Nem titok, és már több különböző platformon is beszéltem róla, hogy az elmúlt év felét depressziós epizódban töltöttem. A mentális egészség, és az azzal való törődés tehát fontos része és kérdése az életemnek. Bár nem hiszek abban, hogy az ehhez hasonló, foglalkoztató füzetek érdemben hozzá tudnak járulni ehhez a folyamathoz, de ebben az esetben kíváncsi lettem. Ránézésre igényes kiadványnak tűnt, mind a dizájnt, mind pedig a tartalmat tekintve, és úgy éreztem, itt az ideje, hogy adjak egy esélyt a műfajnak.

A Jól vagyok! — Kreatív inspirációs napló, mint ahogyan a címe is mutatja, a kreativitás útján próbál hozzájárulni a mentális jóllét javításához. Részben használhatjuk klasszikus naplóként, bejegyzések és jegyzetek készítésére, és ehhez egyébként meglepően sok hely áll benne rendelkezésünkre. Ám a kötetet helyenként rövid, relaxációs feladatok törik meg, amelyek segítenek ellazítani, megnyugtatni és befelé fókuszálni. Ráadásul az eredeti kiadó a naplóból befolyt összeget egy mentális betegekkel foglalkozó angliai szervezetnek, a Mind-nak utalja, biztosítva ezzel a további működésüket.

A könyv nagy részét üres vagy vonalas lapok alkotják, amelyeket jegyzetek készítésére használhatunk. De ezeknek a szélét színes mintákkal díszítették,, a borítón is látható stílusban. Ezeket a lapokat töri meg az a 18-20 darab interaktív feladat, amelyről már volt szó, illetve néhány idézet és kiszínezhető vonalrajz.

A notesz feladatai két jól detektálható üzenet köré épülnek fel. Az egyik, hogy töltsünk minél több időt a természetben, hiszen ez segít lenyugtatni a csapongó gondolatokat. A másik pedig, hogy mindenféle kötöttség és gátlás nélkül rajzoljunk olyan mintákat, amelyeket az érzelmeink motiválnak. Több feladat utasítása is arra irányul, hogy az intuíciónkra hallgatva húzzuk a vonalakat, illetve öntsük formába mindazt, amit pillanatnyilag érzünk.

Ez utóbbi üzenet igencsak közel áll hozzám, és ezért összességében kellemes élmény volt forgatni ezt a könyvet. Ahogyan a készítői, én is hiszek abban, hogy alkotással, vagyis bármilyen kreatív tevékenységgel sokat tehetünk a mentális egészségünkért. Nem csupán lenyugtat és lecsillapítja a bennünk tomboló gondolatokat, de egyúttal segít feldolgozni az érzelmeinket és a nehézségeket is. Nekem kifejezetten nagy szükségem volt mindig is arra, hogy alkossak. A korábbi depressziós epizódokban például egyedül a blogírásban találtam menedéket, és a mai napig akkor érzem magam igazán jól a mindennapokban, ha éppen ki tudok teljesedni a kreatív projektjeimben.

Ugyanakkor egészen másra számítottam a Jól vagyok! esetében, mint amit végül kaptam tőle. Bár valóban naplóként van meghirdetve, viszont nem hittem volna, hogy az oldalainak többsége tényleg szimpla, üres füzetlap lesz. Abban bíztam, hogy inkább feladatokkal van tele, hiszen naplózási célra inkább egy klasszikus noteszt választanék.

Összességében a Jól vagyok! egy olyan koncepció, amit én magam kevéssé tudok értékelni, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes próbálkozni vele. A feladatokat én nem találtam túl kreatívnak, viszont sokszor épp arra van szükség, hogy valami rávilágítson a nyilvánvalóra. Több olyan technika is van benne, amelyek rendszeresen alkalmazva tényleg hozzájárulhatnak az életminőségünk javításához. Az pedig kifejezetten tetszik, hogy a gátlások nélküli alkotásra buzdít, hiszen nem az a lényeg, hogy a produktum esztétikus legyen, hanem hogy maga a folyamat jó érzéseket keltsen bennünk.

Nyereményjáték

Állomáslista

Nyereményjáték

Állomáslista

A regény, a címéből adódóan London Notting Hill nevű városrészében játszódik, amelyet Hugh Grant és Julia Roberts filmje, a Sztárom a párom tett híressé — és a történet valahol ezt a hangulatot is próbálja megragadni. Viola hegedűművész egy szimfonikus zenekarban, aki egyik nap belefut a metrón egy rendkívül sármos férfiba. Az útjuk ezután rendszeresen keresztezi egymást, így még ha akarná, sem tudná elkerülni a látszólag nős, családos embert. Minden érv az ellen szól, hogy ők együtt legyenek, a körülmények mégis egyfolytában kísértésbe hozzák őket.

Már az elején nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem fogom olyan értelemben kiemelni a többi karácsonyi regény közül, ahogyan azt — a bevezetőben is említve — reméltem. Ugyanakkor már az első néhány oldala teljesen beszippantott, így azt is tudtam, hogy nem válik kínszenvedéssé az olvasása pár fejezet után. Az írónő stílusa távol áll tőlem, és a végére sem tudtam megszokni, ám épp elég gördülékeny és egyszerű volt ahhoz, hogy észre se vegyem az idő múlását.

A cselekmény rettenetesen erőltetett, elképzelni sem tudom, hogy két, gátlásokkal és önvédelmi mechanizmusokkal teli ember ilyen hamar ennyire közel kerülhessen egymáshoz a valóságban. A kettejük közötti vonzalom kimerül a külsőségekben, sokáig ugyanis Viola, akinek a szemszögéből követhetjük a történetet, az izmos testén és férfias kisugárzásán kívül nem sok mindent vesz észre Nate-ben. A kapcsolatuk tehát minden alapot nélkülöz, és tovább erősíti a romantikus regények kliséit.

Ugyanakkor más téren kifejezetten erős volt ez a történet. Először szinte fel sem tűnt, olyannyira nincs az arcunkba tolva kezdetben a probléma, de ettől csupán még erőteljesebben hatott, amikor észrevettem. Viola ugyanis egy teljesen diszfunkcionális családi közegben él, ami éppen ezen a karácsonyon válik számára elviselhetetlenül nehézzé. A szülei érzelmileg teljesen távol állnak tőle, testvére nincs, unokatestvérei pedig az utolsó cseppig kihasználják az önzetlenségét. Viola minden idejét és energiáját a családjának szenteli, akik bármikor, bármilyen esetben számíthatnak rá, ő viszont semmiféle viszonzásban nem részesül tőlük ezért. Élmény volt látni a folyamatot, ahogy ez szépen lassan, fokozatosan tudatosult a lányban, és ahogy aztán kikövetelte magának az őt megillető szerepet a családban.

Összességében a Hóesés Notting Hillben egy kellemes karácsonyi olvasmány, ami tökéletesen betölti a funkcióját — ám annál többet nem. Teljesen ellazít és magával ragad, ha nem kezd az ember belegondolni a cselekmény realitásába és a karakterábrázolás mélységébe. Ugyanakkor nem mondom, hogy nem érdemes esélyt adni neki az ünnepek alkalmával. Egynek mindenképp elmegy, ha valami olyanra van szükséged, ami ténylegesen kikapcsolja az agyadat, és valóban képes megragadni az ünnepi hangulatot, nem csupán tapogatózik utána.

Nyereményjáték

Állomáslista