Ígértem nektek egy helyzetjelentést az olvasási maratonom félidejénél arról, hol tartok, sikerült-e tartanom a magamnak kijelölt tempót, és úgy összességében, mik a tapasztalataim. Annak, aki esetleg nem emlékszik vagy nem tudja, miről van szó: elhatároztam, hogy augusztus 31 napja alatt 31 könyvet fogok elolvasni. A hogyanról és a miértről hosszabban ebben a bejegyzésben beszélek, erre most külön nem térnék ki.

Örömmel jelentem, hogy nem csak, hogy akadálytalanul veszem a kihívást, de még túl is teljesítettem némileg. A mai napig (augusztus 20.) 23 db könyvet olvastam el – és lehet, a mai napon belefér még egy –, tehát jelenleg 4 könyvvel még többet is olvastam a szükségesnél. Ez azt jelenti, hogy már csak 7 olvasmány kell a kihívás teljesítéséhez, ami (tekintve, hogy augusztus utolsó hetében szabadságon is leszek) könnyedén teljesíthető.

Az alábbi listákban megmutatom, mit olvastam el eddig, ugyanebben a listában (dátum nélkül) azt is, amit még nem fejeztem be, illetve néhány címet, amiből a maradékot össze fogom válogatni. A listák alatt pedig beszámolok arról, pillanatnyilag milyen érzések kavarognak bennem az olvasási maraton kapcsán.

Elolvasott könyvek:

1. J. K. Rowling: Harry Potter à l'école des sorciers (2023. augusztus 2., 08:43 → 2024. augusztus 1., 05:55)
2. Harry Potter Varázsalmanach (2024. augusztus 1., 15:43 → 2024. augusztus 2., 13:36)
3. Ali Hazelwood: A szerelem elmélete (2024. augusztus 2., 09:00 → 2024. augusztus 3., 13:29)
4. Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem (2024. augusztus 3., 19:49 → 2024. augusztus 4., 15:16)
5. Brianna Wiest: Te magad vagy a hegy (2024. augusztus 4., 18:14 → 2024. augusztus 5., 22:13)
6. Jenna Evans Welch: Love & Olives – Szantorini történet (2024. augusztus 5., 09:28 → 2024. augusztus 6., 22:58)
7. J. K. Rowling: Grindelwald bűntettei (2024. augusztus 3., 16:16 → 2024. augusztus 7., 12:34)
8. Lindsay Squire: Földmágia (2024. augusztus 3., 16:36 → 2024. augusztus 7., 17:34)
9. Jenna Evans Welch: Love & Luck – Szerencsés szerelem (2024. augusztus 7., 08:22 → 2024. augusztus 8., 01:51)
10. Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje (2024. augusztus 8., 01:55 → 2024. augusztus 8., 17:31)
11. Matt Haig: Miért érdemes életben maradni? (2024. augusztus 9., 02:30 → 2024. augusztus 9., 05:58)
12. Roxie Nafousi: Manifesztáció (2024. augusztus 10., 01:32 → 2024. augusztus 10., 05:24)
13. Wellness almanach (2024. augusztus 8., 03:05 → 2024. augusztus 10., 19:29)
14. Zoe Sugg: Girl online (2024. augusztus 10., 14:50 → 2024. augusztus 11., 12:59)
15. Fodor Ákos: Buddha Weimarban (2024. augusztus 11., 13:22 → 2024. augusztus 11., 13:44)
16. Viktor E. Frankl: Az élet értelméről (2024. augusztus 12., 12:18 → 2024. augusztus 12., 18:31)
17. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (2024. augusztus 12., 15:26 → 2024. augusztus 13., 17:41)
18. Katharina Neuschaefer: A világ legszebb mondái (2024. augusztus 11., 18:23 → 2024. augusztus 14., 14:58)
19. Lindsay Squire: Természetmágia (2024. augusztus 11., 18:00 → 2024. augusztus 15., 17:45)
20. Agatha Christie: Halál a Níluson (2024. augusztus 15., 09:16 → 2024. augusztus 16., 16:33)
21. Alison Davies: The Stories Behind Astrology (2024. augusztus 2., 17:28 → 2024. augusztus 17., 18:59)
22. Rebecca Yarros: In the Likely Event – Abban az esetben (2024. augusztus 14., 09:12 → 2024. augusztus 18., 10:51)
23. Phoebe Garnsworthy: Napi rituálék (2024. augusztus 19., 18:08 → 2024. augusztus 19., 20:51)
24. Sue Lynn Tan: Heart of the Sun Warrior – A Napharcos Szíve
25. J. K. Rowling: Harry Potter et la Chambre des Secrets
26. Richard Koch: 80/20 Daily

Várólista:

1. James Clear: Atomi szokások
2. Matt Haig: Éjfél Könyvtár
3. Finy Petra: Kerti szonáta
4. Sue Monk Kidd: Vágyak könyve
5. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
6. James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány
7. James Norbury: Az utazás
8. James Norbury: A macska, aki zent tanított
9. Meg Shaffer: The Wishing Game – Kívánságok játéka

Tapasztalataim

Senkit sem szeretnék ámítani, ennek a kihívásnak vannak bizony negatív hozadékai. Szerencsére arra nem kényszerültem, hogy programot vagy a párommal töltött minőségi időt mondjam le miatta, de az életemnek több más területét, főleg a tanulást elhanyagoltam. Bár a minimumot tartottam, de az ideálisnál lassabban haladtam – ami természetes, hiszen valamit fel kellett áldozni a cél érdekében. Sokkal jobban bánom viszont azt, hogy ez a tempó ellehetetlenítette a könyvek valódi élvezetét. Többször azon kaptam magam, hogy nem fogtam fel igazán, amit olvasok, mert túl gyorsan akartam továbbhaladni, vagy két nap múlva már egyáltalán nem emlékeztem arra, miért szerettem annyira a kettővel azelőtti könyvet. Őszintén, a blogturnék miatt hozzá vagyok már szokva ehhez az élményhez (ezért is olvasok újra gyakran régi kedvenceket), illetve a memóriám normál körülmények között sem működik sokkal jobban... De tény, hogy ez most a szokásosnál nagyobb terhelés, és belátom, ez már túl sok.

Ennek ellenére továbbra is élvezem a kihívást, és biztosíthatok róla mindenkit, nem kaptam könyvmérgezést. Sőt, úgy érzem, még így sem tudok elég gyors tempóban olvasni ahhoz, hogy megismerjek minden történetet, amit valaha szeretnék. Ebből a szempontból nézve viszont igenis megérte belevágni a kihívásba. Időm nem lesz több, ugyanakkor a várólistám rohamosan bővül, és ezt valahogy kezelni kell.

Áttekintve a listát, kétfajta választás dominál rajta: regényekből a könnyedebb fajta, illetve az önfejlesztő könyvek. Kifejezetten jól esett végigfutni régóta halogatott, nálam kicsit fiatalabbaknak szóló olvasmányokon (pl. Jenna Evans Welch vagy Ali Hazelwood könyvei). A könnyebb nyelvezet és a komolytalan, de bájos témaválasztás pont az volt, amire ennyi inger mellett vágytam. Az önfejlesztő könyvek voltak viszont azok, amelyeket a legjobban élveztem, és amelyek biztosan sokáig maradnak velem. Az utóbbi hónapokban egyébként is erről szól az életem, de ezt a témát bármilyen mennyiségben tudom fogyasztani. Sőt, úgy tűnik, minél többet kapok belőle egyszerre, annál motiváltabb és lelkesebb vagyok az irányában, és annál többet akarok még. A leginkább Roxie Nafousi Manifesztáció című írása ütött mellbe, holott ez újraolvasás volt. Érdekes viszont, hogy pont olyan hatással volt rám, mintha először olvastam volna – annyi különbséggel, hogy ezúttal már elkezdtem integrálni a tanácsait az életembe. Teljesen rá vagyok kattanva még Lindsay Squire-re, akinek rövid időn belül három könyvét olvastam el. Nem érdekel kifejezetten a wicca kultúra (vagyis a modern boszorkányság, ha úgy tetszik), viszont a mögötte álló elvek, gondolatok és rituálék végtelenül lenyűgöznek.

A read-a-thont lezáró bejegyzésben mindenképpen szeretnék hosszabban (mármint néhány mondatban) is írni az elolvasott könyvek némelyikéről, viszont abban a ti segítségeteket szeretném kérni, melyek legyenek ezek. Írjátok meg kommentben, melyikre vagytok kíváncsiak. 😉

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Stacey Halls munkásságát már a magyarországi bemutatkozása óta követem, minden könyvét elolvastam. A Familiárisok alapján eleinte úgy sejtettem (illetve reméltem), hogy a természetfeletti, misztikus vonal határozza majd meg a regényeit, de mára már kiderült számomra, hogy egészen mást tűzött ki életműve céljának. Mégpedig azt, hogy olyan nőkre hívja fel a figyelmet, akik a maguk idejében semmilyen módon nem hallathatták a hangjukat és hívhatták fel a társadalom figyelmét érzékeny helyzetükre. Stacey Halls végigjárja az angol történelem különböző korszakait, és ahol talál valami igazságtalanságot, azt felhangosítja. Eddig regényeivel a 17., 18. és 20. században jártunk, Az Uránia-házzal pedig a 19.-be látogatunk el, pontosabban 1847-be, Londonba.

Az Uránia-házat a méltán híres regényíró, Charles Dickens alapította olyan nők számára, akiket az akkori társadalom valamilyen módon “bukottnak” ítélt meg. Börtönviselt, prostítúcióval, lopással vagy bármi egyéb bűnnel elítélt, kitaszított nők lelhettek itt menedékre – olyanok, akik a múltjuk miatt valószínűleg sehol sem kaptak volna tisztességes állást és lakhatást, így viszont lehetőséget kaphattak az újrakezdésre. Történetünkben Martha a ház első lakója, aki mindennél jobban vágyik rá, hogy a program végén Ausztráliába utazzon. Előbb azonban meg kell találnia elveszett testvérét, aki egyik napról a másikra elhagyta addigi munkahelyét, és hónapok óta nem ad életjelet magáról.

A regényben közvetve-közvetlenül több fiktív szereplő élettörténetével is megismerkedünk. A másik fontosabb Uránia-házlakó Josephine, aki sosem vágyott igazán a menedék adta lehetőségekre, csak sodródott az árral. Tulajdonképpen ő került legközelebb a szívemhez, rendkívül talpraesett, ravasz nőnek ismertem meg, akinek a kiszámíthatatlansága megfűszerezte, izgalmassá tette a történetet. Központi karakter még Angela Burdett-Coutts, aki maga nem bukott nő és nem is lakik a házban, hanem milliárdos, aki anyagilag és lelkileg is igyekszik támogatni Mr. Dickens vállalkozását. Közben azonban azt is megtudjuk, hogy ő is rendkívül nehéz helyzetben van, hiszen évek óta zaklatja őt egy pénzéhes, gátlástalan férfi.

Az Uránia-ház bővelkedik a nehéz női sorsokban – és Angela karaktere mutatja azt be nekünk, hogy az angol társadalom pénztől függetlenül is mennyire igazságtalanul bánt a nőkkel. Mert bár Angela akkora vagyonnal rendelkezik, hogy “még a királynő is kérhetne tőle kölcsön”, a zaklatóját még az ő vagyona és kapcsolatrendszere sem képes bent tartani a börtönben, ahová való. A kétségbeesése nem kevésbé érint meg minket, mint azon nők helyzete, akik szimplán a szegénység, kilátástalanság okán kényszerültek félretenni a becsületüket, és adott esetben már egy-egy ruhanemű ellopása után is börtönbe kerültek. A regény még egy rendkívül megrázó emberkereskedelmi-prostitúcióra kényszerítési gyakorlatra is felhívja a figyelmünket (ami szerintem ennél több szót is érdemelne egy másik könyvben, akár Stacey Halls részéről).

A szöveg igazán olvasmányos, könnyű volt haladni vele, ugyanakkor a tempója nem feltétlenül fog megfelelni mindenki ízlésével. Lassan bontakozott ki a történet, különösen amiatt, hogy egyszerre általában három szereplő szemszögét követtük nyomon. Egy fejezetben mindenkiből csak egy kicsit kaptunk, így nehéz volt megismernünk és megértenünk őket, valamint a szituációt és a mondanivalót. Nem mondom, hogy idővel sokkal izgalmasabb lett (történik ugyan egy s más a végén, de az én ingerküszöbömet csak súrolta), viszont ahogyan megkedveltem a karaktereket, úgy vált egyre érdekesebbé a történet is.

A cselekmény kissé olyan érzetet keltett bennem, mintha nem lenne eleje és vége. Mintha egy nagy egész történet kiragadott darabkája lenne, és eleinte nem is igazán értettem, miért épp ennek a három nőnek a történetét mutatta be. Tény, hogy nem átlagos dolgok estek meg velük, de egyikük sem volt igazán olyan karakter, aki főszereplőnek lett volna való. Azonban mindez csak életszerűbbé varázsolta a regényt, és emlékeztetett minket arra, hogy ők csak egyek voltak a megszámlálhatatlanul sok, hasonló helyzetbe került nő közül.

Összességében Az Uránia-ház nem az a regény, amely könnyen válik bárki kedvencévé, sőt, Stacey Halls rajongótáborának azt a részét, aki a Familiárisokba szeretett bele, valószínűleg nem fogja különösebben lenyűgözni. Én azonban megláttam az értéket mind ebben a könyvben, mind pedig a szerző küldetésében arra, hogy az évszázadok alatt elnyomott angol nők hangját a művein keresztül hallassa. Az Uránia-ház nem hatott rám annyira, hogy az évem legfontosabb olvasmányai között szerepeljen, de őszintén úgy gondolom, hogy megérte elolvasni és tisztába kerülni azzal, hogyan szenvedtek az embertársaim 200 évvel ezelőtt.

Kiadás: XXI. Század (2024)
Oldalszám: 368
Kiadói sorozat: KULT Könyvek
Eredeti cím: The Household (2024)
Fordította: Simonyi Ágnes
Műfaj: thriller, történelmi fikció, romantikus

A ​szabadságnak ára van.

London, 1847. Alig pár mérföldnyire a várostól, csendes vidéki környezetben készülődés zajlik egy csapat fiatal nő fogadására. Szigorúan titkos, hogy pontosan hol van ez a ház, és a beköltözők nem ismerik egymást. Egy valami azonban közös bennük: mindannyian bukott nők.

Az Uránia-ház menedéket kínál prostituáltaknak, piti tolvajoknak, kitaszítottaknak – az újrakezdés lehetőségét. De vajon tudnak-e élni a lakók ezzel a lehetőséggel?

Angela Burdett-Coutts, a milliomosnő az Uránia-ház egyik mecénása. Légvonalban nem is olyan messze, Piccadilly környéki otthonában tartózkodik, amikor döbbenetes felfedezést tesz. A férfit, aki tíz évvel ezelőtt zaklatta, szabadlábra helyezték. Angela tudja, csak idő kérdése, hogy a rémálom újrakezdődjön.

E nagyon különböző háttérből érkező lányok, asszonyok sorsa egy ponton összekapcsolódik, hogy kiderüljön: a szabadságnak mindig ára van.

Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nőknek. E könyv lapjain a ház története elevenedik meg.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

A Stacey Halls rajongók legnagyobb örömére, a 21. Század Kiadónak hála, az írónőnek egy újabb regénye jelent meg magyarul. Stacey Halls negyedik regénye valós történetet dolgoz fel: Charles Dickens, a regényíró otthont alapított, amely menedékül szolgált a bukott nők számára. Stacey Halls írásának középpontjában tehát az Uránia-ház áll, mely menedéket kínál a kitaszítottaknak. Egy ház, mely magában hordozza az újrakezdés lehetőségét. Tartsatok velünk, merüljünk el az írónő negyedik magyarul megjelent regényében, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Nyereményjáték

Az Uránia-ház megnyitása Dickens nevéhez fűződik, így a játékunk is hozzá kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A Két város regénye című kötet fordítása 2 ember nevéhez is köthető. Kik azok?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.25. Csak olvass!

07.28. This is my (book) universe.

07.31. Szembetűnő

08.01. Readinspo

08.03. Utószó

08.06. Könyv és más

08.09. Olvasónapló

08.12. Zakkant olvas

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Idén nyáron sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne fellendíteni a blogot úgy, hogy mind a magam, mind a ti számotokra izgalmasabb legyen. Az elején, a blog indulásakor sokkal jobb voltam ebben – de tény, hogy azóta rengeteg dolog megváltozott. Én magam is ezerszer elfoglaltabb vagyok, és sajnos a potenciális olvasóközönség is rohamosan szűkült a könnyű, gyors és addiktív tartalomfogyasztási lehetőségek előretörésével (nem csak a TikTokra célzok). De az igazság az, hogy én sosem azért foglalkoztam ezzel, hogy olvassanak, hanem mert ez számomra épp olyan alkotási forma, mint másnak a festés vagy a horgolás – kikapcsol és feltölt.

A lényeg, hogy én is szeretnék színesebb tartalmakat készíteni a könyvértékeléseknél, ötletelés közben pedig a saját archívumomban is kutattam. És találtam egy olyan bejegyzést, amit mind az olvasók, mind én egyformán imádtunk: a Reading Rush Kihívást. Először 2019-ben, majd 2020-ban vettem részt rajta, a cél pedig az volt, hogy egy hét alatt 7 könyvet olvassak el. A kiválasztásukat ráadásul egy szempontrendszer is korlátozta, ami némileg megfűszerezte az egészet. Sajnos a kihívást már évek óta nem indították újra, és őszintén szólva ezt rettenetesen bánom, nagyon szívesen részt vettem volna rajta minden évben. De aztán rájöttem, nem kell külső szervező ahhoz, hogy részt vegyek Read-A-Thon-jellegű kihíváson.

Ezen gondolat mentén elkeztem nézegetni a naptáramat, mikor tudnék két, három, esetleg négy napot arra szánni, hogy véghezvigyek egy saját Read-A-Thont. Majd egy őrült gondolatom támadt. Ekkor már úgy alakult, hogy mind augusztus elsején, mind másodikán, mind harmadikán sikerült befejeznem egy könyvet... és az jutott eszembe, mi lenne, ha ez a hónap minden egyes napján így történne? Hiszen eleve rettenetesen le vagyok maradva az olvasással ahhoz, hogy meglegyen az év végére kitűzött 150 könyv, ami valószínűleg már csak idén megvalósítható, mivel a jövő évtől már aktívan háztartást tervezek vezetni, karriert építeni, önmegvalósítani. Hát, így vágtam bele ebbe az ambíciózus vállalkozásba. 😉

Persze mivel felnőtt, dolgozó ember vagyok, aki egyben épp egy kurzust végez, gyakorol egy programnyelvet és tanul három másik nyelvet, ráadásul igyekszik minőségi időt tölteni a párjával, és mindemellett az újonnan feltámadt Hogwarts Legacy-függőségének is teret adni, némi könnyebbséget azért muszáj megengednem magamnak. A következő szabályokat / irányelveket fektettem tehát le ehhez a Read-A-Thonhoz:

• nem fogok arra törekedni, hogy minden napra jusson egy olvasmány – a lényeg csak az, hogy a hónap végén 31 db elolvasott könyvem legyen, és ha ez azt jelenti, hogy egy nap elolvasok három rövidet azért cserébe, hogy később egy hosszabbat több nap alatt fejezzek be, az teljesen rendben van
• az extrém rövid, fél óra alatt elolvasható, gazdagon illusztrált könyvek ugyanúgy számítanak, és túltengésben is lesznek
• nem nehezítem a dolgomat külön szempontrendszerrel

A lista

Nem szeretném magam korlátok közé szorítani egy előre összeállított olvasmánylistával, de fontos, hogy lássam a lehetőségeimet. Összeszedtem hát magamnak néhány olyan címet, amihez könnyedén hozzáférek (mert például megvan a polcomon), és/vagy rövid, gyorsan olvasható, esetleg egyéb kihíváshoz kell, tehát több legyet ütök vele egy csapásra. De mivel már jócskán benne vagyunk a hónapban, van néhány könyv, amit máris elolvastam, ezeket mutatom most, dátummal:

1. J. K. Rowling: Harry Potter à l'école des sorciers (2023. augusztus 2., 08:43 → 2024. augusztus 1., 05:55)
2. Harry Potter Varázsalmanach (2024. augusztus 1., 15:43 → 2024. augusztus 2., 13:36)
3. Ali Hazelwood: A szerelem elmélete (2024. augusztus 2., 09:00 → 2024. augusztus 3., 13:29)
4. Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem (2024. augusztus 3., 19:49 → 2024. augusztus 4., 15:16)
5. Brianna Wiest: Te magad vagy a hegy (2024. augusztus 4., 18:14 → 2024. augusztus 5., 22:13)
6. Jenna Evans Welch: Love & Olives – Szantorini történet (2024. augusztus 5., 09:28 → 2024. augusztus 6., 22:58)
7. J. K. Rowling: Grindelwald bűntettei (2024. augusztus 3., 16:16 → 2024. augusztus 7., 12:34)
8. Lindsay Squire: Földmágia (2024. augusztus 3., 16:36 → 2024. augusztus 7., 17:34)
9. Jenna Evans Welch: Love & Luck – Szerencsés szerelem (2024. augusztus 7., 08:22 → 2024. augusztus 8., 01:51)
10. Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje (2024. augusztus 8., 01:55 → 2024. augusztus 8., 17:31)
11. Matt Haig: Miért érdemes életben maradni? (2024. augusztus 9., 02:30 → 2024. augusztus 9., 05:58)

Most nézzük a terveimet fontossági sorrendben, tehát élén azokkal, amelyeket biztosan el fogok olvasni. Szándékosan többet soroltam fel, mint amennyire szükség van a teljesítéshez, hiszen intuitívan, az aktuális kedvem szerint választok majd közülük:

1. Alison Davies: The Stories Behind Astrology
2. Wellness almanach
3. James Norbury: Nagy Panda és Kicsi Sárkány
4. James Norbury: Az utazás
5. James Norbury: A macska, aki zent tanított
6. Fodor Ákos: Buddha Weimarban
7. Viktor E. Frankl: Az élet értelméről
8. Lindsay Squire: Természetmágia
9. James Clear: Atomi szokások
10. Matt Haig: Éjfél Könyvtár
11. Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam
12. Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam 2.
13. Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam 3.
14. Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam 4.
15. Alice Oseman: Heartstopper – Fülig beléd zúgtam 5.
16. Roxie Nafousi: Manifesztáció
17. Finy Petra: Kerti szonáta
18. Zoe Sugg: Girl online
19. Nagy Gusztáv: Web programozás alapismeretek
20. Serfőző Péter: Branding és a vizuális válasz
21. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
22. Rebecca Yarros: In the Likely Event – Abban az esetben
23. Meg Shaffer: The Wishing Game – Kívánságok játéka
24. Sue Lynn Tan: Heart of the Sun Warrior

A tervem az, hogy mindenképp tájékoztatlak benneteket a kihívás állásáról és eredményéről, de nem ezt a bejegyzést frissítve, hanem külön. Mivel ezt a beharangozót augusztus 10-e környékén teszem közzé, legközelebb 20-a környékén írok helyzetjelentést, majd pedig 31-én vagy szeptember 1-én beszámolok a végkifejletről, illetve a tapasztalataimról.

Mi az, amit máris elértem a kihívással?

Ha végignézek a már elolvasott könyvek listáján, rájövök, hogy kivétel nélkül mind olyan, amit legalább egy éve (de inkább több ideje) el szerettem volna olvasni. Augusztusban nincsenek turnéim, ezért minden bűntudat nélkül fókuszálhatok a várólistám csökkentésére, valamint korábbi kedvencek újraolvasására. Jenna Evans Welch két regényének elolvasásával például egy olyan sorozatot fejeztem be, ami 2019 óta függőben volt. A Harry Potter első részének francia verziójába tényleg 2023 augusztusában kezdtem bele. Illetve az Evelyn Hugo hét férje is ősidők óta piszkálta már a fantáziámat. Mindemellett az eddig elolvasottak nagyon nagy többségét imádtam, és igazán megérdemelnék, hogy kiemeljek róluk egy-egy mondatot – de ezzel inkább a záró bejegyzést nyújtom, ez már eleve szép hosszú lett. De sneak peek-nek álljon itt a top 3 könyv borítója.

Mivel fogom jutalmazni magam a végén?

Bár nekem önmagában elég motiváció az, hogy ha teljesítem a kihívást, jelentősen közelebb kerülök ahhoz, hogy év végére elérjem a 150 elolvasott könyvet, ami évek óta célom, és valószínűleg idén utoljára megvalósítható az élethelyzetem változásai miatt. Ha sikerül, szeptember elsején 84-en fogok állni, ami még mindig nem ideális, de jelentős ugrás az augusztus eleji 53-hoz képest. Továbbá a maradék 4 hónapban már csak havi 16,5 könyvet kellene teljesítenem a célom eléréséhez, amit teljesen reálisnak tartok a minden egyéb tevékenységem mellett is.

Ennek ellenére remek módszer az, ha a kemény munkára valamiféle jutalommal ösztönzöd magad, ezért én úgy döntöttem, ha teljesítem a kihívást, a kristálykollekcióm bővítésére fogok némi pénzt áldozni (bűntudat nélkül veszek például egy csakra szimbólumos szelenit lapot).

Szeretném még így, a végén hozzátenni, hogy remélem, senki sem érzi rosszul magát amiatt, mert esetleg teljesen irreális számára, hogy olyan mennyiségű könyvet olvasson el, amiről ebben a bejegyzésben szó volt, holott nagyon vágyik rá. Az élethelyzetünk teljesen összehasonlíthatatlan, és nem valószínűtlen, hogy te még így is jóval elfoglaltabb vagy nálam (háztartásvezetéssel, túlórát követelő munkahellyel, esetleg gyerekneveléssel). Ha olvasol, a lényeg a könyv minősége, hogy mit kapsz tőle, és hogy minél teljesebb legyen az élmény. Az csak az én hülyeségem, hogy idén a kelleténél nagyobb figyelmet fordítok erre a bűvös számra, hiszen tudom, hogy ha végre sikerül elérni a 150 könyvet, a következő években már nem fog érdekelni a mennyiség, mert ennél többet én sem vagyok képes olvasni – és nem is szeretnék.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Nem túlzás azt mondani, hogy az utóbbi években a KULT az egyik kedvenc kiadói sorozatommá vált. Jelenleg elsősorban a 21. Század Kiadó megjelenései tükrözik elsősorban az ízlésemet, de ezt a gyűjteményt kiemelt figyelemmel követem. Ezért talán eleve is megakadt volna a szemem a Tom Lake-en, de az biztos, hogy a lenyűgöző marketing győzött meg végül arról, ezt nem hagyhatom ki az életemből. Nem számítottam rá, hogy eget rengető élményt okoz majd számomra (nem is tette), de elindított bennem néhány gondolatot, és végtére is ez a lényeg.

2020-ban járunk, a COVID-járvány kellős közepén. A Nelson-család hatalmas farmján gyümölcstermesztéssel foglalkozik, három felnőtt lányukkal pedig ide vonulnak el, hogy elkerüljék a másokkal való érintkezést. Mivel idén kevesebb munkásuk is van, aki a betakarításban segítene, a nyarat látástól vakulásig történő cseresznyeszedéssel töltik. Közben pedig azzal szórakoztatják önmagukat, hogy anyjuk, Lara Nelson élettörténetét hallgatják. Az asszony korai húszas éveiben színésznőnek készült, karrierje pedig viszonylag jó úton haladt Hollywood vagy a Broadway felé, amikor egyik napról a másikra derékba tört. Közben pedig egy olyan fiúval járt, aki nem sokkal később világsztárrá vált. Lara Nelson elbeszéli hát lányainak a teljes történetet, amelynek eddig ők csak a töredékét ismerték.

Az az igazság, hogy az összefoglalásom sokkal izgalmasabbnak mutatja be az alaptörténetet, mint amilyen valójában. Az első néhány oldalt követően azt hittem, rossz könyvet olvasok – *nem lehet, hogy valami, amit ennyire promotált a kiadó, ilyen unalmas, ilyen jelentéktelen legyen!* –, és nem fogok tudni egyetlen jó szót sem írni róla. Majd szépen, lassan felismertem, hogy nekem kell alakítanom kissé a hozzáállásomon. Rájöttem, hogy ez a könyv nem akar engem lenyűgözni, nem akar sokat mutatni, hanem legfeljebb csak lelassítani, elgondolkodtatni. És ezt tökéletesen csinálta.

A regény tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit abban a 2020-as évben, az egész világon tapasztaltunk: minden lelassult, és hirtelen olyan dolgokra is lett idő, amelyekre eddig nem találtunk. A Tom Lake-nek nem célja előidézni a kellemetlen vagy fájó emlékeket, mindössze arra szeretne kényszeríteni minket, hogy tegyük ismét egy kicsit magunkévá ezt a lassúságot. Őszintén szólva ez a gondolat erősen rezonál egy mélyen eltemetett vágyamra, és valószínűleg ezért is voltam ennyire elnéző a regénnyel. Mert bár élvezek egyszerre három nyelvet és két szakmát tanulni főállás mellett, illetve olykor három szinten multitaskingolni, pontosan látom a negatív hatásait is magamon. A slow living-et tartom az ideális életmódnak, és Ann Patchett az idilli cseresznyéskert képével megpengette azt a húrt a lelkemben, ami tudja, hogy ennek az életformának előbb-utóbb kiégés lesz a vége.

A lecsendesedést elősegítendő Patchett nem kímél minket, amikor az idősíkok közötti váltogatásról van szó. Előfordul, hogy egy fejezeten belül akár többször is áttérünk a jelenből a múltba és vissza, ez pedig fokozott figyelmet követel.

Na de ha a történet nem, és a színház sem, akkor mi fogott meg engem ebben a regényben? A válasz egyszerű: a szituáció. Merthogy leginkább azon gondolkodtam olvasás közben, mennyi mindent nem tudunk a szüleink, nagyszüleink életéről azelőttről, hogy mi megszülettünk. Hogy mennyi egyszerű, de a családtagoknak mégis rendkívül értékes történet veszik el szimplán azzal, hogy nem adjuk tovább, még annak a néhány embernek sem, akiket a világon a legjobban szeretünk.

Összességében a Tom Lake a cselekményét tekintve egy teljes átlagos, szürke és felejthető regény, mégsem tudom azt mondani, hogy untam volna. Bár olvasás közben végig arra számítottam, hogy történni fog valami nagyszabású, izgalmas és érdekfeszítő, de a végére elfogadtam, hogy más módon fogok profitálni ebből a könyvből. Mindezt csupán azért hangsúlyozom ennyire, hogy ha az elolvasása mellett döntötök, véletlenül se tápláljatok hiú reményeket arról, hogy érdekesebb lesz. Elsősorban azoknak ajánlom, akik képesek a fent említett hozzáállást magukévá tenni legalább 300 oldal erejéig, vonzódnak a színházhoz, illetve nincsenek kifejezetten fájó emlékeik a COVID-járvány időszakából.

Kiadás: XXI. Század (2024)
Oldalszám: 336
Kiadói sorozat: KULT könyvek
Eredeti cím: Tom Lake (2023)
Fordította: Csonka Ágnes
Műfaj: kortárs

2020 tavaszán Lara három lánya visszatér a Michigan északi részén található családi gyümölcsösbe. Cseresznyét szednek, és közben kérlelik anyjukat, beszéljen Peter Duke-ról, a híres színészről, akivel annak idején együtt lépett színpadra a Tom Lake nevű társulat tagjaként, és kettejük között érzékeny szálak szövődtek. Miközben Lara felidézi a múltat, lányai végiggondolják saját életüket és anyjukhoz fűződő viszonyukat – ennek során átalakul az egész világról alkotott képük. Amiben biztosak voltak, azt most teljesen másképp látják.

A Tom Lake töprengés a fiatalkori szerelemről és a házasévek alatti szerelemről, arról, hogy hogyan éltek a szüleink, mielőtt mi megszülettünk. Reményteli és elégikus történet – azt vizsgálja, mit is jelent boldognak lenni, miközben a világ darabjaira hullik.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

A 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatának egy újabb regénye jelent meg nemrégiben. Ann Patchett történetében egy anya és három lánya a világjárvány jelenéből veszi sorra a fiatalkori szerelmeket, járja körül és értelmezi újra a boldogság titkát. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s a turné végén megnyerheted a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Nyereményjáték

A könyvhöz kapcsolódóan a turnéban a KULT Könyveket ajánljuk figyelmetekbe. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a kiadói sorozat valamely részéből, a feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Szükségünk van olyan emberekre, akik folytatják az előző generációk munkáját."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

07.31. Szembetűnő

08.02. Könyv és más

08.04. Readinspo

08.06. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥