Nem vagyok görcsösen szezonális olvasó, de a könyveimet inkább igazítom az adott évszakhoz vagy időszakhoz, mint például a hangulatomhoz. Karácsonykor ez az egész különösen erősen él bennem - ilyenkor mindig igyekszem időt szánni az ünnepi témájú regényeknek is a várólistacsökkentős kihívásbeli lemaradásom miatti maratoni olvasásban. Pontosan ezért is csaptam le a lehetőségre, amikor megláttam a "karácsony" szót a Libri kiadó egyik új megjelenésének a címében.

A történet főszereplője Polly, egy kis angliai falu egyetlen pékje, aki az év minden napján szorgalmasa, lelkesen, és - ami a legfontosabb - szeretetteljesen látja el a lakosokat friss és kiváló minőségű pékáruval. Mostanra elért mindent, amit szeretett volna: van egy fantasztikus vőlegénye, akivel teljesen odáig vannak egymásért, hangulatos, ám kevésbé komfortos lakása egy világítótoronyban, és munkája, amit imád csinálni. Egyetlen dologra van már csak szüksége, ám úgy tűnik, a pihenés még karácsonykor is túl nagy kívánság.

Eleinte nem tudtam, hogy a Karácsony a Piciny Csodák Pékségében egy sorozat tagja, így amikor kiderült számomra, hogy egy trilógia harmadik részéről van szó, kissé tartottam tőle, hogy nem fogom érteni a történetet. Szerencsére többen is megnyugtattak azzal, hogy önálló kötetként is megállja a helyét, szóval nem rohantam megszerezni az előző két epizódot. Így utólag csak megerősíteni tudom ezt az információt: ugyan sok utalás van a korábbi eseményekre (ez elkerülhetetlen), ám ezek szerencsére meg vannak magyarázva, emiatt pedig minden tökéletesen érthetővé válik, és nem származott belőle hátrányom, hogy nem ismerem az előző könyvek tartalmát.

Ami érdekes volt, hogy a történet középpontjában nem teljesen a főszereplő áll, hanem a legjobb barátnője és az ő problémája. Ez az egyébként kifejezetten szappanoperás stílusú bonyodalom irányította az egész regényt, minden más cselekményszál, mintha csak mellékesek lettek volna, e köré épül. Szerintem az egyszülős családot és az apa-lánya kapcsolatot firtató konfliktus lehetett volna hangsúlyosabb, ugyanis amellett, hogy jóval eredetibb ötlet, mélyebb, tanulságosabb, és rengeteg olvasó tud vele azonosulni - mint ahogyan én is.

Sajnos több olyan eleme is van ennek a regénynek, ami számomra teljesen abszurdnak tűnik. Az egyik ilyen az, hogy Polly és Huckle tökéletes, "couplegoals" kapcsolata egy jelentéktelen konfliktus miatt kerül veszélybe, amely ráadásul nem is róluk, hanem a barátaikról szól. Ugyan a háttérben húzódnak komolyabb problémák is - munka-magánélet egyensúlya, házasság és gyerekvállalás kérdése -, de a kapcsolatuk egyértelműen szoros és biztos alapokon áll, ezért az, hogy ilyen hirtelen elkezdjenek kételkedni egymásban, szerintem irreális.

A másik dolog az, hogy Polly egyszerűen képtelen nemet mondani, a munkát választja a pihenés és a párkapcsolata helyett, és úgy érzem, ez a regényben nem tanulságként, hanem erényként van elkönyvelve. Ha rávetítem a helyzetet a két nap múlva esedékes ZH-m tananyagára (tök hasznos dolgokat tanulunk ám kommédián), Polly a behódoló ember mintapéldánya: nem veszi figyelembe a saját szükségleteit, nem tudja kifejezni az érdekeit és akaratát, kerüli a konfliktust, ráadásul engedi másoknak, hogy kihasználják. A helyes viselkedés ezzel szemben az asszertív magatartás lenne, vagyis mindennek az ellentettje.

Összességében sajnos számomra a Karácsony a Piciny Csodák Pékségében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fent kiemelt, nekem kevésbé tetsző elemek mellett engem egyáltalán nem segített ünnepi hangulatba hozni, sőt, a sok konfliktus és abszurdum kissé le is lombozott.

Szerettem volna megkedvelni a történetet, de a fentiek alapján nem tudok 3 csillagnál jobb értékelést adni rá. Valószínűleg ezek után az előző részeket nem fogom bepótolni, bár összességében a vélemények jobbnak tűnnek róluk.

Kedvenc szereplő: Huckle - bárcsak több ilyen nagyszerű pasi lenne a világon! Csak kevésbé fura névvel...