Imádom a különleges, egyedi koncepción alapuló könyveket, és tulajdonképpen emiatt figyeltem fel a 100 felejthetetlen pillanatra is. Már a fülszövegből egyértelmű volt, hogy – minimum a szöveg mennyiségét tekintve – nem lesz egy tartalmas könyv, és ezért hihetetlenül nehéz is lesz írni róla, de még ez az aggodalom sem volt képes felülírni a kíváncsiságomat. Nos, beszélni tényleg nem fogok róla annyit, mint szoktam, de cserébe mutatok majd egy-két részletet belőle.

A 100 felejthetetlen pillanat egyébként olyan gondolatok, emlékek, élmények gyűjteménye, amelyeket sokunk átél az élete valamelyik pontján, és amire később nosztalgiával gondol vissza. Heike Faller a könyv összeállítása során általános iskolástól kilencvenévesig változatos korú embereknek tette fel azt a kérdést, “mit tanultak életük során?”. Ezekből a bölcsességekből, élettapasztalatokból áll össze az emberi életútnak ez az illusztrált, jó illatú, kézzel fogható kivonata.

Ezek a gondolatok mindössze egy-egy lényegretörő mondatban lettek megfogalmazva, és nagyjából egy illusztrált duplaoldal jut mindegyiknek. Faller számmal is megjelölte őket, amelyek valószínűleg a kort, korosztályt jelképezik, amelyhez az adott élmény általában köthető.

Az illusztrációk engem erősen a retro stílusra emlékeztetnek, ami bevallom, nagyon távol áll tőlem, de ez egyrészt teljesen szubjektív, másrészt számomra egyáltalán nem vont el semmit a könyv élvezhetségéből. Maga az illusztrátor egyébként nem akárki, rengeteg rangos díjat nyert már el, szóval biztosan tehetségesnek számít… Egy-két képpel végül engem is sikerült teljesen levennie a lábamról (természetesen azokat fotóztam). Az pedig kifejezetten tetszett, hogy a rajzokon rendkívül különböző fajta emberek láthatók: színesbőrűek, idősek és gyerekek, nők és férfiak – sőt, egy olyan is van, amin nem tudom eldönteni, hogy hetero vagy meleg párt látok, ergo lehet akár mindkettő is (vagyis gendersemleges).

A tartalom többségével így, 21 évesen nem igazán tudtam sajnos mit kezdeni, de ez teljesen rendben van így. Az utószó is hangsúlyozza, hogy fiataloknak idősebb, tapasztaltabb rokonnal érdemes böngésznie a könyvet, mert az életbölcsességek csupán így kapnak értelmet. Voltak viszont olyan részek, amelyeknél nagyokat bólogattam, mint például a “18. Még egy csoda: megszeretted a kávét”, vagy az éppen aktuális “21. És milyen kicsi a szoba, ahol felnőttél!”.

Olvasás közben különösen figyeltem arra, milyen érzéseket váltanak ki belőlem az oldalak, és nagyon meglepő volt rádöbbenni, hogy egészen intenzíveket. Valamit megkönnyeztem, valahol hangosan nevettem, máskor szélesen mosolyogtam vagy hirtelen elkomorultam. Mindössze képektől és egy-egy mondatnyi gondolatoktól!

Összességében a 100 felejthetetlen pillanat sokkal élvezetesebb lett volna, ha még minimum 20 évvel több van mögöttem a jelenlegi koromhoz képest. Nem mondom azt, hogy fiatalok kerüljék, de tényleg érdemes megfogadni az utószó tanácsát, és szülővel, nagyszülővel együtt lapozgatni. Mindenesetre biztosan kellemes élmény lesz évről évre újra elővenni, és megnézni, mit ír az éppen aktuális koromra.

Mit tanít az élet, ha az ember hároméves? Vagy huszonegy? Negyvenöt? Hatvanöt? Vagy akár nyolcvannál is több? Ebben a gyönyörűen illusztrált könyvben az olvasó oldalról oldalra, évről évre követheti végig az emberi élet állomásait, amelyek között szerepel rengeteg élmény, apró hétköznapi csoda, öröm és bánat egyaránt.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

A Partvonal Kiadó jóvoltából egy nagyon különleges könyv jelent meg az év végén, mely egy egész emberi életet ölel fel, ugyanis 0-tól 100 éves korig minden évhez egy gondolatot, felismerést vagy érzést társít, miközben elgondolkodtat magáról az életről is. Tartsatok bloggereinkkel, játsszatok velünk, és nyerjétek meg ti is ezt a különlegesen illusztrált egyedi kötetet!

Hány éves volt Stephen King, amikor első művei megjelentek a Comics Review magazinban?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista