Orvos-Tóth Noémi: Szabad akarat
Orvos-Tóth Noémi első könyve, az Örökölt sors megbocsáthatatlanul régóta szerepel a várólistám élmezőnyében. Minden év eleji, “idén mit szeretnék mindenképpen elolvasni”-jellegű listámon előkelő helyen szerepel, mégsem kerítettem még rá sort. Ennek valószínűleg az egyetlen oka az, hogy a témája, vagyis a transzgenerációs traumák jelenleg nem tűnik a legrelevánsabb problémának az életemben. A könyv inkább csak a pszichológiai irány és a megjelenését övező siker miatt érdekel, mintsem azért, mert remélek tőle valamiféle megoldást. Viszont tavaly, a WMN podcastjában a szerző elég jelentős hatást tett rám, ezért a következő könyvével semmi esetre sem szerettem volna eljátszani ugyanezt.
A Szabad akarat bizonyos értelemben kapcsolódik az Örökölt sorshoz, bizonyos értelemben pedig mégsem. Abból a szempontból akár a folytatásának is tekinthető, hogy ugyanazt a témát – vagyis a transzgenerációs traumákat – mélyíti, bizonyítja tovább. Viszont önmagában, az előző könyvtől függetlenül is értelmezhető, így klasszikus értelemben nem a folytatása. A Szabad akaratban személyes történeteket olvashatunk a transzgenerációs örökségek kapcsán, melyeket Orvos-Tóth a saját pácienseinek élményeiből válogatott össze.
A könyvet három nagyobb szakaszra bonthatjuk. Az elsőben a pénzhez, anyagiakhoz, illetve a szereplők ehhez való viszonyához köthető történeteket olvashatunk, természetesen a felmenőktől örökölt defektek szempontjából. A másodikban szülőktől, nagyszülőktől származó, minket alapvetően meghatározó rossz mintákról. A harmadikban pedig arról, hogyan tudunk túllépni mindezen.
A koncepció azért is közel állt hozzám, mivel nagyon szeretek egyéni emberi sorsokról olvasni. Ugyanakkor úgy gondolom, ebben áll a könyv hátránya a többi pszichológiai olvasmányhoz képest – én legalábbis biztosan nem az elsők között ajánlanám valakinek, aki épp csak kezdi felderíteni a tudományágat. Azzal, hogy sok mindent mond el, valójában épp azt éri el, hogy semmit sem tudunk magunkkal vinni belőle. Az itt szereplő történetek ugyanis rendkívül egyediek, a rájuk adott válaszok pedig ennek megfelelően specifikusak, ezért komoly véletlen egybeesésnek kell történnie ahhoz, hogy rezonálj velük.
A Szabad akarat elolvasását tehát nem azok számára ajánlom, akik konkrét problémájukra keresnek válaszokat pszichológiai olvasmányból. A könyvnek ugyanis a sok egyedi történet felsorakoztatásával nem az a célja, hogy biztosan találj közöttük egy olyat, amit magadra is vonatkoztathatsz. Sokkal inkább azt szeretné elérni, hogy elgondolkozz az olvasottakon, és megvilágosodjon előtted egy út, amelynek követésével eljuthatsz a lelki békédhez – és amelynek remélhetőleg része egy terápiás folyamat is.
Engem egyébként elsősorban a párkapcsolati tanulságokról szóló történetek fogtak meg. Mostanában különösen érzékeny vagyok az ezt a témát illető információmorzsákra, és örültem, hogy ezúttal egy kissé specifikusabb szemszögből is olvashattam róla. Főleg, hogy több történet is hordozott számomra releváns tanulságot. Ugyanakkor volt egy-két hosszabb szösszenet a gyereknevelésről és a csecsemőkori traumákról is, amelyeket rendkívül érdekesnek találtam, holott még egyáltalán nem érintenek.
Összességében a Szabad akarat után biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban nagy hiba lenne nem követni aktívan Orvos-Tóth Noémi munkásságát. Azt javaslom, hogy öntapadós cetlik vagy egy jegyzettömb társaságában vágjatok neki az olvasásnak, hiszen a sok téma közül, amelyet érint, biztosan ti is találtok egy-egy gondolatot, amely megérint titeket. Nem ez lett a kedvenc pszichológiai témájú olvasmányom, de nagyon kíváncsi vagyok, mivel rukkol elő legközelebb a szerző, mert biztosan vevő leszek rá – és addig az Örökölt sorsot is bepótolom majd.
Oldalszám: 286
Műfaj: pszichológia
0 megjegyzés