Őszintén szólva nagyon nem erre számítottam. Felelőtlen és hirtelen döntés volt a részemről, hogy jelentkeztem az elolvasására. A műfaj számomra teljesen ismeretlen terep, félő volt, hogy nem fog tetszeni, mert nem áll hozzám közel a természet, esetleg túl tudományos lesz számomra a szöveg megfogalmazása, ráadásul a szerzőről, David Attenborough-ról is csupán annyit tudtam eddig, hogy ő narrálja az Our Planet című sorozatot a Netflixen. Viszont szorongatott a határidő, így a sok aggodalom után kénytelen voltam rászánni magam az olvasására - és fogalmatok sincs, mennyire megkönnyebbültem, amikor néhány oldal után ráeszméltem, hogy ez eszméletlenül jó.

A kötet 3 különböző szakaszból áll, melyek mindegyike David Attenborough egy-egy projektjét emeli ki és meséli el részletesen, az indulástól a lezárásig, egyfajta memoár-szerűen. Az első részben Új-Guinea esőerdeit és az Új-Hebridák szigeteit látogatja meg, a másodikban Madagaszkár különleges flóráját és faunáját fedezi fel, a harmadikban pedig Ausztráliát barangolja be. Útjai azonban nem céltalanok: operatőr kísérője segítségével felvételeket készít az élővilágról és az őslakosokról, megfigyeli a szokásaikat, szertartásaikat, és igyekszik minél több információt kideríteni ezekről a helyiektől, illetve állatokat gyűjt a londoni állatkert számára.

Mint ahogy említettem fent, sajnos én egyáltalán nem vagyok természetközeli ember. Abszolút nem érzem magam komfortosan, ha hosszabb szabadtéri programon - túrázáson, sátrazáson - kell részt vennem, éppen ezért hihetetlenül lenyűgöz, amit ez az ember véghez vitt az utazásai során. Az adott időjárásra fittyet hányva, esőben, ködben, sárban indult feltérképezetlen területekre a vad dzsungelben, sokszor akár hetekre, miközben a ládáit felfogadott bennszülöttek cipelték, és a bokáját piócák rágták. És most kizárólag az új-guineai kalandjának egy részletét festettem le.

Imádom, amilyen nyitottsággal Attenborough a bennszülött kultúrákat kezelte. Nem csak a munkája volt - őszinte érdeklődéssel és kíváncsisággal közeledett a különböző törzsek életmódja, életszemlélete felé. Kereste a legfurcsább, legkülönlegesebb hagyományokat, és igyekezett minél több emberrel beszélgetni róluk, hogy a lehető legteljesebb képet alkothassa meg ezek eredetéről, lefolyásáról és céljáról. Fantasztikusan - és persze eredményesen - körbejárta a témákat, átfogó beszámolót adva róluk, teljes mértékben érthetően.

Bár Attenborough-nak és kísérőinek főbb célja általában az adott térségben fellelhető különlegesebb állatok lefilmezése, illetve befogása volt, úgy éreztem, inkább a bennszülött kultúrák kerültek előtérbe. Ez számomra egyáltalán nem jelentett gondot - sőt, igazából érdekesebbnek és izgalmasabbnak is találtam a törzsek gondolkodásmódjáról szóló fejtegetéseket -, ám így is rengeteg különböző fajt ismerhetünk meg a kötetből. Engem közülük leginkább a paradicsommadár nyűgözött le, akiket több fejezeten keresztül hajszol Attenborough-ék csapata a vad dzsungelben.

Összességében elképesztően élveztem az olvasását. Ha csak egy könyvet szabadna kiemelnem az eddigi olvasmányaim közül, amely a legtöbbet hozzátett a gondolkodásomhoz, az egyértelműen ez lenne. Innentől kezdve, ha véletlenül a kezembe akad egy másik kötet a szerzőtől, egészen biztosan lecsapok rá.

Teljesen egyértelmű. De nem ám csak a tartalma miatt - az írásstílusa is hihetetlenül sokat hozzátett a kötet élvezhetőségéhez. Olyan élethűen vannak megfogalmazva a leírások, mintha maga az olvasó is ott, helyben átélné ugyanezeket a fantasztikus utazásokat.