facebook instagram pinterest
  • Főoldal
  • Rólam
  • Könyvek
    • Könyvértékelések
    • Cikkek
    • TAG-ek és kihívások
    • Könyvespolc
    • Blogturné Klub
  • Filmek&sorozatok
  • Blogturné Klub
Üzemeltető: Blogger.

Readinspo

Nem kellene sokáig keresgélnem, ha az lenne a kérdés, kit választanék elsőszámú írói példaképemnek – persze ha egyáltalán tudnék írni. Ha jól emlékszem, Margaret Atwood a második általam olvasott könyvével, az Alias Grace-szel (A Szolgálólány meséje után, természetesen) belopta magát a szívembe, és azóta is stabil helye van benne. Évek óta szinte egyik frissen megjelent regényét sem hagytam ki, és persze előbb-utóbb az egész életművét célom megismerni. A blogon is látszik ez a törekvés, hiszen nem egy könyvéről írtam már véleményt (pl. Az ehető nő, Testamentumok). Az Égető kérdéseken viszont már messziről látszik, hogy mást rejt a borító alatt, mint az eddigiek. De őszintén szólva én ezt egy cseppet sem bántam.


Az Égető kérdések nem regény, hanem esszékötet. Atwood ugyanis (mint számomra most kiderült) nem csupán több száz oldalas monstrumokat alkot, hanem rövidebb, velősebb szövegeket is különböző felkérésekre, vagy csak úgy, a saját gondolatainak kifejtésére. Ezeket az esszéket immár harmadszor gyűjtötte össze és rendezte könyves formába, de magyar nyelven az Égető kérdések az első, amit olvashatunk. A gyűjteményben fellelhető írások műfaja változatos: van közöttük recenzió, méltatás, előadás szövegezése, de szimpla cikk is.

Nehéz lenne felsorolni valamennyi témát, amelyet Atwood ebben a kötetben érint – olyannyira, hogy holnaputánig is itt ülnénk. A legfontosabb talán a környezetvédelem, politika, emberi jogok, feminizmus, nők jogai / helyzete / egyenjogúsága, illetve A Művészet. Szinte minden esszéje érinti valamilyen szinten és módon az irodalmat, művészetet úgy általánosságban. Beszél konkrét szerzőkről, akiket dicsőít, és akiket kevésbé, illetve értékel konkrét műveket is. És mindemellett a saját művészetébe is beavat bennünket, egyszerű halandókat. Rengeteget ír a saját történeteiről A Szolgálólány meséjétől kezdve a MaddAddam-trilógián át a Testamentumokig.

Az esszék – keletkezés szempontjából – viszonylag nagy időszakot ölelnek fel, ugyanis a gyűjtemény 2004 és 2021 közötti szövegeket tartalmaz. Atwood a könyvet további öt nagyobb korszakra bontja, melyek határai fontosabb eseményekhez kötődnek. Ilyen például a gazdasági világválságból való kilábalás időszaka, az élettársa halála, vagy Trump elnökké választása. A szövegek terjedelme igen változatos, az alig 4-6 oldalasoktól akár a több tíz oldalasokig is.

"Abban a reményben írok könyveket a lehetséges kellemetlen jövőkről, hogy nem engedjük ezeket a jövőképeket valósággá válni.​"

Rendkívül érdekes volt végigkövetni, az adott évben éppen melyek voltak az aktuális beszédtémák, vagy éppen, hogy melyek azok a kérdések, amelyek Atwood egész életét átszövik. A feminizmus és a környezetvédelem talán az a két téma, amely magasan kiemelkedik a többi közül, és a könyv mind az öt szakaszában visszatér. Én ezzel szemben azokat élveztem leginkább, melyek általánosságban a könyvírásról szólnak, illetve amelyekben utólag reflektál egy-egy saját műve fogadtatására, keletkezésének körülményeire. Sohasem voltam, és nem is vagyok jó műelemzésben, ezért kifejezetten hálás voltam azért, hogy maga a szerző értelmezte nekem néhány oldalban azokat a történeteket, melyeket már ismerek és szeretek, de a mélységein nem gondolkodtam el.

Margaret Atwood rendkívül okos és intelligens nő, amelyet, mint most kiderült számomra, nem csupán a regényeiben szeret bizonyítani. Bár ez az esszégyűjtemény a sok különböző téma, hangnem és műfaj miatt nehezebben és lassabban fogyasztható, mint némely regénye (pedig azok sem egyszerűek!), de összességében rendkívül örülök annak, hogy kiadásra került. Fantasztikus élmény volt kicsit közelebbről megismerni az egyik kedvenc szerzőm személyes gondolatait, véleményét, illetve azt, hogy milyen kérdések foglalkoztatják. Tény, hogy jóval szűkebb közönsége van a hasonló könyveknek, de azért remélem, előbb-utóbb a többi esszékötete is kiadásra kerül magyar nyelven.

Összességében tehát az Égető kérdéseket inkább az eleve Atwood-rajongóknak ajánlanám, mintsem kezdőkötetnek az életművével való megismerkedéshez. A rengeteg szöveg között természetes, hogy több olyan is akad majd, amely nem kelti fel az olvasó figyelmét, hiszen nem ugyanabban a témában, hangnemben, hangulatban íródtak. A régebbiek ráadásul ma már nem aktuális problémákra reflektálnak, amelyekkel így nehéz lehet azonosulni – főleg, ha az ember lánya kábé még meg sem született akkor. Aki viszont a korábbi élményei hatására már eleve érdeklődik a szerző iránt, biztosan talál magának olyan esszét, amely megragadja a figyelmét.


Értékelés


Kiadás: Jelenkor (2022)
Oldalszám: 604
Eredeti cím: Burning Questions (2022)
Fordította: Csonka Ágnes
Műfaj: esszé, memoár

Miért mesélnek az emberek minden kultúrában történeteket?
Mennyit adhatunk oda magunkból, anélkül hogy eltűnnénk?
Hogyan élhetünk ezen a bolygón?
Mi az igaz? Mi igazságos?
Mi köze a zombiknak a tekintélyelvűséghez?
Margaret Atwood bámulatos éleslátással, meggyőző őszinteséggel és pajkos humorral közelíti meg világunk egyre sürgetőbbé váló problémáit. A technológia, a klímaválság és a politika kérdései mellett a szerző a populáris és a „magas” irodalom változatos tájain is végigkalauzolja olvasóját: Stephen King zsenialitásától és a horrorirodalom szörnyeinek tipológiájától számos klasszikus és kortárs női író munkásságán át Shakespeare-ig, Kafkáig és persze saját műhelyének titkaiig. De személyesebb témák is helyet kapnak a kötetben – például mikor adjanak tanácsot az öregek a fiataloknak (csak ha kérik), vagy hogy is néz ki egy író hete (kaotikusabb, mint gondolnánk).
Közelmúltunk, az a viharos időszak, melyben a kötet írásai születtek, meglepő politikai fordulatokat, gazdasági válságot és világjárványt hozott. Egyre többen aggódnak a bolygó és civilizációnk jövőjéért, értetlenül állva az újabb és újabb, disztópiába illő események előtt. Atwood nem kínál hamis megnyugvást vagy könnyű menekülőutat, de törhetetlen derűje, következetesen képviselt értékrendje és az emberiség teljes történelmét átfogó perspektívája segít abban, hogy megtaláljuk saját válaszainkat az égető kérdésekre.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


A Jelenkor kiadónak köszönhetően ezúttal egy esszékötetet olvashatunk Margaret Atwoodtól, A szolgálólány meséje és a MaddAddam-sorozat zseniális írójától. Vagyis betekinthetünk abba, miként látja a világot, más írókat, és olyan komoly témákról is megosztja a gondolatait velünk, mint a diktatúrák, a halál és a globális felmelegedés. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Nyereményjáték

Atwood az esszéiben rengeteg írót megemlít. A ti feladatotok, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik íróról van szó, és a nevét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Német nyelven alkotó csehországi születésű, zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben a realizmus és a fantasztikum keveredik, tipikus szereplői elszigetelt emberek, akik furcsa, vagy szürreális helyzetekbe kerülnek, vagy érthetetlen társadalmi és bürokratikus erőkkel kerülnek szembe.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.28. Spirit Bliss Sárga könyves út
01.29. Readinspo
01.30. Könyv és más

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Boldog új évet kívánok nektek, és gratulálok 2022 túléléséhez! 🎉

Szokás szerint kések ezzel a bejegyzéssel is, de akkor is meghoztam volna, ha csak februárban sikerül publikálni. Már csak azért is, mert szinte minden évben visszanézem ezeket a listákat.

Arról, milyen volt számomra 2022, itt nem részletezem, mivel megtettem már az évet lezáró bejegyzésekben. Az olvasmányaimat ebben összegeztem, a személyes élményeimet pedig a másik a blogomon. Ebben a posztban pedig azt szedem össze, milyen, olvasást illető tervekkel kezdem az új évet.

Az előző évadok: 2020 | 2021


1. Elolvasni 150 könyvet

Már legalább három éve a 100 könyv elolvasását tűzöm ki célomul január elsején, de eddig még egyik évben sem sikerült teljesíteni. Ehhez képest persze érthetetlen, miért fejelem meg a dolgot ennek a mennyiségnek a másfélszeresével... De megvan rá az okom. Múlt év végén rettenetesen belelendültem az olvasásba, és ugyanazzal a tempóval könnyedén elérném ezt a számot idén év végére. Persze már a száznak is örülni fogok, de miért ne álmodjunk nagyot, ha megtehetjük?


2. Megszerezni az Ifjúságiirodalom- és Romantikarajongó kitüntetéseket Molyon

Imádom a Moly.hu-nak azt a funkcióját, hogy lehet gyűjtögetni rajta a plecsniket. A különböző műfajok, szerzők kitüntetéseit megszerezni pedig elég elit dolog, mivel rengeteget kell olvasni hozzá. Ezzel a két műfajjal állok most a legjobban, 88, illetve 80%-on, tehát ezek nem irreális célok. Mindkettőhöz összesen 200-200 darab könyvet kell elolvasni az adott műfajú címkével.


3. Növelni a saját könyvek olvasottságának arányát

A Moly.hu szerint a jelenleg birtokolt könyveim mindössze 67%-át olvastam el, ezért van mit növelni ezen az arányon. Idén jó lenne legalább 10%-ot javítani rajta, ami úgy nagyjából 38 könyet jelenthet – vagy pedig azok eladását, amelyek már egyáltalán nem érdekelnek. Akárhogy is, a cél a 77%.


4. Megtanulni angolul olvasni

Évek óta titkos vágyam teljesülne azzal, ha képes lennék az elejétől a végéig átrágni magam egy angol nyelvű regényen. Jelenleg egyik beszélt idegen nyelvemen sem elég ahhoz a tudományom, hogy gyakran műveljek ilyet, angolul pedig még sosem csináltam. Idén most már igazán szeretnék változtatni. Ez is lehet egy lépés, egy tanulási folyamat azért, hogy folyékonyabban beszéljem a nyelvet.


5. Teljesíteni a Várólista csökkentés-kihívást

Idén is számtalan, teljes éves kihívásra jelentkeztem a Molyon, de nyugodjatok meg, nem fogom itt mindet felsorolni. Vannak közöttük olyanok, amelyekre én magam állítottam össze egy listát, és olyan is, amelynek a lényege, hogy minden hónapban választanak nekem egy olvasandót. A nagy klasszikus, Lobo várólistacsökkentős kihívása a prioritás mind közül, ennek az egynek bejegyzést is szenteltem.


Te mennyi könyvet tervezel elolvasni 2023-ban?


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥


Boldogságos új évet mindenkinek!

Jól elkéstem az évértékelő bejegyzésekkel, és ne kérdezzétek, mi az oka, mert nem tudom a választ... Mindenesetre magam miatt mindenképp összeírtam volna ezeket a listákat, még ha más nem is olvassa már el. Blogbejegyzések szempontjából egyébként is ez a kedvenc időszakom az évben, ugyanis ha valamiben jó vagyok, az a tervezés. A célok megvalósításában már kevésbé. De szerencsére ezt most nem tudom demonstrálni. Tavaly még késve sem sikerült összeírnom a listámat az olvasást érintő terveimmel, ezért nem tudok mi alapján beszámolni a kudarcaimról.

A céljaimat tehát le nem jegyeztem, de erre az évre is kitűztem a 100 könyves végcélt. Ám nem reménykedtem benne komolyan, mivel stabil olvasási válságban szenvedtem ennek az évnek a nagy részében is. A leginkább azt szerettem volna, hogy kigyógyuljak ebből a frusztráló helyzetből – ami szerencsére sikerült is. A későbbiekben szeretném hosszabban kifejteni, mi vezetett ehhez a kiégéshez, és végül hogyan kecmeregtem ki belőle, ezért ezt itt nem részletezném. Helyette lássuk, számokban mennyit olvastam 2022-ben, illetve melyek voltak az év legnagyobb kedvencei és csalódásai.

Az előző évadok: 2019 | 2020


Ennyit olvastam 2022-ben

56 könyv
16.000 oldal
1 újraolvasás
76 új polclakó

a Blogturnés könyvek aránya 65%
a saját könyveim olvasottsága 67%
1 sorozatot fejeztem be
7 könyvet olvastam magyar szerzőtől


A legjobbak

Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes (Jay Shetty)

Egy gyerekkori élmény miatt különös kíváncsiság köt a buddhizmushoz, ezért viszonylag gyakran szólítanak meg olyan könyvek, amelyek kapcsolódnak hozzá. Ez a könyv pedig – nem túlzás azt mondani, hogy – komolyan változtatott az életemen. Még nem igazán gyakorlom azokat a meditációs, vizualizációs és egyéb praktikákat, melyeket Shetty megoszt velünk benne, de egy-egy gondolata a mai napig itt motoszkál bennem, és várja, hogy foglalkozzak velük. És miatta olvastam el a Manifesztáció című irományt Roxie Nafousitól, amellyel kapcsolatban szintén azt érzem, hogy új ajtókat nyitott meg előttem. Ha tehetitek, tegyetek egy próbát ezzel a könyvvel.


A Tűzőrző lánya (Angeline Boulley)

Ha bárhol, bármikor és bármelyik nép tagjaként élhetnék a történelemben, biztosan valamelyik indián törzset választanám áldozatomul. Érdekes módon még nem olvastam semmit a témában, ezért örömmel kaptam az alkalmon, amikor szembejött velem Angeline Boulley – egyébként debütáló – regénye. A főszereplőnk egy Daunis Fontaine nevű "keverék" lány, aki küzd az identitásával: nem elég "fehér", de nem is elég "indián" ahhoz, hogy teljesen befogadja a környezete. Ám amikor a törzsi békét drog és gyilkosságok bolygatják fel, Daunis a saját életét is kockára teszi, hogy segítsen az FBI-nak felderíteni a bűnösöket. Fantasztikusan megírt és szerkesztett, izgalmas történet, rengeteg érzelemmel, fájdalommal, spiritualitással átitatva.


Természetmágia (Lindsay Squire)

Nem csupán az összes létező vallástól, de úgy en bloc a spiritualitástól is igencsak távol állok. Nos, úgy tűnik, Lindsay Squire-nek ezt sikerült megváltoztatnia – vagy legalábbis elindítania bennem egy komoly folyamatot. Maga a könyv egyébként kifejezetten a boszorkányokról / újpogányokról / wiccákról szól, és egyfajta bevezetés ebbe a világba. A legkevésbé sem vonz a dolog, pusztán ismeretterjesztő céllal vettem a kezembe, de nagyon hamar lenyűgözött. Nem venném át a wiccák esztétikáját, eszközeit, vagy úgy bármilyen jellegzetességüket, de a spiritualitásuk alapgondolata roppant izgalmas. A fő elvük a természet tisztelete, a természettel való harmónia. Ehhez igazítják az ünnepeiket (napfordulók és nap-éj egyenlőségek), az eszközeiket (gyógynövények), az általuk "varázslásnak" nevezett dolog pedig csupán az univerzum energiáinak "manipulálása".


A legrosszabbak

Hol volt, hol nem (Liz Braswell)

Amennyire vártam annak idején a Sorsfordító történeteket (amelyben szerzők a klasszikus Disney-mesék egy-egy fordulatát megváltoztatva más végkifejletet írnak számukra), olyan nagyot csalódtam bennük. Az eddig olvasottak között két igazán jó van csak: az Ez hát a szerelem (Hamupipőke) és a Bírnod kell a célig (Herkules). A Csipkerózsika-átirat, a Hol volt, hol nem viszont... nem találok szavakat, mennyire botrányosan rossz. Fogalmam sincs, mi járt a szerző fejében, amikor kitalálta ezt a cselekményt, sem a kiadó összes dolgozójáéban, hogy hagyta átcsusszani. A történet szerint Csipkerózsika nem ébred fel a herceg csókjától, hanem Demóna álomvilágába kerül, amit valóságosnak él meg, és azt hiszi, Demóna a jóságos boszorkány, aki megment mindenkit. Majd pedig, amikor rádöbben, hogy átverték, kiszökik az erdőbe, és az ott átélt kalandok miatti jellemfejlődés hatására felébreszti saját magát, mármint a valóságban. Ez még akár működhetett is volna, hogyha Braswell képes megalkotni legalább egy olyan karaktert, akitől nem kaparom a falat. Vagy tud felnőtt módjára fogalmazni. Lényeg a lényeg, fogalmam sincs, hogy voltam képes végigolvasni.


Sose add fel! (Bear Grylls)

Bear Gryllsre egy régi ismerősöm hívta fel a figyelmemet még pár évvel ezelőtt, és amikor a kiadó felajánlotta a lehetőséget, kaptam az alkalmon. Nem néztem meg, pontosan milyen jellegű lesz a legújabb könyve, de valamilyen tűlélő kézikönyvre számítottam. Hát, nem az. A Sose add fel! lényegében memoár, annak is inkább második rész, mert a Tűzön vízen át! folytatásaként készült el (és igen, nem én írtam el, valóban hiányzik egy vessző ennek az official címéből). Két nagy problémám volt ezzel a könyvvel. Egyrészt, hogy azoknak szól, akik betéve ismerik Grylls műsorait – én max. egyet láttam. Másrészt, Grylls nem tud írni. Embernek szimpatikus, az értékrendje példaértékű, az élettörténete pedig elképesztő, de mindenkinek jobbat tenne azzal, ha a következő könyvéhez felfogadna egy szellemírót, aki elvégzi azt, ami neki nem megy.


Legközelebb a 2023-ra kitűzött célok listájával érkezem, addig is:

Neked mi volt 2022 legjobb és legrosszabb olvasmányélménye?


Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Szó sincs arról, hogy ne lennék elég nyitott magyar szerzőtől olvasni – volt néhány fantasztikus élményem az évek során, amely miatt nem követném el ezt a hibát. Szimplán ritkán találok a kínálatban olyan fülszöveget, amely felkelti az érdeklődésemet. Eszes Rita új könyvének ezt sikerült elérnie. Társadalomtudományos és töris érdeklődésűként imádom az olyan anyagokat, amelyek egy rég elfeledett kultúrába kalauzolnak el minket. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan oldja meg Rita az ismeretterjesztés regénybe való sűrítését, ezért boldogan neveztem be az Északról fúj a szélre.


A történetünk 500 évvel ezelőtt kezdődik, amikor is két szerelmes ainu, Imekanu és Harukor útjai végzetesen elválnak egymástól. Imekanu ugyanis sejti, milyen szörnyű sors vár az ainu nép tagjaira, ezért szerencsét próbál, messze az otthonától. Az egyetlen, ami megmarad számukra egymásról, egy faszobor két kisebb részre törött darabja. A darabok aztán generációról generációra vándorolnak a leszármazottaik között, az ősök történetét képviselve az új örökösök számára. Jelenleg a Japánban, Hokkaidó szigetén élő Kai az, aki Harukor szobordarabját őrzi. Nem is sejti, mennyire sorsszerű a találkozása a különös brazil lánnyal, aki talán a kulcsa lehet annak, hol rejtőzik a fafaragvány másik fele.

Nem kertelek: ez a regény engem egyértelműen és kizárólag az ismeretterjesztési célja miatt húzott be. Eszes Rita úgy döntött, egy romantikus szállal vegyítve bemutatja számunkra japán “elveszett” kisebbségének, az ainuknak a hányattatott sorsát és jelenbeli helyzetét. Az ainuk lényegében Hokkaidó őslakosai, akik külsőleg eurázsiai jegyekkel is rendelkeznek (pl. erősebb testszőrzettel, mint egy japán ember), illetve az ország más területeitől eltérő a kultúrájuk is. Az elmúlt 500 évben a japánok igyekeztek következetesen elnyomni, felszámolni ezt a másságot és beolvasztani a kisebbséget maguk közé. Aki pedig ellenállt, azt kivégezték. Az Északról fúj a szél tehát ezt a több évszázados sérelmet igyekszik kezelni és gyógyítani azzal, hogy beszél róla.

A cselekmény három szálon fut. Az első és legfontosabb a jelen, amelyben Kai és Manuela kapcsolatának alakulását, a problémáikkal való megküzdésüket szemléljük. A másik két szál ezzel párhuzamosan folyik, egy-egy oldal erejéig szakítva meg a jelen elbeszélését. Ezekben a szobor két részének útját, egyben Imekanu és Harukor leszármazottainak sorsát követjük. Természetesen nem mindenkiét, és aki sorrakerül, azzal is csak egy-egy fontosabb momentum erejéig maradunk. Jellemzően történelmi pillanatok ezek, melyek meghatározták és leírják az ainu nép hányattatott sorsát.

De hát mi más volna érdekes a történelemben, ha nem az, hogy emberek hogyan szerették egymást?

A könyv az ismeretterjesztésen kívül több hétköznapi témával, problémával is foglalkozik érintőlegesen. Ilyen például az identitás, kisebbséghez való tartozás kérdése, az önállóság, önmegvalósítás, otthonra találás. A legfontosabb számomra viszont a szülő-gyerek kapcsolat, valamint a toxikus szülőhöz való viszony volt. Úgy gondolom, manapság már nagyon kevés tabutéma létezik, hiszen egyre többen mernek nyíltan beszélni a problémáikról, de a család még mindig az. A társadalom többsége ferde szemmel néz arra, aki a viselkedése miatt megtagadja az egyik szülőjét, családtagját – mert a családi béke szent, és ez csak akkor áll fenn, ha mindenki szeret mindenkit. Pedig az a helyzet, hogy szerintem minden családban vannak toxikus emberek, akiknek a jelenléte kizárja a feltétlen szeretet minden lehetőségét. Ebben a könyvben mind Kai, mind Manuela felvállalja, hogy képtelen mit kezdeni az édesapjával, és ezért inkább úgy döntenek, nem teszik ki magukat a bántó viselkedésüknek. Rettentően jól esett ez a téma a lelkemnek, és nagyon örülnék, ha több lehetőségem lenne erről olvasni.

Maga a cselekmény lassú, de egyenletes tempót diktál számunkra. Folyamatosan történik valami, amire érdemes odafigyelni, de egyáltalán nem kapkodjuk a fejünket közben. Legalább a szereplőinknek így van idejük kibontakozni előttünk, és mi is kapunk teret arra, hogy megemésszük a leírtak súlyát, már ami a történelem sötét részleteit illeti. A szöveg kellemesen olvasmányos – Eszes Ritát egyértelműen nem lehet azzal vádolni, hogy nem tud írni. A lazac és a medve metaforája pedig egyszerűen gyönyörű, különösen az, ahogyan a regény elejétől a végéig, több szinten is átvezette ezt a gondolatot.

– Mindennap elénekellek, és remélni fogom, hogy ha majd egy jobb világot ígérhetek neked, hazahív a dalom! – mondta Harukor. – Várni fogok rád a földön, és ha lejár az időm, várni foglak az égben is.

Egyetlen negatívumot jegyeznék meg a könyvvel szemben, mégpedig, hogy az én ízlésemnek túl terjengős volt. Rengeteg olyan jelenetet tartalmaz, amelyet legszívesebben kihúznék, mert szerintem nem szolgálja a történet lényegét. A legegyszerűbb példa erre a szexjelenet – a Kai és Manuela közötti kémia anélkül is tökéletesen egyértelmű lett volna, hogy fellazítjuk ezt a rettentő súlyos és komoly témát (mármint a kvázi népirtást) pornóval. A cselekmény továbbá rengeteg problémát tár fel Kai, Manuela, meg egy-egy mellékszereplő életében is, amelyeket nem szeretne megoldatlanul hagyni. Csakhogy ezekkel nem tömbösítve, hanem külön-külön, egymás után foglalkozunk, amely tovább növeli a szöveg hosszát.

Összességében az Északról fúj a szél tagadhatatlanul értékes olvasmány, de inkább az ismeretterjesztő célja, mint a romantikus vonala miatt. Igaz, Kai és Manuela szerelme nem átlagos: magasztossá teszi és piedesztálra emeli az a döbbenetes egybeesés, amely a szobor két darabjával kapcsolatos. Több újdonságot is tartogatott számomra a történet, mely közül a legfontosabb, hogy megismertem az ainu népcsoport nevét és történelmét. De az sem elhanyagolható, hogy most először olvastam Japánban játszódó regényt, és nem itt szeretném befejezni. Annak ajánlom ezt a történetet, aki fogékony a komoly témák iránt, és nem bánja, ha azt valamelyest fellazítja valami más – mondjuk egy kedves, romantikus mellékszál.


Értékelés


Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 432
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös könyvek
Műfaj: romantikus, new adult

Romantikus ​utazás évszázadokon és kultúrákon át.

Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.

Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.

Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.

Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

Beteljesülhet vajon a lazac és a medve szerelme?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


Az ainuk és a brazilok világa találkozik, amikor Manuela és Kai útjai összefutnak Japánban. Vajon milyen titkokat őriz a múltjuk? Képesek megküzdeniük az álmaikért a jelenben?
Ha szívesen elolvasnád az Északról fúj a szél című regényt, akkor kövesd az állomásokat  és játssz velünk! Egy szerencsés olvasónk megnyerheti a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott könyvet.

Nyereményjáték

Kai és Manuela mellett Eszes Rita még számos karakter megalkotója, és nektek most az ő neveiket kell kitalálnotok. Mivel bloggereink szokás szerint egész segítőkészek, ezért mind a nevek elején, mind a végén meghagytunk 2-2 betűt! A megoldást, vagyis a karakterek teljes nevét a rafflecopterbe várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Ma___ _____an

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista 

01.10. Dreamworld ~ Kedvenc borítótervek
01.13. Kelly és Lupi olvas  
01.16. Spirit Bliss Sárga könyves út ~ Interjú az íróval
01.20. Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvenc idézetek
01.23. Hagyjatok! Olvasok!
01.25. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Annak idején, bár nem vártam sokat Katharine McGee első könyvétől, a Királyi élettől, de annál jobban lenyűgözött. Olyan volt, mintha a szerző összegyúrta volna két imádott történetem, A Párválasztó-könyvek és a The Royals című sorozat világát. Voltak apróbb hibái a kivitelezésnek, de teljesen bekebelezett az az atmoszféra, amit McGee teremtett. A regény egy rendkívül drámai ponton ért véget (nem kínzó függővéggel, de elég érzelmesen), és akkor nagyon nehezemre esett becsukni és várni a folytatásra. Reménykedtem benne, hogy a kiadó kegyes lesz, de arra nem számítottam, hogy több mint két évet kell majd várnom a következő rész, a Felséges titkok érkezésére.

Figyelem: mivel ebben a bejegyzésben a sorozat második részéről van szó, fenntartom magamnak a jogot, hogy az első könyvről a továbbiakban spoileresen beszéljek.


Az American Royals című sorozatban egy olyan alternatív valóságban járunk, ahol Amerika államformája nem köztársaság, hanem monarchia. Az évszázadok során számtalan uralkodó váltotta egymást, de a mostani koronázás egészen más lesz: még nem fordult elő, hogy nő kerüljön a trónra. Beatrix egész életében erre készült. Mivel ő lesz az első királynő Amerika történelmében, a tökéletesnél is jobban kell csinálnia, és ez rengeteg lemondást jelent – többek között a szabad szerelemről való lemondást is. Apja halála pillanatában Beatrix eldönti, hogy nem a közrendű testőrét választja társául, hanem elfogadja az elrendezett házasságot, és hozzámegy a Lordhoz, akit kijelöltek számára. Sok szív megszakad ennek a döntésnek a hatására, ugyanakkor új ajtók nyílnak ki minden szereplőnk előtt.

Először is, muszáj azzal kezdenem, mennyire fellélegeztem, mikor megláttam a Felséges titkok fordítójának nevét. Igaz, nem azért, mert az, aki – hanem mert nem az, aki az első részt fordította. Az ugyanis értékelhetetlen munka volt. Már hosszú ideje megfogadtam, hogy messziről elkerülök mindent, amihez Békési Csilla hozzányúlt, és nem számít, mennyire izgat az a történet… De szerencsére a Felséges titkokat már más kezébe adták. Sóvágó Katalin pedig nem egyszerűen olvasható, hanem kifejezetten élvezetes módon formálta át magyar nyelvre McGee sorait.

– Nem az én hibám, hogy szabálysértő szinte minden, amit érdemes csinálni.

Sajnos azonban a szembeszökő pozitívumok sora itt véget is ér. Rettentő mérges vagyok erre a regényre, és ennek elsődleges oka, hogy semmi sem úgy alakul benne, ahogyan várnánk. Persze a fordulatoknak épp ez lenne a lényege, de itt nem szimplán erről van szó. Hanem arról, hogy míg a Királyi életben végignézzük a négy főszereplő lány küzdelmét a hőn áhított úriemberekért, addig a Felséges titkokban azzal szembesülünk, hogy a leányzók sorra feladják a vágyaikat, és alternatív lehetőséget keresnek maguknak. Majd pedig rájönnek, hogy ezek a “pótlékok” talán még jobban is passzolnak hozzájuk, mint akiért eredetileg küzdöttek. Mindez számomra azért dühítő, mert így a Felséges titkok teljes mértékben elértéktelenít minden érzelmet, drámát és szívfájdalmat, amit átéltünk az előző részben. Kicsit olyan ez a regény, mintha a Királyi élet paródiája lenne.

Az egyetlen üdítő kivétel a négy karakter közül Daphne – már megint. A másik lány, Beatrix, Samantha és Nina szerelmi élete az első és a második részben is ugyanazt a mintát követi (először a tiltott szerelmek, most pedig a pótlékok), ám Daphne útja változatlan és következetes. A célja, hogy megszerezze az egyetlen amerikai herceget, és ezáltal az ország harmadik legrangosabb nőjévé váljon… Csakhogy a folyamat nem egyszerű, a lánynak pedig a saját szívét is darabokra kell törnie hozzá. A cselekedetei eredményezik a regény legizgalmasabb fordulatait, a lába nyomán pedig rengeteg dráma és szívfájdalom keletkezik. Alapvetően nem szoktam a negatív karakterek pártját fogni, de ebben a sztoriban Daphne annyira egyedi a többiekhez képest, hogy kénytelen vagyok őt elismerni.

A végzet olyasmi, ami történik veled, ami úgy hullik rád, mint az eső, akármilyen kétségbeesetten próbálsz elbújni előle. Ám ha felszegett fejjel elébe mész, akkor nem a végzeted, hanem csak a jövőd.

De visszatérve, a pálfordulásokat még csak-csak elviseltem volna, ha McGee leköti mással a figyelmemet… De sajnos ez a regény nem szól semmi másról, mint a szerelmi ötvenszög kibontakozásáról. Elhiszem, hogy a négy nézőpontkarakter szövevényes szerelmi élete mellett nehezére esett a szerzőnek más cselekményszálat is belepasszírozni a történetbe, de ez a világ, ez a királyi Amerika lehetőségek végtelen sorát rejti magában a sztori izgalmasabbá tételéhez. Igaz, két fontos problémához, a feminizmushoz és a rasszizmushoz hozzányúltunk, de szinte csak említés szintjén, a jelentőségükhöz képest pedig ez édeskevés volt.

Egyetlen dolog ragadta meg a figyelmemet – és nem vagyok biztos benne, hogy a szerző ezt szánt szándékkal rejtette el a történetben, mert akkor jobban ki lenne emelve. Mégpedig az, hogy a törtető szereplőink (Daphne és Ethan) megemlítik: ők azért akarnak magasabbra emelkedni, és gázolnak át a királyi család tagjain ezzel párhuzamban, mert úgy érzik, járnak számukra azok a kiváltságok, amelyekkel ők rendelkeznek. Na álljunk csak meg egy percre. Daphne és Ethan nemesi sarjak, akik tulajdonképpen a királyi családdal, vagy annak árnyékában nevelkedtek fel. Eleve jóval nagyobb kiváltságokkal rendelkeznek, mint amelyről az átlagember valaha is álmodik, mégis, nekik ennél több kell. És pusztán csak azért, mert a náluk egy szinttel kiváltságosabb emberekkel hasonlítják össze magukat. Ez a helyzet szerintem elég elgondolkodtató, ha megnézzük, hogy mi magunk egészen pontosan milyen emberekkel hasonlítjuk össze magunkat.

Összességében a Felséges titkok önmagában sajnos nagyon keveset nyújt, még egy sorozat köztes részéhez képest is. Nem lennék ennyire csalódott, ha úgy gondolnám, menthetetlen a történet… De talán úgy még rosszabb, hogy látom, mennyi lehetőség rejlene benne, ha a szerző hajlandó lenne azokat kihasználni. Az alap pedig szerintem jó, és valószínűleg ezért volt képes még ez a kötet is függőséget okozni számomra. Annak ellenére, hogy nem szól semmiről, úgy faltam, mintha az életem múlna rajta, a befejezésével pedig ott volt ugyanaz az űr, amit az első rész végével éreztem. Hogy folytatni fogom-e, az nem kérdés, de örülnék, ha nem kellene újabb két évet várni a következő könyvre.


Értékelés


Kiadás: Maxim (2022)
Oldalszám: 336
Sorozat: American Royals 2. (Dream Válogatás)
Eredeti cím: Majesty (2020)
Fordította: Sóvágó Katalin
Műfaj: young adult, romantikus, történelmi fikció

Most ​Beatrix Washington uralkodik Amerikában, az ország történelmének első királynője, akinek meg kell küzdenie mindazzal, amit elveszített a koronához vezető úton. Családja
azonban minél előbb le akarja tudni az érdekházasságát egy olyan férfival, akit alig ismer. Senki sem tudhatja, hogy Beatrix szíve igazából a testőréé…
Samantha hercegnő még sosem adott nagyobb pofonokat a közízlésnek, és továbbra is nővérének vőlegénye után eped. Sajnos semmi sem utal arra, hogy Beatrix esküvőjét le akarnák fújni, Sam viszont váratlanul talál mást, akin megakad a szeme. Nina mindenáron kerülni igyekszik a palotát, és közben olyasvalakibe szeret bele, akire a legkevésbé sem számított: a hozzá hasonlóan vérző szívű Ethanbe, akivel hamarosan ellenállhatatlannak találják egymást.
Daphne képes lenne tíz körmével utat kaparni magának a legfelső körökbe, és még sosem jutott ilyen közel az áhított célhoz… de akkor miért nem képes kiverni a fejéből Ethant? Egyik lány sem tudja, hogy hamarosan kipattan egy óriási nagy titok, amely örökre megváltoztatja Amerika sorsát… Új kor kezdődik…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



Két évvel az első kötet után magyarul is megjelent az American Royals várva várt folytatása, amiben immáron Beatrix Washington uralkodik Amerikában... A történetről a Blogturné Klub három bloggere mesél, egy szerencsés nyertes pedig meg is nyerheti a kötet egy példányát.

Nyereményjáték

A történetben immáron Beatrix uralkodik az Amerikai királyságon, aki az ország történelmének az első királynője. Beatrix tiszteletére a mostani nyereményjátékunk során három olyan női uralkodóról találtok képet, akiknek a hatása a történelemre jelentős, és nagy tetteket vittek véghez. 
A kép alapján a feladatod, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírd az uralkodó nevét. Angol és magyar nevet is elfogadunk. A helyes megfejtők között a könyv egy példányát fogjuk kisorsolni.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.18. Kelly & Lupi olvas
01.20. Readinspo
01.22. Sorok Között

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Szeretek ifjúsági könyveket (értem ezalatt inkább a young adult vonalat) olvasni, de ha őszinte akarok lenni, egyre inkább kezdem kinőni a Vörös pöttös kategóriát. Sokszor már túl egyszerűnek, túl idétlennek találom azokat a történeteket, amelyek néha a kezembe tévednek. De van egy szegmense a Vörös pöttyösöknek, amelyek valamiért továbbra is teljesen magával ragadnak: a YA fantasy-k. Csak a közelmúltban Marissa Meyer Holdbéli krónikái és Leigh Bardugo Grisaverzuma rabolta el a szívemet, de korábbról továbbra is erősen ragaszkodom például Kerstin Gier két trilógiájához (Időtlen szerelem, Silber), vagy éppen Holly Black A levegő népe-sorozatához. Nem tudom, mikor jön el az az időszak, amikor már kevés lesz számomra ez a sok, egyébként fantasztikus szerző (remélem, soha), de egyelőre élvezem, mennyire bele tudok merülni ezekbe a történetekbe.


Ezúttal az egyik ilyen nagy szerelmemnek, a Grisaverzumnak a legújabb tagját szemlézzük: a várva várt A sebhelyes cárt. A duológia (melynek ez még csak az első kötete) úgy híresült el, mint egy kifejezetten Nyikolaj Lancov cár karakterének szentelt történet. És pontosan ezért epekedtem a fordításáért évekig, hiszen nekem Nyikolaj nem csupán Leigh Bardugo könyveiből, hanem az összes eddigi olvasmányomból az egyik legkedvencebb karakterem lett a Grisa-trilógia második részével (az Ostrom és viharral). Ám ez csak részben igaz. A sebhelyes cár négy különböző karakter szemszögéből játszódik, melyek közül az egyik csak nagyon távolról kapcsolódik Nyikolajhoz, így lényegében a regény egyharmadában nem is ő a főszereplő – ami azért enyhe csalódottsággal töltött el.

A könyv alaptörténete a Grisa-trilógia végén alapul. A Pusztulás és felemelkedés utolsó fejezeteiben megtudjuk, hogy Nyikolaj, a császári trón örököse, akit az Éjúr megkínzott a Napidézőnek való segítségnyújtásáért, nem szabadult meg a démonától. Az Éjúr sötétségének egy darabja továbbra is a testében él, és időnként elő-előtör belőle. Nyikolaj pedig nem tudja kontrollálni a szörnyet. Sőt, néha még a bilincsek sem elegendőek, hogy megfékezzék, amikor éjszaka átváltozik és vadászni indul. A legbizalmasabb tanácsosaival, Zójával, Zsenyával, Daviddel, Toljával és Tamarral folyamatosan kutatnak valamiféle gyógymód után, de nagyon sokáig eredménytelenül. Majd a gyanújuk végül az egykori Zóna közepére csalogatja őket, ami fordulópontot hoz a nyomozásukban.

Őszintén szólva számomra A sebhelyes cár a legnagyobb meglepetést azzal okozta, mennyire lassan indult be. Úgy emlékszem ugyanis, Bardugo eddigi sorozatkezdő Grisa-kötetei szinte már az első oldalakon a közepébe csaptak… Ennek viszont, mondjuk ki, vontatott az eleje. Ez azért is volt feltűnő számomra, mert Bardugonak ebben a regényben már egyáltalán nem kell a világépítéssel bajlódnia, hisz mindent megtudtunk már a korábbiakban. Legelőször a regény közepe előtt éreztem azt, hogy kezd érdekes irányt venni a történet, ami borzasztóan kései. Szerencsére a vége már viszonylag eseménydús volt, de összességében nem ezt szoktam meg Leigh Bardugótól.

Nyikolaj felvonta a szemöldökét.
– Szankt Féliksz? Őt nem egy tüskehalomra hajították, hogy aztán halálra süssék, mint valami szent kebabot?

Hatalmas megkönnyebbülés viszont, hogy Nyikolaj ugyanúgy hozta a formáját ebben a regényben. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen kései folytatásokban a szerzők már nem tudják annyira megfogni a régi karaktereiket, de szerintem Bardugónak sikerült. Nyikolajnak ugyanolyan fantasztikus humora és karizmája van A sebhelyes cárban, mint bármelyik korábbi Grisa-kötetben, amelyben szerepelt.

Ám hiába szól elsősorban róla a történet, mégsem egyedül az ő szemszögéből látjuk azt. Rajta kívül Zója, majd később egy Iszak nevű palotaőr nézőpontját is megismerjük közelebbről, de míg előbbi végig a cárnak segít közvetlenül, addig az utóbbi lényegében egy második történetszálat teremt. Spoileres lenne ennél többet elárulnom, ezért csak annyit mondok, hogy egyébként zseniális a sztorinak ezen fonala, sokat derültem rajta. Mindemellett van egy negyedik nézőpontkarakterünk is, méghozzá Nyina Zsenyik, akinek története az eddigiektől teljesen szeparáltan csordogál Fjerdában. Nyina részben a szerelmét temetni, részben pedig grisákat menteni érkezik az ellenséges földre. A saját csatáját vívja (nem pedig a cárét, mint Zója és Iszak), de úgy sejtem, hogy valahogyan össze fog kapcsolódni ez a két szál a következő kötetekben.

A fentiek fényében talán nem meglepő, de azért leírom: ezt a könyvet ne olvassátok el a korábbi Grisa-kötetek ismerete nélkül. És nem elég hozzá csak az egyik vagy másik sorozat ismerete. A Grisa-trilógia három és a Hat varjú két könyvén is mindenképpen rágjátok át magatokat előtte, mert A sebhelyes cárban minden szorosan arra épül, ahogyan ezek a sorozatok végződtek.

Összességében A sebhelyes cár szerintem nem a Grisaverzum legerősebb kötete. Hiába lett a végére közel annyira izgalmas, mint a korábbi kötetek, mégsem tudott annyira magával ragadni. Egyáltalán nem nevezhető fordulatosnak, és ami csavar van benne, az se nem meglepő, se nem lenyűgöző. Az egyik kifejezetten fárasztott – nem szeretem, ha halott karakterek támadnak fel a semmiből. Ennek ellenére természetesen végig fogom olvasni a duológiát, és ezerrel szurkolok majd, hogy A sebhelyes cár utolsó 100 oldalának tempójában folytatódjanak az események.


Értékelés


Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 464
Sorozat: A sebhelyes cár 1., Grisaverzum (Vörös pöttyös könyvek)
Eredeti cím: King of Scars (2019)
Fordította: Nagy Boldizsár
Műfaj: (high) fantasy, young adult

Nézz szembe a démonoddal – vagy etesd rendesen!

Nyikolaj Lancovnak mindig is volt tehetsége a lehetetlenhez. Senki sem tudja, mit élt át hazája véres polgárháborújában – és jobb is, ha ez így marad. Most, amikor ellenségek gyülekeznek az ország meggyengült határainál, a fiatal cárnak meg kell találnia a módját,
hogy feltöltse Ravka kincstárát, új szövetségeket kössön, és felszámolja az egykor nagyszerű grisahadseregre leselkedő fenyegetést.

Ám minden egyes nappal erősebbé válik benne a sötét varázslat, ami azzal fenyeget, hogy elpusztítja mindazt, amit felépített. Egy fiatal szerzetes és egy legendás grisa szélhívó segítségével Nyikolaj elutazik Ravka azon helyeire, ahol a legerősebb mágia él, hogy legyőzze a benne rejlő szörnyű örökséget. Mindent kockára tesz, hogy megmentse az országát és önmagát. Akadnak azonban olyan titkok, amelyeket nem szabad eltemetni – és olyan sebek, amelyeket nem szabad begyógyítani.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás



A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Leigh Bardugo King of Scars - A sebhelyes cár című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Nyikolaj Lancov legújabb titkokkal és kihívásokkal teli kalandjait, melyben immár cárként kell helytállnia. 
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a grisha rendeket. Minden állomáson találtok egy kérdést, pontosabban egy “mesterséget”, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni, hogy az adott képesség/mesterség melyik grisha rendbe tartozik (mind a két megnevezést elfogadjuk, pl.: Étherálok vagy Az Idézők Rendje).

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk! 

Melyik rendbe tartoznak a Djuraszták?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.11. Hagyjatok! Olvasok! - Fanartok
01.13. Sorok Között
01.14. Sorok Között - Borítók
01.15. Kelly és Lupi olvas
01.17. Readinspo
01.19. Kelly és Lupi olvas - Interjúfordítás
01.21. Hagyjatok! Olvasok!
01.23. Dreamworld - Idézetek

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Számodra is sok olyan szerző létezik, aki lényegében mindegy, milyen témájú, műfajú és stílusú könyvet ad ki, mert te azt biztosan el fogod olvasni? Nos, nekem Kerstin Gier (is) ilyen. Annak idején az Időtlen szerelem-trilógiával teljesen levett a lábamról, a Silber-trilógia pedig csak megerősített benne, hogy Gier munkásságát követnem kell a jövőben. Viszonylag ritkán jelenik meg új regénye, ezért nagyon izgatott voltam, amikor először hallottam a Nefejelcsről. El sem olvastam a fülszövegét, anélkül helyeztem a várólistám legtetejére. Biztosra vettem, hogy imádni fogom, ráadásul a róla eddig megjelent értékelések sem intettek óvatosságra, mert csupa pozitívak. Úgy tűnik tehát, én leszek az első, aki ellenvéleményt fogalmaz meg.


De nézzük először is a sztorit. A főszereplőnk ezúttal egy tinédzser fiú, Quinn von Arensburg, akiről nem mondhatnánk, hogy a társaság láthatatlan tagjai közé tartozik. Ellenben Matilda, a furcsa Martin-család tagja olyannyira észrevehetetlen típus, hogy rendszeresen összekeverik unokatestvérével, Luiséval, akire egyébként a megszólalásig hasonlít. És persze a leányzónk fülig szerelmes Quinnbe, annak ellenére, hogy a fiú minden ok nélkül kegyetlenkedik vele. Az esély arra, hogy mindez megváltozzon, a lehető legváratlanabb módon érkezik: Quinn egy rettenetes baleset után kerekesszékbe kényszerül, Matilda pedig (természetesen pusztán keresztényi, felebaráti szeretetből) segít neki megbirkózni a helyzettel. Csakhogy ekkor még nem tud róla, hogy a helyzet ennél is bonyolultabb. Úgy tűnik ugyanis, Quinn balesetét természetfeletti lények okozták – ami persze lehetetlen. Vagy nem?

Sajnos kevés dolog tetszett ebben a történetben, de az egyik közülük az alapgondolata. Kerstin Gier a sztorit arra az ötletre építette fel, hogy mi lenne, ha a szereplőink egyszer csak egy fantasy regény kellős közepébe csöppennének az általunk ismert valóságból. És hogy kontrasztos legyen, Quinn karakterét olyannak alkotta meg, aki gyűlöl mindenféle természetfeletti, misztikus filmet és könyvet. A problémám mindezzel csak az, hogy úgy tűnt számomra, még maga Gier sincs egészen tisztában azzal, hogyan dolgozza ki részleteiben ezt az alapötletet. A fantasy világ (amit Peremnek nevezünk) felépítése rettenetesen felületes: alig tudunk meg valamit a működéséről, a benne élő lényekről, és a felvetett probléma hátterébe sem ássuk bele magunkat. De nem is lenne könnyű mindezt megismerni, mert területileg monumentális helyként írják le, a benne lakók pedig a lehető legkülönfélébb fantasy fajokhoz tartoznak (pl. óriás, tündér, démon).

Mindemellett rettenetesen untam azokat a részeket, amelyek a Peremben játszódtak, és utáltam minden egyes szereplőt, aki onnan jött. Ezt a helyet csak az egyes számú főhősünkkel, Quinnel fedezzük fel (mivel Matilda nem léphet be ide), de ő is még csak óvatosan kóstolgatja, szóval vele felfedezés tekintetében nem jutunk semmire. Szerencsére a való világban játszódó szcenáriók lényegében megmentették a történetet, az ugyanis sokkal eseménydúsabb, érdekesebb volt. Igaz, az ingerküszöbömet így sem érte el, de már ez is valami.

...ha virág lennél, akkor egyértelműen nefelejcs. Azt is sokszor figyelmen kívül hagyják.

Szintén viszonylagos pozitívumként könyveltem el a főszereplőink jellemét. Quinnel szemben inkább Matildát kedveltem meg, különösen a lázadó, kritikusan gondolkodó személyisége miatt. Egy élmény volt nézni, mennyire ravasz bizonyos szituációkban – igaz, másokban szekunder szégyent okozott a bénaságával, de hát nem lehetünk tökéletesek. Quinn a személyiségét tekintve közömbös számomra, de hihetetlenül sokat ad a történethez, hogy meg kell küzdenie újdonsült fogyatékosságaival. Korábban sportos volt és népszerű, de a balesetben súlyosan megsérült az agya (részleges bénulást is okozva), amely miatt a régi barátai azt hiszik, szellemileg sem ép már többé. Talán ez a téma a legnagyobb erőssége ennek a regénynek.

Végül muszáj megemlítenem, mennyi hasonlóságot fedeztem fel a Nefelejcs és Kerstin Gier korábbi trilógiái között. Matilda karaktere például rettenetesen emlékeztet Livre a Silberből, de a családjában betöltött helyzete (a fekete bárány-szerep) Gwendolynra is ráhúzható az Időtlen szerelemből. Quinn arroganciája és népszerűsége inkább Gideont idézi (Időtlen szerelem), de a személyisége többi része Henryé (Silber). Ám a legjobb: ebben a könyvben is kapunk egy cuki vízköpőt Baximilian Grimm személyében, aki még utalgat is az Időtlen szerelem-béli Xemeriusra.

Összességében nagyon meglepődtem, mekkorát csalódtam a Nefelejcsben. Végig olyan érzésem volt, mintha egy túl hosszúra nyúlt bevezetőt olvasnék, és Gier a történet minden lényeges fordulatát, izgalmát és érdekességét a sorozat következő két tagjára tartogatná. Ám önmagában ez a kötet sajnos édeskevés volt számomra. Az a gyanúm, hogy azért sikerült így, mert még a szerző sem igen érti a saját ötletét, amely lehetetlenné teszi, hogy azt élvezetesen tálalja számunkra. Miért következtetek erre? Például, mert túl sokféle fantasy lényt szeretne belezsúfolni ebbe a trilógiába, és mert még azt sem tudta százszázalékosan megértetni velem, milyen viszonyban áll a Perem a való világunkkal. Mindennek ellenére valószínűleg folytatni fogom a sorozatot, de szimplán azért, mert nem tudom elfogadni, hogy az a szerző, akivel az időben utaztunk és az álmok lehetőségekkel (és veszélyekkel) teli világában jártunk korábban (mármint az előző regényeivel), ennyire gyenge teljesítményt nyújtson.


Értékelés


Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 336
Sorozat: Nefelejcs 1. (Vörös Pöttyös könyvek)
Eredeti cím: Vergissmeinnicht (2021)
Fordította: Budai Zita
Műfaj: fantasy, young adult, romantikus

De mi van, ha ez nem egy fantasyregény, hanem a valóság?

A fiú menő, okos és népszerű. A lány a gyűlölt szomszéd család tagja, kedveli a fantasytörténeteket, és alapvetően nem a fiú esete. De amikor Quinnt egy éjjel félelmetes lények veszik üldözőbe, és súlyosan meg is sérül, olyan dolgokat fedez fel, amelyek valószínűleg nem ebből a világból származnak. De kiben bízhat, amikor a szobrok hirtelen rossz rímekben kezdenek beszélni, és a koponyák bizalmasan rámosolyognak?

Legjobban a szemben lakó lányban, aki egyáltalán nem jelent számára semmit. Hogy ő és Matilda egy veszélyekkel teli, mágikus kalandban találják magukat, arra mindenesetre Quinn egyáltalán nem számított.

És arra még kevésbé, hogy halálosan szerelembe esik…

A világ varázslatossá válik a rajongásig szeretett szerző, Kerstin Gier új kötetében, mely már a megjelenése hetében meghódította a bestsellerlisták első helyét.

Légy részese csodás történetének!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás


A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelent Kerstin Gier legújabb könyve Nefelejcs címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a varázslattal teli világot, mely már világszerte meghódította az olvasók szívét.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát. 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek Kerstin Giert - pontosabban az általa írt regények fontosabb szereplőit. Minden állomáson találtok egy összekevert betűkupacot, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni őket és az így kapott nevet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk! 

CULY ROSEMONT

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.28. Dreamworld - Idézetek
12.30. Csak olvass!
01.02. Csak olvass! - extra
01.04. Könyvvilág
01.06. Fanni's Library
01.08. Readinspo
01.10. Könyv és más
01.12. Sorok Között
01.14. Dreamworld
01.16. Booktastic Boglinc
01.18. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Valamiért úgy alakult, hogy teljesen odavagyok az újév körüli felhajtásért. Imádom az évlezárással és évkezdéssel kapcsolatos gondolkodást, tervezgetést, és, hogy ilyenkor mennyire magunkba tudunk mélyülni. Fontos számomra az önismeret és önfejlesztés, az újév pedig pontosan ennek az ünnepe. Ennek a hangulatához pedig kevés dolog passzol jobban, mint a buddhizmus gondolkodásmódja. Az elmúlt évben megbizonyosodtam róla, hogy nem egy fantasztikus olvasmány létezik a piacon ebben a témában, tehát van bőven miből válogatni, ha titeket is vonz ez a világ. Csak tavaly Shunmyo Masuno Zen és Nyugalom című köteteiben merültem el teljesen, de a kedvencem (ami a 2022-es toplistámon is szerepelni fog, ha egyszer végre összeállítom már) a Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes Jay Shettytől.


Egyet nem említettem: a mai főszereplőnknek, Az utazásnak az előzménykötetét, amely Nagy Panda és Kicsi Sárkány címre hallgat. Furcsa lenne ezt a(z immár két) könyvecskét az életmód- és ismeretterjesztő olvasmányok mellé állítani a felsorolásban, mivel mesés formában dolgozzák fel a buddhizmus tanait és értékeit. A főszereplőnk két állat tipikusan a kínai hagyományokból, de a történetük és a kalandjaik nem a kicsiknek, hanem kifejezetten a felnőtteknek szólnak.

Muszáj azzal kezdenem az értékelést, hogy összehasonlítom a két könyvet. Az utazás abból a szempontból meglepett, hogy egybefüggő történetként meséli el Panda és Sárkány egy kalandját. Az előző kötet ezzel szemben cselekményt egyáltalán nem tartalmazott, csupán rövid, egy-két mondatos, de velős gondolatokat, melyek a hozzájuk tartozó illusztrációkkal nyertek értelmet. Kifejezetten tetszett benne, hogy azt bármilyen irányban lehet olvasni, és ezért lehetővé teszi, hogy néhanapján elővegyük, és áttekintsük a kedvenc részeinket belőle. Ám Az utazás így, hogy lineáris cselekménnyel rendelkezik, nem rosszabb hozzá képest, csak más. És a szerző a kötet végén el is magyarázza, miért ilyen formában alkotta meg.

Az utazás története olyan, mint egy tanmese. Problémafelvetéssel indul – egy olyan érzés megfogalmazásával, amely mindenkiben felmerül különböző időközönként: az elégedetlenségét. A történetben Panda testesíti meg a bölcset, aki a helyes útra vezeti a tévelygőt, Sárkány pedig a tanítványt, aki majd demonstrálja nekünk a tanulságot. Ők ketten úgy döntenek, elhagyják az imádott házukat, és felkerekednek, hátha megtalálják a megoldást a Sárkányt belülről feszítő problémára. Ez az utazás lényegében Sárkány jellemfejlődését jelképezi. A történet a felmerülő akadályok képében olyan témákat jár körbe, mint az elengedés, veszteségek feldolgozása, a változás fájdalmassága.

– Kezdem kapiskálni, hogy nem mindig az tesz boldogtalanná, ami van, hanem az, ahogyan a dolgokat látom.

Úgy gondolom, ebben a könyvecskében az illusztrációknak kevesebb jelentőség jut, mint az előzőben – ennek ellenére változatlanul csodaszépek. A szerző színhasználata és kifejező minimalizmusa együtt fantasztikus harmóniát teremt. Muszáj megemlítenem, hogy a magyar kiadást már csak kézben fogni is élmény, a borító minősége tapintásra egyszerűen mesés.

Különösen jókor jött számomra ez a könyv abból a szempontból, hogy éppen egy nehéz döntés előtt állok. Ha nem teszek semmit, minden marad a régiben, de engem továbbra is gyötörni fognak a jelenlegi helyzetből adódó problémák. Ha pedig mégis inkább lépek, az életem egyik legeszenciálisabb alkotóeleme változik meg. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy az ismerőseim közül, akiknek kikértem a véleményét, a maradás mellett érvelnek. Hetek óta nyomaszt ez az ügy, erre ez a rövid könyvecske a maga egyszerű, de nyomatékos módján megmutatja, mi a tanácsa annak az ideológiának, amelyet én nagyon tisztelek.

Összességében Az utazás lehet, hogy sokakat nem fog majd meg annyira, mint a Nagy Panda és Kicsi Sárkány, de érdemes vele tenni egy próbát. Egészen máshogy, de ez is aranyos és élvezetes olvasmány (vagy inkább lapozmány, mert összesítve a szöveg a negyedét sem tenné ki a könyvnek). Legutóbb zárásként azt írtam, és most tartom is, hogy örülnék neki, ha James Norbury folytatná a rajzainak kommentálását, mert Panda és Sárkány karaktere feldobják és megmelengetik bárki szívét, aki találkozik velük.


Értékelés


Kiadás: XXI. Század (2022)
Oldalszám: 164
Eredeti cím: The Journey (2022)
Fordította: Laik Eszter 
Műfaj: illusztrált

A ​Nagy Panda és Kicsi Sárkány folytatása gyönyörűen illusztrált ajándékkönyv az elfogadásról, önmagunk és egymás mélyebb megismeréséről.

A két valószínűtlen útitárs útnak indul, folytatva az előző kötet kalandjait, hogy eljussanak egy helyre, amely talán messze van az otthonuktól, de az utazás révén önmagukhoz és egymáshoz közelebb kerülnek.

– Változás – mondta Nagy Panda. – Ha nem is tudod, hová vezet, attól még jobb, mint egy helyben maradni.

Kicsi Sárkány boldogtalan, és kiönti a szívét Nagy Pandának, aki úgy véli, ahhoz, hogy barátjának kedélye helyreálljon, útnak kell indulniuk. Új vidékeket fedeznek fel, rendkívüli élményekkel gazdagodnak, és nagy kihívásokkal néznek szembe. Nagy Panda és Kicsi Sárkány továbbhaladnak az elfogadás ösvényén, és megtanulják, hogy a változások, a nehézségek életünk természetes velejárói – ezek nélkül fejlődés se volna lehetséges.

Ebben a kötetben is ugyanolyan bájos, szívet melengető illusztrációk találhatók, mint James Norbury eredeti, Nagy Panda és Kicsi Sárkány című nemzetközi bestsellerében.

Csupa inspiráció, csupa kedves humor: Az utazás kalandos, gyönyörködtető mese az elfogadásról, amelyet minden korosztálynak érdemes kézbe vennie.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés


James Norbury illusztrált történetei egyszerre bölcsek és kedvesek. Nagy Pandát és Kicsi Sárkányt idén januárban mutattuk be nektek, így az év végére pedig elhoztuk a második kötetet is, aminek ők a főszereplői. Játszatok velünk, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott példányt.

Nyereményjáték

Nagy Panda és Kicsi Sárkány ebben a részben messze sodródnak az otthonuktól, s olyan helyre kerülnek, ami számukra teljesen ismeretlen és idegen. Játékunkban ezúttal olyan tájakra barangolunk, melyek bár itt vannak a Földünkön, látványra olyanok, mintha egy másik világban léteznének. A feladatotok nem lesz más, mint minden állomáson megnézni az ott található képet, majd kitalálni és beírni a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy nevezik az adott helyet?

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12.27. Boktastic Boglinc
12.28. Csak olvass!
12.29. Dreamworld
12.30. Könyv és más
01.02. Hagyjatok! Olvasok!
01.03. Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Újabb posztok
Régebbi posztok


Üdv!
Sára vagyok, kávé-, könyv- és kisállatfüggő, ellátva némi íráskényszerrel.

Ha szeretnél többet tudni rólam, kattints!

Kapcsolat: readinspo.blog@gmail.com

2025 Reading Challenge

2025 Reading Challenge
Sarah has read 0 books toward her goal of 12 books.
hide
0 of 12 (0%)
view books

A héten népszerű

  • You Yeong-Gwang: Az ​esőpiac
  • Sue Monk Kidd: Szárnyak ​nélkül, szabadon
  • Samantha Shannon: A ​lázadás dala

A hónap könyve (katt)

Katt az értékeléshez

Archívum

  • ►  2025 (15)
    • ►  július (3)
    • ►  június (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (1)
    • ►  január (3)
  • ►  2024 (65)
    • ►  december (6)
    • ►  november (7)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (4)
    • ►  június (5)
    • ►  május (8)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  február (4)
    • ►  január (10)
  • ▼  2023 (71)
    • ►  december (12)
    • ►  november (12)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (6)
    • ►  július (2)
    • ►  június (5)
    • ►  május (3)
    • ►  április (5)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ▼  január (8)
      • Margaret Atwood: Égető ​kérdések
      • 2023 | Könyves célok és tervek
      • Évértékelő | Így olvastam én 2022-ben
      • Eszes Rita: Északról ​fúj a szél
      • Katharine McGee: Felséges ​titkok
      • Leigh Bardugo: A sebhelyes cár
      • Kerstin Gier: Nefelejcs
      • James Norbury: Az utazás
  • ►  2022 (42)
    • ►  december (8)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (3)
    • ►  július (2)
    • ►  június (2)
    • ►  május (2)
    • ►  április (6)
    • ►  március (2)
    • ►  február (7)
    • ►  január (2)
  • ►  2021 (62)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (5)
    • ►  június (9)
    • ►  május (8)
    • ►  április (8)
    • ►  március (6)
    • ►  február (3)
    • ►  január (9)
  • ►  2020 (110)
    • ►  december (6)
    • ►  november (13)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (12)
    • ►  július (16)
    • ►  június (9)
    • ►  május (7)
    • ►  április (5)
    • ►  március (8)
    • ►  február (8)
    • ►  január (10)
  • ►  2019 (55)
    • ►  december (18)
    • ►  november (11)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (8)
    • ►  július (9)

Értékelés

  • 1 csillag (2)
  • 1.5 csillag (2)
  • 2 csillag (1)
  • 3 csillag (18)
  • 3.5 csillag (38)
  • 4 csillag (56)
  • 4.5 csillag (53)
  • 5 csillag (132)

Műfajok

antológia (2) chick lit (4) családregény (4) dark fantasy (8) disztópia (8) epikus fantasy (4) erotikus (5) esszé (1) fantasy (98) fikció (2) filmkönyv (1) filozófia (1) grimdark (2) gyerekkönyv (11) hard sci-fi (1) high fantasy (17) horror (7) ifjúsági (16) interaktív (3) ismeretterjesztő (27) kalandregény (7) klasszikus (7) krimi (28) képregény (1) lovagregény (1) low fantasy (9) lélektani (4) memoár (13) mese (6) munkafüzet (1) mágikus realizmus (3) napló (2) new adult (23) novella (11) portré (1) pszicho-thriller (4) pszichológia (6) regény (200) romantikus (119) sci-fi (9) skandináv krimi (1) szakácskönyv (4) thriller (27) tudományos (6) történelem (1) történelmi fantasy (5) történelmi fikció (21) urban fantasy (14) vers (6) young adult (77) életmód (12) életrajz (5) önfejlesztő (17) önsegítő (1)

Rovatok

#BlogturnéKlub (305) #HAUL (2) #Polc (15) #TAG (11) #Top5 (7) #borítómustra (5) #cikk (31) #filmsorozat (14) #haviösszegző (4) #idézet (11) #interjú (5) #kihívás (6) #könyvértékelés (313) #megjelenések (4) #témázás (5) #érdekesség (3)

Kiadók

Agave (16) Athenaeum (4) BOOOK (2) Bookline (8) Cartaphilus (1) Central Könyvek (1) Ciceró (2) Európa (2) Gabo (3) HVG (1) Helikon (7) Jaffa (4) Jelenkor (5) Kolibri (8) Konkrét könyvek (1) Kossuth (4) Könyvmolyképző (86) Labrisz (1) Lampion Könyvek (1) Libri (21) Magnólia (3) Maxim (23) Menő/Manó (24) Móra (3) Next21 (9) Pagony (1) Park (15) Partvonal (4) Trend (2) XXI. század (32) Édesvíz (3)
Created By SoraTemplates | Distributed by GooyaabiTemplates