Az utóbbi hónapokban már bizonyossá vált számomra, hogy feleannyira sem élvezem Jane Austen-regényeit, mint az olvasók többsége. Ennek ellenére viszont szánt szándékom megismerni minden történetet, amit kiadott a kezei közül. Többször hangoztattam már, mennyire szeretem a Menő / Manó Könyvek kiadói sorozatát, amelyben klasszikusokat öltöztetnek új külsőbe, és számomra ez határozza meg, milyen sorrendben olvasom Austen regényeit. Legutóbb a Meggyőző érveket pörgettem a kezemben, mai alanyunk pedig nem más, mint az Emma.

Emma Woodhouse rég volt már annyira magányos, mint a nevelőnője esküvőjén. Hiába örül Mrs. Weston boldogságának, az anyátlan fiatal lánynak nem volt rajta kívül más társasága az otthonában – hiszen édesapja inkább viselkedik gyerekként, mint szülőként. Igaz, nehéz helyzetét részben magának is köszönheti, mivel meggyőződése, hogy ő segítette elő Mr. és Mrs. Weston házasságát. Elhatározza hát, hogy újdonsült barátnőjének, Harrietnek is segít férjet találni.

Az Emma lényegében Austen harmadik legismertebb története, amelynek számtalan filmes feldolgozása is készült – legutóbb 2020-ban, a csodás Anya Taylor-Joy főszereplésével. Viszont mindennek ellenére úgy vágtam bele az olvasásba, hogy a lényegen kívül (a címszereplő kerítőnőt játszik) semmit sem tudtam róla. Sajnos a kíváncsiságom hamar átlendült az enyhe csalódottságba, ugyanis szörnyen nehezen haladtam vele. Pedig még egy rettenetesen hosszú kocsiútra is magammal vittem, gondolván, az unalom rákényszerít az olvasására.

Őszintén szólva nem jöttem rá, mi volt az, ami miatt nem tudtam kapcsolódni vele. Nem találtam kevésbé eseménytelennek Austen többi történetéhez képest. A karakterek nem fogtak meg, de a korábbi élményeimből sem tudnék kiemelni senkit, aki közel állna a szívemhez. Talán az lehet a megoldás, hogy még a szokásosnál is jobban keveslem az érzelmeket, melyeket a főszereplőnk és a leendő párja kimutatnak egymásnak a történet során.

Összességében nem az Emma lesz a legkedveltebb regényem Jane Austentól. Eleve nehezített helyzetből indul nálam minden olyan könyv, amely a 19. századi Angliában játszódik, mivel rettenetesen távol áll tőlem a korszakra jellemző extrovertáltság, ez a fajta társasági élet és társalgás. De különösen az, hogy az előkelő nőnek semmilyen más célja nincs az életben, mint jól házasodni és jómódban élni élete végéig – vagy legalábbis a választott férfi haláláig. Kezdem úgy érezni, nem jó ötlet ezeket a regényeket turnék keretében elolvasnom, mert a végén még azt hiszitek, rosszak. Mindenkit arra buzdítok, tegyen egy próbát, ha érdekli, én mindössze nem szerettem volna beállni azok sorába, akik az egekig magasztalják Austen munkásságát.

Értékelés

Kiadás: Menő Könyvek (2023)
Oldalszám: 582
Kiadói sorozat: Örök kedvencek
Eredeti cím: Emma (1815)
Fordította: Tomori Gábor
Műfaj: klasszikus, romantikus

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játsza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy – de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet?

A Büszkeség és balítélet és megannyi világraszóló sikerkönyv írónője ebben a máig friss és humoros regényben ismét bebizonyítja, hogy a női lélek rejtelmeinek, és a társasági élet praktikáinak legjobb ismerője.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Őszintén szólva, mikor kinéztem magamnak a Varázspartik és lakomák a Harry Potter-filmekből című könyvet, azt hittem, receptgyűjteményre sikerült szert tennem. Mint kiderült, nem olvastam el figyelmesen a hátoldali leírást, ugyanis a könyv tartalmának csak egy részét alkotják a receptek, a maradékban pedig tematikus, Harry Potteres partikellékek leírását olvashatjuk. Természetesen ez nem tragikus, mindössze jobban örültem volna 100%-os kaja-kontentnek. Emlékszem, amikor még pici voltam, mindig DIY-könyveket kölcsönöztem a sulikönyvtárból, és ezt a kötetet fogva erős nosztalgiám támadt arra az időszakra. Így végülis kíváncsian lapoztam át, hátha találok benne valamilyen használható ötletet.

A könyv öt különbözőféle tematikus partiötletet tartalmaz. Mindegyik parti más alkalomra szól, és mindegyik más fontos momentumát ragadja meg a Harry Potter-filmeknek – erősen merítve azok vizuális világából. Ez az öt parti pedig a következő:

• Teszlek Süveg-ceremóniás születésnap
• Vissza a Roxfortba-filmmaraton
• Legendás lények-halloween parti
• Trimágus Tusa-féle karácsonyi buli
• Bill és Fleur mennyegzőjét idéző esküvő

A könyv minden tematikus bulinak bőven szentel helyet arra, hogy kifejtse, milyen elemekkel és hogyan lehet feldobni az adott alkalmat. Valamennyi fejezetben találunk tehát ötleteket a meghívókhoz, a dekorációhoz, a vendégek elfoglalásához (játékokhoz), valamint a megajándékozásukhoz – mindezt persze a recepteken felül. De az ötletek természetesen kombinálhatók is egymással, ha van valamilyen másfajta elképzelésed.

A recepteket illetően, én reméltem, hogy lesz köztük olyan, ami elő is fordul a könyvekben/filmekben – mint például a vajsör, töklé elkészítési javaslata. Ám itt inkább olyan ételeket mutatnak be, amelyeket a filmek látványvilága inspirált. Van itt például patrónusbűbáj-torta, házak színeiben játszó pizza, baziliszkusz alakú húsos-levelestésztás kreálmány, vagy dementorijesztő forrócsoki (ez például frappáns!).

De a könyv nem áll itt meg: némi extra tartalommal is hódol a Harry Potter-filmek iránt. Minden fejezethez tartozik ugyanis egy kulisszatitok, az adott tematikának megfelelő filmmel kapcsolatban. Többnyire a díszletekre fókuszálnak ezek a szösszenetek, például arra, hogyan oldották meg a Roxfort mennyezetén lebegő gyertyás felvételeket.

A két kedvenc partiösszeállításom a könyvből az első kettő: a Teszlek Süveges és a Vissza a Roxfortba-téma. Szerintem ezek a legátgondoltabbak a könyvben, mind a dekorációt, mind a díszletet tekintve. Na meg ezek igazán klasszikus Harry Potteres-témák, amelyek elemi részüket ragadják meg a hőn szeretett történetnek.

Összességében azt gondolom erről a könyvről, hogy az elsődleges célközönsége egy kontinenssel arrébb található. Javítsatok ki, ha tévedek, de úgy gondolom, az amerikaiakra jellemző inkább, hogy ilyesfajta erőfeszítéseket fektessenek egy házibuli megszervezésébe. Sajnos magamról nem tudom elképzelni, hogy bármelyik ötletet megvalósítsam (pedig egyébként akad benne jó!), szimplán azért, mert nincs rá apropóm. Ettől függetlenül maga a koncepció, a tartalom és a megvalósítás nem rossz, és rengeteg könnyen megvalósítható ötletet rejt magában. Mindemellett letölthető sablonok is járnak hozzá, így a komplexebb műveleteket nem mind magadnak kell végrehajtanod. Inkább olyan anyukáknak ajánlanám, akik Harry Potter-rajongóvá tették a gyerekeiket, és szeretnék valami különleges bulival meglepni őket – vagy nekik megszervezni azt.

Értékelés

Kiadás: kiadó (2022)
Oldalszám: 92
Eredeti cím: Harry Potter: Feasts & Festivities
Fordította: Goretity Franciska
Műfaj: filmkönyv

Hivatalos ​könyv – benne a varázslatos ceremóniák, kézműves foglalkozások és partysnackek, amelyeket a varázslók világából ismerünk.

Ennek a szórakoztató hivatalos kalauznak a birtokában tervezd meg a tökéletes Harry Potter-partit, feladatokkal, kézműves foglalkozásokkal, partisnackekkel, és olyan időtöltésekkel, amelyek a filmekben szereplő ünnepségeket idézik fel.

A Harry Potter-filmek varázsvilága egyszerűen varázslatos eseményeket inspirál. A Varázspartik és lakomák tele van jobbnál-jobb fotókkal, a filmekkel kapcsolatos, kulisszák mögötti részletekkel, és egyszerű, pontokba szedett útmutatással szolgál, hogyan szervezzünk öt különféle Harry Potter-partit.

Születésnap, Halloween, a Karácsonyi bál által inspirált estély, otthonos mozimaraton és elbűvölő Harry Potter esküvői fogadás. Minden egyes rendezvényhez részletes leírás tartozik, ötletek, fotók mutatják be, hogyan díszítsük fel a szobákat, mi legyen a svédasztalon, milyen meghívót küldjünk, és hogyan tervezzük meg az időtöltést.

A Halál ereklyéi koszorú, házi készítésű Teszlek Süveg, színpompás Roxfort pizza és házi kviddics bajnokság. Az összes feladathoz és recepthez olyasmik kellenek, amik otthon megtalálhatók vagy könnyen beszerezhetők. Jó részük a filmek eredeti grafikáiból származó letölthető sablonokat tartalmaz. Kezdő házigazdáknak és tapasztalt partiszervezőknek egyaránt megfelel.

Kis, fesztelen összejövetelt és népes partit is szervezhetsz, ebben a könyvben megvan minden, amit a családtagjaid és barátaid semmiképp nem akarnak kihagyni.

ÖT TELJES PARTI: komplett leírás, dekoráció, feladatok, partisnackek – minden, ami az igazi varázslóeseményhez kell.

A HIVATALOS DESIGNBÓL SZÁRMAZÓ LETÖLTHETŐ SABLONOK: Roxfort meghívó, Reggeli Prófétába csomagolt, házi készítésű Pukkantós Bonbon.

ÜNNEPI ÉTKEK: előételek, főfogások, italok, desszertek, például Roxfort pizza, Trimágus Torta, a Baziliszkusz Legyőzése kolbásztekercs és a felséges Patrónus Bűbáj-torta – esküvőre tökéletes.

KÉPEK: a feladatokról, az ételekről, a terített asztalról színes fotók, amelyek segítenek sikeres partit csinálni.

HIVATALOS HARRY POTTER-KIADVÁNY: szórakoztató és eredeti.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Kevés olyan könyv, vagy éppen adaptáció rabolta el annyira bloggereink szívét, mint a Harry Potter sorozat. Rengeteg kisebb és nagyobb összejövetel, vagy esemény jelenik meg az egyes részekben, melyek teljes mértékben elvarázsoltak mindannyiunkat. Mi is szívesen részt vettünk volna azon a bizonyos karácsonyi bálon, vagy éppen egy egyszerű tipikus roxforti lakomán. A hivatalos  útmutató segítségével, most akár az otthonunkba is varázsolhatjuk ezeket az eseményeket. Tarts velünk a turnén, fedezzük fel együtt a varázspartik és lakomák világát és ha neked kedvez a szerencse, meg is nyerheted a kötet egy példányát. 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem kellene sokáig keresgélnem, ki lenne az a szerző, akit írói példaképemnek választanék – persze ha tudnék írni. Ha jól emlékszem, Margaret Atwoodot akkor választottam végérvényesen a kedvenceim közé, amikor a második könyvemet, az Alias Grace-t olvastam tőle (A Szolgálólány meséje után). Azóta szinte egyik frissen megjelent regényét sem hagytam ki, és célom, hogy előbb-utóbb az egész életművén átrágjam magam. A blogon is látszik ez a törekvés, hiszen nem egy könyvéről írtam már véleményt (pl. Az ehető nő, Testamentumok). Az Égető kérdéseken viszont már messziről látszik, hogy mást rejt a borító alatt, mint az eddigiek. De őszintén szólva én ezt egy cseppet sem bántam.

Az Égető kérdések nem regény, hanem esszékötet. Atwood ugyanis (mint számomra most kiderült) nem csupán több száz oldalas monstrumokat alkot, hanem rövidebb, velősebb szövegeket is különböző felkérésekre. Ezeket az esszéket immár harmadszor gyűjtötte össze és rendezte könyves formába, de magyar nyelven az Égető kérdések az első, amit olvashatunk. A gyűjteményben fellelhető írások műfaja változatos. Van közöttük recenzió, méltatás, előadás szövegezése, de szimpla cikk is.

Nehéz lenne felsorolni valamennyi témát, amelyet Atwood ebben a kötetben érint – olyannyira, hogy holnaputánig is itt ülnénk. A legfontosabb talán a környezetvédelem, politika, emberi jogok, feminizmus, nők jogai / helyzete / egyenjogúsága, illetve A Művészet. Szinte minden esszéje érinti valamilyen szinten és módon az irodalmat, művészetet úgy általánosságban. Beszél konkrét szerzőkről, akiket dicsőít, és akiket kevésbé, illetve értékel konkrét műveket is. És mindemellett a saját művészetébe is beavat bennünket, egyszerű halandókat. Rengeteget ír a saját történeteiről A Szolgálólány meséjétől kezdve a MaddAddam-trilógián át a Testamentumokig.

Az esszék – keletkezés szempontjából – viszonylag nagy időszakot ölelnek fel, ugyanis a gyűjtemény 2004 és 2021 közötti szövegeket tartalmaz. Atwood a könyvet további öt nagyobb korszakra bontja, melyek határai fontosabb eseményekhez kötődnek. Ilyen például a gazdasági világválságból való kilábalás időszaka, az élettársa halála, vagy Trump elnökké választása.

Összességében az Égető kérdéseket inkább Atwood-rajongóknak ajánlanám, mintsem kezdőkötetnek az életművével való megismerkedéshez. A rengeteg szöveg között természetes, hogy több olyan is akad majd, amely nem kelti fel az olvasó figyelmét, hiszen nem ugyanabban a témában, hangnemben, hangulatban íródtak. A régebbiek ráadásul ma már nem aktuális problémákra reflektálnak, amelyekkel így nehéz lehet azonosulni. Aki viszont a korábbi élményei hatására már eleve érdeklődik a szerző iránt, biztosan talál magának olyan esszét, ami megragadja a figyelmét.

Értékelés

Kiadás: Jelenkor (2022)
Oldalszám: 604
Eredeti cím: Burning Questions (2022)
Fordította: Csonka Ágnes
Műfaj: esszé, memoár

Miért mesélnek az emberek minden kultúrában történeteket?

Mennyit adhatunk oda magunkból, anélkül hogy eltűnnénk?

Hogyan élhetünk ezen a bolygón?

Mi az igaz? Mi igazságos?

Mi köze a zombiknak a tekintélyelvűséghez?

Margaret Atwood bámulatos éleslátással, meggyőző őszinteséggel és pajkos humorral közelíti meg világunk egyre sürgetőbbé váló problémáit. A technológia, a klímaválság és a politika kérdései mellett a szerző a populáris és a „magas” irodalom változatos tájain is végigkalauzolja olvasóját: Stephen King zsenialitásától és a horrorirodalom szörnyeinek tipológiájától számos klasszikus és kortárs női író munkásságán át Shakespeare-ig, Kafkáig és persze saját műhelyének titkaiig. De személyesebb témák is helyet kapnak a kötetben – például mikor adjanak tanácsot az öregek a fiataloknak (csak ha kérik), vagy hogy is néz ki egy író hete (kaotikusabb, mint gondolnánk).

Közelmúltunk, az a viharos időszak, melyben a kötet írásai születtek, meglepő politikai fordulatokat, gazdasági válságot és világjárványt hozott. Egyre többen aggódnak a bolygó és civilizációnk jövőjéért, értetlenül állva az újabb és újabb, disztópiába illő események előtt. Atwood nem kínál hamis megnyugvást vagy könnyű menekülőutat, de törhetetlen derűje, következetesen képviselt értékrendje és az emberiség teljes történelmét átfogó perspektívája segít abban, hogy megtaláljuk saját válaszainkat az égető kérdésekre.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Nyereményjáték

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Boldog új évet kívánok nektek, és gratulálok 2022 túléléséhez! 🎉

Szokás szerint kések ezzel a bejegyzéssel is, de akkor is meghoztam volna, ha csak februárban sikerül publikálni. Már csak azért is, mert szinte minden évben visszanézem ezeket a listákat.

Arról, milyen volt számomra 2022, itt nem részletezem, mivel megtettem már az évet lezáró bejegyzésekben. Az olvasmányaimat ebben összegeztem, a személyes élményeimet pedig a másik a blogomon. Ebben a posztban pedig azt szedem össze, milyen, olvasást illető tervekkel kezdem az új évet.

Az előző évadok: 2020 | 2021

1. Elolvasni 150 könyvet

Már legalább három éve a 100 könyv elolvasását tűzöm ki célomul január elsején, de eddig még egyik évben sem sikerült teljesíteni. Ehhez képest persze érthetetlen, miért fejelem meg a dolgot ennek a mennyiségnek a másfélszeresével... De megvan rá az okom. Múlt év végén rettenetesen belelendültem az olvasásba, és ugyanazzal a tempóval könnyedén elérném ezt a számot idén év végére. Persze már a száznak is örülni fogok, de miért ne álmodjunk nagyot, ha megtehetjük?

2. Megszerezni az Ifjúságiirodalom- és Romantikarajongó kitüntetéseket Molyon

Imádom a Moly.hu-nak azt a funkcióját, hogy lehet gyűjtögetni rajta a plecsniket. A különböző műfajok, szerzők kitüntetéseit megszerezni pedig elég elit dolog, mivel rengeteget kell olvasni hozzá. Ezzel a két műfajjal állok most a legjobban, 88, illetve 80%-on, tehát ezek nem irreális célok. Mindkettőhöz összesen 200-200 darab könyvet kell elolvasni az adott műfajú címkével.

3. Növelni a saját könyvek olvasottságának arányát

A Moly.hu szerint a jelenleg birtokolt könyveim mindössze 67%-át olvastam el, ezért van mit növelni ezen az arányon. Idén jó lenne legalább 10%-ot javítani rajta, ami úgy nagyjából 38 könyet jelenthet – vagy pedig azok eladását, amelyek már egyáltalán nem érdekelnek. Akárhogy is, a cél a 77%.

4. Megtanulni angolul olvasni

Évek óta titkos vágyam teljesülne azzal, ha képes lennék az elejétől a végéig átrágni magam egy angol nyelvű regényen. Jelenleg egyik beszélt idegen nyelvemen sem elég ahhoz a tudományom, hogy gyakran műveljek ilyet, angolul pedig még sosem csináltam. Idén most már igazán szeretnék változtatni. Ez is lehet egy lépés, egy tanulási folyamat azért, hogy folyékonyabban beszéljem a nyelvet.

5. Teljesíteni a Várólista csökkentés-kihívást

Idén is számtalan, teljes éves kihívásra jelentkeztem a Molyon, de nyugodjatok meg, nem fogom itt mindet felsorolni. Vannak közöttük olyanok, amelyekre én magam állítottam össze egy listát, és olyan is, amelynek a lényege, hogy minden hónapban választanak nekem egy olvasandót. A nagy klasszikus, Lobo várólistacsökkentős kihívása a prioritás mind közül, ennek az egynek bejegyzést is szenteltem.

Te mennyi könyvet tervezel elolvasni 2023-ban?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Boldogságos új évet mindenkinek!

Jól elkéstem az évértékelő bejegyzésekkel, és ne kérdezzétek, mi az oka, mert nem tudom a választ... Mindenesetre magam miatt mindenképp összeírtam volna ezeket a listákat, még ha más nem is olvassa már el. Blogbejegyzések szempontjából egyébként is ez a kedvenc időszakom az évben, ugyanis ha valamiben jó vagyok, az a tervezés. A célok megvalósításában már kevésbé. De szerencsére ezt most nem tudom demonstrálni. Tavaly még késve sem sikerült összeírnom a listámat az olvasást érintő terveimmel, ezért nem tudok mi alapján beszámolni a kudarcaimról.

A céljaimat tehát le nem jegyeztem, de erre az évre is kitűztem a 100 könyves végcélt. Ám nem reménykedtem benne komolyan, mivel stabil olvasási válságban szenvedtem ennek az évnek a nagy részében is. A leginkább azt szerettem volna, hogy kigyógyuljak ebből a frusztráló helyzetből – ami szerencsére sikerült is. A későbbiekben szeretném hosszabban kifejteni, mi vezetett ehhez a kiégéshez, és végül hogyan kecmeregtem ki belőle, ezért ezt itt nem részletezném. Helyette lássuk, számokban mennyit olvastam 2022-ben, illetve melyek voltak az év legnagyobb kedvencei és csalódásai.

Az előző évadok: 2019 | 2020

Ennyit olvastam 2022-ben

A legjobbak

Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes (Jay Shetty)

Egy gyerekkori élmény miatt különös kíváncsiság köt a buddhizmushoz, ezért viszonylag gyakran szólítanak meg olyan könyvek, amelyek kapcsolódnak hozzá. Ez a könyv pedig – nem túlzás azt mondani, hogy – komolyan változtatott az életemen. Még nem igazán gyakorlom azokat a meditációs, vizualizációs és egyéb praktikákat, melyeket Shetty megoszt velünk benne, de egy-egy gondolata a mai napig itt motoszkál bennem, és várja, hogy foglalkozzak velük. És miatta olvastam el a Manifesztáció című irományt Roxie Nafousitól, amellyel kapcsolatban szintén azt érzem, hogy új ajtókat nyitott meg előttem. Ha tehetitek, tegyetek egy próbát ezzel a könyvvel.

A Tűzőrző lánya (Angeline Boulley)

Ha bárhol, bármikor és bármelyik nép tagjaként élhetnék a történelemben, biztosan valamelyik indián törzset választanám áldozatomul. Érdekes módon még nem olvastam semmit a témában, ezért örömmel kaptam az alkalmon, amikor szembejött velem Angeline Boulley – egyébként debütáló – regénye. A főszereplőnk egy Daunis Fontaine nevű "keverék" lány, aki küzd az identitásával: nem elég "fehér", de nem is elég "indián" ahhoz, hogy teljesen befogadja a környezete. Ám amikor a törzsi békét drog és gyilkosságok bolygatják fel, Daunis a saját életét is kockára teszi, hogy segítsen az FBI-nak felderíteni a bűnösöket. Fantasztikusan megírt és szerkesztett, izgalmas történet, rengeteg érzelemmel, fájdalommal, spiritualitással átitatva.

Természetmágia (Lindsay Squire)

Nem csupán az összes létező vallástól, de úgy en bloc a spiritualitástól is igencsak távol állok. Nos, úgy tűnik, Lindsay Squire-nek ezt sikerült megváltoztatnia – vagy legalábbis elindítania bennem egy komoly folyamatot. Maga a könyv egyébként kifejezetten a boszorkányokról / újpogányokról / wiccákról szól, és egyfajta bevezetés ebbe a világba. A legkevésbé sem vonz a dolog, pusztán ismeretterjesztő céllal vettem a kezembe, de nagyon hamar lenyűgözött. Nem venném át a wiccák esztétikáját, eszközeit, vagy úgy bármilyen jellegzetességüket, de a spiritualitásuk alapgondolata roppant izgalmas. A fő elvük a természet tisztelete, a természettel való harmónia. Ehhez igazítják az ünnepeiket (napfordulók és nap-éj egyenlőségek), az eszközeiket (gyógynövények), az általuk "varázslásnak" nevezett dolog pedig csupán az univerzum energiáinak "manipulálása".

A legrosszabbak

Hol volt, hol nem (Liz Braswell)

Amennyire vártam annak idején a Sorsfordító történeteket (amelyben szerzők a klasszikus Disney-mesék egy-egy fordulatát megváltoztatva más végkifejletet írnak számukra), olyan nagyot csalódtam bennük. Az eddig olvasottak között két igazán jó van csak: az Ez hát a szerelem (Hamupipőke) és a Bírnod kell a célig (Herkules). A Csipkerózsika-átirat, a Hol volt, hol nem viszont... nem találok szavakat, mennyire botrányosan rossz. Fogalmam sincs, mi járt a szerző fejében, amikor kitalálta ezt a cselekményt, sem a kiadó összes dolgozójáéban, hogy hagyta átcsusszani. A történet szerint Csipkerózsika nem ébred fel a herceg csókjától, hanem Demóna álomvilágába kerül, amit valóságosnak él meg, és azt hiszi, Demóna a jóságos boszorkány, aki megment mindenkit. Majd pedig, amikor rádöbben, hogy átverték, kiszökik az erdőbe, és az ott átélt kalandok miatti jellemfejlődés hatására felébreszti saját magát, mármint a valóságban. Ez még akár működhetett is volna, hogyha Braswell képes megalkotni legalább egy olyan karaktert, akitől nem kaparom a falat. Vagy tud felnőtt módjára fogalmazni. Lényeg a lényeg, fogalmam sincs, hogy voltam képes végigolvasni.

Sose add fel! (Bear Grylls)

Bear Gryllsre egy régi ismerősöm hívta fel a figyelmemet még pár évvel ezelőtt, és amikor a kiadó felajánlotta a lehetőséget, kaptam az alkalmon. Nem néztem meg, pontosan milyen jellegű lesz a legújabb könyve, de valamilyen tűlélő kézikönyvre számítottam. Hát, nem az. A Sose add fel! lényegében memoár, annak is inkább második rész, mert a Tűzön vízen át! folytatásaként készült el (és igen, nem én írtam el, valóban hiányzik egy vessző ennek az official címéből). Két nagy problémám volt ezzel a könyvvel. Egyrészt, hogy azoknak szól, akik betéve ismerik Grylls műsorait – én max. egyet láttam. Másrészt, Grylls nem tud írni. Embernek szimpatikus, az értékrendje példaértékű, az élettörténete pedig elképesztő, de mindenkinek jobbat tenne azzal, ha a következő könyvéhez felfogadna egy szellemírót, aki elvégzi azt, ami neki nem megy.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Szó sincs arról, hogy ne lennék elég nyitott magyar szerzőtől olvasni – volt néhány fantasztikus élményem az évek során, amely miatt nem követném el ezt a hibát. Szimplán ritkán találok a kínálatban olyan fülszöveget, amely felkelti az érdeklődésemet. Eszes Rita új könyvének ezt sikerült elérnie. Társadalomtudományos és töris érdeklődésűként imádom az olyan anyagokat, amelyek egy rég elfeledett kultúrába kalauzolnak el minket. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan oldja meg Rita az ismeretterjesztés regénybe való sűrítését, ezért boldogan neveztem be az Északról fúj a szélre.

A történetünk 500 évvel ezelőtt kezdődik, amikor is két szerelmes ainu, Imekanu és Harukor útjai végzetesen elválnak egymástól. Imekanu ugyanis sejti, milyen szörnyű sors vár az ainu nép tagjaira, ezért szerencsét próbál, messze az otthonától. Az egyetlen, ami megmarad számukra egymásról, egy faszobor két kisebb részre törött darabja. A darabok aztán generációról generációra vándorolnak a leszármazottaik között, az ősök történetét képviselve az új örökösök számára. Jelenleg a Japánban, Hokkaidó szigetén élő Kai az, aki Harukor szobordarabját őrzi. Nem is sejti, mennyire sorsszerű a találkozása a különös brazil lánnyal, aki talán a kulcsa lehet annak, hol rejtőzik a fafaragvány másik fele.

Nem kertelek: ez a regény engem egyértelműen és kizárólag az ismeretterjesztési célja miatt húzott be. Eszes Rita úgy döntött, egy romantikus szállal vegyítve bemutatja számunkra japán “elveszett” kisebbségének, az ainuknak a hányattatott sorsát és jelenbeli helyzetét. Az ainuk lényegében Hokkaidó őslakosai, akik külsőleg eurázsiai jegyekkel is rendelkeznek (pl. erősebb testszőrzettel, mint egy japán ember), illetve az ország más területeitől eltérő a kultúrájuk is. Az elmúlt 500 évben a japánok igyekeztek következetesen elnyomni, felszámolni ezt a másságot és beolvasztani a kisebbséget maguk közé. Aki pedig ellenállt, azt kivégezték. Az Északról fúj a szél tehát ezt a több évszázados sérelmet igyekszik kezelni és gyógyítani azzal, hogy beszél róla.

A cselekmény három szálon fut. Az első és legfontosabb a jelen, amelyben Kai és Manuela kapcsolatának alakulását, a problémáikkal való megküzdésüket szemléljük. A másik két szál ezzel párhuzamosan folyik, egy-egy oldal erejéig szakítva meg a jelen elbeszélését. Ezekben a szobor két részének útját, egyben Imekanu és Harukor leszármazottainak sorsát követjük. Természetesen nem mindenkiét, és aki sorrakerül, azzal is csak egy-egy fontosabb momentum erejéig maradunk. Jellemzően történelmi pillanatok ezek, melyek meghatározták és leírják az ainu nép hányattatott sorsát.

A könyv az ismeretterjesztésen kívül több hétköznapi témával, problémával is foglalkozik érintőlegesen. Ilyen például az identitás, kisebbséghez való tartozás kérdése, az önállóság, önmegvalósítás, otthonra találás. A legfontosabb számomra viszont a szülő-gyerek kapcsolat, valamint a toxikus szülőhöz való viszony volt. Úgy gondolom, manapság már nagyon kevés tabutéma létezik, hiszen egyre többen mernek nyíltan beszélni a problémáikról, de a család még mindig az. A társadalom többsége ferde szemmel néz arra, aki a viselkedése miatt megtagadja az egyik szülőjét, családtagját – mert a családi béke szent, és ez csak akkor áll fenn, ha mindenki szeret mindenkit. Pedig az a helyzet, hogy szerintem minden családban vannak toxikus emberek, akiknek a jelenléte kizárja a feltétlen szeretet minden lehetőségét. Ebben a könyvben mind Kai, mind Manuela felvállalja, hogy képtelen mit kezdeni az édesapjával, és ezért inkább úgy döntenek, nem teszik ki magukat a bántó viselkedésüknek. Rettentően jól esett ez a téma a lelkemnek, és nagyon örülnék, ha több lehetőségem lenne erről olvasni.

Maga a cselekmény lassú, de egyenletes tempót diktál számunkra. Folyamatosan történik valami, amire érdemes odafigyelni, de egyáltalán nem kapkodjuk a fejünket közben. Legalább a szereplőinknek így van idejük kibontakozni előttünk, és mi is kapunk teret arra, hogy megemésszük a leírtak súlyát, már ami a történelem sötét részleteit illeti. A szöveg kellemesen olvasmányos – Eszes Ritát egyértelműen nem lehet azzal vádolni, hogy nem tud írni. A lazac és a medve metaforája pedig egyszerűen gyönyörű, különösen az, ahogyan a regény elejétől a végéig, több szinten is átvezette ezt a gondolatot.

Egyetlen negatívumot jegyeznék meg a könyvvel szemben, mégpedig, hogy az én ízlésemnek túl terjengős volt. Rengeteg olyan jelenetet tartalmaz, amelyet legszívesebben kihúznék, mert szerintem nem szolgálja a történet lényegét. A legegyszerűbb példa erre a szexjelenet – a Kai és Manuela közötti kémia anélkül is tökéletesen egyértelmű lett volna, hogy fellazítjuk ezt a rettentő súlyos és komoly témát (mármint a kvázi népirtást) pornóval. A cselekmény továbbá rengeteg problémát tár fel Kai, Manuela, meg egy-egy mellékszereplő életében is, amelyeket nem szeretne megoldatlanul hagyni. Csakhogy ezekkel nem tömbösítve, hanem külön-külön, egymás után foglalkozunk, amely tovább növeli a szöveg hosszát.

Összességében az Északról fúj a szél tagadhatatlanul értékes olvasmány, de inkább az ismeretterjesztő célja, mint a romantikus vonala miatt. Igaz, Kai és Manuela szerelme nem átlagos: magasztossá teszi és piedesztálra emeli az a döbbenetes egybeesés, amely a szobor két darabjával kapcsolatos. Több újdonságot is tartogatott számomra a történet, mely közül a legfontosabb, hogy megismertem az ainu népcsoport nevét és történelmét. De az sem elhanyagolható, hogy most először olvastam Japánban játszódó regényt, és nem itt szeretném befejezni. Annak ajánlom ezt a történetet, aki fogékony a komoly témák iránt, és nem bánja, ha azt valamelyest fellazítja valami más – mondjuk egy kedves, romantikus mellékszál.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 432
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös könyvek
Műfaj: romantikus, new adult

Romantikus ​utazás évszázadokon és kultúrákon át.

Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.

Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.

Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.

Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

Beteljesülhet vajon a lazac és a medve szerelme?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Annak idején, bár nem vártam sokat Katharine McGee első könyvétől, a Királyi élettől, de annál jobban lenyűgözött. Olyan volt, mintha a szerző összegyúrta volna két imádott történetem, A Párválasztó-könyvek és a The Royals című sorozat világát. Voltak apróbb hibái a kivitelezésnek, de teljesen bekebelezett az az atmoszféra, amit McGee teremtett. A regény egy rendkívül drámai ponton ért véget (nem kínzó függővéggel, de elég érzelmesen), és akkor nagyon nehezemre esett becsukni és várni a folytatásra. Reménykedtem benne, hogy a kiadó kegyes lesz, de arra nem számítottam, hogy több mint két évet kell majd várnom a következő rész, a Felséges titkok érkezésére.

Figyelem: mivel ebben a bejegyzésben a sorozat második részéről van szó, fenntartom magamnak a jogot, hogy az első könyvről a továbbiakban spoileresen beszéljek.

Az American Royals című sorozatban egy olyan alternatív valóságban járunk, ahol Amerika államformája nem köztársaság, hanem monarchia. Az évszázadok során számtalan uralkodó váltotta egymást, de a mostani koronázás egészen más lesz: még nem fordult elő, hogy nő kerüljön a trónra. Beatrix egész életében erre készült. Mivel ő lesz az első királynő Amerika történelmében, a tökéletesnél is jobban kell csinálnia, és ez rengeteg lemondást jelent – többek között a szabad szerelemről való lemondást is. Apja halála pillanatában Beatrix eldönti, hogy nem a közrendű testőrét választja társául, hanem elfogadja az elrendezett házasságot, és hozzámegy a Lordhoz, akit kijelöltek számára. Sok szív megszakad ennek a döntésnek a hatására, ugyanakkor új ajtók nyílnak ki minden szereplőnk előtt.

Először is, muszáj azzal kezdenem, mennyire fellélegeztem, mikor megláttam a Felséges titkok fordítójának nevét. Igaz, nem azért, mert az, aki – hanem mert nem az, aki az első részt fordította. Az ugyanis értékelhetetlen munka volt. Már hosszú ideje megfogadtam, hogy messziről elkerülök mindent, amihez Békési Csilla hozzányúlt, és nem számít, mennyire izgat az a történet… De szerencsére a Felséges titkokat már más kezébe adták. Sóvágó Katalin pedig nem egyszerűen olvasható, hanem kifejezetten élvezetes módon formálta át magyar nyelvre McGee sorait.

Sajnos azonban a szembeszökő pozitívumok sora itt véget is ér. Rettentő mérges vagyok erre a regényre, és ennek elsődleges oka, hogy semmi sem úgy alakul benne, ahogyan várnánk. Persze a fordulatoknak épp ez lenne a lényege, de itt nem szimplán erről van szó. Hanem arról, hogy míg a Királyi életben végignézzük a négy főszereplő lány küzdelmét a hőn áhított úriemberekért, addig a Felséges titkokban azzal szembesülünk, hogy a leányzók sorra feladják a vágyaikat, és alternatív lehetőséget keresnek maguknak. Majd pedig rájönnek, hogy ezek a “pótlékok” talán még jobban is passzolnak hozzájuk, mint akiért eredetileg küzdöttek. Mindez számomra azért dühítő, mert így a Felséges titkok teljes mértékben elértéktelenít minden érzelmet, drámát és szívfájdalmat, amit átéltünk az előző részben. Kicsit olyan ez a regény, mintha a Királyi élet paródiája lenne.

Az egyetlen üdítő kivétel a négy karakter közül Daphne – már megint. A másik lány, Beatrix, Samantha és Nina szerelmi élete az első és a második részben is ugyanazt a mintát követi (először a tiltott szerelmek, most pedig a pótlékok), ám Daphne útja változatlan és következetes. A célja, hogy megszerezze az egyetlen amerikai herceget, és ezáltal az ország harmadik legrangosabb nőjévé váljon… Csakhogy a folyamat nem egyszerű, a lánynak pedig a saját szívét is darabokra kell törnie hozzá. A cselekedetei eredményezik a regény legizgalmasabb fordulatait, a lába nyomán pedig rengeteg dráma és szívfájdalom keletkezik. Alapvetően nem szoktam a negatív karakterek pártját fogni, de ebben a sztoriban Daphne annyira egyedi a többiekhez képest, hogy kénytelen vagyok őt elismerni.

De visszatérve, a pálfordulásokat még csak-csak elviseltem volna, ha McGee leköti mással a figyelmemet… De sajnos ez a regény nem szól semmi másról, mint a szerelmi ötvenszög kibontakozásáról. Elhiszem, hogy a négy nézőpontkarakter szövevényes szerelmi élete mellett nehezére esett a szerzőnek más cselekményszálat is belepasszírozni a történetbe, de ez a világ, ez a királyi Amerika lehetőségek végtelen sorát rejti magában a sztori izgalmasabbá tételéhez. Igaz, két fontos problémához, a feminizmushoz és a rasszizmushoz hozzányúltunk, de szinte csak említés szintjén, a jelentőségükhöz képest pedig ez édeskevés volt.

Egyetlen dolog ragadta meg a figyelmemet – és nem vagyok biztos benne, hogy a szerző ezt szánt szándékkal rejtette el a történetben, mert akkor jobban ki lenne emelve. Mégpedig az, hogy a törtető szereplőink (Daphne és Ethan) megemlítik: ők azért akarnak magasabbra emelkedni, és gázolnak át a királyi család tagjain ezzel párhuzamban, mert úgy érzik, járnak számukra azok a kiváltságok, amelyekkel ők rendelkeznek. Na álljunk csak meg egy percre. Daphne és Ethan nemesi sarjak, akik tulajdonképpen a királyi családdal, vagy annak árnyékában nevelkedtek fel. Eleve jóval nagyobb kiváltságokkal rendelkeznek, mint amelyről az átlagember valaha is álmodik, mégis, nekik ennél több kell. És pusztán csak azért, mert a náluk egy szinttel kiváltságosabb emberekkel hasonlítják össze magukat. Ez a helyzet szerintem elég elgondolkodtató, ha megnézzük, hogy mi magunk egészen pontosan milyen emberekkel hasonlítjuk össze magunkat.

Összességében a Felséges titkok önmagában sajnos nagyon keveset nyújt, még egy sorozat köztes részéhez képest is. Nem lennék ennyire csalódott, ha úgy gondolnám, menthetetlen a történet… De talán úgy még rosszabb, hogy látom, mennyi lehetőség rejlene benne, ha a szerző hajlandó lenne azokat kihasználni. Az alap pedig szerintem jó, és valószínűleg ezért volt képes még ez a kötet is függőséget okozni számomra. Annak ellenére, hogy nem szól semmiről, úgy faltam, mintha az életem múlna rajta, a befejezésével pedig ott volt ugyanaz az űr, amit az első rész végével éreztem. Hogy folytatni fogom-e, az nem kérdés, de örülnék, ha nem kellene újabb két évet várni a következő könyvre.

Értékelés

Kiadás: Maxim (2022)
Oldalszám: 336
Sorozat: American Royals 2. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: Majesty (2020)
Fordította: Sóvágó Katalin
Műfaj: young adult, romantikus, történelmi fikció

Most ​Beatrix Washington uralkodik Amerikában, az ország történelmének első királynője, akinek meg kell küzdenie mindazzal, amit elveszített a koronához vezető úton. Családja

azonban minél előbb le akarja tudni az érdekházasságát egy olyan férfival, akit alig ismer. Senki sem tudhatja, hogy Beatrix szíve igazából a testőréé…

Samantha hercegnő még sosem adott nagyobb pofonokat a közízlésnek, és továbbra is nővérének vőlegénye után eped. Sajnos semmi sem utal arra, hogy Beatrix esküvőjét le akarnák fújni, Sam viszont váratlanul talál mást, akin megakad a szeme. Nina mindenáron kerülni igyekszik a palotát, és közben olyasvalakibe szeret bele, akire a legkevésbé sem számított: a hozzá hasonlóan vérző szívű Ethanbe, akivel hamarosan ellenállhatatlannak találják egymást.

Daphne képes lenne tíz körmével utat kaparni magának a legfelső körökbe, és még sosem jutott ilyen közel az áhított célhoz… de akkor miért nem képes kiverni a fejéből Ethant? Egyik lány sem tudja, hogy hamarosan kipattan egy óriási nagy titok, amely örökre megváltoztatja Amerika sorsát… Új kor kezdődik…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Nyereményjáték

A történetben immáron Beatrix uralkodik az Amerikai királyságon, aki az ország történelmének az első királynője. Beatrix tiszteletére a mostani nyereményjátékunk során három olyan női uralkodóról találtok képet, akiknek a hatása a történelemre jelentős, és nagy tetteket vittek véghez. 

A kép alapján a feladatod, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírd az uralkodó nevét. Angol és magyar nevet is elfogadunk. A helyes megfejtők között a könyv egy példányát fogjuk kisorsolni.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.18. Kelly & Lupi olvas

01.20. Readinspo

01.22. Sorok Között

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Szeretek ifjúsági könyveket (értem ezalatt inkább a young adult vonalat) olvasni, de ha őszinte akarok lenni, egyre inkább kezdem kinőni a Vörös pöttös kategóriát. Sokszor már túl egyszerűnek, túl idétlennek találom azokat a történeteket, amelyek néha a kezembe tévednek. De van egy szegmense a Vörös pöttyösöknek, amelyek valamiért továbbra is teljesen magával ragadnak: a YA fantasy-k. Csak a közelmúltban Marissa Meyer Holdbéli krónikái és Leigh Bardugo Grisaverzuma rabolta el a szívemet, de korábbról továbbra is erősen ragaszkodom például Kerstin Gier két trilógiájához (Időtlen szerelem, Silber), vagy éppen Holly Black A levegő népe-sorozatához. Nem tudom, mikor jön el az az időszak, amikor már kevés lesz számomra ez a sok, egyébként fantasztikus szerző (remélem, soha), de egyelőre élvezem, mennyire bele tudok merülni ezekbe a történetekbe.

Ezúttal az egyik ilyen nagy szerelmemnek, a Grisaverzumnak a legújabb tagját szemlézzük: a várva várt A sebhelyes cárt. A duológia (melynek ez még csak az első kötete) úgy híresült el, mint egy kifejezetten Nyikolaj Lancov cár karakterének szentelt történet. És pontosan ezért epekedtem a fordításáért évekig, hiszen nekem Nyikolaj nem csupán Leigh Bardugo könyveiből, hanem az összes eddigi olvasmányomból az egyik legkedvencebb karakterem lett a Grisa-trilógia második részével (az Ostrom és viharral). Ám ez csak részben igaz. A sebhelyes cár négy különböző karakter szemszögéből játszódik, melyek közül az egyik csak nagyon távolról kapcsolódik Nyikolajhoz, így lényegében a regény egyharmadában nem is ő a főszereplő – ami azért enyhe csalódottsággal töltött el.

A könyv alaptörténete a Grisa-trilógia végén alapul. A Pusztulás és felemelkedés utolsó fejezeteiben megtudjuk, hogy Nyikolaj, a császári trón örököse, akit az Éjúr megkínzott a Napidézőnek való segítségnyújtásáért, nem szabadult meg a démonától. Az Éjúr sötétségének egy darabja továbbra is a testében él, és időnként elő-előtör belőle. Nyikolaj pedig nem tudja kontrollálni a szörnyet. Sőt, néha még a bilincsek sem elegendőek, hogy megfékezzék, amikor éjszaka átváltozik és vadászni indul. A legbizalmasabb tanácsosaival, Zójával, Zsenyával, Daviddel, Toljával és Tamarral folyamatosan kutatnak valamiféle gyógymód után, de nagyon sokáig eredménytelenül. Majd a gyanújuk végül az egykori Zóna közepére csalogatja őket, ami fordulópontot hoz a nyomozásukban.

Őszintén szólva számomra A sebhelyes cár a legnagyobb meglepetést azzal okozta, mennyire lassan indult be. Úgy emlékszem ugyanis, Bardugo eddigi sorozatkezdő Grisa-kötetei szinte már az első oldalakon a közepébe csaptak… Ennek viszont, mondjuk ki, vontatott az eleje. Ez azért is volt feltűnő számomra, mert Bardugonak ebben a regényben már egyáltalán nem kell a világépítéssel bajlódnia, hisz mindent megtudtunk már a korábbiakban. Legelőször a regény közepe előtt éreztem azt, hogy kezd érdekes irányt venni a történet, ami borzasztóan kései. Szerencsére a vége már viszonylag eseménydús volt, de összességében nem ezt szoktam meg Leigh Bardugótól.

Hatalmas megkönnyebbülés viszont, hogy Nyikolaj ugyanúgy hozta a formáját ebben a regényben. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen kései folytatásokban a szerzők már nem tudják annyira megfogni a régi karaktereiket, de szerintem Bardugónak sikerült. Nyikolajnak ugyanolyan fantasztikus humora és karizmája van A sebhelyes cárban, mint bármelyik korábbi Grisa-kötetben, amelyben szerepelt.

Ám hiába szól elsősorban róla a történet, mégsem egyedül az ő szemszögéből látjuk azt. Rajta kívül Zója, majd később egy Iszak nevű palotaőr nézőpontját is megismerjük közelebbről, de míg előbbi végig a cárnak segít közvetlenül, addig az utóbbi lényegében egy második történetszálat teremt. Spoileres lenne ennél többet elárulnom, ezért csak annyit mondok, hogy egyébként zseniális a sztorinak ezen fonala, sokat derültem rajta. Mindemellett van egy negyedik nézőpontkarakterünk is, méghozzá Nyina Zsenyik, akinek története az eddigiektől teljesen szeparáltan csordogál Fjerdában. Nyina részben a szerelmét temetni, részben pedig grisákat menteni érkezik az ellenséges földre. A saját csatáját vívja (nem pedig a cárét, mint Zója és Iszak), de úgy sejtem, hogy valahogyan össze fog kapcsolódni ez a két szál a következő kötetekben.

A fentiek fényében talán nem meglepő, de azért leírom: ezt a könyvet ne olvassátok el a korábbi Grisa-kötetek ismerete nélkül. És nem elég hozzá csak az egyik vagy másik sorozat ismerete. A Grisa-trilógia három és a Hat varjú két könyvén is mindenképpen rágjátok át magatokat előtte, mert A sebhelyes cárban minden szorosan arra épül, ahogyan ezek a sorozatok végződtek.

Összességében A sebhelyes cár szerintem nem a Grisaverzum legerősebb kötete. Hiába lett a végére közel annyira izgalmas, mint a korábbi kötetek, mégsem tudott annyira magával ragadni. Egyáltalán nem nevezhető fordulatosnak, és ami csavar van benne, az se nem meglepő, se nem lenyűgöző. Az egyik kifejezetten fárasztott – nem szeretem, ha halott karakterek támadnak fel a semmiből. Ennek ellenére természetesen végig fogom olvasni a duológiát, és ezerrel szurkolok majd, hogy A sebhelyes cár utolsó 100 oldalának tempójában folytatódjanak az események.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 464
Sorozat: A sebhelyes cár 1., Grisaverzum (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: King of Scars (2019)
Fordította: Nagy Boldizsár
Műfaj: (high) fantasy, young adult

Nézz szembe a démonoddal – vagy etesd rendesen!

Nyikolaj Lancovnak mindig is volt tehetsége a lehetetlenhez. Senki sem tudja, mit élt át hazája véres polgárháborújában – és jobb is, ha ez így marad. Most, amikor ellenségek gyülekeznek az ország meggyengült határainál, a fiatal cárnak meg kell találnia a módját,

hogy feltöltse Ravka kincstárát, új szövetségeket kössön, és felszámolja az egykor nagyszerű grisahadseregre leselkedő fenyegetést.

Ám minden egyes nappal erősebbé válik benne a sötét varázslat, ami azzal fenyeget, hogy elpusztítja mindazt, amit felépített. Egy fiatal szerzetes és egy legendás grisa szélhívó segítségével Nyikolaj elutazik Ravka azon helyeire, ahol a legerősebb mágia él, hogy legyőzze a benne rejlő szörnyű örökséget. Mindent kockára tesz, hogy megmentse az országát és önmagát. Akadnak azonban olyan titkok, amelyeket nem szabad eltemetni – és olyan sebek, amelyeket nem szabad begyógyítani.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥