K. A. Linde: Mágia a Magyalkönyvtárban
Az az igazság, hogy hiába van végtelen hosszúságú várólistám, bizonyos időszakokra előre meghatározott olvasási terveim és egy elképzelésem arról, milyen jellegű könyveket élvezek és melyeket nem, sokszor nem tudok ellenállni a kísérletezésnek. Ami alapvetően nem baj, természetesen, hiszen rengetegszer előfordult, hogy csodálatos élményt kaptam az adott történettől, sőt, tulajdonképpen ennek ellenkezője fordul elő ritkábban. A Mágia a Magyalkönyvtárban is félig-meddig inkább kísérletezés volt. Sokkal nagyobb szerepet játszott a döntésben a köré felhúzott marketing, na meg a pogányságból kölcsönzött motívumok (amit később egy külön bekezdésben kifejtek majd), mint a fülszöveg által előrejelzett történet. Sajnos viszont ez nem úgy sült el, ahogyan szerettem volna.
Kierse McKenna olyan világban él, ahol minden sarkon szörnyekbe botolhat. A vámpírok, vérfarkasok, druidák, boszorkánymesterek, trollok, koboldok és még megannyi természetfeletti lény a közelmúltban fedte fel valódi alakját, rászabadítva a pusztulást és a félelmet a világra. Emberek maroknyi csapatának ugyan sikerült azt elérni, hogy megkössék a Szörnyegyezményt, és ezáltal némi védelmet élvezzenek a természetfeletti képességekkel nem rendelkezők, de az addig ismert világ teljesen összeomlott. Kierse egy a megtört emberek közül, ám ő olyan életet teremtett magának, ahol kevésbé kell félteni. Tolvajként igyekszik boldogulni New York bandákkal teli utcáin, időnként komolyabb megbízásokat is végrehajtva. Egy éjjel azonban a meglovasítani szándékozott gyémántgyűrű gazdája felfigyel rá, akiről kiderül, hogy nagy hatalmú boszorkánymester. A Szörnyegyezmény megsértéséért ez Kierse életébe is kerülhetne, nagy meglepetésére azonban a férfi inkább munkát ajánl neki.
A Mágia a Magyalkönyvtárban világépítése érdekes: a jelenünkben játszódik ugyan, de egy olyan verziójában, ahol egyikünk sem szívesen élne. Az egészségügyi ellátás és a ma természetesnek gondolt javak (pl. mobiltelefon, tömegközlekedés) megfizethetetlenek az egyszerű ember számára, és minden utcasarkon egy-egy szörny leselkedik rájuk. Eleinte az emberek szemszögéből ismerjük meg a szituációt, ami rendkívül nyomasztónak és megoldhatatlannak tűnik. Később azonban, ahogyan Kierse egyre inkább a szörnyek bűvkörébe kerül, látjuk, mennyire lenyűgöző is tud lenni a világuk és a mágia, amit birtokolnak.
Mint említettem, a regényt leginkább a Magyal- és Tölgykirály motívumának megjelenése miatt szerettem volna elolvasni. Nem titok, bár még kevésbé hangsúlyozom, de az elmúlt években nagy hatással voltak rám bizonyos pogány elképzelések, amelyek jelenleg a formálódó spirituális utam alapját is képezik. A Magyal- és Tölgykirály pedig a pogány hagyományokban az évszakok váltakozásának, az év folyamatának, az idő haladásának szimbólumaként is tekinthetők. A történetük (dióhéjban) pontosan az, ahogyan a regényben is szerepel: a napfordulók váltakozásakor az egyik legyőzi a másikat, a harcuk örökké tart, de mégsem élhet egyik a másik nélkül. A nappalok rövidülésével a Magyalkirály, a hosszabbodásukkal a Tölgykirály kerül ereje teljébe. Az érdekelt leginkább, K. A. Linde milyen módon jeleníti meg ezt a történetben, mennyire lesz hangsúlyos (ha már a címében is megjelenik), és legfőképp, mennyire tartja meg a szimbólum lényegét. És bár a történet folyamán kissé csalódott voltam, hiszen nagyon hangsúlytalan volt, de a végkifejletben lényegében mindent bepótolt a szerző. Igaz, némileg zavaros volt számomra, de lesz néhány folytatása is ennek a regénynek, ami talán tisztázza a helyzetet.
Tetszett, hogy olyan párhuzamot is felfedeztem, amelyre nem számítottam. Nem tudom, szándékos-e vagy véletlen, de a történet bizonyos részleteiben erősen emlékeztetett a Szépség és a Szörnyeteg meséjére. Apróság, de számomra már önmagában a szörny kifejezés is árulkodó, vagy akár az, hogy Kierse-t csábítja a boszorkánymester, Graves könyvtára. Erősebben utal rá, hogy a küldetés idejére a főszereplőnknek ennek a bizonyos a szörnynek a házában kell maradnia, és közben még egymásba is szeretnek, természetesen.
Kifejezetten tetszett még, hogy a szerző a mellékszereplők megszólaltatásával is színesítette a történetet. Egy-egy rövid jelenet erejéig ugyanis egy-egy válogatott karakter szemszögéből követjük az eseményeket, akik olyan cselekményszálakba engednek bepillantást, amelyekről csak a főszereplőnk követésével nem szereznénk tudomást. Azért is tartom ezt remek módszernek, mert így finoman jelzi számunkra a szerző, hogy hiába szerepelnek keveset, nekik is megvan a maguk története a háttérben.
Az élményhez nem mindig ad hozzá annyit a kiadvány milyensége, hogy külön kiemeljem az értékelésemben, itt viszont kénytelen vagyok neki egy bekezdést szentelni. A Kiadó nagyon kitett magáért annak érdekében, hogy minél vonzóbb legyen számunkra a kötet: megjelent puha- és keménytáblás verzióban, kapott élfestést, és megtartották a gyönyörű, külföldi borítót. Ezen kívül a keménytáblás kiadás védőborító alatti borítóján, valamint az elülső és hátsó előzéklapon is található egy-egy grafika, amelyek a főszereplőnket ábrázolják bizonyos helyzetekben. Ráadásként aki a Kiadó oldaláról rendelte meg a kötetet, kapott egy kis csomag tarot-kártyát, melynek rajzai a könyv egy-egy motívumát emelik ki.
Sajnos azonban hiába ragadott meg néhány eleme a regénynek, éreztem némi hiányosságot benne. Sokkal többet szerettem volna olvasni például a világ felépítéséről, a szörnyekről és a mágiáról, hogy honnan erednek, hogyan éltek ezelőtt. A karakterviszonyok kifejtése is lehetett volna alaposabb, nemigen értem például Kierse kapcsolatának jellegét a barátaival.
Összességében sajnos azt kell mondanom, nem nyerte el a tetszésemet a Mágia a Magyalkönyvtárban, viszont ezért teljes mértékben az ízlésem okolható, nem a könyv vél vagy valós minőségi problémái. Egyszerűen nem tudott magával ragadni sem a történet, sem pedig a kifejtése, a karakterek pedig végképp. Úgy érzem, semmi újdonságot nem mondott számomra, még annak ellenére sem, hogy beemelt eredetileg pogány motívumokat, amit regényben nemigen láttam még. Hiába volt akciódús, nem sodort magával a lendülete, inkább csak túl akartam lendülni rajta. Nem volt kifejezetten rossz élmény, sőt, sokkal inkább csak semleges, de már ez is elegendő, hogy döntsek arról, kíváncsi vagyok-e a folytatására. Nem jelentem ki egyértelműen, hiszen nem ismerem a jövőbeli énemet, de jelenleg erősen a nem felé hajlok. Viszont amondó vagyok, ha alapvetően felkeltette az érdeklődésedet a fülszöveg, ne az én élményeimre alapozz, tegyél vele egy próbát!
Oldalszám: 464
Sorozat: Tölgy és Magyal-ciklus 1.
Eredeti cím: The Wren in the Holly Library (2024)
Fordította: Ács Eleonóra
Műfaj: (dark, urban) fantasy, romantikus, new adult
0 megjegyzés