Jane Austen: Meggyőző érvek
Lassan minden könyvkiadónak van valamilyen kiadói sorozata, amely miatt érdemes folyamatosan figyelemmel követni őket. Míg a 21. Századnál a KULT könyveket, a Helikonnál pedig az Agatha Christie-kiadványokat gyűjtögetem a kívánságlistámra, addig a Menő/Manó Könyveknél az Örök Kedvencek-sorozat tagjaiért ácsingózom. Ennek keretében ugyanis olyan nagy, női klasszikus szerzők történeteit adják ki, mint Jane Austen vagy a Brontë – ráadásul gyönyörű, egységes külsővel. Én speciel épp azért halogattam sokáig a megismerkedést ezekkel a regényekkel, mert nem találtam meg őket olyan formában, amit szívesen nézegettem volna a polcomon. Elhatároztam viszont, hogy az egész életművüket bepótolom, ha valamelyik kiadó veszi a fáradságot, és hozzájuk méltó külsővel jelenteti meg őket.
Ezúttal Jane Austen Meggyőző érvek című olvasmánya került sorra.
Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet – csak Anne Elliot nem…
A kiadó jól időzített, ugyanis nemrég jelent meg a Netflixen a regény azonos című adaptációja Dakota Johnson főszereplésével. A könyv ezért prioritást élvezett nálam, mivel előbb mindenképp olvasni szerettem volna, de már kíváncsi voltam a filmre.
Számomra Anne Elliot talán a legkevésbé szimpatikus Austen-főszereplő. Ezt azonban nem a személyisége okozza, szimplán csak az, hogy úgy éreztem, túlságosan távol maradt tőlem. Nem ismertem meg a személyiségét, és nagyrészt csak a vágyott férfi után láttam epekedni. Azt viszont érdekes volt végigkövetni, hogyan fognak eljutni a végkifejletig, és lényegében ezért is olvastam végig a könyvet. Nyilvánvaló volt, mivel fog végződni a regény, de ötletem sem volt, hogyan fogja azt kivitelezni a szerző.
Összességében a Meggyőző érvek szerintem nem Austen kiemelkedő alkotása. Nem csak a szerző többi regénye, de még a kiadói sorozat többi története is mérföldekkel jobban megfogott. Nem volt élvezhetetlen, de bizonyos részeiben hiteltelennek tűnt számomra, és nem is éreztem benne olyan mélységet, mint a többiben. Valószínűleg jobban szerettem volna, ha nagyobb szerepet kap benne a toxikus családi környezet hatása, és nem viszi el az egészet a szerelmi szál. A filmet azonban egyáltalán nem ajánlom: egyszerűen nézhetetlen ez a modernizált változat, ami mindent eltüntet abból, ami a Jane Austen-regények báját okozza.
Oldalszám: 304
Kiadói sorozat: Örök Kedvencek
Eredeti cím: Persuasion (1818)
Fordította: Tomori Gábor
Műfaj: klasszikus, romantikus
0 megjegyzés