Értékelés

Kiadás: Kolibri (2020)
Oldalszám: 458
Sorozat: Caraval 3.
Eredeti cím: Finale (2019)
Fordította: Sepsi László
Műfaj: fantasy, romantikus

Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni.
Egy álom, amelyért megéri meghalni.
Egy befejezés, amelyre megérte várni.

Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik.
Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja.

A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

A nagysikerű Caraval sorozat számos magyar és külföldi olvasó szívébe belopta magát. Ebben a részben a Dragna-testvérpár elindul utolsó kalandjára, amelyet már olyan régóta vártunk. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen ebből a fantasztikus sorozatzáró kötetből egy nyereménypéldány csak rátok vár!

Nyereményjáték

A sorozatban számos szereplő megfordult már. Voltak, akiknek mindhárom kötetben fontos szerepük volt, és persze akadtak olyanok is, akik idő közben lemorzsolódtak. A ti feladatotok, hogy a bloggerek bejegyzésében kiemelt betűkből összerakjátok egy-egy szereplő nevét, ezt követően pedig írjátok be a helyes megoldást a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

09.21. Kelly és Lupi olvas

09.23. Readinspo (extra)

09.25. Csak olvass!

09.27. Fanni’s Library

09.29. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Valószínűleg senki számára nem fogok meglepetést okozni azzal, ha elárulom: a borító miatt szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. A legpontosabban talán a megbabonázva szóval lehetne leírni, milyen érzés fogott el, akárhányszor csak belefutottam az adatlapjába Molyon való böngészés közben, vagy az Instagramot görgetve. Szerelem volt első látásra. Bár egy kis utánanézést követően a fülszöveg már kevésbé kápráztatott el, de a rengeteg pozitív értékelés és a műfaja miatt (egyre jobban belehabarodom a fantasy könyvekbe) mindenképpen szerettem volna adni neki egy esélyt.

A Caraval két rendkívül szoros kötelékben élő testvér, Scarlett és Donatella (a későbbiekben csak Tella) utazását beszéli el, mely során a kegyetlen édesapjuk elől egy nagyszabású, cirkuszi előadáshoz hasonlatos fesztiválra menekülnek, remélve, hogy ezután végleg megszabadulhatnak tőle. A bonyodalom akkor kezdődik, mikor a nővérek elkeverednek egymástól, és Scarlett felfedezi, hogy képtelen a húga nyomára bukkanni - egészen egyszerűen elnyelte a játékra érkező embertömeg! Ezután hamar világossá válik, hogy ha Tella nem kerül elő még a Caraval utolsó éjszakájának vége előtt, sohasem látják egymást többé.

Nem lehet azt mondani, hogy a Caravallal nem indult jól a kapcsolatunk. Rögtön az első oldalakon, a szigetvilágról és a 17-18. századi öltözködésről olvasva elfogott az a különleges hangulat, amely leginkább a kalózos filmeket, élükön az egyik nagy kedvencemet, a Karib-tenger kalózai sorozatot jellemzi. Ez, és a rendkívül erős indítás bizakodóvá tett. Zseniálisnak tartom a családon belüli erőszakkal, bántalmazó szülővel kapcsolatos szálat, hiszen egyrészt hihetetlenül izgalmas pillanatokat okozott itt, az elején és a későbbiekben is, másrészt pedig ritkán jelenik meg regényekben ahhoz képest, mennyiszer fordul elő a valóságban.

Az esztétika iránti igényemet maximálisan kiszolgálta a Caraval. A játék helyszínén való eligazodást nagyban segíti a könyv elején található csodálatos és részletgazdag térkép (igaz, végig nagyon hiányoltam egy, a Caravalon kívüli világot bemutató térképet, mert bár a sztori szempontjából kevésbé lényeges, de sokkal komfortosabban éreztem volna magam az olvasás során, ha a többi, megemlített szigetet is el tudtam volna helyezni). A főbb szakaszokat egy gyönyörű, rózsamintás lap választja el egymástól, ezen kívül a történetbeli üzengetések formázása is úgy hat, mintha beragasztották volna a cetliket a könyvbe.

Véleményem szerint az alaptörténet azért nem lett bonyolultabb, mert a regény fő attrakciója maga a Caraval. Ez a néhány napos, valódi mágiával átitatott rendezvény volt mindig is Scarlett és Tella álmainak középpontjában, mivel a játékosok itt olyan felejthetetlen élményben részesülnek, amit semmi sem lesz képes később felülírni. A Caraval jellegét talán a fesztivál, karnevál és cirkuszi előadás ötvözésével lehetne legjobban körülírni. Minden utcasarkon vár valami attrakció, amiről nem lehet tudni, hogy szemfényvesztés-e vagy valódi mágia, és a tárgyakért pénz helyett emlékekkel, félelmekkel kell fizetni. Elképesztő, vad képzelőerő kellett mindennek a kitalálásához, amiért egyértelmű csodálattal adózom Stephanie Garbernek.

Ugyanakkor azért nem, amiért ilyen kevéssé részesülhettünk belőle. Mivel a főszereplőnk, Scarlett a történet során végig azzal van elfoglalva, hogy megtalálja a húgát, nagyrészt kivonja magát a játékból. Nem élvezetből vesz részt rajta, hanem kényszerből, és ezért a negatívumai kerülnek előtérbe, szemben a szórakozással. Mindemiatt a történet végére én sajnos nem értettem meg teljes mértékben, mi olyan nagyszerű a Caravalban, hogy mindenki a részvételről ábrándozik.

Scarlett, a főszereplőnk nem az a típusú karakter, akit mindenki kedvelni fog. Az egyetlen érdekes tulajdonsága, hogy szinesztéziás, és ezért a hangulataihoz, érzéseihez különböző színek társulnak. Csakhogy nem a legeszesebb teremtés. Hiába jön rá bizonyos dolgokra, és veszi észre az árulkodó jeleket, egyszerűen nem foglalkozik velük, és éppen ezért bizonyos összefüggésekre olvasóként már jó pár fejezettel hamarabb rá lehet jönni. Ezen kívül minden egyes döntése meghozatalakor oldalakon keresztül mérlegel a lehetőségei között, ami egy idő után már túlzás.

Amit viszont Scarlett karaktere elrontott, azt Juliané megmentette. Eleinte nem hittem, hogy huzamosabb ideig része lesz a regénynek, de mikor már ez egyértelműsödni látszott, a történetben betöltött szerepe adott okot a találgatásra. Végig titokzatoskodik, ami egy pozitív értelmű feszültséget teremt, és egészen az utolsó oldalakig nem lehetünk biztosak benne, mi igaz vele kapcsolatban, és mi nem - ami pedig itt kiderül, az mindent felforgat. A pimaszsága sosem esett át a ló túloldalára, és a Scarlettel való kapcsolata olyan, amiért érdemes szurkolni.

Stephanie Garbert az írásstílusa miatt is csodálom. Rendkívül érzékletes leírások szövik át a regényt, mintha inkább képekben gondolkozna történet helyett. Bár emiatt az utóbbi kevésbé kiforrott, lassú lefolyású és tele van logikai bukfencekkel (ugye nem csak nekem tűnt fel, hogy a Caravalban senki sem eszik?), de vizualizálva az eseményeket bőven kárpótolva leszünk.

Összességében, bár teljes mértékben értem, miért szerettek bele mások ennyire menthetetlenül a Caraval világába, engem ez sajnos most nem tudott teljes mértékben magával ragadni. Talán túl későn vagy nem a megfelelő életszakaszban találtuk meg egymást. Mindenesetre biztos, hogy tovább fogom olvasni, hiszen a második rész (Legendary) cselekménye sokkal izgalmasabbnak tűnik számomra.

Értékelés

Kiadás: Kolibri (2017)
Oldalszám: 472
Sorozat: Caraval 1.
Eredeti cím: Caraval (2017)
Fordította: Falcsik Mari
Műfaj: (high) fantasy, ifjúsági, kaland, mágikus realizmus, romantikus

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Mi is lehetne elvontabb dolog az emberi test kapcsán az emlékezetnél? Egészen eddig tudatosan tartottam magam távol az agyat érintő kérdésektől, hiszen ennek a szervnek a működését még a tudósoknak sem sikerült teljesen megfejteniük - akkor én mégis hogyan lennék képes megérteni? A jég viszont megtört abban a pillanatban, amikor megláttam ezt gyönyörű a borítót (Féder Márta munkáinak nehéz ellenállni). Úgy voltam vele: ha már ez az év az edukatív, ismeretterjesztő könyvekről szól számomra, és még lehetőségem is van egy újabb igényes példányt elolvasni a kiadó jóvoltából, itt lenne az ideje felzárkózni ebből a témakörből is.

A Titokzatos memória rendkívül jó címválasztás - magában foglalja, hogy még mindig rengeteg a bizonytalanság a téma kapcsán, de ettől függetlenül a már létező válaszokból egy körülbelüli, vázlatszerű képet felépíthetünk az emberi emlékezet működéséről. A könyv elsősorban az emlékek természetét segít nekünk megérteni, de a kérdés különböző aspektusait végigjárva szó esik benne például a hamis emlékekről, szélsőségesen jó vagy rossz memóriával rendelkező emberekről, illetve az élmények agyban való tárolódásáról is.

Még az elkezdése előtt kellemes meglepetésként ért a tény, hogy ezt a könyvet két norvég nő (egy testvérpár, egyébként) rakta össze. Már beszéltem a blogon az egészen friss, de rendkívül erős vonzalmamról a skandináv ország iránt, amely miatt fokozott érdeklődéssel fogyasztok bármilyen innen származó, vagy erről szóló tartalmat, és ez ebben az esetben sem volt másként. Titkon reméltem, hogy megörvendeztetnek némi információmorzsával az országról - és tényleg így lett! Több norvég életkép, név és könyvcím is szerepelt a lapokon (ráadásul bizonyos szavakat már megértettem), nagy boldogságomra. Ezek után nem lehet azzal vádolni, hogy nem indult jól a viszonyunk a Titokzatos memóriával. :)

A borítón lévő csikóhal nem véletlen választás - az agy emlékekért felelős része, a hippokampusz ugyanis erről a különleges állatról kapta a nevét (hippocampus /lat./ = “tengeri lószörny”), csupán az alakja miatt. Imádtam, hogy a csikóhal motívuma az egész könyvet végigkísérte, és sokszor egészen frappáns, irodalmi módon bukkant fel a szövegben. Ilyenkor egyértelműen látszott, hogy a testvérpár egyik tagja író.

Leginkább a különböző kísérletekről, speciális esetekről szóló leírásokat élveztem a könyvben. Különösen érdekes volt számomra Henry Molaison története, akinek egy félresikerült epilepsziakezelés során mindkét oldalon kioperálták a hippocampusát, ezért az egész hátralévő életében hosszú távú memória nélkül volt kénytelen boldogulni. Valódi kincs volt ő az emlékezetkutatók számára, hiszen rengeteg dologra rávilágított az esete az emlékek természetét illetően - például arra, hogy a memóriától függetlenül tudhatjuk azt, kik vagyunk, csupán azt nem, hogyan lettünk olyanok, illetve arra is, hogy a legrégebbi emlékeinket már nem a hippocampus tárolja, hanem szétszóródnak az agyban.

Sajnos azonban hiába irodalmár a szerzőpáros egyik tagja (Hilde), szerintem nem sikerült elkerülni azt, hogy túlságosan száraz és tudományos legyen a szöveg megfogalmazása. Többször is rá kellett szólnom magamra, hogy fókuszáljak, hiszen elkalandozott a figyelmem, és csak apránként tudtam olvasni a könyvet, mert egyszerűen nem kötött le.

A koncentrációs problémámon nem segített az sem, hogy a szerzők a témák között ugrálós technikát választották - vagyis a fejezet elején-közepén elkezdettet félbehagyták, és azt csak oldalakkal később folytatták, fejezték be, vonták le a konklúzióját. Igaz, ezt illetően már megedződtem Jonathan Safran Foer által, aki a Globális öngyilkosságban ugyanezt a módszert alkalmazta egy egészen magas szinten (volt, hogy egy rövid fejezeten belül 5-6 elkezdett téma lógott a levegőben, és valamit még 50-100 oldallal később is tovább fűzött). Jelentősen tehát nem rontott az olvasási élményen ez a technika, de volt, hogy túlságosan erőltetettnek éreztem.

Összességében a Titokzatos memória, bár kétségkívül igényes és érdekes olvasmány, de úgy érzem, inkább a nálam jóval tudományosabb beállítottságú egyéneket fogja magával ragadni. Az viszont lenyűgözött és felvillanyozott, hogy a tudomány már ilyen szinten képes eligazodni még az olyan elvont, matematikai képletekkel leírhatatlan dolgokat illetően is, mint az emberi emlékezet.

Értékelés

Kiadás: Park (2020)
Oldalszám: 302
Eredeti cím: Å dykke etter sjøhester - En bok om hukommelse (2016)
Fordította: Domsa Zsófia
Műfaj: pszichológia, ismeretterjesztő

Vajon ​hol tárolja agyunk az emlékeket, és tulajdonképpen mi az emlékezet? Milyen az, ha nagyon jó a memóriánk, és milyen, ha nagyon rossz? Vajon lehet teljes életet élni emlékek nélkül? Képes-e a memória jó és rossz irányba is hatni – vagy időben előre?
Emlékezőképességére az idők hajnalától fogva mágikus tulajdonságként tekintett az ember, az emlékezetet övező rejtélyeket mindig is élénk érdeklődés övezte. Ebben a könyvben a két nővér, Hilde és Ylva Ostby emlékezeti és tudománytörténeti mélymerülésre indul. Búvárkodásuk során a szakterület nemzetközi élvonalához tartozó kutatókkal készítenek interjút, extrém memóriával és extrém feledékenységgel élő emberekkel találkoznak, és beszélnek olyanokkal, akik hamis emlékekről vagy egy emlékezetükben hordozott traumáról számolnak be. Megszólaltatnak négy sakknagymestert és egy bestsellerszépírót, és értekeznek az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületével is, ráadásul tíz búvárt küldenek az Oslo-fjord mélyére, hogy közelebb férkőzhessenek az emlékezet természetéhez.
A Titokzatos memória egyedi, felejthetetlen könyv az emlékezésről, amely feltárja előttünk mindazt, ahogy agyunk varázslatos módon előhívja a tudást, és újrateremti számunkra a letűnt pillanatot, és azt is, ahogy emlékeink teszik lehetővé, hogy el tudjuk képzelni a jövőnket. Ugyanakkor fény derül arra, hogy az emlékezet igencsak megbízhatatlan, öntörvényű társunk életünk során, és hogy bizony az se baj, ha feledésbe merülnek bizonyos emlékek.

Hilde Ostby 1975-ben született, szellemtörténész, szépíró, újságíró, volt kiadói szerkesztő. 2013-ban jelent meg első regénye, a nagy sikereket elért A vágyakozás enciklopédiája.
Ylva Ostby 1979-ben született, az Oslói Egyetemen szerzett a neuropszichológia területén doktori fokozatot, jelenleg Norvégia egyik vezető emlékezetkutatója.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Nyereményjáték

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

A Caravalban két nővér vesz részt egy legendás, romantikával átitatott, de veszélyes játékban, melynek egyértelműen az életükre kiható következménye lesz. Melyik könyv a kedvenced azok közül, amiben  ugyanígy szerepel valami nagy tétű játszma, színdarab vagy kihívás a főszereplő(k) részvételével?

Ez egy régebbi könyv, de az örök kedvenceim közül az egyik - L. J. Smithtől a The Forbidden Game. A története még a horror műfaját is szórakoztatóvá teszi, mivel egy gonosz társasjáték kel életre benne, és mindenkit megszívat, aki játszik vele. A történet főgonosza az egyik kedvencem: az a fajta rosszfiú, akitől reméled, hogy egyszer majd meghív a játékba.

Lee Kelly A Criminal Magic-ját is szeretem. Ez egy hol fantasy, hol történelmi regény, amelyben a mágia használatát úgy tiltják, mint az alkoholt a szesztilalom idején. Vannak benne gengszterek, romantika, és egy halálosan veszélyes verseny egymással harcoló mágusok között, ami nem egy alkalommal sokkolt engem.

Scarlett és Donatella (a Caraval két főszereplője) között rendkívül erős a kötelék, részben amiatt, mert az apjuk bántalmazta őket. Nevezz meg egy olyan, szintén két nővér kapcsolatáról szóló könyvet, amit imádtál!

Itt kicsit csalni fogok, ugyanis két olyan könyvet fogok mondani, amit még nem volt szerencsém elkezdeni, de nagyon izgatott vagyok miattuk.

Az egyik a Gemini Sonya Mukherjee-től, ami egy rendkívül különböző személyiségjegyekkel rendelkező sziámi ikerpárról szól, akiknek fontolóra kell venniük, hogy képesek-e együtt megvalósítani az álmaikat, vagy pedig bevállalják az életveszélyes szétválasztó műtétet. Sosem olvastam még könyvet sziámi ikrekről, de a rövid részletekből, amit már láttam, az biztos, hogy Sonya írásstílusából érződik az erős hang és személyiség, szóval izgatottan várom, hogy belemerülhessek ebbe a könyvbe.

Izgatottan várom még Jessica Taylortól A Map for Wrecked Girls-t. Ez a könyv csak jövő ősszel fog érkezni, de szintén két nővér szerepel benne, akik egy rendkívül helyes fiú és rengeteg titok társaságában egy szigeten ragadnak.

A Caraval bonyolult világában sosem lehetünk biztosak abban, hogy a dolgok tényleg azok, aminek látszanak. Melyik a kedvenc misztikus/"semmi sem az, aminek látszik" könyved?

Imádom a misztikus könyveket, szóval hármat választottam.

Mary E. Pearsontól Az árulás csókja most a mániám - még sosem olvastam olyan könyvet, ami ilyen sok gondolkodásra ösztönzött. A történet egy kalandravágyó hercegnőről szól, aki a megszervezett házassága reggelén elszökik, csakhogy a herceg, akihez hozzá kellett volna mennie, és egy orgyilkos felkutatják. A könyv feléig fogalmam sem volt, a két férfi közül melyik a herceg és melyik a bérgyilkos, de ugyanúgy megkedveltem mindkettőt.

A. G. Howard-tól a RoseBlood - A Rózsa Vérét is őrülten szeretem. Ez egy rendkívül hangulatos Operaház fantomja-újragondolás, tele mágiával, misztikummal és némi romantikával.

A harmadik, amit választottam, még nem jelent meg, de tavaly konkrétan felfaltam egy korai kéziratát ennek a könyvnek, szóval alig várom, hogy már mások is elolvashassák. A The Disappearances Emily Bain Murphytől egy mágiával fűszerezett történelmi regény egy településről, ahol hétévente eltűnik valami létfontosságú - mint például a csillagok. Ez is egy nagyon hangulatos olvasmány, tele feszültséggel és titokkal, illetve lehetetlenül nehéz kérdésekkel.

Melyik a kedvenc fantasy sorozatod?

Melina Marchettától a The Lumatere Chronicles egyszerűen elképesztő. A sorozat tele van mindennel, amiről én szeretek olvasni - elátkozott királyságok, nyomozások, bérgyilkosok, románc, menekülés, udvari intrika, szerelem, halál és gyilkosság. De ami igazán megragadott ebben a sorozatban, azok a tökéletlen karakterek, a problémák, amelyekkel küzdenek, a döntések, amelyekkel megbirkóznak, és a bonyolult kapcsolataik egymással. Imádom azt, ahogyan Melina Marchetta ábrázolja a karakterei felemelkedését és bukását, illetve lenyűgöző látni azt is, hogyan szövi össze mindenkinek az életét, egészen váratlan módokon. Ez a sorozat szívszorító és inspiráló egyszerre.

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Mindig is vevő voltam bármire, ami skandináv és északi, mégis, a mitológia valamiért csupán a közelmúltban keltette fel igazán az érdeklődésemet. Az elmúlt időszakban több olyan könyvet és sorozatot sikerült találnom, amelyben nagy szerepet játszik a mondakör, vagy éppen tömve van a rá vonatkozó utalásokkal (pl. Papp Dóra Bolyongója vagy a Vikingek), és egyre inkább zavart, hogy ezeket nem értem. Gondoltam, hogy ha már a későbbiekben amúgy is a térségbe tervezek cuccolni, ideje lenne végre behozni a lemaradásomat és utánaolvasni a dolognak. Az Odin és a bandája megjelenése ebből a szempontból éppen kapóra jött - leszögezem, volt azért előtte komolyabb szöveg is a kezemben, de egy Marvel-filmhez képest még ez a gyerekkönyv is mérföldekkel hitelesebb tájékozódási forrásnak számít.

Ha valakit maga a téma nem is hat meg, egyszerűen képtelenség szó nélkül elmenni a kialakítása mellett. Az első belelapozás alkalmával én rögtön beleszerettem Ramona Wultschner rajzaiba. Hihetetlenül igényes és részletgazdag módon ábrázolja az isteneket, először egy egész alakos illusztrációval, majd egy duplaoldalas bemutatással, mindig csupán egy adott karakterre fókuszálva. Ezután egy hosszabb-rövidebb novella következik, amelyek tulajdonképpen a skandináv mitológia válogatott mítoszai, gyereknyelvre adaptálva.

A könyvben 14 karaktert ismerhetünk meg bővebben. Az első felében az istenekre helyeződik a hangsúly: az olyan népszerű személyiségek, mint Odin, Loki és Thor mellett bemutatja a nagyfőnök nejét, Frigget, a szerelemistennőt, Freyját, a fiatalság istennőjét, Idunt, illetve a félkezű háborúistent, Tyrt.

Nagyjából a könyv felénél történik egy éles váltás, az ezután következő karakterek ugyanis már nem istenek. Skadi egy óriásnő, Andvari törpe, Brynhild valkűr, Regin, Sigurd, Thora és Ragnar pedig halandók, akik valamilyen szempontból különleges tettet vittek véghez. Az ő történeteik nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, tehát a kötet második felének novelláit mindenképpen sorban érdemes olvasni. Megjegyzem, ez az éles elkülönülés egy kicsit furcsa volt számomra - mintha elfogytak volna a bemutatásra alkalmas istenek, és jobb alternatívát nem talált volna a szerző a folytatáshoz. Én azért szívesen olvastam volna még Freyről, Baldurról, Heimdallról vagy akár Njördről is, de ők így csak említés szintjén kerültek bele a könyvbe.

Nagyra értékelem, hogy a különböző mitológiákat bemutató sorozatban a skandináv is szerepet kapott, hiszen ez még csak említés szintjén sem kerül elő az iskolában (sem általánosban, sem középben), pedig egyre több és több film, sorozat és könyv dolgozza fel a témakört. Ha rajtam múlna, az “általános műveltséghez” ez is hozzátartozna, de amíg nem reformálódik meg a magyar iskolarendszer, egy ilyesfajta olvasmány könnyen pótolhatja az elmaradásokat, és kialakíthatja a gyerekben az igényt arra, hogy később önállóan nézzen utána ezeknek a mítoszoknak. Bár én személy szerint annyira nem kedvelem ezt a mitológiát (pedig világéletemben szerelmes voltam a térségbe), de az tagadhatatlan, hogy túlságosan nagyszerű ahhoz, hogy ilyen keveset foglalkozzunk vele, mint most.

A humor nagy erőssége a kötetnek. Én személy szerint különösen imádtam az előszót - úgy van megírva, mintha Odin személyesen rendelte volna meg a novellagyűjteményt, hogy aztán ledobja a Földre, a halandók világába. (“De ha még egyszer el mertek felejteni minket, isteneket, Thort uszítom rátok a böhöm nagy kalapácsával, és akkor aztán annyi nektek!”)

Ugyanakkor a nyelvezettel nem értettem egyet: én túl szlengesnek, túl lazának találtam. El tudom képzelni, hogy a célközönség kifejezetten élvezi az ilyesmit, és talán még van is egy pozitív hatása abból a szempontból, hogy közelebb hozza hozzájuk a témát, de ilyenkor kicsit tartok attól, hogy átveszik ezt a stílust, főleg ebben a fogékony korban.

A szlengekért viszont szerencsére bőven kárpótolt az, hogy mennyire igényesen van összerakva a kötet. Rendkívül olvasmányos és szórakoztató a megfogalmazása, ami óriásit dob a hangulatán. A karakterek személyisége tökéletesen átjön a sorok között, tehát a célját maradéktalanul eléri. Mindemellett pedig edukatív, hiszen átfogó képet fest le a skandináv mitológiáról és világképről.

Összességében az Odin és bandája éppen az a könyv, ami kortól és nemtől függetlenül nagyon sok embernek örömet tudna okozni, és remélem, fog is a jövőben. Könnyen el tudom képzelni, hogy később a gyerekeim kezében köt majd ki (akár kiköltözünk a térségbe, akár nem) - de ez még bőven a jövő zenéje. Addig is időről időre biztosan belelapozgatok majd, csupán azért, hogy gyönyörködhessek a rajzokban.

Értékelés

Kiadás: Kolibri (2020)
Oldalszám: 196
Eredeti cím: Ich, Odin, und die wilden Wikinger (2019)
Fordította: Veress Kata
Műfaj: gyerekkönyv, ismeretterjesztő

Ütős történetek a legrafkósabb és legtökkelütöttebb viking ászokról!
Szereted Thor, a szuperhős, Erik, a viking vagy épp Hablaty és Fogatlan történeteit? Itt az idő, hogy megismerj még több viking mítoszt, istent és hőst! Tudod-e, hogyan lopták el Thor, a tökfejű mennydörgésisten legendás kalapácsát? És ki lehet Hel, a depis szörnylány? Vajon miért van sárkány a viking hajók elején? Ha szívesen villognál egyedülálló mitikus tudásoddal, ez a könyv neked szól!

A viking mitológia legvadabb mondái vadiúj csomagolásban. Mítoszok első kézből – Odin, az ász nagyfőnök isteni parancsára!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Az elmúlt időszak egyik legjobban várt könyves megjelenése volt számomra A szabadság nyomában. Bár sosem érdekeltek különösebben a brit királyi családdal kapcsolatos hírek és botrányok, a lényeg azért valamilyen módon mindig eljutott hozzám - csakhogy nem tudhattam, mi igaz közülük, és mi az, ami csupán a média ferdítése. Különösen a Meghan Markle személyét firtató cikkekkel voltak fenntartásaim, hiszen Diana hercegné példájából már láthattuk, meddig képesek elmenni az újságírók egy-egy kiemelkedő sztori érdekében. Így, a “Megxit” után különösen jól jött ez a tényfeltáró- per portrékötet, hiszen addig semmiképp sem szerettem volna véleményt alkotni erről az egyébként (szerintem) történelmi pillanatnak számító eseményről, amíg nem sikerül egy hitelesnek mondható forrásból és alaposan tájékozódnom a körülményekről. Szerencsére Omid Scobie és Carolyn Durand könyve ebből a szempontból kiváló választás volt.

Kezdetben engem is majdnem eltántorított az elolvasásától az a pletyka, miszerint még a címszereplők is elhatárolódnak a kötettől és annak tartalmától. Jogosan merül fel ezek után az emberben a kétely, hogy akkor mégis mennyi köze lehet a valósághoz az ebben leírtaknak? Végül örülök, hogy a kétségek ellenére mégis belekezdtem, hiszen utólag több dolog is meggyőzött a hitelességéről: egyrészt a tény, hogy a brit királyi család tagjai hivatalosan nem járulhatnak hozzá egy róluk szóló életrajzi könyv megjelenéséhez, másrészt pedig az, hogy a pár nem indított pert a forrásként megjelölt személyek ellen az általuk kiadott információk miatt.

Mindemellett megnyugtató volt szembesülni azzal is, hogy a könyv nem két teljesen random figura tollából született: a királyi család stábjának két újságírója vállalkozott a megírására. Ez abból a szempontból abszolút meggyőző, hogy ők egyértelműen jól ismerik a címszereplőket. A személyes beszélgetéseken túl, mivel beláttak a kulisszák mögé, illetve részt vettek különböző formális és informális eseményeken, a legváltozatosabb helyzetekben figyelhették meg Harryt és Meghant, jóval komplexebb képet kapva ezzel róluk, mint amilyet egy kevésbé protekciós sajtós kialakíthat. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha ilyen közel állnak a párhoz - főleg, ha az részben munkakapcsolat -, nem idealizálják-e túl a személyüket?

Szimpatikus volt számomra az is, hogy a könyv végén beszámolnak a munkamódszerükről. Kétségtelen, hogy rengeteg energiát fektettek a kutatásba: két éven keresztül gyűjtötték az anyagokat, számtalan hírt és cikket átböngésztek, több száz forrással beszélgettek, illetve nem egy országba el is utaztak miatta. Mindezt ráadásul megfontoltan dolgozták fel: kizárólag olyan részletek kerültek be a szövegbe, amelyet legalább 2 különböző forrás megerősített.

A könyv mind a külsejét, mind a belsejét tekintve rendkívül igényes. Imádom azt a fotót, amit a borítóra választottak, és a hátlapon szereplő sem marad el sokkal mögötte. A fejezetek alaposak és átgondoltak, egy-egy főbb témakör mentén járják körül - viszonylag időrendben - az eseményeket. Visszanyúlnak egészen Meghan és Harry gyerekkoráig, bemutatva, hogy bizonyos motivációik és meggyőződéseik honnan származnak, majd a kapcsolatuk kialakulásának és elmélyülésének feltárása után a királyi családtól való eltávolodásuk folyamatára éleződik ki a szöveg. A könyv végén egy fényképes melléklet is helyet kapott, tele talán a legszebb fotóikkal.

A kötet rendkívül olvasmányos - a szerzők és/vagy a fordító remekül játszottak a szavakkal, ami a tartalom mellett jelentősen hozzájárult az élményhez. Végig élvezetes maradt, sehol sem veszítette el az érdeklődésemet, és tökéletesen át tudta adni azt, amit akart. Reális és közeli képet festett le a két címszereplőről, rávilágítva a média túlkapásaira velük kapcsolatban, és helyretéve mindenfajta félreértést, félresiklott információt.

A kedvenc részem a könyvben egyértelműen az, amikor a kapcsolatuk kialakulását és elmélyülését részletezi. Igazán megindító volt olvasni arról a bizonyos “rózsaszín ködös” szakaszról, amikor minden egyes szabad percüket együtt töltötték - még úgy is, hogy a fél világot is át kellett utazniuk hozzá.

Meghan Markle kifejezetten szimpatikussá vált számomra az alapján, amit itt olvastam róla. Az, hogy mennyit küzdött a nők jogaiért, az egyenlő bánásmódért, és hogyan áll hozzá a “kétrasszú” származásához, rendkívül példaértékű. Imádom továbbá azt a szerepet, amit a brit királyi családban betölt: egyfajta reformer, aki elvált nőként, részben afroamerikaiként és “alacsony” származásúként házasodott be a famíliába, de az értékrendjének ellentmondó dolgokat még a béke érdekében sem hajlandó elfogadni.

Harry herceg mindig is szimpatikusabb volt számomra a bátyjánál (Vilmos való inkább királynak, de a lázadó lelkeket mindig jobban kedvelem), és ez most csak fokozódott. Pozitív értelemben megdöbbentő volt számomra azt olvasni, hogy a seregben töltött évei alatt miket művelt: nem volt hajlandó a biztonságos bunkerben kuksolni, helyette ugyanúgy részt vett az éles bevetéseken, mint bármelyik katona. Többször volt ő az ellenség kifejezett célpontja, és nem egyszer életveszélyes helyzetbe is került, de mindig tökéletesen helytállt. Emellett már Meghan előtt is felszólalt olyan társadalmi kérdésekben, amire a brit királyi család tagjaitól korábban nem volt példa - például a mentális betegségekkel kapcsolatban, mivel ő maga is küzd(ött) poszttraumás stressz szindrómával.

Az olvasási élményt egyetlen dolog rontotta csak el számomra: a szöveg egy fejezeten belül sokszor össze-vissza ugrál az időben és az események között, amit rendkívül nehéz követni. Sok dolog még mindig nem teljesen tiszta számomra, de legalább a lényeget már értem.

Összességében szerintem igazán érdemes egy esélyt adni A szabadság nyomábannak. Végig fenntartásokkal kezeltem már csupán a részrehajlás miatt is, de kétségkívül egy komplex, tényeken alapuló képet fest le Harry hercegről és Meghan Markleről, mindezt pedig egy rendkívül igényes kontextusban. Aki képbe szeretne kerülni a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban, bátran vegye kézbe ezt a könyvet - garantáltan minden fontos részletet meg fog ismerni.

Értékelés

Kiadás: XXI. Század (2020)
Oldalszám: 384
Eredeti cím: Finding Freedom (2020)
Fordította: Békési József, Gömöri Péter, Novák Gábor
Műfaj: portré, interjú

Mélyebb ​betekintést nyerhetünk Harry és Meghan közös életébe, eloszlatva egy sor félreértést, tisztába téve a burjánzó pletykákat. „A szabadság nyomában egyedülálló betekintést enged a királyi pár életébe." – HARPER'S BAZAAR „Kiderül, miért szakított a pár az udvarral."- MARIE CLAIRE „Vedd fel az olvasószemüveged, és készülj fel egy őrületes királyi utazásra!" – ELITE DAILY Amikor kipattant a brit királyi herceg és az amerikai színésznő románcának híre, a világ szinte csak rájuk figyelt, a média fokozott érdeklődéssel követte az eseményeket. Ám hiába olvashattuk folyamatosan a sussexi herceggel és hercegnével kapcsolatos címlapsztorikat – eljegyzésükről, esküvőjükről, Archie fiuk születéséről, majd arról a példátlan döntésükről, hogy szakítanak a királyi udvarral –, kevesen ismerik Harry és Meghan igaz történetét. A szabadság nyomában révén most először tekinthetünk a szalagcímek mögé, feltárva Harry és Meghan közös életét, eloszlatva a sok pletykát és félreértést, melyekkel a párnak meg kellett küzdenie. Omid Scobie és Carolyn Durand a brit királyi család programjairól tudósító újságírócsapat tagja, így náluk jobban kevesen ismerhetik a fiatal pár életét. Scobie és Durand interjúkat készítettek a párhoz legközelebb álló emberekkel, így A szabadság nyomában egyedülállóan őszinte, közeli és lefegyverző portré egy magabiztos, befolyásos, forradalmi gondolkodású párról, akik nem féltek szakítani a hagyományokkal. Elhatározták, hogy a reflektorfénytől távolabb fognak élni, és az egész világon egyedülálló humanitárius örökséget hagynak hátra. „Az ő történetük, az ő nézőpontjuk." – COSMOPOLITAN UK „Betekintést kapunk olyan részletekbe, amelyekről eddig csak morzsákat hintettek el névtelen források." – VANITY FAIR „Harry és Meghan függetlenedésének igaz története." – NEWSWEEK

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Nyereményjáték

Mennyire követtétek a Harry és Meghan életével kapcsolatos eseményeket? Most ezt tesszük próbára!

A turné minden állomásán találtok egy fotót és egy esemény nevét - ám ezek nem passzolnak össze. A feladat egyszerű: minden fotó és esemény kapott egy betűt és egy számot, nektek annyi a feladatotok, hogy a helyes betű-szám kombinációkat beírjátok a Rafflecopter doboz soraiba. Fontos! A párosok sorrendje teljesen mindegy, a lényeg, hogy passzoljanak a párok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

D

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

A lassan 3 év alatt, amióta rendszeresen járok Budapestre a barátom, és immár az egyetem miatt is, teljesen a Duna hatása alá kerültem. A vonat nem sokkal Kelenföld előtt egy szakaszon szinte közvetlenül a folyó mellett halad, kiváló rálátást biztosítva a hatalmas víztömegre – és én ezt a mai napig, minden egyes alkalommal lenyűgözve nézem végig. Az már csak hab a tortán, hogy az egyetemem épülete éppen a város szerintem egyik legszebb részén, a Gellért-hegy és a Szabadság-híd közelében, a BME kapmuszának területén, a Corvinussal szemben van, közvetlenül a parton. Nem tudom, miben rejlik a Duna mágiája, de úgy érzem, ha már Budapestről van szó, ennél jobban semmi sem érdekel, és mindezek után ki nem hagytam volna ennek a könyvnek az elolvasását.

A Mesélő Budapest és a Várnegyed titkai című kötetéhez még nem volt szerencsém, de a szerző jó híre így is eljutott hozzám, majd mikor belekezdtem, rögtön megértettem, miért van mindenki oda és vissza Tittel Kingáért. Imádtam az írásstílusát – a kedves és szimpatikus hangnem mellé egy rendkívül olvasmányos fogalmazásmód társul, ami miatt sehol sem válik unalmassá a szöveg. Végig abszolút érthető és könnyen fogyasztható maradt, pedig száraz tényekkel dolgozik, amit nehéz lehetett a megfelelő nyelvezetre adaptálni. Ebből látszik, hogy ért ahhoz, amit csinál, és szereti is.

A kis oldalméret és a vékony gerinc senkit ne tévesszen meg: tömve van információval ez a kötet. Nem tudom, hogyan sikerült elintéznie a szerzőnek, hogy minden beleférjen, de semmit nem hiányoltam. Mindemellett még a tartalma sem elnagyolt, mindenről rendkívül részletesen ejt szót. Csak a dunai közlekedésre a könyv negyedét szánta, amiben a hajóktól kezdve a zeppelinig mindenre kitér. Hasonló mértékben foglalkozik még a hidakkal és a szigetekkel is, de bőven jutott hely emellett a folyószabályozásnak, élővilágnak és az árvizeknek. A személyes kedvencem az a szakasz volt, amelyben az elfeledett szakmákról (pl. dunavízhordók, aranyászok, jegesek) beszél.

Külön öröm volt számomra, hogy a kötet már csupán vizuálisan is egy élmény. A fotók, illusztrációk rendkívül gondosan és igényesen lettek összeválogatva, mindegyik tökéletesen passzol a kontextusba, és egyúttal harmonizálnak egymással. Ezt egészítik ki Garaczi Glória csodás rajzai, amelyek nagyon hangulatossá varázsolják az oldalakat.

A koncepció nem csupán a tartalmában stimmel – mivel Tittel Kinga alapvetően idegenvezetőként tevékenykedik, A Duna kincseit is interaktívnak szánta, arra biztatva az olvasót, hogy a sorokkal együtt fedezze fel a várost (illetve ez esetben főleg a folyót). A kis méret igen praktikus, könnyen elfér a kézben, táskában vagy akár egy nagyobb zsebben is, így minden nehézség nélkül magunkkal cipelhetjük a túrára.

Összességében A Duna kincseit csak ajánlani tudom mindenkinek, aki hozzám hasonlóan úgy gondolja, hogy hasznos dolog kicsit behatóbban megismerkedni a fővárosunkkal, még akkor is, ha nem tervezünk odaköltözni, vagy akár már ott élünk, de nem foglalkoztunk még a dologgal. Akit pedig az interaktív része tántorít el az elolvasásától, azt megnyugtatom – én magam sem vágtam neki a rakpartnak, valószínűleg nem is fogok, mégis tökéletesen élvezetes volt túra nélkül is.

Értékelés

Kiadás: Kolibri (2020)
Oldalszám: 196
Műfaj: ismeretterjesztő

Tudtad, hogy akár hajóval is közlekedhetnénk a 4-6-os villamos vonalán? Szerinted hol mérik meg a Duna vízszintjét? Milyen kincsek találhatók a Duna mélyén? Mit nevezünk Budapest kacsájának? És tudtad, a város tengeri kikötő?

Ha szeretnél többet is megtudni a Dunáról, ha érdekel a magyarországi hajózás története, vagy az elfeledett dunai szakmák, illetve minden, ami Európa leghosszabb folyójával kapcsolatos, ez a könyv épp Neked szól!

A Mesélő Budapest zsebkönyv-sorozatának második része csodálatos körutazásra invitál: megmártózhatunk a régmúlt Duna-fürdőkben, kileshetjük a dunai aranyászok titkát, végül megpihenhetünk egy Buchwald-székben a csodálatos szőke – ám Strauss óta kék – Duna partján, hogy előkapjuk a zsebünkből A Duna kincseit, és onnan folytassuk egyedülálló felfedezőutunkat!

Linkek: Moly || megrendelés

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Egészen biztos vagyok benne, hogy az utóbbi időben Az öreg halász és a tenger új kiadásának csodálatos borítója az, ami legtöbbször szembejött velem a könyves berkekben. Nem meglepő persze, hogy mindenki igyekszik beszerezni Hemingway Nobel-díjas klasszikusának ezt a gyönyörű és igényes példányát, de tény, hogy a NIOK miatt még azok is elgondolkodtak a várólistára helyezésén, akik eredetileg tartózkodtak a szerzőtől - mint ahogyan én is. Bár csak távolról szemlélem Szabados Ágnes kihívását, de a júliusi választása engem is kíváncsivá tett, ezért amikor mi is lehetőséget kaptunk megismerni ezt a kisregényt, nem tétováztam.

Hemingwaytől eleve mindenképpen szerettem volna olvasni valamit. Anno az Éjfélkor Párizsban című zseniális film felkeltette az érdeklődésemet az “elveszett nemzedék” tagjai iránt (Hemingway mellett többek között F. Scott Fitzgerald is ide tartozik), de ugyanakkor tartottam is egy kissé a stílusától. Tudtam, hogy az írásai többségének a témaválasztása meglehetősen távol áll attól, amiről én szeretek olvasni (háború, férfias erények), ezért nem bólintottam volna rá akármelyik könyvére. Az öreg halász és a tengerre viszont ez a durvaság pont nem jellemző.

A regényben a szegény, öreg kubai halászt, Santiagot ismerjük meg, aki az elmúlt időszakban rendkívül balszerencsés a szakmájában. 84 napja egyáltalán nem sikerült halat fognia, és a kudarcai miatt már a fiatal segítőjét, Manolint is eltiltották tőle a szülei. A 85. naptól azonban Santiago jelentős változást remél - egy különösen nagy fogásra számít.

Már rögtön az elején megfogott Az öreg halász és a tengerben, hogy idős a főszereplő. Jó érzés volt egy öreg karakter szemszögéből szemlélni az eseményeket, hiszen a kor mindent egészen más megvilágításba helyez, ráadásul ritkán van alkalmam hasonlót tapasztalni egy regényben. Hemingway kiválóan át tudta adni azt, mennyire bölcs és tapasztalt ez a halász annak ellenére, hogy tanulatlan, illetve mennyi mindenen ment keresztül az évek során. Éppen olyan karaktert alkotott, akit én egy ideális nagypapának képzelek el (csak azért merek ilyet kimondani, mert nem ismerhettem egyiket sem), és ez megmelengette a szívemet.

Santiago egyébként ezen kívül egy végtelenül szimpatikus személyiség. Imádtam az élethez való hozzáállását, és azt, amilyen jóindulattal és tisztelettel szemlélte a környezetét. Nem panaszkodott amiatt, mert nincstelen, helyette igyekezett a lehető legtöbbet kihozni abból, amije volt. Bizakodott, viccelődött, és a másik javát mindig a magáé elé helyezte. De ami igazán megdöbbentő, az a kitartása: hiába nem fogott hetekig semmit, nap mint nap lejárt a tengerre, hátha újra visszatalál hozzá a szerencse.

Ha van még ennél is szívmelengetőbb része a történetnek, az egyértelműen a fiúval, Manolinnal való kapcsolata. Nem rokonok, csupán mester és tanítvány viszonyban vannak egymással, de hihetetlenül erősen kötődnek egymáshoz. Manolin még úgy is minden lehetséges módon gondoskodik az öregről, hogy a szülei nem nézik jó szemmel. Gyönyörűen van felépítve a kettejük kapcsolata, és ez még jobban hat ránk azáltal, hogy Santiago alapvetően mennyire magányos.

Összességében sajnos Az öreg halász és a tenger mégsem érintett meg annyira. Valószínűleg nem a legmegfelelőbb életszakaszban találtuk meg egymást, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy egy későbbi újraolvasás alkalmával egészen mást, és jóval többet fogok belelátni ebbe a történetbe, mint amennyit most.

Értékelés

Kiadás: XXI. Század (2020)
Oldalszám: 110
Kiadói sorozat: Ernest Hemingway életmű
Eredeti cím: The Old Man And The Sea (1952)
Fordította: Ottlik Géza
Műfaj: klasszikus, novella

Irodalmi Nobel-díj, 1954

Pulitzer-díj, 1953

A kubai halász már jó ideje nem járt szerencsével, amikor találkozik egy óriási marlinnal. Hosszú és szenvedéssel teli csatát vívnak, messze kisodródva az öböl vízére.

Hemingway egyszerű nyelven, nagy láttató erővel jeleníti meg a veszteség és diadal történetét, mellyel élete legnagyobb kritikai sikerét aratta. Időtálló művét Ottlik Géza klasszikussá vált fordításában adjuk ki, a szerzői sorozat első köteteként.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Nyereményjáték

Az öreg halász és a tenger lapjain sokféle halfajta említésre kerül, ezek közül “halásztunk” most ki néhányat. Minden állomáson találhattok egy-egy képet, a feladatotok pedig annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy ezeken milyen állatok szerepelnek.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥