facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

Ha olvastátok A folyó tudásáról írt, a szokásosnál terjengősebbre sikeredett értékelésemet, talán emlékeztek, hogy nem lett az évem kedvenc olvasmánya. Az alaphelyzet és az ókori Egyiptomot a középpontba helyező környezet remek alapot szolgáltatott ahhoz, hogy izgalmas, lebilincselő, ugyanakkor edukatív történetet kapjunk (némi romantikával fűszerezve, ha már Vörös pöttyös), de sajnos a kivitelezéssel nem voltam maradéktalanul elégedett. Csakhogy olyan függővéggel zárult, amely felett képtelen voltam szemet hunyni, így úgy éreztem, megérdemlek egy tisztességes lezárást. Szerencsére a kiadó nem is késlekedett vele sokat.


A könyvtár rejteke ott folytatódik, ahol az előző rész véget ér. Sokként ér minket, ahogyan Whit megkéri Inez kezét, különösen úgy, hogy a főhősnőnkön kívül mindenki tisztában van vele, milyen alattomos ember a fiú. Ám már ekkor tudjuk, hogy Inez naivitásában nem csalódhatunk. Mire a lány rádöbben, milyen titkot rejteget valójában Whit, már túl késő, és ami történt, azt nem tudja megmásítani. Ám a feladat, ami Egyiptomban marasztalta, még előtte tornyosul: meg kell tudnia, mi történt az édesapjával, és le kell buktatnia a műkincstolvaj édesanyját.

Alapvetően úgy szeretek folytatni egy sorozatot, hogy újraolvasom a korábbi köteteit, vagy legalább a folytatást közvetlenül megelőző könyvet. A memóriám ugyanis annyira borzalmas, hogy többnyire a központi mozzanatokra sem emlékszem, nem beszélve az itt-ott elejtett, csak később fontossá váló részletekről. Most viszont erre sehogyan sem tudtam időt szakítani, így A könyvtár rejtekébe szinte vakon vágtam bele. Utólag nem igazán bánom, hogy így alakult, hiszen a szöveg sokszor visszautal az előző könyvben történtekre, így viszonylag könnyen felrémlettek előttem az események. Persze ebben az is segített, hogy a történetvezetést sem az előző, sem az aktuális kötetben nem lehet azzal vádolni, hogy bonyolult lenne.

Valahol mélyen reméltem, hogy amit az előző könyvben negatívumként éltem meg, azt A könyvtár rejteke valamilyen módon kompenzálja. Sajnos ebben csalódnom kellett, a gyengeségeiről szóló bekezdést gyakorlatilag egy az egyben copy-paste-elhetném ide. A leginkább azonban a terjengőssége zavart. A folyó tudása értékelésében is kiemeltem, hogy kontraproduktívnak látom kétkötetesre nyújtani ezt a történetet – a gyanúm pedig sajnos beigazolódott. Tele volt olyan szakaszokkal, amelyeket, ha szerkesztő lennék, egészen egyszerűen áthúznék a nagy piros tollammal, mert semmilyen értéket nem képviseltek. Ezúttal is úgy érzem, a könyvnek legalább egyharmada azért született, hogy két kötetnyi bevétel folyjon be ebből a történetből.

"Papa gyakran mondta, hogy amikor az ember úgy érzi, eltévedt, az azért van, mert nem mond igazat saját magának. Lágy, könyvtárba és templomba illő hangján magyarázta: az emberek félnek az igazságtól. Inkább hazudnak, tagadnak, nem vesznek tudomást arról, ami az orruk előtt van."

Az már abszolút szubjektív, ki hogyan ítéli meg a karaktereket – A Nílus titkai duológia esetében azonban úgy látom, elég vegyes a felhozatal. Valaki tudott szurkolni mindkét főszereplőnknek, valaki csak Whit vagy csak Inez pártját fogta. Alapvetően én az első kategóriába szoktam tartozni, talán az átlagosnál jobban szoktam védeni a főhősök döntéseit, ha teljes mértékben értem az indítékot. Ebben a történetben azonban mind Inez, mind Whit kiveri nálam a biztosítékot. Inez esetében azzal küzdök, hogy alapvetően egy csupaszív léleknek látom, de túl könnyen bízik az emberekben, és annak ellenére, hogy ezt gyakorlatilag az összes mellékszereplő kihasználja, ő mégsem képes fejlődni ebben a tulajdonságában. Whit pedig alapjaiban szintén nem tekinthető rossz embernek, és az indítékai sokat feledtetnek, a módszerei azonban számomra egyszerűen megbocsáthatatlanok. Mindemiatt pedig képtelen voltam szurkolni annak, hogy a kapcsolatuk beteljesedjen.

Összességében nem bánom, hogy elolvastam A könyvtár rejtekét. Megkaptam a lezárást, amire vágytam, többet pedig nem reméltem ettől a regénytől. Sajnos a kivitelezésével nem vagyok elégedett, de az előző kötet alapján nem is vártam ennek az ellenkezőjét. A legkomolyabb pozitívumaként továbbra is a helyszínválasztást tudom kiemelni, ám ha én írtam volna a regényt, biztosan több energiát fektetek abba, hogy edukáljam a fiatal olvasóimat az ókori Egyiptomról, de különösen Kleopátráról. Ebben a formában A Nílus titkai duológia inkább romantikus, mintsem történelmi regény, csak sajnos számomra még romantikusnak sem volt elég.


5 / 3,5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 504
Sorozat: A Nílus titkai 2. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Where the Library Hides (2024)
Fordította: Beleznai Eszter
Műfaj: fantasy, romantikus, történelmi romantikus, történelmi fantasy, young adult

A What the River Knows – A folyó tudása páratlanul izgalmas folytatása!

Inez Olivera a világ túlsó felére, Egyiptomba utazott, hogy válaszokat találjon szülei rejtélyes és tragikus halálára. Ám kutatásai veszélyes ösvényre vezették, amely szívfájdalommal, árulással és sötét, múltba nyúló mágiával szőtte át a sorsát.

Amikor Ricardo bácsikája váratlan ultimátumot ad az öröksége ügyében, Ineznek egyetlen valódi lehetősége marad: hozzámegy Whitford Hayeshez.

Whit, a volt brit katona, Inez egykori ellenfele és nagybátyjának alkalmazottja maga is titkokat rejteget, amelyek Egyiptomhoz láncolják. Mikor a boldogság és a jövő forog kockán, Inez kénytelen sorsát ahhoz az emberhez kötni, akinek titkos tervei mindent elpusztíthatnak, amit eddig felépített…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Megjelent a What the river knows folytatása, és a kalandot Inezzel ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Az első rész igazán izgalmas pillanatban ért véget, így már alig vártuk, hogy kezünkbe kerülhessen a folytatás, aminek a borítója most is egyszerűen szemet gyönyörködtető. Tarts a Blogturné Klub csapatával és merülj el ebben az egyiptomi kalandban állomásról állomásra, ha pedig helyesen válaszolsz a kérdésekre, esélyed nyílik egy saját példányt nyerni a kötetből!

Nyereményjáték

A könyvtárak nem mindig ott rejtőznek, ahol elsőre keresnénk őket.
Indulj el egy különleges utazásra a tudás múltján és jelenén át!
A játék során négy állomáson keresztül vezet az utad.
Minden állomáson egy kérdés vár rád, amely a könyv témáihoz – az elveszett, átalakult vagy rejtett könyvtárakhoz – kapcsolódik.
Ha mind a négy kérdésre helyesen válaszolsz, esélyed nyílik megnyerni a nyereményt.
Készen állsz?

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Hogyan nevezzük azokat a modern könyvtárakat, amelyek nem egy fizikai helyhez kötődnek, hanem az interneten keresztül biztosítanak hozzáférést könyvekhez és tudáshoz?


Állomáslista

12.29. Kitablar
12.31. Ambivalentina
01.02. Utószó
01.04. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem állítanám, hogy valaha is különösebben érdekelt az Artúr-mondakör, de Európa múltjának és a popkultúrának is olyannyira a szerves része, hogy vétek lette teljesen kihagyni. Már gyerekként láttam olyan alapműveket, mint Az első lovag című film Sean Connery főszereplésével, vagy éppen az Artúr király Clive Owennel, de ezek közül is leginkább Lancelot és Guinevere története, valamint a telefestett, harcos Keira Knightley maradt emlékezetes számomra. Később, a közelmúltban sikerült valamivel jobban belemerülnöm a témába, többek között A világ legszebb mondái című könyvnek köszönhetően, amit szívből ajánlok annak, akinek hasonló céljai vannak. Nem mondható tehát, hogy rajongó, vagy akár aktív érdeklődő lennék a témában, de szeretek tájékozódni, és kedvelem, ha valamilyen tartalom kicsit más szemszögből világít meg egy már ismert történetet vagy legendát. Lev Grossman eposza, A fényes kard pedig pontosan ezzel a céllal született.


A fényes kard az Artúr-mondakör egyfajta folytatásaként szolgál, azt dolgozza fel ugyanis, mi történt a legendás király halálát követően. Artúrt a saját fia, Mordred által érte a vég. Mordred Artúr távollétében megpróbálta átvenni az uralmat Britannia felett, a király azonban bosszút állt rajta. A csatából hiába ő került ki győztesen, halálos sebet szerzett Mordredtől. A legenda szerint azonban még a tényleges halála előtt Avalon szigetére került, és visszatér majd, ha a birodalom veszélybe kerül. Eltűnését követően a Kerekasztal megmaradt lovagjai, többek között Sir Bedivere, Sir Dagonet vagy Sir Palamedes azon tanakodnak, vér szerinti örökös híján ki lenne a legalkalmasabb jelölt Britannia trónjára, és közben persze megpróbálják megvédeni a birodalmat azoktól az erőktől, akik Artúr halálában soha vissza nem térő lehetőséget látnak a támadásra.

Az eseményeket egy Collum nevű fiú szemszögéből követjük végig, aki nagy reményekkel érkezik Camelotba. Egész életében arra készült, hogy Artúr király lovagjainak körébe kerüljön, és a verekedésben nagyon is tehetségesnek mutatkozik. Ám amikor a várba érkezik, akkor szembesül a lesújtó hírrel, ami a Kerekasztal megmaradt lovagjait is mélységes melankóliába taszította. Collum kihasználja a káoszt és beférkőzik az udvarba, ahogyan mindig is tervezte.

A jelen eseményeivel Collum szemszögén keresztül szembeülünk, azonban a közelmúlt sem marad számunkra teljesen homályban. Visszatekintésekből nemcsak Artúr uralkodását és személyiségét ismerjük meg, de a megmaradt lovagok személyes történeteit is. Néhány fejezetenként – abban az ütemben, ahogy Collum is közelebb kerül hozzájuk – megismerjük egy-egy lovag élettörténetét, addig a pontig, amíg a Kerekasztal tagjává nem váltak. Megtudjuk például, hogy Sir Bedivere, a félkarú lovag a férfiak társaságát részesíti előnyben, és menthetetlenül beleszeretett Artúrba is. Sir Palomedes, a szaracén lovag valójában egy bagdadi herceg, aki negyedik fiúként saját hazájában nem sokat remélhetett az élettől. Vagy éppen, hogy Sir Dinadan valójában nem férfinak született. Ezek a történetek páratlan színt vittek a regénybe, közelebb hozva hozzánk ezeket a viszonylag ismeretlen, kevés feldolgozásban szereplő karaktereket.

"Az ifjú egy pillanatra elképzelte: Britannia trónját nem isteni rendelet őrzi, hanem a föld ősi mágiája, a tölgy, a vér, a kő és az eső varázslata. Egy tündérkirálynő, aki egy tündér – Camelotból uralkodik, melynek kristálytornyai egy elvarázsolt fal mögött emelkednek..."

Különösen tetszett, hogy hiába halott (vagy eltűnt? nézőpont kérdése) ekkorra már Artúr király, végig jelen van a történet során. A visszatekintésekből, valamint a lovagok egymás közötti beszélgetéséből szépen, lassan megismerjük a mondák mögött rejtőző alakot, vagyis azt, milyen volt valójában, idézőjeles hús-vér emberként az uralkodó. Megtudjuk például, hogy az apátlanság milyen hatással volt rá, mennyire istenfélő keresztény volt, vagy éppen, hogy ő maga sem rendelkezett apai ösztönökkel, még akkor sem, amikor Mordred már aktívan az élete része volt.

Mindent összevetve azonban a regény legnagyobb erőssége egyértelműen a nyelvezete. A gyönyörű megfogalmazás nem csupán esztétikailag gyönyörködtet, de könnyen olvashatóvá is teszi a szöveget. Igaz, ennek a könyvnek az esetében a lassabb tempót javaslom, hogy legyen lehetőséged belemerülni mind a világba, mind pedig az írásstílusba. Minden elismerésem a fordítóé; Kleinheincz Csilla egyébként is több olyan regényért felel, amelyet szerettem, de ez különösen nagy hatással volt rám.

Összességében A fényes kard egy gyönyörűen megírt, érdekes történet az Artúr-mondakörhöz kapcsolódóan. Az érdekessége azonban inkább abban rejlik, hogy szokatlan, egyedi szemszögből dolgozza fel az ismert mitológiát. Magát a cselekményt izgalmasnak, dinamikusnak nem lehet nevezni, a hangsúly inkább a szereplők hátterén, megismerésén van. Az elolvasásához úgy gondolom, szükséges az Artúr-mondakör legalább minimális ismerete, enélkül valószínűleg élvezhetetlen lesz a regény.


5 / 5 csillag

Kiadás: Agave (2025)
Oldalszám: 608
Eredeti cím: The Bright Sword (2024)
Fordította: Kleinheincz Csilla
Műfaj: (történelmi, epikus) fantasy, kaland

Egy ​Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.

A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.

Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.

A fényes kard az új évezred első nagy arthuri eposza, a hagyományokhoz hűen tele párbajokkal és kalandokkal, csatákkal és lovagi tornákkal, varázskardokkal és halászkirályokkal. Ugyanakkor esendő és mégis erős férfiak és nők története, akik annak ellenére próbálják meggyógyítani széttört világukat, hogy őket magukat is megtörte az élet.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Lev Grossman A fényes kard című regénye a legendás Arthur-mondakör sötétebb, emberibb újragondolása, amelyet az Agave Könyvek hozott el a magyar olvasóknak. A történet középpontjában Collum, a fiatal lovag áll, aki Camelotba érkezve döbbenten szembesül Arthur király halálával és a Kerekasztal széthullásával. A regény a jól ismert hősök helyett azokkal a különc túlélőkkel foglalkozik, akiket a történelem háttérbe szorított: Sir Palomides, a szaracén harcos, Sir Dagonet, a bohóc-lovag, és Nimue, a bukott varázslónő. Ők próbálják rendbe hozni a széttöredezett birodalmat, miközben Britanniát ismét a tündérek és ősi istenek fenyegetik. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, és esetleg szeretnél egy saját példányt is nyerni belőle!

Nyereményjáték

Játékunk a Kerekasztal ismert és kevésbé ismert lovagjaira összpontosít. A feladatotok, hogy az állomásokon található leírások alapján tippeljétek meg, melyik lovagra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ez a lovag beleszeretett Artúr király feleségébe, Guinevrába.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06.09. Readinspo
06.11. Kitablar 
06.13. Könyv és más
06.15. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Amikor gyerek voltam, nem regényeket kaptam a szüleimtől, hanem ismeretterjesztő könyveket. Félig-meddig igazuk volt abban, hogy jobban felkeltette az érdeklődésemet az olvasás iránt egy színes-szagos, ábrákkal és kihajthatós mellékletekkel teletűzdelt kiadvány, mint egy 200-300 oldalas, csupa szövegből álló példány, amire túl nagy erőfeszítés koncentrálni. Az egyik ilyen ismeretterjesztő az ókori Egyiptomról szólt, tele a fáraókról, hieroglifákról, piramisokról és múmiákról szóló rövid szösszenetekkel, és persze gyönyörű képekkel. Ennek köszönhetően már nagyon korán bevezetést kaptam ebbe az izgalmas világba, és bár jelenleg nem áll az érdeklődésem középpontjában, szívesen fogadok szinte bármit, ami erről szól.


Isabel Ibañez pedig kétségkívül izgalmas módon tárja fel előttünk ezt a világot. Főszereplőnkkel, Inez Oliverával az 1800-as évek végére repülünk vissza, ahol a fiatal, éppencsak felnőtté vált lány viszonylagos békében éli az úrihölgyek unalmas és szabályozott életét, a nagynénje házában, mivelhogy a szülei Egyiptomban időznek, ahogy teszik ezt minden év legnagyobb részében. Bácsikája, Ricardo levele azonban mindent megváltoztat. Inez arról értesül, hogy szülei, Cayo és Lourdes eltűntek az egyiptomi sivatagban, hetekig tartó eredménytelen keresésük értelmében pedig mostanra halottnak nyilvánították őket. Inez képtelen elhinni, hogy a rendkívül tapasztalt, az egyiptomi éghajlatot jól ismerő szülei ennyire felelőtlenek lettek volna, ezért Argentinából Afrikába szökik, annak érdekében, hogy kiderítse, valójában mi történt velük. Ricardo, aki maga is elkötelezetten kutatja a fáraók titkát, a legkevésbé sem örül annak, hogy hogy kotnyeles unokahúga megjelent a színen. 

Valljuk be őszintén, Magyarországon ritkán fordul elő, hogy Dél-Amerikai szerző könyvét fordítsák le, ami nem rosszindulatból történik, szimplán csak azért, mert földrajzilag annyira messze van a térség, hogy még mindig nehezen jutnak el hozzánk a tartalmaik. Isabel Ibañez könyve azonban hatalmas sikert aratott, így nem lepődtem meg, hogy kapott magyar fordítást. Rendkívül üdítő élmény volt általa egy kicsit kilépni a földrajzi komfortzónából, és olyan tájakra utazni, amelyekkel ritkán találkozom, nem csak könyvek, de bármilyen más tartalom formájában is. Még annak ellenére is, hogy nem vonzanak a trópusi, egzotikus országok. A kalandot még érdekesebbé tette, hogy a történet az 1800-as évek végén játszódik, ami ráadásul adott egy enyhén romantikus színezetet a dolognak. Igaz, a világért sem mennék vissza abba az időbe, amikor a nők nem rendelkezhettek szabadon a saját vagyonuk felett, és hajadonként mindenhova csak gardedámmal közlekedhettek, de azért valljuk be, a mélyen bennünk élő hercegnő énünket valahol megszólítja ez az időszak.

Mindennek ellenére Argentinából sajnos nagyon keveset kaptunk, de tökéletesen megértem, hiszen a történetnek minden szempontból Egyiptom a lényege. És bár nagyon kíváncsi lennék arra, milyen volt ebben az időszakban Dél-Amerikában élni, Ibañez mindent kompenzált azzal, hogy az egyiptomi kincskeresések időszakába vitt el minket, olvasókat. Ezekben az évtizedekben történt ugyanis, hogy feltámadt a turizmus az országban, és odasereglettek a régészek is, hogy elfeledett fáraók titkai után kutassanak, és rátehessék mancsaikat azokra a leletekre, amelyekhez a sírrablók nem fértek hozzá. Egyben rendkívül szomorú időszak ez, hiszen mérhetetlen mennyiségű, felbecsülhetetlen értékű ereklye került ki az országból és szóródott szét szerte a világban, mindemellett a nagy érdeklődés felgyorsította a megmaradt épületek pusztulását is. Szerencsére ez a jelenség kellő hangsúlyt kap a regényben, éreztetve a helyzet súlyát és igazságtalanságát.

A környezet már így is épp elég izgalmas volt, de a szerzőnk még meg is fűszerezte ezt némi mágiával. Tetszett az a fajta természetfelettiség, amit gyengéden, szinte észrevehetetlenül beleszőtt a történet fonalába, igaz, úgy érzem, ebben a szálban rejtőzött volna még potenciál. A lényege ennek tulajdonképpen annyi, hogy léteznek a világban bizonyos mágiával átitatott tárgyak, mindegyik egyedi képességgel. Ahhoz viszont, hogy ilyenek keletkezzenek, különleges körülményeknek kellett történniük a keletkezésük, használatuk során. A főszereplőnk, Inez tulajdonába például egy olyan gyűrű kerül, ami azelőtt Kleopátráé volt, és mivel az évszázadok során alig érintette emberi kéz, megőrzőtt bizonyos emlékeket, villanásokat az utolsó fáraó emlékeiből. 

"A Nílus mindent tudott, látta Egyiptom legjobb és legrosszabb oldalát is."

És ezzel elérkeztünk a történetünk egyik fő mozgatórugójához, mi mást is keresnének ugyanis Egyiptomban Inez rokonai, mint az egyik leghíresebb, és egyben utolsó fáraó földi maradványait. A történelem egyik legnagyobb rejtélye mind a mai napig, hogy hova temethették Kleopátrát, és biztosan egy életre megjegyeznénk annak a régésznek a nevét, aki ráakadna. Nem csoda, hogy Ibañez könyve is ezt a témát feszegeti.

Sajnos azonban a kivitelezés már kevésbé nyűgözött le. Elsősorban a főszereplő, Inez okozta számomra a problémát, mivel nem találtam elég mély és kidolgozott karakternek. A személyiségét egyetlen szóval le lehet írni (makacs), a döntéseit pedig többnyire az határozza meg, hogy gyászolja, amiért nem tölthetett elegendő időt a szüleivel. Úgy érzi, hogy ha már egész gyermekkorában magára hagyták, és Egyiptomot választották helyette, jár neki, hogy kiderítse, mi volt számukra fontosabb az egyetlen gyermeküknél, és miért adták az életüket. Csakhogy ez számomra nem elegendő leírása egy személyiségnek, különösen nem a főszereplő esetében, és pláne nem egy többkötetes történetben.

Apropó, több kötet. Az olvasás során végig abban a hitben voltam, hogy A folyó tudása egy önálló történet folytatás nélkül, majd mikor elérkeztem a regény végéhez, teljesen összezavarodtam. Rendkívül hirtelen ér véget ugyanis a történet, temérdek kérdést és lezáratlan szálat hagyva maga után, ugyanakkor kicsit megvolt a potenciál abban is, hogy itt teljesen véget érjen és az legyen a szerzői szándék, hogy a továbbiakat magamnak találjam ki. Közvetlenül ezután tudtam meg, hogy a történet egy duológia, és eredeti nyelven már létezik is a folytatása. Ez sok mindent megmagyaráz, többek között azt is, hogy miért volt ennyire lassú és szellős a történetvezetése.

Összességében A folyó tudása sajnos messze nem ragadott annyira magával, mint amilyen hírét keltették külföldön és itthon is, ám az egzotikus helyszínválasztásai miatt mégsem bánom, hogy elolvastam. Ám a pozitívumainak listája számomra nagyjából ennyit fed le. Bevallom, én is látom, hogy az elsődleges célközönség (vagyis a nálam kb. 10 évvel fiatalabbak) számára valószínűleg jelentősen átütőbb élményt képes okozni, mint amilyet én tapasztaltam, de ez van, felnövünk, és még mindig kíváncsiak vagyunk a kedvenc kiadóink legizgalmasabb megjelenéseire, hiába okoznak enyhe csalódást.

Úgy gondolom, sokkal jobban élveztem volna A folyó tudását, ha okosabb történetvezetéssel készül el, és Ibañez nem erőlteti két kötetesre, hiszen látványosan sok az olyan rész benne, ami két nagyobb esemény közötti hézag kitöltésére szolgál. Szájbarágós, kicsit következetlen. Valamit nem fejt ki eléggé (pl. karakterépítés), és valamit túlságosan is (pl. mennyire, de mennyire nagyon hiányoznak Ineznek a szülei, de úgy igazán, tényleg, rettenetesen). Ám az a helyzet, hogy tetszik, mennyire kegyetlen eszközökkel élt a szerző, különösen az utolsó 50 oldalban, és ehhez megérdemlek egy tisztességes zárást, ezért folytatni fogom a sorozatot a következő résszel.


5 / 4 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2025)
Oldalszám: 456
Sorozat: A Nílus titkai 1. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: What the River Knows (2023)
Fordította: Beleznai Eszter
Műfaj: young adult, (történelmi) fantasy, romantikus

Kiben ​bízhatsz, ha az életed és a szíved a tét?

A bolíviai–argentin Inez Olivera a tizenkilencedik századi Buenos Aires csillogó felső tízezréhez tartozik. Ahogy a világ többi részén, a városban is a régi világ mágiája uralkodik, amely nagyrészt már feledésbe merült. Ineznek mindene megvan, amit egy lány kívánhat, kivéve szíve leghőbb vágyát, a világjáró szüleit, akik gyakran magára hagyják őt.

Amikor tragikus halálhírük érkezik, Inez megörökli hatalmas vagyonukat és egy titokzatos gyámot, egy régészt, aki egyiptomi sógorával dolgozik. Inez válaszok után kutatva Kairóba hajózik, magával viszi a vázlatfüzetét és egy ősi aranygyűrűt, amelyet apja a halála előtt küldött neki. Ám megérkezésekor a gyűrűhöz kötődő ősi mágia olyan ösvényre sodorja, ahol hamarosan rájön: a szülei eltűnése többről szól, mint amit a gyámja elhitet vele.

Mivel gyámjának dühítően jóképű asszisztense úton-útfélen keresztbe tesz neki, Ineznek az ősi mágiára kell hagyatkoznia, hogy kiderítse az igazságot a szülei eltűnésével kapcsolatban – vagy kockáztatnia kell, hogy a játszma részévé válik, amely az életét is követelheti…

Isabel Ibañez BookTok-kedvenc kötete A múmia és a Halál a Níluson szerelemgyereke. Egy magával ragadó, buja történelmi romantasy, tele kalanddal, veszéllyel és szenvedéllyel. Lélegzetelállító ellenségekből szerelmesek románc.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható Isabel Ibañez nagysikerű, duológiájának első része, A folyó tudása. Ez a lenyűgöző egyiptomi kaland bloggereinket is elvarázsolta és már most tűkön ülve várjuk a folytatást. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt, hogy milyen titkokat rejt Egyiptom és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Nyereményjáték

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi volt annak a kötetnek a címe, mely Amaranta kezében volt? 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

03.07. Csak olvass! (idézetek)
03.08. This is my (book) universe.
03.09. Csak olvass! (értékelés)
03.11. Kitablar
03.13. Fanni's Library
03.15. Utószó (extra)
03.17. Kelly és Lupi olvas
03.19. Readinspo
03.21. Olvasónapló
03.23. Utószó (értékelés)
03.25. Ambivalentina
03.27. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem sok könyv megjelenését vártam jobban idén az Isteni riválisokénál. Eredetileg angolul szerettem volna elolvasni, meg is rendeltem év elején, csakhogy a készlet pótlását januárról szeptemberre tolták, amit nem voltam hajlandó kivárni. Aztán megtudtam, hogy még valamikor az év első felében érkezik a Maxim Kiadónál magyarul, és hirtelen jóval kevésbé voltam motivált arra, hogy a bizonytalan angoltudásommal ismerjem meg a történetet. Tudtam egyébként, hogy nagyon fogom szeretni, hiszen több olyan blogger is piedesztálra emelte, akinek a véleményére adok. Emellett néhány évvel ezelőtt odavoltam a szerző A királynő felemelkedése című sorozatáért, ami ugyancsak jó előjel volt.


Az eltemetett istenek felébredtek, és folytatják a 100 évvel ezelőtt felfüggesztett háborút egymás ellen. Annak érdekében, hogy Enva megakadályozza Dacre elképesztő pusztítását, sereget szervez, és tömegével hívja magához a tettre kész fiatalokat a világ minden szegletéből. Közöttük van Iris bátyja, Forest Winnow is. De a fiú távozása után a család élete jobban felfordul, mint gondolták. Anyjuk a mélységes bánatát alkoholba fojtja, Iris pedig kénytelen abbahagyni az iskolát, hogy eltarthassa kettejüket. Az Oathi Közlöny szerkesztőségében helyezkedik el újságíróként, és jó esélye van nemsokára szert tenni egy rovatvezetői pozícióra is – csakhogy ehhez le kell győznie a nála jóval tanultabb és előnyösebb helyzetből induló Roman Kittet. A két fiatal között közben különleges kapcsolat alakul ki, tekintve, hogy a rivalizálásuk fokozatosan átfordul törődésbe és érdeklődésbe. Csakhogy a háború, bár még mindig rendkívül távol zajlik a városuktól, egyre inkább közelít feléjük, és aggasztja őket, hogy a kormányzó erről nemigen akar tudomást venni.

Bevallom, a fülszöveget nem olvastam el azelőtt, hogy belevágtam volna a történetbe, ezért kevéssé voltam vele tisztában, mire számíthatok. Az első jelenet alapján ezért eleinte úgy hittem, az első vagy második világháború korában játszódik a történet, és ebbe szövi bele Ross később a fantasy-elemeket. De nemsokára kiderült, hogy ugyan valóban ebbe a korszakba kell képzelnem a szereplőinket, viszont nem ebbe a világba.

Az Isteni riválisok világa öt részre oszlik: a Keleti, Nyugati, Északi, Déli és Központi területre. Mindnek külön vezetője (kancellárja) van, és békében élnek egymással, nem rivalizálnak. A konfliktus forrását az istenek jelentik. Őket két csoportba soroljuk: az Égiekbe és az Alantiakba (vagyis vagy az égből, vagy az alvilágból érkeztek). A háború pedig azért tört ki, mert az egyik Alanti isten, Dacre beleszeretett az Égi Envába, és megpróbálta kisajátítani őt – csakhogy az istennő ezt természetesen nem hagyta neki.

"Szerintem mindannyian páncélt viselünk. Szerintem azok, akik nem így tesznek, mind bolondok, mert megkockáztatják, hogy újra és újra megsebezze őket a világ pengeéles széle."

A világépítéssel, valamint a mitológiával kapcsolatban bőven akadnak még kérdéseim, hiszen nem ez állt a regény fókuszában – de ezt talán a második rész orvosolja majd. Az Isteni riválisok sokkal inkább a két főszereplőnk, Iris és Roman kapcsolatára helyezte a hangsúlyt. A történet során azt követjük végig, hogyan alakul át a munkahelyi ellenségeskedésük először barátsággá, majd pedig szerelemmé. Ebben nagyon fontos szerepet játszik az írógépük. Eleinte nem tudják, de mágikus kapcsolat köti össze a masinákat, amelyek segítségével távolról is tudnak egymásnak levelet küldeni. Ehhez csupán arra van szükség, hogy a levelet a saját írógépükön gépeljék be, majd becsúsztassák egy lyukon (pl. a szekrényajtó alatt) – és az így a másik padlóján köt ki. Kétségkívül a regény egyik legerősebb része az így létrejövő levelezés kettejük között, imádtam olvasni ezeket a betéteket.

Bár a kapcsolatuk olyannyira hangsúlyos a történetben, hogy nehéz észrevenni mást mellette, ha kicsit távolabb lépünk, azért észrevehetjük, hogy rengeteg témát magába foglal a regény. Beszél például a gyászról, kötelességről, szülői elvárásokról, társadalmi különbségekről, magányról, barátságról, testvéri szeretetről. Maga a cselekmény három részre osztható, és ennek a három résznek egészen különböző hangulatai is vannak. Míg az első a nagyvárosban, távol a háborútól játszódik, addig a harmadik már kőkeményen az arcunkba tolja ennek a valóságát.

"Bátorság kell ahhoz, hogy levedd a páncélodat, hogy megengedd másoknak, hogy olyannak lássanak, amilyen vagy."

Sajnos viszont nem tudom megállni, hogy szót ejtsek arról, mennyire elégedetlen vagyok magával a kiadvánnyal. A kisebbik gond a borító, ami valahol ízlés kérdése is (de feltételezem, az olvasók jelentős többsége egyetért velem abban, hogy szívesebben láttuk volna az emberalakos verziót a polcunkon). Viszont rendkívül zavarja a designer szememet a színválasztás, ami valójában ordas hiba. A kék ezen árnyalata, amivel a magyar címet és a szerző nevét rányomták az eredeti, angol borítóra, alig olvasható a fizikális példányon. Bár az eredeti borító is hasonló koncepció mentén készült el, ott ennek a kéknek egy halványabb, rikítóbb árnyalatát használták, ráadásul jóval nagyobb és vastagabb betűtípuson, ezért ott annyira nem zavaró. A magyar verzió viszont olyan alapvető designszabályokat sért meg, amelyeket ha iskolában tanítanának, az első óra első leckéjeként vennénk azokat.

Súlyosabb hiba viszont, hogy a regény hemzseg az elgépelésektől, bagatell vesszőhibáktól és helyesírási hibáktól, amit én megbocsáthatatlan dolognak tartok egy kiadvány esetében. Úgy tekintek a könyvekre, mint amelyek nyelvápoló, nyelvművelő szereppel is bírnak a sok egyéb funkciójuk mellett, főleg, amióta tudom, egy ismerősöm a helytelen beszédét és írását az korrigálta, hogy rengeteget olvasott. Még a magánkiadású (ahol ugyebár gyakran a korrektoron spórolnak) olvasmányaimban sem találkoztam annyi elgépeléssel, mint amennyi az Isteni riválisokba becsúszott. Remélem, csak arról van szó, hogy a nyelvi korrektor elfelejtette elmenteni a munkáját (nem pedig szimplán nem végezte el), de akárhogy is, az eredmény számít. Mindenesetre ami hibát észrevettem, azt felvittem a Moly-adatlapra, kihasználva a direkt erre létesült “Bakik” funkciót, ingyen és bérmentve elvégezve ezt a számomra fontos munkát, és bízva benne, hogy az utánnyomások már makulátlanok lesznek.

Összességében az Isteni riválisok beváltotta a hozzá fűzött reményeimet – bár az én éves kedvenceim között egészen biztosan nem fog szerepelni. Azt őszintén képtelen vagyok eldönteni, hogy azért nem tudok teljes gőzzel rajongani érte, mert idén már olvastam egy fantasy-t, amit lehetetlen überelni (A Narancsfa-kolostor), vagy más áll a háttérben… Bár az tény, hogy még mindig érzek némi gyengeséget Rebecca Ross stílusában (ugyanazt, mint amit A királynő felemelkedése-sorozatában is tapasztaltam), de gyanítom, hogy ez a következő, vagy azutáni regényében már fel fog oldódni. Továbbá érzek valami megmagyarázhatatlan hiányt is a regénnyel kapcsolatban, de ezt nem szeretném értékelni addig, amíg nem olvastam a második részt is, hiszen lehet, hogy abban kapom majd meg a válaszokat a kérdéseimre. De képzeljétek, erről van egy fantasztikus hírem: a Kiadó még idén, pillanatnyilag november 11-én tervezi elhozni nekünk a sorozat második, és egyben záró részét magyarul! Tartottam tőle, hogy éveket kell majd várni rá, de rettenetesen boldog voltam, amikor ezt meghallottam, főleg, hogy így bizony biztosan többen szavaznak esélyt a történetnek.


5 / 5 csillag

Kiadás: Maxim (2024)
Oldalszám: 448
Sorozat: Letters of Enchantment 1. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: Divine Rivals (2023)
Fordította: Szujer Orsolya
Műfaj: (történelmi) fantasy, történelmi fikció, romantikus, young adult

Két fiatal rivális szerelemre talál egy mágikus kapcsolaton keresztül, és szembe kell nézniük a pokol bugyraival egy istenek közötti háború viharában, ami örökre megpecsételheti a sorsukat.

Évszázadokig tartó álmukból felébredve az istenek ismét háborúznak. De a tizennyolc éves Iris Winnow csak a családját próbálja egyben tartani. Az anyja függőségével küzd, míg a bátyja eltűnt a fronton. Iris egyetlen reménye, hogy megszerzi a rovatvezetői előléptetést az Oathi Közlönynél.

Hogy megbirkózzon aggodalmaival, Iris leveleket ír a testvérének, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, azonban eltűnnek – és egyenesen Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársa kezébe kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a testvéréért, az emberiség jövőjéért és a szerelemért vívott háború csatájának frontvonaláig.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Maxim Kiadónak hála, immáron magyarul is olvasható Rebecca Ross nagysikerű duológiájának első kötete, az Isteni riválisok. A szerző nem ismeretlen a magyar közönség számára, A királynő felemelkedése és A királynő koronázása című kötetek már elrabolták a hazai olvasók szívét. Ebben a teljesen új történetben Iris és Roman karakterét követhetjük végig, egészen a frontvonalig. Tartsatok velünk, fedezzük fel, hogy milyen mágikus kapcsolat köti össze a két főszereplőt, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Nyereményjáték

Az Isteni riválisok című kötet beleolvasója már elérhető a kiadó honlapján, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen lényeket látott Iris a rivális újságban?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.24. Csak olvass!
07.26. Kitablar
07.28. Readinspo
07.30. Kelly és Lupi olvas
08.01. Milyen könyvet olvassak?
08.03. Dreamworld
08.05. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Shannon Chakraborty nevét a magyar olvasóközönség már ismerheti a Dévábád-trilógia kapcsán. Bár nekem még nem volt szerencsém végigolvasni a sorozatot, az Amína asz-Sziráfi kalandjai hatására egészen biztosan meg fogom tenni előbb-utóbb. Eleinte volt némi kétségem, hogy tényleg nekem való-e ez a regény, mivel nem kifejezetten szimpatikus számomra az arab világ. Filmekben csak elvétve, az olvasmányaimban pedig még annál is ritkábban találkoztam vele, így ehhez a könyvhöz nem kevés lépéssel kellett elhagynom a komfortzónámat. Viszont, mint oly sok alkalommal, ezúttal is megérte, hiszen így az évem egyik, ha nem a legkülönlegesebb olvasmányával találkoztam.


A főhősünk a legendás Amína asz-Sziráfi, aki rettegett kalóznőként és csempészként szelte keresztül-kasul az Indiai-óceánt – egy évtizeddel ezelőtt. Amína azóta visszavonult és rejtőzködve éli békés, bár kevésbé kielégítő életét lányával, a tízéves Mardzsánával. Egy nap kellemetlen látogató érkezik hozzá, egy elképesztő vagyonnal rendelkező öregasszony, aki felfoghatatlan összeget ígér számára egy küldetésért. Amínának fel kell keresnie a frankot, aki elrabolta az asszony unokáját, Dunját, és épségben visszavinni a lányt a családjához. A tapasztalt és furfangos kalóznő eleinte könnyűnek titulálja a feladatot, de hamarosan kiderül, hogy súlyos titkok, és némi természetfeletti kötődés is rejlik a háttérben, amiről az öregasszony természetesen elfelejtett szólni. De ezen a ponton már nincs visszaút, ha Amína viszont akarja látni a kislányát.

Az már a borítón is látszik, hogy nem egy hétköznapi fantasy-regénnyel állunk szemben, de az igényesség a beltartalomban is megmarad. Rögtön az elején találunk benne egy egészen elképesztő térképet, ami segít eligazodni a helyszínek között, bár mivel alapvetően a regény a mi világunkban játszódik a valóságban is létező városokkal, erre nem kifejezetten van szükség. A hullámokat ábrázoló, egész oldalas grafikák ellenben indokolatlanul gyorsan levettek a lábamról.

"[…] úgy nőttem fel, hogy rettentő különlegesnek éreztem magam, mint aki nincs a helyén, és soha nem békéltem meg a fiatal lányoknak szánt sorssal. Szívem rejtett szegletében szégyellnivaló álmokat dédelgettem, amelyekben nem is a szüleim gyermeke voltam, hanem szárnyas lovakon utazó női harcosokból álló törzs lánya."

Arra már csak a végén jöttem rá, mennyire jól passzol a történet keretezéséhez ez a borító, ami egy krónikára emlékeztethet bennünket. A regényt ugyanis némileg megfűszerezi, hogy egy olyan narrátor beszéli el nekünk a cselekményeket, aki maga is szerepel benne, és aki a végén a hajó írnokává lépett elő. Jó krónikáshoz híven itt-ott még ki is egészíti a szöveget rövid megjegyzésekkel, amelyek érthetőbbé teszik a körülményeket – például annak a mesés kincsnek a legendájával, ami az egyik fő konfliktust szolgáltatja.

Magában a történetben is volt egy számomra igen szokatlan dolog. Ahhoz vagyok ugyanis hozzászokva, hogy a főhős a semmiből lép elő (vagy még épp csak gyerek), és a nulláról építi fel magának a hírnevét. Ellenben az Amína asz-Sziráfi kalandjaiban egy olyan kalóznőről olvashatunk, aki már nem fiatal, küzd is a korral járó leépüléssel a visszatérésekor, de ami a legfontosabb: már komoly tekitéllyel rendelkezik. Legendák szólnak a ravaszságáról és a kalandjairól, és ő is sokszor hivatkozik a múltjára a lapokon. Csakhogy ez számunkra olyan érzés, mintha Amína történetének a közepébe csöppentünk volna az eleje helyett, hiszen mi mindezekről nem tudunk semmit. Igazság szerint én ezt felettébb pozitívan értékeltem. Örültem, hogy a szerző tud valami újat mutatni számomra, ami bizonyos mértékben még izgalmasabbá teszi ezt az egyébként is bámulatos történetet.

"A világ nem bánik kedvesen a nőkkel…[…] Főleg nem azokkal, akik nem aszerint akarnak élni, amit a társadalom elfogadhatónak tart."

Azt már említettem, hogy a regény a mi világunkban játszódik, létező helyszíneket emlegetve – Chakraborty pedig a mágikus szálakat ebbe szőtte bele. Rengeteg kérdés maradt bennem a mágia természetével kapcsolatban, de a lényeg tulajdonképpen annyi, hogy a varázslat csak annak hozzáférhető, aki kifejezetten hozzá is akar férni. A világ tele van természetfeletti elemekkel (lényekkel) és ereklyékkel, de az előbbieket a halandók nem látják, utóbbiak pedig jól el vannak rejtve. Léteznek viszont írásos források és legendák, amelyek rávezethetik a becsvágyó és hataloméhes embereket, hol lelhetnek rá a vágyuk tárgyára. Amína is egy ilyen embert üldöz, a frankot, aki a Sába Holdjának megszerzésével tervezi felborítani a világ egyensúlyát.

Összességében rendkívül élveztem Amína asz-Sziráfi kalandjainak az olvasását, és nem tartom kizártnak, hogy előkelő helyet szerzett magának az idei évi kedvenceim között. Már az elejétől kezdve elvarázsolt, teljesen elfeledtetve velem az arab világgal szembeni ellenérzéseimet és idegenkedésemet. Chakraborty elképesztő érzékkel szőtte a történetszálakat, de közben bőven engedett bepillantást a főhősünk lelkivilágába is. Igyekeztem lassan olvasni, hogy tovább tartson az élmény, de szinte lehetetlen volt, annyira elkapott a világ és Amína története.

Eleinte úgy hittem, hogy egykötetes fantasyval állok szemben, hiszen pillanatnyilag a regény Moly-adatlapja nem utal arra, hogy sorozat része lenne. A Goodreadsről viszont megtudtam, hogy mégis. Sajnos a második résznek még az angol megjelenése is rendkívül messze van (Google barátom szerint 2025. szeptemberében érkezik), az esetleges harmadik rész pedig több fényévnyi távolságra lehet éppen… Mindemellett van egy utalás a regényben arra, hogy akár ötrészesre is nyúlhat a széria. Őszintén szólva ebben az egészben csak az időtényezőt bánom, mert nagyon szívesen olvasom Amína asz-Sziráfi bármennyi kalandját, ha a szerző ugyanilyen gondossággal és igényességgel állítja össze őket. Viszont ne tántorítson el titeket az olvasástól a tény, hogy éveket kell várni a végére, hiszen az Amína asz-Sziráfi kalandjai szerencsére önmagában is megállja a helyét, nem borzolja a kedélyeket függővéggel. Azoknak ajánlom elsősorban, akik szeretik a kalandregényeket, a kalózos történeteket, a kiválóan felépített fantasy-kat, illetve szívesen barangolnak különböző kultúrákban.


5 / 5 csillag

Kiadás: Agave (2024)
Oldalszám: 554
Eredeti cím: The Adventures of Amina Al-Sirafi (2023)
Fordította: Tamás Gábor
Műfaj: (heroikus, történelmi) fantasy, kalandregény

Amína ​asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.

Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.

Shannon Chakraborty, a Dévábád-trilógia szerzője tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli új regényében kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történetet mesél el, amelyben egy nő eltökélt célja, hogy megragadja az utolsó lehetőséget a dicsőségre… és saját maga írja meg a legendáját.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés + beleolvasás


Az Agave Könyvek ismét egy különleges fantasyt hozott el a magyar olvasóknak Channon Chakrabortytól, melyben egy kalóznő hihetetlen kalandjait ismerhetjük meg. Bloggereink már alig várták, hogy megismerkedhessenek Amína asz-Sziráfival, és ha te is így vagy ezzel, akkor tarts velünk a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát.

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban híres kalózok nyomába eredünk! Minden állomáson egy-egy fotót találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy felismerjétek őket, és beírjátok a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.24. Utószó
07.25. Readinspo
07.27. Csak olvass!
07.29. Olvasónapló
07.31. Könyv és más
08.02. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Mikor próbáltam eldönteni, elolvassam-e ezt a könyvet, a fülszöveg átfutásával megálltam annál a pontnál, amikor először említik meg Norvégiát. Akik akár csak egy kicsit is ismernek, tudják rólam, hogy azóta valamelyik északi országba vágyom, amióta hazaköltöztünk Finnországból hatéves koromban. Az elmúlt években több norvég sorozatba is belefutottam, melyeket mind imádtam, de a történet mellett felfigyeltem valami másra is: a nyelvre. Gyönyörűnek tartom a hangzását, a dallamosságát, a szóképzését, és imádom, hogy rengeteg szó jelentésére rá lehet jönni az angol és német nyelv ismeretével. És mivel a Finnországba való visszaköltözéstől épp egyedül a nyelv tántorít el, úgy döntöttem, hogy inkább Norvégiával próbálok majd szerencsét. Jelenleg ennél komolyabb életcélom nincsen, ezért ösztönösen felkapom a fejemet mindenre, amely ezzel az országgal, vagy akár a teljes skandináv térséggel kapcsolatos.


A történetben a 10. századi Norvégiában, a vikingek korában járunk. Gunnhild a falu elöljárójának fiatal leánya, akivel mégsem bánnak jól: az anyja folyamatosan bünteti őt, lényegében amiatt, mert megszületett. Tizenkét éves korában azonban a hozzájuk érkező jósnő mindent megváltoztat. Heid magával viszi őt a messzi északra azért, hogy kitanítsa Gunnhildot mindenre, amelyet a mágiáról tud. Sok évvel később, Heid halála után Gunnhild visszatér otthonába, mikor tudomást szerez arról, hogy gyerekkori barátját, Signy-t elhurcolták rabszolgának. Mentőakciója közben találkozik a fiatal és rossz hírű királlyal, Erikkel, akivel az első pillanattól kezdve ellenszenvesek egymásnak – csakhogy közben szükségük is van egymás segítégére a céljuk végrehajtásában.

A skandináv helyszíneken túl a regény másik központi eleme is kifejezetten érdekelt: a boszorkányság. Bár nem rajongok különösebben a témáért, de ezúttal rettenetesen kíváncsi voltam, hogyan ábrázolják a mágiát és a varázsolni tudókat a skandináv környezetben. Lenyűgözött, hogy itt a boszorkányoknak rúnákra és gyógynövényekre van szükségük ahhoz, hogy használhassák a bennük lévő mágiát. Imádtam az erről szóló jeleneteket, és bár a regényben éppen elégséges volt ez a mennyiség, szívesen olvasnék még hasonló módszerekről. És ezt éppenséggel megtehetem, hiszen ha jól tudom, nem ez Gornichec egyetlen boszorkányos regénye.

"Csak az lehet bátor, aki fél."

Olvasás előtt valamiért abban a hitben voltam, hogy a skandináv mitológiának nagyobb szerepe lesz a történetben, de szinte alig kerül szóba. Sokkal inkább szól a vikingekről, a társadalmukról, mindennapjaikról és hatalmi felépítéséről. Nem az a regény célja, hogy ezeket bemutassa, ezért nem is hangsúlyosak, de a központi történet mellett fel lehet csipegetni némi képet ezekről, ha az ember fogékony rá. Én igencsak az voltam, hiszen nem sok szerencsém volt eddig hasonló történeteket fogyasztani. Mindenesetre nem árt képben lenni a skandináv mitológiáról legalább minimálisan, hiszen azért elő-előkerülnek az istenek a mindennapi élet részeként.

Összességében igencsak élveztem A vér szövetségét, részben a történet okán, részben pedig amiatt, mert az érdeklődési köröm egy ritkán kielégített részét szólította meg. Bár biztosan nem lesz az idei top 10 kedvenc könyvem része, de egészen biztos vagyok benne, hogy (az egyébként amerikai származású) Genevieve Gornichec eddig és a jövőben fellelhető regényeit nem fogom kihagyni. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kulturálisan nyitott, és nem bánja, ha az emberiség történelmének egy kevésbé feldolgozott részében kalandozik egy jó történet erejéig.


5 / 5 csillag

Kiadás: Agave (2023)
Oldalszám: 494
Eredeti cím: The Weaver and the Witch Queen (2023)
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: (történelmi) fantasy

A ​boszorkány szíve írójának legújabb könyve ősi legendákból táplálkozik: két nő élete fonódik össze ebben az elsöprő erejű történetben, amely a viking korban játszódik.

Oddny és Gunnhild gyerekkorukban ismerkednek meg egymással a 10. századi Norvégiában, és nem is különbözhetnének jobban egymástól. Oddny csendes, nyugodt életről álmodozik, míg Gunnhild minél nagyobb hatalomra szeretne szert tenni, és menekülni akar kegyetlen anyjától. Egy jósnő félelmetes jövendölése azonban sötét árnyékot vet Gunnhildra, Oddnyra és a nővérére, Signyre is. A három lány ezért vérszerződést köt egymással, és megfogadják, hogy mindig segíteni fogják a másikat.

Amikor viking portyázók felgyújtják Oddny otthonát és elrabolják Signyt, Oddny egyre távolabb kerül attól az élettől, amelyben reménykedett. Elhatározza, hogy mindenáron megmenti nővérét, de ezalatt egyre közelebb kerül az egyik fosztogatóhoz, aki részt vett az otthona elleni támadásban. Gunnhild időközben megszökött, évekig boszorkánynak tanult a messzi északon, és kénytelen tudomásul venni, hogy a sors a gyűlöletes Erik király felé tereli, aki egy nap egész Norvégia uralkodója lesz.

Bár a két nőt összekötő mágikus és érzelmi kötelék erős, amikor újra felbukkannak egymás életében, kapcsolatuknak olyan próbát kell kiállnia, amire egyáltalán nem számítottak.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés + beleolvasás


Szeretted a Vikingek című sorozatot? Akkor Genevieve Gornichec legújabb könyve épp neked való! A vér szövetségével a vikingek korába repülünk vissza a 10. századi Norvégiába, de a történet középpontjában nem a harcosok, hanem a boszorkánysággal foglalkozó nők állnak. A szerző szerint ugyanis nem csak olyan nők története érdemes az elbeszélésre, akik fegyverrel értek el sokat. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent regényből nálunk nyerhettek is egy példányt, ha követitek a turnét.

Nyereményjáték

Bár A vér szövetségében nem hangsúlyos a skandináv mitológia, de játékunkban mégis az áll a főszerepben. A feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik istenségre gondoltunk az adott állomáson.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A hadisten, ki egyik karját Fenrir, a farkas szájában veszítette el.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11.26. Readinspo
11.27. Csak olvass!
11.29. Utószó
12.01. Könyv és más
12.03. Olvasónapló
12.05. Dreamworld

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Marissa Meyer: Csillagos egek
  • 50 könyv, amit elolvasnék 2020-ban
  • Hogyan választom ki a következő olvasmányomat?

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (25)
    • ▼  szeptember (2)
      • Kathryn Stockett: Lázadó ​nők klubja
      • Marissa Meyer: Csillagos egek
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (3)
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (43)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (63)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (110)
    • ►  december (6)
    • ►  november (13)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (19)
  • 3.5 csillag (40)
  • 4 csillag (65)
  • 4.5 csillag (60)
  • 5 csillag (142)

Műfajok

antológia (2) chick lit (4) cozy fantasy (2) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (10) epikus fantasy (5) erotikus (6) esszé (1) fantasy (115) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (21) horror (9) ifjúsági (18) interaktív (3) ismeretterjesztő (28) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (29) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (5) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (12) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (227) romantikus (133) sci-fi (11) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (29) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (28) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (15) vers (7) young adult (82) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (339) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (33) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (347) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (4) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (97) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (4) Maxim (26) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (13) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (37) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates