Sarah Dessennel először általános iskolás koromban találkoztam, amikor az egyik osztálytársam hatására elolvastam a Figyelj rám! című könyvét. Ez a kötet annyira megfogott, hogy azóta is - tehát kábé 7 éve - fix tagja a kedvenceim listájának, ami higgyétek el, nálam nagyon nagy szó.

Magáról az írónőről mindenekelőtt annyit érdemes tudni, hogy regényei témájának általában tabukat választ (ilyen például a családon belüli erőszak, a felelőtlen szülők, anorexia). A középpontban egy nehéz sorsú főszereplő áll, aki a történet során megküzd minden démonával és problémájával, hogy a végén helyrehozhassa az életét, és új fejezetet nyithasson benne, tele célokkal és reményekkel. Ebben azonban a mellékszereplőknek is komoly szerepük van, akik között nem mellesleg szintén akadnak segítségre szorulók, így a főhős nem csak a tőlük kapott, hanem a nekik adott támogatásból is építkezik.

A Kulcsra zárt szív esetében is ugyanez a séma figyelhető meg. A fő karakterünk Ruby, aki nem éppen a legjobb körülmények között élt a lecsúszott, alkoholista édesanyjával. Egy nap azonban a nő eltűnik, a gyámügy pedig felfigyel a kiskorúként egyedül hagyott Rubyra, aki így a nővéréhez kerül. A kapcsolatuk korántsem felhőtlen, Cora ugyanis néhány évvel ezelőtt teljesen kilépett az életéből, ez idő alatt pedig megteremtette magának mindazt, ami a húgának sohasem adatott meg: fényűző otthont, karriert, biztos párkapcsolatot és családot. Rubynak el kell döntenie, kinek a példáját követi a középiskola elvégzése után - az anyjáét vagy a nővéréét -, illetve azt, hogy lerombolja-e az évek alatt felépített falait egy fiú kedvéért.

Hiába számít a Kulcsra zárt szív romantikus regénynek, a hangsúly nem a szerelmen, hanem a családon van. Ruby, akinek sosem volt része szeretetben és törődésben bántalmazó anyja részéről, először tapasztalja meg ezeknek a szavaknak a jelentését a nővérénél, az ünnepek (hálaadás és karácsony) valódi hangulatával és örömével egyetemben. Mindezek - plusz egy iskolai feladat - hatására a lány lassan újraértelmezi magában a család fogalmának jelentését, hogy továbbléphessen a múltján, és elfogadhassa a sokkal pozitívabb jövőt, amit kínálnak neki.

Talán éppen ez az, ami a legjobban tetszett a regényben: megfogta ezt a mindenkit megérintő szót, előtérbe tette, szétboncolta, majd újra összerakta egy sajátos kontextusban, más megvilágításba helyezve. Mindeközben az olvasó nem csak a főszereplő saját elmélkedését követi végig, de fejben összerakja a saját verzióját a fogalomról, amit aztán összevethet az eredménnyel.

Sarah Dessen regényeit a jól megformált, de tipikus (legalábbis elsőre annak tűnő) karakterek jellemzik. Ebben a regényben a szigorú, komoly és sikeres nővér, az ő lelkes és néha kissé gyerekes férje, illetve a hiper jóképű, jószívű, népszerű szomszéd srác jelenik meg. Mindez azonban megbocsátandó, hiszen a szereplők így is hitelesnek, élőnek hatnak, főleg, hogy idővel kiderül, egyikük sem tökéletes, és nem csak hibákkal, de meglepő tulajdonságokkal is rendelkeznek.

Nincs is kevesebb mondanivalója a Kulcsra zárt szívnek, mint az, hogy bármilyen nehéz helyzetből ki lehet törni, csak némi akarat és mások segítségének az elfogadása szükséges hozzá. Illetve, hogy néha érdemes átgondolni a bizonyos fogalmakról alkotott meghatározásainkat, hogy helyet teremtsünk valami egészen újnak és jónak.

Összességében tehát ismét egy nagyszerű regényt olvashattam a kedvenc íróim egyikétől, Sarah Dessentől. Tökéletesen beleillik az eddigi történeteinek sorába, követve a jól megszokott stílust és történetvezetést, de mégis új értéket alkotva. Erős mondanivalóval rendelkezik, gondolkodásra késztet, a nehéz témát pedig olyan egyszerű megfogalmazásban festi le, ami bárki számára emészthetővé és könnyen érthetővé teszi a dolgot. A cselekmény lassú lefolyású és nyugodt, de egy percre sem válik unalmassá, végig fenntartja az érdeklődést, és mélyen megérint.

Egyértelműen 5 csillag, ez nem is kérdés, nincs is mit ragozni rajta. Viszont ide elrejtek egy enyhe utalás a kiadónak: rengeteg könyve van még Sarah Dessennek, amit nem fordítottak le magyarra. :)

Kedvenc szereplő: Nate - miért van az, hogy minden könyvben a fiúkarakterek a kedvenceim? És az, hogy a megtört, szenvedő szerelmes pasik ennyire elvarázsolnak?