Guillaume Musso: Visszajövök érted
Vannak olyan dolgok, amit csak úgy tudsz, annak ellenére, hogy minden racionális magyarázat ellene szól. Én már akkor tudtam, hogy Guillaume Musso a kedvenc szerzőim közé fog tartozni, amikor először lapoztam egyet az első általam olvasott könyvében. A párizsi apartman óta nem hagytam ki egyet sem a magyar megjelenései közül. A legnagyobb hatást egyértelműen a Most! és a Regényélet gyakorolta rám, de kedvencet semmiképpen sem tudnék választani, hiszen minden műve más miatt érdekes és zseniális a maga nemében. Nem vártam, hogy a Visszajövök érted lekörözze számomra az eddigieket bármilyen értelemben, és nem is tette, viszont egy bizonyos szempontból ez is kiemelkedik a többi regénye közül.
2007. október 31., New York. Ethan Whitaker napja viszonylag szokványosan indul ezen a napsütéses őszi reggelen. Egy ismeretlen nőt talál az ágyában, de az előző éjszaka emlékei homályba vesznek… Sebaj. Épp reggeli tévéinterjúra hivatalos, hogy a sikereiről beszéljen, és olyan életvezetési tanácsokat osztogasson, amelyeket ő maga sohasem alkalmazott a saját életében. De (napra pontosan) tizenöt évvel ezelőtt megígérte magának, hogy kitör a szegénységből, és a lényeg, hogy ez végül sikerült számára. Teljesítette élete nagy célját, és egy cseppet sem számít, hogy a hírnevén kívül semmije nincsen. Ugye?
Musso ebben a regényében is a már jól bevált modelljét alkalmazza: a tönkretett élet helyrehozására építi fel a történetet. Először rádöbbenti a főszereplőt, hogy valami nincs rendben, felvet egy jó pár kérdést, majd a valóságtól elrugaszkodva végigvezeti a hősünket a jellemfejlődés rögös, kacskaringós útján. A cselekményről semmiképpen sem szeretnék túl sokat elárulni, és kérlek, ti se olvassatok utána jobban, még mielőtt belekezdenétek a regénybe… De annyit talán leleplezhetek, hogy Ethannel egyfajta időutazáson veszünk részt, melynek során a férfi szembenéz élete legnagyobb tévedéseinek következményeivel.
A regény egyik legizgalmasabb eleme volt számomra az a három karakter, aki lényegében az időn kívül létezik. Az egyik természetesen maga az időutazást átélő Ethan. A másik két szereplő egy-egy, egymással teljesen ellentétes életfelfogást képvisel. Curtis Neville a sors, a végzet üzenetét közvetíti, mely szerint a jövőnk előre meg van írva, amin sehogyan sem tudunk változtatni. Dr. Shino Mitsuki, az ázsiai orvos pedig a buddhista nézet szerinti karmát testesíti meg. Szerinte az életünk célja, hogy megtisztítsuk a karmánkat, amellyel a következő életünkre készülünk fel. Illetve fontos üzenete, hogy engedjük el a haragot az életünkből. Külön érdekes volt számomra, hogy ez a két, egymással ellentétes vélemény lényegében egymással harcol a regény során, csak éppen képletesen, Ethanön keresztül.
A főszereplőnkről, Ethan Whitakerről is érdemes egy-két szót ejteni. A férfi 15 évvel ezelőtt úgy döntött, egyik pillanatról a másikra kilép az addigi életéről, és olyan sztárrá válik, aki újságok címlapján fog szerepelni. Egyszerű, építőipari munkásból pedig, évek tanulásával, kivételes emberismeretével, és persze némi szerencsével világhírű pszichológus, motivációs tréner és coach vált belőle. Ám amíg ő százezrek életét változtatja meg a könyveivel és előadásaival, a saját élete romokban hever. Annyira elkeseredett, hogy már az öngyilkosságot is fontolgatja. Érdekes kettősség, paradoxon ez, ami egy kicsit rávilágít arra, hogy könnyen lehet, a reflektorfényben álló véleményvezérek sem mindig képesek betartani a saját tanácsaikat. Egyébként ilyen, a saját munkájában kiégett, kifelé az ellenkezőjét kommunikáló figurákat Musso gyakran alkalmaz a regényeiben.
Lényegében a fentiek voltak a legfontosabb, legkiemelkedőbb elemek, amelyek meghatározták számomra ezt a 350 oldalnyi élményt. Néhány apró pozitívumot tartok még említésre méltónak – mint például azt, hogy a szerző ismét igyekezett megteremteni egy sajátságos atmoszférát egy-egy popkulturális elem említésével. Ennek hatására Elvis Presleyt-t hallgattam az első fejezetek alatt (Now or Never), és ennek a kombinációjától szinte libabőröztem. Különleges dolog olyan zenére olvasni, amely tökéletesen passzol az adott könyvvel.
A történetről ennyit érdemes elárulnom, annak érdekében, hogy a nagy fordulatai meglepetések maradjanak számotokra. Ám azt nem tudom magamban tartani, mennyire brutális volt a vége. Musso-regény ennyire még nem marcangolt szét, mint a Visszajövök érted. Az utolsó mondatok ugyan megpróbálták csillapítani a fájdalmat a lelkemben, de a könyvet olyan messzire raktam utána, hogy ne is lássam. Kegyetlen ez az ember. Én pedig mazochista, mert egy pillanatra sem ingat meg a történeteivel szembeni lojalitásomban.
Összességében a Visszajövök érted még az ennyire katarktikus végével sem tudta felülmúlni számomra az első bekezdésben említett címeket… De szerintem épp a vége miatt emelkedik ki az eddig olvasottak közül. Musso máskor sem örvendeztetett meg teljes hepienddel, de ez most egészen más volt. Abszolút így volt rendben, mert hiteles, hihető, és bizonyos értelemben kielégítő is a csúcspont történése, de utána biztos vagy benne, hogy a rémálmaidban sem akarsz Guillaume Musso regényszereplői közé tartozni.
Értékelés
Oldalszám: 344
Eredeti cím: Je reviens te chercher (2008)
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Műfaj: krimi, romantikus
0 megjegyzés