Tavaly ilyenkor keserédesen forgattam a kezemben a Familiárisokat: messze a legszebb, legigényesebb tagja volt a könyvespolcomnak, ugyanakkor a története nem ragadott igazán magával. Fontolgattam, hogy úgy döntök, nem próbálkozom többet Stacey Halls regényeivel, nehogy még egyszer ilyen csalódás érjen. Aztán nemsokára megláttam, milyen külsővel érkezik hozzánk A lelenc, és minden hasonló gondolatomat elfelejtettem. Teljesen megbabonázott ez a borító, még a Familiárisokét is felülmúlta számomra, így nem sokáig maradt kérdés, hogy adni fogok még egy esélyt Stacey Hallsnak. És milyen jól tettem! Ez a regény ugyanis helyrehozott mindent, ami a szerző első regényét olvasva félresiklott nálam.
A lelenc alaptörténetét nehéz lenne úgy összefoglalni, hogy ne lőjem le előre az egyik nagy fordulatát (viszont a fülszöveg megteszi, szóval azt inkább hanyagoljátok). A főszereplőnk, Bess leányanya az 1700-as évek Londonjában, aki úgy dönt, lemond újszülöttje gondozásáról. Mivel szerény körülmények között, szinte napról napra élnek, nem bízik benne, hogy a kis Clara épségben, egészségesen felnőne, ezért elviszi a lelencházba. Ez egyfajta árvaház, ahol a hasonló körülményekből érkező gyerekek nevelkednek, és tanulnak meg bizonyos mesterségeket, hogy később legyen esélyük tisztességes munkát találni, és ezáltal jobb pozíciót betölteni a társadalomban, mint amilyenre a szüleik valószínűleg vágynak. Bess viszont ezt csupán ideiglenes megoldásnak tartja, és az a terve, hogy néhány év elteltével visszamegy a kislányáért.
A korábbi enyhe csalódásból kiindulva tartottam ettől a regénytől, a legutolsó pillanatig húzva az elkezdését. Aztán már csak azt vettem észre, hogy 50, majd 100 oldallal arrébb vagyok úgy, hogy teljesen megszűnt körülöttem a külvilág. Az igazán jó alaptörténet mellett a cselekmény izgalmas és eseménydús, nem nehéz így haladni vele. Gyakran veszem észre, hogy a regények első 100 oldala nem tükrözi a későbbi részek dinamikáját, de ezúttal határozottan állítom, hogy erről nincs szó. Halls remekül kezdett, és ez meghatározta számomra a továbbiakat is.
A főszereplőt, Besst nagyon hamar megkedveltem. Kifejezetten tetszett benne, mennyire talpraesett személyiség, aki nem omlik össze a nehéz helyzetekben, hanem rögtön a megoldáson töri a fejét. Felkészült az életre, kihasználja a lehetőségeit, van az értékrendje. Olyan karakter, aki megérdemli, hogy végig szurkoljunk neki, és pontosan tudjuk róla, hogy csodálatos édesanya lesz, ha végre együtt lehet a kislányával. Bess mellett ugyanakkor megismerünk egy másik fontos karaktert is, Alexandrát, aki viszont sokkal érdekesebb személyiség. A történetbeli szerepét spoileres lenne kifejteni, de a lényeg, hogy egy tehetős, fiatalon megözvegyült nőről van szó, akinek igazán furcsa rigolyái vannak. Nem hajlandó kilépni az utcára, zárva tartja az ajtókat, bizalmatlan mindenkivel szemben, és képtelen a kötődésre.
A regény három részre tagolódik, melyeket szemszögváltás is meghatároz. Az első és utolsó részben Bess nézőpontjából követjük az eseményeket, míg a középsőben Alexandra beszél E/1. személyben. A szemszögváltásban különösen érdekes volt számomra, hogy erősen kihangsúlyozza a két nő közötti társadalmi különbséget. Bess egyszerűbben látja a világot, Alexandra szakaszát pedig bonyolultabb szókincs és témák jellemzik.
A regény első felét kifogástalannak tartom, de sajnos a harmadik harmadra úgy éreztem, hogy ellaposodott a történet. Sajnos nem fejthetem ki, miért, de túlságosan tündérmese-szerűnek tartom a lezárást, amely túl éles kontrasztban áll a könyv elején megismert rideg valósággal. Olyan végkifejlet született, amely a lehető legjobb megoldást nyújtja valamennyi szereplőnknek, de ezt a legkevésbé sem tartom hiteles megoldásnak.
Összességében mégis azt mondom, A lelenc igazán pozitív meglepetés volt számomra. Nem tudom, mit művelt Stacey Halls, de az biztos, hogy teljesen elvarázsolt ezzel a regénnyel. Rendkívül szívmelengető történetet alkotott az anyaságról, a ragaszkodásról, és arról, milyen különböző módokon lehet szeretni. Kifejezetten tetszett, hogy az antagonista itt nem gonosz, hiszen nem rossz szándékból cselekedett úgy, ahogy, a tettével nem másoknak akart ártani. Mindezek után sokkal szívesebben veszem kézbe Stacey Halls regényeit, mert abban biztos vagyok, hogy lesz még!
Értékelés
Oldalszám: 318
Kiadói sorozat: KULT könyvek
Eredeti cím: The Foundling (2021)
Fordította: Simonyi Ágnes
Műfaj: történelmi fikció
