Legutóbb ennek a könyvnek az ikertestvéréről áradoztam nektek, amely Frida Kahlot mutatta be, és amelyet annyira imádtam, hogy az elvárásom az Infografika sorozattal szemben még magasabbra ugrott, mint ahol eredetileg volt. Tudtam, hogy ez a kötet nem képes azt az élményt túlszárnyalni, hiszen a téma ebben az esetben egyáltalán nem áll hozzám közel, de szerencsére most sem kellett csalódnom.

A felépítése ugyanaz, mint a Kahlo esetében. 4 részből áll, amelyek Einstein Életét, Világát, Munkásságát és Örökségét mutatják be.

• Az Élete című szakaszban szó van többek között a családfájáról, az életének fontosabb szakaszairól, valamint arról, hogyan nézett ki a világ a születésének évében (a korrajzot már a Kahloban is zseniális ötletnek találtam). És ami a személyes kedvencem az egész könyvben: összehasonlítja Einstein agyát más élőlényekkel. Imádom.
• A Világában beszél Einstein barátairól, kapcsolatairól, kora tudósairól, valamint az atombombához való hozzájárulásáról.
• A Munkássága című rész kőkemény fizika: bemutatja például a kvantumelmélet alapjait, a speciális relativitáselméletet, illetve az általános relativitáselméletet.
• És végül az Örökségében a díjairól esik szó, valamint arról, mire használatosak ma Einstein felfedezései.

Őszintén bevallom, egészen eddig keveset tudtam Einstein életéről, munkáiról és a személyének jelentőségéről, azért is örültem nagyon, amikor lehetőséget kaptam a kötet elolvasására. A kevés oldalszám ellenére meglepően átfogóan járja körbe és mutatja be mindazt, amit a neves német tudósról tudni érdemes, így ezt a hiányosságot most maximálisan bepótoltam.

Ahogy a Kahlo-nál is emlegettem, az infografika célja nem elsősorban az informálás, hanem inkább a megértetés - és ez a technika kifejezetten illik ahhoz a csaknem egész fejezetnyi fizikához, ami megtalálható ebben a könyvben. Természetesen ez nem is meglepő, hiszen aki elkezd egy Einsteinről szóló könyvet olvasni, az nem remélheti, hogy megúszhatja a tudományos részeket, cserébe viszont az ábrák és a lényegre törő magyarázatok kifejezetten fogyaszthatóvá teszik a dolgot. Ha meg szeretném érteni a fizikát, biztosan ehhez a könyvhöz fordulnék. :)

Összességében élvezetes és rendkívül hasznos olvasmány volt. Nemcsak egy olyan könyvvel gazdagodtam, amelynek segítségével jobban megismertem az emberiség egyik legtöbbet emlegetett személyét, de érthető és emberbarát leírásokat olvastam bonyolult tudományos felfedezésekről.

Összességében a Kahlo tetszett jobban, de ahogy már említettem, ennek a könyvnek az egyetlen negatívuma, hogy a fizika olyan messze áll tőlem, mint fekete lyuktól a fehérség. Ami viszont óriási pluszt ad a dologhoz, az a minden fejezet elején található Einstein-illusztráció.

Mindenkinek, aki szereti tágítani az ismereteit a világról, és érez legalább minimális érdeklődést a tudományok iránt.

a Rafflecopter giveaway

11.21 Utószó

11.23 Never let me go

11.25 Hagyjatok! Olvasok!

11.27 Könyv és más

11.29 Readinspo

12.01 Csak olvass!

12.03 Spirit Bliss Sárga könyves út

Frida Kahlo festészetét alig ismertem a tavaly róla nyílt kiállítás megnézése előtt. Akkor és ott nem csak ezt a hiányosságomat korrigáltam az egyébként hihetetlenül részletes, minőségi és informatív tárlaton, de Kahlo személyisége is végérvényesen megvett magának.

Amikor tudomást szereztem arról, hogy a Bookline kiadó egy új sorozatot indít Infografika címmel, nagyon izgatott lettem. Pinteresten gyakran szembejönnek velem képek, amelyek ezzel a technikával dolgoznak fel bizonyos témákat, és egyszerűen fantasztikus dolognak tartom őket. Könyvformában ez még újdonság számomra, de az előzőek fényében természetesen örömmel jelentkeztem a kipróbálásukra - pláne, hogy rögtön olyan személyekkel indítottak, mint Frida Kahlo és Albert Einstein. Mondanom sem kell, magasra helyeztem a lécet.

A kötet egy nem egészen 100 oldalas, az átlagosnál picit kisebb méretű könyvecske. Az ember azt hinné, hogy ilyen rövid terjedelemben nem sok mindent lehet elmondani valakiről, ám ez tévedés - olyan dolgokat is megtudtam Frida Kahloról, amelyeket az a hatalmas kiállítás meg sem említett. És ami még jobb: a készítője nem az életrajzi adatokra helyezte a hangsúlyt (persze az is akad benne bőven), hanem Kahlo személyiségére, és annak megnyilvánulására a művészetében.

A könyv 4 részből áll: Élete, Világa, Munkássága és Öröksége.

• Az Élete címűben elsősorban Frida röpke 47 évének főbb szakaszait ismerjük meg, de kiemelten foglalkozik a családfájával, balesetével, illetve korrajz-szerűen bemutatja annak az évnek a történéseit, amelyben született (és ez szerintem egy fenomenális ötlet).
• A Világa című rész többek között az öltözködéséről, a barátaival vagy más művészekkel való kapcsolatairól, valamint a műtétjéről beszél.
• A Munkássága foglalkozik például a képein megjelenő szimbólumokkal, és hogy ezekkel mit szeretne kifejezni, illetve a színhasználatával.
• Az Örökségében pedig olyasmikről van szó, mint a festményeinek értéke.

Talán már ennyiből is egyértelmű számotokra, milyen fantasztikusan körbejárta a témát ez a könyv. A kevés szöveg és oldalszám ellenére rendkívül átfogóan mutatja be Frida Kahlot. Közelebb hozza a nehezen megérthető művészetét az emberekhez, hiszen az életrajza helyett a személyének jelentőségére fókuszál. Mindez pedig azért működik ennyire jól, mert az infografika technikának a célja nem elsősorban az informálás, hanem a megértetés (az ábrák segítségével).

Összességében bőven megugrotta azt a magas lécet, amit az elején támasztottam elé. Nagyon élveztem az olvasását és böngészését, és persze biztosan gyakran a kezembe fogom venni. Remélem, később a többi infografikás könyvet is lefordítják (angolul létezik már például Coco Chanelről, Vincent Van Goghról és Jane Austenről is).

Mi mást adhatnék rá, mint 5 csillagot? Nagy hatással volt rám ez a nem egészen 100 oldal - olyannyira, hogy most már Kahlonak nem csak a személyét csodálom, hanem a festészetét is, hiszen ennek a kötetnek köszönhetően a szimbólumrendszerét is kezdem megérteni.

Mindenkinek, aki szeret tájékozódni a világban, pláne egy-egy kiemelkedő személy életművének megismerésével. Na meg persze a művészetek kedvelőinek.

A Bookline Könyvek gondozásában érdekes és szemkápráztató sorozat indult útjára, melynek címe Info+Grafika. Az egyik első kötetből a híres festőművész, Frida Kahlo életét ismerhetjük meg rendhagyó formában. A kötet az életmű legfontosabb adataira és a főbb érdekességekre fókuszál, mindezt pedig könnyen emészthető és látványos módon, infografikákon keresztül tárja elénk. Tarts bloggereinkkel a nyolc állomáson keresztül, és nyerd meg a kiadó által felajánlott két példány egyikét!

Mostani játékunk során Frida Kahlo festményei állnak a középpontban. Minden állomáson találtok egy képet a híres festőnőtől, a feladatotok pedig, hogy a festmény címét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére.(Amennyiben több alternatív magyar cím is tartozik hozzá, természetesen bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

11.18 Spirit Bliss Sárga könyves út

11.20 Hagyjatok! Olvasok!

11.22 Könyv és más

11.24 Flora the Sweaterist

11.26 Readinspo

11.28 Csak olvass!

11.30 Never let me go

12.02 Utószó

Sajnos nekem is, mint a legtöbbeknek, többségében negatív tapasztalataim vannak a magyar kortárs regényekkel. Amikor lehetőséget kaptunk a Marlenka elolvasására, épp emiatt gondolkodtam rajta sokat, hogy be merjem-e vállalni. Végül azért voltam ilyen bátor, mert folyamatosan felbukkant a neten, Facebookon és Instagramon, én pedig kíváncsi lettem, mit tud nekem mutatni, ha már ennyi bookstagrammert érdekel.

A történet főszereplője a címszereplő, az idős Marlenka (most gondolom, meglepődtetek), akit egész életében körülvettek a nárcisztikus személyiségek. Kihasználták őt, eltiporták és nem engedték kibontakozni, ő pedig mindezt tűrte, elfogadta, boldogtalanságra kárhoztatva magát. A problémák felnőtt gyermekeit sem kerülték el, ők ugyanis rejtélyes okoknál fogva furcsán viselkednek: Ferenc a fákon közlekedik, Pannit rémképek gyötrik ébren és álmában, Fülöp pedig E/3-ban beszél magáról. És mindennek valamilyen módon köze van a Marlenka anyjával történt 1944-es eseményekhez.

Bevallom, az elején egyáltalán nem tetszett ez a regény. Egy jó darabig ötletem sem volt, mit akar kihozni belőle a szerző, és már azon kezdtem el gondolkodni, hogyan fogom finoman megfogalmazni, hogy ez is egy újabb csalódás. És most jön a megkönnyebbült sóhaj: ez az állapot körülbelül a regény közepéig tartott, amikor is újra elolvastam a fülszöveget, és megvilágosodtam. Hirtelen minden furcsaság és minden addigi mozzanat értelmet nyert.

Hogy mi olyan jó ebben a regényben? Az, hogy rengeteg apróságból (ahogy valaki fogalmazott, mozaikdarabból) tevődik össze. Szól például a múlt elengedéséről, a démonainkkal való megküzdésről, az önmagunkért való kiállásról, a gyűlölködés és erőszak káros hatásairól és következményeiről, szeretetről, megbocsátásról, elfogadásról. És minden lépés, minden mozzanat összefügg az összes többivel.

A kedvenc részeim a dőlt betűs szövegek. Ezekben Marlenka édesanya szólal meg, akit zsidó származása miatt 1944-ben a nyilas mozgalom nem került el. Itt megtudjuk, mi történt vele, és mi történt Marlenkával 2 éves korában. Na meg ő az alapja a történet természetfeletti szálának, illetve a főszereplőnk egyik gyermeke furcsaságának.

Összességében amilyen nehezen indult be, annál ütősebb lett a végére. Tipikusan az a regény, amit az ember az első olvasás után legszívesebben újra elkezdene, hogy helyrerakjon magában minden részletet.

A kezdeti döcögősség miatt csak 4.5 csillag. Nagyon jó döntés volt végül, hogy esélyt adtam ennek a regénynek. Egészen biztosan nem most olvastam utoljára.

Anne Frank

Ha van egy téma, amire mindenki azonnal ugrik, az egyértelműen az önbizalom, illetve annak folyamatos építése, fejlesztése. Még akkor is aktuális és érdekes lehet valaki számára az ilyen tematikájú tartalom, ha alapvetően az illető magabiztosnak számít, hiszen ez sosincs kész, és mindig lehet rajta dolgozni.

Én magam néhány évvel ezelőtt kifejezetten önbizalom-hiányosak számítottam (enyhén fogalmazva), ám szerencsére ez a dolog az utóbbi időben javulásnak indult. Ezt a barátomnak köszönhetem, ugyanis amióta megismertük egymást, ő folyamatosan táplálja belém a pozitív, megerősítő gondolatokat. De persze ettől függetlenül én sem utasítok vissza semmit, ami segíthet építeni a magabiztosságot.

Egyetlen problémám van ezzel a könyvvel: hogy nem nekünk szól. A fülszöveg elfelejti megemlíteni, hogy a célközönség a maximum 13-14 éves lányok, és közöttük is az éretlenebbek. És ha erre azt mondanád, hogy nem baj, próbáljuk meg, akkor jön az apró bökkenő: nemcsak a példák hoznak fel általános iskola felső tagozatos helyzeteket, hanem az olvasó konkrétan hülyének is van nézve néhol a megfogalmazások tekintetében.

Mindezzel nem a könyv értéke ellen szeretnék szólni. A szövegben már az első oldalakon le van szögezve, hogy mivel az önbizalom kiskamasz és kamasz korban fejleszthető a legjobban, ez a kötet nekik van ajánlva, így pedig - majdnem - teljesen oké, hogy a megfogalmazást is igyekeztek ennek megfelelően alakítani.

Mindent egybevetve szerintem a fent kiemelt korosztály számára kifejezetten hasznos lehet ez a könyv. Szuper gondolatok vannak benne igényes illusztrációkkal, az egyes témakörök rendkívül alaposan körbe lettek járva, ráadásul rengeteg személyes történetet gyűjtöttek össze inspiráció-motiváció céljából, ami erre a lehető legjobb technika (storytelling).

Végül a 3,5 csillag mellett döntöttem. Hangsúlyozom, ezzel nem a könyv értékét szeretném csökkenteni, csupán azt jelzem, hogy sajnos így 20 évesen a gyerekes megfogalmazás miatt sokkal kevésbé tudtam élvezni és találtam hasznosnak.

Nem sok könyvet olvastam még Colleen Hoovertől, de amit igen, az mind pozitív élmény volt. Egyik sem volt közülük különleges vagy kiemelkedő, de élveztem őket, és bármelyiket szívesen újraolvasnám. Mindezek ellenére CoHo számomra csak kedvelt író, a "kedvenc" kategóriába nem fog átkerülni. És ezen a November 9. sem változtat.

A története egészen különleges, de sajnos nehéz spoilerezés nélkül írni róla. A lényeg, hogy adott a két főszereplő, akik már az első találkozásuk napján úgy viselkednek, mintha egy pár lennének (persze ennek is megvan a maga oka), és mivel időközben egyértelművé válik, hogy rendkívüli vonzalmat éreznek egymás iránt, a nap végén úgy döntenek, adnak egy esélyt a dolognak. Azonban itt jön a csavar: a tényleges kapcsolatuk legkorábban 5 év múlva kezdődhet el, és addig is 5000 kilométer távolságban lesznek egymástól, ráadásul évente kizárólag egyetlen napon találkoznak.

A szereplőket kifejezetten kedvelem ebben a regényben. A női karakterünk Fallon, aki színész édesapja nyomdokaiba lépne, ám két évvel ezelőtt egy baleset következtében súlyos égési sérüléseket szerzett, melyek a fél testét beborítják. A külsejének és derékba tört karrierjének következtében a lány önbizalma körülbelül a nullával egyenlő. Az álompasinkat pedig Bennek hívják, aki írói babérokra tör, a hobbija pedig Fallon önbecsülésének folyamatos helyreállítása.

Szerintem a könyv koncepciója és a két főbb karakter egyaránt különleges, azonban nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mindezzel Hoover ellensúlyozni szerette volna a többi, tipikusan romantikus regényes elemet. Ilyen például az "instant szerelem" - vagyis a vonzalom azonnali kialakulása Fallon és Ben között -, vagy éppen a direkt gyötrődés, amit a távolság vált ki. Merthogy amúgy már az első naptól fogva együtt lehetnének, de ők döntöttek úgy, hogy inkább szenvednek.

Mindezt egyébként nem én találom ki, le is van írva a könyvben, sőt, a szereplők poénkodnak is ezzel. Folyamatosan párhuzamot vonnak a saját történetük alakulása és a romantikus regények közé, összehasonlítgatják a csókjaikat könyvek lapjain lévőkkel, ráadásul egyfajta követendő mintaként tekintenek a gyötrődős kapcsolatokra. Ugyan ez olvasói szemmel nézve kifejezetten szórakoztató része a November 9.-nek, de azt jelzi számomra, hogy Hoover pontosan tisztában van azzal, mennyire sablonos szerelmi történetet fest le, és inkább elvicceli.

Amit viszont imádtam, az egyértelműen a könyv a könyvben-dolog. Ben írói tevékenysége kiteljesedik a regényben, ugyanis az, hogy megírja a Fallonnal való kapcsolatának történetét, az egyik kulcseleme a kötetnek. Szerencsére a végén ebbe lehetőségünk is van "beleolvasni".

Összességében - hiába tűnhet másképp a fentiek alapján - pozitív élmény volt számomra a November 9. Egy átlagos szerelmi történet különleges köntösbe csomagolva, ami ugyan bizonyos helyeken erőltetettnek tűnik, ám alapvetően mégis működik. A könyv a könyvben ötlet, valamint a hegek miatti önbizalomhiány és annak megoldása pedig szerintem hatalmas pluszt adnak a regényhez.

Végül a 4 csillag mellett döntöttem, amit szerintem nem kell tovább magyarázni. Jó élmény volt, nagyon hamar végezni lehet vele, és talán még újraolvasásra is esélyes, de nem egy különösen maradandó történet.

Kedvenc szereplő: Ben - bár a végén majdnem kiszerettem belőle, hihetetlen jó lépései és gondolatai voltak korábban

Elsősorban romantikus YA-NA regények rajongóinak/kedvelőinek, mivel számukra szerintem részben felüdülésnek számít az a pár különleges elem, amit Colleen Hoover beleszőtt.

Újabb könyv érkezik novemberben Colleen Hoovertől a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A tehetséges írónő  ezúttal is egy különleges szerelmi történetet álmodott meg, ráadásul nem mindennapi szerkezetben. Ha felcsigáztuk az érdeklődéseteket, tartsatok velünk, és játsszatok a November 9. három példányának egyikéért. 

Colleen Hoover nevéhez kötődik a “The Bookworm Box” jótékonysági szervezet megalakítása.

(igaz vagy hamis?)

Amikor könyvet értékelek, szeretem azoknak a körülményeknek a leírásával kezdeni, amelyek hozzájárultak az elolvasásához. A New York lányai esetében ezt különösen fontosnak érzem, ugyanis amilyen véletlenül szereztem tudomást a létezéséről, annyira kivételes élményt okozott végül számomra. Kezdetben sem a borító, sem a fülszöveg nem győzött meg, ám Elizabeth Gilbert nevét jól megjegyeztem az Ízek, imák, szerelmek sikere miatt, így végül az író személye és a tény, hogy egy ember hiányzik a turné elindulásához, elég indoknak bizonyult ahhoz, hogy egyefene alapon nekivágjak. És mennyivel kevesebb lennék most, ha nem tettem volna meg!

A regény tulajdonképpen egy fiktív memoár, amely egy amerikai kisvárosból származó, a válság ellenére is jó anyagi háttérrel rendelkező nő életét meséli el onnantól kezdve, hogy 1940 nyarán, 20 évesen New Yorkba költözik. A történet a felnőtté válására fókuszál, amelyet átsző a szexualitás és a szabadosság, a szerelem, a színház és a varrás, valamint egy újabb háború. Az évek során a kezdetben végtelenül felelőtlen Vivianből olyan nő válik, aki gondolkodásmódjában évtizedekkel megelőzi a korát, és igazi girlbossként néz szembe a nagy betűs Élettel.

Már maga a koncepció is rendkívül különleges, a szöveg ugyanis valójában egy hosszúra nyúlt levél, amelyet Vivian idős korában ír meg, visszaemlékezve az életére. A címzettről eleinte annyit tudunk, hogy a főhősünknek valamiféle köze van az apjához, ez az apró információ pedig rögtön pikáns dologra enged következtetni, ezért muszáj azonnal tovább olvasni. A titokzatosság miatt a levéljelleg eleinte kissé erőltetettnek tűnik, hiszen nem értjük, miért beszéli el Vivian ennyire részletesen és hosszan az életét egy részben idegen embernek, ám amikor a kapcsolat közöttük tisztázódik (szinte a kötet legvégén), minden a helyére kerül.

A szereplők egyszerűen zseniálisak. Olyan részletességgel vannak kidolgozva, hogy még élő emberként is komplexnek számítanának, ráadásul a legkevésbé sem idealizáltak; rengeteget hibáznak. Ez persze a legjobban a főhősünkre igaz, akinek jellemfejlődése tökéletesen nyomon követhető a történetben: a felelőtlen, meggondolatlan csitriből a szemünk láttára válik érett, független nő, aki még a legnagyobb hibák után is vállalja a felelősséget, és tanul belőlük.

A New York lányaiban a legelejétől kezdve is az tetszett a legjobban, hogy mennyire szókimondó és őszinte. Már maga a szexualitás is részben tabutémának számít, ám Viviannek egészen különleges - mondhatni radikális - a hozzáállása a dologhoz. Olyannyira, hogy az sokak szemében rögtön elítélendőnek tűnik, ám itt ez a felfogás csupán arra próbálja ösztönözni az olvasót, hogy minden körülmények között vállalja fel önmagát, és semmi esetre se szégyellje azt, ami örömet okoz számára. Ennél az üzenetnél kevés fontosabb létezik.

Összességében - ha ez eddig nem lett volna egyértelmű - a New York lányai óriási hatással volt rám. Egy teljesen másik világba és korba repített, miközben egy percig sem vált kevésbé érdekessé vagy izgalmassá a történet. Végig azt kívántam, bárcsak sokkal több fejezet lenne benne, hiszen a végtelenségig képes lettem volna olvasni. A legjobban pedig azt sajnálom, hogy soha többé nem lehet első élmény számomra - hiszen sokszor újraolvasós, ez nem is kérdés.

Egyértelműen 5 csillag. Sőt, rögtön repült is az éves és az abszolút kedvenc könyveim listájára, Elizabeth Gilbert többi könyve pedig (élén természetesen az Ízek, imák, szerelmekkel) a karácsonyi kívánságlistámra. Remélem, a többi regényét is ennyire fantasztikusan fogalmazta meg és építette fel...

11.11. A Szofisztikált Macska

11.13. Readinspo

11.15. Olvasónapló

A fülszövegét nézve semmi extra nincs ebben a könyvben, mégis számos oka van annak, amiért el szerettem volna olvasni. Már a csodaszép borító mellett sem lehet elmenni szó nélkül (kivételesen igényes munka, még az angol verzióknál is jobban tetszik, ami elég ritka), de az, hogy a központi helyszíne egy könyvesbolt, kifejezetten meggyőző. Ráadásul még nem olvastam olyan regényt, ami Ausztráliában játszódott volna, így ezt is el kellett kezdeni. Ám a csúcs egyértelműen a címe, ami szerintem elképesztően ütősre sikerült, de ennek a miértjét később fejtem ki bővebben.

A történet két főszereplője gyerekkori barátai egymásnak. A kapcsolatuk néhány évvel ezelőtt teljesen megromlott - ennek oka, hogy Rachel hosszú ideje szerelmes Henrybe, viszont amikor ezt bevallotta neki levélben, nem kapott rá választ. Hamarosan azonban a lány visszaköltözik a városba, így kénytelen szembenézni egykori legjobb barátjával, majd az őt felemésztő gyásszal is.

A fő cselekményszálban tehát tényleg nincs semmi különleges. A sztori, habár több vonalon halad, egyáltalán nem bonyolult, és még a végét is könnyen ki lehet találni már a fülszövegből, így meglepetéseket sem igazán tartogat. Ám az írónőnek mindezek ellenére is sikerült valahogyan olyan elemeket beleszőnie a történetbe, hogy azoktól mégsem érezzük egyszerűnek, átlagosnak ezt a regényt, és a végén többek leszünk általa.

Magukról a cselekményszálakról érdemes még egy-két szót ejteni, ugyanis egytől egyig fontos témákat érintenek. A fő vonal (Henry és Rachel kapcsolata) a megbocsátás kérdése köré épül, ami nem könnyű, ha nincs kommunikáció a felek között. Ezt jelentősen megnehezíti Rachel gyásza a testvére elvesztése miatt - ez természetesen a továbblépésről szól, hiszen az ő élete nem szűnt meg Caléval együtt. Henry részéről is van akadálya a dolognak, ő ugyanis ragaszkodik egy reménytelen kapcsolathoz - neki az a feladata, hogy meglássa, kik azok az emberek az életében, akikre valóban számíthat, és nem csak kihasználják.

Henry húga, George (szerencsétlen névválasztás) is visz egy kis bonyodalmat a sztoriba, ő ugyanis annyira zárkózott, hogy mindenkit eltaszít maga mellől. Az ő karaktere azért fontos, mert megmutatja, hogy egyrészt ez miért történik (fél a csalódástól), másrészt pedig azt, hogy egy ilyen egyéniséget is lehet szeretni, mint amilyen ő, tehát érdemes kitűnni a tömegből. Olyan szereplő, akivel könnyen azonosul az, aki érezte már kitaszítva magát, és szerintem ez nem kevés emberre igaz.

Ami a legnagyobb pluszt adja a történethez, az egyértelműen az antikvárium. Hihetetlen atmoszférát teremt az egész regénynek, hiszen olyan hely, ahol bármelyik olvasni szerető ember szívesen bekuckózna (szinte már egy mini könyvtár). Az irodalom teljes egészében átszövi a kötetet, az oldalak tele vannak különböző szerzők neveivel, műveivel, idézetekkel, utalásokkal. Mégis, a könyvesbolt nagy dilemmát okoz a történetben, főleg Henry számára, ugyanis el kell döntenie, a szenvedélyét választja egy bizonytalan jövővel, vagy az anyagi biztonságot és a továbbtanulást. Ez a probléma egyszerre veti fel a felnőtté válás, valamint a helyes döntés kérdését, ami szerintem zseniális húzás volt az írónő részéről.

Mindezeket azért (is) írtam le, mert fontosak a cím megértéséhez. Több teóriát is olvastam ezzel kapcsolatban (valaki szerint például a kék a tengert jelöli, ami amúgy nem butaság), de én inkább utánanéztem a szimbolikájának. Eszerint a cikk szerint a kék az önkifejezés és a szóbeli kommunikáció (szavak!) színe, de pozitív értelemben használják a tudás, bölcsesség és gyógyítás jelölőjének is, negatív értelemben pedig a megbocsátás hiányát, ridegséget jelenti. Mint sötétkék (az eredeti, angol cím szerint), a korlátozásra és keménységre utal. Nem tudom, az írónő tényleg mindezek tudatában választotta-e a címet - viszont tény, hogy rengeteg jelentése a kék színnek tényleg megtalálható a történetben -, de a rejtélyes címekben épp az a buli, hogy mindenki maga dönti el, mit lát bele.

Összességében tehát nagyon élveztem a Szavak kékben olvasását. Tipikusan az a regény, amelyre elég egy délután, hiszen csak úgy repül az idő észrevétlenül a sorokkal együtt. Beszippantott, elvarázsolt a hangulata, és később jóleső érzés volt elgondolkozni a mélyebb jelentésein. Na meg persze rájöttem arra is, hogy több Ausztráliában játszódó könyvet kellene olvasnom - akkor nem rökönyödnék meg annyira, miért januárban van nyár.

Sajnos a fent kiemelt pozitívumok ellenére is csak 4.5 csillagot adhatok neki. Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a regényből, mint amennyi végül sikerült, így maradt némi hiányérzetem. De egyértelműen jó élmény volt, így kevesebbet sem érdemel.

“Jó reggelt, könyvjelzők! Jó reggelt, könyvek! Jó reggelt, könyvesbolt!”

(szerző + könyvcím)