facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

A Finnországban töltött éveim óriási hatással voltak arra, aki ma vagyok. Mindössze hat éves voltam, amikor visszaköltöztünk Magyarországra, mégis egyértelműek az ott átélt szocializáció nyomai a személyiségemben, értékrendemben, érdeklődésemben, ízlésemben. Nem meglepő, hogy mindig is vonzódtam a skandináv/északi eredetű dolgok irányába, és időről időre felkeresem az ottani életünkre emlékeztető ízeket, tárgyakat vagy történeteket. Ám mindig is volt egy kisebb hiányérzetem. Régóta tudom, hogy a Muminok gyakorlatilag a finn kultúra részeivé váltak, és hatalmas rajongás övezi őket nem csak ott, de külföldön is. Mégis, nem emlékszem, hogy ez engem valaha különösebben érintett volna. Nem emlékszem sem könyvre, sem mesefilmre, ami a Muminokról szólt, sem tárgyra, amit birtokoltam volna, így sosem tudtam együtt menni ezzel a trenddel. Ezért jött nekem kifejezetten kapóra, hogy a Móra kiadó felkarolta a Muminokat, és rögtön két történetet is kihozott Tove Jansson világáról magyar nyelven – hiszen így végre nekem is lehetőségem adódik megismerkedni velük.


Múminvölgy békés hely, ahol Mafli és Múmin szabadon felfedezheti a környéket, és kedvére bolondozhat. Az idillt azonban beárnyékolja egy égi jelenség: üstökös közelít a Föld felé, amely akár el is pusztíthat mindent, amit ismerünk. Múmin és Mafli felkerekedik, hogy megleljék a hegy tetején lévő obszervatóriumot, ahol választ kaphatnak arra, mikor következik be a világvége. Útközben pedig barátokra lelnek: csatlakozik hozzájuk Kószlászbóklász, Bájocska (akivel a fiatal Múminlegény rögtön megtalálja a közös hangot), és Fürkész.

Az Üstökös a Múminvölgyben tehát nem kifejezetten vidám témával vezet be minket a Tove Jansson által megalkotott világba. Ám elég csak megnéznünk az eredeti könyv megjelenésének dátumát (1946), és máris megértjük, hogy a történetben a háború metaforája köszönt vissza. A baljós, fenyegető atmoszférát persze nagyban tompítja a szerző bohókás írásstílusa, amely kapcsán sokszor ugyanaz volt az érzésem, mint az Alíz Csodaországban olvasása során: ez nem józanul született. Meglehetősen furcsa dolgok történtek a kaland során, amelyekre valószínűleg egy gyerek nem vonja fel a szemöldökét, de felnőttként nehezebb túljutni rajta. Bár annak örülnék, ha természetesebb volna, hogy úgy távozom egy boltból a megvásárolt cuccaimmal együtt, hogy még a pénztáros tartozzon nekem pénzzel...

"Azzal tüzet raktak és nekiálltak palacsintát sütni. Ahogy elkészült egy, azonnal meg is ették. Ez az egyetlen helyes palacsintaevési mód."

A karakterekről nem egyszerű ilyen terjedelem után nyilatkozni, a végleges véleményemhez szükség van egy-két további kötetre. Az első benyomásom a központi karakterekről, a Múminokról (ezekről a vízilószerű, fehér lényekről) igencsak semleges, tekintve, hogy nem sokat szerepeltek. Mafli kifejezetten ellenszenves, de tegyük hozzá, hogy szülők nélkül cseperedő gyerkőcről beszélünk, aki, ha minden igaz, jelenleg Múminéknál lakik, vagy valami ilyesmi. Ezzel szemben Kószlászbóklász felbukkanása színt hozott számomra a történetbe – általa végre lett valaki, aki terelgeti a két ifjoncot az utukon (és nem mellesleg odavagyok ezért a névért).

Volt azonban egy meglehetősen komoly hiányérzetem olvasás közben: úgy éreztem, lemaradtam valamiféle előzményről. Túl hirtelen csöppentünk bele Múminvölgy különös lényekkel teli világába. Nem volt semmiféle bevezetés, és nem derült ki a 170 oldalas történet közben sem, egészen pontosan mik azok a hattiwattik és miért nincs arcuk, vagy miért ilyen kellemetlen személyiségűek a böhölik. Múminról, a szüleiről (Múminpapáról és Múminmamáról) gyakorlatilag semmi sem derült ki, ahogy arról sem, miért él náluk a szemmel láthatóan más "fajhoz" tartozó Mafli. Feltételezem, megvan az oka, amiért a kiadó az eredeti sorozat második részével kezdte gondozni ezt a történetet, és hogy a valódi első részt még korábban sem adták ki magyar nyelven. Ám az előzmény és bevezetés teljes hiánya nem kis mértékben megnehezítette számomra, hogy belerázódjak ebbe a különös és egyedi világba.

Összességében az Üstökös a Múminvölgyben messze elmaradt a várakozásaimtól. Ahogy az Alice Csodaországbant, úgy ezt sem élveztem olvasni, és pontosan ugyanazon okok miatt: annyira túlburjánzott a szerző képzelete, hogy azt már képtelen voltam követni. Lássuk be, ez elsősorban gyerekeknek szól (a kiadó 9 éves kortól ajánlja), és az számít igazán, ők hogyan értékelik az effajta elszabult fantáziavilágot. Ugyanakkor ez azon kevés ifjúsági könyvek közé tartozik, amit én felnőttként nem tudtam igazán élvezni. Ám ez nem feltétlenül tántorít el engem attól, hogy folytassam Múminvölgy felfedezését – hátha csak a sorozatnak ez a kötete sikerült így, és a többiben megtalálom azt, amiért még mindig rajongok az ifjúsági regényekért.


5 / 3.5 csillag

Kiadás: Móra (2026)
Oldalszám: 176
Sorozat: Mumin 2.
Eredeti cím: Kometen kommer (1946)
Fordította: Harrach Ágnes
Műfaj: gyerekkönyv, mese

Jártatok már Múminvölgyben? Ez a világ egyik legvarázslatosabb helye. Mindenfelé furcsa lények élnek, a fák között frissen teregetett ruhák száradnak, és még a magányos vándor is otthonra talál.
És itt laknak a múminok is, ezek a kedves, bumfordi lények. Sokak szerint vízilovakhoz hasonlítanak, bár ők maguk még sosem hallottak erről az állatról. A kertjük csinos, a házuk zegzugos, de óvatosan leskelődj, mert ha Múminmama észrevesz, biztosan meginvitál egy csésze kakaóra!
Múminvölgyben éppen nagy a riadalom: egy üstökös közelít, amely minden bizonnyal el fogja pusztítani az egész Földet. Múmin és Mafli útnak indul, hogy kiderítsék, maradt-e még bármi remény szeretett otthonuk megmentésére.
A világszerte ismert múminok történeteit már több mint 60 különböző nyelvre fordították le, és megálmodójuk, Tove Jansson számtalan irodalmi díjat nyert el velük.
Magyarul most Harrach Ágnes új fordításában olvashatjuk őket.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Vajon mi történik, ha egy mindent elpusztítani készülő üstökös közeledik a békés Múminvölgy felé? És mihez kezd egy család, amelyet téli álmából ébreszt fel egy titokzatos vendég: a Karácsony? Végre új kiadásban, és Harrach Ágnes új fordításában is megjelentek Tove Jansson sokak által kedvelt múmin sorozatának részei a Móra Kiadónál. Tartsatok velünk a turnén ti is és ismerjétek meg a világ legkülönlegesebb és legfurcsább lényeit, azaz a múminok világát! 

Állomáslista

11.17. Üstökös a Múminvölgyben - Zakkant olvas
11.19. Jön a karácsony a Múminvölgybe - Könyv és más 
11.20. Üstökös a Múminvölgyben -  Hagyjatok! Olvasok!
11.21. Üstökös a Múminvölgyben - Könyv és más
11.22. Üstökös a Múminvölgyben - Readinspo 
11.23. Jön a karácsony a Múminvölgybe - Spirit Bliss Sárga könyves út
11.24. Üstökös a Múminvölgyben - Ambivalentina
11.25. Üstökös a Múminvölgyben  - Pandalány olvas
11.26. Jön a karácsony a Múminvölgybe - Pandalány olvas
11.27. Jön a karácsony a Múminvölgybe - Ambivalentina
11.28. Üstökös a Múminvölgyben - Spirit Bliss Sárga könyves út 
11.29. Jön a karácsony a Múminvölgybe - Hagyjatok! Olvasok!
11.30 Jön a karácsony a Múminvölgybe -  Readinspo
12.01. Jön a karácsony Múminvölgybe - Zakkant olvas

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

Meg Shaffertől a Kívánságok játéka a 2024-es évem egyik legkedvesebb, legemlékezetesebb olvasmánya volt, amit azóta is úton-útfélen ajánlgatok mindenkinek, aki nyitott rá. A mai napig jól emlékszem arra, hogyan és mikor olvastam, és milyen érzéseim voltak a történet közben. Így nem lehet meglepetés számotokra, hogy tűkön ülve vártam A könyvboszorkány megjelenését, ami magyarul a második, de egyébként a harmadik regénye. És így talán értitek, miért tölt el olyan mély csalódottsággal az, amit olvasás közben átéltem.


Rainy March, akinek neve egyben időjárás-jelentés is, könyvboszorkányként dolgozik. Feladata, hogy megvédje a különböző irodalmi műveket és szereplőiket azoktól, akiket Égetőknek neveznek – az ő céljuk nem más, mint kitörölni azt a történetet még az emberi emlékezetből is, amelyet kiszemelnek. Rainy könyvboszorkányként képes belevarázsolni magát a történet egy adott pontjába, hogy ott szálljon szembe a gonosszal, és térítse vissza az öntudatra ébredt főszereplőket a helyes útra. Egy nap azonban a szívéhez túlságosan is közel álló megbízást kap: kedvenc tinédzserkori regényének szereplőjét, Nick Duke magánnyomozót, vagyis Chicago hercegét kell megmentenie. Rainy nem szimplán rajongott ezért a sorozatért, hanem egyenesen szerelmes volt a főhősébe – aki a "valóságban" is éppolyan elbűvölő, mint a papíron. Rainy érte még a könyvboszorkányok egyik legalapvetőbb szabályát is megszegi: ne létesíts kapcsolatot a regény egyetlen szereplőjével se. De persze két, fülig szerelmes fiatal szívének nehéz parancsolni.

A könyvboszorkány zseniális alapötletre épül. Imádom a koncepciót, miszerint beugorhatsz lényegében bármelyik történetbe, bármelyik világba, amit valamilyen szerző valamikor papírra vetett. Persze a könyvboszorkány koven nem teszi lehetővé, hogy a szereplőink ezt bármikor megtegyék, amikor csak kedvük szottyan utazgatni – az komoly káoszhoz vezetne. De könyvmolyként maga a gondolat, hogy beugorjak egy-egy világba, és személyesen is megismerkedjek a kedvelt szereplőimmel, egyszerűen lenyűgöző. Nem fér kétség ahhoz, ha boszorkányos varázserőt kellene választanom, akkor könyvboszorkány lennék.

Ám hiába a nagyszerű alaptörténet, ha a kivitelezés gyenge lábakon áll. Olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy ez a regény sokat szeretne adni, sokat szeretne magába foglalni, és az eredmény egy kaotikus, nehezen átlátható massza. Túl sok minden történt egy fejezetben, túl gyorsan robogtunk előre a történetben, és mindeközben meg kellett birkóznunk fantasy-elemekkel, temérdek könyvcímmel és idézettel, egy romantikus szállal, kalanddal, krimivel, és gyakorlatilag egy multiverzummal is. Mindezt a spoilermentesség jegyében hagyom lógni a levegőben, de talán a felsorolás érzékelteti, hogy ennyi mindent nem lehet elégségesen kifejteni egy 400 oldalas, normál sorközzel és betűmérettel szedett szövegben.

"Az embereknek szükségük van a történetekre. De a történeteknek is szükségük van az emberekre. Egy olvasatlan könyv olyan, mint egy ketrecbe zárt állat, csak éppen papírfalak fogják közre. A könyvek azt akarják, hogy olvassuk őket, erre van szükségük. Ha kinyitsz egy könyvet, azzal szabadon engedsz egy történetet."

Az volt tehát a benyomásom, hogy Meg Shafferen kifogott a saját, egyébként zseniális alapötlete. Nem tudta kezelni, nem tudta megszelídíteni, amit elképzelt, így a végeredmény egy nehezen emészthető, kevés értelemmel rendelkező történet lett. Voltak benne olyan ötletek, amelyek elkülönítve remekül működtek volna, de az egész egyben már túl nagy falat volt még a szerzőnek is. Határozottan az volt az érzésem, hogy a regény közepén teljesen másik irányba kezdett el haladni a cselekmény, mintha útközben döntötte volna el a szerző, hogy teljesen másik vonalon tereli tovább az eseményeket. Így, főleg a regény első feléről maradtak is bennem kérdések, illetve olyan helyzetek, amelyekben sokkal több potenciált láttam volna.

Apropó potenciál. Ennyi romantikus regény után a legkevésbé sem bánom, ha a szerelmi szál nem hangsúlyos abban, amit olvasok, na de itt átbillentünk a ló túloldalára. Rainy March egy regényhősbe, vagyis egy kitalált karakterbe szeret bele, amit izgalmassá és tragikussá tesz a viszony tiltott mivolta. Csakhogy a kapcsolatuk szinte azonnal kibontakozik, így teljesen hiányzik a sorokról az a folyamat, ahogyan egyre inkább összekovácsolódnak. Én láttam ugyan lehetőséget a két szereplő kapcsolatában, tudtam nekik szurkolni, és elolvadtam a kevés, közös jelenetükön, ám ennek a rovására is ment az a rengeteg ötlet, ami nem tudott időben kiforrni a szerzőnk fejében.

Összességében A könyvboszorkány amilyen ígéretesnek tűnt, olyan nagy csalódást okozott. Elképesztő ötletekkel van tele, ám nem kaptak elég időt és teret ahhoz, hogy kibontakozzanak, így a végeredmény inkább kaotikus, mint lenyűgöző lett. Az igazság az, hogy nemigen élveztem olvasni. Ám valahogy úgy érzem, a karakterek kedvessége, a cselekmény komplexitása, illetve az a rengeteg könyvcím, amely megjelenik a szövegben, és amely a szerző könyvek iránti rajongásának ékes bizonyítéka, nem érzem úgy, hogy ennél alacsonyabb értékelést érdemelne. Mindemellett humoros is volt, illetve akadtak benne szép gondolatok – rengeteg idézetet ki is írtam a szövegből. Tehát ezt egy rosszabbul kivitelezett munkának tartom, de nem veszett el a hitem Meg Shafferben.


5 / 3.5 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2026)
Oldalszám: 400
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös könyvek
Eredeti cím: The Book Witch (2026)
Fordította: Sereg Judit
Műfaj: fantasy

RAINY MARCH BÜSZKE, HARMADIK GENERÁCIÓS KÖNYVBOSZORKÁNY.

Megesküdött, hogy minden ellenségtől megvédi a könyveket, legyen az valódi vagy kitalált. Varázsesernyőjével és macskafamiliárisával modern kori Nancy Drew-ként ki-be jár a regényekbe, hogy rendbe hozza az ártó szándékú változtatásokat, vagy visszaterelje az elszabadult főhősöket.

A könyvboszorkányok szigorú szabályok szerint élnek: „A valódi embereknek a való világban a helyük. A kitalált karaktereknek pedig a képzelet világában. Sose egyél, igyál, aludj egy történetben, nehogy a részévé válj!” Beleszeretni egy kitalált karakterbe? Eszedbe se jusson!

Pont ezért tiltották meg Rainynek, hogy randevúzzon Chicago hercegével, a jóképű brit nyomozóval, kedvenc krimisorozatának főhősével. Ha valaha is rajtakapják, örökre kizárják a könyvkovenből, és le kell mondania varázslatos képességeiről.

Amikor azonban szeretett nagyapja nyomtalanul eltűnik, és ellopnak egy számára felbecsülhetetlen értékű könyvet, csupán egy ember van, aki képes lehet megoldani az ügyet: a herceg. Kutatásuk során eljutnak az Alice Csodaországban és Artúr király világába, titkos ellenségeket lepleznek le, és régóta eltemetett családi titkokat derítenek fel.

FEDEZD FEL A KÖNYVEKBEN REJLŐ VARÁZSLATOT!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Mi lenne, ha kedvenc könyveid lapjai közé léphetnél, és személyesen találkozhatnál a történetek hőseivel? Rainy March számára ez nem csupán álom, hanem a mindennapi munkája – könyvboszorkányként varázslatos kalandokon keresztül védi az irodalom világát, miközben egyetlen szabályt sem szeghet meg: soha nem szerethet bele egy kitalált karakterbe! Amikor azonban eltűnik szeretett nagyapja, és egy különleges könyvnek is nyoma vész, egy tiltott románc és számtalan mesés világ vár rá. Ha szereted a könyvekről szóló történeteket, a mágiát és az irodalmi kikacsintásokat, Meg Shaffer regénye igazi varázslat lesz!

Állomáslista

11.16. Readinspo
11.20. This is my (book) universe.
11.22. Csak olvass!
11.24. Olvasónapló 
11.26. Spirit Bliss Sárga könyves út 
11.28. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

November 15-én nálam már hivatalosan is eljön az ideje a karácsonyra való hangolódás kezdetének. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, zavar, hogy ez átcsúszik már novemberre. Persze nem kellemes a karácsonyi dekorokat és Mikulás-csokikat már októberben a boltokban látni, hiszen akkor még ezerrel próbálom megélni az őszt és a Halloweent, de a karácsony olyannyira rövid és csodálatos időszaka az évnek, hogy lehetetlen kibírnom, ne kezdjek el készülődni már novemberben. Idén sok karácsonyi regény már extra korán megjelent, így ezt az időszakor Eva-Maria Bast és Andrea Salmen könyvével nyitom meg a magam és a ti számotokra is.


Aurelia Winter a Boden-tó mellett él férjével és két gyerekével. Mindig kitesz magáért az adventi időszakban: tizenkétféle aprósüteményt süt, kézzel állítja össze az adventi kalendáriumot a gyerekei számára, és az ünnepet minden évben megpróbálja a korábbiaknál még grandiózusabbá varázsolni. Azonban idén az advent még el sem kezdődött igazán, amikor már a kiégés szélén találja magát. Férje tanácsára otthagyja a nyers süteménytésztát, és elmegy sétálni, hogy kiszellőztesse a fejét. A tó melletti parkban azonban belefut egy ismerős idegenbe, magába Santa Clausba, aki varázslatos utazásra hívja. Szentestéig minden egyes nap részt vesznek együtt egy időutazáson, melynek során együtt felderítik a karácsony és a különböző hagyományok eredetét.

Mikor elkezdtem olvasni a regényt, egészen pontosan két dolog szúrt először szemet. Egyrészt, nem ez a legminőségibben kivitelezett szöveg, amit valaha olvastam – ezt gondolom, ti sem hittétek volna. A másik, hogy ennek ellenére meglehetősen sok embernek tudnám ajánlani. Az üzenete ugyanis rettenetesen fontos, különösen abban a világban, amiben október közepe óta minden hétre jut egy Black Friday akció a valamelyik üzletben vagy webáruháznál, amelynek természetesen semmi más célja nincs, csak, hogy minél többet költs, minél grandiózusabb ajándékokra a szeretteid számára. A közösségi médiából ömlik ránk a tartalom, amelynek hatására a megfelelési kényszerünk évről évre egyre csak nő, és mindent, de még annál is többet megpróbálunk bezsúfolni ebbe a rövid időszakba. Csakhogy ezzel épp azt érjük el, hogy fokozatosan elveszítjük a karácsony lényegét.

"– A múltat nem tudjuk megváltoztatni. Csak annyit tehetünk, hogy mi magunk megpróbálunk helyesebben cselekedni."

Bár a Varázslatos ​karácsonyi utazás érezhetően keresztény regény, megjelennek benne olyan gondolatok, amelyeket ma már inkább talán a pogány értékekhez kapcsolunk, hiszen ez az életszemlélet szoros hamróniában áll a természet körforgásával, és ennek megfelelő rituálékra ösztönözte az embereket. Ennek megfelelően az ősz és tél ezen, téli napforduló előtti időszaka az elcsendesedésről, befelé fordulásról, megbékélésről és pihenésről szól. A hideg és a sötétség arra kényszerít bennünket, hogy visszahúzódjunk az otthonainkba, és ott számot vessünk, hálát adjunk, és az év tanulságait átgondolva újratervezzünk a következő időszakra. Mindeközben pedig együtt vagyunk, szeretetben és békében. Hol fér ez tehát össze azzal a hatalmas mennyiségű stresszel, amit saját magunknak okozunk ebben az időszakban?

A történet során Santa Claus rádöbbenti Aureliát, hogy az utóbbi években szem elől tévesztette azt, ami igazán számít – de semmi sincs még veszte. A szánon, téren és időn átrepülve ellátogatnak különböző korokba és helyszínekre. Meglátogatják például Szent Borbálát/Barbarát, aki a 3. században védelmezte az akkor még üldözött keresztényeket, és Szent Lúciát/Lucát, aki ugyanezt tette – mindketten mártírhalált haltak később ezért. Bekukkantottak Charles Dickens felolvasására egy templomba, ahol a Karácsonyi éneket hallgatta több száz, rossz sorsú londoni munkásember. Együtt tanakodtak azon, hol és hogyan születhetett valójában Jézus – barlangban, jászolban, vagy házban? Hiszen abban az időben (sem) voltak annyira szívtelenek az emberek, hogy egy mindenórás, terhes nőtől megtagadják a szállást, viszont az állataikkal együtt aludtak a házban, hogy kihasználják az ő testük melegét is a hűvös éjszakában (ez aztán a biofűtés!). Ellátogatnak bányászokhoz, akik valószínűleg feltalálták a karácsonyi priamist, Lauschába, amely a karácsonyi üvveggömbök bölcsője, és Drezdába, ahonnan elterjedt a Stollen, a német karácsonyi gyümölcskenyér.


A legfontosabb dolgot viszont még nem is említettem a könyvvel kapcsolatban: ez egy adventi naptárregény, amely ezt a különleges kalandot 24 fejezetre osztja, így tökéletesen használható adventi kalendáriumként, ha esetleg éppen diétázol. A fejezetek nem hosszúak, naponta maximum 10 percre szegeznek oda a kanapéra, így akár a sűrűbb hétköznapokba is könnyedén beilleszthető ez a kiadvány.

Összességében a Varázslatos ​karácsonyi utazás többet mutatott, mint amire számítottam. Mint említettem, írásmódjában nem ez a legszebben kivitelezett szöveg, amelyet valaha olvastam, illetve az időutazásban is vannak kiugró következetlenségek (többször elhangzik például, hogy a Mikulás mindent meg tud oldani, de amikor Jézus születésének körülményeiről, vagy egyéb rejtélyről van szó, akkor persze kiderülnek a korlátok). Ugyannakkor nagyra értékeltem, hogy nem csak szórakoztató, de ismeretterjesztő célt is szolgál ez a történet. Rengeteg újdonságot tartalmazott számomra is a karácsony eredetéről, amelyek ha lehet, még közelebb hozták hozzám ezt az ünnepet. Ajánlom tehát mindazoknak, akiknek tudatosítaniuk kell magukban, miről is szól ez az ünnep, de azoknak is, akik tájékozódni szeretnének. A cím nem túlzás: ez a regény valóban egy kalandos utazás, ami képes még jobban elvarázsolni az adventi időszakban.


5 / 4 csillag

Kiadás: Kossuth (2026)
Oldalszám: 384
Eredeti cím: Meine zauberhafte Weihnachtsreise (2025)
Fordította: Hatvani Patricia
Műfaj: regény

Van úgy, hogy csodára van szükség…

Aurelia imádja a karácsonyt, ám idén valahogy mégsem érinti meg az ünnep varázsa. Amikor azonban az első adventi nap előestéjén maga a Mikulás lepi meg egy egészen különleges adventi naptárral, csoda történik: szánján huszonnégy felejthetetlen helyszínre repíti, oda, ahonnan a legszebb karácsonyi szokások erednek. Aurelia látja a betlehemi csillagot, és ellátogat az első karácsonyi vásárba is. Az utazás közben pedig magára talál: megérti, mennyire fontosak a saját vágyai, és megtanul hinni a csodákban.

Eva-Maria Bast és Andrea Salmen szívmelengető regénye egy adventi naptár könyv formájában, 24 csoda szép karácsonyi szokásról – a karácsonyfadíszektől a betlehemes játékig.

Egy szívmelengető történet egy különleges karácsonyi utazásról. Eva-Maria Bast adventi naptárszerűen felépített története 24 felejthetetlen helyre repít, miközben nem hagyja feledésbe merülni a legismertebb és legszebb hagyományokat sem.

Tökéletes választás Eva-Maria Bast rajongóinak, a meghitt, ünnepi történetek kedvelőinek és azoknak, akik egy kis csodára vágynak.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Mi történik, ha a karácsony varázsa már nem tölti el a szívedet, de maga a Mikulás gondoskodik róla, hogy újra higgy a csodákban? Aurelia egy egészen különleges adventi naptár segítségével huszonnégy varázslatos helyszínre utazik, miközben megismeri a legszebb karácsonyi hagyományok eredetét, és lassan önmagát is újra megtalálja. Eva-Maria Bast és Andrea Salmen regénye igazi ünnepi kaland, amely minden napra tartogat egy kis csodát, meghittséget és karácsonyi hangulatot. Ha szeretnél ráhangolódni az ünnepekre, és egy könyvvel még különlegesebbé tenni az adventi várakozást, olvasd el blogbejegyzéseinket a regényről!

Állomáslista

11.15. Readinspo
11.17. Sorok között 
11.19. Csak olvass!
11.21. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

Sokszor kapom magam azon, hogy vonz egy regény – magamnak sem tudom megmagyarázni, hogyan és miért, de ránézek a borítójára, és képtelen vagyok kiverni a fejemből. A Félhold árváit is pontosan így kerülgettem, méghozzá nem is kevés ideig. Valljuk be, nem ez a leglátványosabb és legkifejezőbb borító, ami az utóbbi időben megjelent a piacon, mégis, valamiért nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Szeretem viszont, amikor az intuícióm ilyen nagyszerűen működik, hiszen a Félhold árvái végül az évem egyik legmeghatározóbb fantasy olvasmánya lett.


A Kavakami család három, fiatal tagja bosszú tervez: Szaito Ken évekkel ezelőtt meggyilkolta az őket befogadó asszonyt, akit a három, árván maradt gyerek az anyjaként szeretett és tisztelt. Tosiko, Dzsun és Mei azóta felnőttek, és Esőárnyék Város alvilágának ismeretlen, de méltó tagjaivá váltak. A szülők nélkül felnőtt gyerekek ugyanis bevándolókként kerültek a szigetre, ahol állampolgárságot nem kapnak, de rendes iratok nélkül a mindennapi megélhetésük is szinte lehetetlen vállalkozás, ha tisztességesen művelnék. De vállalkozásukban nem csupán az általános boldogulás, hanem a düh és a gyász hajtja őket, amiért elveszítették az őket nagylelkűen befogadó, és leleményességre nevelő Reikót – és ezért megfogadták, hogy tönkreteszik a Szerencsés Varjak bandáját, melynek nevében Szaito Ken cselekedett annak idején. Tevékenységükkel viszont nem csupán a banda figyelmét hívják fel magukra: a császárné tízéves fia, Haru is megismeri őket, valamint egy titokzatos dokkmunkás, Theo, aki súlyos titkot rejteget.

A borító első pillantásra rendkívül megtévesztő – ilyen színeket és mintákat középkori környezetben játszódó, hercegnős-császárnős fantasy-tól várnék. Még az is felmerült bennem, hátha a madarak arra utalnak, ez A vadhattyúk című mese retellingje lehet valamilyen formában (amelyben a szerzőtől függően 6-12 darab királyfi változik át valamilyen szárnyassá, a húguk pedig egy próbatétel árán oldozza fel őket az átok alól). Éppen ezért meglepetésként ért, amikor egy fejlett technológiával rendelkező fantasy-világ tárult fel előttem (pedig ha jobban megnézem a borítót, észrevehettem volna, hogy egy felhőkarcolókkal teli városkép virít a közepén, de hát épp csak nem szúrta ki a szememet). Éppen ezért kezdetben erősen emlékeztetett Marissa Meyer Holdbéli krónikákjára, később pedig Elizabeth Lim Hat bíborszín darumadarára (ami viszont tényleg egy madaras retelling).

"[…] mindig észben kell tartanod, hogy van más lehetőséged. Ahelyett, hogy átadnád magad a folyó árjának, meg kell tanulnod fölötte repülni, mint a madarak."

Már egy ideje nálam van a könyv, mégis, sokáig féltem belekezdeni. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert a jelenlegi élethelyzetemben túl nagy vállalásnak tűnt ez a 600 oldalas fantasy történet, különösen akkor, ha végül bebizonyosodott volna, hogy nem nyeri el a tetszésemet. Ám ahogy az elolvasásáról való döntés előtt, úgy most is súgott valamit az intuícióm: ha végül belekezdek, gyorsan a végére érek majd. Mindennek ellenére én lepődtem meg a legjobban, hogy ez valóban így történt. Már az első, viszonylag rövid fejezet is teljesen elvarázsolt, de ahogyan haladt a történet, úgy szippantott egyre beljebb a dinamikus cselekmény.

Naomi Ishiguro mindent megtett, hogy ne unatkozzunk: 3 különböző szemszögön keresztül mozgatja a szálakat. A főszereplőnk a 17 éves Tosiko, aki a fogadott testvéreivel együtt készül bosszút állni a fogadott anyjuk gyilkosán. Egy összetűzés alkalmával ellopja a Szaito Ken nyakában függő sárkánygyöngyöt, ami különleges erővel és állóképességgel ruházza fel. Így a lány hamarosan már azon kapja magát, hogy sokkal komolyabb távlatokban gondolkodik. A másik nézőpontunk Haru, a trónörökös, aki még csak 10 éves, de már egy felnőtt eszével gondolkozik, miközben anyja egyszerre nyomja el és érez csalódottságot amiatt, hogy fia gyengének bizonyul. Haru viszont ritka képességgel született: látja a napszellemeket, akik viszont nem szívesen látott istenségek Esőárnyék Városban. Végül itt van nekünk Theo, egy vézna, látszólag szerencsétlen dokkmunkás, aki kénytelen volt a Szerencsés Varjak bűnbandához szegődni, hogy biztosítsa a megélhetését. Ám ő is természetfeletti erőt rejteget.

Összességében a Félhold árvái az évem egyik legnagyobb meglepetése lett. Be kell vallanom, a kezdeti, lenyűgöző indítás után előfordultak ugyan olyan szakaszok, amelyeken nehezebb volt túljutni, és nem feltétlenül tartom indokoltnak ezt a 600 oldalas terjedelmet, ám Naomi Ishiguro teljesen megvett magának. Könnyen gondolhatnánk, hogy a regény a Nobel-díjas édesapja egy-két telefonhívásának köszönhetően jelenhetett meg, ám bátran állítom, ez egyáltalán nem így van. Nem is tudom, mikor ragadott magával utoljára ennyire egy fantasy, de az biztos, hogy minden erőmmel azon leszek, ez a történet nagyobb figyelmet kapjon a piacon, mert nagyon is megérdemli.


5 / 5 csillag

Kiadás: General Press (2026)
Oldalszám: 600
Sorozat: Esőárnyék 1.
Eredeti cím: The Rainshadow Orphans (2026)
Fordította: Fügedi Tímea
Műfaj: fantasy

Az élet meglehetősen nehéz Esőárnyék Városban, ahol a nélkülözés és a korrupció hatja át a mindennapokat, a helyieket pedig a Szerencsés Varjak nevű bűnszövetkezet tagjai terrorizálják. Itt él a három testvér: Tosiko, Dzsun és Mei, a lelküket a vér kötelékénél erősebb szeretet fonja össze. A törvényekre fittyet hányó fiatalok bosszút esküdtek a Szerencsés Varjak bandavezére ellen, a férfi ugyanis hidegvérrel megölte az őket felnevelő nagynénjüket.
Amikor Tosiko elrabolja a vezér sárkánygyöngyét, rádöbben, hogy annak varázserejével addig elképzelhetetlen dolgokra is képes. Ám a tettével nemcsak az egész banda haragját vonja magára, hanem a szigetet irányító császárnő fiának a figyelmét is. Az ifjú trónörökös különleges képességgel rendelkezik: látja a világukat benépesítő, állatalakba bújt napszellemeket. Emberek és napszellemek, gyerekek és sárkányok fognak össze, hogy megvédjék az otthonukat, és leszámoljanak az őket elnyomó erőkkel.
Naomi Ishiguro, az irodalmi Nobel-díjas édesapja árnyékából kilépve írta meg a Studio Ghiblit és az animéket megidéző, a japán folklórból merítő fantasyjét.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Naomi Ishiguro Félhold árvái című fantasyregénye egy különleges, japán folklór ihlette világba kalauzolja az olvasókat, ahol sárkányok, mágikus Nap-szellemek és technológiai csodák keverednek a korrupcióval és a bűnözéssel. A történet középpontjában öt fiatal áll, akiknek sorsa akkor fonódik össze, amikor Tosiko Kawakami ellop egy gyöngyöt a várost rettegésben tartó Szerencsés Varjak nevű bűnszervezet vezetőjétől, ezzel pedig olyan események láncolatát indítja el, amelyek Esőárnyék Város jövőjét is megváltoztathatják. Ha kíváncsiak vagytok erre a varázslatos, kalandokkal és izgalmakkal teli történetre, tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel!

Állomáslista

11.05. Kitablar
11.08. Kelly és Lupi olvas
11.09. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

Őszi hangulatú, boszorkányos románc jöhet? Őszintén, a három jelző közül a legkevésbé a romantikus címke nyerte el a tetszésemet, de jelenleg szinte bármit szívesen elfogyasztok, amelynek köze van a boszorkányokhoz, így nem sokáig gondolkoztam rajta, érdekel-e Tricia O'Malley sokadik, de itthon a bemutatkozó regénye. Igaz, a műfaja révén nem számítottam sokra tőle, de rettenetesen kíváncsi voltam arra, hogyan jeleníti meg a mágiát.


A MacGregor lányok egy évszázados átkot hordoznak magukon: sehol sem tudnak békében élni, hiszen azt a várost, ahol hosszabb időre letelepednek, hamar természeti katasztrófák kezdik el súlytani. A hóviharok, árvizek, földrengés és egyéb, kiszámíthatatlan időjárási jelenségek aztán arra késztetik a család nőtagjait generációk óta, hogy folyamatosan meneküljenek, és sehol se tartózkodjanak huzamosabb ideig. A szörnyű átkot egy ősül barátja szórta rájuk féltékenységből, és azóta megtörhetetlennek látszik. Sloane MacGregor hamarosan betölti a 25. életévét, amely azt is jelenti, hogy mágiája megmutatkozik a számára, így úgy dönt, ké húgával együtt Briarhavenbe utazik, hogy a minden boszorkány életében sorsdöntő eseményt a kovenük társaságában élje át. Ám van még egy nem mellékes célja a döntésnek. Mivel Briarhaven az a hely, ahol az átkot kapták, itt lelik fel a választ is arra a kérdésre, hogyan lehetne megtörni azt.

Az átok remek alaphelyzetet és konfliktust teremt a történetnek. Olyan emberként, aki mindennél többre becsüli az otthonát, mélyen átéreztem azt a keserűséget, amely a MacGregor nővéreknek már természetessé vált. Ez az átok-dolog ráadásul nagyon boszorkányos, éppen az, amiről ezen a szép októberen olvasni szerettem volna.

A világépítéssel azonban mégsem vagyok maradéktalanul elégedett. Kicsit furcsa számomra a koncepció, hogy a születésnapodon, egyik pillanatról a másikra mutatkozik meg valakinek a mágiája, mindenféle előjel nélkül arra vonatkozóan, mit fog tudni irányítani. A tüzet? Netán lebegtetni tud csak? Esetleg a növények növekedését befolyásolja? Sloane ráadásul egy nehezen emészthető jellegű mágiát kap, amely természetesen további bonyodalmakat okoz, de ezt nem fejtem ki részletesen.

"A boszorkányok is képesek alkalmazkodni a modern időkhöz, ahogy mindenki más."

Na de ejtsünk szót a romantikus részéről is a regénynek. Nem könnyű kikerülni, hiszen már az első fejezet első (na jó, de maximum a második) oldalán becsenget (szó szerint) A Férfi, aki már az első pillanatban leveszi a kőszívű Sloane-t a lábáról, és aki természetesen maga is rögtön beleszeret a szexi (nem) és különleges (nem) főhősnőnkbe. És akiről nyilvánvalóan kiderül, hogy arisztokrata, aki hatalmas kastélyban lakik, és egyedül, polgármesteri szerepben ügyel Briarhaven jóllétére. És mindemiatt persze teljes gőzzel azon dolgozik, hogy elűzze az átkot hozó lányokat, akik a természeti csapások ígéretét hozták a vidékre. Illetve dolgozna, mert ugyebár a szerelem ereje nagyobb, mint egy egész település biztonságáért való aggodalom.

A részletekbe nem megyek bele (úgyis tudjátok, már ebből is, mi lesz a vége), de a rend kedvéért szögezzük le, hogy bár a Molyon nem szerepel az erotikus címke a könyv adatlapján, ám határozottan úgy gondolom, ott volna a helye. Különösen, hogy némileg több hangsúlyt kapott a kettejük közötti, hol romantikus, hol inkább az abúzus határára eső cívódás, mint Sloane mágiája.

Összességében esküszöm, nem vártam sokat a Boszorkányos szerelemtől, de sajnos éppen az, amire kíváncsi voltam vele kapcsolatban, nem nyerte el a tetszésemet. Az engem eleve kevésbé érdeklő romantikus részeket átugrotta a tudatom, ám a világépítés következetlenségeivel nem vagyok ennyire elnéző. Rengeteg potenciál volna a bosozrkányság témájában, de sajnos úgy érzem, Tricia O'Malley-nak nem sikerült ebben érdekeset alkotnia. Persze, védhetjük azzal a szerzőt, hogy ennek a regénynek a romantika a fő műfaja, nem a fantasy, ám erre az érvre az a válaszom, még az is érdekesebb lett volna, ha a szereplőinknek nincs kifejezett természetfeletti képessége, csak mondjuk a régi, poros könyvekben talált, homályos utalásokkal és rituálékkal próbálják elűzni az átkot.

A Boszorkányos szerelem olyan fajta sorozat része, amelynek minden kötete egy másik karakter szerelmi történetét boncolgatja, így akár egymástól független regényként is értelmezhetőek. Így annak, aki szereti a hasonló koncepciót, és egyébként rajong a romantikus regényekért, bátran tudom ajánlani. Sőt, némi őszi hangulatért is, nálam ugyanis még úgy is hozta ezt az atmoszférát, hogy egyébként nincs telenyomva pumpkin spice lattéval.


5 / 3 csillag

Kiadás: Könyvmolyképző (2026)
Oldalszám: 376
Sorozat: A skót Bűbájosok 1. (Zafír pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Love's a Witch (2025)
Fordította: Sereg Judit
Műfaj: (cozy) fantasy, romantikus, erotikus

A lány elátkozott, a férfi átkozódik. Viszályuk Skócia legvarázsosabb kisvárosának végzete lehet.

Sloane MacGregor megfogadta, hogy sosem tér vissza Briarhavenbe. Ám ahogy közeledik a huszonötödik születésnapja, amikor boszorkányként felébred a varázsereje, nagymamája hazahívja őt és a húgait. Egyetlen feladat vár rájuk: meg kell törniük a családjukat évszázadok óta sújtó átkot.

Knox Douglas, Briarhaven morcos polgármestere mindent megtett azért, hogy a kisváros a varázslények menedékévé váljon. Más sem hiányzik neki, mint hogy egy átkozott MacGregor mindent romba döntsön. Bár gyerekként bele volt zúgva Sloane-be, de Briarhaven érdekében a lánynak minél előbb távoznia kell.

Csakhogy a varázslatnak más tervei vannak: Briarhavenben pedig a szerelem tényleg boszorkányos.

Engedd, hogy magával ragadjon a varázslat!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Mi történik, ha egy régi családi átok, egy morcos polgármester és egy rég eltemetett gyerekkori szerelem kerül egy üstbe? Tricia O'Malley regénye elvarázsolt skót kisvárosba repít, ahol boszorkányok, mágikus lények, családi titkok és szikrázó érzelmek garantálják a kalandokat. Sloane és Knox történetében a múlt sérelmei és a jelen varázslatai éppúgy összecsapnak, mint két makacs szív, amelyek talán mégsem tudnak ellenállni egymásnak. Ha szereted a könnyed, humoros romantikus fantasyket, ahol a szerelem legalább annyira kiszámíthatatlan, mint a mágia, tarts velünk a turnén!

Állomáslista

11.08. Readinspo
11.10. This is my (book) universe.
11.12. Sorok között 
11.14. Dreamworld 
11.16. Csak olvass!
11.18. Kelly és Lupi olvas 
11.20. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

Annak idején, mikor a Leányrablás Budapesten sorozatba szerelmesedtem bele éppen, utánanéztem, milyen történetei vannak még ennek a fantasztikus szerzőnek – ám akkoriban valamiért egyik sem ragadta meg igazán a figyelmemet. Emlékszem, találkoztam a Gergő-regényekkel is, de akkor még nem tűnt olyasminek, amelyet felnőtt fejjel is könnyen tudnék élvezni. Néhány évvel később azonban megemlítették és az egekig dícsérték a Szubjektív Narratíva podcastben, ezért elkönyveltem magamban, hogy ha egyszer keresztezi az utamat a jövőben, még egyszer átgondolom. És láss csodát, nem sokkal később a Móra kiadó úgy döntött, megjelenteti új, átdolgozott kiadásban, ráadásul immár felvállalható borítóval. Ekkor éreztem úgy, eljött az én időm.


A tizenhárom éves Réti Gergő nem hajlandó szembenézni az igazsággal: nem egyszerű, halandó emberként született, hanem valójában táltos. Sőt, állítólag nagy erejű, különleges képességekkel bíró bűvölő lehetne belőle, ha elfogadná a sorsát, és sámántanonccá válna. Álmaiban segítőállata, egy kölyökfarkas is megjelenik, aki próbálja győzködni, de Gergő hajthatatlan. Családja ezért meghívót kap az idei Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára – hiszen, mint kiderül, nem csak édesanyja, de mostohatestvére is fogékony a révülők világára. Gergő hiába tiltakozik, édesanyja úgy dönt, a meghívást nem utasítja vissza, és egy barátjukkal együtt elhajtanak a Bagolybükki-völgybe, ahol a különleges eseményt szervezik. Csakhogy a gonosz erők is tudomást szereznek róla, hogy Gergőt sámántanonccá próbálják avatni, és ezt ők igyekeznek minden erejükkel megakadályozni.

Amikor a már említett podcastben beszéltek erről a könyvről, egyetlen gondolat ütött számomra igazán nagyot: hogy a sámánizmusról és a magyar táltosvilágról szól. A közelmúltban elkezdett érdekelni és vonzani a pogányság, és azért valljuk be, nem sok tartalmat lehet fellelni a popkultúrában az ősmagyar vallásról, amely által valamiféle hiteles képet kaphatnánk arról, hogyan éltek és gondolkodtak az őseink, mielőtt a kereszténység meghódította a Kárpát-medencét is. Épp ezért örültem annyira annak, amikor láttam, hogy újra megjelenik ez a regény, ráadásul ilyen gyönyörű formában. Mivel ifjúsgi könyv, természetesen nem számítottam arra, hogy átfogóan mutatja be a spiritualizmusnak ezt a rég elveszett formáját, ám a szerző a Leányrablás Budapestenben is nagyon érzékletesen tükrözte a korabeli atmoszférát, így reméltem, hogy valami hasonlót kapok ebben is.

Kifejezetten kedveltem azt a rövid szakaszt, ami még városi környezetben játszódott. Az indítása, amelyben a földhözragadt, mindenlébenkanál idős házaspár véletlenül észreveszi Barboncás Dömét (táltosnevén Kendét), ahogy éppen révül (vagyis varázsol), majd másnap megvádolják lótartással és rendőrséggel fenyegetik. Itt már egyértelművé vált, hogy a humor végigkíséri majd a szöveget, a két világ találkozása pedig ehhez remek táptalajként fog szolgálni.

"– Mi a csalánszúrta, bagolyhuhogta, kénkőszagú füttyösréce tojására vadászó, pézsmabűzös karvalytollpihe csiklandozta bortöréses tehénpotyadék történik itt?"

A kötet nagy részét azonban a Bagolybükki-völgyben töltjük, a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozóján (innentől kezdve csak találkozó). Több különböző szemszögből, váltakozva követjük az események kibontakozását, melyről annyit elárulok, mert már a kezdetekben is sejteni lehet, hogy katasztrófa lesz a vége. A főgonosz kiléte egészen a végéig homályban marad, ám egy-két utalásból könnyedén ki lehet következtetni, ki a ludas, csak az indítékát nem, így bőven van, ami előrevigye a cselekményt.

A történetben engem nem kifejezetten Gergő érdekelt, hanem a mostohatestvére, a hasonló korú Zsófi, akiről már a könyv elejétől fogva tudjuk, hogy nyitott szemmel jár, észreveszi a révülők világát a városi környezetben is, és még érdeklődik is iránta, azonban nem biztos benne, hogy van joga közöttük lenni. A másik, számomra érdekes karakter Kende volt (vagyis Barboncás Döme) aki az éberek – vagyis muglik, halandók, kinek hogy tetszik – világában házmesterként vigyáz Gergőre, de valójában nagy erejű és szilárd erkölcsű táltos. Sajnos ebben a kötetben nem jutott neki sok szerep, ezt remélem, a sorozat többi része valamelyest ellensúlyozza.

Különösen szerettem, hogy a könyv a világ minden tájának ősi, pogány hitrendszereiből sorakoztat fel karaktereket, amelyre a Találkozó remek teret szolgáltat. Futólag megismerünk ausztrál, afrikai, amerikai őslakos, ázsiai, illetve európai törzseket, közösségeket; mókussámánokat, krokodilsámánokat, bölénysámánokat, és egyéb varázslényeket is, például lidérceket, boszorkányokat. Kifejezetten imádtam, amikor említésre került a varázslás "nyugati stílusa", amely a talár és a varázspálca használatáról ismerhető fel. Vajon mire utalhat ez? És gyakorlatilag visítottam, amikor néhány bekezdés erejéig találkozunk három talált viselő, varázspálcát az övükben hordó, seprűn lovagló fiatal varázslóval, akik közül az egyik szemüveget visel, másikuk pedig lány. 😏

Összességében a Gergő és az álomfogók egy izgalmas, felnőttként is élvezhető, varázslatos történet. Igaz, lehet, én jobban élveztem volna, ha már gyerekként keresztezi az utamat, ahogy sok más könyvmolynak a környezetemben. Számomra sokszor kissé kaotikusnak tűnt, valamint hiányérzetem volt azért, mert kevés dolgot fejt ki igazán. Rengeteg nép spiritualitását említette például meg, de egyiket sem részletezte, holott szerintem mindegyik megérdemelt volna némi magyarázatot. Továbbá a világépítés terén is rengeteg kérdésem maradt. Ám ezek a hiányosságok valószínűleg nem észrevehetőek egy gyerek számára, de talán felnőttként sem, ha velem ellentétben nem érdeklődsz kifejezetten a sámánizmus és egyéb pogány hitvilágok iránt. Mindenesetre az biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot, és szerencsére a Mórának is hasonló tervei vannak.


5 / 4 csillag

Kiadás: Móra (2026)
Oldalszám: 584
Sorozat: Gergő-regények 1.
Műfaj: (portál, urban) fantasy, ifjúsági

Ha Gergő elalszik, az álmai éppoly kavargók, mint bárki másé. De miért szegődik mellé minden alkalommal egy szürke kölyökfarkas? És miért ajánlja a segítségét? Bármennyire igyekszik is a fiú lerázni őt, amikor családja váratlanul meghívást kap a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára, rá kell döbbennie, hogy álom és valóság összeér.

Az Álomfogók kalandos története arra hív, hogy felfedezzük: éber világunk talán nem kevésbé mesés, mint az álomvilág, és az álomvilág nem kevésbé valós, mint az ébrenlét.

Böszörményi Gyula nagysikerű fantasy-regénysorozata sokakat elvarázsolt már – most átdolgozva, megújult kiadásban vehetik kézbe az olvasók.

EXKLUZÍV, EDDIG MÉG SEHOL MEG NEM JELENT TARTALOM:
Böszörményi Gyula vázlatai alapján készült térképek és a szerző filmötlete az Álomfogó univerzum-hőseivel!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Lépjetek be a valóság és az álmok határvidékére! Tartsatok velünk egy varázslatos utazásra, amely során Böszörményi Gyula nagysikerű fantasy-sorozatának megújult, a Móra Kiadó gondozásában megjelent darabjával, a Gergő és az álomfogók című kötettel ismerkedhetünk meg.
A regény kalandos világa arra hív, hogy együtt fedezzük fel: az éber világunk talán nem kevésbé mesés, mint az álomvilág, és az álomvilág sem kevésbé valós, mint az ébrenlét. Akár most léptek be először Gergő univerzumába, akár régóta rajongói vagytok, ezt a gyönyörűen átdolgozott, friss kiadást kár lenne kihagyni!

Állomáslista

11.04. Csak olvass!
11.07. Readinspo
11.09. Veronika's Reader Feeder
11.10. Könyv és más
11.12. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

Egészen eddig kimaradtam a T. Kingfisher könyveit övező várakozásból. Néhány hónapja viszont megragadt bennem egy ismerősöm félmondata, amelyben a szerzőt emlegette, ezért tudat alatt elkönyveltem magamban, hogy ez nem maradhat így. Mivel nagyban egyezik az érdeklődésünk és ízlésünk ezzel a bizonyos emberrel, úgy döntöttem, az Éjjeli lakmározót még annak ellenére is bevállalom a megjelenése környékén, hogy a Holtak mozgatóját még nem olvastam. Gyorsan előkerestem hát a regényt a Voiz-on, hogy felzárkózzak Alex Easton első kalandjából.


Az Éjjeli lakmározó nem sokkal a Holtak mozgatója után játszódik. Alex Easton Ruráviából Galláciába, vagyis a szülőhazájába érkezik, hogy a tulajdonában lévő vadászlakban töltsön néhány hetet. Az épületet azonban üresen találja, holott egy gondnok gondjaira volt bízva. Némi nyomozást követően fény derül rá, hogy a gondnok nem sokkal azelőtt, tüdőgyulladásban elhunyt – csakhogy a szóbeszéd úgy tartja, nem a betegség, hanem valójában egy gonosz szellem végzett vele. A moroi-okról azt tartják, olyan emberek visszamaradt lelkei, akiket megszenteletlen földbe temettek, ezért visszajárnak, és álmukban ellopják a még élők lélegzetét. Alex egészen addig nem hisz a falusi legendában, amíg ő maga is meg nem tapasztalja az éjszakai légszomjat.

Nem jellemző rám, hogy horrort olvassak, ám T. Kingfisher könyveire kíváncsibb voltam, mint amilyen komoly az ellenérzésem a műfajjal szemben, ezért (és ha már egyébként is novemberben járunk) hagytam magam bevezetni ebbe a világba is. Előre bocsátom, nem fog gyakran megtörténni, hogy én ilyen tájakon barangoljak. Szerencsére ennek nem kifejezetten az az oka, hogy megijedtem volna, vagy különösebb kényelmetlenséget okoztak volna a horrorisztikus elemek, mindössze nem érzem úgy, hogy ez nekem való műfaj volna. Ám mindent összevetve úgy gondolom, a Sworn Soldier sorozat nem egy rossz bevezetés a horrorba, így ha te nálam nyitottabb vagy, de még nem mertél vele próbálkozni, itt az idő.

"Erős volt, akár egy öreg gyökér, arcán a ráncok mélyek, akár a szurdokok."

A borzongató atmoszférát nem kis mértékben enyhíti Alex Easton csípős humora. Meglepődtem, hiszen az előző könyvben sokkal kevésbé nyilvánult ez meg, ám itt sokkal több tér és lehetőség volt arra, hogy elejtsen egy-egy keserédes megjegyzést, amit imádtam. Kedvelem ezt a fajta humort, és szerintem kifejezetten illett a szöveghez. Magáról Alexről megtudunk további részleteket, így tovább árnyalódik az ő, egyébként kevéssé kibontott karaktere.

A Holtak mozgatójához képest ez a regény kevésbé hátborzongató, de egyben kevésbé érdekes is. Imádtam annak a sztorinak a megoldását, egyszerre volt természetfeletti és realisztikus; inkább talán paranormális. Az Éjjeli lakmározó ezzel szemben teljesen természetfeletti megoldásokkal játszik, ám sajnos kreativitásában számomra nem ért fel az első résszel. Kifejezetten tetszett viszont a folklór, a falusi legendák és a paraszti babonák megjelenítése, amellyel egyúttal megismertük a fiktív országot is, ahol a főszereplőnk született.

Összességében az Éjjeli lakmározó nem ért fel az elvárásaimhoz, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudom ajánlani. Ami azt illeti, vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyszerre tetszik kifejezetten a terjedelme, amely miatt inkább kisregénynek minősül, és gondolom azt, hogy ez nem elegendő egy effajta világ, illetve karakter kifejtéséhez. Egyszerre élveztem, hogy nem terjengős, és éreztem bizonyos szakaszoknál, hogy szívesen olvasnék még róla, hogy több részletet tudjak meg. A szerkesztéssel sem voltam maradéktalanul elégedett: egy-egy részlet a szövegben többször is említésre kerül (ami egy kisregényben igencsak szembetűnő), míg más gondolatokba belekezdenek ugyan, mégsem állnak bele, így a végén is megválaszolatlan kérdésként lebeg előttünk. Mindenesetre azt nem állítom, hogy bánom, hogy elolvastam. Igaz, nem valószínű, hogy megteszem még egyszer, de mindenképpen érdekes tapasztalat volt számomra.


5 / 4 csillag

Kiadás: Kossuth (2026)
Oldalszám: 224
Sorozat: Sworn Soldier 2.
Eredeti cím: What Feasts at Night (2024)
Fordította: Tamás Gábor
Műfaj: fantasy, horror

Az Usher-házban átélt rettentő megpróbáltatásokat követően Alex Easton nyugalomra, megszokott mindennapokra és napfényre vágyik, ehelyett – Angusnek és Miss Potternek tett szívességként– a család vadászlakja felé, Galláciahideg és nyirkos erdőségének mélyére veszi az irányt.
Amikor Easton megérkezik, a gondnokot holtan találja, ráadásul a vadászlak elhanyagolt, és különös, nyugtalanító csönd telepszik a környékre. A falubeliek arról suttognak, hogy egy lélegzetlopószörnyeteg telepedett meg Easton otthonában. A nyugállományú katona bölcsebb annál, hogy hitelt adna az efféle helyi babonáknak, csakhogy ő is érzékeli, hogy valami nincs rendjén sem az otthonában, sem az álmaiban.

A díjnyertes Holtak mozgatója folytatásában újabb hátborzongató és különös események várnak Alex Eastonra. Ha szereted a sötét, gótikus, horror elemekkel és humorral fűszerezett történeteket, ezt is imádni fogod!

„Hátborzongató, klausztrofób hangulatú és végig lenyűgözően szórakoztató.”- Erin A. Craig

Az Éjjeli lakmározó a Sworn Soldier sorozat második része.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Ha szerettétek a Holtak mozgatóját, akkor van egy jó hírünk: megérkezett Alex Easton újabb hátborzongató kalandja a Kossuth Kiadó jóvoltából. Ezúttal ráadásul főhősünk az otthonába, Galláciába érkezik, ahol a legkevésbé sem mennek rendben a dolgok.  Tartsatok velünk a blogturnénk során, és ismerjétek meg ezt a hamisítatlan őszi, spooky hangulatú történetet!

Állomáslista

10.31. Utószó
11. 02. Könyv és más
11. 05. Csak olvass!
11. 06. Readinspo
11. 08. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

Ha létezik olyan jelenség, hogy romantikus regényekben való kiégés, én valószínűleg ennek a tüneteit produkálom. Ha véletlenül romantikus történet kerül a kezembe, annak az alábbi okai lehetnek: a köteten belül valamilyen más téma keltette fel az érdeklődésemet, vagy csak szimplán nem voltam tisztában vele, milyen irányba készül elmenni a történet. Igen, tekintve, hogy gyakran nem olvasom el a fülszöveget, az utóbbi is előfordul néhanapján, de jellemzően persze az előbbiről van szó. Csakhogy rettenetesen unom, hogy ha ezeket lecsupaszítjuk, rájövünk, hogy nincs bennük változatosság. Pontosan ugyanazt a történetet beszélik el hasonló eszközökkel, hasonló csúcspontokkal, a végkifejlet pedig minden esetben katarktikus. Éppen ezért úgy döntöttem, most egy darabig nem az újdonságot nyújtó romantikusokat fogom hajszolni, hanem az "anti-romantikusokat", amelyek egy kicsit más szemszögből világítják meg a párkapcsolatokat, például akár a válás szempontjából.


Ciara Fay látszólag tökéletes életet él. Két, gyönyörű kislánya nevelése kitölti a mindennapjait, vonzó, köztisztviselő férje pedig mindennel ellátja a háztartásbeli feleségét, amire csak szüksége van. Csakhogy a tökéletes kapcsolatot beárnyékolja valami: Ryan időnként dührohamot kap, Ciara pedig retteg, mikor válik ez tettlegességé. Egy tavaszi délutánon úgy dönt, nem várja meg a robbanáspontot. Összecsomagolja a két, óvodáskorú gyerek holmiját, autóba ül, és elhajt a lányokkal – minél messzebb, annál jobb. Pénz és biztos kereset nélkül, a lakhatási válsággal küzdő Írországban próbál új életet kezdeni, miközben manipulatív férje folyamatosan azon ügyködik, hogy Ciara visszatérjen hozzá.

A Fészek nem egy könnyű témát dolgoz fel. Messze nem kell ahhoz tettlegesség, hogy abúzusról beszélhessünk egy párkapcsolatban, és a Fészek ezt gyönyörűen érzékelteti. Ciara maga is többször kihangosítja az ezzel kapcsolatos dilemmáját: vajon volt joga ahhoz, hogy eljöjjön? Volt elég, társadalmilag validálható indoka arra, hogy feldúlta a házasságát, és szétszakította a családot? Ám a szerzőnk mindig kerített egy szereplőt, aki a megfelelő választ adta a felmerült kérdésre: ha úgy érezted, árt neked, akkor minden okod megvolt rá.

Ártani pedig nem kizárólag tenyérrel lehet. A szóbeli bántalmazás csaknem olyan mérvadó. A másik szóbeli leértékelése, folyamatos kritizálása olyannyira mérgező környezetet teremt, hogy az áldozat már önmagát – a saját megérzéseit, a gondolatait, a véleményét – is megkérdőjelezi. Továbbá nem beszélünk eleget róla, de a gazdasági függőségbe taszítás is a bántalmazás egyik formája; vagyis, amikor pénzügyileg egy olyan embertől függsz, aki a megélhetésedet csak akkor hajlandó biztosítani, ha mindenben megfelelsz neki. Ciara helyzete a legtöbb szempontból érzékletes. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy egyre keményebb részleteket tárunk fel a Ryannel való házasságából. Kezdetben a feszültség nyilvánvaló kettejük között, ami akár az eltávolodás jele is lehet, ám amikor azt látjuk, a férfi tárgyakon vezeti le a dühét, nyilvánvalóvá válik: nem sok kell hozzá, hogy eszkalálódjon a helyzet. Nem sokkal később már a házasságon belüli szexuális erőszakra való, nyilvánvaló utalásokat olvassuk a szövegben, majd pedig feltárul előttünk a folyamata annak, hogyan taszította fokozatosan Ryan teljesen függő helyzetbe az egyébként talpraesett, a világ minden táját tanárként bejáró Ciarát anyagilag.

"– Nem tudom, muszáj volt-e lelépnem – mondja Ciara. – Nem csalt meg, nem ivott, nem kártyázott. És fizikailag nem bántott. Nem ütött meg vagy ilyesmi.
– Nem ütött meg a férjed? Hát ez kurva szép tőle. Ne felejtsd el megköszönni neki sms-ben."

A kötet feszültségét nem az a dilemma okozza, otthagyja-e Ciara ezt a nyilvánvalóan toxikus házasságot, hanem az, célt ér-e a folyamatos manipuláció. Ryan ugyanis nem viseli el, hogy faképnél hagyták, folyamatosan azon dolgozik, hogy hamis reményekkel, üres ígéretekkel, de visszaédesgesse gyermekei anyját. És az éppen hajléktalanságra ítélt, pénzhiánnyal küzdő, a gyermekeit valamiből etetni akaró nő természetes, hogy erre nagyon is fogékony. Tehát az, amiért a kötetben egész végig szurkolunk, az az, hogy ne menjen vissza ehhez a férfinak kevés jóindulattal sem nevezhető díszpintyhez.

Ugyan maga az abúzus folyamata, módja és körülményei a kellő érzékletességgel, érzékenységgel és tudatossággal voltak közvetítve Ciara karaktere által, a regény kivitelezésével kevésbé voltam elégedett. Kifejezetten inkább a fordítással voltak problémáim. Mivel sajnos ritkán olvasok angolul könyvet, számomra egyelőre kevésbé feltűnőek a fordításból eredő, fogalmazásbéli gyengeségek, ezért ha ezt én kiemelem egy értékelésben, sejthetitek, hogy ott komoly gondok voltak. Eleinte még fotózgattam is a szembetűnőbb gyöngyszemeket ("frotyog a sebtiben összedobott pasta", "kioldja a telefonját"), ám sajnos olyan sok volt belőle, hogy hamar abbahagytam ezt a mókát.

Összességében a Fészek egy sajátosan izgalmas kortárs regény, melyben egy fiatal anyuka küzdelmét követjük végig, aki újra önmagára akar találni. Miután a férje évekig manipulálta a gondolkodását, valahogy mégis rátalált a saját erejére, de nem sokkal később szembesül vele, a környezete inkább csak próbára teszi a kitartását ahelyett, hogy támogatná. A toxikus párkapcsolatból kilépő szülők rendkívül nehéz, kétségbeejtő helyzetét igazán érzékletesen, ugyanakkor méltósággal szemlélteti a szöveg, amelyre szerintem óriási szükség van. Különösen, hogy Ciara helyzetén keresztül a bántalmazás olyan formáiba és módjaiba is bepillantást nyerünk, amelyekről a mai napig kevés szó esik. Ugyanakkor a fordítás olykor magyartalan megoldásai beárnyékolták számomra a kötettel töltött időt.


5 / 4 csillag

Kiadás: XXI. Század (2026)
Oldalszám: 352
Kiadói sorozat: KULT Könyvek
Eredeti cím: Nesting (2025)
Fordította: Nemes Anna
Műfaj: regény

Ciara Fay egy ragyogó tavaszi délutánon leszedi a ruhákat a szárítókötélről, beteszi két kislányát az autóba, és elhagyja a férjét. Bár a gondolatai összevissza kavarognak, egyvalamiben biztos: az otthonuk többé nem biztonságos hely számukra.

Ciara élete kívülről tökéletesnek tűnik, azt azonban senki nem tudja, hogy a férje, Ryan folyamatosan ellenőrzi minden lépését, dührohamai vannak, és elhiteti vele, hogy semmit sem csinál jól. Szinte teljesen elszigetelte a munkájától, a barátaitól és a családjától.

Munka és támogatás nélkül Ciara kétségbeesetten próbál valamiféle normalitást teremteni a kislányai számára. Az írországi lakhatási válság közepette nincs más választásuk: átmeneti szállásra költöznek. Ryan pedig hol alattomos manipulációval, hol fenyegetéssel próbálja visszaszerezni a feleségét és a gyerekeit

Roisín O'Donnell feszültséggel teli, olvasmányos regénye megrázó képet fest a párkapcsolati erőszakról és arról, milyen bátorság kell ahhoz, hogy valaki kitartson a döntése mellett, amikor már nincs hova hátrálnia.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Mi történik, amikor a tökéletesnek látszó otthon falai mögött a félelem és a kiszolgáltatottság uralkodik? Roisín O'Donnell megrázó, feszültséggel teli regénye egy anya történetén keresztül mutatja be, milyen nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, és mennyi erőre van szükség ahhoz, hogy valaki a bizonytalanságot válassza a látszólagos biztonság helyett. A Fészek nemcsak a párkapcsolati erőszak kegyetlen valóságával szembesít, hanem a bátorságról, az anyai ösztönről és az újrakezdés reményéről is mesél. Tarts velünk, és ismerd meg ezt a megrendítő történetet, amely sokáig nem ereszti az olvasót!

Állomáslista

11.05. Readinspo
11.08. Könyv és más
11.10. Spirit Bliss Sárga könyves út

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

Valamiért rengeteg romantikus regényt sodor elém az élet, holott sosem kerestem kifejezetten ezt a műfajt. A statisztikáimat nézve magam is megdöbbenek rajta, milyen mértékben uralja ez a téma az olvasmányaimat, pedig a legtöbbször már kifejezetten unalmasnak tartom. Ennek ellensúlyozására keresgélni kezdtem azokat a történeteket, amelyek egy párkapcsolatot némileg más megvilágításban taglalnak – például a nehézségek, vagy éppen a szakítás, válás irányából. Belle Burden írása ráadásul kifejezetten népszerűnek ígérkezik, akár ha csak a külföldi tartalomgyártók posztjait nézem, így semmiképp sem szerettem volna lemaradni róla.


Belle Burdent minden előjel nélkül, egyik pillanatról a másikra, ráadásul a Covid-világjárvány okozta bizonytalanságban hagyja el a férje, akivel 22 évig élt együtt. Nem ad magyarázatot a tettére, és nem hajlandó többet kivenni a részét a három közös gyermekük neveléséből sem. Belle depresszióba és mély gyászba zuhan, melyet csak súlyosbít az a rengeteg kérdés, amelyre James nem tud, vagy nem akar választ adni. Miközben tombol körülötte a járvány, Belle visszatekint a közös életükre, hogy megfejtse, mit tehetett volna másként a házassága alatt, hogy ne ez legyen a vége, ám közben, észrevétlenül ő maga is gyógyul és változik.

Rettenetesen élveztem olvasni ezt a könyvet, ami már az első oldalakon is feltűnt. Valószínűleg nem kis mértékben köszönhető ez a hatásos indításnak: Belle egyből a közepébe vág, és már az első 20 oldalon érzékletesen kifejti, hogyan hagyta ott a férje közvetlenül egy idilli családi vacsora után, és miért is volt ez annyira felháborító ott és akkor. A memoár további része tulajdonképpen két idősíkon mozog: az egyikben az eset utáni történéseket írja le lineárisan, de közben ki-kikacsint a múlt felé is, összefoglalva a megismerkedésük és házasságuk történetét. Az első fejezet után felmerült bennem, mi van, ha ez a memoár egyfajta bosszúból, a sértett exfeleség hangján született, de reméltem (sőt, sejtettem), hogy rácáfol majd erre az előítéletre.

Az Idegenek kifejezetten szépen van felépítve tartalmilag. Már az elején nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a szöveg fő mozgatórugóját a válás, de azon belül a házassági szerződés szolgáltatja – az ugyanis nem a standardoknak megfelelően köttetett meg, és hamar megtudjuk, hogy időközben kifejezetten előnytelenné vált Belle számára. A tétje pedig nem kevés: a nő származása révén a New York-i elit tagja, és a szerződés értelmében könnyen elveszítheti örökölt vagyonát is, ami még amerikai mércével mérve is jelentős. Ám ne gondoljátok, hogy a kötet az emiatti szorongásról szól, csupán kifejezetten tetszik, hogy van egy mozgatórugója, amely miatt mindenképp szeretne az olvasó a könyv végére érni. Nem, az Idegenek egészen másról szól. Eleinte csak megjeleníti azt a fájdalmat, amivel az az ember szembesül, akinek a biztonságosnak hitt világa egyik pillanatról a másikra hullik darabokra. Egy házasság vége mindig nehéz, de nehezebb, ha még mindig szerelmes vagy, és a másik fél döntésének semmiféle előjele nem volt. Kifejezetten felháborítónak éreztem én magam is, hogy az exférj még évekkel a történtek után sem adott kielégítő magyarázatot a tettére, amely valamiképp talán enyhítette volna a fájdalmat és a sokkot. De mindezek után megjeleníti a gyógyulás folyamatát is, ahogyan Belle szép lassan rátalál önmagára, felvállalja a személyiségét, és sokkal jobb emberré válik, mint amilyen valaha volt.

"Susan hatalmas franciaágyában aludtam, az egyetlen szabad helyen. Teát hozott, és a homlokomra tette a hűvös kezét, ugyanúgy, mint gyerekkoromban.
– Nem is értem, hogy bírod – mondta. Én pedig csak annyit feleltem:
– Nem vagyok biztos benne, hogy bírom."

Ahogy már futólag említettem, rendkívül élveztem forgatni ennek a könyvnek a lapjait, de ez több szót érdemel. Sokszor tartom komfortosabbnak e-könyvben vagy hangoskönyvként olvasni valamit, főleg azért, hogy túllendüljek az írásstílus, a dinamika, a terjedelem, vagy éppen a kötés okozta kényelmetlenségeken, ha vannak, és helyettük inkább a történetre tudjak fókuszálni. Az Idegenek azonban minden értelemben pont az a fajta könyv, amellyel szívesen kuckózom be a fotelbe, akár hosszabb időre. Már az első oldalakon becuppantott, és alig vártam azokat az alkalmakat, amikor le tudtam ülni 20-30 percre, és tovább követni Belle történetét. Még figyelni sem okozott gondot rá, holott az utóbbi években nekem is gyakran vannak gondjaim a fókuszálással. Szóval ez a könyv nem csupán a tartalmával, de az általa biztosított olvasási élménnyel is gazdagabbá tett.

Biztosan vannak, akik elvetik ezt a lehetőséget, de a vége felé érve számomra egyértelművé vált, hogy ez a szöveg valóban nem egy bosszúhadjárat és lejáratókampány a volt férj ellen. Sokkal inkább egy tanulságokkal teli figyelmeztetés azon nők számára, akik vakon megbíznak házastársukban – nehogy olyan eszköztelenek maradjanak egy válás esetére, amilyen Belle volt a szerelemtől vakon aláírt házassági szerződés miatt. Mindemellett az Idegenek a női fél hangja a még mindig túlságosan patriarchális társadalomban, ahol a válás a nő szégyenévé válik, amiért képtelen volt egyben tartani a családot. Ez a könyv határozottan szembeszáll azon véleményekkel, amelyeket maga Belle is tucatjával kapott az utóbbi években (igen, a 2020-as évekről beszélgetünk), miszerint nincs joga kiteregetni a családi szennyest, de különösen ahhoz nincs joga, hogy a világ elé tárja, miféle igazságtalanság történt vele a valaha szeretett férfi által.

Összességében biztos, hogy az Idegenek ott lesz a kedvenc idei olvasmányaim között. Mind a tartalma, mind pedig az általa biztosított élmény emlékezetes marad számomra, és rádöbbentett, milyen stílusban és témában szeretnék többet olvasni a közeljövőben. Ez a könyv nem különleges – nem tár elénk túl nagy botrányt, nem telített érzelmekkel, de még csak nem is egyedi. Mégis, mivel nagyon szeretem az egyszerű emberek cseppet sem egyszerű élettörténetét hallgatni, izgalmasnak és érdekesnek találtam, amely még nekem, egy hajadonnak is sokat tanított a házasságról.


5 / 5 csillag

Kiadás: XXI. Század (2026)
Oldalszám: 272
Eredeti cím: Strangers (2026)
Fordította: Getto Katalin
Műfaj: memoár, ismeretterjesztő

Húszévnyi házasság, három gyerek, lakás New Yorkban, nyaraló az óceán partján – maga az amerikai álom. Aztán ez az álom minden előjel nélkül darabjaira hullik: Belle Burdennel közli a férje, hogy elhagyja. Egyetlen éjszaka leforgása alatt az addig megbízhatónak vélt társ hirtelen idegenné válik, aki úgy lép ki a közös életből, mint egy színész, aki egyszerűen leveti a jelmezét.

Az Idegenekben Burden nemcsak azt meséli el, hogyan omlik össze pillanatok alatt a kívülről makulátlannak tűnő házasság, hanem azt is, mi zajlott a mélyben – hatalmi, érzelmi és társadalmi szinten. Ahogy újraolvassa saját történetét, a visszafogott, alkalmazkodó feleségből lassan egy bátrabb, a hangját hallatni kész nő lesz, aki nem hajlandó lemondani sem önmagáról, sem a szerelemről.

Az Idegenek fájdalmas, mégis felszabadító memoár, amely nők százezreinek segít jobban rálátni önmagukra és a kapcsolataikra.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!



Mi történik, amikor az ember, akivel húsz éven át megosztotta az életét, egyik napról a másikra teljesen idegenné válik? Belle Burden megrendítő memoárja egy látszólag tökéletes házasság összeomlásán keresztül mutatja meg, milyen könnyen szertefoszolhatnak a biztonságosnak hitt élet illúziói. Az Idegenek azonban nem csupán az árulásról és a veszteségről szól, hanem az önmagunkra találásról, a belső erőről és az újrakezdés lehetőségéről is. Kövesd a turnénkat, és fedezd fel ezt a fájdalmasan őszinte, mégis felszabadító történetet, amely arra késztet, hogy új szemmel tekints a szerelemre és a saját kapcsolataidra!

Állomáslista

11.02. Utószó 
11.04. Readinspo
11.06. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Tiktokon és Instagramon! ♥

Újabb posztok
Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2026 Reading Challenge

2026 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 50 books.
hide
0 of 50 (0%)
view books

A héten népszerű

  • Eva-Maria Bast, Andrea Salmen: Varázslatos ​karácsonyi utazás
  • Meg Shaffer: A könyvboszorkány
  • Naomi Ishiguro: Félhold árvái

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ▼  2026 (37)
    • ▼  november (9)
      • Tove Jansson: Üstökös a Múminvölgyben
      • Meg Shaffer: A könyvboszorkány
      • Eva-Maria Bast, Andrea Salmen: Varázslatos ​karács...
      • Naomi Ishiguro: Félhold árvái
      • Tricia O'Malley: Boszorkányos szerelem
      • Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
      • T. Kingfisher: Éjjeli lakmározó
      • Roisín O'Donnell: Fészek
      • Belle Burden: Idegenek
    • ►  október (2)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (3)
    • ►  május (6)
    • ►  április (2)
    • ►  március (1)
    • ►  február (1)
    • ►  január (4)
  • ►  2025 (25)
    • ►  december (3)
    • ►  november (4)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (5)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ►  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (8)
  • ►  2022 (44)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (3)
  • ►  2021 (64)
    • ►  december (4)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (111)
    • ►  december (6)
    • ►  november (14)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (20)
  • 3.5 csillag (44)
  • 4 csillag (69)
  • 4.5 csillag (62)
  • 5 csillag (146)

Műfajok

antológia (2) chick lit (5) cozy fantasy (4) családregény (4) dark fantasy (10) dark romance (1) disztópia (10) epikus fantasy (5) erotikus (7) esszé (1) fantasy (120) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) folk horror (1) grimdark (2) gyerekkönyv (12) hard sci-fi (1) heroikus fantasy (1) high fantasy (21) horror (10) ifjúsági (19) interaktív (3) ismeretterjesztő (29) kalandregény (8) klasszikus (7) krimi (31) képregény (2) lovagregény (1) low fantasy (10) lélektani (6) memoár (14) mese (7) munkafüzet (1) mágikus realizmus (5) napló (2) new adult (25) novella (12) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (241) romantikus (135) sci-fi (11) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (30) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (6) történelmi fikció (30) történelmi regény (1) történelmi romantikus (1) urban fantasy (16) vers (7) young adult (83) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (3)

Rovatok

#BlogturnéKlub (354) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (12) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (33) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (362) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (19) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) General Press (5) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (6) Kulcslyuk (1) Könyvmolyképző (100) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (6) Maxim (26) Menő/Manó (24) Móra (5) Next21 (13) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (40) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates