Sarah Dessennel először általános iskolás koromban találkoztam, amikor az egyik osztálytársam hatására elolvastam a Figyelj rám! című könyvét. Ez a kötet annyira megfogott, hogy azóta is - tehát kábé 7 éve - fix tagja a kedvenceim listájának, ami higgyétek el, nálam nagyon nagy szó.

Magáról az írónőről mindenekelőtt annyit érdemes tudni, hogy regényei témájának általában tabukat választ (ilyen például a családon belüli erőszak, a felelőtlen szülők, anorexia). A középpontban egy nehéz sorsú főszereplő áll, aki a történet során megküzd minden démonával és problémájával, hogy a végén helyrehozhassa az életét, és új fejezetet nyithasson benne, tele célokkal és reményekkel. Ebben azonban a mellékszereplőknek is komoly szerepük van, akik között nem mellesleg szintén akadnak segítségre szorulók, így a főhős nem csak a tőlük kapott, hanem a nekik adott támogatásból is építkezik.

A Kulcsra zárt szív esetében is ugyanez a séma figyelhető meg. A fő karakterünk Ruby, aki nem éppen a legjobb körülmények között élt a lecsúszott, alkoholista édesanyjával. Egy nap azonban a nő eltűnik, a gyámügy pedig felfigyel a kiskorúként egyedül hagyott Rubyra, aki így a nővéréhez kerül. A kapcsolatuk korántsem felhőtlen, Cora ugyanis néhány évvel ezelőtt teljesen kilépett az életéből, ez idő alatt pedig megteremtette magának mindazt, ami a húgának sohasem adatott meg: fényűző otthont, karriert, biztos párkapcsolatot és családot. Rubynak el kell döntenie, kinek a példáját követi a középiskola elvégzése után - az anyjáét vagy a nővéréét -, illetve azt, hogy lerombolja-e az évek alatt felépített falait egy fiú kedvéért.

Hiába számít a Kulcsra zárt szív romantikus regénynek, a hangsúly nem a szerelmen, hanem a családon van. Ruby, akinek sosem volt része szeretetben és törődésben bántalmazó anyja részéről, először tapasztalja meg ezeknek a szavaknak a jelentését a nővérénél, az ünnepek (hálaadás és karácsony) valódi hangulatával és örömével egyetemben. Mindezek - plusz egy iskolai feladat - hatására a lány lassan újraértelmezi magában a család fogalmának jelentését, hogy továbbléphessen a múltján, és elfogadhassa a sokkal pozitívabb jövőt, amit kínálnak neki.

Talán éppen ez az, ami a legjobban tetszett a regényben: megfogta ezt a mindenkit megérintő szót, előtérbe tette, szétboncolta, majd újra összerakta egy sajátos kontextusban, más megvilágításba helyezve. Mindeközben az olvasó nem csak a főszereplő saját elmélkedését követi végig, de fejben összerakja a saját verzióját a fogalomról, amit aztán összevethet az eredménnyel.

Sarah Dessen regényeit a jól megformált, de tipikus (legalábbis elsőre annak tűnő) karakterek jellemzik. Ebben a regényben a szigorú, komoly és sikeres nővér, az ő lelkes és néha kissé gyerekes férje, illetve a hiper jóképű, jószívű, népszerű szomszéd srác jelenik meg. Mindez azonban megbocsátandó, hiszen a szereplők így is hitelesnek, élőnek hatnak, főleg, hogy idővel kiderül, egyikük sem tökéletes, és nem csak hibákkal, de meglepő tulajdonságokkal is rendelkeznek.

Nincs is kevesebb mondanivalója a Kulcsra zárt szívnek, mint az, hogy bármilyen nehéz helyzetből ki lehet törni, csak némi akarat és mások segítségének az elfogadása szükséges hozzá. Illetve, hogy néha érdemes átgondolni a bizonyos fogalmakról alkotott meghatározásainkat, hogy helyet teremtsünk valami egészen újnak és jónak.

Összességében tehát ismét egy nagyszerű regényt olvashattam a kedvenc íróim egyikétől, Sarah Dessentől. Tökéletesen beleillik az eddigi történeteinek sorába, követve a jól megszokott stílust és történetvezetést, de mégis új értéket alkotva. Erős mondanivalóval rendelkezik, gondolkodásra késztet, a nehéz témát pedig olyan egyszerű megfogalmazásban festi le, ami bárki számára emészthetővé és könnyen érthetővé teszi a dolgot. A cselekmény lassú lefolyású és nyugodt, de egy percre sem válik unalmassá, végig fenntartja az érdeklődést, és mélyen megérint.

Egyértelműen 5 csillag, ez nem is kérdés, nincs is mit ragozni rajta. Viszont ide elrejtek egy enyhe utalás a kiadónak: rengeteg könyve van még Sarah Dessennek, amit nem fordítottak le magyarra. :)

Kedvenc szereplő: Nate - miért van az, hogy minden könyvben a fiúkarakterek a kedvenceim? És az, hogy a megtört, szenvedő szerelmes pasik ennyire elvarázsolnak?

kép forrása: IMDB

kép forrása: IMDB

kép forrása: IMDB

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: IMDB

Linkek: Snitt | IMDB

Linkek: Snitt | IMDB

kép forrása: Snitt

kép forrása: IMDB

kép forrása: Snitt

kép forrása: IMDB

kép forrása: IMDB

Tudom, már egy fél éve a csapból is Delia Owens debütáló regénye folyik, de ez egyértelműen nem véletlenül történik. Nagyon magával ragadott Kya sztorija, annak a fantasztikus, aprólékos és zseniális felépítése, a tökéletesen kidolgozott karakterek, és a végső, mellbevágó fordulat. Kötelező olvasmány.

Neked hogy néz ki az idei Top 5-ös listád? :)

Nem én vagyok az a korosztály, akinek Jakupcsek Gabriella műsorai szólnak, ám anyukám révén rengetegszer láttam már ezekből részleteket. Nem tudok eleget a munkásságáról, de annyit igen, hogy kiemelkedő a szakmájában, illetve rengetegen adnak a szavára, és éppen ezért a korábbi könyveit jól megjegyeztem magamnak, hogy majd egyszer sort kerítek rájuk. A legújabb irománya, a Nagy levegő azonban annyira kíváncsivá tett - különösen, hogy most lettem elsőéves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgató -, hogy muszáj volt lecsapnom rá. A lehetőséget ezúttal is nagyon köszönöm a Jaffa kiadónak!

A Nagy levegő nehezen sorolható be egy konkrét műfajba. A Lapozz a 99-re! című podcastban életvezetési könyvként pozícionálják, azonban ez a fogalom túl tág ahhoz, hogy a témáját ki lehessen belőle következtetni. A középpontjában Jakupcsek Gabriella műsorvezetői munkája áll, és azt mutatja be, hogyan dolgozza fel a rengeteg különböző élettörténetet, amelyekkel naponta találkozik.

A kötet több elemből is áll: kiemel egy-egy történetet, beszél a munkájáról általánosságban, majd arról is, mit kezd ő maga azzal a rengeteg érzéssel, tanulsággal és hatással, ami naponta éri őt. Milyen rituáléi vannak, hogyan készíti fel a gyermekét az életre, és mit jelentenek számára az illatok.

Ami engem leginkább megfogott a fent felsoroltak közül, az nem meglepő módon minden, ami a munkájával kapcsolatos. Mivel én is a média világában szeretnék elhelyezkedni, szomjazom a pályán sikeres emberek tanácsait, trükkjeit, szokásait, Jakupcsek Gabriella pedig különösen zseniális rituálékat alakított ki arra, hogy levezesse azt a rengeteg érzelmet, amelyet az interjúk keltenek benne. Mások viszont a kiemelt élettörténeteket kedvelik legjobban, ami nem csoda, hisz igazán különleges, elgondolkodtató és szívbemarkoló az összes, amit a szerző kiválasztott, ráadásul a legkülönfélébb témákat járja körül, mint öngyilkosság, drogfüggőség, karrierváltás, gyermek elvesztése és így tovább.

Összességében a Nagy levegő rendkívül elgondolkodtató olvasmány egy inspiráló személyiség tollából. Arra viszont készülj fel, hogy első olvasásra nem jön minden úgy át, ahogyan kéne, hiszen a fejezetek nem igazán vannak tematizálva, ezáltal a szerző gondolatmenetei néhol csapongónak tűnhetnek.

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, így jár neki az 5 csillag. Különösen értékelem, hogy az első és utolsó oldal illatosított, zseniális ötletnek tartom, amely egyértelműen sokat hozzátesz az olvasási élményhez.

Mindenkinek, aki valamilyen szinten érdeklődik a média világa iránt. Aki szeret híres embereknek a gondolatairól olvasni. Vagy aki egyszerűen követi és szereti Jakupcsek Gabriella munkásságát.

Kiadó: Kossuth

Meik Wiking könyvei szkeptikus közönségre találtak Magyarországon. Rendkívül megosztó a mondanivalója - van, aki teljes mértékben azonosulni tud vele, míg mások egyáltalán nem értik, hogyan lesznek boldogok a gyertyák égetésétől és a plédektől. Az pedig pláne kérdéses, milyen bőrt lehet még lehúzni a dán gondolkodásmódról azzal, hogy megjelenik róla egy újabb könyv - az írótól már a harmadik.

Én nem az utóbbi kategóriába tartozom. Engem az első könyv, a Hygge megvett kilóra, és azóta is igyekszem eszerint az életmód szerint élni. A Lykke sokkal másabb volt: több tudományos magyarázatot, kutatást és kísérletet tartalmazott különböző személyes történetekkel fűszerezve. Nem tudnám eldönteni, melyiket szeretem jobban - a Hygge az érzelmeimre hatott, ellenben a Lykke szerintem tartalmilag többet tesz hozzá az emberhez -, így két, számomra tökéletes könyv után nagyon izgatott voltam, milyen lesz az új családtag, Az emlékteremtés művészete.

Ez a kötet szintúgy a boldogság témaköréhez kapcsolódik, mint az eddigiek, azonban egy olyan aspektusból közelíti meg a dolgot, ami még említve sem igazán volt korábban. Meik Wiking felismerte azt, hogy a nosztalgia, vagyis a múltbeli emlékek felidézése hozzájárul az emberek jó hangulatához, így egy egész kötetet szentelt az ezzel kapcsolatos kutatásainak, illetve annak, hogyan tegyünk tudatosan emlékezetessé egy-egy pillanatot.

A könyv rengeteg ötletet sorol fel ahhoz, hogyan rögzítsünk egy emléket - ilyen például az emlékétel készítése, a naplózás, a Sherlock című sorozatban is felbukkanó emlékpalota-módszer, vagy az ananász a színpadon. Mindez egy-egy jópofa személyes történettel alá is van támasztva, amely azt a helyzetet eleveníti fel, ahol hasznosnak bizonyult a használatuk, ám a már jól megszokott tudományos magyarázatok, kutatások, statisztikák és kísérletek sem maradnak el.

Bevallom, egy kissé szkeptikus voltam az olvasás során. Bár elméletben nagyon jól hangzik, nem tudom, hogy a gyakorlatban hogyan működhetne, hogyan építhetném be a mindennapjaimba ezeket a trükköket. Nehéz elképzelni, hogy majd egy olyan pillanatban, amikor éppen jól érzem magam, eszembe jut enni valami különlegeset, vagy beleszagolni a levegőbe, hogy az íz és az illat összekapcsolódjon az emlékkel, és az ezáltal élénkebb legyen.

Mindenesetre tartalmilag nem tudom kifogásolni - sőt, az eddigiek közül ez tartalmazza a legtöbb kézzelfogható tippet. Különösen tetszik, hogy úgy érzem, a szerző egyre inkább benne van a könyveiben - már a Lykkében is több személyes sztoriját megosztotta, ám itt egy-egy kínos emlékét is közzéteszi, ráadásul több saját fotót is használ, köztük olyanokat, amelyeken ő maga is szerepel. A külső minősége pedig továbbra is kifogástalan, rengeteg lenyűgöző kép és illusztráció szerepel benne.

Összességében Az emlékteremtés művészete kevésbé tetszett a Hyggéhez és Lykkéhez képest, ám ez mindössze személyes benyomás. Tartalmilag nem okoz csalódást, rengeteg elgondolkodtató dolog szerepel benne, és értékes új tudással csukja be az ember ezt a könyvet.

Vacilláltam a 4.5 és az 5 csillag között, de végül az utóbbi mellett döntöttem, hiszen ami kevésbé tetszett benne, az nem az értékéből von le.

Mindenkinek, aki egy minőségi, értékes és élvezetes életmódkönyvet keres, lehetőleg kézzelfogható trükkökkel.

Meik Wiking legújabb kötete az emlékekre, ezek megőrzésére és teremtésére koncentrál, ezért ezennel blogturnénkon is rendhagyó feladatokkal készülünk számotokra, továbbgondolva kissé Az emlékteremtés művészetének témáját. Nem lesznek cseles feladványok, sem képek, sem elrejtett betűk vagy idézetek - nem, ezúttal arra kérünk Benneteket, hogy osszatok meg velünk egy-egy szeletet az emlékeitekből: minden állomáson találhattok majd egy emlékekkel kapcsolatos kérdést, a feladatotok csupán annyit, hogy egy-két szóban válaszoljatok! A turné végén egy szerencsés gazdagabb lehet a könyv egy példányával!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézd fel, mi volt az első film, amit moziban láttál!

12.03. Flora the Sweaterist

12.05. Never Let Me Go

12.07. Zakkant olvas

12.09. Olvasónapló

12.11. Spirit Bliss Sárga könyves út

12.13. Csak olvass

12.15. Szofisztikált macska

12.17. Könyv és Más

12.19. Nem félünk a könyvektől

12.21. Readinspo

Nagyon örülök, hogy éltem ezzel a lehetőséggel, hiszen nem csak ezekkel a csodálatos regényekkel gazdagodtam, de jó és tanulságos élményeket is szereztem a munka által. Innen is köszönöm a kiadónak!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Sorozat: A levegő népe 2.

Eleinte nem érdekelt a sorozat. Az első részről, A kegyetlen hercegről több ajánlót is olvastam, ám egyikük sem győzött meg arról igazán, hogy ezt nekem érdemes lenne elolvasnom. Az egyedüli ok, amiért most mégis kézbe vettem az, hogy lehetőséget kaptunk a folytatás elolvasására. Szeretem követni a trendeket, és láttam, hogy ez a sorozat az lesz, ám ha nincs a Blogturné Klub, nem biztos, hogy bevállaltam volna most.

Már az előző kötet értékelésénél is említettem, hogy nagyon jó dolog néha figyelmen kívül hagyni a józan eszünket, mert hasonló élményekben lesz részünk. Bár továbbra sem vont annyira a hatása alá, hogy lekörözhesse Mary E. Pearson sorozatát, kétségkívül egy rendkívül jól felépített, minőségi történetről van szó.

Jude karaktere továbbra is kiemelkedő. Az előző bejegyzésben említettem, mennyire tetszik, hogy ilyen erős személyiség, aki nem hagyja magát megtörni, nem hajt fejet a kegyetlenkedésnek, miközben halandóként sosem fogja igazán kivívni a mágikus lények tiszteletét. Imádom, hogy a jellemének van mélysége, legalább annyira komplex érzelmekkel és motivációkkal rendelkezik, mint egy valódi ember.

A világgal kapcsolatban továbbra is élnek a korábban említettek, a pozitívumok és a negatívumok egyaránt. Mivel immár ismerősebben mozgunk a tündérek földjén, sokkal kevesebb hangsúly helyeződik a világ bemutatására, ám sajnos ez azt is jelenti, hogy még mindig nem tudom hova tenni a különböző lényeket, legfőképpen kinézetüket tekintve.

Sajnos kevésbé kötött le a könyv, mint számítottam rá, ezért is tartott sokáig az elolvasása. Imádtam minden egyes elemet, minden egyes lépést, nagyon jól épül fel a történet, szóval talán csak annyiról van szó, hogy nem a megfelelő hangulatban olvastam el. A végső fordulat pedig gyilkos - már ott tartok, hogy elolvasom angolul a következő részt (pedig még a kedvenc sorozataimnál sincs ehhez elegendő kitartásom).

Összességében legalább olyan izgalmas és fordulatos, mint A kegyetlen herceg. Ám míg ott a cselszövéseké, összeesküvéseké volt a főszerep, A gonosz királyban sokkal több az udvari intrika és hatalmi játszma, ami nem kevésbé lenyűgöző.

Nem lehet erre mást adni, mint 5 csillagot. Annak ellenére, hogy nem kötött le annyira, nem tagadhatom le, hogy túlszárnyalta az előző kötet színvonalát. Viszont a függővég teljesen kicsinált - ez kínzás!

Mindenkinek, aki imádja a young adult fantasy sorozatokat. Aki rajong az izgalmas, fordulatos, letehetetlen regényekért. Aki szeret erős női főszereplőkről olvasni.

Második kötetéhez ért Holly Black elképesztően izgalmas és fordulatokkal teli sorozata. Kövesd végig A gonosz király blogturnéját, és ha szerencsés vagy, nyerhetsz is.

Holly Black, a kötet írónője itthon is egyre ismertebb, magyarul már tizennyolc regénye jelent meg!

A feladatotok a következő: az állomásokon található idézeteket alapján jöjjetek rá, mely Black könyvből idéztünk, és írjátok be a kötet címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

– Mi a baj azzal, ha szeretném, hogy valami jót is tegyek, amíg élek?

Felnevet.

– Te akkor sem ismernéd fel, mi a jó, ha odarohanna hozzád, és a seggedbe harapna.

12.04. Sorok Között

12.05. Csak olvass!

12.07. Deszy könyvajánlója

12.09. Hagyjatok! Olvasok! extra állomás

12.11. Hagyjatok! Olvasok! értékelés

12.13. Utószó

12.15. Kelly & Lupi olvas blog

12.17. Dreamworld Blog

12.19. Readinspo

Eleinte nem érdekelt ez a könyv. Bár Mary E. Pearson sorozata óta sokkal szívesebben nyúlok a fantasy műfaj felé, de A kegyetlen herceg még különböző ajánló bejegyzések elolvasása után sem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy a várólistámnak akár csak a végére is felkerüljön. Az egyetlen ok, amiért elolvastam az, hogy a Blogturnés listában szerepelt a sorozat második része, és a józan eszemre nem hallgatva jelentkeztem rá. És milyen jó, hogy néha a szívemre is hallgatok!

A történet a tündérek világában játszódik, ahol közel sem olyan az élet, mint a mesében. A halandókat megvetik, igézéssel és tündérgyümölccsel bármikor a hatásuk alá vonhatják őket, máskor viszont kínzással félemlítik meg a közöttük élő embereket. Jude-t és nővéreit a szüleik gyilkosa hozta erre a helyre évekkel ezelőtt, ám az rajtuk áll, hogy megpróbálnak beilleszkedni, vagy inkább megváltoztatják a rendszert.

A világ felépítéséért hatalmas taps jár Holly Black-nek. Alaposan átgondolt, részletesen kidolgozott, és mindez tökéletesen átjön a lapokon. Láttam magam előtt a tájat, a növényeket és az állatokat, és a rendszert is nagyjából megértettem. Egyedül azt sajnáltam, hogy a különböző lények kinézetére nem tért ki az írónő, így még mindig nem tudom hova tenni a goblinokat, phookákat, vízitündéreket, shagfoalokat, barghesteket és a többieket.

Jude, a főszereplő karaktere rengeteget dob a történeten. Kifejezetten mély és komplex személyiségre sikeredett, akinek láthatóan van múltja, abból fakadó céljai és sérelmei, és nem csak a regény ideje alatt történnek vele különleges események. Okos, bátor és erős, de sokat hibázik, így hiteles marad. Imádom, az ikertestvérével ennyire különböző irányba sodorta őket az élet: Taryn nőies szereplő, akinek minden vágya, hogy boldog párkapcsolatban éljen egy tündérrel, Jude viszont lovag szeretne lenni.

Nagyon jól jött, hogy épp a szociológia vizsgám előtt olvastam a könyvet. Érzékeny lélek lévén nehezemre esett a sok kegyetlenkedésről és kínzásról olvasni, amit a tündérek műveltek a halandó ikrekkel az iskolában, de ezt a jelenséget jól rá tudtam vetíteni az egyik megtanulandó fogalmamra. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy Holly Black nem szándékosan alakította így a világot, teljesen más szemszögből tekintettem azután a történetre, miután erre rájöttem. A társadalmi ellenőrzés ugyanis - legalábbis aszerint a definíció szerint, ami az anyagomban szerepel - egy olyan (automatikus) folyamat, mely a társadalom sajátosságait védi. Az én értelmezésemben a tündérek tehát azért kegyetlenkednek az emberekkel, mert ezzel magukat védik.

Összességében A kegyetlen herceg egy rendkívül jól felépített, izgalmas történet, tele váratlan fordulatokkal és misztikus elemekkel. Gyorsan olvasható, teljesen leköti az embert. A végső csavar óriási meglepetés volt, de szerencsére nincs kínzó függővége, így a következő kötet beszerzése nélkül is elolvasható.

Semmiféle negatívumot nem tudok kiemelni (a lények bemutatásának hiányán kívül, de lehetséges, hogy ez a következő részekben bepótolódik), így jár neki az 5 csillag. Már értem, mi ez a rajongás körülötte, és nagyon örülök neki, hogy adtam egy esélyt a dolognak. Tegyetek ti is így!

Kedvenc szereplő: Jude - a legvalóságosabb módon az egyik legerősebb női főszereplő, akivel eddig találkoztam

Mindenkinek, aki szereti a young adult fantasy sorozatokat. Aki bírja lelkileg a rengeteg kegyetlenkedést, vagy esetleg már saját maga is átélt hasonlót. És aki szereti az erős női főszereplőket.

Melyiket láttátok már ezek közül? :)
Kommentben írjátok meg a ti kedvenceiteket!