A görög mitológia szeretete egészen a gyerekkoromra nyúlik vissza. Amikor már tudtam olvasni, sokáig nem regényeket kaptam a szüleimtől, hanem ismeretterjesztő könyveket, és azok között volt egy kifejezetten színes-szagos, interaktív példány az ókori Görögországgal a főszerepben. Kívülről megtanultam belőle az ógörög ábécét (a mai napig fel tudom mondani), illetve megismerkedtem az istenek neveivel, szerepeivel. Később aztán ez az ismerősség tette számomra szimpatikussá és könnyen emészthetővé a témát. Emlékszem, irodalomórán rendkívül részletekbe menően foglalkoztunk a mitológiai történetekkel – és ahogy a tanáromat ismerem, az átlagosnál valószínűleg jobban belevezetett minket a különböző mondakörökbe. Azt azonban véletlenül sem állítanám, hogy nem lehet nekem újat mondani ebben, ezért is tartottam érdekesnek Zalka Csenge Virág új könyvét, A néma istennőt, amely kifejezetten a kevésbé ismert görög mítoszokkal foglalkozik.
.jpg)
A szerző, Zalka Csenge Virág hivatásos mesemondónak vallja magát, aki nem csak hazai, de nemzetközi porondon is elkápráztatja a közönségét változatos történeteivel. Számtalan könyv jelent már meg a neve alatt, melyek között egyaránt találhatók gyerekmesék, népmese-gyűjtemények, regények és ismeretterjesztők. A néma istennővel a mitológia talajára lépett – a csaknem 200 oldalas kötetben 25 történetet mesél újra az ókori görög mitológiából, méghozzá azok közül válogatva, amelynek valamilyen oknál fogva az utókor nem szentelt elég figyelmet.
A kötet 25 történetének többsége alig néhány oldalas, de ez senkit ne tévesszen meg: A néma istennő rendkívül tartalmas, lassú emésztésre szánt olvasmány. Könnyedén tud haladni vele az ember, de időnként érdemes megállni és elmélázni a szereplők egy-egy döntésén, vagy éppen azon, hogy a mozzanatok mit árulnak el az adott korszak emberideáljáról, felfogásáról.
A szerző ráadásul valamennyi történet végén, néhány bekezdésben összefoglalja a véleményét, személyes kötődését a szöveghez, illetve a forrásokat, melyeket felhasznált a megalkotásukhoz. Tudnunk kell ugyanis, hogy egyrészt a mitológiai történeteknek nem léteznek hivatalos verzióik, ráadásul számtalan változat létezhet róluk, ezért az egyes szerzők a saját szavaikkal, saját preferenciáik szerint építik össze a mítoszt a rendelkezésükre álló forrásokból. Másrészt, különösen az effajta, kevésbé ismert történetek esetében csak töredékek maradtak fent az ókori szerzők írásaiból, ezért Zalka Csenge Virágnak egyéb forrásokra kellett építenie – több ízben például vázákból inspirálódott. Kifejezetten szerettem, hogy ezekben a történet végi megjegyzésekben, de elvétve még egyes mítoszokban is jelezte, ha egy adott karakter történetét gyökeresen más változatokban mesélik a különböző szerzők.
Nem meglepő módon a gyűjtemény 25 darabjának jelentős része olyan történeteket tartalmazott, amelyeket egyáltalán nem ismertem. A célját tehát elérte, a görög mitológia olyan mélységeit mutatta meg, amelyhez még egyáltalán nem volt szerencsém. A kedvenceim többnyire a trójai mondakörhöz kötődő mítoszok közül kerültek ki, különösen A trójai háború titkos eredete és a Palamédészt kiírják az Íliászból tetszett nagyon. Ezeken kívül Az elátkozott Erüszikhthón király ragadott magával egy Mésztra nevű női karakter okán, akit még a szerző is kiemel a történet végi utószavában. Mésztra ugyanis szorult helyzetében Poszeidóntól kér segítséget, kárpótlásért azért, mert korábban erőszakkal elvette a szüzességét – ilyesmit pedig nem sok nőnek volt mersze tenni a mitológiban.
Nem tudok szó nélkül elmenni amellett a hír mellett, hogy a könyvet nem engedték árusítani a Margó Fesztiválon, arra hivatkozva, hogy a helyszín templom vagy iskola 200 méteres körzetében található, és A néma istennő biszexualitás és homoszexualitás ábrázolását is tartalmazza. Rendkívül felháborít ez a fajta értelmetlen, kizárólag gyűlöletkeltésre való cenzúra, ez a példa pedig különösen jól érzékelteti, mennyire abszurd világban élünk jelenleg. A görög mitológia a magyar oktatási rendszer szerint is az alapműveltség részét képezi, Dionüsszosz pedig nem elhanyagolható tagja az Olümposznak – róla egyetlenegy Google kereséssel bárki számára kiderülhet, hogy nem kizárólag a nőkhöz vonzódik. Sőt, az sem titok, hogy az ókori görög társadalom nem tartotta elítélendőnek a homoszexualitást. Lényeg a lényeg, Zalka Csenge Virág a könyvben erre utal egy történetben, de csak halványan, teljesen természetesnek ábrázolva a helyzetet, amelyre a legkevésbé sem lehet ráhúzni, hogy öncélú lenne. Rendkívül elkeserítőnek tartom, hogy a társadalmunk megpróbálja “tisztára mosni” és elhallgatni a neki nem tetsző részleteit egy olyan ősi kultúrának, amely a jelenkori civilizációnk alapkövét is képezi.
Összességében nagyon örülök, hogy mégiscsak beszorítottam A néma istennő elolvasását ezekbe a sűrű hetekbe, ugyanis rengeteget adott számomra. Igazán értékes gyűjteményről van szó, amely még a görög mitológiát az átlagnál jobban ismerők számára is biztosan fog tartogatni újdonságokat. Imádtam kalandozni ennek a világnak a mélységeiben, különösen Zalka Csenge Virág fantasztikus interpretációjában. Ennek a gyűjteménynek a hatására vált számomra egészen biztossá, hogy a szerzőnek jóval több könyvére kellene kíváncsinak lennem – ugyan A Varjúherceg hatására már több írását is elolvastam, de ezúttal olyan köteteit is a várólistámra pakoltam, amelyek alapvetően kissé távolabb állnak az érdeklődési körömtől.
Oldalszám: 192
Műfaj: novella
.png)
