Azon ritka állatfaj egyik példánya vagyok, amelynek a történelem volt a kedvenc tantárgya az iskolában. A gimnázium utolsó két évében, fakultáción a tanárom képes volt úgy közvetíteni a hatalmas mennyiségű tananyagot, hogy az ténylegesen élvezetes volt. De a történelemben, mint tudományban ami a legjobban érdekel, azok a személyes, emberi történetek, vagy akár társadalomrajzok. Mindegy, milyen korszakról vagy kultúráról van szó, és ugyanúgy vevő vagyok a fikcióra is, mint az igaz történetekre. Ha pedig arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy mindezek ismeretében melyik korszakban és nép tagjaként élnék a legszívesebben, nem kellene gondolkodnom rajta. Az indiánokról szóló történetek, témák már valahogy gyerekkorom óta vonzottak (részben persze az olyan klasszikus mesefilmeknek hála, mint a Pocahontas, Yakari vagy a Szilaj), és a mai napig nem is sikerült kiábrándulnom belőlük. De mégsem tudok róluk eleget, és ezért döntöttem úgy, hogy ezt elkezdtem kompenzálni A Tűzőrző lányával.

Daunis Fontaine a kanadai határ mentén él, a michigani Sault Ste. Marie-ben. A családi háttere furcsa: anyai ágon konzervatív, rasszista nézetekkel szembesül, de apai ágon a helyi ojibwe indián közösség része. Daunis ügyesen lavíroz az identitásának két része között, de mégis rendszeresen szembesül a problémával, hogy egyik helyre sem tartozik igazán. A nehezen fenntartott egyensúlyból aztán kibillenti egy iszonyú tragédia, mely után az élete már soha többé nem térhet vissza a régi kerékvágásba. Ez az eset aztán láncreakciót indít el, és végül Daunis egy bűnügyi nyomozás kellős közepén találja magát, szembesülve az indián közösségét fenyegető komoly veszélyforrással.

Bár A Tűzőrző lánya már egy ideje elérhető a könyvesboltok polcain, csak novemberben került a kezem ügyébe – éppen abban a hónapban, melyet Amerikában az őslakos indiánok kulturális örökségének hónapjának nyilvánítottak (Native American Heritage Month). Nem tudom, a gyakorlatban mennyire kerülnek reflektorfénybe a különböző indián kultúrák az USA-ban, de én örülök, hogy ezzel a tudattal olvashattam végig az első, amerikai őslakosokról szóló regényemet.

Kezdjük azzal, hogy valamiképpen pozicionáljuk ezt a regényt műfajok és egyebek tekintetében. Szerintem ugyanis kissé félrevezetőek azok a címkék, amelyekkel a történetet illetik Molyon vagy a Goodreads-en – legalábbis részben. Elsősorban young adult regényként hivatkoznak rá, és egyébként 2021-ben, a Goodreads-en meg is kapta a legjobb young adult fiction díjat. Ám én nem feltétlenül sorolnám a klasszikus YA regények közé. Azt leszámítva, hogy a főszereplőnk 18-19 éves a cselekmény idején, nem igazán felel meg a műfaji követelményeknek. Sokkal komolyabb témákkal foglalkozik, és jóval sötétebb hangulatú, mint egy YA – inkább a new adulthoz közelít, krimis történetszállal. A thriller címke abszolút megállja a helyét, és bizonyos szempontból a családregény is.

Rendkívül olvasmányos, szépen megírt és fordított történetről van szó, amelyet nehéz hosszabb időre letenni, de a (nem fizikális értelmű) súlya miatt mégsem olyan könnyű olvasni. Mint említettem az imént, igencsak komoly témákat feszeget, ráadásul nem csak egy-néhányat. A központi cselekményt egy drogterjesztéssel, metamfetamin-túladagolással és gyilkosságokkal kapcsolatos nyomozás mozdítja előre, melyben személyes okokból Daunis is részt vesz. Emellett megjelenik egy szerelmi szál is, de nem annyira hangsúlyosan. Rengeteg szó esik az ojibwe-törzs hagyományairól, hitrendszeréről és az indiánokat ért sérelmekről, velük szembeni rasszizmusról. De fontos összetevője a regénynek még Daunis kettős identitása, illetve a bonyolult családi helyzete és a családban öröklött traumák feldolgozása is.

Tűzőrző Daunis Fontaine egyébként rendkívül erős női karakter. Nem egy átlagos young adult főszereplő, ugyanis magas leányzó erősebb, fiúsabb testalkattal – a regényben “Hulknak” is hívja valaki. Természettudományos érdeklődésű (orvosnak készül), ami rendesen vissza is köszön a sorokon, és ez pozitívum volt számomra. Rendkívül okos, intelligens, egyúttal ravasz és agyafúrt csajszi, és mindeközben lojális, családcentrikus. A stílusa (a fiús voltából adódóan) kicsit durva, de hozzá lehet szokni.

Eleinte nehezen, kicsit talán kétkedve álltam neki A Tűzőrző lánya olvasásának. Azt nem mondhatom, hogy hamar megcáfolta a tartózkodó hozzáállásomat, ugyanis rendkívül lassan, talán a 100. oldal környékén indult be igazán a cselekmény… de volt bőven, ami hajtson előre, és visszatekintve indokoltnak látom ezt a felépítést. A fejezetek összetettek és izgalmasak, folyamatosan új kérdéseket vetnek fel, a válaszokat pedig csigalassan csepegtetik az olvasónak. Nem árt alaposan figyelni, mert egy-egy, lényegtelennek tűnő megjegyzés értelmére jóval később derül csak fény. Ahhoz képest, hogy debütáló regényről van szó, fantaszikus minőségű munka, amely minden kapott díjat megérdemel.

Összességében A Tűzőrző lánya, ha nem is tartozik az évem kedvenceihez, de mindenképpen egy emlékezetes élmény marad számomra. Imádtam végre betekintést kapni a kortárs amerikai őslakos kultúrába, ez a könyv ráadásul erősen át van itatva az ojibwe hagyományokkal, rítusokkal, világnézettel. Még egy-egy rövid mesével, legendával is megajándékoz minket a szerző. Bár a mondanivalója némileg megterhelő, mert amellett, hogy egy egész kontinensnyi népcsoport több száz éves sérelmeit közvetíti, még Daunis magánéleti problémáival is szembesülünk. De rettentő okosan van kivitelezve, ezért élvezetes olvasni. Azoknak ajánlom, akik (hozzám hasonlóan) szeretnek változatos témákról, népcsoportokról, kultúrákról tájékozódni.

Értékelés

Kiadás: Cartaphilus (2022)
Oldalszám: 512
Eredeti cím: Firekeeper's Daughter (2021)
Fordította: Fodor Flóra
Műfaj: young adult, családregény, thriller

Faji előítéletek, egy sokkoló gyilkosság utáni nyomozás és lenyűgöző betekintés az amerikai őslakosok kultúrájába - A Tűzőrző lánya 2021 legnagyobb young adult sikere az Egyesült Államokban, amelyből Barack Obama és Michelle Obama készít sorozatadaptációt a Netflix számára.

A kettős származású, botrányos kapcsolatból született Daunis Fontaine mind szülővárosában, mind a közeli indián rezervátumban idegennek érzi magát, és a két rokonság kereszttüzében állva úgy tűnik, lehetetlen önmagára találnia. A tizennyolc éves, frissen érettségizett lány orvosi karrierről álmodik, ám egy családi tragédia miatt nincs esélye a továbbtanulásra.

Szürke hétköznapjaiban az egyetlen izgalmat egy új fiú érkezése jelenti. A fivére jégkorongcsapatában játszó, elbűvölő Jamie megváltoztatja Daunis életét - ám nem minden változás örömteli…

Mindeközben rejtélyes halálesetek kavarják fel az indián közösség életét, és amikor Daunis szemtanúja lesz egy sokkoló gyilkosságnak, hirtelen egy veszedelmes bűnügyi nyomozás kellős-közepébe kerül. Hogy megvédje közösségét, Daunisnak el kell fogadnia örökségét, még ha ez minden korábbinál nagyobb veszélybe is sodorja őt.

Az indián származású Angeline Boulley első regénye sodró, szövevényes bűnügyi történet a törzsi ünnepek dobpergése, a színes, kavargó öltözékek, a lélekemelő, néha álomszerű, máskor extázisig fokozódó szertartások varázslatos világában. Az indián őslakosság mai napig tartó hátrányos megkülönböztetését és soha be nem hegedő régi sebeiket művészien és kérlelhetetlen őszinteséggel ábrázoló regényt méltán választották a Goodreads olvasói 2021 legjobb young adult regényének.

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Mindig óvatos vagyok azokkal a dolgokkal, amelyeket mindenki szeret, és talán egy kicsit szigorúbban is ítélem meg őket, mint általában bármi mást. De hogyha az az adott dolog tényleg jó, akkor azt nem félek beismerni. Colleen Hoover pedig tényleg jó! Nincs a kedvenc szerzőim között, de az új regényeit majdnem olyan lelkesen várom mostanában, mintha ott lenne. Minden története nagy hatással van rám, de a kedvenceim az utóbbi néhány év megjelenései körül kerültek ki. A Verity-t elképesztően élveztem, és nem valószínű, hogy azt bármi letaszítja számomra a dobogóról, de a Merit nélkül szorosan utána kullog. Eddig talán a November 9-et választottam volna harmadiknak, de az a helyzet, hogy döntetlen alakult itt ki az új versenyzővel, aki nem más, mint a Minden tökéletesed.

Quinn és Graham életük legszörnyűbb napján találkoznak egymással először, egy lépcsőházban. A mellettük lévő ajtó mögül összetéveszthetetlen zajok szűrődnek ki, teljesen összetörve a két fiatal szívét. Ám rájuk különösen igaz a mondás, hogy ami valaminek a végét jelenti, az egyben egy másik dolog kezdete is. Így találnak rá egymásra, mint lelki társra – a lehető leglehetetlenebb helyzetben.

Ez a regény azért nagyon különleges, mert a legtöbb romantikus regény befejeződik annál a pontnál, hogy a két főszereplő egymásra talál. Azzal már nem foglalkoznak, mi történik utána kettejükkel, hiszen evidensnek vesszük, hogy – mivel a sors is egymásnak teremtette őket – semmiféle súrlódás nem lehet közöttük a jövőben. Pedig szerintem kifejezetten izgalmas téma, hogy milyen problémák merülhetnek fel egy párkapcsolat különböző szakaszaiban, és a különböző, lehetséges döntések milyen következményeket vonhatnak maguk után. A Minden tökéletesedben Quinn és Graham “összejövés-története” tulajdonképpen csak egy mellékes cselekményszál, ugyanis a könyv lényege a kapcsolatuk válságáról szól.

A regény két idősíkon játszódik tehát. Az “Akkorban” azt követhetjük végig, hogyan talál egymásra a két főszereplő, és mennyire idilli a kapcsolatuk első néhány hónapja, éve. A “Mostban”, a jelenben 7 évvel a házasságkötésük után járunk, és rá kell döbbennünk, hogy Quinn és Graham lényegében a válás küszöbén állnak. A fejezetek során fokozatosan megtudjuk, hogyan és miért alakult így ez a csodálatosnak indult kapcsolat, majd pedig a legvégén választ kapunk rá, hogy megmentik, vagy inkább végleg feladják a házasságukat.

De mindenekelőtt tegyünk egy kanyart a címválasztás felé – sokatokban felmerülhet ugyanis a kérdés, miért ilyen furcsa eredménye lett a fordításnak. Az eredeti és a magyar cím is a történet egyik pontjáról (viszonylag az elejéről) származik, mely során a két főszereplő kínait eszik, és felolvassa egymásnak a saját szerencsesüti-üzenetét. Az egyiküké angolul így hangzik: “If you only shine light on your flaws, all your perfects will dim.” Ugyanezt a mondat a magyar fordításba így került bele: “Ha csak a hibáidra világítasz rá, akkor elhalványul minden tökéletesed.” A lényeg ebben az, hogy angolul helyesen perfect lenne perfects helyett, és ezt a nyelvtani tévedést próbálták valahogyan átültetni a magyar címbe is. Az eredménnyel azonban én magam sem értek egyet. Míg angolul az a potya -s betű nem kifejezetten zavaró, addig a magyar cím teljesen értelmetlen, értelmezhetetlen lett.

Na de vissza a történethez. Általában nagyon könnyen megkedvelem a főszereplőket – különösen, ha egyben narrátorok is –, de Quinnt sajnos nem sikerült. Még annak ellenére sem, hogy több ponton is tudtam volna azonosulni vele. A párkapcsolatuk válságát az okozza, hogy Quinn terméketlen (endometriózisa van), és 6 évnyi próbálkozás után sem esett még teherbe. A nő minden vágya egy kisbaba, és minden alkalommal, amikor szóba kerül a téma, vagy akár csak meglát egy gyerekes párt az utcán, belemar a lelkébe a fájdalom. A férjével pedig már csak peteéréskor hajlandó szeretkezni, mert egyébként a szex is csak a kudarcát juttatja eszébe. Amiatt is ostorozza magát, mert úgy gondolja, Graham sem vágyik másra, csak egy kisbabára. Ezt a belső feszültséget rávetíti a férjére, de nem osztja meg vele a fájdalmát, és hogy mit szeretne. Mindennek a hatására pedig rettenetesen eltávolodnak egymástól, és ezzel lényegében konkrét szavak, tettek nélkül bántják egymást. Teljesen reális forgatókönyv. Részben mindketten hibásak benne, de mégis inkább úgy gondolom, nagyrészt Quinn felelőssége, hogy eljutottak idáig. Már az első kudarcok során teljesen elzárkózott a férjétől, semmit nem osztott meg vele, Graham pedig így egyszerűen nem tudott segíteni neki. Mindemellett Quinn a végén már kifejezetten szörnyen bánt a férfival – szerintem a bántalmazás határát súrolja az, amit művelt Grahammel.

Mindezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy szörnyeteg az, aki nem tudja, hogyan kezelje a traumáját. Sőt, kifejezetten jó dolognak tartom, ha ellenpéldákat látunk a könyvekben – hiszen annak az is a célja, hogy a könyvben maradjon, és ne történjen meg ugyanaz a valóságban. A probléma itt az volt, hogy Quinn nem kért bocsánatot. Hogy nem ismerte fel a hibáját, meg egyébként is, a szerző sem úgy közvetítette felénk mindezt, mintha hiba lenne.

Összességében, bár tényleg imádtam ezt a regényt, de a fentiek miatt mégsem tudok 5 csillagot adni a Minden tökéletesednek. A koncepciója rettenetesen erős, de a kivitelezésén lehetett volna még dolgozni. Rengeteg potenciál lett volna benne, akár a fentiek terén, akár egyéb témákban, mint amilyen az endometriózis, a párkapcsolati kommunikáció, vagy akár a gyermektelen párok hosszútávú jövőképe. Persze van egy határ, amin túl már nem lett volna fogyasztható, ha mindez bővebben ki van fejtve, és így legalább széles réteg számára befogadható lett a könyv üzenete. Nem egy jó hangulatú történet, de Colleen Hoover fantasztikus stílusában minden nehéz téma könnyen csúszik.

Értékelés

Kiadás: Könyvmolyképző (2022)
Oldalszám: 304
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös könyvek
Eredeti cím: All Your Perfects (2018)
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Műfaj: new adult, romantikus

Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?

Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.

A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.

Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?

Add át magad a sodrásának!

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés || beleolvasás

Állomáslista

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥

Vannak olyan dolgok, amit csak úgy tudsz, annak ellenére, hogy minden racionális magyarázat ellene szól. Én már akkor tudtam, hogy Guillaume Musso a kedvenc szerzőim közé fog tartozni, amikor először lapoztam egyet az első általam olvasott könyvében. A párizsi apartman óta nem hagytam ki egyet sem a magyar megjelenései közül. A legnagyobb hatást egyértelműen a Most! és a Regényélet gyakorolta rám, de kedvencet semmiképpen sem tudnék választani, hiszen minden műve más miatt érdekes és zseniális a maga nemében. Nem vártam, hogy a Visszajövök érted lekörözze számomra az eddigieket bármilyen értelemben, és nem is tette, viszont egy bizonyos szempontból ez is kiemelkedik a többi regénye közül.

2007. október 31., New York. Ethan Whitaker napja viszonylag szokványosan indul ezen a napsütéses őszi reggelen. Egy ismeretlen nőt talál az ágyában, de az előző éjszaka emlékei homályba vesznek… Sebaj. Épp reggeli tévéinterjúra hivatalos, hogy a sikereiről beszéljen, és olyan életvezetési tanácsokat osztogasson, amelyeket ő maga sohasem alkalmazott a saját életében. De (napra pontosan) tizenöt évvel ezelőtt megígérte magának, hogy kitör a szegénységből, és a lényeg, hogy ez végül sikerült számára. Teljesítette élete nagy célját, és egy cseppet sem számít, hogy a hírnevén kívül semmije nincsen. Ugye?

Musso ebben a regényében is a már jól bevált modelljét alkalmazza: a tönkretett élet helyrehozására építi fel a történetet. Először rádöbbenti a főszereplőt, hogy valami nincs rendben, felvet egy jó pár kérdést, majd a valóságtól elrugaszkodva végigvezeti a hősünket a jellemfejlődés rögös, kacskaringós útján. A cselekményről semmiképpen sem szeretnék túl sokat elárulni, és kérlek, ti se olvassatok utána jobban, még mielőtt belekezdenétek a regénybe… De annyit talán leleplezhetek, hogy Ethannel egyfajta időutazáson veszünk részt, melynek során a férfi szembenéz élete legnagyobb tévedéseinek következményeivel.

A regény egyik legizgalmasabb eleme volt számomra az a három karakter, aki lényegében az időn kívül létezik. Az egyik természetesen maga az időutazást átélő Ethan. A másik két szereplő egy-egy, egymással teljesen ellentétes életfelfogást képvisel. Curtis Neville a sors, a végzet üzenetét közvetíti, mely szerint a jövőnk előre meg van írva, amin sehogyan sem tudunk változtatni. Dr. Shino Mitsuki, az ázsiai orvos pedig a buddhista nézet szerinti karmát testesíti meg. Szerinte az életünk célja, hogy megtisztítsuk a karmánkat, amellyel a következő életünkre készülünk fel. Illetve fontos üzenete, hogy engedjük el a haragot az életünkből. Külön érdekes volt számomra, hogy ez a két, egymással ellentétes vélemény lényegében egymással harcol a regény során, csak éppen képletesen, Ethanön keresztül.

A főszereplőnkről, Ethan Whitakerről is érdemes egy-két szót ejteni. A férfi 15 évvel ezelőtt úgy döntött, egyik pillanatról a másikra kilép az addigi életéről, és olyan sztárrá válik, aki újságok címlapján fog szerepelni. Egyszerű, építőipari munkásból pedig, évek tanulásával, kivételes emberismeretével, és persze némi szerencsével világhírű pszichológus, motivációs tréner és coach vált belőle. Ám amíg ő százezrek életét változtatja meg a könyveivel és előadásaival, a saját élete romokban hever. Annyira elkeseredett, hogy már az öngyilkosságot is fontolgatja. Érdekes kettősség, paradoxon ez, ami egy kicsit rávilágít arra, hogy könnyen lehet, a reflektorfényben álló véleményvezérek sem mindig képesek betartani a saját tanácsaikat. Egyébként ilyen, a saját munkájában kiégett, kifelé az ellenkezőjét kommunikáló figurákat Musso gyakran alkalmaz a regényeiben.

Lényegében a fentiek voltak a legfontosabb, legkiemelkedőbb elemek, amelyek meghatározták számomra ezt a 350 oldalnyi élményt. Néhány apró pozitívumot tartok még említésre méltónak – mint például azt, hogy a szerző ismét igyekezett megteremteni egy sajátságos atmoszférát egy-egy popkulturális elem említésével. Ennek hatására Elvis Presleyt-t hallgattam az első fejezetek alatt (Now or Never), és ennek a kombinációjától szinte libabőröztem. Különleges dolog olyan zenére olvasni, amely tökéletesen passzol az adott könyvvel.

A történetről ennyit érdemes elárulnom, annak érdekében, hogy a nagy fordulatai meglepetések maradjanak számotokra. Ám azt nem tudom magamban tartani, mennyire brutális volt a vége. Musso-regény ennyire még nem marcangolt szét, mint a Visszajövök érted. Az utolsó mondatok ugyan megpróbálták csillapítani a fájdalmat a lelkemben, de a könyvet olyan messzire raktam utána, hogy ne is lássam. Kegyetlen ez az ember. Én pedig mazochista, mert egy pillanatra sem ingat meg a történeteivel szembeni lojalitásomban.

Összességében a Visszajövök érted még az ennyire katarktikus végével sem tudta felülmúlni számomra az első bekezdésben említett címeket… De szerintem épp a vége miatt emelkedik ki az eddig olvasottak közül. Musso máskor sem örvendeztetett meg teljes hepienddel, de ez most egészen más volt. Abszolút így volt rendben, mert hiteles, hihető, és bizonyos értelemben kielégítő is a csúcspont történése, de utána biztos vagy benne, hogy a rémálmaidban sem akarsz Guillaume Musso regényszereplői közé tartozni.

Értékelés

Kiadás: Park (2022)
Oldalszám: 344
Eredeti cím: Je reviens te chercher (2008)
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Műfaj: krimi, romantikus

Ethan, harmincas pszichiáter, gazdag, híres, jóképű. A siker azonban nem adta könnyen magát. Ethan Boston egyik szegénynegyedében nőtt fel, és napról napra elégedetlenebb volt az életével. Huszonharmadik születésnapján döntő lépésre szánta el magát; egy New York-i kiruccanáson kilépett addigi életéből, egy forgalmas utca sarkán örökre eltűnt barátja és menyasszonya szeme elől…

Tizenöt évvel később Ethan szédelegve ébred manhattani luxusjachtján. Egy ismeretlen, vörös hajú nő fekszik mellette. És ezzel kezdetét veszi egy rémálomszerű nap… amelyeknek a végén egy kórházi műtőasztalon találja magát, három pisztolygolyóval a testében. Vajon elkerülhető az elkerülhetetlen? Vagy minden ember életében van egy pont, ahonnan már nincs visszaút?

Linkek: Moly || Goodreads || megrendelés

Vajon minek köszönheti Guillaume Musso az elképesztő sikerét? Még nem tudjuk, de azon vagyunk, hogy kiderítsük. Ez alkalommal a Visszajövök érted című regényét vizsgáltuk, mely már egyszer megjelent magyar nyelven, ám a Park kiadó idén új külsővel látta el a könyvet. Tarts velünk a nyomozásunkban!

Nyereményjáték

A regény főszereplője egy Elvis Presley-dal hatására változtatja meg gyökeresen az életét. A feladatotok, hogy az állomásokon található idézetek alapján kitaláljátok, Elvis melyik dalában szerepel az adott sor (címet kérünk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“You fooled me with your kisses

You cheated and you schemed

Heaven knows how you lied to me”

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon! Ha pedig szívesen olvasnál tőlem más témákban, nézz fel a Milieux-re! ♥