Guillaume Musso az a szerző számomra, akitől eleinte féltem a hírneve miatt (mivel nem szerettem volna az egész világon az egyetlen lenni, aki utálja a könyveit), de később megtört a jég, és azóta bármit hajlandó vagyok elolvasni tőle. A párizsi apartmannal kezdődött minden, majd folytatódott a Most!-tal, és nemrég, nagy szerencsémre a legújabb magyar megjelenésével, a Regényélettel is megismerkedhettem. Ezt különösen izgatottan vártam, hiszen mindig is nagy álmom volt, hogy regényeket írjak, így szívesen fogadok bármiféle irodalmat, ami ezzel kapcsolatos.
A Regényélet sztoriját lehetetlenség lenne spoiler nélkül leírni. A lényeg, hogy két íróról szól – az egyik New Yorkban, a másik Párizsban él, és az életük később valamilyen módon összefonódik. Ám jelenleg mindketten olyan magánéleti válságban szenvednek, amely a karrierjükre is kihat. És egyébként mindkettőt a gyerekük generálja.
A regény kezdetben épp olyan volt, mint mindkét Musso-iromány, amit eddig olvastam: már az első szóval teljesen beszippantott, és észre sem vettem, hogy egy szuszra ledaráltam vagy 100 oldalt belőle. Ez számomra azért jelentős, mert az egyetem kezdetével alig maradt két szabad percem olvasni, és akkor sem tudok egyszerre sokat – na meg az utóbbi hónapokban egyébként sem akadt sok könyv, ami hosszú időre képes volt lekötni. Bár a történet később kissé ellaposodott, de ez az első szakasz annyira elbűvölt, hogy nem tudok túl csalódott lenni.
Két nagyobb Musso-csavar is van ebben a történetben. Az egyiket (egyébként a jobbat) már viszonylag az elején leleplezi, és egy darabig úgy is tűnt számomra, hogy ennek a mentén halad tovább a történet. Zseniális, rettentő kreatív irány lett volna, ujjongott is rendesen tőle az írói ambíciókkal rendelkező énem. Meg kellett állnom egy pillanatra, hogy értsem, mi történik, és hogy az agyam fel is dolgozza. Viszont sajnos később elengedtük ezt a vonalat, és az egyik szerző-szereplőnk magánélete került előtérbe helyette, ami után/miatt éreztem a fent említett ellaposodást.
A második nagyobb csavarhoz aztán ismét össze kellett érnie annak a két szálnak, ami az első fordulatot okozta, de ez már egészen másmilyen volt. Kicsit amolyan too much érzésem volt tőle, hiszen ez teljesen, kicsit talán feleslegesen is összekuszálta a cselekményt, és mindazt, amit eddig megtudtunk. Nem volt nehéz aztán összerakni a képet, de valahogy mégsem voltam annyira lenyűgözve tőle, mint az első fordulatnál.
De igazán nem is a történet az, ami elbűvöl Guillaume Musso regényeiben. Persze számít, hogy a sztori csavaros legyen, az elejétől a végéig lekössön, és közben tudjon is újat mutatni, de mit sem érnek a jó ötletek akkor, ha a kivitelezés pocsék. Ő viszont elképesztő módon fejezi ki magát, írja le a körülötte lévő világot, és alkotja meg az egyébként meglepően élőnek ható, komplex lelkületű szereplőit. De a fordításról se feledkezzünk meg, rettentő nehéz munka lehet ilyen minőségben reprodukálni mindazt, amit a szerző a magyartól egy ennyire különböző nyelven mond el.
Nagyon feldobta számomra az olvasást az is, hogy Musso helyenként utalt a szövegben a saját, korábbi könyveire. Szerepel benne például egy pillanat erejéig az Egy párizsi apartmanban megismert festő, Sean Lorenz egyik alkotása, de a Most! legfontosabb helyszíne, a világítótorony (a 24 Winds Lighthouse) egy egész jelenetet is kap. Tökéletesen érthetők anélkül is ezek a részek, hogy valaki olvasta volna ezt a két könyvét, mindössze mókás volt konstatálni, hogy ilyen átvezetéseket csinál a szerző a saját regényei között.
Összességében a Regényélet nem lett a kedvencem, de ettől függetlenül mindenkit biztatok, hogy tegyen vele egy próbát. Guillaume Musso olyan szerző, akinek a könyveit egyszerűen vétek lenne kihagyni, hiszen rengeteget képes adni az embernek az írásaival, amellett, hogy magas fokon szórakoztat is. Rendkívüli intelligencia kell ahhoz, hogy valaki így írjon, és minduntalan képes legyen meglepni az olvasóit váratlanabbnál váratlanabb, kreatívabbnál kreatívabb fordulatokkal.
Értékelés
Kinek ajánlom? Bárkinek, aki már eleve bolondul Musso könyveiért, de egyébként saját maga is dédelget írói ambíciókat.
"Az ember természete szerint arra ítéltetett, hogy tudatlanságban, önnön téves elképzeléseinek foglyaként, mintegy barlangba zárva éljen, ahol az ármányos őrök által a barlang falára vetített káprázatot gondoljuk a valóságnak."
Oldalszám: 248
Eredeti cím: La vie est un roman (2020)
Fordította: Füsi Lídia
Műfaj: thriller
Hat hónappal ezelőtt, 2010. április 12-én hároméves kislányomat, Carrie Conwayt elrabolták, miközben bújócskáztunk a Williamsburgben található lakásomban.
Így kezdődik a nyilvánosságtól elzárkózó írónő, Flora Conway története. Carrie eltűnésére nincs magyarázat. A lakás összes ajtaja és ablaka zárva volt, a régi New York-i bérház biztonságikamera-felvételein behatolásnak semmi nyoma. A rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárul.
Mindeközben az Atlanti-óceán túlpartján, egy pusztulásnak indult házban magányosan gyötrődik a megtört szívű író.A rejtély kulcsa nála van. Flora mindent megtesz, hogy megtalálja.
Ha az ember a nap jó részében egy kitalált világban kalandozik, nem egykönnyen találja meg a visszavezető utat. És szédeleg a két világ közti határvidéken.
Te álmodoztál már arról, hogy írsz egy regényt?
Az ősz kezdetével a Park kiadó egy újabb csodás Musso-kötettel örvendeztet meg bennünket. A Regényélet (La vie est un roman) főszereplője (vagy főszereplői) is írók, akik egy igazán speciális szakmai dilemmával küzdenek meg a történetben. A szerzői háttérmunkába belelátni önmagában is egy élmény a könyvmoly számára, hát még ha ez épp Musso különleges stílusában van tálalva. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a regényről!
Nyereményjáték
A játékunkban olyan könyvekről lesz szó, amelyekben szintén írók a főszereplők. A feladatotok mindössze annyi, hogy az állomásokon megadott fülszövegrészletekből kitaláljátok, melyikre gondoltunk, és a címét bepötyögitek a Rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“...Már csak egy történetet kell elmesélnem. Életem legfontosabb történetét, egy megdöbbentő fordulatot, melytől az olvasóim padlót fognak, és levegőért kapkodnak majd. Azt mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Nos, ez a történet meg fog ölni..."
.jpg)
