Szerintem az idei év legszebb karácsonyi kiadványa ez az Agatha Christie novellagyűjtemény. Csak ámultam, amikor először megláttam, és biztos voltam benne, hogy nem fogom elszalasztani ezt a gyönyörűséget. De ez nem csak a csoda borítón múlott – Christie ugyanis évek óta az egyik kedvenc szerzőm, a krimi pedig a kedvenc könyves műfajom. Szóval mondhatni, a Helikon elég jól beletalált abba, mivel lehet engem boldoggá tenni az év utolsó hónapjában.

Az Adventi krimik címen megjelent gyűjtemény 12 darab, átlagosan 20-30 oldalas novellát tartalmaz. Ezek egytől egyig télen vagy karácsonykor játszódnak, esetleg egy ebben az időszakban elkövetett bűntényre emlékeznek vissza. A kötetben a szerző híresebb detektívjei vagy detektívsegédjei közül vegyesen szerepel Poirot, Miss Marple, Arthur Hastings, illetve a Tommy és Tuppence páros (utóbbinak kifejezetten örülök, hiszen szerintem nagyon alul vannak értékelve, pedig én speciel mindig jókat szórakozom rajtuk).

A kötet legelején található bevezetőben, egyfajta ráhangolódásként maga Agatha Christie mesél nekünk a saját, gyermekkori karácsonyi élményeiről, néhány oldalban. Ez a rövid szösszenet jól megalapozza a hangulatot, ha már a novellák többsége nem kötődik annyira szorosan az ünnephez. Karácsonyi hangolódáshoz tehát nem feltétlenül ajánlanám, inkább azok számára lehet ez kedvező, akiknek az adventi időszakban nem, csak később fér bele, hogy leüljenek lazítani egy könyvvel.

Nem szeretnék úgy tenni, mintha értenék hozzá, de külső szemlélőként mindig is úgy tűnt számomra, hogy krimit írni a legnehezebb. Itt ugyanis nem csupán azokra a részletekre kell ügyelni, amelyek egy regényt általánosan élvezetessé tesznek (gondolok itt pl. a szereplők részletes kidolgozására, átlátható történetvezetésre). Minden apró részletnek, minden nyomnak és párbeszédnek tökéletesen stimmelnie kell már az elejétől kezdve, hiszen a bűntény megoldásában a legapróbb jeleknek is nagy jelentősége lehet.

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy mindez a krimi novellákra fokozottan igaz lehet. Míg egy regényben a hosszból adódóan van elegendő tér és idő felépíteni a bűncselekményt, a nyomozást és a megoldást, addig egy novellában minden egyes szót alaposan át kell gondolni. 20-30 oldalban pedig olyan történetet produkálni, ami felér egy regényhez, szerintem hihetetlen teljesítmény.

A kötet novellái közül nehéz lenne kedvencet választanom, mivel mindegyik zseniális volt a maga módján. Volt ugyan, ahol a körítést túl soknak éreztem, de az esetek levezetései és a megoldások kivétel nélkül lenyűgözőek voltak. A 12 történet közül viszont nem mindegyik bűntény köré épül; van, amelyikben konfliktust old meg Christie főhőse.

A novellákról egyenként nem szeretnék véleményt írni, csak a különösen emlékezeteseket emelem ki.

Összességében nagyon örülök, hogy a polcomon tudhatom az Adventi krimiket. Nagyszerű kikapcsolódás volt, hiába nem adta meg azt a karácsonyi hangulatot, amire vágytam (bár, mivel a történetek többnyire gyilkosságokról szólnak, talán ez nem is akkora probléma). Azoknak is ajánlom, akik még csak ismerkednének Christie életművével, hiszen a legérdekesebb főhősei közül (Poirot, Miss Marple, Tommy és Tuppence, Mr. Quinn és Parker Pyne) mindenki képviselteti magát a kötetben.