Marjane Satrapi: Persepolis || Blogturné Klub

by - december 11, 2019


Fülszöveg

Mardzsi ​tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű „világi iskolákat”, majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre.

Ám a beilleszkedés nem egyszerű – az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nehéz megbirkózni, és a fiúk, illetve a zavaros ideológiájú haverok csak még inkább megbonyolítják a helyzetet. Egy szerelmi csalódás és néhány hónapnyi csövezés után Mardzsi úgy dönt, visszatér Iránba, de már a szülőhazájában sem érzi otthon magát – míg Európába túl „iráni” volt, Iránban már túlságosan „európainak” számít…

Megrázóan őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet a vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám forradalomról, a félelemben és gyászban eltöltött évekről, és két világ – az iráni és nyugati gondolkodás – kibékíthetetlennek tűnő ellentéteiről.

Kiadó: Libri
Év: 2019
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Persepolis
Eredeti megjelenés: 2007
Fordította: Rády Krisztina
Műfaj: képregény

Témák: #képregény #kultúra #vallás #arab #iszlám #girboss #erősnő

Linkek: moly | goodreads | megrendelés |


Szerintem

Amikor létrehoztam a blogot, az egyik fogadalmam az volt, hogy igyekszem minél változatosabb témában, műfajban és stílusban olvasni, ezáltal felfedezni olyan írásokat is, amelyeket alapvetően nem biztos, hogy kézbe vettem volna. Számomra a képregény pontosan ilyen terep. Mivel Magyarországon nem váltak népszerűvé, mindig is szerettem volna megérteni, hogy az Egyesült Államokban miért őrül meg értük mindenki, így amikor lehetőség adódott a Persepolis elolvasására, nem gondolkodtam túl sokat a válaszomon.

Önéletrajzi ihletésű mű lévén a főszereplőnk a fiatal Marjane Satrapi. Ő abban a korban nő fel Iránban, amikor az iszlám fundamentalizmus eszméi még nem érték el a politikát: a nők kendő nélkül járhattak az utcán, az amerikai filmeket és zenéket nem a feketepiacon szerezték be, szabadon utazhattak a világban és egyebek. 1979-ben azonban a nyugatbarát kormány megbukott, és helyette új, teokratikus (vagyis vallási alapú) politikai rendszer épült ki, fokozatosan bevezetve a szigorúbbnál szigorúbb rendelkezéseket. Marjane modern neveltetése miatt nehezen birkózik meg a helyzettel, így szülei jobbnak látják, ha a középiskolát Ausztriában végzi el.

A fülszöveg egyetlen mondattal fogott meg: "míg Európába túl „iráni” volt, Iránban már túlságosan „európainak” számít". Ez tökéletesen magába foglalja a kötet talán legfőbb vonalát, az identitáskeresést - és ez azért annyira ütős, mert mindenkit érint. Az egész tinédzserkorunk arról szól, hogy rájöjjünk, kik vagyunk, milyenek vagyunk, és keressük a helyünket a világban. A Persepolis abban más, hogy ezt az utat lényegesen más keretbe helyezi: míg egy európai ember számára az identitás a lelki béke, addig a közel-keletieknek az élete is múlhat rajta.

Rengeteg tényező szerepet játszott abban, hogy ez a könyv ennyire megfogjon, ám a legfontosabb talán az a mód, ahogyan Satrapi a körülményekről beszél. Mivel számára születésétől fogva természetes volt az, hogy tömegesen gyilkolják a lakosságot és zárják börtönbe az embereket a legapróbb bűncselekményekért, hogy korlátozzák a szabadságát és hogy folyamatos félelemben éljen az Irakkal való háború miatt, a kötetben mindezt a szörnyűséget teljesen naturalista módon írja le. Ez olyannyira abszurd, hogy egy európai ember ezek után egyből elkezdi átértékelni, mi fontos számára valójában az életben.

Összességében a Persepolis az évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt, és ennek megfelelően természetesen az abszolút kedvenc könyveim között is helyet kapott. Sejtettem, hogy tetszeni fog, már csak azért is, mert nyitott vagyok az idegen kultúrák felé - főleg, hogy a közel-keleti népekről az utóbbi időben itthon túlságosan torz képet fest le a média -, ám a vártnál jóval nagyobb hatást gyakorolt rám. Kár, hogy nem tudom szavakkal kifejezni, mennyi mindent tett hozzám.

Értékelés


Mi más, mint 5 csillag?! Kívül-belül gyönyörű ez a kötet, mindenféle értelemben (igen, minden egyes oldal olyan fekete, ahogy a lent mellékelt ábra mutatja, egyszerűen imádom!).


Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki nyitott más népek kultúrájának, gondolkodásmódjának megismerése iránt.



Az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kultikus képregénye, a Persepolis, idén októberben végre újra, teljes kiadásban jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában. Az iráni forradalom borzalmaiból menekülő Marjane Satrapi képregényes önelbeszélését ezúttal a Blogturné Klub négy bloggere mutatja be nektek és ha velünk tartotok, akkor megnyerhetitek a kötet egy példányát is!

Nyereményjáték

A képregények világa nem csak a szuperhősöké. Számos szerzőt ihlettek már meg a valós, hús-vér emberek, azok élete vagy épp szenvedéseik... épp ahogy Marjane esetében is. Ezúttal minden állomáson egy önéletrajzi ihletésű alkotás borítójából láthattok egy részletet, a feladatotok pedig nem más, mint a képek alapján kitalálni, hogy melyik képregényről van szó, majd ennek szerzőjét és címét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

12. 07. - Csak olvass!
12. 09. - Könyv és más
12. 11. - Readinspo

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Metaforaszennyezésre! ♥

Talán ez is tetszhet még

4 megjegyzés

  1. Drága,

    most épp azt az időszakot éljük, így a vizsgaidőszakunk, egyetemista létünk elején, hogy kellenek ezek a könnyednek látszó, ám mély olvasmányok. Egy képregény tökéletes kikapcsolódást jelent, mégis ez - ahogyan azt le is írtad - elgondolkodtat és megismertet egy másféle kultúrával, mint amilyenben mi magunk élünk. Fontos a nyitottság az életben, és ez a képregény ezek alapján pont ezt hirdeti.
    Nagyon tetszik, ahogyan az identitáskeresés pontján összekapcsoltad a történetet magát a tinédzserkor, egyetemi időszak egyik létkérdésével, ezzel közel húztad hozzánk ezt a történetet.

    Örülök, hogy ennyire tetszett, millió puszi:
    Barbi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy átjött az, amit mondani szerettem volna a könyvről, és remélem, meggyőztelek arról, hogy érdemes egy próbát tenni vele. :)

      Törlés
  2. Szerintem nagyon távol áll tőlem ez a történet és a képregény formátum is, valahogy mégis nagyon érdekel.Bár az biztos, hogy nem most a vizsga időszakban fogok nekiállni, de biztos, hogy felkerül a kívánságlistámra, ha másért nem is, akkor azért, hogy valami olyat olvashassak ami biztosan a komfort zónámon kívül áll.
    Viszont ami miatt valószínűleg nagy kedvencem lesz, az az, hogy most én sem nagyon találom a helyem, a nagyvárosi lány és a vidéki kislány között, legalább annyira nem érezném magam egyedül, ha valami hasonló helyzetről tudnék olvasni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez esetben tényleg aktuális téma lenne számodra. :)
      Csak biztatni tudlak, ez az egyik legjobb, legmeghatározóbb történet, amit valaha olvastam. Ráadásul minden szava igaz.

      Törlés