A tavalyi évem egyik legkedvesebb olvasmánya volt számomra Samantha Shannontól A Narancsfa-kolostor. Monumentális olvasnivaló a maga 800 oldalával, 4 szemszögével, több tucatnyi karakterével és a rendkívül dinamikus történetmeséléssel. Ha valamit érdemesnek tartok arra, hogy a Trónok harca nyomába érjen, egyértelműen ez a történet az. Akkor még úgy tudtam, A Narancsfa-kolostor világába nem térhetünk vissza másik kötetben, azóta viszont megjelent két kiegészítő- és egyben előzménytörténete is: A leszálló éj napja, valamint legutóbb az Égő virágok között. Nem részletezem, mennyire elaléltam azon, hogy a szerző nem hagy minket éhezni – úgy tűnik számomra, ő is nehezen engedi el a világot, mi, olvasók pedig csak profitálunk ebből.
Yscalin, ez a napsütötte, levendulamezőkkel borított föld hamarosan lángok martaléka lesz.
Több évszázad telt el azóta, hogy a sárkányok serege szárnyra kapott, és kis híján kiirtotta az emberiséget.
Marosa Vetalda bebörtönözve él az otthonában, minden lépését figyeli rideg atyja, Sigoso király. A hegyeken túl Marosa jegyese, Aubrecht Lievelyn kormányozza Mentendont. Marosa és Aubrecht egy jobb világot szeretnének elhozni a bolygóra.
Estina Melaugo számára ez a jobb világ távoli ábránd. Ő le akarja vadászni a sárkányokat, ezeket a fenevadakat, amelyek évszázadokon át szunnyadtak.
Ébredezik Fýredel, a nagy féreg, és elsőként Yscalint fogja célba venni…
Mindennek ellenére volt bennem egy minimális tartás ettől a kötettől, az Yscalinban történtek ugyanis épp az a részlete volt számomra A Narancsfa-kolostornak, amit egyszerűen nem tudtam hova tenni. Ha megkérdeznek, eszembe sem jut, hogy éppen ennek a régiónak a története érdekelne előzménykötetként, de hát abból élünk ami van, ugyebár. Utólag viszont már megértem, miért épp ezt tartotta érdemesnek kifejteni Shannon, hiszen ez a kötet remekül kiegészítette A Narancsfa-kolostor vakfoltjait.
– Harlowe – krákogta.
– Úgy látom, elfogadtad az ajánlatomat. Csak annyi kellett hozzá, hogy vége legyen a világnak."
Maga a kötet is kiemeli, hogy az Égő virágok között önállóan is olvasható, tehát nem szükséges átrágnunk magunkat hozzá sem A Narancsfa-kolostor 850 oldalán, sem pedig A leszálló éj napja 970 oldalán. Ezt abból a szempontból mindenképpen igaznak gondolom, hogy ez a kötet időben közvetlenül A Narancsfa-kolostor előtt (illetve részben közben) játszódik, egészen más szemszögből. Abból a szempontból viszont mégiscsak vitatkoznék, hogy az Égő virágok között mindössze 300 oldalába semmiféle világépítés nem fér bele, így akik teljesen újonnan csöppennek bele ebbe a történetbe, nem valószínű, hogy könnyedén bele tudnak helyezkedni és mindent teljes mértékben megértenek belőle.
Összességében az Égő virágok között abszolút érdemes a figyelemre, különösen abban az esetben, ha a sorozatnak legalább az egyik féltégláját elolvastad már. Ha viszont teljesen ismeretlen számodra a széria, azt ajánlom, tartsd a közeledben A Narancsfa-kolostort, hogy tudd folytatni az olvasást, amennyiben tetszik az előzménytörténet. Ha pedig az elolvasása után hiányérzeted van a világépítés tekintetében, vagy tele vagy kérdésekkel, nos, akkor pedig azért kell elolvasnod azt a gyönyörű narancssárga féltéglát. Lényeg a lényeg, akármi van, A Narancsfa-kolostort olvasnod kell, ha hallgatsz rám, nem úszod meg. Nagyon boldog vagyok, hogy Shannon meglepett bennünket ezzel a (viszonylag) rövid történettel, annak pedig méginkább, hogy a magyar kiadó szorgalmasan gondozza a szerzőnő életművét, ráadásul nem is akármilyen minőségben.
Oldalszám: 304
Sorozat: A káosz gyökerei 0.5 (Next Generation)
Eredeti cím: Among the Burning Flowers (2025)
Fordította: Tamás Gábor
Műfaj: (epikus, high) fantasy
Nyereményjáték
.png)
