facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo


Mindig is szerettem az olyan posztokat (írni és másoknál olvasni egyaránt), amelyekben egy bizonyos évszak történéseit foglalják össze. Ez nem csak egy jó módszer az adott időszak lezárására, vagy éppen emlékek felidézésére, de a céljainkban való előremenetelt is tökéletesen át lehet vele tekinteni.

Ebben a bejegyzésben a tavaszi olvasmányélményeimet osztom meg veletek, összefoglalva. :)

Statisztika

  • 20 könyvet olvastam el a tavasszal
  • ebből 20 új, 0 pedig újraolvasás volt
  • a Blogturné Klub keretében 12 könyvet olvastam el
  • a blogra 9 db könyvértékelés született
  • de összesen 19 blogbejegyzést írtam
  • 18 kép került fel az Instagram oldalra
  • 14 db könyvet szereztem be

Az évszakban az alábbi könyveket olvastam el. Ahol van link, arról bejegyzéses értékelés is született, ám ha a többire is kíváncsiak lennétek, kommentben szívesen megosztom a véleményemet róluk.

Olvasmánylista

  1. Jenny B. Jones: There You'll Find Me
  2. Micol Ostow: Riverdale - A kezdet
  3. Nicola Yoon: A Nap is csillag
  4. Beth Kempton: Wabi Sabi
  5. Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán
  6. Dominique Barreau – Luc Millar: A boldogság francia titka
  7. Sarah J. Maas: Catwoman: Soulstealer
  8. Sophia Amoruso: #Girlboss
  9. Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
  10. Rose McGowan: Bátor
  11. Sara Collins: Frannie Langton vallomásai
  12. Leigh Bardugo: Wonder Woman: Warbringer
  13. Iklódi Dóra: Cukormentes édességek
  14. Colleen Hoover: Verity
  15. Alice Broadway: Ink
  16. Erin Morgenstern: Csillagtalan tenger
  17. Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem
  18. Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek!
  19. Jenny Han: Örökkön örökké: Lara Jean
  20. Deborah Feldman: Unortodox

A tavaszi hónapokban valamiért évek óta kevesebb könyvet olvasok, mint az év többi évszakában. Ez eddig érthető is volt, hiszen a gimiben ez volt a legkeményebb időszak, de a későbbiekben az egyetem sem fog ezen segíteni. Amiért viszont nagyon meglepő számomra, hogy ez a tendencia idén is folytatódott, azt természetesen a koronavírussal kapcsolatos: én tényleg abba a kategóriába tartozom, akinek tengernyi ideje szabadult fel az intézkedések hatására, így egyáltalán nem értem, miért nem sikerült ennél több könyvet elolvasnom. Nem vagyok csalódott a szám miatt, mert ez nem verseny, csupán visszagondolva fogalmam sincs, mivel töltöttem az elmúlt két és fél hónapot könyvmolykodás helyett.

Rengeteg fantasztikus kötet van ebben a listában, de közülük is kiemelkedik a Csillagtalan tenger Erin Morgensterntől, ami páratlan és katarktikus élményt nyújtott, az egekig fogom magasztalni később. Ezen kívül a Frannie Langton vallomásai, az Unortodox, a Verity és a Bátor volt még kifejezetten emlékezetes. Az Inket és A boldogság francia titkát viszont sajnos nem ajánlom olvasásra.

A blog szempontjából is különleges volt ez az évszak. Az Instagram oldalamon történt egy látványosabb változás: átalakítottam a feedem stílusát, és ezentúl fehér hátteres, kicsit minimalistább, letisztultabb módon fotózom a képeimet. Az átalakítás viszont a blogomat is érinteni fogja, de ennek csak kevés bizonyítékát látjátok még: egyrészt feliratos posztképeket használok a nem könyvértékelős bejegyzéseknél (mint ez), másrészt nagyot változtattam az ajánlók struktúráján, amelyet először az Inknél alkalmaztam. És nem mellesleg összevontam a két blogom Facebook oldalát a könnyebb kezelhetőség érdekében.




A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Readinspo (@readinspo.blog) által megosztott bejegyzés, Máj 15., 2020, időpont: 10:20 (PDT időzóna szerint)

Follow my blog with Bloglovin

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Még annak idején, amikor a Metaforaszennyezésen foglalkoztam filmes és sorozatos témákkal, akkor vált szokásommá, hogy az évszakok végén összeszedem azt az 5 alkotást, ami a legnagyobb hatással volt rám. Ezek nem feltétlenül olyan filmek, amelyeket abban az időszakban mutattak be (hiszen az ilyenekről általában mindig lemaradok), és tematikailag sincs összefüggés közöttük, csupán a megnézés dátuma számít.

Az utóbbi időben azonban olyan kevés filmet nézek, hogy egyszerűen nincs elegendő tételem az 5-ös toplista felállításához. Így jártam például az ősszel (azt meg sem írtam), a télibe is került olyan, ami csak nagy jóindulattal tartozik oda, és így történt volna a tavaszival is, ha nem változtatok a struktúrán. Ezért az üres helyeket a későbbiekben sorozatokkal fogom helyettesíteni.

kép forrása: IMDB

Házassági történet (2019)

Még annak idején természetesen az Oscar-díjra való jelölése miatt lett várólistás, de a nem túl vidám hangulata okán hónapokig halogattam. Végül nemrég, egy beadandó miatt kerítettem sort rá (a családon belüli konfliktusokat kellett elemeznem egy konkrét család példáján keresztül), és bárcsak hamarabb tettem volna meg.
Valószínűleg ezrek ecsetelték már nálam mérföldekkel jobb szavakat találva, mennyire csodálatos ez a film mind a képi világot, mind a színészi játékot, mind a cselekményt, mind minden mást tekintve, így ezt most nem ismétlem. Lényeg a lényeg, aki még nem látta, annak hajrá.

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

Wonder Woman (2017)

Egészen eddig teljesen elkerült Wonder Woman karaktere, ám tavasszal egyből dupla dózist kaptam belőle: a filmet a könyves (Leigh Bardugo-féle) átirata miatt néztem meg, hogy még olvasás előtt legyen fogalmam a szuperhősvilág ezen szereplőjéről.
A legkevésé sem volt váratlan a rengeteg logikai bukfenc és túlzó jelenet, de az igen, hogy még ennek ellenére is tetszett a történet. Talán a görög mitológiás vonal, talán a themyscira-i jelenetek, vagy talán sokkal inkább az erős női főszereplő miatt, de örülök, hogy bepótoltam az elmaradásomat ezen a téren. Bár annyit előzetesben elárulok, hogy a könyvverzió egy icipicit jobban tetszett.

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

Veled minden hely ragyogó (2020)

Még márciusban, a film Netflixes megjelenésének környékén írtam róla egy ajánlót, így nem ismételném saját magamat. Bár Finch karakterének ki nem bontottsága máig negatívan érint, és emiatt sajnos nem jön át megfelelően a film mondanivalója a könyvet el nem olvasók számára, összességében azért ez nem egy rossz adaptáció.

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

A másik út (2020-2020)

Valamilyen formában mindenképpen szerettem volna írni erről a sorozatról (bár a december végi, Top 5 kedvenc sorozat 2020-ban című bejegyzésben fix helye van), de végül inkább csak megosztottam az Index és a WMN ajánlóját, hiszen nálam sokkal jobban összefoglalták, miért kellene mindenkinek látnia ezt pár órányi történetet.
Dióhéjban annyi, hogy elképesztően izgalmas, világnézet-rengető, szemet nyitogató és érzelmes sztori, ami ráadásul megtörtént eseményeken alapul. És mihelyt ezt a bejegyzést befejeztem, el is kezdem olvasni a könyvverziót.

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

Történelmi gyorstalpaló (2020-)

Mindent elmond, hogy valójában még végig sem néztem ezt a 10 rövid epizódot, de máris írok róla. A lényege annyi, hogy minden részben egy-egy konkrét témát körüljárva, történelmi összefüggéseket levezetve igyekszik rávilágítani a nézőt a jelenben zajló legfontosabb eseményekre. Kötelező, Netflixen elérhető.

Linkek: Snitt | IMDB

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor először megláttam ezt a könyvet a boltban. Élénken kitűnt a többi kötet közül az ifjúsági polcon a csodaszép borítójával, nem lehetett csak úgy elmenni mellette. Percekig forgattam a kezemben, hüledezve a tökéletességén, a színvilágon, a motívumokon és az egésznek a harmóniáján, majd mikor megláttam a fülszövegben a „tetoválás” szót, rögtön eldöntöttem, hogy ezt nekem olvasnom kell. Végül nem a boltból jött haza velem, hanem később a könyvtárból, ami utólag kiderült, hogy kiváló döntés volt.

De előbb a sztori. Egy olyan világban járunk, ahol az emberek a bőrükön hordoznak minden információt magukról: a nevüket, korukat, foglalkozásukat, bűneiket, örömüket, bánatukat. Nincsenek titkaik egymás előtt, hiszen a tetoválásaik az egész élettörténetüket megörökítik, így az bárki számára nyilvánvaló. Ennek azonban nem csupán az életükben van jelentősége: haláluk után a bőrüket könyvbe kötik, amely aztán generációkon keresztül tovább öröklődik a családban. A rokonok ez alapján emlékezhetnek rájuk, biztosítva számukra egy amolyan "második életet".

Az alapötlet briliáns, ez tagadhatatlan. Az elképzelés, hogy az emberek egész lénye és múltja a bőrükre legyen tetoválva, visszavonhatatlanul, mindenki számára láthatóan, rengeteg potenciált rejt magában, amely nem csupán a konfliktusokra, hanem a közösségre is vonatkozik. Az Ink ugyanis egy rendkívül egyedi társadalom képét festi le, ahol nincsenek titkok, sem hazugságok, de még bűnözés is alig, az emberek pedig kénytelenek nyíltan, kedvesen viselkedni egymással. Mondhatni ez egy újfajta verziója az ideális társadalomnak. Csakhogy, amint azt már megtanultuk a korábban olvasott disztópiákból, egy ennyire tökéletes rendszer biztosan rohad valahol.

Erre jön rá a főszereplőnk, Leora is. A kezdetben mintapolgárnak számító, nagyratörő álmokat dédelgető lány világa egy csapásra felborul, amikor az apja meghal. Az egyetlen megnyugvást ekkor az a gondolat jelenti számára, hogy a bőrét hamarosan, könyvbe kötve viszontláthatja a polcon az ősei mellett - amennyiben a lélekbíráló eljárás során arra érdemesnek, tehát súlyos bűnöktől mentesnek ítélik őt. Leora eleinte biztos benne, hogy az apja makulátlan életet élt, ám hamar kiderülnek olyan titkok, amelyek után a lány megkérdőjelezi a rendszer ideológiáit és mindazt, amiben valaha hitt.

És ez az a pont, ahonnan több pozitívumot már nem tudok kiemelni erről a regényről.


Először is, a világépítés katasztrofális: alig tudunk meg bármit is róla. Amit mégis, az kimerül pár, a tetoválás hagyományának kialakulásáról szóló legendában (amelyek egyébként teljes koppintásai olyan meséknek, mint a Csipkerózsika és a Pandora szelencéje), illetve néhány, a rendszer működéséhez kapcsolódó helyszínben (pl. a kormányépület, múzeum), azonban mindez édeskevés ahhoz, hogy az olvasó számára megfogható legyen a dolog. Még az sem derül ki egyértelműen, hogy valós helyszíneken, vagy fantáziavilágban játszódik a történet - ha pedig az utóbbiban, miért szerepel benne amerikai uhu bagoly? Meg egyáltalán, mekkora maga az ország? Csak néhány város tartozik bele, vagy esetleg egy egész kontinenst elfoglal? Milyen a technológiai fejlettség? A közeli vagy távoli jövőt idézi, esetleg a múltat? Engem rettentően zavart olvasás közben, hogy ezen kérdések egyikére sem kaptam választ, így nem tudtam sem időben, sem térben elhelyezni a sztorit. Pedig a világépítés a disztópia műfajában talán még a szereplőknél is lényegesebb szempont - gondoljunk csak például a Párválasztóra, az Éhezők viadalára vagy a Beavatottra.

A karakterépítés csak rátesz egy lapáttal a hiányosságra. Egy Goodreads-es véleményben, amellyel maximálisan egyetértek, valaki így fogalmazott: Leorának, a főszereplőnek egyszerűen nincs személyisége. Bizonyításképpen vázolom, miből állt össze nagyjából a regény: Leora nem tudja, mit kezdjen magával, ezért a barátnőjéhez, Verityhez rohan tanácsért. Hisztizik egy sort, hogy őt senki sem érti meg, és senki sem hajlandó elárulni neki az igazságot, aztán hazarohan, hogy a bőrén megjelenő striákon keseregjen. A maradék idejében az apja bőrkönyvét próbálja megmenteni az elégetéstől, amely közben találkozik egy fiúval (mert ugye szerelmi szál nélkül nem YA a YA), és a legkevésbé sem megfelelő kontextusban random beszúr egy-egy idétlen csitris megjegyzést (értsd: "épp most dőlt össze az életem, de vajon Oscarnak van barátnője?"). Tippeljetek, ez alapján mennyi idős lehet a főszereplő! 12? Én is azt mondanám... Az igazság viszont az, hogy 16.

Ezek után nem lepődtem meg, amikor realizáltam, mennyire pocsék maga a kivitelezés is. A cselekmény teljes mértékben logikátlan, a végkifejletnek semmi értelme, a konfliktusok túl erőltetettek, a cselekmény túl egysíkú, és természetesen minden történés tökéletesen kiszámítható. Na de ez nem minden. Az írásstílusa borzasztó: egyszerűen, majdhogynem kisiskolás nyelvezettel van megfogalmazva, tele szóismétléssel és egy-két hibával. Nem hangsúlyozom, mennyire szomorú ez egy könyv esetében.

Ezer bizonyítékot tudnék még felsorolni arra, miért gondolom azt, hogy ez a regény teljesen félrement, de egyrészt az spoileres lenne, másrészt pedig ez a bejegyzés már így is hosszúra nyúlt. Fent csak a legfontosabb elemeket hangsúlyoztam ki, nem tértem ki például a dialógusok abszurdságára (kommédiásként újabban a könyvbéli kommunikációs helyzetekre is érzékeny vagyok), a logikai bukfencekre, vagy éppen arra, miért is probléma egy disztópiában, ha a fő karakter a legnyámnyilább teremtés a világon (mármint abban a műfajban, ahol a főszereplő hatalmakat dönt meg és világokat változtat meg). Olyan apróságokra pedig végképp nem, mennyire bizarr a gondolat, hogy az emberek bőrét a haláluk után lenyúzzák és könyvet készítsenek belőle (erről Ilse Koch jutott eszembe, aki a buchenwaldi zsidók bőrével tette ugyanezt).

Remélem, ezzel a bejegyzéssel nem bántottam meg senkit, akinek esetleg tetszett a könyv, vagy akinek bármilyen formában köze van hozzá. Hangsúlyozom, hogy ez az én egyéni véleményem, és attól függetlenül, hogy számomra óriási csalódást okozott, mások találhatnak benne örömet.

Értékelés


Az Ink számomra egyértelműen az 1 csillagos kategória. Csodálatos a borítója és zseniális az alapötlete, de mindez ilyen igénytelen kivitelezés mellett édeskevés. Egyedül annyi pozitívumot tartogatott számomra az elolvasása, hogy rávilágított, mennyire komplex a disztópia műfaja, és ezáltal mennyi buktatója is van a dolognak, így csak még jobban tudom értékelni az olyan sorozatoknak a világát, mint a Párválasztó, Az éhezők viadala, A beavatott vagy az Útvesztő.


Kinek ajánlom?

Nyugodt szívvel senkinek. Nem gondolom, hogy ez a regény bárkinek is értéket tudna közvetíteni, hiszen elképesztően igénytelen mind megfogalmazás, mind karakterépítés, mind világépítés, mind történetvezetés szempontjából. Ennek ellenére vannak, akiket megfogott a történet a hibái ellenére is, így nem mondom azt, hogy ne tegyetek vele egy próbát. Csupán, hogy szemléljétek kritikusan.

Kiadás: Maxim (2018)
Oldalszám: 336
Sorozat: Ink-trilógia 1. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: Ink (2017)
Fordította: Beck Anita
Műfaj: fantasy, disztópia, ifjúsági

Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják!

Saintstone-ban nincsenek titkok: születésed pillanatától kezdve megörökítik a bőrödön az elért eredményeidet, kudarcaidat és életed minden fontos pillanatát. Vannak megbecsült jelek, amelyek azt üzenik a külvilág felé, hogy jó ember vagy. És vannak szégyenletes jelek, amelyek árulóként megbélyegeznek. Leora az apja halála után abban talál megnyugvást, hogy az apja bőre gyönyörű történeteket mesél. Ez egészen addig tart, amíg Leora föl nem fedez az apja tarkóján egy jelet… a jel a Saintstone-ban elkövethető legnagyobb bűnt szimbolizálja. Leora rádöbben, hogy nem ismerte a saját édesapját. Miközben próbálja az igazságot kideríteni, megismerkedik Oscarral, aki egy bűnöző fia. Ahogy a fiatalok lassan közelebb kerülnek egymáshoz, Leorában úgy erősödik a kérdés: a fiú jelenti majd számára a megoldást, vagy csak bajt hoz a fejére?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Ti szeretitek a disztópia műfaját?
Mit gondoltok, minek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy disztópia élvezetes legyen?
Olvastatok mostanában igazán rossz könyvet?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


Papp Dóra nevével először 2017-ben találkoztam, amikor (már nem emlékszem, milyen elhatározásból) kivettem a Tükörlelkek című duológiáját a könyvtárból. Már első alkalommal is lenyűgözött a történet, az újraolvasás pedig csak megerősített benne, hogy nem csupán az újdonság varázsa hatott rám, hanem valóban minőségi, alaposan átgondolt, remekül felépített regényekről van szó. Bár egy másik könyve, a Bolyongó kevésbé fogott meg (itt írtam róla), azt imádtam benne, hogy egy szokatlan érdeklődési körrel rendelkező, rendkívül egyedi főszereplőt alkotott meg benne, akin keresztül egészen új megvilágításba helyez bizonyos dolgokat.

Papp Dórát azonban nem csupán ezért tartom remek írónak. Sokat kommunikál az olvasóival a közösségi média platformjain és az olvasói Facebook csoportjában is, illetve sokszor beszél olyan fontos kérdésekről, mint a környezetvédelem, oktatási rendszer, szavazás fontossága. Számomra rendkívül szimpatikus, ha egy író egyrészt ennyire közvetlen, másrészt felelősséget érez az olvasói iránt.

A fentiek fényében nem meglepő, milyen nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy készíthettem vele egy interjút - ráadásul a blogon az elsőt! -, amit remélem, ti is nagy élvezettel fogtok olvasni. 💕


- Mennyiben változtak meg a mindennapjaid a veszélyhelyzet kihirdetése óta?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen eleve otthonról dolgozok, szóval introvertáltként nem nehéz megszokni ezt a helyzetet, de az tényleg kiborító tud lenni, hogy csak videóhívásban tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel.

- Hogyan éled meg lelkileg?

Egy kézirat utolsó két fejezeténél voltam éppen, a legodafigyelősebb és érzelmileg is legmegterhelőbb résznél, erre jött a lesújtó hír, hogy fel kell készülnünk egy világjárványra. Bevallom, az első hét nagyon kemény volt. Vitatkozások barátokkal, rokonokkal, mennyire súlyos a helyzet, mit lehet és mit nem, mik a prioritások... Magam alatt voltam, mert fájdalmas látni, hogy sokan fittyet hánynak az intézkedésekre, amikor mások önkéntesen vállalják a karantént. Az írásba menekültem. Sokadjára mentett meg. Most már jobban vagyok, hozzászoktam, hogy reggel egy olyan világban kelek fel, ahol egy újfajta járvány tombol. Ez sok mindent meg fog változtatni hosszútávon is.

- Mennyiben változtak meg az olvasási szokásaid (ha megváltoztak)?

Eleinte nagy volt a kísértés, hogy ne merüljek bele teljesen egy könyvbe és gyorsan csekkoljam a híreket, de szerencsére ezen gyorsan túljutottam. Vagy csak jó könyveket választottam!

- Van "kabátkönyved"? (olyan olvasmány, ami minden alkalommal átmelengeti a lelkedet, ezáltal egyfajta gyógyító hatással van rád)

Tolkien bármelyik műve, leginkább A szilmarilok. Pech, hogy most nincs nálam a példányom.

Papp Dóra Instagram oldala

- A regényeid főszereplői hogyan élnék meg a helyzetet?

Amióta bekopogtatott a járvány, ezen gondolkozom. Többek között azért, mert azt a bizonyos első hetet csak úgy tudtam végigcsinálni, hogy tollal a csuklómra firkáltam Szepes Norbi tetkóját, egy Tiwaz rúnát. Őszinte leszek, mindennap gondolok arra, vajon Norbi mit tenne, és sikerül erőt merítenem a karakterből, hiszen ő végtelenül erős lélekben és mentálisan. Számára ez nem lenne pánikhelyzet: a négy fal között tud edzeni, gitározni, el tudja végezni a rituáléját. A Tükörlelkek Fekete Orsija már más tészta, ő megőrülne attól, hogy megmondták neki, mit nem szabad csinálnia. Káromkodva dühöngene, szétkaparná a falat három nap bezártság után. Kriszti szót fogadna, és újraolvasná az összes Márquez-könyvet, ami megvan neki. A fantasy sorozatom főszereplője, Helena pedig az Anyatermészet gyermekeként egyfajta ítéletet látna a járványban, és azon filózna, mennyiben igazságos, ami most történik.

- Jelenleg dolgozol valamilyen könyvön? Van valamilyen hatással a jelen helyzet az alkotói énedre, kreatív energiáidra?

A romantikus fantasy sorozatom átdolgozása van terítéken, a harmadik részen dolgozom, a második rész megjelenés előtt áll. Mivel már megnyugodtam és hozzászoktam a helyzethez, úgy vagyok vele, még mindig baromi szerencsések vagyunk, mi, otthonról dolgozók, és főként az írók. Lehet bűntudatunk azért, mert elmerülünk a saját kis világunkban és nem a veszélyhelyzettel foglalkozunk, de szerintem érdemes úgy gondolni a mostani munkára, ami átsegíti az embereket a nehézségeken. Egyre többen olvasnak, menekülnek a könyvekbe manapság, és ha mi ehhez adhatunk alapanyagot, muszáj úgy gondolnunk az írásra, mint valamiféle segítségre ebben a furcsa helyzetben. Nehéz koncentrálni, de lehet, hogy pont a járvány kényszerhelyzete hozza ki belőlünk a legjobbat, ki tudja? De ha képtelenek vagyunk írni ebben az időszakban, szerintem az is teljesen érthető.

- Mit tanácsolsz az olvasóidnak, hogyan vészeljék át ezt az időszakot?

Már az elején próbáltam javasolni nekik, hogy vegyenek példát a Bolyongó főszereplőjéről, Szepes Norbiról. Foglalják el magukat otthon, töltsék ki hasznosan a napjaikat, fejlődjenek, amiben szeretnének. Tanuljanak online nyelveket, mozogjanak, tornázzanak otthon, pakoljanak magukba mindenféle egészséges kaját. Szepes Norbi nekem most iránytű a mindennapokban, és remélem, nekik is.



Az utóbbi heteket mindenki nehezen éli meg, ezért a Blogturné Klub csapata egy kis meglepetéssel készült nektek: interjút készítettünk a kedvenc szerzőinkkel! Tartsatok velünk, kövessétek az állomásokat a jobbnál jobb beszélgetésekért, és hogy még többet megtudjatok a kedvenc íróitokról. Ha pedig játszatok velünk, megnyerhetitek a Blogturné Klub tagjai által felajánlott könyveket is!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit tudtok az interjúalanyainkról, így minden állomáson egy-egy kérdést találtok a meginterjúvolt szerzőkkel kapcsolatosan! A feladatotok az lesz, hogy válasszátok ki a Rafflecopter dobozban azt a könyvet, amelyet meg szeretnétek nyerni, és válaszoljatok a feltett kérdésre egy-egy könyvcímmel!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Papp Dóra melyik regényét választotta 2018-ban a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) diákzsűrije az év legjobb ifjúsági könyvének?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

[Blogturné Klub]
05. 11. Sorok között – Ashley Carrigan
05. 13. Könyvvilág – Tavi Kata
05. 15. Readinspo – Papp Dóra
05. 17. Hagyjatok! Olvasok! – Rácz-Stefán Tibor
05. 19. Sorok között – Eszes Rita
05. 21. Utószó – Moskát Anita
05. 23. Sorok között – Amira Stone
05. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – Pusztai Andrea
05. 26. Sorok között – Kae Westa

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


A könyvek drágák. Az okai egyértelműek, világosak és teljes mértékben elfogadhatóak, ám nincs mit szépíteni: egy átlagos magyar háztartásban nem biztos, hogy mindig van elegendő keret a könyvvásárláshoz. (Ebben a cikkben Dragomán György kiszámolta, hányszor lehetne megvenni ugyanazt a könyvet a bruttó és nettó átlagfizetésből itthon és a nyugati országokban.)

Ez a legfőbb oka annak, amiért nagyon körültekintően vásárolok könyvet. Mindig alaposan átgondolom, mit választok, keresem és kivárom az akciókat, illetve lehetőleg előbb kölcsönkérem valakitől vagy kiveszem a könyvtárból, hogy elkerüljem a csalódást. Végül kizárólag azokat veszem meg, amelyekről biztosan tudom, hogy később is elolvasom majd.

A bejegyzés ötlete onnan jött, hogy rengeteg olyan címet gyűjtöttem össze az évek során, amelyekből szükségem lenne saját példányra is, ám ezek beszerzése nem megy olyan ütemben, mint ahogyan a lista bővül. Bár az utóbbi időben felgyorsult a folyamat (szert tettem például a Silber sorozatra, a Legyél te is párizsi nőre és a barátom révén a Gyűrűk urára is), még bőven akad mit kipipálni róla.

Sorozatok

Harry Potter (J. K. Rowling) ー nagy szívfájdalmam, hogy épp a Harry Potter könyvekből nincs egyetlen saját példányom sem. A sorozatból mindenképpen a régi, keményfedeles kiadást szeretném, mert bár az újabbak mérföldekkel szebbek, ahhoz kötődöm, illetve előbb-utóbb szívesen fogadnék egy-két kiegészítő kötetet is.

A Fennmaradottak krónikái (Mary E. Pearson) ー ezt a sorozatot több bejegyzésemben is úgy emlegetem, mint a kedvenc YA fantasymat, éppen ezért áll szorosan a Harry Potter után, a második helyen ezen a listán. Annak idején nem tudtam, mire számíthatok tőle, így nem mertem megvásárolni, de végül elképesztő élményt adott, amit évről évre újra és újra át szeretnék élni.

Tükörlelkek (Papp Dóra) ー egy újraolvasás után is teljesen odáig vagyok Papp Dóra duológiájáért, és bár korban egyre inkább távolodom a gimnazista szereplőktől, biztos vagyok benne, hogy ennek továbbra is helye van a polcaimon.

Párválasztó (Kiera Cass) ー korábban az abszolút kedvenc sorozatom volt, teljesen levett a lábamról, és bár a legutóbbi újraolvasás alkalmával már úgy éreztem, kezdek kinőni belőle, mégis szeretném őket a gyűjteményemben tudni.

Sorozatok tagjai

Rubinvörös (Kerstin Gier) ー már az első alkalommal is maradandó élményt okozott az Időtlen szerelem sorozat, a tavalyi újraolvasás alkalmával azonban ráébredtem, hogy ezt a történetet felnőttként is kedvelem, és nem akarom elengedni. A második és harmadik részt már beszereztem, a Rubinvörös azonban akkor épp nem volt raktáron.

A Rudnay-gyilkosságok (Böszörményi Gyula) ー a fentihez hasonlóan szintén készlethiány miatt maradt ki, amikor a sorozat többi tagját (Ambrózy báró esetei) szereztem be, így ez még várat magára. Főleg, hogy keménykötetesben szeretném, és úgy nem túl pénztárcabarát.

Linger - Várunk (Maggie Stiefvater) ー egy könyvcsere során tettem szert a Mercy Falls farkasai első és harmadik részére, a középső viszont még hiányzik. Nem tudom, fog-e tetszeni a történet, mindenesetre nem szeretem, ha nem teljes egy sorozat. Legfeljebb később eladom egyben.


Önálló könyvek

Ízek, imák, szerelmek (Elizabeth Gilbert) ー az írónőtől még csupán 2 könyvet olvastam, de annyira lenyűgözött a stílusa, hogy megelőlegeztem neki egy helyet a kedvenc szerzőim között, az életművét pedig a legismertebb írásával szeretném folytatni.

A nagy Gatsby (F. Scott Fitzgeralt) ー bár a filmet imádtam, és a könyvben sem csalódtam, ez önmagában a saját mércémmel nézve nem lenne elég arra, hogy kívánságlistás legyen. Azt hiszem, azért ragaszkodom hozzá mégis, mert ez az első klasszikus, amit nem kötelezőként olvastam, és még szerettem is.

Egyperces novellák (Örkény István) ー annyira imádtam a stílusát, hogy mikor olvastam, még az iskolába is cipeltem magammal azt a féltéglányi (500-700 oldalas) könyvtári kötetet. Talán ezt sajnáltam legjobban visszavinni, ugyanis szívesen belelapozgatnék néha-néha csak úgy.

Így lettem (Michelle Obama) ー ő az egyik kakukktojás (a másik a Kisasszonyok, ugyanezért), mert annak ellenére is szerepel a listán, hogy nem olvastam, ezért nem tudom biztosan, hogy később is hasznát veszem-e majd. Azért került rá mégis, mert szeretnék több életrajzi kötetet a gyűjteményembe.

Kisasszonyok (Louisa May Alcott) ー igaz, hogy csak nemrég szereztem tudomást a létezéséről, és még az új filmadaptációt sem láttam, ami esetleg komolyabb indok lehetne arra, miért kívánságlistás ez a könyv, de van egy olyan érzésem, hogy tetszeni fog, ha egyszer elkezdem olvasni.

Írók

Fodor Ákos ー bár egy kis utánanézést követően kiderült számomra, hogy a könyveit már nem nagyon árulják, talán egyszer sikerül majd szerezni egy-két példányt antikváriumból vagy használtan. Olyan nincs, hogy éppen a kedvenc magyar költőmtől ne legyen meg semmim.

Shakespeare ー bármilyen meglepő, nagyon szeretem a drámáit, és mindenképpen szeretném, ha a lehető legtöbb darabja megtalálható lenne a polcaimon.

Nektek van olyan könyv, amire már nagyon régóta vágytok?


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


Rendhagyó blogturnénk keretében szeretnénk köszönteni azokat, akik a legfontosabbak az életünkben: az Édesanyákat. A tizenkét állomáson egy sajátos book tag formájában válaszolunk különböző kérdésekre, természetesen olyanokra, amik kapcsolódnak a könyvekhez és az anyukákhoz is. Sőt, néha az édesanyáink is megszólalnak majd, így megtudhattok egy-két igazán személyes dolgot bloggereinkről. 
Tartsatok velünk, ünnepeljétek ti is ezeket a csodálatos Nőket, és nyerjétek meg a bloggereink által felajánlott nyereménykönyveket!

Egy könyvcím, ami a legjobban jellemzi anyukádat.
Maybe Someday – Egy nap talán (Colleen Hoovertől). Merthogy mindenre ez a válasza: majd egyszer. :)

Van olyan könyv, amit mindketten olvastatok?
Amikor elkezdtem gyakrabban olvasni, ő ajánlotta nekem F. H. Burnett Titkos kertjét, amióta viszont az én könyvtáram nő, néha rájár a regényeimre. Így került a kezébe például Elizabeth Gilbert Big Magicje, Meik Wiking Hyggéje és Lykkéje. Néhány könyvem jelenleg is az éjjeliszekrényén tornyosul.

Egy könyv, amit anyukád szerettetett meg veled.
A titkos kerten kívül talán az Egri Csillagok volt számomra épp miatta különleges olvasmány, ugyanis a nevemet innen kaptam (Dobó István felesége volt Sára).

Egy könyv, amit te szerettettél meg anyukáddal.
Az előző előttiben említettem a Big Magicet, azt állítólag kifejezetten szerette annak ellenére, hogy nem egy kreatív, alkotó ember.

Kiskorodban milyen könyveket olvasott neked anyukád?
7-8 éves korom környékén felolvasta nekem az első kötelező olvasmányomat, A két Lottit, mert túl korainak tartotta, hogy egyedül álljak neki egy regénynek. Egyedül erre emlékszem, de valószínű, hogy korábban néha a színes, pár oldalas mesekönyveinket is felolvasta esténként.

Melyik könyvszereplőre szeretnél hasonlítani, ha szülővé válsz?
Végignézve az olvasmánylistámat nagyon nehezen találtam olyan könyvet, amelyben nagyobb szerep jut a családnak; ha pedig mégis akadt ilyen, akkor többségében az anyuka nem normális, elkövetett súlyosabb bűnöket, vagy éppen már nem él (sok a szüleit tragikus módon elvesztő Mary Sue karakter). A Ha maradnékon viszont megakadt a szemem, amiben Mia anyukája elképesztően szimpatikus módon van bemutatva: egy bohém, életvidám, szeretetteljes nőt ismerünk meg benne, aki ugyan mindent megad a gyerekeinek, de emellett képes önmaga maradni. Bár ő nem egészen az a személyiség, akire szívesen hasonlítanék, szeretném, ha majd a gyerekem ugyanúgy gondolna rám, mint Mia az anyjára.



Mostani játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, ami rólatok vagy az anyukátokról szól, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megválaszolni azt. Ha pedig extra pontokat is szereznétek, gyűjtsetek olyan könyveket, melyeknek címe jellemzi az anyukátokat, nagymamátokat, vagy a vele való kapcsolatotokat, fotózzátok le, és a #anyaknapiblogturné #ezvagynekemanyu tagek használatával töltsétek fel saját facebookotokra (nyilvánosan) vagy instátokra, a kép linkjét pedig másoljátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.) 

Volt olyan könyv, amit anyukád nem engedett elolvasni?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista (május 3.)

09:00 - Dreamworld
10:00 - Spirit Bliss Sárga könyves út
11:00 - Hagyjatok! Olvasok!
12:00 - Readinspo
13:00 - Veronika’s Reader Feeder
14:00 - Utószó
15:00 - Könyvvilág
16:00 - Csak olvass!
17:00 - Flora the Sweaterist
18:00 - Könyv és más
20:00 - Nem félünk a könyvektől

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥


Frannie ​Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, melyekben Frannie csábítóként, boszorkányként, mesteri cselszövőként és szajhaként jelenik meg.
Frannie azonban azt állítja, hiába múlik rajta az élete, képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaikai ültetvényen kezdődött, ahol gazdája, egy velejéig romlott tudós szörnyű kísérleteiben segédkezett, és amely könnyen lehet, hogy az akasztófán ér véget.
Vallomása megpecsételheti a sorsát, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is…
A Frannie Langton vallomásai egyrészt lélegzetelállító első regény, másrészt pedig egy olyan nő jellemrajza is, akinek sorsát a saját tettei alakítják egy olyan világban, amely az elpusztítására tör.

Kiadó: Libri
Év: 2020
Oldalszám: 444 oldal
Eredeti cím: The Confessions of Frannie Langton
Eredeti megjelenés: 2019
Fordította: Gázsity Mila
Műfaj: történelmi fikció, krimi, memoár

Témák: #rabszolgaság #feminizmus #nőisors #bőrszín #Anglia

Linkek: moly | goodreads | megrendelés + beleolvasás |


Szerintem

Nagyon ritkán történik meg az, hogy kizárólag a borító alapján kerül egy könyv a várólistámra (talán eddig csak az Ahol a folyami rákok énekelnek esetében fordult elő, ám az végül telitalálat is volt), viszont emellett a csodaszép virágos remekmű mellett képtelen voltam csak úgy szó nélkül elmenni. Amikor megláttam, percekig hüledeztem, hogy mégis ki volt képes ilyen csodát alkotni (hát Féder Márta, ki más?), és mindenkinek megmutogattam, aki csak hajlandó volt vetni rá egy pillantást. Ugyan a fülszövege csalódást okozott, hiszen olyan, mintha a történet egy az egyben Margaret Atwood Alias Grace-ének a koppintása lenne, de ekkor én már rég eldöntöttem, hogy ezt nekem olvasnom kell.

A regény a jamaicai születésű angol cselédlány, a mulatt Frances Langton szemszögéből játszódik, akit kettős gyilkosság gyanújával tartanak fogva a Newgate börtönben az 1820-as évek végén. A vád szerint gazdáit, George és Marguerite Benhamet ölte meg kegyetlen módon, azonban ő egyáltalán nem emlékszik arra, hogy ezt valóban elkövette-e. Ennek fényében egyet tehet: az ügyvédjének címzett visszatekintéseiben beszámol a múltjáról és az idáig vezető útról, ezáltal próbálva meg érzékeltetni, miért nem lehet ő a tettes.

Bevallom, az Atwooddal vont párhuzam miatt kezdetben kissé cinikus módon álltam neki az olvasásának: az Alias Grace-ben ugyanis szintén egy cselédlányt vádolnak meg burtális kettős gyilkossággal valahol az 1800-as években, aki ugyancsak nem emlékszik arra, hogy elkövette-e a bűntényt, és éppen emiatt válik érdekessé az élettörténete egy pszichológus számára. Kísérteties a hasonlóság. A kezdeti enyhe ellenérzéseim azonban rögtön az első sor után elpárologtak, és a végére kijelenthetem, hogy akár koppintás, akár nem (egyébként nagyon nem), én kérek még belőle.

Amit szinte mindenki megemlít a könyvvel kapcsolatban - hogy gyönyörűen megírt, magával ragadó, mély érzelmeket kiváltó regény -, azt mind csak alátámasztani tudom. Sara Collins gördülékeny írásstílusa kiváló történetvezetéssel és karakterépítéssel párosul, és mindebből egy jól érthető, követhető, de mégis mély értelmű regény született. Az első szótól az utolsóig alaposan átgondolt írás ez, ami olyan kemény kérdéseket boncolgat, mint a rabszolgaság, rasszizmus, identitás, női jogok, homoszexualitás és igazságszolgáltatás (átvitt és szó szerinti értelmében is).

Maga Frannie Langton igazán érdekes karakter. Mivel minden bizonyíték arra utal, hogy ő követte el a gyilkosságokat, olvasóként talán némi fenntartással kellene kezelnünk a vallomásait, ám ez azután már nem olyan könnyű, hogy tudomást szerzünk az általa átélt szörnyűségekről. Már a származása együttérzést ébreszt bennünk, Frannie ugyanis nemcsak szimpla rabszolgának születik egy jamaicai ültetvényen, hanem mulattnak. Emiatt egész életében kívülállónak érzi magát, sehová sem tartozik igazán, hiszen feketének túl fehér, fehérnek pedig túl fekete. Ám nem csak ez teszi őt különlegessé: megtanul írni és olvasni (a könyvszeretete végigkíséri a történetet), a gazdája tudományos kísérleteiben segédkezik, és eközben sokkal többre vágyik, mint amit ebben a korban nem fehér bőrű nőként valaha megkaphat.

A regényben végigkísérjük az életútját, egészen a gyermekkorától kezdve számol be mindarról, ami őt azzá tette, aki a jelenben. Kendőzetlen őszinteséggel ír mindenről: az öröméről, bánatáról, vágyairól és a bűneiről is. Tisztában van a hibáival, felvállalja a rossz döntéseit, és az akkoriban a társadalmi státusza miatt nevetségesnek számító vágyait. Talán éppen ezek miatt érződik annyira emberinek, annyira hitelesnek a karaktere, amit nem nehéz megkedvelni.

Egy történelmi fikció esetében fontos lenne beszélni a korszak ábrázolásáról is, azonban ez itt most elmarad. Sajnos csak halvány fogalmam van az 1820-as évek Angliájának és gyarmatainak társadalmi berendezkedését, valamint eszméit, ideológiáit illetően, így képtelen vagyok jól megítélni, mennyiben valósághű a regény. Viszont ennek ellenére nekem is feltűntek furcsaságok. Nem tudtam például elhinni azt, hogy ha Madam Benham nadrágot visel, az nem zavar senkit, sem azt, hogy Frannie szobalányként együtt étkezik a gazdáival, vagy éppen azt, hogy a nők közötti homoszexuális viszony nem vált ki nagyobb felháborodást a törvényszékben. Erről a témáról Flora the Sweaterist beszél bővebben az értékelésében.

Összességében Sara Collins debütálása egyszerűen fantasztikusan sikerült. Bár a korszak ábrázolásának pontossága vitatható, az nem kérdés, hogy lenyűgöző, megindító és magával ragadó regény, amely kívül-belül gyönyörű, és amely emlékezetes olvasmányélményt nyújt.

Értékelés


Elgondolkoztam azon, hogy a korszakábrázolás miatt fél csillaggal kevesebbet kapjon tőlem, de jelenleg többet ér nekem a fantasztikus írói munka, mint ez a pár apró pontatlanság. Összességében megérdemli az 5 csillagot és a népszerűséget, ami mostanában övezi.

Kedvenc szereplő: Frannie - még annak ellenére is, hogy volt pár megdöbbentő döntése és bűne.

Borító: igazi mestermunka, ami egészen biztosan a kedvenceim között szerepel majd a továbbiakban. Maga a kép viszont inkább a könyv hangulatát tükrözi vissza, mint a történetet, hiszen a virágoknak nem sok szerepe van benne - de ez részemről egyáltalán nem számít negatívumnak. Örülök, hogy nem követte a külföldi borítók mintáját, mert bár az eredeti angol inkább jellemzi a történetet, ez a virágos csoda mindent felülmúl.


Kinek ajánlom?

Mindenkinek, akinek van elegendő lelkiereje az emberi sötétségről, bűnökről és kegyetlenségről olvasni. És talán annak is, aki kedvelte az Ahol a folyami rákok énekelneket, hiszen ehhez hasonló a stílusa.



A Libri kiadónak hála idén magyarul is megjelent a jamaicai származású Sara Collins debütáló műve, a Frannie Langton vallomásai. A Costa Book Awards legjobb első regénynek járó díját is elnyert mű a címszereplő személyes vallomásán túlmutatva a rabszolgaság intézményének borzalmaira is rávilágít. Játsszatok velünk, hiszen a kiadó jóvoltából két szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyv egy-egy példányát.

Nyereményjáték

Mivel a Frannie Langton vallomásai majdnem kétszáz évvel ezelőtt játszódik, szeretnénk titeket egy kis időutazásra hívni. Az állomásokon egy-egy rövid meghatározást olvashattok, ami a történet témájához kötődő személyre, fogalomra vagy dátumra utal. A feladatotok annyi lenne, hogy a helyes megfejtést (nevet, fogalmat vagy évszámot) beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. A helyesen válaszolók közül két szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát.

(Figyelem! A sorsolás során véletlenszerűen kerülnek kisorsolásra a címek, amelyen nem áll módunkban változtatni. A megfejtések beküldése után már nincs lehetőség javításra. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az emberi koponya mérésével foglalkozó áltudomány.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

04.27. Flora the Sweaterist
04.28. Booktastic Boglinc
04.29. Pandalány olvas
04.30. Always Love a Wild Book
05.01. Readinspo
05.02. Csak olvass!
05.03. A Szofisztikált Macska
05.04. Olvasónapló
05.05. Könyv és más
05.06. Utószó
05.07. Booktastic Boglinc - extra

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Újabb posztok
Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2025 Reading Challenge

2025 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 12 books.
hide
0 of 12 (0%)
view books

A héten népszerű

  • You Yeong-Gwang: Az ​esőpiac
  • Sue Monk Kidd: Szárnyak ​nélkül, szabadon
  • Holly Black: A fogoly trónja

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ►  2025 (15)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (42)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (2)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (62)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ▼  2020 (110)
    • ►  december (6)
    • ►  november (13)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ▼  május (7)
      • Tavaszi olvasmánylista 2020
      • Top 5 kedvenc filmem a tavasszal | 2020
      • Alice Broadway: Ink
      • Karanténinterjú Papp Dórával || Blogturné Klub
      • Könyvek, amik hiányoznak a könyvespolcomról
      • Anyák napi Blogturné (Book TAG) || Blogturné Klub
      • Sara Collins: Frannie Langton vallomásai || Blogtu...
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (18)
  • 3.5 csillag (38)
  • 4 csillag (56)
  • 4.5 csillag (53)
  • 5 csillag (132)

Műfajok

antológia (2) chick lit (4) családregény (4) dark fantasy (8) disztópia (8) epikus fantasy (4) erotikus (5) esszé (1) fantasy (98) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) high fantasy (17) horror (7) ifjúsági (16) interaktív (3) ismeretterjesztő (27) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (28) képregény (1) lovagregény (1) low fantasy (9) lélektani (4) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (3) napló (2) new adult (23) novella (11) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (200) romantikus (119) sci-fi (9) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (27) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (5) történelmi fikció (21) urban fantasy (14) vers (6) young adult (77) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (1)

Rovatok

#BlogturnéKlub (305) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (11) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (31) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (313) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (16) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Könyvmolyképző (86) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (3) Maxim (23) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (9) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (32) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates