Sajnos nekem is, mint a legtöbbeknek, többségében negatív tapasztalataim vannak a magyar kortárs regényekkel. Amikor lehetőséget kaptunk a Marlenka elolvasására, épp emiatt gondolkodtam rajta sokat, hogy be merjem-e vállalni. Végül azért voltam ilyen bátor, mert folyamatosan felbukkant a neten, Facebookon és Instagramon, én pedig kíváncsi lettem, mit tud nekem mutatni, ha már ennyi bookstagrammert érdekel.

A történet főszereplője a címszereplő, az idős Marlenka (most gondolom, meglepődtetek), akit egész életében körülvettek a nárcisztikus személyiségek. Kihasználták őt, eltiporták és nem engedték kibontakozni, ő pedig mindezt tűrte, elfogadta, boldogtalanságra kárhoztatva magát. A problémák felnőtt gyermekeit sem kerülték el, ők ugyanis rejtélyes okoknál fogva furcsán viselkednek: Ferenc a fákon közlekedik, Pannit rémképek gyötrik ébren és álmában, Fülöp pedig E/3-ban beszél magáról. És mindennek valamilyen módon köze van a Marlenka anyjával történt 1944-es eseményekhez.

Bevallom, az elején egyáltalán nem tetszett ez a regény. Egy jó darabig ötletem sem volt, mit akar kihozni belőle a szerző, és már azon kezdtem el gondolkodni, hogyan fogom finoman megfogalmazni, hogy ez is egy újabb csalódás. És most jön a megkönnyebbült sóhaj: ez az állapot körülbelül a regény közepéig tartott, amikor is újra elolvastam a fülszöveget, és megvilágosodtam. Hirtelen minden furcsaság és minden addigi mozzanat értelmet nyert.

Hogy mi olyan jó ebben a regényben? Az, hogy rengeteg apróságból (ahogy valaki fogalmazott, mozaikdarabból) tevődik össze. Szól például a múlt elengedéséről, a démonainkkal való megküzdésről, az önmagunkért való kiállásról, a gyűlölködés és erőszak káros hatásairól és következményeiről, szeretetről, megbocsátásról, elfogadásról. És minden lépés, minden mozzanat összefügg az összes többivel.

A kedvenc részeim a dőlt betűs szövegek. Ezekben Marlenka édesanya szólal meg, akit zsidó származása miatt 1944-ben a nyilas mozgalom nem került el. Itt megtudjuk, mi történt vele, és mi történt Marlenkával 2 éves korában. Na meg ő az alapja a történet természetfeletti szálának, illetve a főszereplőnk egyik gyermeke furcsaságának.

Összességében amilyen nehezen indult be, annál ütősebb lett a végére. Tipikusan az a regény, amit az ember az első olvasás után legszívesebben újra elkezdene, hogy helyrerakjon magában minden részletet.

A kezdeti döcögősség miatt csak 4.5 csillag. Nagyon jó döntés volt végül, hogy esélyt adtam ennek a regénynek. Egészen biztosan nem most olvastam utoljára.

Anne Frank