Nagyon boldog új évet mindenkinek, és mellékesen gratulálok 2020 túléléséhez is! 🎉

Kicsit csúsztam ezzel a bejegyzéssel, de ami késik, nem múlik. Tavaly év végén a novemberi és a szorgalmi időszak végi hajtás miatt szükségem volt egy kis visszavonulásra, amikor sem könyvekre, sem a blogra nem néztem rá, és ezért az évösszegzéssel sem foglalkoztam. Most viszont újult erővel (de a vizsgaidőszak végére tartogatott lelkesedéssel) folytatok mindent ott, ahol abbahagytam.

Arról, mi minden történt velem az elmúlt időszakban, és mik a személyes terveim 2021-re, már a másik blogomon beszéltem, így ezzel kapcsolatban nem ismétlem magam. Könyvek terén viszont elég sikeres időszakot tudhatok magam mögött: többet olvastam, mint valaha, és szinte megduplázódott a saját példányaim száma. Bár a kitűzött olvasós célt (100 könyv) nem sikerült elérni, de így is elég büszke lehetek magamra.

Idén különösen nehéz volt kiválasztani a kiemelkedő olvasmányokat, mivel lényegesen több könyvet sikerült elolvasnom, mint bármikor máskor, ráadásul ennek a nagy többségét imádtam. Éppen ezért nem is szeretném rangsorolni őket. (A linkek az értékelésekre vezetnek.)

A kedvenc könyvem lett ez Atwoodtól. Nem csupán méltó folytatása lett A szolgálólány meséjének (sőt, igazából jobb is nála), de mivel illeszkedik a 21. századi olvasóközönség ingerküszöbéhez, sokkal izgalmasabb, mint bármelyik korábbi írása.

Bardugot kivételes YA fantasy írónak tartom, akinek már ez a debütáló sorozata is teljesen magával ragadó volt. Az egyik mellékszereplője a kedvenc könyves karaktereim egyike lett.

Nem magyarázom túl: aki már olvasta, annak azért nem, aki pedig még nem olvasta, annak azért. Meg kell tapasztalni, hogy értse az ember, mi olyan elképesztő Erin Morgenstern írói stílusában.

Eleinte féltem tőle, hogy a gyerekkönyv volta miatt nem tud majd magával ragadni, de épp ellenkezőleg történt végül. A nyelvezetét és a leegyszerűsített cselekményt ugyan nem tudtam figyelmen kívül hagyni, de Dragt elképesztő fantasy világot épített fel, ahova sokszor szeretnék még visszatérni.

Sokak év végi összefoglaló listájában szerepel kedvencként, nem véletlenül. Feldman nem csupán csodásan fogalmaz, de a saját történetének megosztásával rengeteget ad is az embereknek. A könyv alapján készül sorozatot ráadásul egy ültő helyemben néztem meg, ami nagyon ritkán fordul elő.

Hihetetlenül izgalmas és komplex fantasy sorozat, amit ugyan nehéz olvasni a durva részek miatt, de egyértelműen megéri. Mellesleg az eddig általam ismert szerzők közül Kuang stílusa áll legközelebb ahhoz, ahogyan én írni szeretnék.

Nem kell sokat keresgélnem: magasan az Ink volt Alice Broadwaytől az év legrosszabb élménye. Emellett nagyot csalódtam az A fiúknak, akiket valaha szerettem sorozatban, A boldogság francia titkában és a Végzet Ereklyéi sorozatban.

Erre normál esetben hosszabban reflektáltam volna, de a listám több olyan elemet is tartalmazott, ami nem rajtam, hanem a vírushelyzet miatti korlátozásokon múlt (pl. elmenni a Könyvhétre). Viszont ezeket leszámítva sem sikerült megvalósítanom a célok többségét – egyedül, meglepő módon épp a saját könyvek olvasottságának növelését pipálhatom ki (54%-ról 67% lett idénre).

Legközelebb a 2021-re kitűzött célok listájával érkezem, addig is: