Kiadó: Ciceró
Év: 2018
Oldalszám: 422 oldal
Műfaj: ifjúsági, romantikus

Témák: #magyar #középiskola #vallás #kamaszkor #kortárs

Linkek: moly.hu |

Szerintem

Papp Dóra annak idején a Tükörlelkek című sorozatával megvett kilóra, így amikor értesültem a Bolyongó megjelenéséről, azonnal elő kellett rendelnem (persze az elolvasását azóta halogattam, de hát minden könyvvel ezt csinálom).

Kezdjük azzal, hogy elmondom: ez nem egy egyszerű, SzJG-re hajazó gimis történet. Bár bizonyos szempontból felidéződik Leiner Laura sorozatának a hangulata, de ez kizárólag arra értendő, hogy egy átlagos magyar középiskolában játszódik hétköznapi diákokkal és tipikus problémákkal. Az eltérés abban jelentkezik (a jóval igényesebb írásstílust leszámítva, persze), hogy Papp Dóra főszereplői előbb-utóbb egy rendkívül egyedi élethelyzetben találják magukat, amiből nagyon nehéz kimászni.

Jelen történetben a főszereplőnket Szepes Norbinak hívják, akiről spoilermentesen csak annyit mondhatok, hogy egy kigyúrt, félelmetes megjelenésű, de végtelenül jószívű 19 éves srác, aki az újpogány vallás (azon belül is főleg a viking mitológia) követője. A konfliktust az okozza, hogy a környezete előítéletes és rögtön ellenséges vele, hiszen mivel nem ismerik, nem értik őt meg. Az olvasóban a feszültséget tovább fokozza, hogy sem Norbi különleges hitének eredetét, sem pedig az előző iskolájából való kirúgásának okát nem tudjuk meg egészen a könyv legvégéig.

A főhősünk tehát egészen különleges jelenség, akivel nem találkozunk minden második regényben. A karakterét azért szeretem nagyon, mert ő képviseli a kitaszított, kiközösített egyént az osztályban, aki valamiért más, mint a többiek, és ezt fel is meri vállalni (abszolút tudok ezzel azonosulni, sajnos vagy nem sajnos). Ugyanakkor tükröt is tart, hiszen nekünk, külső szemlélőknek jól látható, miért reagál így a közösség, és miben hibázik Norbi a velük való kapcsolat teremtésekor.

Amit nem szerettem a regényben, az az, hogy iszonyat lassan indul be. A leglényegesebb információkat körülbelül a 300. oldal után tudjuk meg, addig pedig döcög a történet. Ez (és az iszonyat hosszú fejezetek) volt az oka annak, hogy több mint egy hónapig olvastam. Norbi utolsó döntésével sem értek egyet: szerintem egy kamaszoknak szóló regénynek nem arra kellene buzdítania ezt a korosztályt, hogy vegyék semmibe a középiskolát és menjenek a saját fejük után...

A hibák ellenére mégis azt mondom, ez a regény értéket képvisel. Norbi példaértékű karakter abban az értelemben, hogy a kezébe veszi a sorsát, harmóniában él a természettel és a saját testével. Hibázik, de a felelősséget mindig felvállalja, közben pedig kiáll magáért, és nem adja fel az értékrendjét. A bónusz pedig, hogy Papp Dóra tökéletesen bele tudott helyezkedni egy ellenkező nemű ember helyzetébe és fejébe, tehát olvasás közben nem érződik erőltetettnek a dolog.

Összességében ez a regény szerintem egy újabb értékes alkotása a magyar irodalomnak. A humor és az egyedi hangulat abszolút emészthetővé teszi a mélyebb témaköröket, és közben kritikus gondolkodásra késztet, valamint kitágítja az ismereteinket a világról (főleg az északi kultúrák irányába, amiért ujjong a lelkem). Mindez pedig egy csodaszép borítóban tálalódik.

Értékelés

A fent kiemelt hibák miatt én 4.5 csillagot adnék, mivel jó pár dolog kompenzálja azt, ami nekem nem tetszett, nem leszek szőrös szívű. Ha ebben a hónapban csak egy magyar író regényébe kezdesz bele, ez legyen az.

Kedvenc szereplő: Norbi - talán az egyik legkülönlegesebb főszereplő (hétköznapi világban), akivel valaha találkoztam olvasói pályafutásom során.

kedvenc idézet

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki már kinőtt az SzJG-ből, de alapjáraton szereti a gimis témakört, és szívesen olvasna ezen a műfajon belül egy különlegesebb példányt.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥