Nem sok könyvet olvastam még Colleen Hoovertől, de amit igen, az mind pozitív élmény volt. Egyik sem volt közülük különleges vagy kiemelkedő, de élveztem őket, és bármelyiket szívesen újraolvasnám. Mindezek ellenére CoHo számomra csak kedvelt író, a "kedvenc" kategóriába nem fog átkerülni. És ezen a November 9. sem változtat.

A története egészen különleges, de sajnos nehéz spoilerezés nélkül írni róla. A lényeg, hogy adott a két főszereplő, akik már az első találkozásuk napján úgy viselkednek, mintha egy pár lennének (persze ennek is megvan a maga oka), és mivel időközben egyértelművé válik, hogy rendkívüli vonzalmat éreznek egymás iránt, a nap végén úgy döntenek, adnak egy esélyt a dolognak. Azonban itt jön a csavar: a tényleges kapcsolatuk legkorábban 5 év múlva kezdődhet el, és addig is 5000 kilométer távolságban lesznek egymástól, ráadásul évente kizárólag egyetlen napon találkoznak.

A szereplőket kifejezetten kedvelem ebben a regényben. A női karakterünk Fallon, aki színész édesapja nyomdokaiba lépne, ám két évvel ezelőtt egy baleset következtében súlyos égési sérüléseket szerzett, melyek a fél testét beborítják. A külsejének és derékba tört karrierjének következtében a lány önbizalma körülbelül a nullával egyenlő. Az álompasinkat pedig Bennek hívják, aki írói babérokra tör, a hobbija pedig Fallon önbecsülésének folyamatos helyreállítása.

Szerintem a könyv koncepciója és a két főbb karakter egyaránt különleges, azonban nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mindezzel Hoover ellensúlyozni szerette volna a többi, tipikusan romantikus regényes elemet. Ilyen például az "instant szerelem" - vagyis a vonzalom azonnali kialakulása Fallon és Ben között -, vagy éppen a direkt gyötrődés, amit a távolság vált ki. Merthogy amúgy már az első naptól fogva együtt lehetnének, de ők döntöttek úgy, hogy inkább szenvednek.

Mindezt egyébként nem én találom ki, le is van írva a könyvben, sőt, a szereplők poénkodnak is ezzel. Folyamatosan párhuzamot vonnak a saját történetük alakulása és a romantikus regények közé, összehasonlítgatják a csókjaikat könyvek lapjain lévőkkel, ráadásul egyfajta követendő mintaként tekintenek a gyötrődős kapcsolatokra. Ugyan ez olvasói szemmel nézve kifejezetten szórakoztató része a November 9.-nek, de azt jelzi számomra, hogy Hoover pontosan tisztában van azzal, mennyire sablonos szerelmi történetet fest le, és inkább elvicceli.

Amit viszont imádtam, az egyértelműen a könyv a könyvben-dolog. Ben írói tevékenysége kiteljesedik a regényben, ugyanis az, hogy megírja a Fallonnal való kapcsolatának történetét, az egyik kulcseleme a kötetnek. Szerencsére a végén ebbe lehetőségünk is van "beleolvasni".

Összességében - hiába tűnhet másképp a fentiek alapján - pozitív élmény volt számomra a November 9. Egy átlagos szerelmi történet különleges köntösbe csomagolva, ami ugyan bizonyos helyeken erőltetettnek tűnik, ám alapvetően mégis működik. A könyv a könyvben ötlet, valamint a hegek miatti önbizalomhiány és annak megoldása pedig szerintem hatalmas pluszt adnak a regényhez.

Végül a 4 csillag mellett döntöttem, amit szerintem nem kell tovább magyarázni. Jó élmény volt, nagyon hamar végezni lehet vele, és talán még újraolvasásra is esélyes, de nem egy különösen maradandó történet.

Kedvenc szereplő: Ben - bár a végén majdnem kiszerettem belőle, hihetetlen jó lépései és gondolatai voltak korábban

Elsősorban romantikus YA-NA regények rajongóinak/kedvelőinek, mivel számukra szerintem részben felüdülésnek számít az a pár különleges elem, amit Colleen Hoover beleszőtt.

Újabb könyv érkezik novemberben Colleen Hoovertől a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A tehetséges írónő  ezúttal is egy különleges szerelmi történetet álmodott meg, ráadásul nem mindennapi szerkezetben. Ha felcsigáztuk az érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a November 9. három példányának egyikéért. 

Colleen Hoover nevéhez kötődik a “The Bookworm Box” jótékonysági szervezet megalakítása.

(igaz vagy hamis?)