Az Instagram könyves szegletén nemigen töltöttem időt az elmúlt hónapokban, de azért néhanapján megfordultam ott néhány percre, ha ráfanyalodott a szívem némi szépségre. Már ezek a rövid látogatások is elegendőek voltak ahhoz, hogy szembejöjjön velem néhány fantasy-regény, amit ázsiai szerző írt a keleti mitológiára alapozva, és ehhez hasonló stílusú rajzos borítóval. Korábban nem rajongtam az ázsiai kultúrákért, de volt néhány olyan élményem az elmúlt években, ami teljesen átforgatta ezt bennem, így ezeket a regényeket el is mentegettem magamnak a későbbiekre. Ha jól gondolom (bevallom, szokásomhoz híven le vagyok maradva a trendekről), divatos lett mostanában ez a stílus és téma, de egyáltalán nem bánom, hiszen a szemet gyönyörködtető borítók általában egy rendkívül izgalmas, egzotikus mitológiával és fantasy világgal párosulnak, amit egyelőre még nem tudtam megunni. Ezért nem is volt nehéz kérdés, hogy kíváncsi vagyok-e A Holdistennő lányára.
Csang-o hosszú ideje él a holdhoz láncolva. Habár a holdistennő feladata nem elhanyagolható fontosságú, ő ezt a tisztséget büntetése részeként kapta, amiért megsértette a Mennyei Császárt. Csang-o azonban súlyos titkot rejteget: az ítélete idején várandós volt a lányával, akiről a Mennyei Császár nem tud – hiszen valószínűleg nem helyeselné Hszing-jin létezését. Sajnos a titkok általában előbb-utóbb kitudódnak, ezért amikor a lebukás fenyegeti őket, Csang-o elküldi a lányát, hogy megvédje őt a Császár minden bizonnyal halálos fenyegetésétől. Hszing-jin nem érkezik meg arra a helyre, ahol menedéket kapott volna, helyette épp azon a helyen köt ki, ahol a legkevésbé kellene lennie: a Mennyei Királyságban. Mivel egész addigi életében elszigeteltségben élt, nem ismeri az emberek kegyetlenségét, de az olvasmányainak köszönhetően hamar feltalálja magát a világban, és kihasznál minden lehetőséget, ami elé kerül. A végső célja pedig nem kevesebb, mint felszabadítani az édesanyját a meg nem érdemelt büntetésből, és ezzel hazatérni.
Sue Lynn Tan világépítése egészen érdekes, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. A világ alapvetően két részre szakad: a halandók és a halhatatlanok birodalmára. Utóbbi magasan a halandók földje felett helyezkedik el, tehát ténylegesen úgy, mintha a mennyország lenne. Csakhogy ez a birodalom sem egységes: több különböző részre, országra bomlik, melyeknek megvan a saját uralkodójuk, de ettől függetlenül a Mennyei Császár befolyása rájuk is kiterjed. Maga a Császár hatalmas, kegyetlen és hataloméhes, alattvalói tiszteletét pedig inkább megfélemlítéssel vívja ki. Sok halhatatlan mágiával is rendelkezik, többnyire a négy elem egyikét vagy másikát képes irányítani, illetve van egy tiltott gyakorlat is, az elmemágia. Továbbá a halhatatlanok birodalma különlegesebb lények, például sellők és sárkányok otthonául is szolgál.
Kifejezetten tetszett a regényben a világépítés – izgalmasnak találom, ugyanakkor valószínűsítem, hogy még nem láttunk mindent belőle. Leginkább az a gondolat tetszik, hogy a két nagy birodalom (a halandó és halhatatlan) két szinten, egymás felett helyezkedik el. Ugyanakkor olvasás közben az az érzésem volt, hogy Sue Lynn Tan eredeti gondolata a holdistennőről valahogy kevéssé illik ebbe a világba, hiszen a történet folyamán megtudottak alapján semmi sem indokolja, hogy istennőnek tituláljanak egy bebörtönzött, kegyvesztett személyt. Az volt a gyanúm, hogy a holdistennő valami létező ázsiai mítosz lehet, és Sue Lynn Tan eköré szőtte a történetét – ami valahol önálló életet kezdett élni és kicsúszott a markából. És Csang-o nevére rákeresve meg is találtam azt a mítoszt, ami a regényt minden bizonnyal ihlette.
De A Holdistennő lánya nem Csang-o, hanem Hszing-jin története, aki helyre szeretné hozni azt, ahol kisiklott az édesanyja élete, és ami ellehetetleníti, hogy ők ketten együtt legyenek. Óriási hátrányból indul, hiszen világéletében két embert ismert csak (az anyján kívül még egy szolgálót), ezért mindent az alapoktól kell megtanulnia. A kedvessége, őszintesége kivételesen szerencsés szituációba sodorja, de ott felismeri, hogy kemény munkára lesz szüksége a céljai eléréséhez. Élvezetes végignézni azt a folyamatot, ahogyan egy gyámoltalan leányzóból olyan ember válik, akit nem szívesen haragítanék magamra. Bár a tanulótársa nem kevésbé fontos személy, mint a Mennyei Császárság trónörököse, jól látszik, hogy amit Hszing-jin elér, azt önerőből teszi, nem pedig a befolyásos barátján keresztül.
Kettejük között természetesen előbb-utóbb szerelem is szövődik, és kettejük kapcsolata olyan is, aminek tudnék szurkolni. Mégis, van valami furcsa számomra Li-vej karakterében, amit nem tudok hova tenni. Valahol minden kétségem meg lett magyarázva a történetben, csakhogy mégsem tudom százszázalékosan elhinni a történteket. Li-vej, hiába vágyik őszinte barátságra, kicsit túlságosan is odaadó és lojális, bármit tegyen is Hszing-jin, a fiú szinte meg sem kérdőjelezi, és mindig ott áll mellette. Mintha a karakter személyiségjegyei nem is állnának másból, csak ebből a pincsikutya-üzemmódból, amivel Hszing-jin minden sóhajtását ámulattal figyeli.
De az apró kellemetlenségek ellenére A Holdistennő lányát nem tudtam nem szeretni. Már a kezdetektől fogva erőteljesen magának követelte a figyelmemet, és hamar rájöttem, hogy ezt nem fogom tudni a szokásos, gyorsolvasós taktikáimmal letudni. Rengeteg minden történik ebben a regényben, és nagyon gyorsan is haladunk, emiatt rendkívül sűrű – és ha nem figyelsz, lemaradsz. A cselekmény tulajdonképpen több évet ölel fel, és ezalatt a szerző a gyámoltalan kislányt, a szerelmes kislányt és a céltudatos, félelmetes harcos nőt is, akivé Hszing-jin a végére válik. Rendkívül sokat akar velünk közölni ez a regény, és én ezt egyébként egyáltalán nem bántam.
Összességében gyanítottam, hogy szeretni fogom A Holdistennő lányát, és inkább pozitív érzésektől telve csuktam be a könyvet. Nem mondom, hogy nem zavar a karakteralkotás gyengesége (még a főszereplőt is igencsak hiányosnak érzem, hát még a többieket), de ezt valahol mégiscsak tudta kompenzálni a szerző számomra. A regény feszített tempója túlságosan magával ragadott ahhoz, hogy ilyesmire komolyabb figyelmet szenteljek. Mindenesetre annak ellenére, hogy nem függővégesen fejeződött be, nagyon szeretném már folytatni az olvasást a következő (egyben befejező) résszel és a kiegészítő kötettel (ami nem spin-off, hanem egy mesekönyv a fantasy-világ történeteiből, már most imádom!), ezért remélem, a Kiadó nem késlekedik sokat.
Oldalszám: 448
Sorozat: A Mennyei Királyság 1. (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Daughter of the Moon Goddess (2022)
Fordította: Gáspár Enikő
Műfaj: (high) fantasy, romantikus, young adult
