Már nem emlékszem tisztán, mi volt az az ok, amely miatt el szerettem volna olvasni Emma Törzs első történetét. Az biztos, hogy a figyelmemet a cím és az élfestés keltette fel, a borítóba beleszerettem, de igazán csak a témája döntötte el a dolgot. Hogy varázskönyvekről szóló fantasy? Ugye nem gondoltátok, hogy én ezt ki fogom hagyni? Szerencsére a Libri Kiadó jóvoltából ez a tragédia nem következett be.

A Kalotay család nemzedékek óta őriz mágiával bíró könyveket annak érdekében, hogy a bennük lakozó tudás ne kerülhessen rossz kezekbe. A család két lányára, Estherre és Joannára azonban túl hamar szakad rá a feladat (és az ezzel járó veszélyek) terhe. Az idősebbik, Esther 18 éves kora óta járja a világot, minden évben másik országba utazva annak érdekében, hogy édesanyja gyilkosai ne találhassanak rá. Joannát viszont családi otthonukhoz láncolja a kötelesség, hogy őrizze a mágikus könyveket, ráadásul apjuk halála óta ezt egymagában teszi. Sorsuk pedig óhatatlanul is összefonódik egy harmadik fiataléval, Nicholassal, eggyel azon kevés személyek közül, akik új könyveket képesek alkotni.

A Vér, tinta, nővér, írnok legerősebb eleme számomra egyértelműen a könyvek mágiája. Bár sajnos nem lelhető fel sok adat a magyar származású amerikai szerzőről, Emma Törzsről, de van egy olyan gyanúm, hogy a könyvek iránti erős szerelme felelős a témaválasztásért is. Gyakran beszélünk mi, olvasást szerető emberek átvitt értelemben arról, mennyi varázslat rejlik a könyvekben – de a Vér, tinta, nővér, írnok ez szó szerint veszi. Felruházza őket olyan mágikus atmoszférával, melyet egyébként mi is köréjük képzelünk, és amelyre titkon szerintem sokan vágyunk is, hogy valóság legyen. Bár a könyvek efféle mágikus képessége nem egyedi a popkultúrában, de így is lenyűgöző és könnyen megérinti a célközönséget.

A történet tulajdonképpen három szálon fut. A két nővérnek és Nicholasnak nincs kapcsolata egymással, de egy váratlan történés elindítja azt az eseményláncolatot, mely során a sorsuk összefonódik – ez pedig a Kalotay-nővérek édesapjának halála. Abe-t az egyik vérszomjas könyve öli meg, épp az, amelyet már évek óta tanulmányozott. Még Joanna, aki Abe nyomába lép a könyvek őrzését illetően, sem talál magyarázatot a történtekre. De van egy másik rejtély is, amely a fiatal nőt foglalkoztatja: a mágikus könyvek keletkezésének módja és miértje. Itt jön képbe Nicholas személye, aki birtokolja azt a képességet, amely elengedhetetlen a könyvek létrehozásához. Esther pedig, aki 18 éves kora óta otthontalanul tengődik a világban, talál egy helyet, ahol szeretne megállapodni – csakhogy a biztonsága érdekében hozott szabályok felrúgásának súlyos következményei vannak. Lényegében ezek a regény katalizátorai, melyek meghatározzák a cselekményt.

Azt már kevésbé értékeltem, hogy szó szerint meg kellett küzdenem a haladásért. Az eleje rendkívül vontatott lett annak érdekében, hogy minél lassabban épüljön fel a történet, illetve minél nagyobb feszültséget keltsen. Sajnos ez csak azt eredményezte az esetemben, hogy napokig félretettem és nem szívesen nyúltam hozzá újból. Jó néhány fejezetnek el kellett telnie ahhoz, hogy olyan eseményt találjak, amely miatt érdemes volt gyakrabban is kézbe vennem a könyvet. Ez a vontatottság azonban túlságosan rányomta a bélyegét az élményre ahhoz, hogy teljesen el tudjam felejteni.

Összességében a Vér, tinta, nővér, írnok nem a következő könnyed, hétvégi olvasmányod. Jellemző rá minden, ami egy fantasyra általában (elrepít a valóságból és lebilincselő), de olvasni nem könnyű. Ha azonban sikerül belerázódni, egy szépen megírt, igényes, érdekfeszítő történet lesz a jutalmad. Nem ez lenne a legelső regény, amit a műfajban, vagy akár hasonló témában javasolnék másnak, de ha te is szerelmes vagy a könyvekbe, és imádsz róluk olvasni, rossz választás nem lehet.

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 408
Eredeti cím: Ink Blood Sister Scribe (2023)
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Műfaj: (urban) fantasy

Varázslatos ​regény hűségről, árulásról és a mágia feletti hatalom megszerzéséről.

A Kalotay család generációk óta őrzi könyvritkaságokból álló gyűjteményét. Olyan köteteket, amelyek képessé teszik az embert arra, hogy falakon hatoljon át, tükrökön keresztül üzenjen, vagy virágba borítsa a szobát – varázskönyveket, amelyeket a két nővér, Joanna és Esther gyerekkorától fogva csodálattal tisztel, és amelyeknek a megvédésére a családi hagyomány kötelezi őket.

Egyesek ugyanis szemet vetettek a különleges régiségekre, és semmitől sem riadnak vissza, hogy megszerezzék őket. Így aztán Esthernek tizennyolc éves korában el kell hagynia a családját, és minden évben más országba kell költöznie. Csak így kerülheti el azt a végzetet, ami az anyjának jutott, akit vérfagyasztó kegyetlenséggel meggyilkoltak. Joanna pedig bezárkózik a szülői házba, ahol a mágikus könyvek tanulmányozásának szenteli életét.

Amikor azonban az apjuk egy varázskönyv lapozgatása közben hirtelen meghal, Joanna rájön, hogy össze kell fognia évek óta nem látott nővérével, hogy megmentsék a családi örökséget – és az életüket. Azt azonban nem sejtik, hogy a könyvtár mélyén halálos titok várja őket…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ismerjétek meg a Kalotay testvéreket, akinek a családja generációk óta őrzi könyvritkaságokból álló gyűjteményét. Apjuk halála után a nővéreknek össze kell fogniuk, de vajon mi vár Joannára és Estherre?

Kövess minket ezen az izgalmas blogturnén, és ne feledd, a Libri kiadónak hála a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a Vér, tinta, nővér, írnok című regényt!

Nyereményjáték

Játékunk ezúttal egy IGAZ VAGY HAMIS játék. Minden állomáson találtok egy állítást, és a ti feladatotok, hogy eldöntsétek igaz vagy hamis! Jó nyomozást!

(Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)

Emma Törzs írónő rák csillagjegyű. IGAZ VAGY HAMIS?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

02.05. Könyv és más 

02.07. Readinspo

02.09. Dreamworld

02.11. Hagyjatok! Olvasok!

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Arnold Schwarzenegger határozottan megkerülhetetlen alakja a szórakoztatóiparnak. Bár én már bőven nem az a generáció vagyok, aki valós időben követte volna a filmes karrierje csúcsát, de a tévénézős délutánok bőven pótolták ezt a hiányosságot. Nincs olyan érzékem a filmekhez, hogy megítélhessem valakiről, jó színész-e vagy sem, de bizonyos történeteit (pl. Ovizsaru, Junior) azért kifejezetten kedveltem annak idején. Az életéről, karrierjéről sokat nem tudtam, de annyit azért igen, hogy osztrák származású bevándorlóként rendkívüli sikereket ért el – ráadásul több területen is. És bár nem kifejezetten érdekelt az életútja, arra nagyon kíváncsi lettem, milyen életvezetési tanácsokkal tud szolgálni ebben a kötetben.

Tehát igen: Arnold Schwarzenegger Tedd magad hasznossá című könyve nem kizárólag önéletrajzi iromány. Sőt, ami azt illeti, az önéletrajzi szerepe, üzenete jelentősen háttérbe szorul az eredeti koncepció oltárán. A könyvben a testépítői, színészi és politikai karrierjében is jelentős eredményeket elérő Schwarzenegger lényegében a sikerének titkát osztja meg velünk. A hét fejezetében azt a hét alapgondolatot fejti ki számunkra részletesebben, melyek mentén ő az egész korábbi, és az egész további életét szervezi és szervezte. A Tedd magad hasznossá tehát inkább önsegítő könyv.

Mivel tényleg, szó szerint semmit sem tudtam Schwarzenegger életfelfogásáról és személyiségéről, ezért mindenféle pozitív vagy negatív előítélet nélkül vágtam bele az olvasásba. Van egy olyan érzésem, hogy az olvasók egy bizonyos része már csak azért is szigorúbban értékeli a könyvet, mert nem feltételezik, hogy egy korábbi testépítő és akciófilmsztár értékes életvezetési tanácsokkal szolgálhat. Pedig azt kell mondanom, hogy de. Arnold Schwarzenegger, mint személyiség az olvasást követően sem billent ki számomra a semleges zónából, de mélységesen egyetértek a gondolatai jelentős többségével.

A könyv tartalmából talán leginkább az a gondolat ragadott meg engem, amely szerint vizualizálni kell a céljainkat – ha ugyanis nem látjuk kristálytisztán, hova szeretnénk kerülni, beleeshetünk abba a hibába, hogy megalkuszunk egy kompromisszumos megoldással. Amennyiben pontosan látjuk magunk előtt a jövőképünket, a csábító, de valójában mellékvágánynak bizonyuló lehetőségek nem téríthetnek le minket az útról. Az érvei nem maradnak bizonyítás nélkül a levegőben: több olyan történetet is felhoz mind a saját, mind a környezete életéből, melyek valamilyen formában alátámasztják a világlátását.

Az ilyen jellegű (vagyis komoly sikereket elért sztárok által írt) könyveknél elkerülhetetlen, hogy a szerző a szokásosnál talán nagyobb mértékben vonja be a személyes élményeit érvei megerősítéseként. Emiatt rengeteg szó esik a testépítő karrierjéről, de még annál is több a színészetről, valamint a Kalifornia állam kormányzójaként betöltött pozíciójáról. Az a benyomásom volt, hogy talán ez utóbbi a leghangsúlyosabb, de lehetséges, hogy csupán azért látom így, mert ezek a részek voltak számomra a legunalmasabbak. Mindenesetre megértem, hogy sokat emlegette politikai pályafutását, hiszen egyrészt időben ez volt a legközelebb, másrészt a kormányzósága végét bukásként könyvelte el a nagyközönség. Teljes mértékben elfogadom, ha úgy érezte, magyarázkodnia kell, valamint kiemelnie a forradalmi, sikeres döntéseit és lépéseit ebből az időszakból.

Kifejezetten tetszett azonban, hogy a rengeteg, szubjektív élményen alapuló érvelés mellett olykor tudományos magyarázatokkal is előállt, konkrét kutatásokra hivatkozva. Ezt éppen a kellő mértékben, teljesen fogyasztható módon tette, ugyanakkor rendkívül sokat hozzáad ez a könyv hitelességéhez.

Összességében a Tedd magad hasznossá határozottan a jobbfajta életvezetési könyvek közé tartozik, amelyeket valaha olvastam. Nem tudom, hogy Schwarzenegger ösztönösen jó író vagy nagyszerű szerkesztőt fogott ki, esetleg egészen más áll a háttérben, mindenesetre a könyv mind tartalmában, mind struktúrájában remek. Schwarzenegger kivételes élettörténettel bír, amelyet nagyon örülök, hogy megosztott velünk, hiszen egyértelmű, hogy van mit tanulnunk tőle. Én a fent kiemelt gondolatot mindenképp magammal viszem belőle és a magamévá teszem, de könnyen lehet, hogy egy újraolvasás alkalmával egészen más ragadja meg a figyelmemet. Azoknak ajánlom, akik szeretnek hírességek élettörténetéből csemegézni és okulni.

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 236
Eredeti cím: Be Useful (2023)
Fordította: Babits Péter
Műfaj: önéletrajz, memoár, önfejlesztő

A világ legboldogabb és legsikeresebb emberei minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy elkerüljék a rossz döntéseket, amik összezavarják a dolgaikat, és eltávolítják őket a céljaiktól… Az egyetlen különbség köztük és köztünk, köztem és közted, bármely tetszőleges két ember között a jövőképünk tisztasága, a megvalósításához szükséges terv erőssége és a képesség annak elfogadására, hogy csak és kizárólag rajtunk múlik, lesz-e ebből a jövőképből valóság.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Arnold Schwarzenegger egy igazi motivációs könyvet írt meg, amelyben bemutatja azokat az elveket, amelyeket élete során követett, s amelyek segítségével tudott sportolói, filmes és politikai karriert kiépíteni. A kötetet a Libri Kiadó jelentette meg és ha  bloggereinkkel tartatok, s játszatok a turné során meg is nyerhettek belőle egy példányt.

Nyereményjáték

A mostani játékban Arnold Schwarzenegger filmeket kell felismerni, minden állomáson találtok egy képet és annak a filmnek a címét kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába, amelyből az adott jelenet származik.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

01.08. Olvasónapló

01.10. Readinspo

01.12. Könyv és más

01.14. Szembetűnő

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

A könyvekről való olvasást receptre írnám fel minden vérbeli könyvmoly számára. Régóta szempont nálam, hogy amikor csak tehetem, lecsapjak a hasonló regényekre, és ilyenkor ne a várólistám legvégére helyezzem őket. Ez érvényes abban az esetben is, ha az adott találmányom esetleg távol áll az alapvető preferenciáimtól, akár a műfaját, akár a stílusát tekintve. A remény könyvtára úgy-ahogy ilyen eset. Alapvetően kerülöm az ennyire cukormázas, idealista regényeket (rendben, azt elismerem, hogy karácsony közeledtével jól esik egy-egy ilyet is elolvasni). És hiába játszódik a II. világháború idején, A remény könyvtára számomra tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába.

1944-ben járunk, Londonban, ahol a fiatal özvegyasszony, Clara Button könyvtárat üzemeltet a föld alatt. A háború elején hatalmas óvóhellyé alakították Bethnal Green befejezetlen metróállomását, ahol a tábori ágyak végtelennek tűnő sora mellett elfért némi kultúra is. A kis könyvtárra pedig hatalmas szüksége van a háborúba belefáradt londoni lakosságnak. Clara Button mindennapjai sem egyhangúak: egy személyben látja el a könyvtáros, a lelkisegély-szolgálat és a pszichológus szerepét olvasóközönsége számára, esténként pedig még mesét is olvas az alagútban élő gyerekeknek. Teszi mindezt amellett, hogy a mai napig nem volt képes megküzdeni férje halálával, aki Dunkerque-nél esett el. A remény könyvtára egyszerre szól arról, milyen harcokat kellett megvívnia azoknak, akik otthon maradtak a háború során, és arról, hogyan tették elviselhetőbbé a könyvek ezeknek az embereknek az életét.

Maga a történet egy felvezető fejezettel kezdődik, amely nem a világháború alatt, hanem COVID-19 járvány során játszódik. Ebben, mint később kiderül, az egyik mellékszereplőnk beszélget a lányaival, már öregasszonyként, épp azon a metróállomáson, ahol valaha a könyvtár állt. Én csupán akkor jöttem rá, ki ez a szereplő, amikor az utolsó, levezető fejezetben visszatérünk hozzá – és bevallom, nagyon tetszett ez a fajta átvezetés. Persze visszalapozhattam volna az elejére, amikor már megismertem minden szereplőt, hogy felderítsem a kilétét, de a regény egy utolsó utáni meglepetése az, amikor azonosítod az idős hölgyet azzal a kislánnyal, aki a háború alatt volt. De a két, jelenben játszódó jelenetnek egy másik szempontból is fontos jelentősége van. A szerzőnk a COVID-19 járványt párhuzamba állítja a háborúval, abban az értelemben, hogy az emberek mindkét időszakot kénytelenek voltak az otthonukba húzódva tölteni (pontosabban míg a pandémia során az egész napot, addig a háborúban inkább az elsötétítést). A szórakozási lehetőségek helyett pedig, amelyeket el kellett felejteniük, sokan a könyveket választották – 1944-ben és 2020-ban is.

A remény könyvtára az olvasás és a könyvek ünnepléséről szól – de nem színtisztán. Sőt, igazából az lenne a hiba, ha nem kapna benne elég szerepet a háború, ha már ez alatt játszódik. Ehelyett meglepően tökéletesen egyensúlyoz a könyvek világa, a főszereplő céljai, a mellékszereplők és a háború borzalmai között. A könyvekkel egyidőben pedig méltatja azokat, akik nap mint nap vigyáznak rájuk, és foglalkoznak azokkal az emberekkel, akik betérnek értük: vagyis a könyvtárosokat. A szerző a regényben és az utószóban is kihangsúlyozza, hogy úgy gondolja, ezek az emberek igencsak alul vannak fizetve és becsülve, hiszen egyszerre látnak el könyvtárosi és szociális feladatokat mások lelkének ápolásával. A regényben jól megfigyelhető, hogy a szerző a Clara által üzemeltetett könyvtárat olyan menedékhelynek alkotta meg, ahol segítségre lelnek az elveszett lelkek. Természetesen konkrét címek is említve vannak a szövegben, melyek között egyaránt felfedezhetünk ifjúsági könyveket (a főszereplőnk alapvetően gyermekkönyvtáros), valamint felnőtteknek szóló regényeket is.

A központi szereplők (Clara, Billy és Ruby) rendkívül szerethető karakterek, akiknek szívesen szurkol az ember. A lelkük minden csücske jó, és az olvasónak minden vágya, hogy a történet végére azt lássa, rendeződik az életük és beteljesül az összes kívánságuk. Nekem azonban különösen tetszett az is, hogy Thompson nem hanyagolta el a mellékszereplőket. Az átlagosnál talán több ilyen karakterünk is van, a legtöbben pedig jól azonosítható céllal rendelkezik, melyeket ugyancsak meg kell oldani valahogy a regény végére. A könyv hosszához képest úgy gondolom, a szerző mindent megtett azért, hogy érdekes, egyedi háttértörténettel rendelkező karaktereket tárjon elénk, és én ebből a szempontból maximálisan meg is vagyok elégedve.

Különösen tetszett az is, hogy a történet már a II. világháború végéhez közeledve, nagyrészt 1944-ben játszódik. A cselekmény egy több hónapos időszakot ölel fel, illetve (még ezelőtt) van benne egy teljes évnyi ugrás is. Ezalatt a néhány hónap alatt több olyan részletét is megtapasztaljuk a háborúnak, amely még egy ennyire lélekgyógyító és kedves regényben is okoz az olvasó számára kellemetlen perceket. A háború szörnyűségei, gyomorforgatóan igazságtalan pillanatai a kellő tisztelettel, kendőzetlenül vannak prezentálva a regényben, de ezeket a szerző hamar kompenzálja számunkra a könyvtár nyugalmával. Kifejezetten tetszett továbbá az, hogy a történet kicsit tovább nyúlik a háborún, ezért bepillantást nyerünk az utána való rendrakásba, regenerálódásba is.

Mindössze két apró szépséghibáját fedeztem fel a regénynek. Az egyik, hogy Kate Thompson nem igazán alkalmaz leírásokat. A szöveget nagyrészt cselekmények és párbeszédek teszik ki, a körülírások pedig teljesen el vannak hanyagolva. Ez igazán azért szúrhatta ki ennyire a szememet, mert előtte olyan regényt olvastam, amelyről épp az ellenkezőjét lehet állítani (Elif Shafak: 10 perc 38 másodperc). A másik aprócska negatívuma pedig, hogy a vége igencsak tündérmese-szerűen alakul. A gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig mindent megkap, amit szeretne. Csupán egy morally grey karaktert lehetne kiemelni a mellékszereplők közül, de ebben a regényben aki gonosz, az a velejéig gonosz és fordítva.

Összességében A remény könyvtára olyan történet, amely rávilágít, miért is titulálják gyakran a könyveket és az olvasást menedéknek. Rettentően jól prezentálja, miért van szükség még a legszélsőségesebb helyzetekben is a művészetekre és a kultúrára, és hogy miért kell ezeket fenntartani akkor is, amikor még a létszükséglet is nehezen biztosított. Ugyan a könyv tele van megterhelő háborús történetekkel, és tartalmaz egy-két gyomorforgatóan borzalmas jelenetet is, mégis képes megőrizni a kedves, idillikus hangulatát. Hiába szól a háborúról, összességében mégis jó érzésekkel tölt el az olvasása. Nem azt hangsúlyozza, mennyire nehéz volt elviselni a háború 5-6 évét, hanem hogy mi tette könnyebbé. Rendkívül örülök neki, hogy keresztezte az utamat ez a regény, hiszen csupa jó érzésekkel csuktam be minden egyes alkalommal, és biztos vagyok benne, hogy néhány évente újra fogom olvasni.

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 480
Eredeti cím: The Little Wartime Library (2023)
Fordította: Palásthy Ágnes
Műfaj: regény

London, 1944

A II. világháború idején a befejezetlen Bethnal Green metróállomás csaknem ötezer embernek nyújt menedéket: a légiriadók elől a város lakói az alagutakba menekülnek, és az ott kialakított bunkerekben húzzák meg magukat. Az állomás azonban sokkal több egyszerű óvóhelynél: színháznak, kávézónak, orvosi rendelőnek, óvodának és egy könyvtárnak is helyet ad.

A könyvtár szíve és lelke a fiatal özvegyasszony, Clara Button, akinek a férje Dunkerque-nél esett el. Clara és barátnője, Ruby arra teszik fel az életüket, hogy minden rászorulónak segítsenek. Mindent elkövetnek, hogy az otthonaikból evakuáltak, a több műszakban dolgozó munkások vagy éppen a bántalmazott nők vigaszra és reményre találjanak a föld alatti könyvtárban. Ám ahogy egyre inkább elhúzódik a háború, és egyre inkább próbára teszik őket a körülmények, nehéz erősnek maradniuk, és lehet, hogy épp a hozzájuk legközelebb állókat nem tudják majd megmenteni…

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Kate Thompson regényében egy kis óvóhelyen működő könyvtár kerül a középpontba és az azt kezelő könyvtárosok. Londonban a háború idején igencsak fontos szerepet kaptak a könyvek és az olvasás, s a Libri Kiadó által megjelenített kötet bár fikció de rengeteg történelmi tényen alapul. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kis háborús könyvtár mindennapjaival, s ha velünk tartotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott könyvet is.

Nyereményjáték

Mivel a regényben minden fejezetet egy könyvtárakról szóló idézettel indítanak, a játékunkban is ilyeneket találtok. Megfejtésként az idézet szerzőjét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“A könyvtár egy nagy labirintus, jele a világ labirintusának. Bemégy, és nem tudod, kijutsz-e belőle valaha.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

10.09. Olvasónapló

10.11. Readinspo

10.13. Csak olvass!

10.15. Könyv és más

10.17. Szembetűnő

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Biztosra veszem, hogy nincs olyan ember a világon, aki időről időre ne költene pénzt felesleges dolgokra. És ez nem csupán légből kapott feltételezés. Ismerek olyan embert, aki rettentően közel áll ahhoz, hogy a tudatos vásárlók mintapéldányának nevezhesse magát, de időről időre még ő is elcsábul az eBay, Pepco vagy Shein nevetségesen olcsó kínálatát nézve, hogy aztán azok a vackok használat nélkül landoljanak valamelyik fiók mélyén. Nem viccelek tehát, ha azt mondom, a mai, kapitalista világrendben földöntúli teljesítmény, ha valaki tényleg képes megállni a haszontalan dolgokra való költekezést.

Cait Flanders pedig úgy hirdeti magát, mint akinek mégis sikerült. Igaz, rettenetesen mélyről indult. Irtózatosan komoly mértékű (a lakása teljes bútorzatát is érintő) impulzusvásárlások, vagyis több milliónyi forintnak megfelelő dollár két-három hét alatt történő elköltése, és így a hitelkártyakeretének teljes kimerítése kellett ahhoz, hogy a húszas éveiben járó nő eldöntse, ez nem mehet így tovább. Drasztikus szabályrendszert alkotott magának, amelyben pontosan rögzíti, melyek azok a termékek, amelyeket bármikor megvásárolhat, és melyek azok, amelyeket többé nem, vagy csak bizonyos esetekben. Az eredményéről pedig A kevesebb több című könyvében számol be nekünk.

Annak idején, az egy éves kihívás kezdetekor Flanders a blogján dokumentálta előrehaladását. Ezt a formát valamelyest a könyvben is meghagyta, bár csupán a fejezetelválasztásban tesz szolgáltatot. Maga a tartalom elég csapongó, már ami az időbeli linearitást és a témákat érinti.

Flanders ugyanis úgy gondolta, a könyv jelentőségének érzékeltetéséhez az élettörténetét is megosztja velünk – vagyis annak azt a részét, amely közvetlenül vagy közvetve hozzájárult a vásárlási mániájához, és így a spórolási törekvéseihez is. Ezzel önmagában nem is lenne probléma – sőt, én kifejezetten szeretem a szerzőket is megismerni, amikor életmódkönyvet olvasok. Csakhogy a könyv ezen aspektusa jelentősen eltereli a figyelmet az eredeti témáról, vagyis a vásárlási korlátozásról.

A fejezetekben olvashatunk Flanders alkoholfüggőségéről, boltkóros incidenseiről, párkapcsolatairól, családjáról, karrierútjáról, gyerekkori traumáiról. Lényegében ezek a történetek, amelyek csak közvetetten kapcsolódnak a spórolási módszeréhez, adják a könyv tartalmának 80-90%-át, amelyet rendkívül problémásnak tartok. Őszintén szólva teljesen hidegen hagyott Flanders története, még annak ellenére is, hogy vannak benne ténylegesen döbbenetes események. A többségét azonban mégis egy huszonéves, rendkívül elkényeztetett, a problémáit saját magának generáló fiatal nő csapongásának éreztem. A könyv szempontjából ténylegesen releváns szakaszok elfértek volna 50 oldalban is, ehelyett az történt, hogy mindössze 10-20 oldalra redukálták azt a tartalmat, amely miatt az iromány elolvasása mellett döntöttem.

Összességében A kevesebb több memoárnak elmegy – igazán őszinte és megindító gondolatokat tartalmaz Cait Flanders nehézségeiről, alkoholt érintő függőségéről, mozaikcsaládja felé érzett mély szeretetéről, és így tovább. Csakhogy a cím rendkívül félrevezető, hiszen azt ígéri nekünk, egy komplett értékrendet kapunk, amely a pénzünk elköltésének tudatosabb módjaira fókuszál. Sajnos viszont ebből a szempontból rendkívül erős hiányérzetem maradt.

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 232
Eredeti cím: The Year of Less (2018)
Fordította: Bakonyi Berta
Műfaj: ismeretterjesztő, memoár

A ​húszas évei végén Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott, amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy

EGY TELJES ÉVIG NEM VÁSÁROL SEMMIT.

Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a „megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött, mi a legfontosabb az életében.

Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy

MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Bizonyára a legtöbben időről időre, vagy akár rendszeresen is költünk pénzt olyan fogyasztási cikkekre, amelyek – jobban belegondolva – teljesen feleslegesek. Cait Flanders néhány éve a hitelkerete brutális kimerítése után ismerte fel, hogy drasztikusan változtatni kell az életmódján. A nő kihívásba kezdett, melynek keretében egy éven keresztül nem vásárolt semmit a létszükségleti cikkeken kívül. A kihívás eredményét A kevesebb több című könyvében osztja meg velünk, mely magyarul a Libri Kiadó gondozásában jelent meg.

Nyereményjáték

Játékunkban az a feladatotok, hogy sorba rakjátok a betűket, hogy olyan kifejezéseket alkossanak, amelyek kapcsolódnak Cait Flanders értékrendjéhez is.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

aeeorstwz

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

08.26. Readinspo

08.28. Könyv és más

08.30. Hagyjatok! Olvasok!

08.31. Olvasónapló

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Jay Shetty sikeres podcastkészítő, életvezetési tanácsadó és influenszer, aki üzenetét az Indiában, zen szerzetesként eltöltött éveiben megtanultakra alapozza. A mondanivalója és személyisége teljesen levett a lábamról, amikor a Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes című könyvét olvastam, ezért rettenetesen vártam már A szerelem 8 szabálya megjelenését. Igaz, egyúttal némi félelemmel is kezdtem bele, hiszen tartottam tőle, milyen hatással lesz arra, ahogyan a jelenlegi kapcsolatomra nézek, de felesleges volt.

A szerelem 8 szabálya arra az alapgondolatra épül, hogy gyerekként, illetve felnőtté válásunk során nem mindenki tanulja meg, hogyan kell jól szeretni egymást – ami sajnos a társadalmunk jelenlegi állapotában teljesen természetes, de tudatos munkával tehetünk ellene. Shetty nyolc alapelvet fektet le, amelyek végigkísérik a kapcsolat fázisait az egyedülléttől kezdve, a kapcsolat fenntartásán át egészen a szakításig. Meglepő lehet szakításról olvasni egy párkapcsolati tanácsokról szóló könyvben, de valójában az egészséges szerelmi életünkhöz az is hozzátartozik, hogy tudjuk, mikor jön el az a pont, amikor ki kell lépni a kapcsolatból.

A könyv különlegességéhez az is sokat hozzátesz, hogy Shetty a Bhagavad-gíta, vagyis a hinduizmus egyik szent könyvének tanításai alapján fogalmazta meg az itt olvasható alapelveket. Shetty ugyanis évekig élt Indiában, egy kolostorban, amely életmódot csak egészségügyi problémái miatt adott fel. A hátrányból előnyt kovácsolva úgy döntött, spirituális felismeréseit átülteti a nyugati társadalom hétköznapi életébe, és a zen tanításokat hangoztatva próbál minket terelni egy tudatosabb, békésebb életmód felé. A szerelem 8 szabályának olvasásához nem előfeltétel, hogy ismerd a szerző előző könyvét, a Gondolkodj úgy, mint egy szerzetest, de ha többet szeretnél megtudni arról, milyen alapelveket vall Shetty, szívből javaslom.

A szerelem 8 szabályát nem azzal a prekoncepcióval érdemes elkezdeni, hogy megmondja, mitől lesz jó egy kapcsolat és mi teszi azt toxikussá, rosszul működővé. A párkapcsolatok ennél jóval bonyolultabbak, nem lehet rájuk húzni egy sémát vagy egy női magazinos tesztet, amin ha legalább 7 pontot elértél, akkor megnyugodhatsz. Shetty nyolc alapelve inkább egy iránymutatás, amelyet ha megfogadsz, bizonyos emberekkel jobban működhetsz együtt – de csak azokkal, akik valóban hozzád valóak. Ezen alapelvek közül jelenleg kettő ragadott meg igazán. Az egyik az egyedüllét értékelése, vagyis, hogy találd meg önmagad az egyedül töltött időben, vagy a szingliségben. Ne fél emberként tekints magadra párkapcsolat nélkül, hanem vedd észre, hogy önmagadban is értékes vagy. A másik alapelv pedig, hogy még párkapcsolatban is a hivatásod legyen az első. Találd meg azt, ami iránt szenvedélyes vagy, amivel akár fizetetlenül is foglalkoznál. Ha a kapcsolatban mindkét fél rendelkezik ilyennel, az segít megszüntetni az egymástól való kóros függőséget, ami hosszútávon a együttlét rovására megy.

A könyv lényege Shetty okfejtése, valamint a rengeteg anekdota, amelyet a szerző a kliensei történeteiből merített. A tanultak hatékony alkalmazásához azonban rengeteg gyakorlati feladatot kapunk, amelyeket elvégezhetünk mindössze egy papír és toll segítségével. A személyes kedvenceim ezek közül a fejezetek végén található szerelmes levelek és meditációk.

Maga a szöveg könnyedén és gyorsan olvasható, ám annyira tartalmas, hogy érdemes lehet néha megállni olvasás közben, és megfontolni az elhangzottakat. A könyvben egyszerre érdekesek a párkapcsolati tanácsok és a mögöttük meghúzódó spirituális gondolat, így ha erre is nyitott vagy, javaslom, hogy az átlagosnál tovább nyújtsd az olvasását.

Összességében A szerelem 8 szabálya tele van értékes tanácsokkal, de valójában mégsem múlta felül számomra a szerző előző könyvét. Képes volt újdonságot mondani a Gondolkodj úgy, mint egy szerzeteshez képest, főleg, hogy azóta az ő élete is érezhetően megváltozott, és a szerzetesi éveiről ezúttal kevesebbet beszélt. Rengeteg érdekes gondolat van ebben a könyvben, amelyeken érdemes gondolkodni, és bizonyos idő elteltével akár újra elővenni, hátha az adott élethelyzetben más tanácsa kúszik be a fejünkbe az első olvasáshoz képest. Érdemes továbbá oldaljelölő cetlikkel nekiesni, hogy az izgalmasabb részeket néha újra átfuthassuk

Értékelés

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 372
Eredeti cím: 8 Rules of Love (2023)
Fordította: Bujdosó István
Műfaj: önsegítő

Az élet egyik legfontosabb része a szerelem. Mégse tanít meg bennünket senki arra, hogyan is kellene jól csinálni. Gyakran úgy vágunk bele a kapcsolatainkba, hogy a romantikus filmeken és az innen-onnan felcsípett mintákon túl nemigen tudunk mire támaszkodni.

A nagy sikerű Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes szerzője, Jay Shetty új könyvével ezt az űrt tölti be, és az ősi, védikus bölcsességet a modern tudással ötvözve nyújt útmutatót a szerelem minden szakaszához.

Nem megfoghatatlan, éteri fogalomként, nem is kliségyűjteményként mutatja be, hanem konkrét, megvalósítható lépéseket sorakoztat fel. Tanácsait követve kifejleszthetjük azokat a készségeket, amelyekkel képesek leszünk teljesebben megélni és gondosabban ápolni a szerelmet. Megosztja velünk a meglátásait arról, hogyan határozhatjuk meg magát a szeretetet, hogyan nyerhetünk vagy veszíthetünk együtt, és miképpen ne törjünk össze egy szakításban. A teljes párkapcsolati ciklust végigjárja, az első randevúktól az összeköltözésen át a lezárásig és az újrakezdésig, miközben segít elkerülni a hamis ígéretek vagy elérhetetlen vágyak csapdáját.

Jay Shetty nyolc szabályának alkalmazásával mindannyian megtanulhatjuk minden eddiginél jobban szeretni önmagunkat és a párunkat, az életünk pedig a megszokottnál boldogabbá és teljesebbé válhat.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Az utóbbi hónapokban elég erős motiválatlanság gyötör. Bár, jobban belegondolva, nem falnám évek óta a motivációs könyveket, ha nem keresnék bennük valamit. Valami módszert vagy gondolatot, amely kizökkent ebből az állapotból, és amellyel újra legalább olyan elhivatottsággal menetelek majd a céljaim felé, mint régen. Kutatásom legújabb eszköze pedig a Libri újdonsága, a Te magad vagy a hegy című könyv volt Brianna Wiest tollából.

A könyv címe lényegében egy metafora, melyben a hegyet az előtted tornyosuló akadályokkal azonosítja a szerző. A metaforában a hegy áll közted és a célod között, a feladatod pedig, hogy a legjobb tudásod szerint “legyőzd a hegyet”. A módszer rajtad múlik: megmászod, kikerülöd vagy felrobbantod; a legjobb belátásod szerint kell tenned. Előfordul azonban – sőt, valójában az esetek többségében így történik –, hogy amint meglátod a hegyet, eluralkodik rajtad a pánik, és inkább lemondasz a célodról, mintsem megpróbálkozz legyőzni a hegyet.

És itt jön a lényeg. Brianna Wiest rámutat arra, hogy a probléma valójában nem a hegyben rejlik. A hegy, vagyis az akadály a célod irányában egy természetes dolog, amely nem azért keletkezik, hogy kicsesszen veled, hanem csak úgy van. A probléma a hegyhez való hozzállásodban rejlik. A hozzáállásod dönti el, hogy milyen magas, milyen zord is lesz az a hegy – vagy, hogy egyáltalán szembenézel vele. Lényegében tehát mondhatjuk, hogy te magad vagy a hegy, mert te magad vagy a legnagyobb akadálya annak, hogy elérd azt, amit szeretnél.

A helyzet az, hogy a könyv alapgondolatával nagyon is tudok azonosulni. Hiszek abban, hogy ha a környezetedet nem tudod a neked megfelelő irányba befolyásolni, a hozzáállásodon kell változtatnod. Ez rettenetesen nehéz, de végső soron ez mindennek a kulcsa, hiszen ha egyáltalán nem hiszel abban, hogy sikerülni fog, mégis hogyan gondolhatod, hogy sikerülni fog? A Te magad vagy a hegy pedig az önszabotázs leküzdéséhez tartalmaz módszereket és gondolatokat. Nem kifejezetten tudományos alapokra épít, inkább a szerző saját tapasztalatára. És ez alapján az elején még nagyon ígéretesnek tűnt, de sajnos nem vagyok elégedett vele.

Kevésbé nyom a latban, de olvasás során végig zavart, hogy nem tudom, ki is az a Brianna Wiest. A legtöbb önfejlesztő, önsegítő olvasmányban az író a bemutatkozásával kezdi mondókáját, majd a szöveg során végig tudatja velünk, hogy jelen van, különböző történetek, személyes megjegyzések formájában. Ez két szempontból is nagyon fontos. Egyrészt, az ilyesfajta könyvek sokszor nem tudományos kutatásokra alapulnak, hanem a szerző saját tapasztalataira és világlátására, ergo ez egy szubjektív műfaj. Másrészt, ha tudod, kinek a gondolatait olvasod, az hitelességet ad a szerzőnek. Mindemellett az ilyen mértékű személyesség belevitele a szövegbe marketingkommunikációs stratégia is, hiszen azt az illúziót kelti, hogy a szerző a barátoddá válik a könyv során. Egy barát ajánlásait, véleményét pedig lényegesen könnyebben befogadjuk, mint egy vadidegenét.

De nagyobb gondot jelent az számomra, hogy a könyv tartalma rettenetesen összecsapottnak, átgondolatlannak tetszik. A szöveg szerkezete és írásstílusa számomra abszolút követhetetlen volt, ezért nehezen fogtam fel, miről is beszél Wiest. Igencsak zavaró volt továbbá, hogy a szerző rengeteget, de rengeteget ismételte önmagát. A könyv lényege, üzenete és csattanója már a fülszövegben elhangzik, a többi csupán annak a megerősítése.

Összességében tehát amilyen ígéretes olvasmánynak tűnt a Te magad vagy a hegy, akkorát koppantam miatta. Az alapgondolatával, az önszabotázs legyőzésének fontosságával mélységesen egyetértek, de sajnos valószínűleg a koncepción csúszott el a dolog. Eleinte bár tetszett, hogy a szerző saját tapasztalatait, kipróbált módszereit osztja meg velünk ehhez, de végső soron mégiscsak hiányzott belőle a tudományos alap és a hitelesség. Ha jó önsegítő könyveket keresel a Libri kínálatában, ajánlom, hogy inkább Jay Shetty háza táján nézelődj – a Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes című könyve a tavalyi évem kedvenc olvasmánya lett, A szerelem 8 szabálya című irománya pedig ezekben a hetekben jelenik meg éppen magyarul.

Értékelés

Kiadás: Libri (2023)
Oldalszám: 232
Eredeti cím: The Mountain Is You (2020)
Fordította: Kepes János
Műfaj: önfejlesztő

Az ​életben semmi sem tart vissza jobban saját magunknál. Ha örökösen szakadék választja el azt, ahol vagyunk, attól, ahol lenni szeretnénk – és hiába próbáljuk áthidalni, megakadályoz benne saját ellenállásunk, fájdalmunk, a kellemetlenség érzete –, ez szinte mindig az önszabotázs hatása. A felszínen úgy tűnhet, hogy az önszabotázs mazochizmus. Mintha az öngyűlölet, az önbizalomhiány, a hiányzó akaraterő jele volna. Valójában azonban egyszerűen egy öntudatlan szükségletet fejez ki, amelyet az önszabotáló viselkedés elégít ki. Ahhoz, hogy leküzdhessük, lélektani mélyfúrást kell végeznünk. Meg kell találnunk a traumatizáló eseményt, ki kell engednünk a feldolgozatlan érzelmeket, egészségesebb utat kell találnunk szükségleteink kielégítésére, újra kell teremtenünk az énképünket, fejlesztenünk kell néhány képességet, például érzelmi intelligenciánkat és ellenállóképességünket.

Nem kis feladat ez, valamikor azonban mindannyiunknak el kell végeznünk ezt a munkát.

Amikor elakadunk az életünkben, sokszor nem tudjuk, hogyan lehetnénk jobban, és hiába próbálunk meg mindent, a változásra tett erőfeszítéseink egymás után kudarcot vallanak. Közben nem is sejtjük, hogy általában mi magunk állunk a saját boldogságunk útjába. Miért tesszük ezt, mikor tesszük ezt, és a legfőbb kérdés: hogyan hagyjuk abba – egy életre? Ez a könyv ebben nyújt segítséget, miközben megmutatja a kiutat az önszabotáló viselkedés ördögi köréből. Ha tanulunk a legkárosabb szokásainkból, ha az elménk és a testünk alaposabb megismerésével fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, ha feldolgozzuk a múltbeli traumáinkat, akkor megváltoztathatjuk az életünket, és kiaknázhatjuk a bennünk rejlő lehetőségeket.

Évszázadokon keresztül a hegy metaforája jelképezte az előttünk tornyosuló, leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. A saját belső hegyünk megmászásához el kell fogadnunk az érzéseinket és lelkileg erősebbé kell válnunk, hogy végül felismerjük, a hegy meghódítása valójában nem más, mint önmagunk jobbá tétele.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥