Ann Patchett: Tom Lake
Nem túlzás azt mondani, hogy az utóbbi években a KULT az egyik kedvenc kiadói sorozatommá vált. Jelenleg elsősorban a 21. Század Kiadó megjelenései tükrözik elsősorban az ízlésemet, de ezt a gyűjteményt kiemelt figyelemmel követem. Ezért talán eleve is megakadt volna a szemem a Tom Lake-en, de az biztos, hogy a lenyűgöző marketing győzött meg végül arról, ezt nem hagyhatom ki az életemből. Nem számítottam rá, hogy eget rengető élményt okoz majd számomra (nem is tette), de elindított bennem néhány gondolatot, és végtére is ez a lényeg.
2020-ban járunk, a COVID-járvány kellős közepén. A Nelson-család hatalmas farmján gyümölcstermesztéssel foglalkozik, három felnőtt lányukkal pedig ide vonulnak el, hogy elkerüljék a másokkal való érintkezést. Mivel idén kevesebb munkásuk is van, aki a betakarításban segítene, a nyarat látástól vakulásig történő cseresznyeszedéssel töltik. Közben pedig azzal szórakoztatják önmagukat, hogy anyjuk, Lara Nelson élettörténetét hallgatják. Az asszony korai húszas éveiben színésznőnek készült, karrierje pedig viszonylag jó úton haladt Hollywood vagy a Broadway felé, amikor egyik napról a másikra derékba tört. Közben pedig egy olyan fiúval járt, aki nem sokkal később világsztárrá vált. Lara Nelson elbeszéli hát lányainak a teljes történetet, amelynek eddig ők csak a töredékét ismerték.
Az az igazság, hogy az összefoglalásom sokkal izgalmasabbnak mutatja be az alaptörténetet, mint amilyen valójában. Az első néhány oldalt követően azt hittem, rossz könyvet olvasok – *nem lehet, hogy valami, amit ennyire promotált a kiadó, ilyen unalmas, ilyen jelentéktelen legyen!* –, és nem fogok tudni egyetlen jó szót sem írni róla. Majd szépen, lassan felismertem, hogy nekem kell alakítanom kissé a hozzáállásomon. Rájöttem, hogy ez a könyv nem akar engem lenyűgözni, nem akar sokat mutatni, hanem legfeljebb csak lelassítani, elgondolkodtatni. És ezt tökéletesen csinálta.
A regény tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit abban a 2020-as évben, az egész világon tapasztaltunk: minden lelassult, és hirtelen olyan dolgokra is lett idő, amelyekre eddig nem találtunk. A Tom Lake-nek nem célja előidézni a kellemetlen vagy fájó emlékeket, mindössze arra szeretne kényszeríteni minket, hogy tegyük ismét egy kicsit magunkévá ezt a lassúságot. Őszintén szólva ez a gondolat erősen rezonál egy mélyen eltemetett vágyamra, és valószínűleg ezért is voltam ennyire elnéző a regénnyel. Mert bár élvezek egyszerre három nyelvet és két szakmát tanulni főállás mellett, illetve olykor három szinten multitaskingolni, pontosan látom a negatív hatásait is magamon. A slow living-et tartom az ideális életmódnak, és Ann Patchett az idilli cseresznyéskert képével megpengette azt a húrt a lelkemben, ami tudja, hogy ennek az életformának előbb-utóbb kiégés lesz a vége.
A lecsendesedést elősegítendő Patchett nem kímél minket, amikor az idősíkok közötti váltogatásról van szó. Előfordul, hogy egy fejezeten belül akár többször is áttérünk a jelenből a múltba és vissza, ez pedig fokozott figyelmet követel.
Na de ha a történet nem, és a színház sem, akkor mi fogott meg engem ebben a regényben? A válasz egyszerű: a szituáció. Merthogy leginkább azon gondolkodtam olvasás közben, mennyi mindent nem tudunk a szüleink, nagyszüleink életéről azelőttről, hogy mi megszülettünk. Hogy mennyi egyszerű, de a családtagoknak mégis rendkívül értékes történet veszik el szimplán azzal, hogy nem adjuk tovább, még annak a néhány embernek sem, akiket a világon a legjobban szeretünk.
Összességében a Tom Lake a cselekményét tekintve egy teljes átlagos, szürke és felejthető regény, mégsem tudom azt mondani, hogy untam volna. Bár olvasás közben végig arra számítottam, hogy történni fog valami nagyszabású, izgalmas és érdekfeszítő, de a végére elfogadtam, hogy más módon fogok profitálni ebből a könyvből. Mindezt csupán azért hangsúlyozom ennyire, hogy ha az elolvasása mellett döntötök, véletlenül se tápláljatok hiú reményeket arról, hogy érdekesebb lesz. Elsősorban azoknak ajánlom, akik képesek a fent említett hozzáállást magukévá tenni legalább 300 oldal erejéig, vonzódnak a színházhoz, illetve nincsenek kifejezetten fájó emlékeik a COVID-járvány időszakából.
Oldalszám: 336
Kiadói sorozat: KULT könyvek
Eredeti cím: Tom Lake (2023)
Fordította: Csonka Ágnes
Műfaj: kortárs
0 megjegyzés