Stacey Halls: Az Uránia-ház
Stacey Halls munkásságát már a magyarországi bemutatkozása óta követem, minden könyvét elolvastam. A Familiárisok alapján eleinte úgy sejtettem (illetve reméltem), hogy a természetfeletti, misztikus vonal határozza majd meg a regényeit, de mára már kiderült számomra, hogy egészen mást tűzött ki életműve céljának. Mégpedig azt, hogy olyan nőkre hívja fel a figyelmet, akik a maguk idejében semmilyen módon nem hallathatták a hangjukat és hívhatták fel a társadalom figyelmét érzékeny helyzetükre. Stacey Halls végigjárja az angol történelem különböző korszakait, és ahol talál valami igazságtalanságot, azt felhangosítja. Eddig regényeivel a 17., 18. és 20. században jártunk, Az Uránia-házzal pedig a 19.-be látogatunk el, pontosabban 1847-be, Londonba.
Az Uránia-házat a méltán híres regényíró, Charles Dickens alapította olyan nők számára, akiket az akkori társadalom valamilyen módon “bukottnak” ítélt meg. Börtönviselt, prostítúcióval, lopással vagy bármi egyéb bűnnel elítélt, kitaszított nők lelhettek itt menedékre – olyanok, akik a múltjuk miatt valószínűleg sehol sem kaptak volna tisztességes állást és lakhatást, így viszont lehetőséget kaphattak az újrakezdésre. Történetünkben Martha a ház első lakója, aki mindennél jobban vágyik rá, hogy a program végén Ausztráliába utazzon. Előbb azonban meg kell találnia elveszett testvérét, aki egyik napról a másikra elhagyta addigi munkahelyét, és hónapok óta nem ad életjelet magáról.
A regényben közvetve-közvetlenül több fiktív szereplő élettörténetével is megismerkedünk. A másik fontosabb Uránia-házlakó Josephine, aki sosem vágyott igazán a menedék adta lehetőségekre, csak sodródott az árral. Tulajdonképpen ő került legközelebb a szívemhez, rendkívül talpraesett, ravasz nőnek ismertem meg, akinek a kiszámíthatatlansága megfűszerezte, izgalmassá tette a történetet. Központi karakter még Angela Burdett-Coutts, aki maga nem bukott nő és nem is lakik a házban, hanem milliárdos, aki anyagilag és lelkileg is igyekszik támogatni Mr. Dickens vállalkozását. Közben azonban azt is megtudjuk, hogy ő is rendkívül nehéz helyzetben van, hiszen évek óta zaklatja őt egy pénzéhes, gátlástalan férfi.
Az Uránia-ház bővelkedik a nehéz női sorsokban – és Angela karaktere mutatja azt be nekünk, hogy az angol társadalom pénztől függetlenül is mennyire igazságtalanul bánt a nőkkel. Mert bár Angela akkora vagyonnal rendelkezik, hogy “még a királynő is kérhetne tőle kölcsön”, a zaklatóját még az ő vagyona és kapcsolatrendszere sem képes bent tartani a börtönben, ahová való. A kétségbeesése nem kevésbé érint meg minket, mint azon nők helyzete, akik szimplán a szegénység, kilátástalanság okán kényszerültek félretenni a becsületüket, és adott esetben már egy-egy ruhanemű ellopása után is börtönbe kerültek. A regény még egy rendkívül megrázó emberkereskedelmi-prostitúcióra kényszerítési gyakorlatra is felhívja a figyelmünket (ami szerintem ennél több szót is érdemelne egy másik könyvben, akár Stacey Halls részéről).
– Nekem lopásnak tűnik. Minket börtönbe dugnak, ha elveszünk olyasmit, ami nem a miénk. De a királynő embereinek, vagy kiknek, szabad egyszerűen elhajózni egyes helyekre, és közölni, hogy az az övék, és ez nem bűntett? Szerintem egy ország elcsórása sokkal inkább bűntény, mint egy harisnyáé."
A szöveg igazán olvasmányos, könnyű volt haladni vele, ugyanakkor a tempója nem feltétlenül fog megfelelni mindenki ízlésével. Lassan bontakozott ki a történet, különösen amiatt, hogy egyszerre általában három szereplő szemszögét követtük nyomon. Egy fejezetben mindenkiből csak egy kicsit kaptunk, így nehéz volt megismernünk és megértenünk őket, valamint a szituációt és a mondanivalót. Nem mondom, hogy idővel sokkal izgalmasabb lett (történik ugyan egy s más a végén, de az én ingerküszöbömet csak súrolta), viszont ahogyan megkedveltem a karaktereket, úgy vált egyre érdekesebbé a történet is.
A cselekmény kissé olyan érzetet keltett bennem, mintha nem lenne eleje és vége. Mintha egy nagy egész történet kiragadott darabkája lenne, és eleinte nem is igazán értettem, miért épp ennek a három nőnek a történetét mutatta be. Tény, hogy nem átlagos dolgok estek meg velük, de egyikük sem volt igazán olyan karakter, aki főszereplőnek lett volna való. Azonban mindez csak életszerűbbé varázsolta a regényt, és emlékeztetett minket arra, hogy ők csak egyek voltak a megszámlálhatatlanul sok, hasonló helyzetbe került nő közül.
Összességében Az Uránia-ház nem az a regény, amely könnyen válik bárki kedvencévé, sőt, Stacey Halls rajongótáborának azt a részét, aki a Familiárisokba szeretett bele, valószínűleg nem fogja különösebben lenyűgözni. Én azonban megláttam az értéket mind ebben a könyvben, mind pedig a szerző küldetésében arra, hogy az évszázadok alatt elnyomott angol nők hangját a művein keresztül hallassa. Az Uránia-ház nem hatott rám annyira, hogy az évem legfontosabb olvasmányai között szerepeljen, de őszintén úgy gondolom, hogy megérte elolvasni és tisztába kerülni azzal, hogyan szenvedtek az embertársaim 200 évvel ezelőtt.
Oldalszám: 368
Kiadói sorozat: KULT Könyvek
Eredeti cím: The Household (2024)
Fordította: Simonyi Ágnes
Műfaj: thriller, történelmi fikció, romantikus
0 megjegyzés