Holly Black: Az elrabolt örökös
Annak idején Holly Black méltán híressé vált sorozatával, a A kegyetlen herceggel éppen jó időszakomban ismerkedtem meg, amikor hatalmas rajongója voltam a young adult fantasy-regényeknek. Nem mondom, hogy ez mára már teljesen elült, de tény, hogy a komolyabban kidolgozott és felépített fantasy-kat (mint amilyen A Narancsfa-kolostor, vagy akár a Királyok veszte) sokkal jobban preferálom. Éppen ezért hezitáltam, mikor értesültem, hogy megjelent egy új sorozat a Kegyetlen herceg világában. Már A semmi királynőjébe sem voltam képes olyannyira beleélni magamat, mint annak idején a legelső részbe, és nem is hiányzott annyira a világ, hogy feltétlenül újra el akarjak mélyedni benne. De valljuk be őszintén, nehéz elengedni a régi kedvenceket.
Az elrabolt örökös sok-sok évvel A kegyetlen herceg eseményeit követően játszódik. Elfhon trónján továbbra is Cardan nagykirály ül Jude Duartéval az oldalán, Oak ezért viszonylag nagyobb szabadságból élvezheti a trónörökösként járó előnyöket és hátrányokat. Az immár felnőttkor küszöbén álló tündérnek annak idején Wren (avagy Suren), a Fogasudvar hercegnőjének kezét ígérték, azonban az udvar bukása után a jegyesség felbomlott. Wren azóta messziről kerüli a tündérek földjét, hiszen gyerekkorában megfosztották attól, ami a legértékesebb volt számára: az emberi örökbefogadó családjától. A lány azóta távolról figyeli őket, és óvja hármójukat a gonosz tündérek erejétől. Egy nap azonban Oak felkeresi Wrent, mert szüksége van a lány segítségére egy küldetéshez. Útja abba a Fogasudvarba vezet, ahonnan Wren származik, és ami annyira rémes, hogy a lány magától sohasem térne oda vissza.
Az elrabolt örökös előtt nem olvastam újra az eredeti trilógiát, ami némileg hiba volt, hiszen *A semmi királynőjének történéseiből szinte semmire sem emlékszem, holott annak a végkifejletét ismerni elengedhetetlen, hogy megértsük Elfon jelenlegi világrendjét, valamint a két új főhősünk szerepét ebben. Wren karaktere egyáltalán nem rémlett számomra, holott arra következtetek, hogy valószínűleg kapott némi szerepet már A semmi királynőjében is. Ha ti nálam jobban emlékeztek a regény fejleményeire, nem feltétlenül javaslom a trilógia újraolvasását Az elrabolt örökös előtt, de ha hozzám hasonlóan hajlamosak vagytok az aranyhal-szindrómára, álljon itt figyelmeztetésül, hogy az emlékekre borult homály némileg hatással lehet az olvasási élményre is. Azt pedig végképp nem javaslom, hogy az eredeti trilógiát egyáltalán nem ismerve vágjon bele valaki, ugyanis a regény világépítésre már egyáltalán nem szán időt.
Az elrabolt örökös arra az erőltetett problémafelvetésre épül(het), hogyan áll Oak ahhoz a szerephez, amit végül ráosztottak a trónért folyó hatalmi harcban, sok évvel ezelőtt. Egy rövid ideig úgy álltak a csillagok, hogy nagykirály lehet belőle, és Cardan csak egyfajta régens szerepet tölt be, egyelőre azonban úgy tűnik, nagybátyja igen kényelmesen ül azon a trónon. Hamar kiderül, hogy Oak egyébként ezt nem kifejezetten bánja, és jelenleg egyéb kalandokon jár az esze. Most a (nevelő)apját, Madoc-ot szeretné kiszabadítani a Fogasudvar fogságából, mivel számkivetettként Cardan udvara nem lehhe hajlandó sereget küldeni a megmentésére. Lényeg a lényeg, kell némi idő, mire igazán felépül a történet, még annak ellenére is, hogy Holly Black-nek a világépítésbe már nem kell energiát fektetnie. A regény első fele ezért lagymatag, nehezen értelmezhető, kevésbé dinamikus.
Megismerünk azonban közelebbről egy igazán izgalmas karaktert, Wrent, aki eredeti nevén Suren, de kicsi korában, amikor árvaként bolyongva ráleltek az emberek világában, csak ennyit tudott kiejteni a nevéből. Eredetileg a Fogasudvar hercegnője és trónörököse, ők azonban Jude-ék ellen harcoltak a háborúban, így elbukták pozíciójukat. Wren ezután az emberek világába került, ahol évekig bolyongott egyedül, de nem céltalanul. Ahhoz a családhoz tért ugyanis vissza, akik gyerekkorában örökbefogadták, de évekkel később, mikor a Fogasudvar érte ment, megtagadták őt. Wren azóta ezzel a mély fájdalommal a szívében él, és annak ellenére képtelen elengedni a fogadott családját, hogy a szemébe mondták, nem szeretik őt. A napjait az tölti ki, hogy utánuk epekedik, belopakodik a házukba, és szemmel tartja a körülöttük élő tündéreket, hogy véletlenül se kerüljenek a közelükbe. Rendkívül megható és szívfájdító nézni ennek a tiszta léleknek a szenvedését, aki semmi mást nem akar, csak azt, hogy szeressék. És ennek megfelelően rengeteg a potenciál benne a jellemfejlődésre. Remek választás volt főszereplőnek, sokkal inkább, mint Oak lett volna.
És ha már róla beszélünk… vele kapcsolatban kellemesen csalódtam, de nem bánom, hogy másodlagos szereplő lett csupán. Spin-offok esetében mindig tartok attól, hogy nem képesek visszaadni annak a karakternek a jellemzőit, akit korábban megismertünk. Itt azonban némileg könnyebb dolga volt Holly Blacknek, ugyanis Oak az eredeti történet idején még kisgyerek volt személyiség nélkül. Imádtam azt az embert, akivé végül fejlődött, rendkívl izgalmas karakter lett belőle és rengeteg színt adott a történetnek.
A regény esetében érdekes kivárni a második felét, ugyanis minden addigra érik be, és valamennyivel többet értünk már meg a kusza és fondorlatos cselekményből. Sőt, addigra ismét megtanuljuk – ha esetleg már elfelejtettük volna –, hogy Elfhonban nem lehet bízni abban, amit látunk, és hiába nem hazudhatnak a tündérek, náluk jobban senki sem képes elferdíteni a valóságot. Oak pedig Madoc és Jude társaságában nevelkedett, így a legnagyobb baklövés, amit elkövethetünk, hogy alábecsüljük őt.
Összességében Az elrabolt örökös, bár nem ér fel számomra az eredeti sorozathoz, de tudott újat és izgalmasat mutatni. Az elejét nem élveztem, nehezen helyezkedtem bele, de megérte várni a második felére. Az ármányokkal, megtévesztésekkel teli fordulatok viszont sokkal jobban lenyűgöztek, mint az eredeti sorozatban. Egyértelmű, hogy folytatni fogom a duológiát a következő résszel, amikor megjelenik.
Oldalszám: 368
Sorozat: Az elrabolt örökös 1. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: The Stolen Heir (2023)
Fordította: Sugár Fruzsina Beáta
Műfaj: fantasy, romantikus, young adult
0 megjegyzés