Ma egy igazán az őszi évszakhoz passzoló könyves TAG bejegyzéssel készültem nektek. Azért szeretem a hasonló posztokat, mert nem csak jól szórakozom kitöltés közben, de talán ezekkel a pár soros könyvajánlókkal valakinek a figyelmét könnyebben felkelthetem egy-egy regény irányt. :)

A kérdéssort itt találtam, és ti is vigyétek tovább nyugodtan a saját blogotokra. Kommentben pedig írjátok meg, melyik tea kedvencetek - szívesen kóstolnék új ízeket! 😍

Az abszolút kedvenc magyar költőm Fodor Ákos, akit csak 2017 végén fedeztem fel, ezért a legtöbb irományát tavaly olvastam el. A verseskötetei egyenként kábé 100 oldalasak, így egyértelműen ezek a legrövidebbek (de ne haragudjatok, nem fogom egyesével megnézegetni, melyik mennyi, hogy egy konkrétat ajánljak; mindegyik jó).

Imádom John Green írói stílusát - sokszor jobban, mint a regényeinek történetét. A magyarul megjelentek közül 4-et olvastam, ám a Teknősök végtelen sora messze a legjobb élmény volt a sorban. Amellett, hogy az író zsenialitása itt a Csillagainkban a hibáéhoz hasonlóan mutatkozik meg, tabutémát dolgoz fel, és fontos üzenetet közvetít vele. Itt írtam róla bővebben. :)

Már az, ahogyan hozzájutottam is lélekmelengető (egy volt osztályfőnökömtől kaptam, valószínűleg egyfajta kárpótlás gyanánt azért, ahogyan viselkedtek velem a többiek), de pozitív meglepetés volt elolvasás után. A története csodálatos: egy lányról szól, aki azután kezd el élni, hogy kiderül, halálos betegsége van.

Sajnos ez a könyv kevésbé ismert, pedig megérdemelné, hogy több figyelmet kapjon. Montgomery stílusa lenyűgöző, az üzenete fontos: az életről, annak élvezetéről és az önmagunkért való kiállásról tanít egy rendkívül szerethető karakteren keresztül. Nem csoda, hogy szinte minden évben újraolvasom.

Franciául. Utána magyarul. Az első alkalommal csak a lényeget értettem, de ez már elég volt hozzá, hogy teljesen beleszeressek a szellemi fogyatékos fiú, a bátyja és lakótársaik egyszerű, de tanulságos történetébe. Szeretek olyan karakterekről olvasni akik kicsit mások, hiszen igazán sokat lehet tanulni így a világról, és persze megérteni, min mennek keresztül a környezetükben élő emberek.

Méghozzá kötelező olvasmány-féle kényszerből. De imádtam! Amellett, hogy a története érdekes és tanulságos, bepillantást enged a francia társadalom, de különösen a gazdag felső osztály bonyolult "működésébe".

A feladatot szó szerint vettem, ugyanis tényleg nem tudtam elaludni rajta: éjjel fél 2-kor fejeztem be úgy, hogy egyébként másnap korán keltem. Lényeg a lényeg, ha éppen életetek legjobb young adult romantikus fantasy sorozatát keresitek, előbb az értékelésemet olvassátok el, utána pedig irány a könyvesbolt.

Nem életem könyve, de kedves kis történet egy totális jellemfejlődésről. A főszereplő egy szürke kisegér, aki a menő legjobb barátnője árnyékában él egészen addig, amíg a lány hirtelen el nem tűnik az életéből. Az egyetlen, ami hátramarad utána, egy bakancslista, tele nem kevés bátorságot igénylő elemekkel. Bővebben írtam is róla a Metaforaszennyezésen.

Hihetetlenül megosztó könyv: vagy imádod az elrugaszkodottsága miatt, vagy mélységesen utálod ugyanezért. Én az utóbbi táborba tartozom - már a legelejétől kezdve fogtam a fejem a történéseken, ám a csúcs egyértelműen a sárkánytoll és a marharépa nászából született boszorkány. Valaki magyarázza már el, mi ezen olyan nagyszerű, hogy kötelező olvasmánnyá tették?!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥