Néhány évvel ezelőtt előfordult egyszer-kétszer, hogy bevállaltam boszorkányos könyvek elolvasását, holott (és ezt az értékeléseimben is megemlítettem) rendkívül távol állt tőlem a téma. Őszintén szólva nem szeretem a gonosz karaktereket, a boszorkányokat pedig nagyon sok helyen ezzel azonosítják, és ennek hatására kialakult bennem egy valójában alaptalan ellenérzés velük szemben. Érdekes azonban, hogy bizonyos vélemények milyen gyökeresen át tudnak fordulni az emberben az idő előrehaladtával. Ez a régi berögződés mára teljesen feloldódott bennem, olyannyira, hogy jelenleg kifejezetten vadászom a boszorkányos témájú tartalmakat – és így került a kezembe Az éj könyve is. Holly Blacktől annak idején imádtam a Kegyetlen herceg-sorozatot, viszont Az éj könyvét alapvetően nem olvastam volna el, ha nem szerepel az a bizonyos címke a Moly-adatlapján. Black munkássága nem kifejezetten passzol a stílusomhoz, és sajnos ez a regény meg is erősített ebben.
A huszonöt éves Charlie Hall semmi másra nem vágyik, csak, hogy hétköznapi életet élhessen. A csalás, a tolvajlás és a megtévesztés művészetét már gyerekkorában elsajátította, de azóta visszavonult és nem vállal több megbízást. Jelenleg egy éjszakai bár pultosaként próbálja megkeresni a pénzt húga egyetemi tandíjára. Még párt is talált magának, a békés és csendes Vince személyében, akinek kellemes jelleme sokszor elfeledteti azt a furcsaságot, hogy nincs árnyéka. A múltja azonban nem hagyja békén, régi élete ilyen-olyan módon újra teret követel magának, és Charlie nem sokkal később azt veszi észre, hogy a város legveszedelmesebb alakjának karmai közé került. Az ő számára kell ellopnia valamit, egy könyvet az árnymesterség legféltettebb titkáról. Csakhogy Charlie tudja, ha teljesíti a megbízást, azzal olyan erőt enged szabadjára a világban, ami sokak szenvedését okozhatja majd.
Az éj könyve teljes mértékben a mi világunkban játszódik, azonban kicsit talán a jövőben, vagy inkább egyfajta alternatív valóságban. Itt ugyanis az emberek rájöttek arra, hogy néhányan manipulálni tudják az árnyékukat, amellyel akár elképesztő hatalomra is szert tehetnek. Ebben a világban lehetséges az, hogy leválasszuk az árnyékunkat a saját testünkről, akár máséhoz varrjuk, vagy ellopjuk a másikét. Vannak olyanok, akik ellopott árnyakkal kereskednek, átszabják az árnyakat, vagy éppen megtámadnak vele másokat anélkül, hogy ők maguk megmozdulnának. Az igazán ügyesek pedig életre is tudják kelteni a saját árnyékukat. Black tehát Az éj könyvében nem alkotott nagyszabású fantáziavilágot, és a természetfeletti elemeket sem vitte túlzásba, mégis sikerült úgy alakítania a történetet, hogy a misztikum teljes egészében átszője. Azért is tetszett az árnyak manipulálásának gondolata, mert olyannyira kis dolgot változtat meg az általunk ismert világban, hogy számomra még egy kicsit hihetőnek is tűnik az, hogy erre képesek legyünk.
Az igazság viszont az, hogy a sztori többi része egyáltalán nem kapott el. Ezért talán leginkább a világépítés módja (vagy éppen annak a hiánya) tehető felelőssé, és a Goodreads-értékeléseket böngészve ezt nem egyedül én nehezményezem. Ahogy említettem is feljebb, nem volt szükség arra, hogy Black nagyszabású világépítésbe bocsátkozzon, de azt a keveset, amelyet az árnymesterségről meg kellett (volna) osztania velünk, is nagyon döcögősen, nehézkesen és apránként adagolta számunkra. Nem tartom rossznak a felfogásomat, de a végére sem sikerült teljes mértékben átlátnom, milyen módjai vannak az árnyak manipulálásának, milyen lehetőségek rejlenek benne, illetve milyen veszélyeket tartogat.
Ez utóbbihoz feltételezhetően nem csak a hiányos világépítés, de a cselekmény felépítésének igénytelensége is hozzájárult. Sokszor úgy éreztem, hogy amit olvasok, az a káosz maga. Mintha Holly Black fejéből egyszerűen nem tudott volna a történet olyan minőségben a papírra kerülni, hogy az mások számára is értelmezhető, élvezhető legyen. Mintha a szerző írás közben nem látta volna reálisan a magyarázatai hiányosságait, gyengeségeit.
Az sem igazán segített megszeretnem a könyvet, hogy a főszereplőnk, Charlie Hall személyiségétől időnként a falra másztam. Épp abban az időszakban sikerült kifognom Az éj könyvét, amikor nagyban fogyasztottam az önfejlesztő könyveket arról, na meg egyébként is mélységesen hiszek abban, hogy a gondolataink meghatároznak minket, még a képességeink szintjén is. Na, erre kapok egy olyan főhőst, akinek az életében minden szar, semmi sem sikerül, mert ő mindig rossz döntéseket hoz és ezért nem lehet jó élete. Mellékesen megjegyzem egyébként, hogy ezeknek a bizonyos rossz döntéseknek nyomát nem találtam Charlie előéletében, hiszen az, hogy belekeveredett a korábban felsorolt illegális tevékenységekbe gyerekként, a legkevésbé sem az ő döntése volt (de erről nem mondok többet). A lényeg az, hogy Charlie hisztije helyenként igazán fárasztó volt, különösen, hogy egy jó képességekkel rendelkező, okos és talpraesett nőről beszélünk, akinek a karaktere egyébként is arra épül, hogy képes megoldani bármit – akkor meg minek ez az elcsépelt dráma? Egyedül akkor találtam őt érdekesnek, amikor a történet vége tájékán kezébe vette végre a sorsát, és badass főszereplőként kiállt az ügyeletes főgonosz ellen.
Összességében Az éj könyve sajnos a legkevésbé sem hozta azt, amit vártam tőle, és emiatt nem tudtam szeretni. Nem helyeztem magasra a lécet, illetve nem egy újabb A kegyetlen herceg-szintű történetet szerettem volna olvasni, szimplán az alapvető elvárásokról beszélek, melyek egy regényt élvezhetővé és értékessé tesznek. Egy kedvelhető főhőst, 2 személyiségjegynél többel rendelkező mellékszereplőket, igényesen kifejtett világépítést, alaposan átgondolt cselekményt és jóval dinamikusabb, izgalmasabb történetvezetést szerettem volna. Sajnálom, hogy így alakult, hiszen nagyon vágyom egy élvezetes, modern boszorkányos történetre, amit elővehetek néhány évente az őszi időszakban (jelenleg egyébként Shea Ernshaw két regénye, a Télerdő és a Gonosz mélység áll legközelebb ehhez a stílushoz a korábbi olvasmányaim közül, amelyeket bátran tudok ajánlani, ha ti is hasonlót kerestek). Jelenleg azonban még az is kétséges, hogy szeretném-e később folytatni Az éj könyvét a következő résszel (amiből nem tudom, mennyit tervez a szerző, de kétlem, hogy egy duológiánál több potenciál van ebben a történetben).
Oldalszám: 392
Sorozat: Az éj könyve 1. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Book of Night (2022)
Fordította: Szabó Csilla
Műfaj: (dark, urban) fantasy
.png)
.png)
.png)
