facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

Valamiért úgy alakult, hogy Rebecca Rossnak minden eddig megjelent könyvét olvastam. Nem volt ez szándékos, hiszen nem tartozik a kiemelkedően kedvelt szerzőim közé, de a témaválasztásai épp azt az énemet szólítják meg, aki még nem szeretne felnőni. Igaz, A megbűvölt folyó elolvasásával kapcsolatban már erősen hezitáltam. Ha olvastam volna véleményeket róla, valószínűleg nem úgy döntök, ahogy, de egy gyenge pillanatomban mégis átcsusszant a szűrőn. Nem arról van szó, hogy megbántam volna, de tény, hogy A királynő felemelkedéséért annak idején határozottan jobban rajongtam.


Jack Tamerlaine Cadence titokzatos szigetéről származik, ahonnan tíz éve a szárazföldre utazott, hogy bárdnak tanulhasson. Nem számított a levélre, amelyben végül hazahívták. Cadence-en furcsa dolgok történnek, fiatal lányok tűnnek el nyom nélkül, a vezetők pedig számítanak Jack segítségére abban, hogy kiderítsék az okát. Jack ebben kénytelen együttműködni fiatalkori ellenségével, Adairával is, amelynek köszönhetően a kapcsolatuk szépen, lassan átalakul valami mássá.

A regénynek számomra két kiemelkedő erőssége volt, amelyek már az első fejezetben egyértelműsítették magukat. Az egyik ilyen a történet legszembetűnőbb fantasy eleme, a szellemvilág. A klasszikus szellemképtől sajnos indokolatlanul feszült és ideges leszek, de Ross inkább spirituális vonalba vitte el ezeket a természetfeletti alakokat, amiért végtelenül hálás voltam. Izgalmas volt, ahogyan megjelenítette őket, számomra ez színesítette leginkább a történetet.

"– A kezünk ugyanúgy tud lopni, ahogyan adni is. Árthatunk vele másoknak, de vigaszt is nyújthatunk. Okozhatunk sérüléseket és gyilkolhatunk, vagy gyógyíthatunk és megmenthetünk másokat."

A másik erősségét én az írásstílusában láttam. Korábbi köteteit olvasva gyakran gyengének éreztem a nyelvezetet és megfogalmazást, de már az elején feltűnt, hogy itt másra számíthatok. Korábbi értékeléseim valamelyikében említettem is, hogy úgy vélem, Ross fog még ebben fejlődni, és számomra ez a kötet ebben mindenképp előrelépést jelentett. Ám a fordítónak is rengeteget köszönhetünk abban, hogy ilyen minőségben olvashattuk A megbűvölt folyót.

Jelentősen hatott viszont az olvasásélményemre az, amit a legtöbben kihangsúlyoznak a regénnyel kapcsolatban: rendkívül lassan csordogál. Sajnos a mai, felgyorsult világunkban már nem mindig elegendő, ha a dinamikát feláldozzuk az esztétika oltárán, hiszen mindent gyorsan akarunk, és mivel sokat látunk, egyre komolyabb és komolyabb ingerek szükségesek ahhoz, hogy valamit kiváltsanak belőlünk. Úgy érzem, ez a történet jelentősen az ingerküszöböm alatt maradt, lassan és nehezen is haladtam vele (hozzáteszem, az életembe épp egy zűrös időszakban érkezett, és nem mindig éreztem azt, hogy ellen tudja súlyozni a nehézségek okozta fáradtságot és leterheltséget.

Összességében, mivel nem tudtam, mire számíthatok A megbűvölt folyóval kapcsolatban, nem okozott csalódást, de ennek az ellenkezőjét sem. Nem tettem magasra a lécet a kezdeti pozitív benyomásaim ellenére sem, így lehet az, hogy végeredményben nyitott vagyok a sorozat második részének elolvasására is. Szerencsére nem hagy minket sokáig homályban a Kiadó, a jelek szerint ugyanis még idén, az év végén várhatjuk A végtelen tüzet.


5 / 3,5 csillag

Kiadás: Maxim (2025)
Oldalszám: 560
Sorozat: Elements of Cadence 1. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: A River Enchanted (2022)
Fordította: Németh Anikó
Műfaj: fantasy, ifjúsági

Jack ​Tamerlaine tíz hosszú éve nem tette be a lábát Cadence-re, megelégedve azzal, hogy a szárazföldi egyetemen tanul zenét. Amikor azonban fiatal lányok kezdenek eltűnni a szigetről, Jacket hazahívják, hogy segítsen megtalálni őket. Cadence-en komoly varázslatok uralkodnak: a pletykákat a szél hordozza, a kockás kendők olyan erősek lehetnek, mint a páncél, és a legkisebb késszúrás is mérhetetlen félelmet kelthet. A szeszélyes szellemek, akik a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják a szigetet, vidámságot találnak az emberek életében, akik a földet otthonuknak hívják. Adaira, Kelet örökösnője és Jack gyermekkori ellensége tudja, hogy a szellemek csak a bárdok zenéjére válaszolnak, és reméli, hogy Jack dalával előcsalogathatja őket, hogy visszacsábítsa az eltűnt lányokat.
Ahogy Jack és Adaira vonakodva együttműködnek, rájönnek, hogy jobb szövetségesek, mint riválisok, miközben a partnerségükből valami több lesz. Ám minden egyes dallal nyilvánvalóvá válik, hogy a szellemekkel kapcsolatos baj sokkal sötétebb, mint azt először gondolták, és egy régebbi, sokkal mélyebb titok lappang Cadence-ről a felszín alatt, azzal fenyegetve őket, hogy mindannyiukat tönkreteszi.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, A megbűvölt folyó. Az Isteni riválisok szerzője ebben a teljesen új történetben Cadence különös szigetére kalauzol minket, ahol a szeszélyes szellemek, a tűz, a víz, a föld és a szél által uralják a szigetet. Ismerjétek meg Jack, Adaira, Sidra és Torin karakterét, derítsük fel közösen az eltűnt lányok rejtélyét, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Nyereményjáték

A megbűvölt folyó című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kicsoda Adaira? (Milyen címet visel?)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.24. Csak olvass!
07.26. Milyen könyvet olvassak?
07.28. This is my (book) universe.
07.30. Readinspo
08.01. Kitablar
08.03. Könyv és más
08.06. Hagyjatok! Olvasok!
08.07. Sorok között
08.09. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Te tapasztaltad már, hogy nem kötnek le olyan történetek, amelyeket néhány évvel ezelőtt még imádtál volna? Sajnos mostanában gyakran átélem ezt az érzést. Hiába vagyok tisztában azzal, hogy természetes, mennyivel másabb impulzusokra vágyom felnőttként, mint tinédzserként, nehéz nemet mondani arra, amin egy korábbi éned nem is hezitált volna. Pontosan ezt érzem A fogoly trónja, illetve az egész Az elrabolt örökös sorozat kapcsán. Teljesen elvarázsolt annak idején A kegyetlen herceg, melynek világában a mai főszereplő történetünk játszódik, csakhogy már A semmi királynőjét sem sikerült maradéktalanul élveznem. És ezzel jött el az a pont, amikor azt mondom, akárhány bőrt szeretne még Holly Black lehúzni erről a szériáról, én abban már nem szeretnék részt venni.


Az előző kötet végével igencsak szorult helyzetben hagytuk ott Oak-ot: Wren, a Fogasudvar újdonsült királynője börtönbe vetette az árulása miatt. Oak tisztában van azzal, hogy megérdemli a büntetést és a lány haragját, de a fogságot nehezen viseli. Nap mint nap azon töri a fejét, hogyan tudná visszaszerezni Wren bizalmát, és közben megvédeni őt attól, hogy felesleges diplomáciai bonyodalomba keveredjen Elfhonnal az ő bebörtönzésének köszönhetően. Oak ugyanis rájött, menthetetlenül beleszeretett a lányba, és addig nem nyugszik, amíg helyre nem állít mindent, ami elromlott.

A fogoly trónja Az elrabolt örökössel ellentétben már inkább Oak szemszögéből mutatja be az eseményeket. Nagyon kedvelem Wren karakterét, ezért eleinte furcsa és kényelmetlen volt számomra a váltás, de végső soron tökéletesen indokolt. A szerző nagyobb feszültséget tud kelteni azzal, hogy Wren gondolatait nem narrálja, továbbá a lényeg ezúttal Oak tetteiben mutatkozott meg.

Igen kíváncsi voltam, milyen módon oldják fel a kettejük között húzódó konfliktust, különösen, hogy az ő párosuknak valóban érdemes volt szurkolni. Sajnos a kelleténél jobban tudok azonosulni Wren azon vágyával, hogy végre szeresse valaki, hiszen egész addigi életében mindenki átverte és megsebezte. Oak pedig, bár valóban követte ezt a mintát, de nem a rosszindulat vezérelte, és nem követett el megbocsáthatatlan bűnt.

"– Az a fajta szerelem vagy, ami akkor születik, ha két lélek tisztán látja egymást – lép közelebb hozzá Oak. – Még akkor is, ha félnek hinni, hogy ez valóság lehet. Imádlak. Játszani akarok veled. Meg akarom veled osztani a szívem minden igazságát. És ha tényleg hiszed, hogy szörnyeteg vagy, hát legyünk együtt szörnyetegek!"

Értékeltem azonban azt is, hogy ebben a regényben már aktív szereplőként tűnik fel Jude és Cardan is. Az előzőben csak említés szintjén jelentek meg, reméltem, hogy ebben a részben többet kapunk belőlük. Szerintem ennek a sorozatnak az is célja volt, hogy lássuk, mi történt a kedvenc szereplőinkkel az eredeti széria lezárását követően, ehhez pedig szinte kötelező volt őket is megszólaltatni. Rengeteg utalás volt az abban történtekre, amelyekre már csak halványan emlékszem, mégis élvezetes volt nosztalgiázni.

Úgy érzem viszont, hogy ez a kötet épp azzal okozott csalódást, amellyel valószínűleg inkább le szeretné nyűgözni az olvasókat. Rendkívül szövevényes és bonyolult cselekményt mutat be, azonban ez számomra olyannyira átesett a ló túloldalára, hogy inkább hagytam ott lezuhanni. Képtelen voltam koncentrálni a regény többségére, és emiatt nem tudtam élvezni. Sajnos pontosan olyan dinamikára épült, mint a sorozat első tagja: az első 200-300 oldala lagymatag, a történetszálak felépítésére koncentrál, majd az utolsó 50-60 oldalon gyorsan lecsap minden labdát. Sokáig nehezen visz a cselekmény, majd hirtelen fogalmad sincs, hova kapd a fejed. Ezt sajnos nem tudtam értékelni.

Összességében A fogoly trónja valószínűleg nem fog többé a kezembe kerülni, de nem bánom, hogy elolvastam. Mind Wren, mind Oak karakterét sikerült úgy felépítenie az írónőnek, hogy abszolút megérdemeltek egy külön sorozatot, a kapcsolatuk pedig rendkívül bájos és szívmelengető. Maga a sorozat azonban már minden varázsát elveszítette számomra, így nem tudtam igazán élvezni a regényt. Szerencsére jelenleg úgy néz ki, ez duológiának készült, így több rész már nem várható belőle, bár úgy érzem, Holly Black azért fenntartott néhány lehetőséget annak, ha esetleg megrendelne még egy kötetet a kiadója. Mindenesetre senkit sem szeretnék eltántorítani attól, hogy tegyen vele egy próbát, igyekeztem hangsúlyozni, hogy nem az írás minősége hatott rám úgy, ahogy, hanem szimplán nem talált meg engem ez a történet, és ugyanezek valószínűleg egy igazi rajongót nem zavarnának.


5 / 3.5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 360
Sorozat: Az elrabolt örökös 2. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: The Prisoner's Throne (2024)
Fordította: Sugár Fruzsina Beáta
Műfaj: fantasy, ifjúsági, romantikus

Egy fogságba vetett herceg. Egy bosszúra éhes királynő.
És egy háború, ami újraírhatja Elfhon jövőjét.

Oak herceg súlyos árat fizet az árulásáért. A messzi észak jeges fogságában, a hófödte vidék új szörnykirálynőjének akaratához láncolva csak ravaszságára és sármjára támaszkodhat, ha túl akar élni.

Cardan nagykirály és Jude nagykirályné a végletekig hajlandó elmenni, hogy kiszabadítsák elrabolt örökösüket, így Oak választásra kényszerül. Vagy megpróbálja visszanyerni annak a lánynak a bizalmát, akit mindig is szeretett, vagy hű marad Elfhonhoz, és megdönti Wren uralmát – még akkor is, ha ezzel őt is a pusztulásba taszítja.

Ahogy a háború fenyegető felhői egyre gyülekeznek, és minden sarokban új árulás lesi áldozatát, Oaknak rá kell ébrednie, hogy leleményessége közel sem elegendő ahhoz, hogy minden szerettét biztonságban tudhassa. Vajon kinek a sorsát pecsételi meg?

Add át magad a sodrásának!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Csupán néhány hónapja jelent meg Az elrabolt örökös, amely ismét Elfhonba kalauzolt minket, mostantól pedig már a duológia második, egyben befejező részét is olvashatjuk a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Térj vissza velünk a tündérek világába, és tarts a bloggereinkkel a blogturné állomásain. Ha pedig játszol velünk, akkor akár meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Nyereményjáték

A fogoly trónja ismét Tündérföldére kalauzol minket, így a mostani játékunkban olyan könyvek nyomába eredünk, amelyekben szintén tündérek szerepelnek. Találjátok ki, hogy a blogokon szereplő idézetek mely könyvekből származnak, és a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„A tudomány csarnokában sose találsz tündért. Hogy miért? Mert a tudomány nem akar mást, mint elméleteket bizonyítani, és megérteni a világmindenséget. A tudomány mindent takaros, logikus, könnyen magyarázható csomagokba pakol. A tündérek varázsosak, szeszélyesek, illogikusak, megmagyarázhatatlanok. A tudomány nem tudja bizonyítani a tündérek létét, következésképpen persze mi nem létezünk. Ez a fajta hitetlenség végzetes a tündérekre nézve.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.07. Utószó
06.09. Kitablar
06.13. Hagyjatok! Olvasok!
06.15. Insane Life
06.17. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Annak idején Holly Black méltán híressé vált sorozatával, a A kegyetlen herceggel éppen jó időszakomban ismerkedtem meg, amikor hatalmas rajongója voltam a young adult fantasy-regényeknek. Nem mondom, hogy ez mára már teljesen elült, de tény, hogy a komolyabban kidolgozott és felépített fantasy-kat (mint amilyen A Narancsfa-kolostor, vagy akár a Királyok veszte) sokkal jobban preferálom. Éppen ezért hezitáltam, mikor értesültem, hogy megjelent egy új sorozat a Kegyetlen herceg világában. Már A semmi királynőjébe sem voltam képes olyannyira beleélni magamat, mint annak idején a legelső részbe, és nem is hiányzott annyira a világ, hogy feltétlenül újra el akarjak mélyedni benne. De valljuk be őszintén, nehéz elengedni a régi kedvenceket.


Az elrabolt örökös sok-sok évvel A kegyetlen herceg eseményeit követően játszódik. Elfhon trónján továbbra is Cardan nagykirály ül Jude Duartéval az oldalán, Oak ezért viszonylag nagyobb szabadságból élvezheti a trónörökösként járó előnyöket és hátrányokat. Az immár felnőttkor küszöbén álló tündérnek annak idején Wren (avagy Suren), a Fogasudvar hercegnőjének kezét ígérték, azonban az udvar bukása után a jegyesség felbomlott. Wren azóta messziről kerüli a tündérek földjét, hiszen gyerekkorában megfosztották attól, ami a legértékesebb volt számára: az emberi örökbefogadó családjától. A lány azóta távolról figyeli őket, és óvja hármójukat a gonosz tündérek erejétől. Egy nap azonban Oak felkeresi Wrent, mert szüksége van a lány segítségére egy küldetéshez. Útja abba a Fogasudvarba vezet, ahonnan Wren származik, és ami annyira rémes, hogy a lány magától sohasem térne oda vissza.

Az elrabolt örökös előtt nem olvastam újra az eredeti trilógiát, ami némileg hiba volt, hiszen *A semmi királynőjének történéseiből szinte semmire sem emlékszem, holott annak a végkifejletét ismerni elengedhetetlen, hogy megértsük Elfon jelenlegi világrendjét, valamint a két új főhősünk szerepét ebben. Wren karaktere egyáltalán nem rémlett számomra, holott arra következtetek, hogy valószínűleg kapott némi szerepet már A semmi királynőjében is. Ha ti nálam jobban emlékeztek a regény fejleményeire, nem feltétlenül javaslom a trilógia újraolvasását Az elrabolt örökös előtt, de ha hozzám hasonlóan hajlamosak vagytok az aranyhal-szindrómára, álljon itt figyelmeztetésül, hogy az emlékekre borult homály némileg hatással lehet az olvasási élményre is. Azt pedig végképp nem javaslom, hogy az eredeti trilógiát egyáltalán nem ismerve vágjon bele valaki, ugyanis a regény világépítésre már egyáltalán nem szán időt.

Az elrabolt örökös arra az erőltetett problémafelvetésre épül(het), hogyan áll Oak ahhoz a szerephez, amit végül ráosztottak a trónért folyó hatalmi harcban, sok évvel ezelőtt. Egy rövid ideig úgy álltak a csillagok, hogy nagykirály lehet belőle, és Cardan csak egyfajta régens szerepet tölt be, egyelőre azonban úgy tűnik, nagybátyja igen kényelmesen ül azon a trónon. Hamar kiderül, hogy Oak egyébként ezt nem kifejezetten bánja, és jelenleg egyéb kalandokon jár az esze. Most a (nevelő)apját, Madoc-ot szeretné kiszabadítani a Fogasudvar fogságából, mivel számkivetettként Cardan udvara nem lehhe hajlandó sereget küldeni a megmentésére. Lényeg a lényeg, kell némi idő, mire igazán felépül a történet, még annak ellenére is, hogy Holly Black-nek a világépítésbe már nem kell energiát fektetnie. A regény első fele ezért lagymatag, nehezen értelmezhető, kevésbé dinamikus.

"– Hagyj fel a várakozással! – mondja Madoc. – Mélyeszd bele valamibe azokat a szép fogakat!"

Megismerünk azonban közelebbről egy igazán izgalmas karaktert, Wrent, aki eredeti nevén Suren, de kicsi korában, amikor árvaként bolyongva ráleltek az emberek világában, csak ennyit tudott kiejteni a nevéből. Eredetileg a Fogasudvar hercegnője és trónörököse, ők azonban Jude-ék ellen harcoltak a háborúban, így elbukták pozíciójukat. Wren ezután az emberek világába került, ahol évekig bolyongott egyedül, de nem céltalanul. Ahhoz a családhoz tért ugyanis vissza, akik gyerekkorában örökbefogadták, de évekkel később, mikor a Fogasudvar érte ment, megtagadták őt. Wren azóta ezzel a mély fájdalommal a szívében él, és annak ellenére képtelen elengedni a fogadott családját, hogy a szemébe mondták, nem szeretik őt. A napjait az tölti ki, hogy utánuk epekedik, belopakodik a házukba, és szemmel tartja a körülöttük élő tündéreket, hogy véletlenül se kerüljenek a közelükbe. Rendkívül megható és szívfájdító nézni ennek a tiszta léleknek a szenvedését, aki semmi mást nem akar, csak azt, hogy szeressék. És ennek megfelelően rengeteg a potenciál benne a jellemfejlődésre. Remek választás volt főszereplőnek, sokkal inkább, mint Oak lett volna.

És ha már róla beszélünk… vele kapcsolatban kellemesen csalódtam, de nem bánom, hogy másodlagos szereplő lett csupán. Spin-offok esetében mindig tartok attól, hogy nem képesek visszaadni annak a karakternek a jellemzőit, akit korábban megismertünk. Itt azonban némileg könnyebb dolga volt Holly Blacknek, ugyanis Oak az eredeti történet idején még kisgyerek volt személyiség nélkül. Imádtam azt az embert, akivé végül fejlődött, rendkívl izgalmas karakter lett belőle és rengeteg színt adott a történetnek.

A regény esetében érdekes kivárni a második felét, ugyanis minden addigra érik be, és valamennyivel többet értünk már meg a kusza és fondorlatos cselekményből. Sőt, addigra ismét megtanuljuk – ha esetleg már elfelejtettük volna –, hogy Elfhonban nem lehet bízni abban, amit látunk, és hiába nem hazudhatnak a tündérek, náluk jobban senki sem képes elferdíteni a valóságot. Oak pedig Madoc és Jude társaságában nevelkedett, így a legnagyobb baklövés, amit elkövethetünk, hogy alábecsüljük őt.

Összességében Az elrabolt örökös, bár nem ér fel számomra az eredeti sorozathoz, de tudott újat és izgalmasat mutatni. Az elejét nem élveztem, nehezen helyezkedtem bele, de megérte várni a második felére. Az ármányokkal, megtévesztésekkel teli fordulatok viszont sokkal jobban lenyűgöztek, mint az eredeti sorozatban. Egyértelmű, hogy folytatni fogom a duológiát a következő résszel, amikor megjelenik.


5 / 4,5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 368
Sorozat: Az elrabolt örökös 1. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: The Stolen Heir (2023)
Fordította: Sugár Fruzsina Beáta
Műfaj: fantasy, romantikus, young adult

Egy ​szökevény királynő. Egy trónra nem vágyó herceg.
Egy küldetés, ami mindkettejük számára a véget jelentheti.

Nyolc év telt el a Kígyó Csatája óta. Fenn, a jeges északon, a Fogasudvar Lady Nore-ja uralma alá vonta a Jégtű Fellegvárat. Ott egy ősi ereklye segítségével hóból és gallyakból szörnysereget teremtett magának, akik tettre készen várják, hogy beteljesítsék úrnőjük bosszúját.

Suren – a Fogasudvar gyermekkirálynője, az egyetlen, akinek hatalma van édesanyja felett – évekkel ezelőtt a halandók világába szökött, ahol akár egy vadállat, úgy tengeti mindennapjait. Magányba menekült, de a Fogasudvarban elszenvedett könyörtelen kínok itt sem hagyják nyugodni. Idejét arra fordítja, hogy felszabadítsa a halandókat esztelen alkuik alól. Már-már elhinné, hogy megfeledkeztek róla, amikor egy éjszaka üldözőbe veszi a viharbanya, Bogdana. Suren segítségére nem más siet, mint Oak herceg, Elfhon trónörököse, akinek egykor odaígérték a kezét, és akit nem mellesleg ki nem állhat.

Az immár tizenhét éves Oakot három szóval lehetne jellemezni: elbűvölő, gyönyörű és mesterkedő. Veszélyes küldetésre adta a fejét, és a sikerhez Suren segítségére van szüksége. Ha a lány úgy dönt, vele tart, nemcsak a szívét kell megóvnia a fiútól, akit egykor ismert, és a hercegtől, akiben nem bízik, hanem kénytelen lesz szembenézni mindazzal a szörnyűséggel is, amit oly rég a háta mögött hagyott.

Térj vissza Elfhon cselszövéssel, árulással és veszélyes vágyakkal teli világába!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából most ismét visszatérhetünk Elfhonba, ám Jude és Cardan helyett most Oak történetét követhetjük, aki immár tizenhét évessé cseperedett. Tarts velünk a trónörökös lenyűgöző kalandjaira, és ha velünk játszol, akár nyerhetsz is egy példányt a The ​Stolen Heir – Az elrabolt örökös című könyvből.

Nyereményjáték

Nyereményjátékunk során máris bepillanthatsz Elfhon világának új fejezetébe! Olvasd el a kiadó oldalán található beleolvasót, és válaszolj az állomásokon feltett kérdésekre a Rafflecopter doboz megfelelő sorában.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ki talált rá Wrenre, miután visszatért az emberek közé?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.31. Utószó extra
04.02. Kitablar
04.04. Utószó
04.06. Insane Life
04.08. Readinspo
04.10. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Erin A. Craig-től a Só és bánat háza néhány évvel ezelőtt emlékezetes élményt okozott számomra. Nem volt kiemelkedő olvasmány, de erőteljesen emlékeztetett egy gyerekkori kedvencemre, a 12 táncoló hercegnő című Barbie-mesére, és nem kizárólag azért, mert a Só és bánat háza ennek a történetnek a retellingje. Akkoriban nem tudtam, hogy készül folytatása (könnyen lehet, hogy eredetileg nem is volt tervezett, hiszen a regénynek teljes értékű zárása van). Őszintén, nem hittem benne, hogy van még akár egy kötetnyi potenciál is ebben a sztoriban, ennek ellenére, a korábbi jó élmény hatására úgy döntöttem, adok egy esélyt neki.


A Gyökerek és romlás háza nem közvetlen folytatása a Só és bánat házának, hiszen sok-sok évvel az akkori eseményeket követően játszódik. Abban a kötetben Verity még csupán hatéves, ám mára szinte felnőtt nővé cseperedett. Kevéssel a 18. születésnapja előtt találkozunk vele újra, Camille házában, ahol nővére vigyázó tekintete alatt cseperedett fel. Hamar megtudjuk, mire kell vélnünk a szigorát: Verity nem csak a Só és bánat házában történt őrült események alatt látta a szellemeket, hanem attól függetlenül, és egész életében. Nővére félt attól, hogy a képessége kitudódik, és a nagyvilág őrültnek bélyegzi a fiatal lányt, ezért mindent megtesz azért, hogy Salten szigetén tartsa. Verity azonban nem adja könnyen magát, miután megtudja az igazságot. Megszökik, miután kap egy felkérést a bloemi udvarból, hogy fesse meg az örökös, Alexander Laurent portréját. Verity azonban hamar rájön, hogy más oka is van annak, amiért a Laurentek meginvitálták magukhoz – és ez akár az életére is veszélyt jelenthet.

Hiszem, hogy a szerzőnek eredetileg nem állt szándékában folytatást írni a Só és bánat házához, hiszen minden konfliktusforrást, minden kérdést és problémát lezárt az első kötetben. A Gyökerek és romlás házának problémafelvetését kicsit erőltetettnek is érzem, hiszen arra is megkaptuk a választ az előző kötetben, Verity miért lát szellemeket. Mindezen azonban könnyedén túllép az ember, hiszen a felépített világ igenis alkalmas volt arra, hogy tovább szőjük benne a bonyodalmakat, és végülis nem bánom, hogy eltölthettem benne még egy kis időt.

Sajnos viszont épp amiatt, hogy az előző kötetből nem maradt lezáratlan történetszál, a Gyökerek és romlás házában Craignek nem kevés időt kellett eltöltenie azzal, hogy felvessen egy értelmezhető problémát, amit megéri fejtegetni egy 500 oldalas regényben. A helyzetet ráadásul tovább nehezítette, hogy ezúttal nem Annaleigh a főszereplőnk, hanem a legfiatalabb Thaumas-leányzó, Verity. Mindemiatt a Gyökerek és romlás házának első, körülbelül 200 oldala rendkívül vontatottnak és unalmasnak érződött, ami nem győzött meg arról, hogy van létjogosultsága ennek a folytatásnak.

"Attól, hogy két hajó ugyanazt az óceánt járja, még nem jelenti, hogy találkoznak."

Azonban minél tovább haladunk a történetben, annál egyértelműbbé válik számunkra, hogy súlyos titkok húzódnak meg a bloemi udvar bájos, elegáns felszíne alatt. És minél több idő telik el anélkül, hogy ebből bármi kiderülne, annál nagyobb durranást várunk a végén. Őszintén, a végkifejlet ebből a szempontból megelégedéssel töltött el, hiszen valóban megérte várni a regény csúcspontjára, csak az addig elvezető út nem volt zökkenőmentes.

Kifejezetten tetszett az a dilemma, amelyen Verity a történet során, párkapcsolati szempontból keresztülmegy. Nem találkoztam még olyan regénnyel, különösen nem ifjúságival, ami akárcsak felvetette volna, hogy egy csók lehet nem élvezetes is. És hogy vajon ezt az okozza, hogy nem a megfelelő embert csókoltuk-e meg, vagy szimplán az, hogy a szerelmes regények, versek és dalok hazudnak nekünk arról, milyen élmény is ez.

Összességében továbbra is úgy érzem, a Gyökerek és romlás háza sokkal inkább a Só és bánat háza sikerének nyomán született meg, nem pedig azért, mert a szerző el szerette volna mesélni Verity történetét – de végső soron nem is számít, hiszen egészen élvezhető olvasmány lett belőle. Az első 200 oldal vontatottságát nem tudom megbocsátani, de a második felének dinamikussága és fordulatossága valamelyest kárpótolt érte.

Mivel a történet sok évvel a Só és bánat házát követően játszódik, nem feltétlenül kell újraolvasni a regényt ahhoz, hogy érthető legyen számunkra a Gyökerek és romlás háza. Én azonban rettenetesen kevésre emlékeztem a részletekből, ezért nem bántam meg, hogy felfrissítettem magamban. Ám úgy tűnik, ezt még egyszer meg kell majd tennem a jövőben, hiszen a Gyökerek és romlás háza nem kapott teljes lezárást, mind az utolsó fejezetben, mind az epilógusban felmerült némi probléma, ami remélhetőleg nem marad megoldatlanul. Én pedig szándékozom ezt figyelemmel követni.


5 / 4 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 528
Sorozat: Só és bánat háza 2. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: House of Roots and Ruin (2023)
Fordította: Benkő Ferenc
Műfaj: ifjúsági, (dark) fantasy, thriller, romantikus

Elátkozott ​szerelem, félelmetes nagyravágyás és nyughatatlan szellemek.

A tizenhét éves Verity Thaumas Salann partjain túli kalandokról álmodozik. Ám mégis kénytelen a családi birtokon, Highmoorban maradni Camille nővérével, miközben a testvéreik szétszóródtak Arcanniában. Mikor hírt kap, hogy Bloem hercegnéje szívesen felkérné őt, hogy fesse meg a fia, Alexander portréját, Verity kapva kap az alkalmon. De Camille nem engedi el. Ekkor lebben fel a fátyol egy féltve őrzött titokról: Verity még mindig látja a szellemeket, csak eddig nem tudott róla…

Döbbenetében még aznap este elmenekül Highmoorból, és lehetőségek híján meg sem áll Bloemig. Eleinte elvarázsolja a viruló, életteli vidék, és rövid úton megbabonázza őt a bűbájos, eszes és elképesztően jóképű Alexander Laurent. Nem kell sok, hogy a szerelmük kivirágozzon.

De Verityt itt is utolérik a rémálmai, és hamarosan Bloem valódi arca is megmutatkozik: nem olyan mézédes, mint amilyennek elsőre tűnt…

Add át magad a gótikus romantasy lenyűgöző hangulatának!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megérkezett a Só és bánat házának második része, amely a Gyökerek és romlás háza címet viseli. A folytatás ismét egy különleges utazásra invitál minket Olvasókat, hiszen megtalálható benne minden, ami egy jó könyvhöz szükséges: izgalom, kaland, romantika, és persze az elmaradhatatlan borzongás. Tarts Velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, a könyv egy példányát is megnyerheted a Kiadó felajánlásából!

Nyereményjáték

Bloem-ben is nagyon fontos szerepe van a növényeknek, így arra gondoltam, merüljünk el mi is kicsit a gyógynövények világában. A feladatotok ezennel az lesz, hogy felismerjétek a képen látható növényeket, és a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a magyar nevét. 


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.24. Milyen könyvet olvassak? - Só és bánat háza
03.26. Kitablar - Só és bánat háza
03.28. Milyen könyvet olvassak? - Gyökerek és romlás háza
03.30. Kitablar - Gyökerek és romlás háza
04.01. Csak olvass! - Gyökerek és romlás háza
04.03. Csak olvass! - extra állomás
04.05. Readinspo - Gyökerek és romlás háza
04.07. Utószó - Gyökerek és romlás háza

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Amikor gyerek voltam, nem regényeket kaptam a szüleimtől, hanem ismeretterjesztő könyveket. Félig-meddig igazuk volt abban, hogy jobban felkeltette az érdeklődésemet az olvasás iránt egy színes-szagos, ábrákkal és kihajthatós mellékletekkel teletűzdelt kiadvány, mint egy 200-300 oldalas, csupa szövegből álló példány, amire túl nagy erőfeszítés koncentrálni. Az egyik ilyen ismeretterjesztő az ókori Egyiptomról szólt, tele a fáraókról, hieroglifákról, piramisokról és múmiákról szóló rövid szösszenetekkel, és persze gyönyörű képekkel. Ennek köszönhetően már nagyon korán bevezetést kaptam ebbe az izgalmas világba, és bár jelenleg nem áll az érdeklődésem középpontjában, szívesen fogadok szinte bármit, ami erről szól.


Isabel Ibañez pedig kétségkívül izgalmas módon tárja fel előttünk ezt a világot. Főszereplőnkkel, Inez Oliverával az 1800-as évek végére repülünk vissza, ahol a fiatal, éppencsak felnőtté vált lány viszonylagos békében éli az úrihölgyek unalmas és szabályozott életét, a nagynénje házában, mivelhogy a szülei Egyiptomban időznek, ahogy teszik ezt minden év legnagyobb részében. Bácsikája, Ricardo levele azonban mindent megváltoztat. Inez arról értesül, hogy szülei, Cayo és Lourdes eltűntek az egyiptomi sivatagban, hetekig tartó eredménytelen keresésük értelmében pedig mostanra halottnak nyilvánították őket. Inez képtelen elhinni, hogy a rendkívül tapasztalt, az egyiptomi éghajlatot jól ismerő szülei ennyire felelőtlenek lettek volna, ezért Argentinából Afrikába szökik, annak érdekében, hogy kiderítse, valójában mi történt velük. Ricardo, aki maga is elkötelezetten kutatja a fáraók titkát, a legkevésbé sem örül annak, hogy hogy kotnyeles unokahúga megjelent a színen. 

Valljuk be őszintén, Magyarországon ritkán fordul elő, hogy Dél-Amerikai szerző könyvét fordítsák le, ami nem rosszindulatból történik, szimplán csak azért, mert földrajzilag annyira messze van a térség, hogy még mindig nehezen jutnak el hozzánk a tartalmaik. Isabel Ibañez könyve azonban hatalmas sikert aratott, így nem lepődtem meg, hogy kapott magyar fordítást. Rendkívül üdítő élmény volt általa egy kicsit kilépni a földrajzi komfortzónából, és olyan tájakra utazni, amelyekkel ritkán találkozom, nem csak könyvek, de bármilyen más tartalom formájában is. Még annak ellenére is, hogy nem vonzanak a trópusi, egzotikus országok. A kalandot még érdekesebbé tette, hogy a történet az 1800-as évek végén játszódik, ami ráadásul adott egy enyhén romantikus színezetet a dolognak. Igaz, a világért sem mennék vissza abba az időbe, amikor a nők nem rendelkezhettek szabadon a saját vagyonuk felett, és hajadonként mindenhova csak gardedámmal közlekedhettek, de azért valljuk be, a mélyen bennünk élő hercegnő énünket valahol megszólítja ez az időszak.

Mindennek ellenére Argentinából sajnos nagyon keveset kaptunk, de tökéletesen megértem, hiszen a történetnek minden szempontból Egyiptom a lényege. És bár nagyon kíváncsi lennék arra, milyen volt ebben az időszakban Dél-Amerikában élni, Ibañez mindent kompenzált azzal, hogy az egyiptomi kincskeresések időszakába vitt el minket, olvasókat. Ezekben az évtizedekben történt ugyanis, hogy feltámadt a turizmus az országban, és odasereglettek a régészek is, hogy elfeledett fáraók titkai után kutassanak, és rátehessék mancsaikat azokra a leletekre, amelyekhez a sírrablók nem fértek hozzá. Egyben rendkívül szomorú időszak ez, hiszen mérhetetlen mennyiségű, felbecsülhetetlen értékű ereklye került ki az országból és szóródott szét szerte a világban, mindemellett a nagy érdeklődés felgyorsította a megmaradt épületek pusztulását is. Szerencsére ez a jelenség kellő hangsúlyt kap a regényben, éreztetve a helyzet súlyát és igazságtalanságát.

A környezet már így is épp elég izgalmas volt, de a szerzőnk még meg is fűszerezte ezt némi mágiával. Tetszett az a fajta természetfelettiség, amit gyengéden, szinte észrevehetetlenül beleszőtt a történet fonalába, igaz, úgy érzem, ebben a szálban rejtőzött volna még potenciál. A lényege ennek tulajdonképpen annyi, hogy léteznek a világban bizonyos mágiával átitatott tárgyak, mindegyik egyedi képességgel. Ahhoz viszont, hogy ilyenek keletkezzenek, különleges körülményeknek kellett történniük a keletkezésük, használatuk során. A főszereplőnk, Inez tulajdonába például egy olyan gyűrű kerül, ami azelőtt Kleopátráé volt, és mivel az évszázadok során alig érintette emberi kéz, megőrzőtt bizonyos emlékeket, villanásokat az utolsó fáraó emlékeiből. 

"A Nílus mindent tudott, látta Egyiptom legjobb és legrosszabb oldalát is."

És ezzel elérkeztünk a történetünk egyik fő mozgatórugójához, mi mást is keresnének ugyanis Egyiptomban Inez rokonai, mint az egyik leghíresebb, és egyben utolsó fáraó földi maradványait. A történelem egyik legnagyobb rejtélye mind a mai napig, hogy hova temethették Kleopátrát, és biztosan egy életre megjegyeznénk annak a régésznek a nevét, aki ráakadna. Nem csoda, hogy Ibañez könyve is ezt a témát feszegeti.

Sajnos azonban a kivitelezés már kevésbé nyűgözött le. Elsősorban a főszereplő, Inez okozta számomra a problémát, mivel nem találtam elég mély és kidolgozott karakternek. A személyiségét egyetlen szóval le lehet írni (makacs), a döntéseit pedig többnyire az határozza meg, hogy gyászolja, amiért nem tölthetett elegendő időt a szüleivel. Úgy érzi, hogy ha már egész gyermekkorában magára hagyták, és Egyiptomot választották helyette, jár neki, hogy kiderítse, mi volt számukra fontosabb az egyetlen gyermeküknél, és miért adták az életüket. Csakhogy ez számomra nem elegendő leírása egy személyiségnek, különösen nem a főszereplő esetében, és pláne nem egy többkötetes történetben.

Apropó, több kötet. Az olvasás során végig abban a hitben voltam, hogy A folyó tudása egy önálló történet folytatás nélkül, majd mikor elérkeztem a regény végéhez, teljesen összezavarodtam. Rendkívül hirtelen ér véget ugyanis a történet, temérdek kérdést és lezáratlan szálat hagyva maga után, ugyanakkor kicsit megvolt a potenciál abban is, hogy itt teljesen véget érjen és az legyen a szerzői szándék, hogy a továbbiakat magamnak találjam ki. Közvetlenül ezután tudtam meg, hogy a történet egy duológia, és eredeti nyelven már létezik is a folytatása. Ez sok mindent megmagyaráz, többek között azt is, hogy miért volt ennyire lassú és szellős a történetvezetése.

Összességében A folyó tudása sajnos messze nem ragadott annyira magával, mint amilyen hírét keltették külföldön és itthon is, ám az egzotikus helyszínválasztásai miatt mégsem bánom, hogy elolvastam. Ám a pozitívumainak listája számomra nagyjából ennyit fed le. Bevallom, én is látom, hogy az elsődleges célközönség (vagyis a nálam kb. 10 évvel fiatalabbak) számára valószínűleg jelentősen átütőbb élményt képes okozni, mint amilyet én tapasztaltam, de ez van, felnövünk, és még mindig kíváncsiak vagyunk a kedvenc kiadóink legizgalmasabb megjelenéseire, hiába okoznak enyhe csalódást.

Úgy gondolom, sokkal jobban élveztem volna A folyó tudását, ha okosabb történetvezetéssel készül el, és Ibañez nem erőlteti két kötetesre, hiszen látványosan sok az olyan rész benne, ami két nagyobb esemény közötti hézag kitöltésére szolgál. Szájbarágós, kicsit következetlen. Valamit nem fejt ki eléggé (pl. karakterépítés), és valamit túlságosan is (pl. mennyire, de mennyire nagyon hiányoznak Ineznek a szülei, de úgy igazán, tényleg, rettenetesen). Ám az a helyzet, hogy tetszik, mennyire kegyetlen eszközökkel élt a szerző, különösen az utolsó 50 oldalban, és ehhez megérdemlek egy tisztességes zárást, ezért folytatni fogom a sorozatot a következő résszel.


5 / 4 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 456
Sorozat: A Nílus titkai 1. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: What the River Knows (2023)
Fordította: Beleznai Eszter
Műfaj: young adult, (történelmi) fantasy, romantikus

Kiben ​bízhatsz, ha az életed és a szíved a tét?

A bolíviai–argentin Inez Olivera a tizenkilencedik századi Buenos Aires csillogó felső tízezréhez tartozik. Ahogy a világ többi részén, a városban is a régi világ mágiája uralkodik, amely nagyrészt már feledésbe merült. Ineznek mindene megvan, amit egy lány kívánhat, kivéve szíve leghőbb vágyát, a világjáró szüleit, akik gyakran magára hagyják őt.

Amikor tragikus halálhírük érkezik, Inez megörökli hatalmas vagyonukat és egy titokzatos gyámot, egy régészt, aki egyiptomi sógorával dolgozik. Inez válaszok után kutatva Kairóba hajózik, magával viszi a vázlatfüzetét és egy ősi aranygyűrűt, amelyet apja a halála előtt küldött neki. Ám megérkezésekor a gyűrűhöz kötődő ősi mágia olyan ösvényre sodorja, ahol hamarosan rájön: a szülei eltűnése többről szól, mint amit a gyámja elhitet vele.

Mivel gyámjának dühítően jóképű asszisztense úton-útfélen keresztbe tesz neki, Ineznek az ősi mágiára kell hagyatkoznia, hogy kiderítse az igazságot a szülei eltűnésével kapcsolatban – vagy kockáztatnia kell, hogy a játszma részévé válik, amely az életét is követelheti…

Isabel Ibañez BookTok-kedvenc kötete A múmia és a Halál a Níluson szerelemgyereke. Egy magával ragadó, buja történelmi romantasy, tele kalanddal, veszéllyel és szenvedéllyel. Lélegzetelállító ellenségekből szerelmesek románc.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható Isabel Ibañez nagysikerű, duológiájának első része, A folyó tudása. Ez a lenyűgöző egyiptomi kaland bloggereinket is elvarázsolta és már most tűkön ülve várjuk a folytatást. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt, hogy milyen titkokat rejt Egyiptom és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi volt annak a kötetnek a címe, mely Amaranta kezében volt? 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.07. Csak olvass! (idézetek)
03.08. This is my (book) universe.
03.09. Csak olvass! (értékelés)
03.11. Kitablar
03.13. Fanni's Library
03.15. Utószó (extra)
03.17. Kelly és Lupi olvas
03.19. Readinspo
03.21. Olvasónapló
03.23. Utószó (értékelés)
03.25. Ambivalentina
03.27. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Tavaly a duológia első kötete, az Isteni riválisok az év egyik legjobban várt megjelenése volt számomra. Több, általam nagyra becsült blogger is rajongásig szerette a történetet, ezért úgy gyanítottam, én sem érzek majd másképpen iránta. És bár végül maradéktalanul nem nyűgözött le, de nem tudnám azt mondani, hogy ne szerettem volna. Ugyanakkor már az értékelésemben is megemlítettem, hogy érzek egy bizonyos, akkor még megmagyarázhatatlannak tűnt hiányt a történettel kapcsolatban – és ez a sorozat második, egyben záró részével nyert értelmet számomra. Jelenleg sokkal tisztábban látom, mi zavart már az első kötet kapcsán is, amelyeket a második rész javíthatott vagy pótolhatott volna, de az az igazság, hogy ez nem történt meg.


Az istenek háborújának elszenvedői az emberek. Alanti Dacre meg akarja szerezni magának Égi Enva hatalmát, ezért Oath városába tart, ahol az istennő rejtőzik. Közben Iris, aki nemrég menekült meg a frontról, de közben elveszítette újdonsült férjét, azon dolgozik, hogyan akadjon Roman nyomára. Közben Romant az ellenség bűvkörében látjuk viszont, Dacre seregében, aki a fiú emlékeinek elvételével és manipulációval rávette őt, hogy szolgálja. Roman és Iris ismét az írás segítségével találnak egymásra, és közben a véletlenül kezükbe került eszközökkel azon igyekeznek, hogy mielőbb véget vessenek a háborúnak.

Mint ahogyan említettem két bekezdéssel feljebb, a Könyörtelen eskük végére egyértelművé vált számomra, hogy mi(k) okozta(/ák) a hiányérzetet bennem (az előző könyvet követően reméltem, hogy a kimaradt infómorzsákat a második részben találom meg, ezt ezért nem fejtegettem abban az értékelésben). Ennek egyik pontja pedig a mitológia kidolgozatlansága. Namármost, ha fantasyról beszélünk, annak az egyik legfontosabb építőeleme a világhoz tartozó kultúra és mítoszok megismertetése, ami itt igencsak hiányosan teljesül. A mai napig nem egyértelmű számomra, kik Ross világának istenei, melyik isten mit képvisel, mi a különbség alanti és égi istenek között, és mi is történt velük tulajdonképpen. De ami a legszomorúbb: továbbra sem tudom biztosan, mi történt a két rivalizáló isten, Enva és Dacre között, ami a jelenben játszódó háborút kirobbantotta.

Rendkívül mérges voltam Ross-ra amiatt is, hogy rengeteg, de tényleg, rengeteg lehetősége volt tovább bonyolítani, izgalmasabbá vagy fájdalmasabbá tenni a történetet, és nem élt vele. Szó szerint az történik, hogy ha felmerül egy komolyabb konfliktushelyzet a fejezet legvégén, az a következő oldalon úgy oldódik fel, mintha semmi jelentősége nem lenne a helyzetnek. Egyáltalán nem azt mondom, hogy elbírt volna a jelenleginél feszítettebb tempót a történet (mindjárt kitérek arra is, ez hogyan billent át a ló túloldalára), csupán azt, hogy Ross rendkívül feltűnő módon kímélte a két főszereplőnket a bonyodalmaktól. És ezek olyan remek helyzetek voltak, amelyekkel könnyen lehetett volna háromkötetesre nyújtani a szériát – talán akkor több Iris & Roman jelenetet is kaptunk volna.

"Írj nekem egy történetet, aminek nincs vége, Kitt! Írj nekem és töltsd ki a lelkem üres zugait!"

Mint említettem, azzal nem volt baj, amilyen tempóban haladt a történet, de talán túlzásba is esett ezzel. Rossnak így ugyanis nem maradt elegendő ideje megfelelően kibontani, kifejteni a történet kohéziója szempontjából kulcsfontosságú részleteket, és én emiatt nem egyszer el is vesztem. Számos ponton kavarodtam bele az eseményekbe, holott nem jellemző rám, hogy ne tudjam követni az adott történet fonalát. Mindemellett egyes események olyan hirtelen történtek meg és zajlottak le, hogy nem is volt időm és lehetőségem kellően belehelyezkedni a szituációra. Nagyon szívesen hoznék konkrét példákat is erre, de valamennyi rendkívül spoileres lenne, és igyekszem ezt elkerülni az értékeléseimben.

Visszakanyarodva a háromkötetes gondolatra, amit két bekezdéssel feljebb felvetettem. Én alapvetően kedvelem a duológiákat, különösen, mert nagyon sok esetben abszolút nincs szükség arra, hogy úgy nyújtsunk egy sztorit, mint ahogyan a rétestésztát (sőt, néha kifizetődőbb lenne egy kötetben lezárni, lásd a Sötét, magányos átkot Brigid Kemmerertől), ám úgy érzem, a Letters of Enchantment-duológiának jót tett volna a bővítés. Különösen, mert Iris és Roman szerelmének kibontásával sem vagyok maradéktalanul elégedett. A kapcsolatuk gyönyörű és szívesen olvastam volna kétszerannyi jelenetet, amelyben ez megnyilválul. Továbbá a házasságkötésük (még az első kötetben) bár csodálatos, és a történet szempontjából jelentőségteljes mozzanat volt, de igencsak elhamarkodottnak érzem. Úgy gondolom, illett volna mélyíteni előtte a kapcsolatukat és több alapot adni ennek a fordulatnak.

Összességében a Könyörtelen eskük sajnos egyáltalán nem nyűgözött le, nem vitt magával – és ez egyébként nem kis mértékben meg is lep. Imádtam Rebecca Ross egy másik duológiáját (A királynő felemelkedése), és valójában az Isteni riválisok első könyvét is szerettem, de nem tudom és nem is szeretném szépíteni azt, amit a Könyörtelen eskük kapcsán érzek. Egyáltalán nem azt mondom, hogy nem érdemes az elolvasásra – sőt, ha imádtad az Isteni riválisokat, semmiképp se hagyd befejezetlenül. Szimplán úgy gondolom, Rebecca Rossban minden megvolt ahhoz, hogy sokkal jobbá, teljesebbé tegye a befejező részt, és nem élt ezzel. Mindemellett volt rengeteg pozitívum is a történetben (pl. hitelesen és izgalmasan jeleníti meg a háború borzalmait, illetve Roman és Iris levélváltásait ebben sokkal szebbnek találtam), de ezek számomra sajnos kevésbé voltak hangsúlyosak. Mindenesetre hálás vagyok, hogy részem lehetett ebben az élményben.


5 / 3,5 csillag

Kiadás: Maxim (2025)
Oldalszám: 544
Sorozat: Letters of Enchantment 2. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: Ruthless Vows (2023)
Fordította: Szujer Orsolya
Műfaj: fantasy, romantikus, young adult

Két ​egymástól elszakított, fiatal szerelmes, akiknek az istenek háborújának pusztító viharával kell szembenézniük, hogy visszatalálhassanak egymáshoz.

Iris Winnow két hete tért haza megkínzottan és törött szívvel a frontról, a háborúnak azonban még nincs vége. Romannek nyoma veszett, Oath városa pedig továbbra is hitetlenkedve és a borzalmak felett szemet hunyva viszonyul az eseményekhez. Amikor Iris és Attie újabb esélyt kap, hogy Dacre mozgásáról tudósítson, mindketten kapva kapnak a lehetőségen, és ismét nyugat felé veszik útjukat, hátrahagyva a várost, amely lassan darabjaira hullik a háború fenyegetésében.
Roman, Dacre birodalmában ébredve, képtelen felidézni a múltját. Miután biztosítják, hogy emlékei idővel visszatérnek, cikkeket kezd el írni Dacrénak, nem igazán értve a háborúban betöltött szerepét. Ám amikor a szekrényajtón át egy furcsa levél jut el hozzá, Roman levelezésbe kezd a rejtélyes feladóval, és hamarosan válaszút előtt találja magát: álljon ki Dacre mellett, vagy árulja el az istent? És ahogy a napok egyre sötétebbé válnak, Roman és Iris elkerülhetetlenül haladnak egymás felé… és a két fiatal saját szívét és közös jövőjüket teszi kockára, hogy megfordítsák a háború menetét.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának második kötete, a Könyörtelen eskük. A kötet 2024-ben a GoodReads nevű oldalon az olvasók szavazatai alapján megnyerte az év Young Adult Fantasy kategóriáját. Az első rész végén Iris és Roman elválni kényszerült egymástól, így a folytatásban nem csak a háború viszontagságaival kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy újra egymásra találjanak. Vajon képes lesz Roman felidézni a múltját és a két fiatal meg tudja változtatni a háború menetét? Tartsatok velünk, legyünk Iris és Roman társai az úton, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Nyereményjáték

A Könyörtelen eskük című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ki küldött levelet Irisnek?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.05. Csak olvass!
01.07. Readinspo
01.09. Kelly és Lupi olvas
01.11. Milyen könyvet olvassak?
01.13. Könyv és más
01.15. Kitablar
01.17. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

2024 van, Samantha Shannon Csontszürete pedig 11 éve, 2013-ban jelent meg eredeti nyelven. A 10. évforduló alkalmára Shannon úgy döntött, átdolgozza a történetet úgy, hogy az tükrözze írói hangjának, mondanivalójának változásait. A Csontszüret hazánkban is 2013-ban jelent meg először, azonban a sorozat második része, A Mímes Rend megjelenését követően úgy döntött eredeti kiadója, hogy nem folytatja a szériát. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, ismét megpróbálja megszerettetni a magyar közönséggel ezt a fenomenális sorozatot, és új borítóval, belül a történet átdolgozott verziójával indította útjára a Csontszüretet és A Mímes Rendet. Én jelenleg is tartok tőle, hogy hazánkban másodjára sem lesz jövője a sorozatnak, viszont ha csak ezért utasítanám el most az olvasását, azzal az érdekeimmel ellentétes üzenetet közvetíteném a kiadónak. Viszont míg a Csontszüret végén kibírtam volna egy hosszabb szünetet, addig A Mímes Rendet lezárni folytatás nélkül igencsak fájdalmas volt.

Figyelem! A bejegyzés spoilereket tartalmazhat a Csontszüretből.


Miután Paige Mahoney kiszabadul Oxfordból, a refaiták fogságából, megpróbál visszahelyezkedni régi életébe Londonban. Csakhogy semmi sem a régi: minden megváltozott. A lány felismeri, hogy korábbi családjában, a Szindikátusban ugyanolyan kiszolgáltatott és tehetetlen, mint amikor még a refaitáknak kellett engedelmeskednie. Mi több, a Szindikátus még csak tudomást sem hajlandó venni az őt fenyegető veszélyekről. Vezetői mintha szándékosan dugnák homokba a fejüket azért, hogy ők profitálhassanak a helyzetből, nem törődve azzal, hogy hamarosan London valamennyi látóját leleplezhetik a technológiai újításokkal. Paige túl sokáig bízott a vezetőiben, mire belátta, hogy a Szindikátus korruptságán és diszfunkcionalitásán már csak akkor tud változtatni, ha a saját kezébe veszi az irányítást.

Nem meglepő módon A Mímes Rend első negyede még nagyban reflektál az Oxfordban történtekre. Érdekes volt végignézni, hogyan rehabilitálódik Paige, hogyan kezeli a hazatérést mindazok fényében, amit a refaiták börtönében megtudott, és ami teljesen megváltoztatott mindent, amiben addig hitt. Kiderült, hogy a férfi, Jaxon Hall, aki korábban megmentette és kihúzta a névtelenségből, és akire Paige második apjaként tekint, ugyanúgy lenézi és kihasználja őt, mint a túlvilági lények, akik fél éven keresztül fogvatartották. Rendkívül kíváncsi voltam, milyen döntést hoz a főszereplőnk, és szerencsére szó sincs arról, hogy sokáig kesergett volna a reménytelennek tűnő helyzetén.

A Mímes Rendben különösen tetszik, hogy amíg az első rész során Paige az alvilágban játszott szerepéről, befolyásáról, képességeiről csak a visszaemlékezéseiből szerzünk tudomást, addig ebben a könyvben már tapasztaljuk is. Mivel a lány visszatér Londonba és visszaveszi az őt megillető helyet a Szindikátusban, bepillantást nyerünk abba, hogy milyen volt a bűnözőként töltött három éve, mielőtt Oxfordba került volna. Ez rendkívül fontos eleme Paige karakterének, hiszen alapvető építőköve az identitásának és a személyiségének. De nem csak ahhoz szükséges, hogy a főszereplőnket megértsük, hanem egy kicsit azt is, miért állhat fent a Scion ennyire stabilan már 200 éve, miért nem képes őt belülről elpusztítani a látókból álló alvilág.

"– Minden forradalom reggelivel kezdődik, édesem!"

A Mímes Rend igencsak meglepett. Az első harmadában úgy éreztem, nehezen találja meg ismét a fonalat, szinte csigalassúan dőlt el, hogy milyen irányba halad tovább a történet. Amint viszont ez tisztázódott, az események beindultak, és olyan hamar faltam fel a maradék oldalakat, hogy szinte észre sem vettem. Különösen az volt váratlan, hogy mekkorát léptünk előre – sajnos ezt kifejteni igazán spoileres lenne, de elég annyit tudnotok, hogy rendkívül sűrű a cselekmény, nem hagy unatkozni bennünket.

Az előző bejegyzésben említettem, hogy néhány kérdés még nem tisztázódott le bennem a világépítést illetően (pl. mekkora a Scion befolyása Európában, hány országot fed le a birodalom). Sajnos ezek továbbra is homályos foltok a történetben, de egyáltalán nem aggódom azt illetően, meg lesznek-e válaszolva. Rengeteget tudtunk meg A Mímes Rendből is a Shannon által elképzelt világról, és még bőven vannak a sorozatnak részei ahhoz, hogy ezek a hiányosságok tisztázódjanak. Adja az ég, hogy le is fordítsák őket!

Összességében tehát a legkevésbé sem csalódtam A Mímes Rendben. Végig vitt magával a történet, nehéz volt hosszabb időre letenni. Sajnos azonban a függővége rendkívül fájdalmas, főleg azért, mert jó okunk van tartani tőle, hogy a folytatás a levegőben marad. Jelenleg sajnos nem rendelkezem információval arról, elhozza-e nekünk a Next21 a The Song Rising-ot vagy sem, de minden erőmmel bízom abban, hogy mások is rátalálnak a sorozatra a csábító, új borítók hatására és legalább annyira megszeretik, amennyire én is. Rendkívül sajnálnám, ha a sok gyenge fantasy mellett, amelyek persze fogynak a polcokról, épp ez lenne az, amelynek a kiadását felfüggesztik.


5 / 5 csillag

Kiadás: Next21 (2024)
Oldalszám: 570
Sorozat: Csontszüret 2.
Eredeti cím: The Mime Order (2015)
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Műfaj: fantasy, disztópia, sci-fi, ifjúsági

Paige Mahoney megszökött Oxfordból, a föld alatti börtönvárosból. Londonban bujkál, és azt fontolgatja, hogy forradalmat robbant ki. Ugyan sikerült megmenekülnie a börtönből, de a Scion Köztársaság továbbra is virágzik, és minden erejével őt keresi.

A lánynak nem marad más választása, vissza kell térnie Jaxon Hallhoz, sármos, de brutális korábbi munkaadójához, hogy újra megvesse a lábát a szervezett bűnözés világában.

Paige senki előtt nem hajol meg, még Jaxon sem tudja megakadályozni abban, hogy feltárja a szindikátusban zajló korrupciót. Paige tervet sző, hogy megszerezze a híres-nevezetes Rózsakoronát, miközben az ősi konfliktusban harcoló felek mindkét oldalról szeretnék kiaknázni a lány képességeit.

Samantha Shannon napjaink egyik legsikeresebb fantasyszerzője. A Mímes Rend a hétkötetes Csontszüret-regényfolyam második könyve. Eredetileg 2015-ban látott napvilágot. A mostani kiadáshoz szerzője jelentősen átdolgozta és kibővítette.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!

Nyereményjáték

Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter dobozba).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.10. Readinspo
11.12. Könyv és más
11.14. Dreamworld
11.16. Utószó
11.18. Hagyjatok! Olvasok!
11.20. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2025 Reading Challenge

2025 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 12 books.
hide
0 of 12 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Rebecca Ross: A megbűvölt folyó
  • Rachel Gillig: Két ferde korona
  • 10 éves a Blogturné Klub! – ünneplős szösszenet, q&a

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2025 (18)
    • ▼  augusztus (1)
      • Rachel Gillig: Két ferde korona
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (42)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (2)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (62)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (110)
    • ►  december (6)
    • ►  november (13)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (18)
  • 3.5 csillag (39)
  • 4 csillag (57)
  • 4.5 csillag (53)
  • 5 csillag (132)

Műfajok

antológia (2) chick lit (4) családregény (4) dark fantasy (9) disztópia (8) epikus fantasy (4) erotikus (5) esszé (1) fantasy (101) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) high fantasy (18) horror (7) ifjúsági (16) interaktív (3) ismeretterjesztő (27) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (28) képregény (1) lovagregény (1) low fantasy (9) lélektani (4) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (3) napló (2) new adult (24) novella (11) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (202) romantikus (121) sci-fi (9) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (27) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (5) történelmi fikció (22) urban fantasy (14) vers (6) young adult (78) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (1)

Rovatok

#BlogturnéKlub (308) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (11) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (31) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (316) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (16) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (1) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Könyvmolyképző (87) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (3) Maxim (24) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (9) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (32) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates