Tavaly ilyenkor jelent meg a C. S. Pacatot népszerűvé tévő sorozat első kötete, A rab herceg. Alapvetően nem nyűgözött le a fülszöveg, amely egy antik görög-római mintára készült fantasy világban kibontakozó, tiltott LMBTQ+ románcot jelenít meg. A címétől viszont nem tudtam szabadulni, ugyanis valamiért különösen vonzódom az olyan történetekhez, amelyben valaki fogságba kerül, majd a személyiségformálódás után kiszabadul onnan... Majd beleolvastam, és egyszerűen nem tudtam elszabadulni a történettől. Teljesen beszippantott, és a függővége után napokig űr maradt bennem a karakterek hiánya miatt. Borzasztóan vártam már a második részt, amely végre megérkezett.
A Hercegi csel az előző kötet végén folytatódik. A vere-i trónörököst, Laurent nagybátyja egy olyan csatába küldi, amelyben a férfinak esélye sincs a túlélésre. A kívülállók számára úgy tűnik, csak férfit akarnak faragni a fiatal hercegből, de valójában örökre el akarják tüntetni a színről. Arra azonban nem számítanak, hogy vele tart a harcedzett rabszolgája is. Damen valójában az ellenséges birodalom, Akielos jogos trónörököse, akit egy puccs keretében eltávolítottak a királyi udvarból, és eladták rabszolgának. A két férfi kénytelen félretenni a közöttük húzódó ellentéteket és feszültséget, hogy együtt tudjanak működni a frontvonalon, és túléljék ezt az esélytelen küzdelmet.
Kicsit bántam, hogy ebben a részben távol kerültünk a palotától. Társadalomtudományos érdeklődésem révén imádom a politikai csatározásokat, és megfigyelni (akár fantasy regénybeli) népek működését. Ellenben a hadászat, amelyről a történet ezen szakasza szól, már egyáltalán nem vonz. Természetesen a háttérben továbbra is folyik Laurent és a trónját megszerezni törekvő nagybátyja közötti viszály, azonban nem olyan élesen, feltűnően. A jelenetek sokkal inkább a hadsereghez köthetők, amely lényegesen kevésbé kötötte le a figyelmemet.
Azért is hiányzott számomra a palota, mert sokkal izgalmasabb jeleneteket tartogatott számunkra. Az azt jellemző csillogás, erőszak és ámítás az első részben elborzasztott, de közben tagadhatatlanul jobban lekötött, mint ez a visszafogottabb történetvezetés, amit a Hercegi cselben tapasztalhatunk. Ez számomra teljesen közömbös volt, kevésbé is figyeltem rá.
A kötet nagy erőssége szerintem, hogy a két főszereplőnk ebben már igazán közel kerül egymáshoz. Az első epizód nagy részében kifejezetten gyűlölték a másikat, és csak a legvégén kezdtek el valamelyest közeledni. Ebben azonban a közöttük lévő feszültség átalakul már valami mássá, és egyértelművé válik a köztük lévő kémia. Egyre fontosabbá válnak egymás számára, melyhez a körülmények ugyan nagyban hozzájárulnak, de egyértelmű, hogy több van emögött. És közben roppant érdekes követni, ahogyan Damen őrlődik a kialakulóban lévő érzései miatt, hiszen mindenekelőtt a hazájához hűséges.
Ugyanakkor volt némi ellenérzésem is azzal kapcsolatban, ahogyan Damen sorsa alakult ebben a részben. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni ugyanis, hogy a) egy rabszolga ilyen magas rangot vívhat ki magának az udvarban (még akkor is, ha ebben a sorozatban némileg máshogy kell értelmezni a rabszolga fogalmát, mint a saját történelmünkben), és b) hogy Laurent, akinek a teljes családját akielosiak gyilkolták meg, ilyen könnyedén el tud feledkezni arról, honnan is származik Damen.
Összességében a Hercegi csel, ha lehet, csak még nagyobb törést hagyott bennem, mint az előzménye. Borzasztó függővéggel zárul, ami miatt csak még kínzóbb a gondolat, hogy egy újabb évet kell várnom a történet befejezésére. Annak ellenére, hogy abszolút nem tartozik a sszokványos olvasmányaim közé, kedvelem ezt a sorozatot, és örülök, hogy annak idején, szinte véletlenül rátaláltam. Vannak ugyan gyengeségei ennek a résznek, de ezen a ponton már végképp kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább Laurent és Damen viszonya.
Oldalszám: 352
Sorozat: A rab herceg 2. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Prince's Gambit (2014)
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Műfaj: (low) fantasy, erotikus, romantikus
Nyereményjáték
