facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

Arnold Schwarzenegger határozottan megkerülhetetlen alakja a szórakoztatóiparnak. Bár én már bőven nem az a generáció vagyok, aki valós időben követte volna a filmes karrierje csúcsát, de a tévénézős délutánok bőven pótolták ezt a hiányosságot. Nincs olyan érzékem a filmekhez, hogy megítélhessem valakiről, jó színész-e vagy sem, de bizonyos történeteit (pl. Ovizsaru, Junior) azért kifejezetten kedveltem annak idején. Az életéről, karrierjéről sokat nem tudtam, de annyit azért igen, hogy osztrák származású bevándorlóként rendkívüli sikereket ért el – ráadásul több területen is. És bár nem kifejezetten érdekelt az életútja, arra nagyon kíváncsi lettem, milyen életvezetési tanácsokkal tud szolgálni ebben a kötetben.


Tehát igen: Arnold Schwarzenegger Tedd magad hasznossá című könyve nem kizárólag önéletrajzi iromány. Sőt, ami azt illeti, az önéletrajzi szerepe, üzenete jelentősen háttérbe szorul az eredeti koncepció oltárán. A könyvben a testépítői, színészi és politikai karrierjében is jelentős eredményeket elérő Schwarzenegger lényegében a sikerének titkát osztja meg velünk. A hét fejezetében azt a hét alapgondolatot fejti ki számunkra részletesebben, melyek mentén ő az egész korábbi, és az egész további életét szervezi és szervezte. A Tedd magad hasznossá tehát inkább önsegítő könyv.

Mivel tényleg, szó szerint semmit sem tudtam Schwarzenegger életfelfogásáról és személyiségéről, ezért mindenféle pozitív vagy negatív előítélet nélkül vágtam bele az olvasásba. Van egy olyan érzésem, hogy az olvasók egy bizonyos része már csak azért is szigorúbban értékeli a könyvet, mert nem feltételezik, hogy egy korábbi testépítő és akciófilmsztár értékes életvezetési tanácsokkal szolgálhat. Pedig azt kell mondanom, hogy de. Arnold Schwarzenegger, mint személyiség az olvasást követően sem billent ki számomra a semleges zónából, de mélységesen egyetértek a gondolatai jelentős többségével.

A könyv tartalmából talán leginkább az a gondolat ragadott meg engem, amely szerint vizualizálni kell a céljainkat – ha ugyanis nem látjuk kristálytisztán, hova szeretnénk kerülni, beleeshetünk abba a hibába, hogy megalkuszunk egy kompromisszumos megoldással. Amennyiben pontosan látjuk magunk előtt a jövőképünket, a csábító, de valójában mellékvágánynak bizonyuló lehetőségek nem téríthetnek le minket az útról. Az érvei nem maradnak bizonyítás nélkül a levegőben: több olyan történetet is felhoz mind a saját, mind a környezete életéből, melyek valamilyen formában alátámasztják a világlátását.

"Nem lépek tovább. Nem adom fel. Nem kötök kompromisszumot. Nincs B terv. A B terv az, hogy az A terveznek sikerülnie kell."

Az ilyen jellegű (vagyis komoly sikereket elért sztárok által írt) könyveknél elkerülhetetlen, hogy a szerző a szokásosnál talán nagyobb mértékben vonja be a személyes élményeit érvei megerősítéseként. Emiatt rengeteg szó esik a testépítő karrierjéről, de még annál is több a színészetről, valamint a Kalifornia állam kormányzójaként betöltött pozíciójáról. Az a benyomásom volt, hogy talán ez utóbbi a leghangsúlyosabb, de lehetséges, hogy csupán azért látom így, mert ezek a részek voltak számomra a legunalmasabbak. Mindenesetre megértem, hogy sokat emlegette politikai pályafutását, hiszen egyrészt időben ez volt a legközelebb, másrészt a kormányzósága végét bukásként könyvelte el a nagyközönség. Teljes mértékben elfogadom, ha úgy érezte, magyarázkodnia kell, valamint kiemelnie a forradalmi, sikeres döntéseit és lépéseit ebből az időszakból.

Kifejezetten tetszett azonban, hogy a rengeteg, szubjektív élményen alapuló érvelés mellett olykor tudományos magyarázatokkal is előállt, konkrét kutatásokra hivatkozva. Ezt éppen a kellő mértékben, teljesen fogyasztható módon tette, ugyanakkor rendkívül sokat hozzáad ez a könyv hitelességéhez.

Összességében a Tedd magad hasznossá határozottan a jobbfajta életvezetési könyvek közé tartozik, amelyeket valaha olvastam. Nem tudom, hogy Schwarzenegger ösztönösen jó író vagy nagyszerű szerkesztőt fogott ki, esetleg egészen más áll a háttérben, mindenesetre a könyv mind tartalmában, mind struktúrájában remek. Schwarzenegger kivételes élettörténettel bír, amelyet nagyon örülök, hogy megosztott velünk, hiszen egyértelmű, hogy van mit tanulnunk tőle. Én a fent kiemelt gondolatot mindenképp magammal viszem belőle és a magamévá teszem, de könnyen lehet, hogy egy újraolvasás alkalmával egészen más ragadja meg a figyelmemet. Azoknak ajánlom, akik szeretnek hírességek élettörténetéből csemegézni és okulni.


5 / 5 csillag

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 236
Eredeti cím: Be Useful (2023)
Fordította: Babits Péter
Műfaj: önéletrajz, memoár, önfejlesztő

A világ legboldogabb és legsikeresebb emberei minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy elkerüljék a rossz döntéseket, amik összezavarják a dolgaikat, és eltávolítják őket a céljaiktól… Az egyetlen különbség köztük és köztünk, köztem és közted, bármely tetszőleges két ember között a jövőképünk tisztasága, a megvalósításához szükséges terv erőssége és a képesség annak elfogadására, hogy csak és kizárólag rajtunk múlik, lesz-e ebből a jövőképből valóság.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


Arnold Schwarzenegger egy igazi motivációs könyvet írt meg, amelyben bemutatja azokat az elveket, amelyeket élete során követett, s amelyek segítségével tudott sportolói, filmes és politikai karriert kiépíteni. A kötetet a Libri Kiadó jelentette meg és ha  bloggereinkkel tartatok, s játszatok a turné során meg is nyerhettek belőle egy példányt.

Nyereményjáték

A mostani játékban Arnold Schwarzenegger filmeket kell felismerni, minden állomáson találtok egy képet és annak a filmnek a címét kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába, amelyből az adott jelenet származik.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.08. Olvasónapló
01.10. Readinspo
01.12. Könyv és más
01.14. Szembetűnő

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Biztosra veszem, hogy nincs olyan ember a világon, aki időről időre ne költene pénzt felesleges dolgokra. És ez nem csupán légből kapott feltételezés. Ismerek olyan embert, aki rettentően közel áll ahhoz, hogy a tudatos vásárlók mintapéldányának nevezhesse magát, de időről időre még ő is elcsábul az eBay, Pepco vagy Shein nevetségesen olcsó kínálatát nézve, hogy aztán azok a vackok használat nélkül landoljanak valamelyik fiók mélyén. Nem viccelek tehát, ha azt mondom, a mai, kapitalista világrendben földöntúli teljesítmény, ha valaki tényleg képes megállni a haszontalan dolgokra való költekezést.


Cait Flanders pedig úgy hirdeti magát, mint akinek mégis sikerült. Igaz, rettenetesen mélyről indult. Irtózatosan komoly mértékű (a lakása teljes bútorzatát is érintő) impulzusvásárlások, vagyis több milliónyi forintnak megfelelő dollár két-három hét alatt történő elköltése, és így a hitelkártyakeretének teljes kimerítése kellett ahhoz, hogy a húszas éveiben járó nő eldöntse, ez nem mehet így tovább. Drasztikus szabályrendszert alkotott magának, amelyben pontosan rögzíti, melyek azok a termékek, amelyeket bármikor megvásárolhat, és melyek azok, amelyeket többé nem, vagy csak bizonyos esetekben. Az eredményéről pedig A kevesebb több című könyvében számol be nekünk.

Annak idején, az egy éves kihívás kezdetekor Flanders a blogján dokumentálta előrehaladását. Ezt a formát valamelyest a könyvben is meghagyta, bár csupán a fejezetelválasztásban tesz szolgáltatot. Maga a tartalom elég csapongó, már ami az időbeli linearitást és a témákat érinti.

One lesson I’ve learned countless times over the years is that whenever you let go of something negative in your life, you make room for something positive.

Flanders ugyanis úgy gondolta, a könyv jelentőségének érzékeltetéséhez az élettörténetét is megosztja velünk – vagyis annak azt a részét, amely közvetlenül vagy közvetve hozzájárult a vásárlási mániájához, és így a spórolási törekvéseihez is. Ezzel önmagában nem is lenne probléma – sőt, én kifejezetten szeretem a szerzőket is megismerni, amikor életmódkönyvet olvasok. Csakhogy a könyv ezen aspektusa jelentősen eltereli a figyelmet az eredeti témáról, vagyis a vásárlási korlátozásról.

A fejezetekben olvashatunk Flanders alkoholfüggőségéről, boltkóros incidenseiről, párkapcsolatairól, családjáról, karrierútjáról, gyerekkori traumáiról. Lényegében ezek a történetek, amelyek csak közvetetten kapcsolódnak a spórolási módszeréhez, adják a könyv tartalmának 80-90%-át, amelyet rendkívül problémásnak tartok. Őszintén szólva teljesen hidegen hagyott Flanders története, még annak ellenére is, hogy vannak benne ténylegesen döbbenetes események. A többségét azonban mégis egy huszonéves, rendkívül elkényeztetett, a problémáit saját magának generáló fiatal nő csapongásának éreztem. A könyv szempontjából ténylegesen releváns szakaszok elfértek volna 50 oldalban is, ehelyett az történt, hogy mindössze 10-20 oldalra redukálták azt a tartalmat, amely miatt az iromány elolvasása mellett döntöttem.

Összességében A kevesebb több memoárnak elmegy – igazán őszinte és megindító gondolatokat tartalmaz Cait Flanders nehézségeiről, alkoholt érintő függőségéről, mozaikcsaládja felé érzett mély szeretetéről, és így tovább. Csakhogy a cím rendkívül félrevezető, hiszen azt ígéri nekünk, egy komplett értékrendet kapunk, amely a pénzünk elköltésének tudatosabb módjaira fókuszál. Sajnos viszont ebből a szempontból rendkívül erős hiányérzetem maradt.


5 / 3 csillag

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 232
Eredeti cím: The Year of Less (2018)
Fordította: Bakonyi Berta
Műfaj: ismeretterjesztő, memoár

A ​húszas évei végén Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott, amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy
EGY TELJES ÉVIG NEM VÁSÁROL SEMMIT.

Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a „megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött, mi a legfontosabb az életében.

Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy
MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés



Bizonyára a legtöbben időről időre, vagy akár rendszeresen is költünk pénzt olyan fogyasztási cikkekre, amelyek – jobban belegondolva – teljesen feleslegesek. Cait Flanders néhány éve a hitelkerete brutális kimerítése után ismerte fel, hogy drasztikusan változtatni kell az életmódján. A nő kihívásba kezdett, melynek keretében egy éven keresztül nem vásárolt semmit a létszükségleti cikkeken kívül. A kihívás eredményét A kevesebb több című könyvében osztja meg velünk, mely magyarul a Libri Kiadó gondozásában jelent meg.


Nyereményjáték

Játékunkban az a feladatotok, hogy sorba rakjátok a betűket, hogy olyan kifejezéseket alkossanak, amelyek kapcsolódnak Cait Flanders értékrendjéhez is.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

aeeorstwz

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.26. Readinspo
08.28. Könyv és más
08.30. Hagyjatok! Olvasok!
08.31. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem titkolt vágyam volt mindig is, hogy írónak mondhassam magamat. Sohasem dobtam még össze semmilyen értékelhetőt néhány, megosztásra nem érdemes novellán kívül, de ötleteim mindig is voltak hosszabb-rövidebb projektekre. Az olvasmányaimat (mármint a regényeket) is igyekszem írói szemszögből is szemlélni, már amennyire lehetséges. Ezért csapok le szívesen bármilyen, írással kapcsolatos olvasmányra – mint amilyen Rentzenbrink könyve is. Bár a Hogyan írjunk memoárt nem éppen arra a műfajra specializálódik, amelyben én szeretnék tevékenykedni, de reméltem, hogy szolgál számomra néhány értékelhető tanáccsal.


Cathy Rentzenbrink legalább három memoár szerzője (a Goodreads-en több könyvet is találtam a neve alatt, de ebben a kötetben csak hármat emleget, amiről biztosan tudni lehet, hogy önéletrajzi iromány). Írói tevékenységét az öccse halálának feldolgozásáról szóló memoárral, a The Last Act of Love-al kezdte 2015-ben. Magyar nyelven egyedül a Hogyan írjunk memoárt című könyve elérhető, mely 2023-ban a Libri Kiadó gondozásában jelent meg.

Bevallom őszintén, nem bánom, hogy nincs lehetőségem bővíteni a Cathy Rentzenbrink életművére vonatkozó ismereteimet. Nem szívesen olvasnék még egy könyvet a szerzőtől, hiszen ez sem volt kiemelkedő élmény – több szempontból sem.

A legfőbb csalódást számomra az okozta, hogy a könyv csak elvétve tartalmaz értékelhető tanácsot a címében is szereplő témában. Nyilván a legtöbben azért szeretnék elolvasni ezt az irományt, hogy konkrét tanácsokat kapjanak azzal kapcsolatban, hogyan kell megírni egy memoárt. Ezzel szemben a kötet tényleges, technikai része rendkívül elenyésző, a tartalom többi részének pedig a lelkesítés, vagy éppen a félelmek, kétségek leküzdése a célja. Persze ezek is rendkívül fontos gondolatok, különösen a kezdő írók számára, de az arányok erősen eltolódtak ebben az esetben. Ezzel egyébként maga a szerző is tisztában volt, hiszen a könyv egy pontján meg is említi ezt, amely még érthetetlenebbé teszi számomra ezt a produktumot.

Gondolj magadra úgy, mint íróra! Nincs szükséged más igazolásra, mint a vágyra.

Természetesen nem lehet egy általános, minden esetben működő receptet létrehozni arról, hogyan írjunk meg egy memoárt, de nem is ezt vártam volna Rentzenbrinktől. Minden önéletrajz más, és ez így is van jól, hiszen ha valamennyi egy kaptafára készülne, rendkívül unalmas lenne a műfaj. Mégis, úgy gondolom, fel lehetett volna állítani egy tipológiát, és azokat hosszasan kifejteni, hogy értékelhető tartalma legyen az irománynak. Én legalábbis elolvastam volna 100 vagy 200 könyvet a műfajban, hogy vissza-visszatérő mintákat, rendszert keressek bennük, és ebből próbáltam volna levonni a következtetéseket.

A könyv talán leghasznavehetőbb része a függelék. Ez a rész több oldalon át inspiráló, motiváló idézeteket sorol fel neves és kevésbé neves szerzőktől. Emellett tartalmaz egy listát az ajánlott irodalommal, ami bár szerintem lehetne kétszer-háromszor is ilyen hosszú, mégis érdemes az átböngészésre.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a Hogyan írjunk memoárt, de nem valószínűsítem, hogy hosszútávú lakója lesz a könyvespolcomnak. Azt a néhány oldalt (a kötet alig 5-10%-át), amelyet hasznosnak találtam, mindenképpen elmentem magamnak, de egyébként már a következő költözésem alkalmával sem vinném magammal szívesen a teljes könyvet. Viszont felismertem, hogy nagyon élvezek az írásról olvasni, ezért biztos, hogy a jövőben több hasonló olvasmánnyal próbálkozom majd.


5 / 3 csillag

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 244
Eredeti cím: Write It All Down (2022)
Fordította: Mesterházi Mónika
Műfaj: ismeretterjesztő, memoár

Benned ​is ott lapul egy történet, de nem tudod, hogyan mondd el?
Szeretnél memoárt írni, de nem tudod, hogyan vágj bele?
Tartasz tőle, hogy senkit sem fog érdekelni a mondanivalód?
Nem tudod, hogyan küzdd le az előtted tornyosuló akadályokat?
Cathy Rentzenbrink kötete számos más kérdés mellett ezekre is megadja a választ, és segít mindazoknak, akik meg szeretnék írni saját életük történetét. Ha követjük a könyv tanácsait, az írás egyszerre lesz örömforrásunk és támaszunk, és megélhetjük az alkotás csodáját, amely során életünk eseményei átalakulnak és új értelmet nyernek. Ez a praktikus útmutató kezdő és tapasztalt írók számára egyaránt hasznos: eligazít az írás elméleti és gyakorlati kihívásai között, legyen szó alkotói válságról vagy a kritikától való félelemről. A benne található kreatív feladatok pedig lépésről lépésre vezetik el a memoárírót a végleges kéziratig.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés



Milyen tanácsokkal szolgálhat egy publikáló szerző a memoár írásával kapcsolatban? A Libri Kiadó gondozásában megjelent Hogyan írjunk memoárt című kiadványban Cathy Rentzenbrink vezeti végig olvasóját az önkifejezés egy lehetséges útján. Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével,s ismerjük meg együtt a tippeket és tanácsokat! A turnéval tartva meg is nyerhetitek a könyv egy példányát a kiadó jóvoltából.

Nyereményjáték

nAz elmúlt évszázadokban számos memoár látott napvilágot, a mostani játékunkban pedig ezek közül válogattunk ki Nektek néhányat. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet a 19-21. században megjelent visszaemlékezések és naplók közül. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be a memoár írójának nevét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogyan lesz az abonyi melósok gyerekéből, egy szakmunkástanulóból vezető budapesti színész, országos hírű színházi előadások és tévésorozatok főszereplője? Milyen utakon és útvesztőkön kell keresztülvergődni ahhoz, hogy valaki azt csinálja, amit csinálni akar? Érzékeny és bizalmas beszélgetés életről, színészetről.
Kis színháztörténet, nagyszerű szereplőkkel, feltűnik Scherer Péter (Pepe), az elengedhetetlen társ, nagyszerű alkotók, Jancsó Miklós, Cseh Tamás.
Kis családtörténet ugyancsak nagyszerű szereposztással. Hogyan lehet apának lenni, ha örökösen próbákra és előadásokra jársz, mit jelent felelősnek lenni gyerekekért, elvállalt feladatokért? Mennyi munka megy bele egy szerepbe, hány próbálkozás, hány kudarc vezet egy autentikus szerepmegformáláshoz?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.15. Szembetűnő
08.17. Olvasónapló
08.19. Könyv és más
08.21. Readinspo
08.23. Spirit Bliss Sárga könyves út


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem kellene sokáig keresgélnem, ha az lenne a kérdés, kit választanék elsőszámú írói példaképemnek – persze ha egyáltalán tudnék írni. Ha jól emlékszem, Margaret Atwood a második általam olvasott könyvével, az Alias Grace-szel (A Szolgálólány meséje után, természetesen) belopta magát a szívembe, és azóta is stabil helye van benne. Évek óta szinte egyik frissen megjelent regényét sem hagytam ki, és persze előbb-utóbb az egész életművét célom megismerni. A blogon is látszik ez a törekvés, hiszen nem egy könyvéről írtam már véleményt (pl. Az ehető nő, Testamentumok). Az Égető kérdéseken viszont már messziről látszik, hogy mást rejt a borító alatt, mint az eddigiek. De őszintén szólva én ezt egy cseppet sem bántam.


Az Égető kérdések nem regény, hanem esszékötet. Atwood ugyanis (mint számomra most kiderült) nem csupán több száz oldalas monstrumokat alkot, hanem rövidebb, velősebb szövegeket is különböző felkérésekre, vagy csak úgy, a saját gondolatainak kifejtésére. Ezeket az esszéket immár harmadszor gyűjtötte össze és rendezte könyves formába, de magyar nyelven az Égető kérdések az első, amit olvashatunk. A gyűjteményben fellelhető írások műfaja változatos: van közöttük recenzió, méltatás, előadás szövegezése, de szimpla cikk is.

Nehéz lenne felsorolni valamennyi témát, amelyet Atwood ebben a kötetben érint – olyannyira, hogy holnaputánig is itt ülnénk. A legfontosabb talán a környezetvédelem, politika, emberi jogok, feminizmus, nők jogai / helyzete / egyenjogúsága, illetve A Művészet. Szinte minden esszéje érinti valamilyen szinten és módon az irodalmat, művészetet úgy általánosságban. Beszél konkrét szerzőkről, akiket dicsőít, és akiket kevésbé, illetve értékel konkrét műveket is. És mindemellett a saját művészetébe is beavat bennünket, egyszerű halandókat. Rengeteget ír a saját történeteiről A Szolgálólány meséjétől kezdve a MaddAddam-trilógián át a Testamentumokig.

Az esszék – keletkezés szempontjából – viszonylag nagy időszakot ölelnek fel, ugyanis a gyűjtemény 2004 és 2021 közötti szövegeket tartalmaz. Atwood a könyvet további öt nagyobb korszakra bontja, melyek határai fontosabb eseményekhez kötődnek. Ilyen például a gazdasági világválságból való kilábalás időszaka, az élettársa halála, vagy Trump elnökké választása. A szövegek terjedelme igen változatos, az alig 4-6 oldalasoktól akár a több tíz oldalasokig is.

"Abban a reményben írok könyveket a lehetséges kellemetlen jövőkről, hogy nem engedjük ezeket a jövőképeket valósággá válni.​"

Rendkívül érdekes volt végigkövetni, az adott évben éppen melyek voltak az aktuális beszédtémák, vagy éppen, hogy melyek azok a kérdések, amelyek Atwood egész életét átszövik. A feminizmus és a környezetvédelem talán az a két téma, amely magasan kiemelkedik a többi közül, és a könyv mind az öt szakaszában visszatér. Én ezzel szemben azokat élveztem leginkább, melyek általánosságban a könyvírásról szólnak, illetve amelyekben utólag reflektál egy-egy saját műve fogadtatására, keletkezésének körülményeire. Sohasem voltam, és nem is vagyok jó műelemzésben, ezért kifejezetten hálás voltam azért, hogy maga a szerző értelmezte nekem néhány oldalban azokat a történeteket, melyeket már ismerek és szeretek, de a mélységein nem gondolkodtam el.

Margaret Atwood rendkívül okos és intelligens nő, amelyet, mint most kiderült számomra, nem csupán a regényeiben szeret bizonyítani. Bár ez az esszégyűjtemény a sok különböző téma, hangnem és műfaj miatt nehezebben és lassabban fogyasztható, mint némely regénye (pedig azok sem egyszerűek!), de összességében rendkívül örülök annak, hogy kiadásra került. Fantasztikus élmény volt kicsit közelebbről megismerni az egyik kedvenc szerzőm személyes gondolatait, véleményét, illetve azt, hogy milyen kérdések foglalkoztatják. Tény, hogy jóval szűkebb közönsége van a hasonló könyveknek, de azért remélem, előbb-utóbb a többi esszékötete is kiadásra kerül magyar nyelven.

Összességében tehát az Égető kérdéseket inkább az eleve Atwood-rajongóknak ajánlanám, mintsem kezdőkötetnek az életművével való megismerkedéshez. A rengeteg szöveg között természetes, hogy több olyan is akad majd, amely nem kelti fel az olvasó figyelmét, hiszen nem ugyanabban a témában, hangnemben, hangulatban íródtak. A régebbiek ráadásul ma már nem aktuális problémákra reflektálnak, amelyekkel így nehéz lehet azonosulni – főleg, ha az ember lánya kábé még meg sem született akkor. Aki viszont a korábbi élményei hatására már eleve érdeklődik a szerző iránt, biztosan talál magának olyan esszét, amely megragadja a figyelmét.


Értékelés


Kiadás: Jelenkor (2022)
Oldalszám: 604
Eredeti cím: Burning Questions (2022)
Fordította: Csonka Ágnes
Műfaj: esszé, memoár

Miért mesélnek az emberek minden kultúrában történeteket?
Mennyit adhatunk oda magunkból, anélkül hogy eltűnnénk?
Hogyan élhetünk ezen a bolygón?
Mi az igaz? Mi igazságos?
Mi köze a zombiknak a tekintélyelvűséghez?
Margaret Atwood bámulatos éleslátással, meggyőző őszinteséggel és pajkos humorral közelíti meg világunk egyre sürgetőbbé váló problémáit. A technológia, a klímaválság és a politika kérdései mellett a szerző a populáris és a „magas” irodalom változatos tájain is végigkalauzolja olvasóját: Stephen King zsenialitásától és a horrorirodalom szörnyeinek tipológiájától számos klasszikus és kortárs női író munkásságán át Shakespeare-ig, Kafkáig és persze saját műhelyének titkaiig. De személyesebb témák is helyet kapnak a kötetben – például mikor adjanak tanácsot az öregek a fiataloknak (csak ha kérik), vagy hogy is néz ki egy író hete (kaotikusabb, mint gondolnánk).
Közelmúltunk, az a viharos időszak, melyben a kötet írásai születtek, meglepő politikai fordulatokat, gazdasági válságot és világjárványt hozott. Egyre többen aggódnak a bolygó és civilizációnk jövőjéért, értetlenül állva az újabb és újabb, disztópiába illő események előtt. Atwood nem kínál hamis megnyugvást vagy könnyű menekülőutat, de törhetetlen derűje, következetesen képviselt értékrendje és az emberiség teljes történelmét átfogó perspektívája segít abban, hogy megtaláljuk saját válaszainkat az égető kérdésekre.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


A Jelenkor kiadónak köszönhetően ezúttal egy esszékötetet olvashatunk Margaret Atwoodtól, A szolgálólány meséje és a MaddAddam-sorozat zseniális írójától. Vagyis betekinthetünk abba, miként látja a világot, más írókat, és olyan komoly témákról is megosztja a gondolatait velünk, mint a diktatúrák, a halál és a globális felmelegedés. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Nyereményjáték

Atwood az esszéiben rengeteg írót megemlít. A ti feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik íróról van szó, és a nevét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Német nyelven alkotó csehországi születésű, zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben a realizmus és a fantasztikum keveredik, tipikus szereplői elszigetelt emberek, akik furcsa, vagy szürreális helyzetekbe kerülnek, vagy érthetetlen társadalmi és bürokratikus erőkkel kerülnek szembe.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.28. Spirit Bliss Sárga könyves út
01.29. Readinspo
01.30. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Laurie Halse Anderson nevét jól megjegyeztem, pedig csupán egyetlen könyvet olvastam eddig tőle: a Jégviráglányokat. Körülbelül 12 évesen került a kezembe, de a mai napig hatással van rám az, amit benne olvastam. Épp abban a korszakban talált meg, amikor elkezdtem felfedezni a világot, és a mentális betegségek, az evészavar és az önsértés teljes újdonság volt számomra. Utólag látom, hogy az én mentális defektem is ebben az időszakban alakult ki, és több technikát is ellestem a főszereplőtől arra, hogyan bántsam és pusztítsam önmagamat. Igen, valószínűleg nem a megfelelő tanulságot vontam le akkoriban. Mindenesetre amint megláttam Anderson nevét a Könyvmolyképző megjelenési listájában, nem volt kérdés számomra, hogy folytatni szeretném-e az ismerkedést az írónővel, még a meglehetősen kemény első élmény ellenére sem.

A Hadd kiáltsak! tulajdonképpen egy verses formájú önéletrajz Laurie Halse Andersontól. Részben az 1999-ben megjelent debütáló regényére (Hadd mondjam el…) reflektál ezzel, hiszen ugyanarra a témára húzta fel a koncepciót: a szexuális erőszakra. Anderson maga is átélt ilyen traumát, szántalanszor volt durvább zaklatás áldozata is, illetve a szűkebb családi környezete sem volt épp idillikus. Ebben a verseskötetben lényegében ezeket dolgozza fel, és tárja elénk, hogy elraktározhassunk valamennyit az élettapasztalatából.

A könyvben nem csupán ezeket a traumákat éljük át vele együtt. A szülei kapcsolatával kezdi, még a születése előtt, majd beszél a gyermekkoráról, iskolás és egyetemista éveiről, dániai cserekapcsolatáról, és szép lassan eljutunk az első regénye megjelenéséig. A fiatalkora és az itt átélt traumái hangsúlyosabbak, a kötet utolsó néhány tíz oldala pedig már a Hadd mondjam el… író-olvasó találkozóinak tanulságáról szól. Ez azért is került bele a könyvbe, mert sokat tanult arról, hogyan viszonyulnak a tinédzserek a szexualitáshoz, és miben kellene változtatni.

A verselését semmiképp sem lehet instaköltészetnek titulálni, de nagyon közel áll a Rupi Kaur-féle szabad verselésnek. Rímeket – valószínűleg a fordítás miatt, de ki tudja – még nyomokban sem tartalmaz, ezért kissé indokolatlannak is tűnik ez a szerkezet. Viszont ad egyfajta ritmust és dinamikát az egész szövegnek, ami miatt könnyű haladni vele.

Összességében nem a Hadd kiáltsak! a legjobb verseskötet a Könyvmolyképző kínálatában, de kétségkívül van annyira ütős, mint Rupi Kaur vagy Amanda Lovelace szövegei. Rengeteg elraktározandó gondolat akad benne, melyek által (nem is kicsit) jobban megérthetjük a világ működését. Elsősorban azoknak ajánlom, akik maguk is olvasták a Hadd mondjam el… című regényét, illetve szeretik a nehéz, ütős, megterhelő témákat. Ám úgy is nagyrészt érthető minden, ha a debütáló könyve teljesen kimaradt az életünkből.

Értékelés



"ne hívd havibajnak:
hívd
havierőnek"
Kiadás: Könyvmolyképző (2021)
Oldalszám: 256
Kiadói sorozat: Arany pöttyös könyvek
Eredeti cím: Shout (2019)
Fordította: Benedek Dorottya
Műfaj: vers, önéletrajz

Egy áldozat igaz története, aki nem hagyta, hogy elhallgattassák.

A Hadd mondjam el… szerzőjétől.

Laurie Halse Anderson bestsellerszerző jól ismert a rendíthetetlenségéről, ahogy a szexuális zaklatás áldozatairól ír, és ugyanilyen erővel áll ki mellettük. Rajongói ösztönzésére és dühében, hogy a világunk alig változott a húsz évvel ezelőtt megjelent úttörő regénye, a Hadd mondjam el… óta, most verses memoárral jelentkezik.

Egyszerre sebezhető és erőt adó, időszerű és időtlen. Szabad versben osztja meg gondolatait és érzéseit, egyben buzdít változtatásra a megrázó személyes történetekkel, amiket most először tár olvasói elé. Ez a hevesen bíráló, önvizsgálatra sarkalló, fontos visszaemlékezés leleplezi társadalmunk hibáit, és egyben kifejezi az író szeretetét mindazok felé, akik bátran kimondják: #metoo és #timesup, akár fennhangon, online vagy csak a szívükben.

A Hadd kiáltsak! egy hangos, világos kiállás – amit ha egyszer meghallunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



A Könyvmolyképző idén ősszel egy újabb verseskötettel örvendezteti meg az olvasókat. A szerző ezúttal az ifjúsági regényeket író Laurie Halse Anderson, aki a kemény, tabunak számító témaválasztásairól vált ismertté. A Hadd kiáltsak!-ban az életútját, viszontagságos gyermekkorát ismerhetjük meg, és Anderson egyúttal a nemi erőszak áldozataihoz is szól benne. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a kötetről!

Nyereményjáték

Játékunk ezúttal olyan ifjúsági regények köré épül, amiben csakugyan megjelenik a nemi erőszak. A dolgotok annyi, hogy a fülszövegrészletek alapján kitaláljátok, melyikről van szó! (Szerzőt+címet kérünk a Rafiban.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Annabel ​Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.01. Sorok Között
11.03. Hagyjatok! Olvasok! - extra
11.05. Readinspo
11.07. Olvasónapló
11.09. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Annak idején nem követtem annyira aktívan a híreket, mint most, ezért a #MeToo mozgalomról is inkább csak utólag, félfüllel értesültem. A lényeget értettem, de (a férfi vonalon kívül persze) nem tudtam pontosan, kik az érintett felek benne. És, őszintén, ekkor még annyira nem érdekeltek a világ problémái, hogy bővebben is utánanézzek a dolognak. Jóval az ügy lecsengése után viszont rátaláltam egy cikkre, amelyben Harvey Weinstein egyik áldozatának, Rose McGowannak a történetét foglalták össze, viszonylag hosszabban. Ebben megemlítették, hogy a színésznő könyvet is írt az élettörténetéről, kiélezve arra, hogyan használták ki és tiporták el őt Hollywood úgynevezett férfiai. Azonnal kívánságlistára tettem, és emlékszem, akkoriban ennél jobban semminek a magyar megjelenését nem kívántam. Erre néhány órával később megtudtam, hogy a Könyvmolyképző lecsapott rá.

A helyzet az, hogy a fülszövegnél jobban nehezen lehetne összefoglalni, miről szól ez a könyv. Rose egészen a gyerekkorától kezdve vezeti le, hogyan alkalmazkodott az akkor még jóval férfiközpontúbb társadalomhoz, miket kellett kiállnia hollywoodi színésznőként, és hogyan sikerült végül mindebből kitörnie. Bár a könyv alapvetően inkább önéletrajz, de Rose az élettörténetén és jelenlegi életfilozófiáján kívül remekül bemutatja a hírnév árnyoldalait, és a filmipar nem túl meseszerű működését is.

Már a szerző személyét és a #MeToo mozgalomban betöltött szerepét ismerve is egyértelmű, hogy a Bátor nem egy könnyed olvasmány, de valójában legalább tízszer olyan kemény, mint amire számítani lehet. Vannak olyan emberek, akiknek az életébe fokozottan jut a szarból, és Rose éppen ez a kategória. Eleve megdöbbentő hátrányból indult: egy férfiközpontú szektába született bele, ahol a nőket kvázi szolgaként tartották. Hihetetlen dolgokon ment keresztül, és mikor már azt hinnénk, ennél szörnyűbb sztori már nem jöhet, Rose azt biztos, hogy tudja tetézni. Teljesen elképeszt, hogy a traumái nem győzték le őt teljesen, és mára sikerült erős, boldog, önazonos nővé válnia. Van mit tanulnunk tőle.


A Bátor nem egy könnyű olvasmány. McGowannak nem az a célja, hogy szépen, finoman meggyőzzön bennünket arról, vegyük kezünkbe a saját életünket – ez talán nem is lenne elég hatásos. Megterhelő történetekkel, nyomasztó hangulattal próbál inkább hatni az olvasóra, ami miatt lassan lehet csak haladni vele, de legalább végig fenntartja a figyelmet, és biztos, hogy elgondolkodtat az üzenetről. Rettentő nehéz lehetett megírnia ezt a könyvet, de épp ezért különösen becsülendő, hogy végül megtette.

Azért is szerettem annyira a Bátort, mert tele van fantasztikus, inspiráló gondolatokkal – tipikusan olyanokkal, amiket szívesen lementesz Pinteresten, vagy beállítasz háttérképnek a telefonodon. Ezek elsősorban a női erővel, szereppel, feminizmussal kapcsolatosak, és bár egy kicsit nyersen megfogalmazottak, de kétségkívül ütősek. A kedvenceimet össze is gyűjtöttem egy másik bejegyzésben, amit ide kattintva elolvashattok.

Egyedül az zavart Rose fogalmazásában, hogy szélsőségesen feminista; már-már férfigyűlölő módon. Teljesen érthető, ha mindazok után, amin keresztülment, nem tud vagy nem szeretne már bízni egyetlen hímben sem… De fontos lenne hangsúlyozni, hogy a perverz viselkedés jellemhiba, nem pedig az egész férfinem sajátossága. Nagyszerű, ha valaki mer ilyen nyíltan beszélni a traumáiról, és hogy mi mindent tanult belőle, de van egy határ, amin túl a feminizmus már káros is lehet.

Összességében a Bátor óriási hatással volt rám. Nem láttam még Rose McGowant filmben szerepelni, de a szövegből hamar megkedveltem a harsány, határozott stílusa ellenére is. A szélsőséges feminizmusával nem értek egyet, de ha valaki tudja ebben a tekintetben kritikusan szemlélni, annak bátran ajánlom a könyvet. Rengeteg értékes gondolat van benne, amelyek miatt maximálisan megéri elolvasni, Rose története és stílusa pedig rettentő inspiráló.


Értékelés


Kinek ajánlom? Mindenkinek, akinek van gyomra egy brutálisabb élettörténethez és egy erősen feminista szöveghez.

"Remélem, megvizsgálod az életedet, hogy vajon alábecsülöd-e az értékeidet, mert én megtettem."
Kiadás: Könyvmolyképző (2021)
Oldalszám: 224
Eredeti cím: Brave (2018)
Fordította: Czutor Veronika
Műfaj: memoár

A világhírű hollywoodi színésznő inspiráló története arról, hogyan találta meg a saját hangját, és miként szabadult meg a média és Hollywood agymosó hatalmától.

„Az életemet, ahogy majd olvasni fogod, különböző szekták uralták, és ezek közül a legnagyobb: Hollywood. A BÁTOR a küzdelmem története, ahogyan kikerültem a szekták irányítása alól, és visszaszereztem az életemet. Segíteni szeretnék neked is, hogy meg tudd tenni ugyanezt.” –Rose McGowan

A BÁTOR egy nyers, őszinte és megrendítő emlékirat a független, merész kortárs ikontól, aki elhatározta, hogy megmutatja a szórakoztatóipar igazi arcát, darabokra szedi a hírnév koncepcióját, rávilágít a több milliárd dolláros, szisztematikus nőgyűlöletre épülő rendszerre, és arra bátorítja az embereket mindenütt, ébredjenek fel, és legyenek BÁTRAK.

Egy felszabadító és erőt adó emlékirat.
Tudd meg az igazat!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Te milyen feminista könyvet tudnál ajánlani?


Sokan nőttünk fel a Bűbájos boszorkák című sorozatot, melynek egyik főszereplője Rose McGowan (Paige) volt. De vajon mennyit tudunk arról, mi folyik a kulisszák mögött. Milyen gyerekkora, élete volt a színésznőnek, miken ment keresztül, és hogyan építette újra önmagát. A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően most ez is kiderül. Ezúttal négy bloggerünk véleményezi majd, mennyire bátor a könyv, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Nyereményjáték

Játsszunk egy kis igaz-hamist a Bűbájos boszorkákkal és Paige-dzsel. Minden turnéállomáson találtok egy állítást Paige karakteréről. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy az adott állítás igaz vagy hamis.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Paige nem képes a teleportációra.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 21. Sorok között
06. 23. Readinspo
06. 25. Readinspo – extra
06. 27. Utószó

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


A világ egyik legismertebb és talán egyben leghitelesebb környezetvédőjének, David Attenboroughnak a nevét szégyenemre egészen addig nem ismertem, amíg nem turnéztunk az egyik könyvével. A nálunk 2019-ben megjelent memoárjában, az Utazások a világ túlsó felére címűben három jelentősebb kalandjáról számol be az olvasóközönségnek: a madagaszkári, új-guineai és észak-ausztráliai körútjáról. Ezek során Attenborough és stábja egyszerre igyekezett megismertetni az emberiséggel a helyi állatvilágot, illetve megörökíteni az őslakosok életmódját, kultúráját. A könyv olyan nagy hatást gyakorolt rám akkoriban, hogy rögtön kedvencnek jelöltem Molyon, a szerzőjével együtt. Nem csupán a tartalma nyűgözött le: Attenborough megkapó stílusban ír, pontosan tudva, hova kell helyeznie a hangsúlyt, és mi érdekli jobban, illetve kevésbé az embereket. A tűrőképessége és az elszántsága, amelyekkel véghezvitte ezeket az utakat, példaértékű, az értékrendjével pedig tökéletesen tudok azonosulni.

Ez a rendkívüli ember (valószínűleg) utolsó könyvében arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy rohamosan közeleg az a pillanat, amikor már nem tudjuk visszafordítani a globális felmelegedést. A kár eleve hatalmas, de elképzelhetetlen következményekkel jár majd, ha most, amíg még van rá lehetőségünk, nem teszünk semmit. Az egyéni felelősség hangsúlyozásán kívül az Egy élet a bolygónkonban Attenborough arról is beszámol, mennyire radikális változtatásokat kellene végrehajtani világszinten, hogy az érjen is valamit.

A könyv 3 fő szakaszból áll (a kiegészítéseken kívül):
  1. A szemtanú beszámolója. Attenborough 1937 és 2020 között kiragad bizonyos éveket az életéből, melyekben nagyvonalakban beszámol a munkásságáról és az életútjáról. Egyúttal viszont kitér arra is, hogyan nézett ki ezekben az években a Föld élővilága, és mennyit változott végül ebben a nem egészen 100 évben. Minden fejezet elején közöl 3 adatot is: a Föld akkori népességét (1937-ben 2,3 milliárdról indulunk), a légkör szén-dioxid-tartalmát és az érintetlen területek arányát (1937-ben 66%).
  2. Mi vár ránk? Ebben a szakaszban megjósolja, milyen katasztrofális változások várhatók a következő évtizedekben, ha most nem teszünk semmit.
  3. Látomás. Itt elmondja, milyen konkrét változtatások lennének szükségesek a környezet védelmében, és miért – mind egyéni, mind pedig globális és politikai szinten.

A szöveg önmagában is érdekes, de csak még izgalmasabbá és hitelesebbé teszi az a rengeteg fotó, amelyekkel helyenként illusztrálták. A többségük fekete-fehér, de helyet kapott a könyvben két, egyenként néhány oldalas, színes galériás melléklet. Ezeken kívül vannak benne különböző ábrák is; vagy grafikonok, vagy pedig bizonyos állatok rajzai. A tartalom megértését segíti a hátul lévő kislexikon, amelyben a szövegben előforduló szakkifejezéseket definiálták. A jegyzeteknél további adatokat találunk a szerző egyes kijelentéseinek bizonyításához, illetve internetes linkeket, ha kutakodnánk még. Mindemellett pedig van név- és tárgymutató is a könyvben.

Az Attenborough írásstílusára tett korábbi észrevételemet tartom: kivételesen kellemesen, olvasmányosan fogalmaz. Pontosan tudja, mit érdemes kiemelni, és a kulcsszavakat képes úgy hangsúlyozni, hogy az ne tűnjön zavaró ismételgetésnek. A szöveg mind tartalmilag, mind pedig a megfogalmazást tekintve jól átgondolt, tökéletesen szerkesztett. Nem terjengős, de nem is túlságosan lényegretörő; egyszerűen csak nincsenek benne felesleges, oda nem illő információk.

A szerző az állításait rengeteg számadattal bizonyítja, de ezeket kivétel nélkül úgy építette bele a szövegbe, hogy sehol sem hat unalmasnak vagy száraznak. A könyv egésze, még a legtudományosabb magyarázatok is abszolút közérthetők. Emellett pedig mindent összefüggésekben mutat be, így az egyes állítások, adatok jelentősége egy percre sem marad tisztázatlan.

De korai lenne most arról beszélni, mekkora hatást gyakorolt rám Attenborough ezen könyve. Hiába ittam minden szavát ezúttal is, még én magam sem tudom, mit fogok holnap is könnyen megvalósíthatónak gondolni azon változtatások közül, amelyek olvasás közben eszembe jutottak. Ettől függetlenül azért leírom (hátha legalább ötletet adok velük), hogy komolyan elgondolkoztam a pálmaolaj-tartalmú termékek kiiktatásán, az eldobható eszközök végleg fenntarthatóbb megoldásra cserélésén (pl. vattakorong), illetve egyre vonzóbb számomra a jóval több növényt és kevesebb húst tartalmazó étrend is.

Összességében nagyon hálás vagyok, hogy elolvashattam az Egy élet a bolygónkont, hiszen, ha nem is tudom még, pontosan mennyi löketet, de adott. Attenborough pedig ismét lenyűgözött, hiszen pontosan tudja, hogyan szólítsa meg az embereket, és aztán hogyan hasson rájuk a mondanivalójával. A napokban mindenképpen megnézem végre az azonos című, Netflixen elérhető filmet is, amely elvileg tartalmában nem sokban különbözik a könyvtől, de a képi világ miatt semmi esetre sem hagynám ki.

Értékelés


Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szerint nem jó ötlet, hogy a megoldást a globális felmelegedésre egy másik bolygó benépesítésében látjuk.

"Mostani kétségbeejtő helyzetünkbe azáltal jutottunk, hogy a világgazdaságot a folyamatos növekedésre alapoztuk. Egy véges világban semmi sem növekedhet a végtelenségig."
Kiadás: Park (2020)
Oldalszám: 300
Eredeti cím: A Life on Our Planet (2020)
Fordította: Makovecz Benjamin
Műfaj: ismeretterjesztő, memoár, tudományos

Kilencvennégy ​éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli.

Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.

Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.

Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.

Csak akarnunk kell.

Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot.

A könyvhöz kapcsolódó film, Egy élet a bolygónkon címmel, a Netflixen látható.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Te milyen környezettudatos szokásokat vezettél be?


David Attenborough utolsó könyvében nem kevesebbre vállalkozik, minthogy megpróbálja megmenteni bolygónkat az egyre fenyegetőbb környezeti katasztrófáktól. Könyvében sorra veszi a problémákat, lehetséges kimenetelüket, de nem csak ijesztget, a megoldásokat is tálcán kínálja fel nekünk, csak élnünk kell a lehetőséggel. 
Tarts velünk, hogy megtudhasd, milyen hatással volt bloggereinkre!

Nyereményjáték

Aktuális játékunkban olyan személyeket gyűjtöttünk össze, akik az állatoknak, a természetnek szentelték életüket, ezáltal közelebb hozva az élővilágot a hétköznapi emberekhez, valamint sokat tettek a környezetünk megóvásáért is. Minden állomáson találhattok egy fotót, nektek pedig csak annyi a dolgotok, hogy megmondjátok, melyik híres természettudóst, kutatót látjátok a képen, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.08. Booktastic Boglinc
03.10. Könyv és más
03.12. Könyvvilág
03.14. Readinspo
03.16. Pandalány olvas

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Kicsit elkésve, de teszek egy újabb fogadalmat 2021-re: ezentúl százszor alaposabban utánanézek majd minden egyes könyvnek, mielőtt feltenném a várólistámra. Jeremy Camp memoárjának rögtön bizalmat szavaztam, amint megláttam, hogy film készült belőle (ráadásul olyan főszereplőkkel, mint K.J. Apa és Britt Robertson!), ezért még a fülszöveg elolvasását is megspóroltam magamnak. Csupán a trailer alapján azt gondoltam, egy fájdalmas romantikus történetről van szó, amelynek a középpontjában a haláltól való félelmet is felülíró igaz szerelem áll, de nagyot tévedtem. A Még mindig hiszek egyetlen témája Isten, maga a könyv pedig kis túlzással közelebb áll a prédikáció műfajához, mint a memoáréhoz.

Jeremy Camp egy rendkívül vallásos családban nevelkedett, amelyben az Úr szolgálata szinte mindent felülírt. Maga Jeremy is ezzel az értékrenddel indult el a saját útján – egyfajta zenés lelkészként – , miután lediplomázott teológiából, de egy váratlan esemény próbára tette a hitét. Az élete szerelmének ígérkező lány ugyanis rákos lett, küzdelme a betegséggel végül hiábavalónak bizonyult, és Jeremy csupán néhány hónapig tartó házasság után lett özvegy. Bánatában nehéz volt visszatérnie a hivatásához, de végül a hite győzött. A Még mindig hiszekben ennek az útnak a viszontagságait osztja meg velünk.

Még mielőtt bárki bármit félreértene, szögezzük le néhány dolgot. Ateista vagyok. Tökéletesen el tudom fogadni, ha valaki hisz egy felsőbb hatalomban (legyen bármi annak a neve), de csak addig, amíg nem próbálja meg ráerőltetni a hitét rám vagy valaki másra. Én magam képtelen lennék hinni a világunkban létező vallások bármelyikében, és ez nem is fog változni.

Jeremy Camp könyvére nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy nem tetszett, ugyanakkor az értékrendünk túlságosan magas fokú ütközése miatt egyáltalán nem is tudtam élvezni az olvasását. Nem zavart volna, hogy vallásos, de az ő életében olyan mértékben van jelen ez a szemlélet, amit én mindig is nehezen tudtam megérteni. Camp tulajdonképpen lelkész, csak nem templomban és reverendában, hanem a színpadon és zenével terjeszti az igét. Ugyanakkor éppen emiatt a hite különösen őszintének tűnt számomra az olvasás során – tetszett, hogy nem az egyház által megszabott keretekben, hanem a saját módszereivel, és a saját gondolatait, vallásos élményeit felhasználva “szolgálja az Urat”.


Szimpatikus volt számomra az is, hogy egyszer sem éreztem erőszakosnak a “misszionáriusi” tevékenységét. Ugyan ő is alapvetőnek veszi, hogy a világon mindenki keresztény (ezt abból gondolom, hogy leírta: néha odamegy szomorúnak tűnő ismeretlenekhez elmondani, hogy “az Úr szereti őket”), de ha belegondolunk, teljesen természetes, hogy a mélyen vallásos emberek úgy látják, mindenki az ő istenük nyájába tartozik. Mégsem éreztette velem azt, hogy megfellebbezhetetlen igazságról beszél a könyvében – csupán leírta a tapasztalatait, és az olvasóra bízta, mit kezd velük.

A könyv egyébként egészen a szülei fiatalkorától kezdve számol be az ő és a családja spirituális utazásáról. Leírja, milyen körülmények között ismerkedtek meg és éltek a szülei, mielőtt hívők lettek, ők milyen hivatásban szolgálják ma az Urat, és milyen mértékű anyagi nehézségeik voltak mindig is (mélyszegénységben éltek). Beszámol arról, hogy maga Camp kezdetben csak a neveltetésének köszönhetően, és nem egészen saját meggyőződésből gyakorolta a vallását, illetve hogy jutott el odáig, hogy ez megváltozzon. Beszél a Melissával való kapcsolatáról, majd arról, hogyan gyászolt a lány halála után. És arról is, hogyan talált vissza a hitéhez, majd állapodott meg újra.

Alapvetően még az értékrendbeli különbségek ellenére is érdekesnek találtam Camp életútját, azonban voltak olyan részletek a szövegben, amelyek – sajnos nem tudok szebben fogalmazni – kiverték nálam a biztosítékot. Szinte szó szerint leírja: a szülei inkább éjjel-nappal imádkoztak ahelyett, hogy valami rendes munkát végezve biztos anyagi helyzetet teremtettek volna a családnak. Inkább reménykedtek benne, hogy a következő nap is találnak a verandán egy zacskó ételt, minthogy maguk keresték volna meg rá a pénzt. Vagy: Jeremy és Melissa csak azért tartottak 600 fős esküvőt – annak ellenére, hogy amúgy zacskós levesen éltek akkoriban –, hogy minden ismerősük hallja a szertartáson elhangzó evangéliumi verseket.

Összességében a Még mindig hiszeket ha előre tudom, mennyire vallásos, biztosan nem veszem magamtól a kezembe. Az, mennyire távol áll tőlem ez a gondolkodásmód, nem tette lehetővé, hogy élvezzem is a könyvet, így nem érintett meg annyira sem Camp vallásossága, sem a története, mint ahogy az alapesetben valószínűleg történt volna. Ugyanakkor nem bánom, hogy egy ilyen életszemléletet is megismerhettem – pláne, hogy ez épp ebben a rendkívül személyes műfajban történt, amilyen a memoár.  Remélem, a bejegyzésem csak a megrögzött ateistákat tántorítja el az elolvasásától, ha valaki egy kicsit is nyitottabb a vallásra, az bátran tegyen vele egy próbát!

Értékelés


Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy kicsit nyitott a vallásra.

"Van egy egészen egyszerű szó arra, amit tennem kellett: bízni."
Kiadás: Maxim (2020)
Oldalszám: 288
Kiadói sorozat: Dream Válogatás
Eredeti cím: I Still Believe (2011)
Fordította: Bozai Ágota
Műfaj: memoár

Amikor ​Jeremy Camp alig néhány hónappal az esküvő után elvesztette szeretett feleségét, Melissát, legkevésbé szerette volna Istent dicsőíteni. Ám miközben elképzelhetetlenül mély gyászával küzdött és magával küzdött, hogy megtartsa hitét, Istennek más tervei voltak vele: Fogd a gitárodat. Hallgass és írd!
Jeremy engedelmeskedett, kiöntötte a szívét, a reményről írt, hogy Isten még a legmélyebb gyászában is vele van. A dal, amit aznap írt, az „I Still Believe” (Mégis hiszek) millióknak adott hitet és reményt a világon. Ez a könyv a dal mögötti történetet mondja el és azt is, hogyan keletkezett az erről szóló film. Bepillantást enged Jeremy magánéletébe – a nehéz gyerekkortól a kamaszéveken át Melissa tragikus haláláig és azon túlra is, az azt követő spirituális utazásra, ami legkedvesebb dalait inspirálta és végül oda vezetett, hogy újra megtalálta a szerelmet. Az I Still Believe szívszorító, nagy hatású történet a halhatatlan szerelem hatalmáról és a hit erejéről. Ez a könyv Jeremy Camp életútját mutatja be, azt, hogy reményt és gyógyulást talál élete legnehezebb pillanataiban, és bemutatja a dalokat, amik ezen az életúton keletkeztek, és amelyek nemzedékekre voltak nagy hatással.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás




A Még mindig hiszek szívszorító, nagy hatású történet a halhatatlan szerelem hatalmáról és az Istenbe vetett hit erejéről. Miután Jeremy felesége Melissa elhunyt, a fiú teljesen kétségbeesett, de még a legmélyebb gyászában sem felejtkezett el Istenről és a belé vetett bizalmáról, hitéről. Egy nap isteni sugallatra a kezébe vette a gitárját és megírta az  „I Still Believe” (Még mindig hiszek) című dalt, mely millióknak adott hitet és reményt a világon. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg a dal mögötti történetet és ha Nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy kötetet a kiadó jóvoltából.

Nyereményjáték

Mivel az Istenbe vetett hit kulcsfontosságú a regényben, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Mindegyik bejegyzés végén találtok majd egy idézetet, melyek mindegyike erősen kötődik a valláshoz és Istenhez. Nektek nincs más dolgotok, mint megírni, hogy az írás pontosan honnan származik? 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.18. Csak olvass!
01.20. Sorok között 
01.22. Csak olvass! extra
01.24. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Ann Patchett: Whistler
  • M.K. Oliver: Szociopaták ​kézikönyve a jó házassághoz
  • Augusztusi Read-A-Thon – Lezárás & Tapasztalatok

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (28)
    • ▼  október (2)
      • R. F. Kuang: Tajpeji történet
      • Ann Patchett: Whistler
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (3)
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (44)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (3)
  • ►  2021 (64)
    • ►  december (4)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (111)
    • ►  december (6)
    • ►  november (14)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (19)
  • 3.5 csillag (42)
  • 4 csillag (65)
  • 4.5 csillag (62)
  • 5 csillag (144)

Műfajok

antológia (2) chick lit (5) cozy fantasy (2) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (10) epikus fantasy (5) erotikus (6) esszé (1) fantasy (115) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (21) horror (9) ifjúsági (18) interaktív (3) ismeretterjesztő (28) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (31) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (6) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (12) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (233) romantikus (134) sci-fi (11) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (30) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (30) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (15) vers (7) young adult (83) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (345) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (33) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (353) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (4) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (98) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (6) Maxim (26) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (13) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (38) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates