Roisín O'Donnell: Fészek
Ha létezik olyan jelenség, hogy romantikus regényekben való kiégés, én valószínűleg ennek a tüneteit produkálom. Ha véletlenül romantikus történet kerül a kezembe, annak az alábbi okai lehetnek: a köteten belül valamilyen más téma keltette fel az érdeklődésemet, vagy csak szimplán nem voltam tisztában vele, milyen irányba készül elmenni a történet. Igen, tekintve, hogy gyakran nem olvasom el a fülszöveget, az utóbbi is előfordul néhanapján, de jellemzően persze az előbbiről van szó. Csakhogy rettenetesen unom, hogy ha ezeket lecsupaszítjuk, rájövünk, hogy nincs bennük változatosság. Pontosan ugyanazt a történetet beszélik el hasonló eszközökkel, hasonló csúcspontokkal, a végkifejlet pedig minden esetben katarktikus. Éppen ezért úgy döntöttem, most egy darabig nem az újdonságot nyújtó romantikusokat fogom hajszolni, hanem az "anti-romantikusokat", amelyek egy kicsit más szemszögből világítják meg a párkapcsolatokat, például akár a válás szempontjából.
Ciara Fay látszólag tökéletes életet él. Két, gyönyörű kislánya nevelése kitölti a mindennapjait, vonzó, köztisztviselő férje pedig mindennel ellátja a háztartásbeli feleségét, amire csak szüksége van. Csakhogy a tökéletes kapcsolatot beárnyékolja valami: Ryan időnként dührohamot kap, Ciara pedig retteg, mikor válik ez tettlegességé. Egy tavaszi délutánon úgy dönt, nem várja meg a robbanáspontot. Összecsomagolja a két, óvodáskorú gyerek holmiját, autóba ül, és elhajt a lányokkal – minél messzebb, annál jobb. Pénz és biztos kereset nélkül, a lakhatási válsággal küzdő Írországban próbál új életet kezdeni, miközben manipulatív férje folyamatosan azon ügyködik, hogy Ciara visszatérjen hozzá.
A Fészek nem egy könnyű témát dolgoz fel. Messze nem kell ahhoz tettlegesség, hogy abúzusról beszélhessünk egy párkapcsolatban, és a Fészek ezt gyönyörűen érzékelteti. Ciara maga is többször kihangosítja az ezzel kapcsolatos dilemmáját: vajon volt joga ahhoz, hogy eljöjjön? Volt elég, társadalmilag validálható indoka arra, hogy feldúlta a házasságát, és szétszakította a családot? Ám a szerzőnk mindig kerített egy szereplőt, aki a megfelelő választ adta a felmerült kérdésre: ha úgy érezted, árt neked, akkor minden okod megvolt rá.
Ártani pedig nem kizárólag tenyérrel lehet. A szóbeli bántalmazás csaknem olyan mérvadó. A másik szóbeli leértékelése, folyamatos kritizálása olyannyira mérgező környezetet teremt, hogy az áldozat már önmagát – a saját megérzéseit, a gondolatait, a véleményét – is megkérdőjelezi. Továbbá nem beszélünk eleget róla, de a gazdasági függőségbe taszítás is a bántalmazás egyik formája; vagyis, amikor pénzügyileg egy olyan embertől függsz, aki a megélhetésedet csak akkor hajlandó biztosítani, ha mindenben megfelelsz neki. Ciara helyzete a legtöbb szempontból érzékletes. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy egyre keményebb részleteket tárunk fel a Ryannel való házasságából. Kezdetben a feszültség nyilvánvaló kettejük között, ami akár az eltávolodás jele is lehet, ám amikor azt látjuk, a férfi tárgyakon vezeti le a dühét, nyilvánvalóvá válik: nem sok kell hozzá, hogy eszkalálódjon a helyzet. Nem sokkal később már a házasságon belüli szexuális erőszakra való, nyilvánvaló utalásokat olvassuk a szövegben, majd pedig feltárul előttünk a folyamata annak, hogyan taszította fokozatosan Ryan teljesen függő helyzetbe az egyébként talpraesett, a világ minden táját tanárként bejáró Ciarát anyagilag.
– Nem ütött meg a férjed? Hát ez kurva szép tőle. Ne felejtsd el megköszönni neki sms-ben."
A kötet feszültségét nem az a dilemma okozza, otthagyja-e Ciara ezt a nyilvánvalóan toxikus házasságot, hanem az, célt ér-e a folyamatos manipuláció. Ryan ugyanis nem viseli el, hogy faképnél hagyták, folyamatosan azon dolgozik, hogy hamis reményekkel, üres ígéretekkel, de visszaédesgesse gyermekei anyját. És az éppen hajléktalanságra ítélt, pénzhiánnyal küzdő, a gyermekeit valamiből etetni akaró nő természetes, hogy erre nagyon is fogékony. Tehát az, amiért a kötetben egész végig szurkolunk, az az, hogy ne menjen vissza ehhez a férfinak kevés jóindulattal sem nevezhető díszpintyhez.
Ugyan maga az abúzus folyamata, módja és körülményei a kellő érzékletességgel, érzékenységgel és tudatossággal voltak közvetítve Ciara karaktere által, a regény kivitelezésével kevésbé voltam elégedett. Kifejezetten inkább a fordítással voltak problémáim. Mivel sajnos ritkán olvasok angolul könyvet, számomra egyelőre kevésbé feltűnőek a fordításból eredő, fogalmazásbéli gyengeségek, ezért ha ezt én kiemelem egy értékelésben, sejthetitek, hogy ott komoly gondok voltak. Eleinte még fotózgattam is a szembetűnőbb gyöngyszemeket ("frotyog a sebtiben összedobott pasta", "kioldja a telefonját"), ám sajnos olyan sok volt belőle, hogy hamar abbahagytam ezt a mókát.
Összességében a Fészek egy sajátosan izgalmas kortárs regény, melyben egy fiatal anyuka küzdelmét követjük végig, aki újra önmagára akar találni. Miután a férje évekig manipulálta a gondolkodását, valahogy mégis rátalált a saját erejére, de nem sokkal később szembesül vele, a környezete inkább csak próbára teszi a kitartását ahelyett, hogy támogatná. A toxikus párkapcsolatból kilépő szülők rendkívül nehéz, kétségbeejtő helyzetét igazán érzékletesen, ugyanakkor méltósággal szemlélteti a szöveg, amelyre szerintem óriási szükség van. Különösen, hogy Ciara helyzetén keresztül a bántalmazás olyan formáiba és módjaiba is bepillantást nyerünk, amelyekről a mai napig kevés szó esik. Ugyanakkor a fordítás olykor magyartalan megoldásai beárnyékolták számomra a kötettel töltött időt.
Oldalszám: 352
Kiadói sorozat: KULT Könyvek
Eredeti cím: Nesting (2025)
Fordította: Nemes Anna
Műfaj: regény
Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!






0 megjegyzés