Szerencsésnek tartom a mostani tinédzsereket, amiért van egy Alice Oseman-jük. Ha tinédzserként a Tökéletes kémia vagy A fiúknak, akiket valaha szerettem helyett az ő könyveit olvashattam volna, valószínűleg nem éreztem volna magam annyira egyedül a problémáimmal. Két éve mi mással, mint a Heartstopper sorozat által ismerkedtem meg az írónővel, és már ott észrevettem, mennyire széles skáláját jeleníti meg a 15-18 éves korosztály dilemmáinak. Kifejezetten nagy hangsúlyt fektet az LMBTQ+ közösség és a különböző szexuális orientációk reprezentálására, de emellett olyan, sajnos mindennapos témák is helyet kapnak, mint a depresszió vagy családon belüli erőszak. Becsülöm továbbá, hogy a könyveiben ugyanúgy szerepet kapnak az emberi kapcsolatok különböző minőségei is (bizonyos családmodellek és a barátságok), mint a szerelem és a párkapcsolat. Egyre ritkábban olvasok ifjúsági irodalmat, de Alice Oseman hangjára továbbra is rendkívül kíváncsi vagyok.

Radio Silence egy magányos, csillagközi hős, aki rádióadásokon keresztül próbálja felvenni a kapcsolatot az élőkkel, és közben mindenféle kalandbe keveredik. Frances Janvier pedig egy középiskolás lány, aki minden héten ámulattal hallgatja a YouTube-on futó, furcsa podcastműsort. Frances valódi megszállottja a Universe City című adásnak, melynek alkotója a Radio Silence nevű alteregó mögé rejtőzve fedi el valódi kilétét – fanartokat készít, és bárkinek szívesen lelkendezik a sztori alapú podcastról, aki csak hajlandó meghallgatni. Az élete gyökeresen megváltozik, amikor egy nap az Alkotó felfigyel a rajzaira, és felkéri, hogy legyen a műsor állandó illusztrátora. Frances habozik, hiszen minden szabadidejét a tanulásnak szenteli – Cambridge-be ugyanis csak kőkemény munkával lehet bekerülni. Ám még a legkomolyabb tanulógépnek is szüksége van valamire, ami feltölti.

A tanulógép kifejezést kizárólag azért használtam először és utoljára, mert a fülszöveg is így írja le Frances-t – és mert alkalmasabbat a magyar nyelvben még nem találtak ki. A stréber túl pejoratív, inkább sértően és némi irigységgel vegyítve használjuk, amiért az illető olyan fegyelmezett, hogy képes jó tanulmányi eredményeket elérni. A szorgalmas pedig túl pozitív jelző, olyasvalakit ír le, aki megállás nélkül teper a jó eredmény eléréséért, és akiről a többieknek példát kellene vennie. Egyik végletet sem tartom jónak. Míg az előbbi szégyent kelthet az alanyában, addig az utóbbi azt az illúziót, hogy csak akkor vagy értékes, ha folyamatosan tökéletesen teljesítesz. Igen, belementünk a regény egyik fő témájába.

A Rádiócsend erősen tanulásfókuszú regény, olyan szereplőkkel (fő- és mellék egyaránt), akik vagy kifejezetten jól, vagy kifejezetten rosszul teljesítenek az iskolában. Előbbiek tudatosan készülnek arra, hogy a gimit követően valamelyik egyetemen folytassák a tanulmányaikat, a főszereplőnk ráadásul nem kevésbé elitebb helyen, mint a Cambridge University. A siker érdekében azonban sokszor olyan dolgokat is meg kell tenniük, amelyek nem önazonosak, vagy éppen lemondani a tinédzserkor élvezetéről. A regény bemutat olyan szereplőt is, aki számára a rangos egyetem az egyetlen esélyt jelenti a jelenlegi életszínvonalából való kitörésre; aki csak a szüleinek való megfelelési kényszerből követi ezt az utat, vagy éppen olyat, aki más továbbtanulási lehetőséget meg sem fontol, hiába illene jobban a személyiségéhez. Oseman azonban megjeleníti a másik végletet is – azokat, akik sok befektetett energiával sem tudnak jó eredményeket elérni, vagy éppen azokat, akik feladták a harcot, és mégis boldogulnak a valódi, felnőtt életben.

Főszereplőnk, Frances kezdetben magányos farkas, aki a valódi egyéniségét még az iskolai barátai előtt sem vállalja fel, és sosem beszélget velük igazán fontos dolgokról. A szomszéd sráccal való megismerkedése viszont arra ösztökéli, hogy nyisson az emberek felé. Ahogy megszokhattuk, Oseman a mellékszereplőkön keresztül is rettenetesen fontos kérdéseket, dilemmákat jelenít meg. Kifejezetten szerettem például, hogy Raine-n keresztül (egyebek között) az igaz barátság, az összetartás kerül elő, ő ugyanis egy valódi, ideális barát Frances számára, akire bármilyen helyzetben lehet számítani – és szerintem gyönyörű, hogy erre tanítjuk a középiskolás olvasókat. Aled, a korábban említett szomszéd srác pedig egy másik, igen központi karakter, akinek a problémája olyan hatalmassá válik a regény végére, hogy nekem is külön bekezdést kell szentelnem neki.

Aled eleinte furcsa, kívülálló karakternek tűnik, de hamar kiderül számunkra, ezt valószínűleg az okozza, hogy otthon nincs minden rendben. A Last házban ugyanis olyan komoly lelki terror uralkodik, hogy Aled ikertestvére, Carys inkább elszökött otthonról néhány évvel ezelőtt. Aled édesanyja igencsak megkérdőjelezhető módon bánik a gyerekeivel, amely a könyv szerint még épp nem minősíthető bántalmazásnak, ám én ezzel a legkevésbé sem értek egyet. Felháborító történésekről számol be a regény, amelyek az egyik testvér részéről a szülőről túl korán történő leválást és teljes eltávolodást idézték elő, a másiknál pedig súlyos depressziót és a megküzdési mechanizmusok teljes hiányát. Az ezzel kapcsolatos feszültség a regény végére bontakozik ki, ám én úgy gondolom, nem kaptuk meg azt a minőségű lezárást és feldolgozást, amit ez a téma nagyon is megérdemelt volna.

Egy pillanatra még térjünk vissza a podcastműsorra, hiszen nem véletlenül emeltem ki ennyire a bevezetőmben. Rendkívül fontos vezérfonalát képezi a regénynek, ám sajnos spoileres lenne kifejtenem azt, hogy egészen pontosan milyen szerepe és jelentősége van a történetben. A lényeg, hogy nagyon kreatív és ötletes megoldásnak tartottam ezzel színesíteni a regényt, mivel szerintem egy meglepően izgalmas műfaj ahhoz képest, hogy kizárólag egy érzékszervre hat. Ám leginkább amiatt szerettem, mert hozzájárult ahhoz, hogy rejtetten, de megismerjük az egyik szereplőnk lelkivilágát és problémáit.

Összességében a Rádiócsend egy csodálatos ifjúsági regény, amely igen nehéz, de a 15-18 (különösen a 17-18) éves korosztály számára rendkívül aktuális és fontos témákkal foglalkozik. Nagyszerűnek tartom, hogy a továbbtanulás témáját ennyire különböző aspektusból világítja meg, és reprezentálja az egyes attitűdöket – ezáltal validálva őket –, valamint a lehetséges következményeiket (vagyis például, ha mindent beleadsz és őszinte hittel, lelkesedéssel dolgozol a kiváló teljesítményért, kitörhetsz akár a munkásosztályból is). 5 csillagosra értékelném, ha a végén kicsúcsosodott, depresszióról és a családon belüli bántalmazásról szóló szakaszt a kellő odafigyeléssel kezelte volna a szerző, így ezzel a két, számomra rettenetesen fontos témával kapcsolatban hatalmas hiányérzetem volt. Ennek ellenére úgy gondolom, a 2020-as években Alice Oseman könyveivel nem járnak rosszul a fiatalok, és még én is biztosan fogom folytatni az életművének az olvasását.

Kiadás: Könyvmolyképző (2026)
Oldalszám: 448
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Eredeti cím: Radio Silence (2016)
Fordította: Hudácskó Brigitta Ilona
Műfaj: young adult, lélektani fikció

Mi van, ha minden, amit eddig hittünk magunkról, tévedés?

Frances mindig is tanulógép volt, egyetlen céllal maga előtt: bejutni egy elit egyetemre. Semmi sem állhatott az útjába. Sem a barátok, sem egy nyomasztó titok – még az sem, hogy ki ő valójában, a szíve mélyén.

Amikor Frances találkozik Aleddel, a kedvenc podcastjának zseniálisan tehetséges, de visszahúzódó alkotójával, egy teljesen új világot fedez fel. Aled megnyitja előtte az ajtót a valódi Frances felé, és a lány először tapasztalja meg, milyen az igazi barátság – amelyben félelem nélkül önmaga lehet.

Aztán a podcast hirtelen nagyon népszerűvé válik, és a barátok között kialakult törékeny bizalom darabokra hullik.

Frances a régi és az új énje közt reked. Az álmai összeomlanak. A bűntudat szorításában ráébred, hogy nincs más választása, szembe kell néznie a múltjával…

Be kell vallania, miért tűnt el régi barátja, Carys.

Közben az egyetemen Aled is magára marad, és sötét titkokkal küzd.

Csak a félelmeinkkel való szembenézés vezethet győzelemhez. És csak önmagunk felvállalásával találhatjuk meg a boldogságot.

Francesnek ehhez minden bátorságára szüksége lesz.

Lebilincselő ifjúsági regény, amely az önmagunk keresésének, az elvárásoknak és a választás szabadságának kérdéseit boncolgatja – a korosztály egyik legizgalmasabb írójának tollából.

Fedezd fel, ki vagy valójában!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Alice Oseman rajongói ismét örülhetnek, ugyanis a Könyvmolyképző Kiadó újabb regényét hozta el nekünk magyarul Radio Silence – Rádiócsend címen. Ahogy a szerzőtől megszokhattuk, ebben a történetben is több nagyon fontos, sok fiatalt érintő kérdés és probléma kerül középpontba, miközben ismerős szereplőkkel is találkozhatunk – sőt, néhány jól ismert karaktert egészen új oldalról ismerhetünk meg. Tartsatok velünk a blogturné során, játsszatok, és ha szerencsések vagytok, akár a könyv egy példányát is megnyerhetitek!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban korábban megjelent, nagysikerű Alice Oseman-regényekből idézünk, a ti feladatotok pedig csupán annyi, hogy megírjátok nekünk a könyv címét a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„Egy jelentéktelen, régi együttes férfi rajongójának lenni valamilyen oknál fogva jobban elfogadott, mint egy huszonegyedik századi fiúbanda női rajongójának.”

Állomáslista

05.03. Utószó

05.05. Hagyjatok! Olvasok!

05.07. Readinspo

05.09. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Van bennem némi egészségtelen tartózkodás az ázsiai könyvek iránt. Az egyik első élményem Genki Kawamura A virágokat ne felejtsd című regénye volt, amelyet a legkevésbé sem neveznék átütő élménynek. A témája, a mondanivalója ugyan szép volt, ám az ázsiaiak, de különösen a japánok ridegnek ható, távolságtartó kommunikációja és érzelemmentessége nem éppen az, amit szívesen fogadok az olvasmányaimban. Hiába volt azóta néhány pozitív élményem (igaz, inkább fantasy-k által), valamiért ez a regény olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy nehezen veszem rá magam a további kísérletezésre. Szerencsére a Holdtükör Samantha Sotto Yambao tollából átcsúszott a szitán, bár nehezen. Az okát, hogy végül miért döntöttem így, nem tudnám egyértelműen megmondani, de annyi bizonyos, hogy végül rengeteget segített az ellenérzéseim feloldásában.

Tokió egy eldugott utcájában áll egy híres rámenétterem, amely annyira népszerű, hogy csak hosszas sorbanállás után kaphat asztalt a látogató. Időnként előfordul azonban, hogy az ajtón belépve az ember nem vendéglátóegységben, hanem egy zálogházban találja magát. Tosio és Hana zálogháza csak azok számára jelenik meg, akik küzdenek valamivel, és epp eljött az ideje, hogy terhüket lerakják végre. Ehhez csak annyit kell tenniük, hogy otthagyják azt a döntésüket a zálogházban, amit megbántak – a bűntudat pedig elillan, hiszen az ajtón kilépve már nem emlékeznek arra, ami addig nyomta a szívüket. A napon viszont, amikor Tosió nyugdíjba vonul, különös dolog történik: reggelre feldúlják a zálogházat, az idős férfinek és az előző napon a széfbe helyezett döntésnek pedig nyoma veszik. Hana úgy dönt, az apja nyomába ered, még annak ellenére is, hogy a zálogházban végzett munkája rettentően fontos a közössége számára, kötelezettségének elhanyagolása pedig súlyos vétség. A kutatásban vele tart egy különös idegen is, aki éppen akkor téved a feldúlt zálogházba, amikor Hana szemrevételezi a kárt.

Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a Kiadó már az olvasás előtt is különlegessé tette a kötetet azáltal, hogy legális könyvvandálkodásra invitálta az olvasót. A Holdtükör védőborítója ugyanis hajtogatható: egy papírhajót kapunk belőle, amiben a két főhősünk ül egymás mellett. Őszintén szólva tetszik ez az ötlet, de különösen a körülötte kialakult párbeszéd, hiszen sokan még így is tartózkodnak a borító tönkretételétől, ám egyre inkább érzem a nyitottságot is arra, hogy ne szentekként kezeljük a könyveket. Valójában én is szívesen elkészítettem volna a papírhajót, egyetlen okból nem tettem: nekem a védőborító grafikája ezerszer jobban tetszik, mint ami mögötte, a keményborítós változaton található.

A fülszöveget nem olvastam el tüzetesen, ezért nem igazán tudtam, mire számítsak ettől a könyvtől. Könnyen belelendültem, már az elején is érdekes mozanatok történtek, ám igazán csak akkor indult be a cselekmény, amikor Keisin is megjelent a színen. Ő a titokzatos fiú, aki Tokió utcájáról, a zálogház következő ügyfeleként toppan bele Hana életébe, csakhogy éppen akkor, amikor a zálogházat már felforgatták. Hana annak ellenére, hogy minden észérv ellene szól, hagyja, hogy a fiatal fizikus-professzor vele tartson a keresésben.

Az első jelenetekben a természetfeletti elemek nem voltak hangsúlyosak, ezért úgy sejtettem, később is inkább a realitás talaján maradunk, és a regénynek legfeljebb egy-egy pontján jelenik meg valamiféle mágia. Ám ahogy haladtunk előre a történetben, úgy egyre vadabb helyekre kerülünk egyre különösebb módokon – a felhőkön lebegő Éjféli Piacra, a mások hibáiból álló Okulás Múzeumába, a csillagokat festők falujába. Mindezt pedig úgy, hogy víztócsákon keresztül, vagy éppen pletyka hátán utazunk a főhőseinkkel. Követhetetlennek és túlságosan elrugaszkodottnak hangzik, ám a szerzőnek sikerült úgy felépítenie és olyan módon adagolnia az újdonságokat, hogy egyáltalán nem váltam túlterheltté, és az agyam könnyedén feldolgozta azokat. Egy ponton már inkább csak elküldtem a racionális elmémet szabadságra, és élveztem a izgalmasabbnál izgalmasabb megoldásokat.

Mindebben sokat segített Keisin, aki a cselekményben gyakorlatilag az olvasót képviseli. Mivel a földi, mágia nélküli világból csöppent bele ebbe a fantáziába, velünk együtt fedezi és dolgozza fel azt, ami éppen történik vele. Mindennek tetejében, mint említettem, Keisin tudós, így gyakran próbálja racionalizálni ennek a másik világnak a működését, amit külön élvezet követni. Szerencsére azonban a szerző nem olyanfajta fizikust kreált a férfiból, aki mindent megkérdőjelez, mindent elutasít, mindent elemez – ő is inkább csak velünk együtt élvezi ezt a fantasztikus utazást.

A Tosio utáni kutatás és a világ felfedezése során egyre inkább kitűnik, miféle kérdést is boncolgat a regény a háttérben. Ez leginkább Hana világa és az általunk ismertnek a párhuzama kapcsán nyer értelmet. Számukra a döntések tiltottak: minden embernek már a születésekor a bőrére tetoválják a teljes életútját a férje/felesége nevével, gyerekei számával, foglalkozásával együtt, így nincs más feladatuk, mint engedelmesen követni a nekik kijelölt utat. Ez a döntések nélküli világ rendezett és kiszámítható, szemben a földivel, amelyben káosz uralkodik. Csakhogy, ha az életutad kőbe (vagyis a bőrödbe) van vésve, nem vagy szabad, és az utazásunk során egyre világosabbá válik, hogy ezt sokan nehezményezik Hana világában.

A kissé távolságtartó írásstílus, ami az ázsia művekre általában jellemző, itt is megjelent, de inkább a könyv előnyére vált, mint hátrányára. Élveztem, hogy a szerző sokszor nem ír le, nem mond ki egyértelmű dolgokat, inkább hagyja, hogy a szövegkörnyezetből magunk következtessük ki, hogy mi történik. A szexjelenetnél csodáltam ezt különösen – semmilyen módon sem passzolt volna a regénybe a szókimondó helyzetrajz, helyette rendkívül finom, elegáns és szemérmes utalásokat kaptunk csak arra, mi történik a falak között. De ez az egyenletes, visszafogott stílus csodásan működött egy-egy jelenet átvezetésénél is, illetve annak a hiányánál – megtörte a monoton olvasást, emlékeztetett, hogy nem árt odafigyelni.

Összességében a Holdtükör teljesen levett a lábamról. Lenyűgözött, elvarázsolt és elrepített a gondjaimtól, hiszen rendkívül könnyű volt belefeledkezni. Egészen különleges lehet Samantha Sotto Yambao elméje, ha képes volt ilyen világot kreálni. Hihetetlen fantázia és kreativitás kellett ehhez a regényhez, én pedig faltam minden egyes sorát, és már most alig várom, hogy újraolvassam. Ha voltak is gyengeségei, egyet sem tudok kiemelni közülük. Teljes szívemből csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretnek elveszni titokzatos, gyönyörű világokban, és általában törekednek arra, hogy a leírtakat megjelenítsék a lelki szemeik előtt – szerintem ezt a könyvet olvasni csak így érdemes.

Kiadás: Agave Könyvek (2026)
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Water Moon (2025)
Fordította: Ódor Anna
Műfaj: fantasy, romantikus, mágikus realizmus, ifjúsági

Újraírnád a sorsodat, ha cserébe elveszítenél valamit a múltadból?

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámenéttermet látnak a helyén. Csak a valóban elveszettek pillanthatják meg az igazi boltot, ahol életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni.

Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt.

Ekkor lép be az ajtón egy különös idegen: egy férfi, aki nem segítséget kér, hanem felajánlja azt.

Hana és titokzatos útitársa együtt vágnak neki egy varázslattal szőtt utazásnak, hogy megtalálják az apját és a tolvaj által elvitt döntést. Esőtócsákon keresztül, papírdarvak hátán, az éjfél és a hajnal közé feszülő hídon át, egészen a felhők közé rejtett éjszakai piacig vezet az útjuk.

De minél közelebb kerülnek az igazsághoz, annál nyilvánvalóbbá válik: Hanának is van egy titka. Egy döntés, amit ha meghoz, soha többé nem fordulhat vissza.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámen éttermet látnak a helyén, titka csak annak tárul fel, akinek szüksége van rá. Ez nem egy klasszikus zálogház, itt az életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni. Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt. Vajon mi történhetett? Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Nyereményjáték

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik kerület sikátorában helyezkedett el a bolt?

Állomáslista

04.26. Milyen könyvet olvassak?

04.27. Csak olvass!

04.28. Ambivalentina

04.30. Könyv és más

05.02. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Az elmúlt két évben az olvasmányaim kiválasztásában jellemzően biztosra mentem. Nagyrészt olyan könyvekhez nyúltam, amelyekről már előre is szinte biztosan tudtam, hogy passzol az ízlésemhez, és nagy eséllyel elnyerik a tetszésemet. Hiányozni kezdett azonban a kísérletezés, annak az öröme és izgalma, hogy nem várt helyeken találok élvezetet. Ez vezetett ahhoz, hogy végül próbát tettem Rachel Kushner második magyarra lefordított regényével.

Főhősünk Sadie Smithként mutatkozik be, ám nem ez a valódi neve. Amit biztosan tudhatunk róla, hogy fedett ügynökként épült be egy francia radikális csoporthoz, és hogy nem a kaliforniai Priest Valley-ból származik. 34 éves és gyönyörű, céljai eléréséhez pedig ez utóbbi tulajdonságát – na meg a kirívóan éles eszét – nem fél használni. A feladata, hogy leleplezzen egy összeesküvést, amely feltehetően a francia vidékfejlesztési miniszter, Paul Platon ellen irányul. Ennek érdekében a Dél-Franciaországi Guyenne térségébe utazik, ahol lassan beépül a Moulin nevű radikális, a természetes gazdálkodást hirdető, a kapitalizmusból teljesen kiábrándult kommunába.

A fülszöveg alapján nehezen tudtam elképzelni, milyen mondanivalóval vagy fordulattal szolgálhat ez a regény, amely alapján úgy érzem majd, hogy megérte belevágnom. Mégsem hagyott nyugodni a kérdés, illetve a szerző méltatásai, amelyek egy kimondottan igényes, intelligen írásstílusról számoltak be, amely már kezdett hiányozni az életemből. Az olvasás során éppen az volt az első, amelyet észrevettem, hogy ezek a vélemények egy cseppet sem túloztak. Nyelvi minőségében egészen elképesztő ez a szöveg, amely egyaránt kényezteti az intellektusomat és az esztétikai érzékemet. A fordító munkáját itt külön kiemelném, biztos vagyok benne, hogy nem volt egyszerű munka mindezt átemelni magyar nyelvre.

A rövid fejezeteknek kivétel nélkül mindig örülök, hiszen nem kis mértékben növelik az olvasásom dinamikáját. Kínos vagy sem, a hosszú, 30-40 oldalon átívelő fejezetekbe könnyedén belefáradok. A teremtés tavát azonban, különösen a kezdetekben, 2-3-4 oldalas fejezetekre bontotta a szerző, amely a nyelvi komplexitást is figyelembe véve nagyszerű választás volt. Így annak ellenére, hogy a szokásosnál talán komolyabb agymunkát igényelt a szöveg követése, egészen gyorsan haladtam vele.

Sajnos azonban a főhősről már nem tudok ennyire pozitívan nyilatkozni. Már a kezdetektől egyértelmű, hogy egy antagonistával, morálisan szürke karakterrel van dolgunk, ami önmagában nem problémás. Az én ellenérzéseim a szellemi fölényéből fakadtak. Nem-Sadie ugyanis elképesztően éles eszű, amely hasznos tulajdonság ügynöki munkájának elvégzéséhez, ugyanakkor rendkívül magányos és lehangoló életet eredményez, amiért senki sem érhet fel hozzá, senki sem felelhet meg neki. Az ilyen személyiségek belőlem komoly frusztrációt váltanak ki, ezért sokszor kellemetlen volt számomra követni a nézőpontját.

Magából a kommuna működéséből ahhoz képest, milyen központi szerepet tölt be az alaptörténetben, igen keveset látunk. Megismerjük ugyan néhány tagját, a mindennapi munkájukat és az értékrendjüket, de a regénynek talán mindössze 20-30%-ában jut nekik komolyabb szerep. Ezzel szemben sokkal hangsúlyosabb egy olyan karakter, aki aktív szereplőként elő sem kerül a lapokon. Bruno Lacombe gyakorlatilag a kommuna mentorának tekinthető, még annak ellenére is, hogy nem velük, csak a közelükben él. A kapcsolatot e-mailben tartja a csoporttal, egyébként személyesen nem érintkezik velük, legalábbis a regény által lefedett időben ez egyszer sem történik meg. Nem-Sadie az e-mailezéséből ismeri meg a férfit, ami részét képezi a kutatómunkájának. És bár nincs egyértelműen rögzítve, de a narrációból egyértelművé válik számunkra, hogy a főhősünk csodálja ezt az idős férfit. Rengeteg részletet olvashatunk ebből a bizonyos levelezésből beépítve a fejezetekbe, melyek számunkra azért lehetnek érdekesek, mert főleg kevésbé ismert tényeket, megállapításokat vagy feltételezéseket tartalmaznak a Neandervölgyi őseinkről.

Összességében A teremtés tava sajnos nem volt annyira átütő élmény számomra, mint amilyenre számítottam, vagy mint amiben reménykedtem. Az, hogy tudok-e azonosulni a főszereplővel vagy sem, általában komoly hatással van arra, ahogyan az adott könyvet értékelem, ebben az esetben pedig kifejezetten rossz élményem van – sőt, nem emlékszem olyan olvasmányomra, ahol ennél kevésbé kedveltem volna a főhőst. Rendkívül régen olvastam viszont olyan könyvet, ahol a szöveg minősége ilyen hatással lett volna rám. Sokszor csak azért álltam meg, hogy elmerengjek egy-egy mondatszerkezet nagyszerűségén, vagy annak a módján, ahogyan a szerző két gondolatot összefűzött. Így ezért az élményért egyértelműen kimondhatom, megérte kísérleteznem, azonban nem sok esélye van annak, hogy valaha újraolvasom.

Kiadás: Magnólia (2026)
Oldalszám: 448
Eredeti cím: Creation Lake (2024)
Fordította: Ács Eleonóra
Műfaj: thriller

„Sadie Smith” – így mutatkozik be a francia vidéken található anarchista kommuna tagjainak a harmincnégy éves amerikai nő, aki tökéletes fedősztorival érkezik elvégezni küldetését. Sadie ugyanis ügynök, árnyékban mozgó megbízók parancsára igyekszik beépülni a célpontjai, a fiatal, radikális lázadók közé, akik forradalmat vizionálva az államhatalom felszámolásáról álmodoznak, ráadásul egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy tetté formálják az eszméiket. Sadie feladata: provokálni a tagokat, jelenteni róluk, és ha kell, megállítani őket. Bármi áron.

Azonban minden megváltozik, amikor felbukkan Bruno Lacombe, a radikálisok öreg mentora, a régmúlt megszállottja, aki csak e-mailben kommunikál a világgal, és aki szerint a modern élet problémáitól való szabaduláshoz nem a forradalom, hanem a visszatérés vezet – vissza az ősidőkig. Sadie, aki addig maga rángatta a szálakat, egyszer csak azt veszi észre: valaki más kezd játszani vele.

Rachel Kushner több irodalmi díjra jelölt regénye feszülten rétegzett thriller, szenvtelenül gyönyörű prózája egy olyan világba vezet, ahol a szerelem is fegyver, a múlt fikció, az igazság pedig csak egy újabb fedőtörténet. A teremtés tava hipnotikus olvasmány – kíméletlenül intelligens, sötéten ironikus és végzetesen lebilincselő.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Rachel Kushner regénye, a A teremtés tava egy különösen feszült, intellektuális thriller, amelyben egy titkos ügynök egy anarchista közösségbe beépülve maga is egy veszélyes játszma részévé válik. A történet sötét iróniával és hipnotikus erővel tárja fel, milyen törékeny az igazság ott, ahol minden csak gondosan felépített fedőtörténet. Kushner szenvtelenül gyönyörű prózája egy olyan világba vezet, ahol a múlt és a jelen határai elmosódnak, és még az érzelmek is fegyverré válhatnak. Tarts velünk, ha érdekel, mit gondolunk a Magnólia Kiadó gondozásában megjelent regényről!

Nyereményjáték

Barangoljunk egy kicsit a Magnólia Kiadó thriller szekciójában. Játékunkban minden állomáson mutatunk nektek 1-1 borítórészletet. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik regényhez tartozik az adott részlet, a megfejtést (cím és szerző) pedig beírjátok a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista

04.22. Readinspo

04.24. Könyv és más

04.28. Spirit Bliss Sárga könyves út

04.30. Utószó

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Taylor Jenkins Reid az a szerző, akivel talán a legviszontagságosabb és legkülönösebb kapcsolatom van. Mint oly sokan mások, a Daisy Jones & The Six című könyvén keresztül ismertem meg őt – csakhogy, másokkal ellentétben, én rettenetesen utáltam ezt a regényt. Az esélyt megadtam neki, hiszen kétszer is elolvastam, de sajnos minden alkalommal erős negatív érzéseket váltott ki bennem. Ám a trendeknek sokszor képtelen vagyok ellenállni, ezért beadtam a derekamat akkor is, amikor megjelent magyarul a Szikrázó Malibu. Őszintén, hiába vannak erős ellenérzéseim a Daisy Jones & The Sixszel, az irodalmi értékét legalább értem és elismerem... ám ehhez képest a Szikrázó Malibut egy gyenge, kevés mondanivalóval és kreativitással rendelkező alkotásnak tartom, ami nem értem, miért készült el. A szerző népszerűsége viszont azt sugallta számomra, érdemes még próbálkoznom vele, így a megjelenésekor az Egyetlen szerelmeimnek is adtam esélyt. És ez volt az a pont, amikor átértékeltem az életemet. Imádtam azt a dilemmát boncolgatni, amelyre az Egyetlen szerelmeim épül, és teljesen elvarázsolt a szerelmi történet. Később az Evelyn Hugo hét férje minden egyes szavát faltam, a Carrie Soto visszatér pedig az adott évem egyik legmeghatározóbb olvasmányává vált, annak ellenére, hogy a témája rettenetesen messze áll az érdeklődésemtől.

Elsie Porter huszonhat évesen megtalálta élete szerelmét. Bennel az érzéseikben és a jövőképükben olyannyira biztosak voltak, hogy mindössze hat hónappal a megismerkedésük után össze is házasodtak. A fiatal pár nem is lehetne ennél boldogabb, hiszen minden tökéletes az életükben – ám egyetlen pillanat mindent meg tud változtatni. Mindössze kilenc nappal az esküvő után Bent elüti egy autó, miközben a boltba tart, a kórházban pedig belehal a sérüléseibe. Hiába a rövid ismeretség, Elsie Porter elviselhetetlen fájdalmat él át, és nem segít, hogy Ben anyja a fia holtteste felett szembesül Elsie létezésével és a karikagyűrűvel Ben ujján. A házasság rövidsége és a tény miatt, hogy a férfi legközelebbi hozzátartozója sem értesült az eseményről, sokan elkezdik megkérdőjelezni Elsie kapcsolatát Bennel, valamint a gyásza létjogosultságát.

Olvasás előtt nem sokat tudtam erről a könyvről – a szerző személye elegendő ok volt ahhoz, hogy elkezdjem –, éppen ezért elképzelésem sem volt arról, mi vár rám. Mivel Bent már az első fejezetben elveszítjük, az elején egyértelművé válik, hogy a gyász és a veszteség feldolgozása központi és domináns eleme lesz a regénynek. Nem tudtam viszont, számíthatok-e valami nagy fordulatra, ami miatt a végén át kell értékelnem magamban a teljes történetet, vagy éppen ellenkezőleg, és Reid inkább erre a minden figyelmet és tiszteletet megérdemlő téma teljes kibontására helyezi a hangsúlyt. Őszintén, meglehetősen örültem neki, hogy végül az utóbbi bizonyosodott be. A szenzációmentessége, a csendes hullámzása sokkal inkább elérte, hogy figyeljek rá és elemezzem, minthogyha a szerző teleszórta volna hatásvadász fordulatokkal.

Nem, az Örökké, megszakítva lényege, hogy a gyászt, egy szerettünk elvesztésének fájdalmát és annak a feldolgozását a lehető legnagyobb tisztelettel körüljárja. Annak érdekében, hogy egy kicsit érdekesebb legyen az alaphelyzet, felvet persze egy-két egyedi dilemmát is, mint hogy az extrém rövid párkapcsolat és házasság tud-e "elég mély" veszteségérzetet okozni, vagy éppen, hogy komolyan vehető-e egy olyan kapcsolat, amelyről még a pár szüleinek sincsen tudomása. Ám miközben az egyedi körülmények adnak nekünk egy rakat gondolkodnivalót, Reid gyönyörűen végigvezet minket a gyászfolyamaton, amelyből nem szájbarágósan, de mégis jól azonosíthatóan kitűnik a gyász 5 fázisa. A tagadás (sokk) abban a pillanatban, amikor Elsie szembesül az igazsággal, a harag néhány nappal a balesetet követően, majd a "mi lett volna, ha..." kérdések, ami különösen fájdalmas, hiszen Ben Elsie kérésére biciklizett el a boltba. Végignézzük, ahogyan Elsie a férje cuccait kerülgeti a lakásban, hagyja a csak általa evett hot dogot megrohadni a hűtőben, és teljesen felháborodik, amikor a leánykori nevén hívja valaki. A gondolat, miszerint idővel más iránt kezdjen érdeklődni, teljesen idegen számára, hiszen ő jelenleg is férjnél van... A mély szomorúság, üresség, enerváltság (depresszió) szakasza igazán sokáig tart, mely során megkérdőjelezi addig működő kapcsolatait, helyette meglepő helyen talál vigaszt. Kifejezetten gyönyörű, ahogy a regény végére eljutunk az utolsó etapba is, amely az elfogadásé és megbékélésé – számomra az itt leírtak tették fel a pontot az i-re, de ennek a miértjét természetesen már nem fejtem ki.

Mivel Ben már az elején távozik az aktív szereplők sorából, nem lenne igazán hatásos a regény, ha nem látnánk bele valahogyan a kettejük párkapcsolatába. A könyv ezért két idősíkon halad. A jelen Ben halálával kezdődik és Elsie részéről az elfogadás szakaszával zárul a gyászfeldolgozásban. A múlt idősíkja pedig a két fiatal megismerkedésével kezdődik, és egészen az esküvő napjáig, a legfontosabb momentumokat kiemelve követjük végig a kapcsolatuk elmélyülését.

Két nagyon fontos szereplő van Elsie életében, akik ebben a nehéz időszakban mellette állnak. Az egyik Ana, a legjobb barátnője, aki gyakorlatilag az igaz barátság, a feltétel nélküli szeretet definíciója. A kapcsolatuk egészen elképesztő és irigylésre méltó, szinte már túlságosan is. Ám a cselekmény egy pontján beleugrunk egy igen sablonos dilemmába, ami próbára teszi a kettejük viszonyát. A másik szereplő meglepő választás: az anyós, Susan, aki kezdetben rendkívül méltatlanul bánik Elsie-vel. Ennek megvan a maga oka, ám ahogy a nő egyre többször bukkan fel váratlanul a főhősünk életében, úgy válik számunkra is egyre világosabbá, hogy ez a kérdés még nincs lezárva. Ezt a spoilermentesség jegyében nem szeretném kifejteni, ám annyit elárulok, hogy a kedvenc elemem volt a regényben.

A vége felé közeledve engedjétek meg, hogy megemlítsem ezt a történet szempontjából nem fontos, de az olvasók szívét megdobogtató apróságot: a főszereplőnk, Elsie könyvtáros, az olvasás és a könyvek szeretete pedig a regény számos pontján előkerül. Őszintén, igen irigy voltam azért, hogy kulturális munkát végezhet a könyvtárban, és nem küszködik pénzügyi gondokkal...

Muszáj kiemelnem, mennyire meglepett, és mennyire hihetetlenül pozitívan éltem meg a könyv végén található kérdéssort, amely, mintha csak egy könyvklubban lennénk, irányított kérdéseken keresztül vezet végig bennünket a regény során felmerült dilemmákon. Ez segít a sztori legfontosabb mondanivalóira irányítani a figyelmet, illetve elmélyíti a feldolgozását, ami szerintem egy fantasztikus technika.

Összességében az Örökké, megszakítva meglepett. Olvasás során, de még közvetlenül utána sem tudtam eldönteni, inkább szerettem-e vagy inkább hiányoltam belőle az izgalmat, de a poszt gépelése során rádöbbentem, az előbbi mellett tenném le a voksomat. Bár én magam nem éltem át még efféle veszteséget (és remélem, még jó sok-sok évig nem is fogok), de azt még én is látom, hogy ez a könyv rendkívüli tisztelettel, érzékenységgel és érettséggel dolgozza fel a témát. Szerintem nagyszerűen alkalmas arra is, hogy azokat, akik hasonlón mennek keresztül, átsegítse a gyászfolyamaton, vagy legalábbis adjon valamiféle kapaszkodót. Csodálatos könyv, ami megérdemli a figyelmet és a nyitott, befogadó olvasást minden érdeklődőtől.

Kiadás: Könyvmolyképző (2026)
Oldalszám: 368
Kiadói sorozat: Arany pöttyös könyvek
Eredeti cím: Forever, Interrupted (2013)
Fordította: Beszprémi Rita
Műfaj: romantikus

Megható új történet az Evelyn Hugo hét férje szerzőjétől!

Elsie Porter átlagos huszonéves fiatal, ám ami vele történik, az minden, csak nem átlagos. Egy esős újév napján elindul otthonról az egy főre rendelt pizzájáért. Nem számít arra, hogy rajta kívül más is lesz a pizzériában, különösen nem az imádni való és sármos Ben Ross.

A kémia kettejük közt azonnali és mindent elsöprő. Ben még huszonnégy órát sem tud várni, máris újra találkozni szeretne vele. Heteken belül mindketten fülig szerelmesek lesznek. Májusban megszöknek, és titokban összeházasodnak.

Mindössze kilenc nappal később Bent biciklizés közben elüti egy teherautó, és azonnal életét veszti. Elsie a lakásból hallja a szirénákat, ám mire leér, Bent már elszállította a mentő. A kórházban szembe kell néznie sosem látott anyósával, Susannel – aki még csak nem is sejti, hogy kicsoda Elsie.

Elsie és Ben elragadó szerelmi történetének, valamint Elsie és Susan gyászfeldolgozásának összefonásával az Örökké, megszakítva című regény arra emlékeztet, hogy egy történet nem csak egyféleképpen érhet boldog véget…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Taylor Jenkins Reid nevét a magyar közönség az Evelyn Hugo hét férjének köszönhetően ismerte meg, de a Daisy Jones & The Six mélyítette el csak igazán a rajongást, amely külföldön is övezi a szerzőt. Azóta a Könyvmolyképző szorgalmasan gondozza az írónő életművét. Ezúttal a debütáló regényét, az Örökké, megszakítvát olvashatjuk magyar fordításban, melynek központi témája a gyász, egy szerettünk elvesztésének feldolgozása. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Nyereményjáték

Taylor Jenkins Reidnek eddig a pillanatig 6 könyve jelent meg magyarul, de összesen 10. Játékunkban ebből a tízből hoztunk nektek idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik regényből származik az adott állomáson található idézet, és a címét beírjátok a Tally megfelelő sorába. Az angol nyelvű idézeteket a magyarul még meg nem jelent könyvekből válogattuk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Éppen befejezem a vacsorát a családommal és a vőlegényemmel, amikor a férjem telefonál."

Állomáslista

04.13. Readinspo 

04.15. Olvasónapló

04.17. Pandalány olvas 

04.19. This is my (book) universe.

04.21. Kitablar 

04.23. Zakkant olvas 

04.25. Ambivalentina

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

A The Ashen sorozat első része, A csontok útja nem volt sem a legizgalmasabb, sem a legérdekesebb fantasy, amit valaha olvastam, ám kétségtelen, hogy rettenetesen kíváncsi voltam a következő részére. Az, hogy ennek mi az oka, nem annyira egyértelmű még számomra sem. A karakterek sablonosak, a főszereplő nehezen kedvelhető, a világépítés komplexitása pedig messze elmarad a kedvenc univerzumaimtól – legyen szó akár a Grisaverzumról, vagy a legújabb kedvenc szerzőm, Samantha Shannon alkotásaitól. Nem, a valósághoz legközelebb az áll, hogy Demi Winters kegyetlenül bánik a szereplőivel, az igazságérzetem pedig nem engedi, hogy a gonosz ne kapja meg méltó büntetését.

Silla indentitásválságban szenved – képtelen feldolgozni, hogy ő Iseldur elveszett hercegnője, akiről úgy tartják, egy oszlophoz kötözve végezték ki az édesanyjával együtt akkor, amikor a medveistent imádó Ivar király elfoglalta a birodalmat. Mindemellett a természetfeletti képességét, vagyis galdurját is fel kell fedeznie, melyről egészen addig sejtése sem volt, amíg le nem szokott az őt teljesen eltompító levelek szedéséről. Ám a népe szenved Ivar király elnyomása alatt, nővérét, Sagát pedig hamarosan erővel hozzákényszerítik a trónörököshöz, Björnhöz. Sillának – vagy eredeti nevén Eisának – tehát sürgősen meg kell tanulnia használni a galdurját, hogy legyen esélye kiszabadítani testvérét a fogságból.

Kifejezetten értékeltem, hogy a kötet egy néhány bekezdéses összefoglalóval kezdődik az előző könyvben történtekről. Nem sok folytatásban látom nyomát annak, hogy a szerző gondol azokra az olvasóira, akiknek nincs ideje/kedve/lehetősége végigfutni a korábbi rész(ek)en annak érdekében, hogy a folytatás teljes élmény legyen. Itt viszont egy igazán korrekt összefoglalót kapunk, így aki fél/egy évnél nem régebben lapozott bele utoljára A csontok útjába, annak nem is szükséges újra belekezdenie.

A folytatásban továbbra is Silla/Eisa áll a középpontban, azokban kapunk némi vérfrissítést a történetben. Ahogyan az előző kötetben néhány fejezet erejéig a vörös hajú harcosnő szemszögébe is kaptunk bepillantást, úgy most is, máséba, ráadásul sokkal gyakrabban. Az egyik szereplő, akit ezáltal mélyebben megismerünk, maga Saga, a bajbajutott hercegnő, akit a tornyába bezárva tart az a család, aki leigázta a birodalmat és kivégezte a szüleit. Ez a szál különösen izgalmas volt számomra, mert Demi Winters belevitt némi csavart. Azt gondolnánk ugyanis, hogy Saga az elmúlt időben kizárólag szenvedett, de ennél kicsit komplexebb érzelmi világgal rendelkezik. Gyűlöli a helyzetét, de túl kicsi volt még akkor, amikor elveszítette a családját, így az új király, királyné és az ő gyermekeik egy torz módon, de valahogy mégiscsak képesek voltak betölteni az életében keletkezett űrt.

Plusz izgalmat hoz még az életünkbe Jonas, akiben a bosszvágy egy hangyányit sem csillapodott, amióta feladta Sillát a királyné embereinek. Egy-egy fejezet erejéig az ő gondolatait is megismerhetjük, és mint egy élesített bomba, várjuk, hogy mikor tesz valami olyasmit, amivel veszélybe sodorja a főszereplőnket.

Apropó, Silla. A csontok útjáról szóló írásomban említettem, hogy gyenge karakternek gondolom, akit képtelen voltam megszeretni. A karmok uralmában sajnos csak fokozódott az ellenszenvem iránta. Rendkívül sablonos, minden lépése, döntése és érzelme kiszámítható, semmi újdonságot és érdekes elemet nem vélek felfedezni benne. Az előző kötetben ráadásul úgy tűnt számomra, részben végigment egy felnőtté válási folyamaton, amely A karmok uralmában mintha megrekedt volna. Képességeiben ugyan fejlődött, de személyiségében gyermeteg maradt, aki nem képes felmérni a tettei következményét, és továbbra is kislányos naivitással szemléli a világot. És a kedves férfi főszereplőnk, Rey természetesen erre teljes gőzzel csorgatja a nyálát. Tényleg ez kell a férfiaknak?

Összességében A karmok uralma valójában jobban magával ragadott, mint annak idején A csontok útja, erről azonban nem Silla tehet. A fent róla elmondottak fényében talán jobban érthető számotokra is, miért voltam oda Saga érzelmi világának komplexitásáért, amely végre némi meglepetést is hozott ebbe az egyébként rendkívül kiszámítható és sablonos történetbe. A világépítés, valamint bizonyos új karakterek (#teamRurik) miatt azonban továbbra is úgy gondolom, hogy megéri figyelnem a The Ashen sorozatot, így a következő rész megjelenésekor számíthattok az én ajánlómra is.

Kiadás: General Press (2026)
Oldalszám: 728
Sorozat: The Ashen 2.
Eredeti cím: Kingdom of Claw (2024)
Fordította: Fügedi Tímea
Műfaj: fantasy, new adult, történelmi fikció, romantikus

Csak előre vezet az út. Csak a bosszú létezik.

Silla Nordvig túlélte a Csontok útját. Elmenekült Kopából a Véresbárdú Banda kegyetlen vezetőjével. Ám mivel a férfi ugyancsak titkolja a valódi kilétét, mindketten menekülésre kárhoztatnak. A búvóhelyükön Silla új tervet kovácsol: kitanulja, hogyan használja a varázserejét, és megmenti a nővérét. Ehhez csupán a legfélelmetesebb ellenfeleit kell legyőznie: a saját démonjait.

Saga Volsiknak nincs veszítenivalója. Legyilkolták a családját, elvették tőle az országa trónját, és most azt várják, hogyszó nélkül hozzá kösse az életét a trónbitorló örököséhez. Minden megváltozik azonban, amikor a lány rádöbben, hogy a mostohaanyja követte el ellene a legnagyobb árulást. Íseldur királyságában rég holtnak hitt varázslat ébred, és mindent átszőnek a kárhozat sötét szálai. Sillának és Sagának ebben a felbolydult világban kell egymásra találnia- mielőtt örökre elvesznének.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Üdvözlünk újra A csontok útja világában! A karmok uralma folytatja az epikus fantasy világ eseményeit, ahol a szereplőknek egyre nagyobb veszélyekkel és döntésekkel kell szembenézniük. A regény tele van intrikával, kalanddal és sorsfordító pillanatokkal. A blogturné során több állomáson is megismerhetitek Silla legújabb kalandjait, a turné végén pedig egy szerencsés olvasó meg is nyerhet egy példányt a kötetből.

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a skandináv mitológiával kapcsolatban találtok kérdéseket. Nektek az a feladatotok, hogy kiválasszátok a helyes válaszlehetőséget - a betűjelét írjátok a Tally box megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják azt a hidat, amely az istenek világát összeköti az emberek világával? 

a) Bifröst b) Valhalla c) Midgard

Állomáslista

03.23. Kitablar

03.25. Readinspo

03.27. Csak olvass!

03.29. Milyen könyvet olvassak?

03.31. Spirit Bliss - Sárga könyves út

04.02. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

A megbűvölt folyó tavaly nyáron csodálatos meglepetést okozott nekem. Eleinte elhitette ugyan velem, hogy gyenge és egyszerű, de a végére éppen amiatt a tulajdonsága miatt szerettem meg, amely az elején, sőt, sokáig zavart. A történet lassan csordogál, de végső soron ez kölcsönzi a báját és a megnyugtató, szívmelengető atmoszféráját. Rettenetesen kíváncsi voltam, hogyan folytatódik a sorozat, és szerencsére a Kiadó nem is késlekedett vele sokat – már fél évvel az első rész megjelenése után olvashatta a magyar közönség A végtelen tüzet. Én csak most kerítettem sort rá, nézzük, hogy tetszett!

Miután kiderült, hogy Adaira valójában a Nyugat vezetőjének leszármazottja, önként a klánhatár túloldalára utazik, hogy megismerkedjen szüleivel. A találkozást azonban beárnyékolja, hogy Adaira addig nem térhet vissza Cadence keleti felére, amíg ikerbátyja, Moray a Tamerlaine-eknél bűnhődik tetteiért. Közben Torinnak, a Tamerlaine-klán újdonsült vezérének egy titokzatos és aggresszív fertőzéssel kell megbirkóznia, amely minden előjel nélkül megtámadta a Kelet gyümölcsfáit, és bárkin, aki csak megérinti azok rothadó gyümölcseit, sötét és arany foltok keletkeznek. A betegség lassan, de megállíthatatlanul terjed a fertőzötteken, és még Sidra, a fantasztikus gyógyító sem találja a kezelést rá. Minden jel arra mutat, hogy a válaszokat a sziget másik felén kell keresniük, az ellenséges klánnal összefogva.

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző kötetben abbamaradt. Kifejezetten díjaztam, hogy Ross feltűnően, de azért elegánsan elejtett mini-összefoglalókat a könyv elején azok számára, akiknek jelentősebb idő maradt ki a két regény olvasása között, és a memóriájuk (hozzám hasonlóan) valahol az aranyhalé és a tyúké között helyezkedik el félúton. Az újraolvasást tehát nem feltétlenül tartom indokoltnak, ha fél, maximum egy éven belül tetted le A megbűvölt folyót.

A teljes regényt imádtam az elejétől a végéig, mind a felépítését, mind pedig az irányt tekintve, amelyet Ross a történet folytatásául váltasztott. Volt azonban két elem, amely különösen megragadta a figyelmemet. Az egyik Adaira valódi szüleivel való kapcsolata, illetve annak alakulása. Adaira ugyan fogoly státusszal utazik nyugatra, hogy addig ott-tartózkodjon, ameddig a bátyja megérdemelt büntetését tölti a keleti cellákban, de az már az elején egyértelművé válik számunkra, hogy édesanyja nemigen ekként tekint a fejleményekre. Hiába vadidegen a számára, Innes Breccan az elveszett leányaként tekint és bánik Adairával – már csak az a kérdés, hogy ezt hátsó szándék nélkül teszi-e.

A másik elem, ami kifejezetten magával ragadott, a szellemvilág. Hogy őszinték legyünk, A megbűvölt folyó a világépítést tekintve nem a legerősebb, azonban a folytatása mindenért kétszeresen kárpótol. Ezúttal komolyabb betekintést kapunk a szellemvilágba, ami igazán színessé és izgalmassá varázsolja a cselekményt. Szívesen mondanék erről is többet, de inkább olvassátok el!

Egyetlen gyengeségét a könyvnek tartom említésre méltónak, amellyel valószínűleg tapasztalt fantasy-fogyasztók egyetértenének velem, mégsem tartom olyan súlyos vétségnek, hogy bármilyen negatív érzésem legyen a történettel szemben. Ez pedig, hogy Rebecca Ross nem hagyja, hogy fájjon nekünk. Kifejteni ugyancsak túlságosan spoileres volna, a lényeg csupán annyi, hogy továbbra is erősen érződik a szerző ragaszkodása az ifjúsági műfajhoz, hiába szánta már ezt a sorozatot inkább felnőtteknek.

Összességében A végtelen tűz nagyszerű folytatása volt a sorozatnak. Azzal a hiszemmel kezdtem bele, hogy lesz még legalább egy kötete a szériának, mivel sem Molyon, sem Goodreads-en nem láttam egyértelmű utalást arra, hogy duológiának szánja a szerző, ám kellemesen csalódtam, hogy mégis így történt. Rebecca Ross mindhárom eddigi sorozata megállt a két kötetnél, amit igencsak szupportálok, hiszen ez éppen az a terjedelem, amely még engedi kibontakoztatni a történetet és a szereplőket, de még nem válik unalmassá. Nagyon boldog vagyok, amiért megtalált ez a történet, és amiért tudtam értékelni a lassabb dinamikáját annak ellenére is, hogy az ingerküszöböm nem ehhez van hozzászokva. Ha pedig újabb Rebecca Ross kötet tervezne megjelenni, szólnotok sem kell, mert én már ott leszek.

Kiadás: Maxim (2025)
Oldalszám: 624
Sorozat: Elements of Cadence 2. (Dream válogatás)
Eredeti cím: A Fire Endless (2022)
Fordította: Németh Anikó
Műfaj: fantasy

A Kelet és a Nyugat szembenállása egy óriási áldozattal végződik.

A kettészakadt Cadence szigetén mindig is törékeny volt az egyensúly. Ám Bane, az Északi Szél szelleme mindent felforgatott, hogy az emberek és a szellemek felett is uralkodhasson.

Adaira nehezen találja a helyét a Breccanok kegyetlen klánjában, és Nyugat brutális, keserű földjén sem lehet otthon, hiszen a varázslat ugyan szabadon áramlik, de a szellemek Bane gonosz akaratának engedelmeskednek. Keleten Jack tehetetlennek érzi magát távol szerelmétől, míg a tűz gyenge szellemeitől váratlan, veszélyes küldetést nem kap, ami egyenesen Nyugatra vezeti őt, Adairához. Közben Torin és Sidra egy új rejtéllyel küzd, egy betegséggel, ami a Tamerlaine klán tagjait támadja. Sidra kétségbeesetten kutat gyógyír után, míg Torin a szeszélyes szellemektől várja a megoldást.

Ahogy a sziget békéje egyre jobban kibillen, az embereknek és a szellemeknek össze kell fogniuk Bane-nel szemben, és ismét szükség lesz Jack tehetségének erejére is. De senki sem szállhat szembe az Északi Széllel következmények nélkül.

És az ellenállásuk ára talán súlyosabb lesz, mint amit Jack és Adaira képesek megfizetni.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

A Maxim Kiadó elhozta Rebecca Ross duológiájának második kötetét: itt a Fire Endless - A végtelen tűz. Visszatérve Cadence szigetére, ahol nagyobb az ellentét a keleti és a nyugati klánok között, mint valaha, két fiatal múltján és jelenén múlik mindaz, hogy mi lesz népük sorsa. Jack és Adaira mindent megtesznek, ami tőlük telik - de vajon elég ez, hogy megenyhüljön az ellenségeskedés a szigeten? Tarts velünk, és a turné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Nyereményjáték

A nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kötet beleolvasóját!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi Torin lányának a neve?

Állomáslista

02.14. Kitablar

02.16. This is my (book) universe

02.18. Dreamworld

02.20. Könyv és más

02.22. Readinspo

02.24. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Az évzáró bejegyzést követően szerettem volna valahogy elkezdeni az évet. Mivel azonban konkrét, olvasást illető célkitűzéseim nincsenek, keresnem kellett valami alternatívát – erre megláttam a Never Let Me Go blogon ezt a book TAG-et, ami tökéletesnek tűnt erre a célra. Ha ti is szeretnétek kitölteni, ne habozzatok, csak vigyétek a kérdéseket! 😊

1. Egy szerző, akitől még semmit sem olvastál, de idén szeretnél

Tavaly megvettem néhány könyvet Máté Gábortól, most már illene el is olvasni őket, nem igaz?

2. Egy könyv, amit idén mindenképp szeretnél elolvasni

Egyetlen egy? Több oldalnyi listát tudnék írni eről, amiben csak az akadályoz meg, hogy senki sem kíváncsi rá... Úgyhogy legyen a Zöldlámpa Matthew McConaughey-ről, csak mert büszke vagyok arra, hogy puskázás nélkül is le tudom írni a nevét. 😊

3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni

Túl régóta kerülöm már a Ne bántsátok a feketerigót!-t Harper Lee-től, ami bevallom, csak azért került fel a listámra és maradt is rajta, mert Amerikában alapmű, és szeretném megtudni, miért. Ugyanakkor Orwell-től az 1984 is említést érdemel ennél a kérdésnél, ami hasonlóan régóta trónol a várólistámon, ám most, a választás évében igazán sürgetőnek érződik sort keríteni rá.

4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni

Roxie Nafousi-tól a Manifesztáció I és II. Megosztó a szerző és a téma is, de én nem szégyellem bevallani, hogy rám óriási hatással volt ez a nő, és nagyon sokat kaptam a könyveitől. Remélem, ez a sokadik olvasás alkalmával sem lesz másként!

5. Egy könyv, ami már ezer éve várólistás – idén azonban végre sorra kerül

A 21 lecke a 21. századra Yuval Noah Hararitól valamiért nem akar megérkezni az életembe, pedig a beleolvasáskor teljesen lenyűgözött. Célszerű lenne még ebben az évszázadban sort kerítenem rá, ha hasznosítani is szeretném azt, ami benne szerepel.

6. Egy vaskos olvasmány, amit beterveztél

Christelle Dabos A tükörjáró sorozata ezer évvel ezelőtt volt trendi, akkoriban épp azért nem álltam be én is a sorba, mert túl vastagnak találtam az egyes köteteit. Úgy érzem, ez a tél a remek alkalom, hogy megbirkózzak a négy epizód egyenként 600-700 oldalával. Kívánjatok sok szerencsét!

7. Egy író, akitől olvastál már, és ez idén sem lesz másképp

Kövezzetek meg, de nagyon szeretem Guillaume Musso könyveit, mindig nagy átéléssel falom a történeteit. Az utóbbi években azonban inkább halmoztam, mint fogyasztottam a könyveit, ezt szeretném idén korrigálni. Már csak azért is, hogy ne álljon annyi olvasatlan kötet a polcaimon.

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

A legeslegjobban Sahil Bloomtól az 5-féle gazdagságra vagyok kíváncsi. Egy általam nagyon kedvelt, produktivitással foglalkozó YouTuber (Ali Abdaal) ajánlotta, illetve egy általa szervezett ingyenes programon is tartott előadást, amin részt vettem. Ekkor döntöttem el, hogy elolvasom az akkor még meg sem jelent könyvét. Rettenetesen meglepődtem, hogy még abban az évben, alig fél évvel az eredeti megjelenés után már a magyar fordítást is bejelentették, úgyhogy ezt egy jelnek vettem.

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is idén fogsz

Tinédzserként Kiera Cass A Párválasztó sorozata hatalmas kedvencem volt, és emiatt szeretnék egy próbát tenni a 2020-ban megjelent Eljegyezve című duológiájával is. Valószínűleg meg sem közelíti majd azt, amit annak idején A Párválasztó jelentett nekem, de már eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt.

10. Egy korábban megkezdett sorozat, aminek a végére pontot teszel 2026-ban

Igyekszem mindegyik kérdéshez más címet mondani, de sajnos ismét elő kell vennem A tükörjáró sorozatot, mivel egészen egyszerűen nem találtam másikat, amit be szeretnék vagy be tudnék fejezni. A tükörjárónak viszont az első kötetét már elolvastam tavaly decemberben, a maradékát pedig még ezen a télen le szeretném tudni.

11. Hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Nem szeretnék konkrét, számszerű célt kitűzni ebben a kérdésben. A tavalyi évemben azonban 50+ könyv elolvasása mindenféle erőfeszítés nélkül, hosszabb kihagyásokkal is könnyedén összejött, így idén, sokkal motiváltabb és lelkesebb állapotban azt sem tartom kizártnak, hogy elérem a 100-at.

12. Bármilyen egyéb célkitűzés?

Csupán egy: szeretnék minél nagyobb örömet lelni az olvasásban 2026-ban is. ❤️

Te milyen könyveket tervezel elolvasni az új évben?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! ♥