént. Az írásba menekültem. Sokadjára mentett meg. Most már jobban vagyok, hozzászoktam, hogy reggel egy olyan világban kelek fel, ahol egy újfajta járvány tombol. Ez sok mindent meg fog változtatni hosszútávon is.

- Mennyiben változtak meg az olvasási szokásaid (ha megváltoztak)?

Eleinte nagy volt a kísértés, hogy ne merüljek bele teljesen egy könyvbe és gyorsan csekkoljam a híreket, de szerencsére ezen gyorsan túljutottam. Vagy csak jó könyveket választottam!

- Van "kabátkönyved"? (olyan olvasmány, ami minden alkalommal átmelengeti a lelkedet, ezáltal egyfajta gyógyító hatással van rád)

Tolkien bármelyik műve, leginkább A szilmarilok. Pech, hogy most nincs nálam a példányom.

Papp Dóra Instagram oldala

- A regényeid főszereplői hogyan élnék meg a helyzetet?

Amióta bekopogtatott a járvány, ezen gondolkozom. Többek között azért, mert azt a bizonyos első hetet csak úgy tudtam végigcsinálni, hogy tollal a csuklómra firkáltam Szepes Norbi tetkóját, egy Tiwaz rúnát. Őszinte leszek, mindennap gondolok arra, vajon Norbi mit tenne, és sikerül erőt merítenem a karakterből, hiszen ő végtelenül erős lélekben és mentálisan. Számára ez nem lenne pánikhelyzet: a négy fal között tud edzeni, gitározni, el tudja végezni a rituáléját. A Tükörlelkek Fekete Orsija már más tészta, ő megőrülne attól, hogy megmondták neki, mit nem szabad csinálnia. Káromkodva dühöngene, szétkaparná a falat három nap bezártság után. Kriszti szót fogadna, és újraolvasná az összes Márquez-könyvet, ami megvan neki. A fantasy sorozatom főszereplője, Helena pedig az Anyatermészet gyermekeként egyfajta ítéletet látna a járványban, és azon filózna, mennyiben igazságos, ami most történik.

- Jelenleg dolgozol valamilyen könyvön? Van valamilyen hatással a jelen helyzet az alkotói énedre, kreatív energiáidra?

A romantikus fantasy sorozatom átdolgozása van terítéken, a harmadik részen dolgozom, a második rész megjelenés előtt áll. Mivel már megnyugodtam és hozzászoktam a helyzethez, úgy vagyok vele, még mindig baromi szerencsések vagyunk, mi, otthonról dolgozók, és főként az írók. Lehet bűntudatunk azért, mert elmerülünk a saját kis világunkban és nem a veszélyhelyzettel foglalkozunk, de szerintem érdemes úgy gondolni a mostani munkára, ami átsegíti az embereket a nehézségeken. Egyre többen olvasnak, menekülnek a könyvekbe manapság, és ha mi ehhez adhatunk alapanyagot, muszáj úgy gondolnunk az írásra, mint valamiféle segítségre ebben a furcsa helyzetben. Nehéz koncentrálni, de lehet, hogy pont a járvány kényszerhelyzete hozza ki belőlünk a legjobbat, ki tudja? De ha képtelenek vagyunk írni ebben az időszakban, szerintem az is teljesen érthető.

- Mit tanácsolsz az olvasóidnak, hogyan vészeljék át ezt az időszakot?

Már az elején próbáltam javasolni nekik, hogy vegyenek példát a Bolyongó főszereplőjéről, Szepes Norbiról. Foglalják el magukat otthon, töltsék ki hasznosan a napjaikat, fejlődjenek, amiben szeretnének. Tanuljanak online nyelveket, mozogjanak, tornázzanak otthon, pakoljanak magukba mindenféle egészséges kaját. Szepes Norbi nekem most iránytű a mindennapokban, és remélem, nekik is.



Az utóbbi heteket mindenki nehezen éli meg, ezért a Blogturné Klub csapata egy kis meglepetéssel készült nektek: interjút készítettünk a kedvenc szerzőinkkel! Tartsatok velünk, kövessétek az állomásokat a jobbnál jobb beszélgetésekért, és hogy még többet megtudjatok a kedvenc íróitokról. Ha pedig játszatok velünk, megnyerhetitek a Blogturné Klub tagjai által felajánlott könyveket is!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit tudtok az interjúalanyainkról, így minden állomáson egy-egy kérdést találtok a meginterjúvolt szerzőkkel kapcsolatosan! A feladatotok az lesz, hogy válasszátok ki a Rafflecopter dobozban azt a könyvet, amelyet meg szeretnétek nyerni, és válaszoljatok a feltett kérdésre egy-egy könyvcímmel!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

A könyvek drágák. Az okai egyértelműek, világosak és teljes mértékben elfogadhatóak, ám nincs mit szépíteni: egy átlagos magyar háztartásban nem biztos, hogy mindig van elegendő keret a könyvvásárláshoz. (Ebben a cikkben Dragomán György kiszámolta, hányszor lehetne megvenni ugyanazt a könyvet a bruttó és nettó átlagfizetésből itthon és a nyugati országokban.)

Ez a legfőbb oka annak, amiért nagyon körültekintően vásárolok könyvet. Mindig alaposan átgondolom, mit választok, keresem és kivárom az akciókat, illetve lehetőleg előbb kölcsönkérem valakitől vagy kiveszem a könyvtárból, hogy elkerüljem a csalódást. Végül kizárólag azokat veszem meg, amelyekről biztosan tudom, hogy később is elolvasom majd.

A bejegyzés ötlete onnan jött, hogy rengeteg olyan címet gyűjtöttem össze az évek során, amelyekből szükségem lenne saját példányra is, ám ezek beszerzése nem megy olyan ütemben, mint ahogyan a lista bővül. Bár az utóbbi időben felgyorsult a folyamat (szert tettem például a Silber sorozatra, a Legyél te is párizsi nőre és a barátom révén a Gyűrűk urára is), még bőven akad mit kipipálni róla.

Sorozatok

Harry Potter (J. K. Rowling) ー nagy szívfájdalmam, hogy épp a Harry Potter könyvekből nincs egyetlen saját példányom sem. A sorozatból mindenképpen a régi, keményfedeles kiadást szeretném, mert bár az újabbak mérföldekkel szebbek, ahhoz kötődöm, illetve előbb-utóbb szívesen fogadnék egy-két kiegészítő kötetet is.

A Fennmaradottak krónikái (Mary E. Pearson) ー ezt a sorozatot több bejegyzésemben is úgy emlegetem, mint a kedvenc YA fantasymat, éppen ezért áll szorosan a Harry Potter után, a második helyen ezen a listán. Annak idején nem tudtam, mire számíthatok tőle, így nem mertem megvásárolni, de végül elképesztő élményt adott, amit évről évre újra és újra át szeretnék élni.

Tükörlelkek (Papp Dóra) ー egy újraolvasás után is teljesen odáig vagyok Papp Dóra duológiájáért, és bár korban egyre inkább távolodom a gimnazista szereplőktől, biztos vagyok benne, hogy ennek továbbra is helye van a polcaimon.

Párválasztó (Kiera Cass) ー korábban az abszolút kedvenc sorozatom volt, teljesen levett a lábamról, és bár a legutóbbi újraolvasás alkalmával már úgy éreztem, kezdek kinőni belőle, mégis szeretném őket a gyűjteményemben tudni.

Sorozatok tagjai

Rubinvörös (Kerstin Gier) ー már az első alkalommal is maradandó élményt okozott az Időtlen szerelem sorozat, a tavalyi újraolvasás alkalmával azonban ráébredtem, hogy ezt a történetet felnőttként is kedvelem, és nem akarom elengedni. A második és harmadik részt már beszereztem, a Rubinvörös azonban akkor épp nem volt raktáron.

A Rudnay-gyilkosságok (Böszörményi Gyula) ー a fentihez hasonlóan szintén készlethiány miatt maradt ki, amikor a sorozat többi tagját (Ambrózy báró esetei) szereztem be, így ez még várat magára. Főleg, hogy keménykötetesben szeretném, és úgy nem túl pénztárcabarát.

Linger - Várunk (Maggie Stiefvater) ー egy könyvcsere során tettem szert a Mercy Falls farkasai első és harmadik részére, a középső viszont még hiányzik. Nem tudom, fog-e tetszeni a történet, mindenesetre nem szeretem, ha nem teljes egy sorozat. Legfeljebb később eladom egyben.

Önálló könyvek

Ízek, imák, szerelmek (Elizabeth Gilbert) ー az írónőtől még csupán 2 könyvet olvastam, de annyira lenyűgözött a stílusa, hogy megelőlegeztem neki egy helyet a kedvenc szerzőim között, az életművét pedig a legismertebb írásával szeretném folytatni.

A nagy Gatsby (F. Scott Fitzgeralt) ー bár a filmet imádtam, és a könyvben sem csalódtam, ez önmagában a saját mércémmel nézve nem lenne elég arra, hogy kívánságlistás legyen. Azt hiszem, azért ragaszkodom hozzá mégis, mert ez az első klasszikus, amit nem kötelezőként olvastam, és még szerettem is.

Egyperces novellák (Örkény István) ー annyira imádtam a stílusát, hogy mikor olvastam, még az iskolába is cipeltem magammal azt a féltéglányi (500-700 oldalas) könyvtári kötetet. Talán ezt sajnáltam legjobban visszavinni, ugyanis szívesen belelapozgatnék néha-néha csak úgy.

Így lettem (Michelle Obama) ー ő az egyik kakukktojás (a másik a Kisasszonyok, ugyanezért), mert annak ellenére is szerepel a listán, hogy nem olvastam, ezért nem tudom biztosan, hogy később is hasznát veszem-e majd. Azért került rá mégis, mert szeretnék több életrajzi kötetet a gyűjteményembe.

Kisasszonyok (Louisa May Alcott) ー igaz, hogy csak nemrég szereztem tudomást a létezéséről, és még az új filmadaptációt sem láttam, ami esetleg komolyabb indok lehetne arra, miért kívánságlistás ez a könyv, de van egy olyan érzésem, hogy tetszeni fog, ha egyszer elkezdem olvasni.

Írók

Fodor Ákos ー bár egy kis utánanézést követően kiderült számomra, hogy a könyveit már nem nagyon árulják, talán egyszer sikerül majd szerezni egy-két példányt antikváriumból vagy használtan. Olyan nincs, hogy éppen a kedvenc magyar költőmtől ne legyen meg semmim.

Shakespeare ー bármilyen meglepő, nagyon szeretem a drámáit, és mindenképpen szeretném, ha a lehető legtöbb darabja megtalálható lenne a polcaimon.

Rendhagyó blogturnénk keretében szeretnénk köszönteni azokat, akik a legfontosabbak az életünkben: az Édesanyákat. A tizenkét állomáson egy sajátos book tag formájában válaszolunk különböző kérdésekre, természetesen olyanokra, amik kapcsolódnak a könyvekhez és az anyukákhoz is. Sőt, néha az édesanyáink is megszólalnak majd, így megtudhattok egy-két igazán személyes dolgot bloggereinkről. 

Tartsatok velünk, ünnepeljétek ti is ezeket a csodálatos Nőket, és nyerjétek meg a bloggereink által felajánlott nyereménykönyveket!

Egy könyvcím, ami a legjobban jellemzi anyukádat.

Kiskorodban milyen könyveket olvasott neked anyukád?

Melyik könyvszereplőre szeretnél hasonlítani, ha szülővé válsz?
Végignézve az olvasmánylistámat nagyon nehezen találtam olyan könyvet, amelyben nagyobb szerep jut a családnak; ha pedig mégis akadt ilyen, akkor többségében az anyuka nem normális, elkövetett súlyosabb bűnöket, vagy éppen már nem él (sok a szüleit tragikus módon elvesztő Mary Sue karakter). A Ha maradnékon viszont megakadt a szemem, amiben Mia anyukája elképesztően szimpatikus módon van bemutatva: egy bohém, életvidám, szeretetteljes nőt ismerünk meg benne, aki ugyan mindent megad a gyerekeinek, de emellett képes önmaga maradni. Bár ő nem egészen az a személyiség, akire szívesen hasonlítanék, szeretném, ha majd a gyerekem ugyanúgy gondolna rám, mint Mia az anyjára.

Mostani játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, ami rólatok vagy az anyukátokról szól, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megválaszolni azt. Ha pedig extra pontokat is szereznétek, gyűjtsetek olyan könyveket, melyeknek címe jellemzi az anyukátokat, nagymamátokat, vagy a vele való kapcsolatotokat, fotózzátok le, és a #anyaknapiblogturné #ezvagynekemanyu tagek használatával töltsétek fel saját facebookotokra (nyilvánosan) vagy instátokra, a kép linkjét pedig másoljátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.) 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista (május 3.)

Kiadó: Libri

Év: 2020

Oldalszám: 444 oldal

Eredeti cím: The Confessions of Frannie Langton
Eredeti megjelenés: 2019

Fordította: Gázsity Mila

Műfaj: történelmi fikció, krimi, memoár

Témák: #rabszolgaság #feminizmus #nőisors #bőrszín #Anglia

Linkek: moly | goodreads | megrendelés + beleolvasás |

Szerintem

Értékelés

Kedvenc szereplő: Frannie - még annak ellenére is, hogy volt pár megdöbbentő döntése és bűne.

Kinek ajánlom?